A kormány megvette a Golgota festményt Pákh Imrétől. A többi évi elvesztett pereskedés után még többet is fizettek érte a vitatott árnál, 3 milliárd forintot.
Hárommilliárd forintért megvette Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten sajtótájékoztatón Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László, Debrecen polgármestere társaságában. A kép a debreceni Déri múzeumban lesz látható.
Gulyás Gergely közölte, a festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől. Ez pontosan annyi, amennyit korábban az amerikai magyar üzletember kért, de dollárban kifejezve egymillióval több.
Mint ismeretes, a kormány évek óta szerette volna megvenni a trilógia harmadik darabját. 2015-ben
6 millió dollárt ajánlott érte, de Pákh 9 milliót kért.
Egy év múlva a kormány védetté nyilvánította a festményt, ami a tulajdonjog lényeges korlátozása lett volna. Ezért a bíróság tavaly májusban hatályon kívül helyezte a határozatot.
A Pákh által igényelt 9 millió dollár mostani árfolyamon 2,5 milliárd forint. A 3 milliárddal tehát 10,6 millió dollárhoz jut az üzletember. Legalább egymillióval többet, mint amennyit eredetileg kért.
Az elmúlt napokban többször is foglalkoztunk a Pákh Imre tulajdonában lévő, Debreceni Déri Múzeumban kiállított Munkácsy festmény, a Golgota ügyével. Úgy tűnik, van előrelépés az ügyben, hiszen az állam és az Amerikában élő magyar műgyűjtő álláspontja közeledett egymáshoz. Mármint ami az eladási árat illeti. Mert egyébként nincs rendben semmi – az örökségvédelmi hatóság új eljárást kezdeményezett a festmény védetté nyilvánítására.
A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Pákh Imre hajlandó eladni az államnak a képet, az állam pedig hajlandó azt megvásárolni. Néhány évvel ezelőtt már volt szó arról, hogy az Pákh Imre eladja a képet a magyar államnak, ám akkor nem tudtak megegyezni az árban. Pákh Imre hozzávetőlegesen 9 millió eurót kért a Golgotáért, az állam 6 millió eurót ajánlott – a tárgyalások itt aztán meg is szakadtak. Ezt követően Pákh Imre letakartatta a Debreceni Múzeumban kiállított képet, amely – újabb tárgyalások eredményeként – 2017-ben vált újra láthatóvá.
A legújabb fejlemény, hogy az állam immár hajlandónak mutatkozik kifizetni az időközben 10 millió euróra emelkedett eladási árat. Néhány napja még úgy tűnt, sínen van minden, az üzlet tehát megköttetik, a Golgota, amely Munkácsy híres Trilógiájának egyik darabja – nem csak Magyarországon marad, de a nagyközönség számára továbbra is látható lesz.
Ehhez képest Pákh Imre néhány napja kapott egy levelet az örökségvédelmi hivataltól, mely levélben
újabb eljárás elindításáról tájékoztatták a tulajdonost,
egyben közölték vele, hogy a kép jogi státusza ismét védett. Azaz, Pákh Imre értelmezése szerint az eljárás indításával megkerülték a Kúria döntését, amely hatályon kívül helyezte a kép védettségéről szóló korábbi határozatot.
Pedig korábban, még az előző eljárás kezdetén egy szakbizottság is megállapította, hogy nincs alapja a védetté nyilvánításnak. Amint azt a Független Hírügynökségnek elmondta, a hatóságnak nem azon kellene gondolkodnia, hogy a kép védett, hanem azon, hogy látható legyen. Pákh a levélben foglaltakat barátságtalan, nem a megegyezésre törekvő gesztusként értelmezi, s nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a festményt újból letakartatja.
Védettség és tulajdonhoz való jog
A kulturális örökség védelméről szóló törvény egyes rendelkezései legutóbb 2014 januárjában módosultak. A legfontosabb változás a 2001. évi LXIV. Törvényhez képest, hogy finomult a védett kulturális javak körének meghatározása. Az e körbe való tartozás feltétele immár nem a múzeumi, könyv- és levéltári, valamint kép- és hangarchívumokban való őrzés, hanem az említett intézményekben történő nyilvántartásba vétel. A védettség megszüntetésének lehetséges indokai között új elem a külföldi múzeumok állandó kiállításain történő bemutatás.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
A magyarországi kiállításokra kölcsönadott műtárgyakat az örökségvédelmi és a kölcsönzött kulturális javakról szóló törvények szigorúan védik, így ezen jogszabályok szerint az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott képet nem lehet védetté nyilvánítani.
