Gulyás miniszter bejelentette, hogy a kormány Budapest Fejlesztési Központot hoz létre a kormány Budapest-politikájának művelésére, és Vitézy Dávidot bízták meg annak vezetésével.
Fürjes Balázs államtitkár, aki ezt az új intézményt mint a kormány Budapest-politikájának felelőse felügyeli, néhány napja azt mondta Bolgár Györgynek a Klubrádióban, hogy a választók társbérletet hoztak létre, amikor a kormány fideszes, a főpolgármester és a Fővárosi Közgyűlés többsége viszont ellenzéki.
Nem így van, a választók semmiféle társbérletet nem hoztak létre.
A társbérlet kifejezés a francia politikai életből származik, annak is a múltjából, amikor az ötödik köztársaság első időszakában a köztársasági elnököt még hét évre választották, s az elnökválasztást időben tudatosan elválasztották a parlamenti választástól. Így állhatott elő többször is olyan helyzet, hogy néhány évig a köztársasági elnök az egyik politikai oldalt képviselte, a parlament többsége és így a miniszterelnök a másik politikai oldalból került ki.
Ezt nevezte társbérletnek (cohabitation) a francia politikai nyelv. Amióta a köztársasági elnök hivatali idejét öt évre korlátozták, és az elnökválasztást követően rendszeresen parlamenti választást is kiírnak, amit a győztes köztársasági elnök pártja meg is nyer, a cohabitation ki is ment a párizsi divatból. Azt a helyzetet, amikor akár Párizsban, akár Berlinben vagy Londonban, Varsóban vagy Prágában a parlamenti ellenzék adja a főpolgármestert, senki nem nevezi társbérletnek.
A francia cohabitation ugyanis azt jelentette, hogy ugyanannak a politikai entitásnak, nevezetesen az egész országnak a kormányzásában, amiben a francia ötödik köztársaságban a feladat megoszlik a köztársasági elnök és a parlamenti többség bizalmából működő kormány között, jut szerephez a két politikai oldal.
Nálunk most azonban nem ez a helyzet, ahogy Londonban, Berlinben, Varsóban vagy Prágában sem.
Az ország kormányzására tavaly a Fidesz kapott, immár negyedszer, a választóktól megbízást. (A négyből háromszor kétharmados felhatalmazást.) Budapest irányítására azonban a mai, többé-kevésbé baloldalinak és liberálisnak tekinthető ellenzék kapott a fővárosi választóktól megbízást. (A fővárosi közgyűlés többségében jelen levő pártok közül az MSZP, a DK és a Párbeszéd egyértelműen baloldali, a Momentum – legalábbis nemzetközi pártkapcsolataiból ítélve – liberális párt, bár ezt sosem mondják ki, s udvariasságból mások sem mondják róluk.)
Csak és kizárólag a baloldali–liberális közgyűlési többségnek van választói felhatalmazása Budapest irányítására. Nincs itt semmiféle társbérlet.
Amit Fürjes mond, az jóindulattal félreértésnek nevezhető, de én megengedem magamnak, hogy azt mondjam, hazugság.
Az, hogy Budapest működésének és fejlesztésének finanszírozásához a fővárosi önkormányzatnak nincs elegendő pénze, és ezért feladatainak megvalósításához a központi költségvetés támogatására van szükség, annak következménye, hogy az Orbán-rendszer szélsőséges centralizációt alakított ki, rendkívül szűk teret hagyott az önkormányzatiság számára.
Ebből viszont az következik, hogy a kormány köteles a központi költségvetésből rendszeres támogatást nyújtani az önkormányzatok, köztük a fővárosi önkormányzat működéséhez, és részt vállalni a fővárosi fejlesztések finanszírozásából.
Nincs semmi alapja arra, hogy ezt ahhoz kösse, hogy a fővárosi önkormányzat akár a működésben (például a közösségi közlekedés vagy a színházak működtetésének mikéntjében), akár a fejlesztésekben aszerint dönt-e, hogy a kormány mit tart helyesnek. Erre ugyanis a kormánynak nincs a budapesti választóktól felhatalmazása.