A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ nyilvántartásában mintegy 50 ezer egyedileg védett műtárgy szerepel.
Egy műtárgy védettsége annyit tesz, hogy azt tulajdonosa nem viheti ki engedély nélkül az országból, és időnként köteles hozzáférhetővé tenni kiállítás és kutatás céljából.
A magyarországi kiállításokra külföldről kölcsönadott műtárgyak hazaszállíthatóságáról a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvény egyértelműen fogalmaz: az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott képet nem lehet védetté nyilvánítani, ahogy az alkotó tulajdonában lévő művet, illetve a magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkező, a tulajdonos által 50 évnél nem régebben behozott alkotást sem. A múzeumi kiállításra behozott tárgyak esetén Magyarországon is van lehetőség arra, hogy a tárgyak „jogi immunitást” élvezzenek, vagyis a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló 2012. évi törvény alapján a kiállításra behozott tárgyak még bírósági döntés esetén sem foglalhatók le, vagyis teljes mértékben biztosított, hogy hazaszállíthatók legyenek.
Amúgy maga a védetté nyilvánítás is csak meghatározott mértékű korlátozást jelent, ilyen például a végleges kiviteli tilalom, a restaurálás előzetes engedélyeztetése, a bejelentési kötelezettség.
A védetté nyilvánítás nem újdonság és nem is magyar sajátosság, a nemzeti kulturális örökség védelmére az unió minden tagállamában létezik szabályozás. A nemzeti örökség számára fontos műtárgyakat általában törvényi rendelkezéssel, kategóriák nevesítésével, vagy adminisztratív intézkedésekkel nyilvánítják védetté. Görögországban például minden 1833 előtti tárgy védettnek minősül és kiviteli tilalom alá esik. Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában egyedi eljárással nyilvánítják védetté a műtárgyakat.
Pákh Imrét váratlanul érte, hogy a Kúria döntését mintegy figyelmen kívül hagyva új eljárást kezdeményezett az Örökségvédelmi Hatóság Munkácsy Golgotájának védetté nyilvánítására. A FüHü-nek elmondta, hogy azt tervezi, hogy emiatt újra letakartatja a Debrecenben látható festményt.
Néhány napja készítettünk interjút az Amerikában élő üzletember-műgyűjtővel annak kapcsán, hogy a Kúria az ő javára döntött a Golgota-ügyben és kimondta, hogy nem védett a festmény.
Pákh Imre azonban nem sokáig örülhetett a döntésnek, hétfőn vette kézhez a levelet, amelyben az újabb eljárás elindításáról tájékoztatták a tulajdonost. Erről az RTL Klub híradója számolt be először, és a műgyűjtő most a FüHü-nek is megerősítette, hogy az Örökségvédelmi Hatóság mintegy a Kúria döntését figyelmen kívül hagyva újra elindította a folyamatot.
Azt is elmondta, hogy a levélben az áll, hogy a kép jogi státusza ismét védett, azaz az eljárás indításával
mintegy megkerülték a Kúria döntését, amely hatályon kívül helyezte a kép védettségéről szóló korábbi határozatot.
Pedig korábban, még az előző eljárás kezdetén egy szakbizottság is megállapította, hogy nincs alapja a védetté nyilvánításnak.
A május 30-án kelt levél aláírója Buzinkay Péter főosztályvezető, aki írásban azt nyilatkozta az RTL Klubnak, hogy minden magyar ember érdeke a kép védetté nyilvánítása. Pákh Imre szerint azonban ez nonszensz. A FüHü-nek azt mondta, hogy minden magyar ember nevében utoljára talán Rákosi nyilatkoztatott ki így dolgokat.
Arról is beszélt, hogy most ügyvédei tanulmányozzák az ügyet, de úgy tűnik, hogy valóban jogában áll a hivatalnak újra elindítani a védettségi eljárást. A műgyűjtő szerint viszont Buzinkaynak és a hatóságnak nem azon kéne gondolkodnia, hogy a kép védett legyen, hanem azon, hogy látható. Pákh viszont az új eljárás miatt újra letakartatná a képet.