Már korábban is leírtam, de most megismétlem: az Orbán-kormánynak semmi alapja arra, hogy „Budapest-politikát” hirdessen meg, és ehhez önálló intézményt hozzon létre. Amíg Tarlós volt a főpolgármester, emlékezetem szerint ez nem is jutott eszébe.
Elhiszem, hogy Vitézy Dávid hozzáértő szakember. Amit azonban most csinál, azt helytelenül teszi. Ha Budapest fejlődését kívánja előmozdítani, azt azzal tehette volna meg korrekt módon, ha elfogadja Karácsony Gergely ajánlatát, és pályázik a BKK vezetésére. Elvégre a választók most Karácsonyra és partnereire bízták Budapestet.
Azzal, hogy nem ezt tette, hanem Fürjes államtitkár mellett vállalta el az új intézmény vezetését, kiderült: nem Budapest fejlődésén, hanem a budapesti választók által felhatalmazott legitim fővárosi vezetés ellehetetlenítésén kíván munkálkodni.
Bármilyen jó szakember is, a jelek szerint elsősorban nem szakember, hanem fideszes.
Azt mondja Fürjes Balázs államtitkár, hogy ezen túl a kormány tart „Budapest-infókat”, ahol a kormány „Budapest-politikáját” ismertetik azok, akik azt csinálják, képviselik. Ez valódi hungarikum.
Tehát azok ismertetik a kormány Budapest-politikáját, akik ezt csinálják, mert értenek ehhez. Mint Gulyás miniszter, Schneller Barnabás helyettes államtitkár, Pokorni Zoltán mint fővárosi képviselő, és persze ő maga, Fürjes. Ők úgymond jó partneri együttműködést kívánnak a főváros vezetésével. Az újságíró mosolyogva hallgatja és elégedetten bólint.
Csakhogy amit Fürjes államtitkár mond, az abszurdum. Nem tudok arról, hogy a német kormánynak lenne Berlin-politikája, vagy a francia kormánynak Párizs-politikája. Berlin-politikája a berlini szenátusnak van (ott szenátusnak hívják a városi kormányt), Párizs-politikája a párizsi főpolgármesteri hivatalnak. És persze saját pénzük is van hozzá. Vannak persze olyan gigaberuházások, mint a berlini új repülőtér vagy például a stuttgarti új pályaudvar, amelyek jórészt kormánypénzből valósulnak meg, de a nagyvárosok, fővárosok „normál” fejlesztéseiről a városok maguk döntenek és saját pénzükből és hitelből finanszírozzák is azt.
Az, hogy „modern városok programja” címmel a kormány dönti el és finanszírozza a vidéki városok kisebb-nagyobb beruházásait, igazi „hungarikum”, melyet az Orbán-rendszer hozott létre. Hitelt a városok kormányzati engedély nélkül már fel sem vehetnek. (Annak idején, a Gyurcsány-kormány idején Orbán Viktor kifejezetten kötelezte a fideszes vezetésű városokat, hogy devizahitelek felvételével valósítsanak meg fejlesztéseket.) Ma már a polgármesterek is, az újságírók is, a kérdezők is és a válaszolók is magától értetődőnek tartják ezt a helyzetet. Pedig ez egyáltalán nem magától értetődő. Ebbe a közfelfogásba illik, hogy senki sem tiltakozik, amikor Orbán „Budapest-államtitkárt” nevez ki, aki azután a kormány „Budapest-politikájáról” beszél. Mézes-mázos nyilatkozatokat hallunk tőle, azok tartalma azonban furkósbottal ér fel.
A Klubrádiónak csütörtökön délután nyilatkozó Tarlós István azt mondta, hogy félreértették a szavait az újságírók: nem a Budapest fölé helyezett államtitkárság miatt hezitál még, hogy indul-e a következő főpolgármesterválasztáson. Szerinte nincs szó hatósági körök elvonásáról, az államtitkárság csupán a központi fejlesztéseket irányítaná.
Nem ettől teszi tehát függővé, hogy vállalna-e még egy ötéves főpolgármesteri megbízatást. Mint mondta,
70 éves, nem biztos benne, hogy ilyen korban jó-e neki, ha még öt évig főpolgármesterként dolgozik.
30 éve dolgozik hol polgármesterként és főpolgármesterként, végig kell gondolnia, hogy mi legyen.
Fürjes Balázs államtitkárral és Gulyás Gergely miniszterrel kifejezetten jó a kapcsolata, mint mondta, az ellenségeket nem az ő irányukban kell keresni. (Tarlós István korábban nem is titkolta, hogy nem igazán baráti a viszonya a Gulyás Gergely előtt a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, Lázár Jánossal.)
Megismételte, amit korábban már többször elmondott: mielőtt végleges döntést hoz az indulásáról,
lesz még egy beszélgetése Orbán Viktorral.
Akivel, elmondása szerint, szintén jó a kapcsolata. Legutóbb Tusványoson említette Orbánnak, hogy létre kellene hozni egy fejlesztési tanácsot, melynek tagjai a miniszterelnökön és a főpolgármesteren kívül a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Tarlós szerint Orbán pozitívan állt ehhez az ötletéhez.
Fürjes Balázs államtitkár üdvözölte a Nemzetközi Atlétikai Szövetség bejelentését, mely szerint Budapestet javasolják a 2023-as világbajnokság megrendezésére.
„Nagy elismerés számunkra, hogy az IAAF komolyan gondolja, hogy 2023-ban Magyarországon legyen a világbajnokság”, mondta. „Biztosak vagyunk benne, hogy képesek vagyunk megfelelni várakozásoknak.
A bejelentést Sebastian Coe a nemzetközi szövetség elnöke tettette az IAAF tegnap befejeződött kétnapos Buenos Aires-i ülésén. Gyulai Marton, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára és a budapesti megjegyezte, hogy
Magyarország 1912-ben alapító tagja volt a nemzetközi atlétikai szövetségnek,
és Budapest az a hely, ahol az Európai Atlétikai Szövetség közel 90 évvel ezelőtt létrejött.
Gyulai hozzátette: „Az atlétika mindig is különleges helyet foglal el a szívünkben, és a 2023-os világbajnokság olyan dolog, amit az egész ország és az egész régió magáénak érez. A Magyar Atlétikai Szövetség nagyon büszke arra, hogy ebben a folyamatban idáig eljutottunk. Célunk, hogy minél több néző lássa a versenyeket, és az atlétikai történetének legjobb világbajnokságát rendezzük meg!”
Budapest tehát a világbajnokság megrendrezésének első számú várományosa, végleges döntés decemberben születik.
Ez a hét tulajdonképpen a múlt héten kezdődött. Erős felütéssel ráadásul: Bősz Anett a parlament egyetlen liberális színekben politizáló tagja bejelentette, hogy kilép a Párbeszéd frakciójából. Mely utóbbi ezzel, legalábbis akkor úgy látszott, megszűnt létezni. Heti összefoglalónk.
Aki azt gondolta, hogy szimpla kis történet ez, egyszerű árulás, mert Fodor Gábor és pártja csak azt tette, ami a lényege, annak tudunk még újat mondani Merthogy a történet csak ezután kezdődött. Miután Mellár Tamás független képviselő bejelentette, hogy beül a párbeszédesekhez, hogy megmentse ezzel a frakciót, pénzt és megszólalási lehetőséget biztosítva ezzel a pártnak a parlamentben, a történet két szálon folytatódott tovább.
Először is kiderült, amiről idáig csak a bennfentesek tudtak: hogy
Fodor Gábor és pártja évi hatvanmillió forintért delegálta az egykor válogatott cselgáncsozó Bőszt a Párbeszédbe.
Ennyit ígért Molnár Gyula, még az MSZP elnökeként a Liberálisoknak, a megállapodást Fodor Gábor és Karácsony Gergely is szentesítették.
Talán még ezzel sem lenne különösebb gond: ha valakinek megér ennyit a liberális eszme képviselete, lelke rajta, nyúljon a zsebébe – sajátjába! – és fizessen. Ám itt az történt, hogy Molnár Gyula a vezetőség és a tagság tudta nélkül ígérte oda a 60 milliót a Liberálisoknak. Miután kiderült, hogy mennyit ígért Molnár a liberális eszméért, az egyik elnökaspiráns, Kunhalmi Ágnes bejelentette, hogy fegyelmit indítanak Molnár ellen.