„Már többször kijelentettem, hogy lopott képet nem állítunk ki, és ezzel az eljárással részben ellopták a tulajdoni jogaim gyakorlását, így
a képre vissza fog szállni a lepel, amit most már csak úgy hívok, Buzinkay-lepel”
– mondta. Pákh ezzel arra utalt, hogy egy kép védettsége azt jelenti, hogy mozgatása, külföldre szállítása engedélyhez kötött.
Mi is kerestük az Örökségvédelmi Hatóságot és Buzinkay Pétert az ügyben, telefonon azonban senki nem nyilatkozott. Ha levélben feltett kérdéseinkre választ kapunk, frissítjük a cikket.
Egy kép védettsége azt jelenti, hogy a mozgatása, külföldre szállítása engedélyhez van kötve
Tulajdonosa egybe akarja tartani a Golgotát Debrecenben
Az őssejt 13 évvel meghosszabbította az apja életét
Nem műgyűjtőnek, hanem vállalkozónak tartja magát
Ötvenhat festménye van Munkácsytól
Önnel szemben meg kell védeni az országot?
Nem, nem kell megvédeni az országot.
Csak azért, mert védeni kellett a festményt, a Golgotát, önnel szemben…
A tulajdoni jogot soha nem kérdőjelezték meg.
Csak éppen lényegesen korlátozták.
Igen, korlátozták a jogaim gyakorlását.
És ezt a jogi trükköt ön hogyan vette?
A politikai konjunktúra akkoriban ezt diktálta. Az más kérdés, hogy ez nekem nagyon nem tetszett, ezért sem adtam be a derekamat, és vittem az ügyet bíróság elé. Az ügynek ugyanis van egy pikantériája. Amikor egy műtárgyat levédenek, előtte összehívnak egy szakbizottságot. Nos, ez a szakbizottság nem javasolta a védettséget.
A védettség konkrétan mit jelent?
Azt, hogy a képnek a mozgatása, külföldre szállítása engedélyhez van kötve. Hiába az enyém, nem vehetem a hónom alá és vihetem ki. Ezen felül külön jelenteni kell a kép tárolási helyét. A koncepció szerintem nem egészen demokratikus, és bár más országban is vannak hasonló törvények, de nem mindenhol. Amerikában például nincsenek, így aztán ehhez nem is voltam hozzászokva. Illetve nem gondoltam volna, hogy Magyarországon ellenem fogják alkalmazni. Ezért fordultam a bírósághoz, ahol különben az első ítélet ellenem született. Ezután került fel az ügy a Kúriához, ahol meglepetésemre a Kúria egyetértett velem.
Tényleg a meglepetésére?
Nekem van más bírósági ügyem is van Magyarországon, és az a tapasztalatom, hogy az másodfok többnyire, szinte automatikusan megegyezik az első fokú ítélettel.
Tudom, az őssejt-ügyről beszél… Az most hol tart?
Most fogják tárgyalni másodfokon.
Első fokon elítélték, ugye?
Tíz hónap felfüggesztett börtönre és pénzbírságra ítéltek.
Az ügyészség súlyosbításért fellebbezett?
Mi fellebbeztünk, nem az ügyészség.
Akkor ennél súlyosabb már nem lehet az ítélet.
Ön tudja, én ezekben nem vagyok járatos. De úgy tudom, hogy az Ihász nevű főügyész indította el az ügyet – neki, mint hallom, mostanában problémái vannak -, és a szakma egy része nem értett vele egyet.
Végül is most azzal vádolják önt, illetve önöket, hogy az emberi test tiltott kereskedelmét követték el.
De nem eldöntött egyelőre, hogy egy meg nem született abortum embernek számít-e vagy sem. A római katolikus hit szerint igen, az orvosi társadalomban azonban nem.
Mindenestre, ahogy most itt a kávéházi flódnit eszi, nem azt érzékelem, hogy meg van ijedve attól, hogy a börtönben végzi…
Valóban nem tartok ettől, és azt is remélem, hogy a józan ész előbb-utóbb érvényesül. Mindegy, nem izgat a dolog.
Nem zavarja, hogy bűnözőt faragtak magából?
Tudja mit? Már nem. Megszoktam.
Hogyhogy?