A történet másik szála Mellár Tamás felé mutat. Miután Mellár bejelentette, hogy segít a Párbeszédnek, több telefonhívást is kapott a Liberálisoktól és az LMP-től, a vonal másik végén lévők próbálták lebeszélni arról, megmentse a Párbeszéd frakcióját. Mellár, aki szakemberként már bizonyított, ám politikusként még meglehetősen új fiúnak számít, mindezt úgy foglalta össze: az ellenzék jobban utálja egymást, mint a kormányt.
Nem tisztünk minősíteni a történteket, ezért csak annyit jegyeznénk meg: innen szép győzni.
Különösen azért, mert a helyzet a Jobbikban is fokozódik. Toroczkai László, aki a pártelnöki tisztségért folyó versengésben alulmaradt – a hozzá képest mérsékeltebbnek mondható – Sneider Tamással szemben, rövid hezitálás után úgy döntött: marad a pártban, de új platformot alapít.
A párt azonban nem akarta, hogy egy állam legyen az államban, s közölték Toroczkaival, hogy a Jobbik alapszabálya ezt nem teszi lehetővé. A csütörtöki elnökségi ülést követően pedig az is kiderült, hogy eljárást indítanak Toroczkai ellen. Utóbbi szerint már megvan az ítélet, mert Vona emberei döntenek a sorsáról.
Hogy teljes legyen a káosz az ellenzéki oldalon: az LMP pénteken kizárta a pártból Sallai Róbert Benedeket, aki néhány héttel korábban egy etikai vizsgálat során megütötte (székestől fellökte?) Hadházy Ákost. Utóbbi ellen szintén eljárt az LMP etikai bizottsága, és vele kapcsolatban olyan ítélet született, hogy két évig nem indulhat semmilyen párttisztségért.
Itt tart jelenleg az ellenzék, az önmegsemmisítés felszámolása Orbán Viktor negyedik kormányzása alatt is zavartalanul folyik. Nem csoda, hogy a kormánypárt, mint kés a vajban, megy előre. Gulyás Gergely, aki Lázár János után immár kancelláriaminiszterként, megtartotta első kormányinfóját.
Megtudtuk, hogy a kormány egy éven belül a Várba költözik, valamint azt is, hogy módosítani fogják a gyülekezési törvényt.
Utóbbit Gulyás aznap este az Echo tévében is megismételte, másnap, pénteken reggel pedig Orbán Viktor beszélt arról a Kossuth Rádióban, hogy mindenkinek, még a politikusoknak is joguk van a nyugodt otthonhoz. Sőt, nemcsak nekik, hanem a szomszédaiknak is.
Mindez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy korlátozni fogják a gyülekezési jogot, azaz, ha valahol politikus lakik, vagy olyan szomszéd, akit zavar a tüntetés, ott nem engedélyezik a demonstrációt.
Az erről szóló jogszabályt az Alaptörvénybe is beleírják, az viszont nem lesz egyértelmű, hogy ki számít szomszédnak és mit tekint majd a jogszabály az otthoni nyugalom megzavarásának.
És a végére hagytunk egy megnyugtatónak szánt, ám valójában aggodalomra okot adó bejelentést. „A mindenkori kormány nem hagyhatja magára a fővárost, de nem is gyámkodhat fölötte, ennek jegyében cselekszünk. Budapest a pártok fölött álló ügy” – ezt nyilatkozta Fürjes Balázs, az új, Budapestért és az agglomerációért felelős államtitkár. Ennek a bejelentésnek van egy olyan olvasata is, hogy már nem Tarlós István főpolgármester dönt Budapest ügyeiről, hanem
Fürjes úr az, aki mostantól Tarlós úr előjárójaként intézkedik a főváros sorsa felől.
Tarlós István nem kommentálta Fürjes Balázs szavait, ami persze messze nem azt jelenti, hogy nincs véleménye, legföljebb azt, hogy egyelőre nem áll szándékában (érdekében) a véleményét a nyilvánossággal is megosztani.