Megszoktam, mert ez az ügy most már tíz éve megy. Én kifejezetten örülök annak, hogy az őssejttel komolyan foglalkoztam, a partnereimmel rengeget pénzt fektettünk be őssejt kutatásba. Azt is megmondom, hogy miért örülök, hogy beszálltam ebbe a programba. Azért, mert az őssejt meghosszabbította apám életét 13 évvel. És az életminőségét is fantasztikusan. Egyébként a családon belül mások is kaptak őssejt terápiát, és bizonyos betegségek elmúltak általa. De sok más embert ismerek, akiknek ez a terápia megváltoztatta az életét. Amivel bennünket Magyarországon vádolnak, azok a folyamatok több országban legálisan működnek. Én egyébként befektetőként voltam jelen a programban, de az a litván professzor pedig, aki vezette a kutatást, Nobel díjra lett javasolva.
Ön mit mond saját magáról, ha bemutatkozik? Lényegében milyen foglalkozást jelöl meg? Műgyűjtő?
Nem, én egy vállalkozó vagyok. Színesfémek és ásványok területén mozgok.
Magyarországon?
Nem, itthon nem. Az őssejt ügy óta nincs Magyarországon gazdasági tevékenységem.
De elég gyakran van itthon.
Gyakran vagyok…
De nem azért, mert a bíróságra kell járnia?
Nem járok már bíróságra. Fel vagyok mentve. A Golgota bíróságon sem voltam.
Ha már újra szóba került: mi tervez vele?
A Trilógiát egyben akarom tartani Debrecenben, ez is volt a célom, amikor megvettem a Golgotát.
Láthatja a közönség?
Már rég láthatja. A lepel, ahogy megígértem, abban a pillanatban, hogy leveszik a képről a védettséget, lehull. De nem most hullott le, hanem egy jó fél éve, amikor a Kúria meghozta a döntését, amely ugyan csak lényegében egy irányt jelölt meg, de az alapján egyértelmű volt számomra, hogy mi lesz a végső határozat, így aztán akkor azonnal levetettem a leplet a festményről.
De ott is hagyja a festményt?
Persze, soha sem volt olyan tervem, hogy kimozdítsam a debreceni kiállító teremből a képet, legfeljebb kiállításra. Ezt korábban is megtettük, elvittük Bécsbe, Pécsre, Szegedre és Budapestre is kiállításra.
Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus elõtt (b), Ecce Homo (k) és Golgota címû festménye a debreceni Déri Múzeum Munkácsy-termében. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Most akkor ez az egész botrány sok hűhó volt semmiért? Önnek nem volt szándéka elmozdítani a festményt, de akkor mi volt a cél?
Addig, amíg ez a nagy kép Debrecenben volt, minden rendben találtatott körülötte. De, amint elkezdtük utaztatni, azonnal érkeztek ajánlatok a megvételre. Főleg akkor jönnek ilyen ajánlatok, ha megtudják, hogy a festmény magánkézben van. Márpedig én üzletember vagyok, tehát ha valaki venni akar, akkor, megfelelő ajánlat esetén eladok. Ezeket a jelentkezéseket nem vettem túlzottan komolyan, egészen addig, amíg egy orosz milliárdos meg nem keresett, és ne tett volna írásos ajánlatot.
Mekkora összeg volt ez?
Ha jól emlékszem tízmillió euró, vagy dollár, már nem tudom. Akkora összegről szól, amekkorát a szakértők állapítottak meg a festmény értékeként. Ebben az időben a Magyar Nemzeti Bank is érdeklődött a kép iránt, tárgyaltunk, de az árban nem tudtunk megegyezni.
Mennyit akartak adni érte?
Én kilenc milliót kértem, és ők hatot akartak adni. Nem adtam el, mert nem voltam hajlandó veszíteni a képen. És miután én elálltam az üzlettől, ők levédték a képet.
Pákh Imre mûgyûjtõ áll Munkácsy Mihály a Falu hõse címû képéhez készült tanulmánya, Egy legény az asztalnál címû festménye mellett a szegedi Móra Ferenc Múzeum dísztermében. MTI Fotó: Rosta Tibor
De nem a Bank védette le a képet?
Hivatalosan nem, persze. Én akkor biztos voltam benne, hogy erre nem lett volna joga senkinek. Nem, mert vannak bizonyos kritériumok, amelyeknek ilyenkor meg kell felelni. Csak a fontosabbakat említem: ha egy kép ötven éve van Magyarországon, akkor védelmet élve. A másik ilyen fontos kritérium, hogy ha a magyar történelem valamely fontos epizódját eleveníti fel. És persze tudom, hogy van olyan vélemény is, hogy Jézus magyar volt, de azért nem ez az elfogadott kánon. Az a szakbizottság, amelyről már beszéltem, nem javasolta a védettséget. Ezt általában el szokták fogadni a megfelelő hatóságok, most azonban nem ezt történt, a szakvélemény dacára levédették a Golgotát.