Tisztul a kép, legalább is a Független Hírügynökség értesülései szerint a Magyar Úszó Szövetség szeptember 1-i közgyűlése előtt. Tisztul, annak ellenére hogy Szabó Tünde sportállamtitkár a lehető ledodonaibb választ adta Népszavának arra a kérdésre, hogy vajon most is úgy látja-e, hogy sportszakmai vezetőre van szükség, vagy visszatért korábbi álláspontjára, ahol ezt a kérdést lényegében nyitva hagyta, meghagyva azt az értelmezést, miszerint Bienerth Gusztáv jó választás volt a sportág élére.
Nos, íme az államtitkári válasz: „ A sportági szakszövetségek legfontosabb feladata – sportágtól függetlenül –a sportolók, az edzők és az egyesületek érdekeinek képviselete itthon és a nemzetközi sportéletben egyaránt. Ez kizárólag egyetértésben és egységben lehetséges, az elnök, a vezetők és a szövetség tagjai között. Ahhoz, hogy egy sportág sikeres legyen, elengedhetetlen a célok együttes meghatározása, az együttgondolkodás és a hatékony együttműködés. A sportszövetségek független civil szervezetek, amelyek közgyűlésein a tagszervezetek delegált képviselői demokratikus úton választanak elnököt.
A választást pedig megelőzi az elnökjelölés folyamata. Ez a demokratikus döntési folyamat biztosítja, hogy mindig az adott sportszervezet tagságának többsége által támogatott jelölt kerüljön a szövetség élére. Legyen az akár sportszakember, akár politikus, vagy akár üzletember. Egy sportági szövetség feladatiból adódóan a mindenkori elnöknek és elnökségnek, vezetőségnek együtt kell működnie, és támaszkodnia kell a sportág szereplőire, az ő véleményükre, szakmai meglátásaikra. Ezt a folyamatot a politikai vezetés nem tudja és nem is akarja befolyásolni.”
Eddig a nyilatkozat, amiért, amúgy mi kérünk elnézést. Természetesen a szövegből semmilyen döntés nem vezethető le, legfeljebb a kremlinológiában jártasok tudják, hogy éppen kitől határolódott el a kormány, ki ejtett és kit favorizál. Ne is menjünk bele az elemzésbe, mert akkor óhatatlanul belebotlunk olyan kérdésekbe, hogy vajon hogyan kerülhetett a birkózó szövetség élére Németh Szilárd és ugye ilyen mélységekig amúgy sem akarunk eljutni.
Inkább térjünk vissza az elején tett megállapításunkhoz, vagyis ahhoz, hogy tisztul a kép. Azt ugyanis bízvást megállapíthatjuk, hogy Bienerth Gusztáv, jelenlegi elnök patronjai elfogytak, a FINA világbajnokságon észlelt, szinte megalázó marginalizált szerepe alapján – még egy érmet sem adhatott át -, bízvást kijelenthetjük: kevés az esélye a folytatásra. Annál is inkább kevés, mert a szövetség vezetőinek többsége lemondott posztjáról, ami egy sikeres hazai világbajnokság után nehezen lenne értelmezhető lépés. Még azok a sportági emberek, akik korábban Gyárfás ellen és BIenerth mellett voltak szembefordultak a jelenlegi elnökkel. (Talán csak Hosszú Katinka álláspontját nem ismerjük.) Vagyis immár az a kérdés, és ezzel is többször foglalkoztunk már, ki követheti őt az elnöki székben. Esélyesként emlegették sokáig Fürjes Balázst, aki maga sem tagadta az esetleges szerepvállalását.
A kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormányzati biztos azonban, mint tőle magától megtudhattuk: nem jelöltette magát a pozícióra és ez arra enged következtetni, hogy Szabó Tündének az a mondása érvényes, miszerint szakembert kell állítani a szövetség élére. Információnk szerint BIenerth lényegében magával rántotta mindazokat, akik a sportágon kívülről gondoltak az elnöki posztra. Ebből adódóan pedig ismét oda jutottunk, ahová néhány napja: a Független Hírügynökség Wladár Sándorra tippel, mint az Úszó Szövetség szeptember 1-e után funkcionáló elnökre.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.