Az előbb azt mondta, hogy ott akarja hagyni Debrecenben a Munkácsy festményt. De mi van, ha megint jön az orosz milliárdos, a mesés ajánlatával? Akkor nyilván el fogja adni.
Akkor majd gondolkodom rajta. Jelenleg nincsenek eladási terveim. Otthagyom Debrecenben, ott tartom, legfeljebb a legközelebbi nagy külföldi kiállításra kiviszem. Most volt például Szentpéterváron egy Munkácsy kiállítás, ott bővel elfért volna trilógia, és még jobban emelte volna Munkácsy ázsióját.
A trilógia másik két képe kinek a tulajdona?
Az egyik városi tulajdonban van, a másik a Magyar Nemzeti Banké.
Egyébként vannak kritikusok, akik Munkácsynak ezt a képét, de magát Munkácsyt sem tartják túlzottan értékelendőnek.
Mi egy szabad országban élünk, elfér több vélemény is, nem kell mindenkivel egyetértenünk. Szerintem Munkácsy nem pusztán kiemelkedő tehetség, zseniális festő volt, de ő a legnagyobb magyar festőművész. És ezt a kiállításainak a látogatottságai is visszaigazolják; nincs még egy magyar, aki ennyi nézőt vonzana, mint ő. Eddig több, mint harminc kiállítást rendeztünk Magyarországon, hetet külföldön: mindenhol rekord látogatottsága volt. Legutóbb, a szentpétervári Ermitázs igazgatója azt mondta nekem, hogy ilyen ütős kiállítása még nem volt. Márpedig az Ermitazs a világ legnagyobb képgyűjteményével rendelkezik. Eddig már háromszázezren látták a kiállítást, ami azt jelenti, hogy elérheti a látogatók száma az egymilliót, ami abszolút rekord lenne magyar festő esetében.
És önnek mi ebből a haszna?
Emelem Munkácsy ázsióját az ilyen kiállításokkal. Miáltal megvalósul az a célom, hogy Munkácsy visszakerüljön az őt megillető helyre a művészettörténetben. Épp azokkal szemben, akikről ön is említést tett, akik lenézik őt, mint festőművészt. Én olyan dolgokat mondok el Munkácsyról, amilyeneket egy művészettörténész soha nem mondana. Például azt, hogy 1990-es haláláig ő volt minden idők legjobban fizetett élő festőművésze. Senki nem keresett annyi lóvét, mint Munkácsy. Senki. És tudja miért keresett sokat? Mert zseniális festő volt. Ennyi az egész. Nagyon előkelő helyet foglalt el a festők rangsorában a XIX. században, Rembrandthoz hasonlították. A Golgotról például egy osztrák kritikus azt nyilatkozta, hogy a művészet kétezer év alatt csak két remekművet produkált: Rembrandtnak az Éjjeli őrjáratát és a Munkácsynak a Golgotáját. Munkácsy, a saját idejében szupersztár volt. Halála után jöttek az új irányzatok, impresszionisták, posztimpresszionisták, kubisták, absztraktcionisták, avantgárd, és ezek a XIX. századi realista iskolát egy ideig háttérbe szorították. Most viszont vissza fogjuk vinni az élvonalba Munkácsyt.
Önnek hány festménye van Munkácsytól?
Ötvenhat.
És mekkora a teljes életmű?
Körülbelül hétszáz festmény. Az életművének több, mint a fele lappang, főleg Amerikában. Minden évben megjelenik egy-két új festménye a piacon, amire mi, gyűjtők vadászunk. Volt olyan esetem, amikor egy magyar származású tulajdonos adott el Munkácsyt, New Yorkban. Telefonon bonyolítottuk le az üzletet, ami önmagában is szokatlan, ráadásul azt kérte az illető, hogy – adózás miatt – csak később fizessek. Nekem viszont azonnal kellett a kép, hogy elhozhassam Magyarországra egy kiállításra, mert az mindig szenzációt jelent, ha egy addig ismeretlen festmény kerül a látogatók elé. Az illető azt mondta, menjek fel a lakására, és vigyem el a képet. Egészen megdöbbentem, hogy ilyen létezhet, hogy akadnak még ilyen emberek, akik ennyire megbíznak a másikban.
Azért azt ismételjük el, hogy mindez nem Magyarországon történt.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
