A választásokon ítéletet mondunk arról a jelenlegi kormány által az elmúlt nyolc évben a társadalomra erőltetett oktatáspolitikáról is, amely a gyermekek egész életére kihat, és meghatározza közös jövőnket – szögezi le a Szülői Hang Közösség, a Tanítanék Mozgalom, a Független Diákparlament és a Oktatói Hálózat közös, szavazásra buzdító közleménye.
A négy szervezet nem ért egyet a kormány szerint „vitathatatlan” irányvonallal. Április 8-án, az országgyűlési választásokon lesz lehetőség véleményt nyilvánítani – szögezi le a dokumentum, amely szerint láthatóan van alternatíva, hiszen az ellenzéki pártok közösen kidolgozták és elfogadták az Oktatási Minimumot, amely új, jobb irányba fordíthatja az oktatás ügyét.
„Szeretnénk megmutatni, hogy sokan úgy gondoljuk: április 8-án a gyermekek sorsáról is döntünk. Ezért mi, szülők, tanárok és diákok, közös online akciót indítottunk, melyben arra kérjük az oktatás jövőjéért aggódókat, hogy tűzzenek ki a térképre egy zászlót, ezek kifejezik a pozitív változtatás iránti eltökéltségünket. Az online akcióban már eddig is több mint nyolcezren vettek részt.
Ezúttal is több ezren mentek el a diákok által szervezett tüntetésre, amely egyben március 15-ei megemlékezés is volt. A rendezvényt az Operánál tartották, majd átvonultak a Nemzeti Múzeumhoz. A demonstráció főként az oktatásról szólt volna, de a legnépszerűbb rigmus a résztvevők között az Orbán, takarodj! volt. A szervezők nyolc óra előtt jelentették be, hogy vége a tüntetésnek, de egy főként fiatalokból álló csapat sokáig az utcán maradt, rengeteg rendőrtől körülvéve.
Öt órára hirdették meg a Diákvagyok mozgalom tüntetését, de lassan gyűlt a tömeg a Magyar Állami Operaház előtt felállított színpadnál. A szervezők bejelentették, hogy fél órával csúszik a kezdés, így sokan át tudtak jönni a Fővám téri ellenzéki tüntetésről, és rengeteg résztvevőn látszott, hogy már a Kétfarkú Kutya Párt ellen-békemenetét is megjárták. A végül több ezresre duzzadt tömeg (a szervezők tízezer embert emlegetettek) a Székely Mihály utcáig állt, és nagyjából felét tették ki a diákok.
A főként diákparlamentes felszólalók őket a márciusi ifjakhoz hasonlították: többször is elhangzott, hogy diákok a ma hősei, illetve mindenki, aki ki mer állni magáért. A szervezők elmondták, hogy még mindig nem hallgatta meg a kormány az első, januári tüntetésen megfogalmazott 12 pontjukat az oktatás korszerűsítésére, de ezúttal korántsem csak ez volt a téma.
„Ti vagytok a megoldás az ország összes problémájára” – mondta Ország Olivér, aki szerint nagy tévedés leírni őket annyival, hogy unatkozó gyerekek csinálják a tüntetéseket.
Rendet teszünk az oktatásban és az országban, elvezetjük a 21. századi Európába
– mondta arról, hogy a fiatalok jelentik a jövő zálogát.
Áder János is megkapta a magáét
Az egyik kedvelt rigmus a tüntetésen a „Felébredtünk!” volt, amely arra utalt, hogy az Y generáció is hallatni akarja a hangját a politikában.
A legnagyobb ovációt viszont az váltotta ki, amikor a szervezők „tantárgyanként” értékelték a kormányzat eddigi tevékenységét az oktatással kapcsolatban. Kijelentették, hogy mindent összevetve a kormány oktatáspolitikája megbukott, a pótvizsga pedig április 8-án lesz.
Az egész tüntetésen nagyon sok szó esett a választásokról. A szervezők hangsúlyozták, hogy nem akarják megmondani, kire szavazzanak a résztvevők, de mindenképpen éljenek demokratikus jogukkal. Egy olyan felszólalót is meghívtak Tiszai Anett személyében, aki a szavazz.info.hu nevű oldalt népszerűsítette, ahol a pártok programjait lehet egyszerűen összehasonlítani, és az alapján döntést hozni.
Színpadra hívták a diákok mozgalmát támogató oktatási és civil szervezetek képviselőit is, és közösen énekelték el a Himnuszt.
A szervezők időről időre az oktatással, illetve a demokráciával kapcsolatos jelszavakat skandáltak a résztvevőknek, de a tömegből rendre felhangzott a spontán Orbán, takarodj! is. A színpadról ezeket megpróbálták túlharsogni, de
a tüntetők nagy részét érezhetően jobban lázba hozta a kormányzat szidása, mint a diákok által előadott reformtörekvések,
például az ezúttal is felolvasott 12 pont.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
A rendezvény első részét Gyetvai Viktor beszéde zárta le, aki arról beszélt, hogy a demokrácia nem csak politikai berendezkedés, hanem össztársadalmi ügy is, amelyért mindenkinek tennie kell. Ez nem csak azt jelenti, hogy mindenki menjen el szavazni, hanem hogy támogassa a civil kezdeményezéseket, és álljon ki a véleménye mellett. Gyetvai szerint borzasztó, hogy milyen sok fiatal hagyja el az országot, de ők pont azért tüntetnek, mert nem akarnak kivándorolni, szeretik ezt az országot. Szerinte azt a döntést kell mindenkinek meghoznia, hogy lemond-e az országról, mert ha nem, akkor igenis ki kell állni bizonyos ügyekért, és ilyen az oktatás is. Gyetvai arról beszélt, hogy nem megoldás, hogy „az utolsó kapcsolja le a villanyt”. Ők azt szeretnék, ha
külföldre menni nem kényszer lenne, hanem lehetőség,
mert elsősorban a saját hazájukban szeretnének tanulni és dolgozni.
Beszéde végén arra kérte a résztvevőket, hogy együtt vonuljanak át a Nemzeti Múzeumhoz, hogy elszavalják a Nemzeti Dalt. A tömeg nagy része meg is indult, és útközben folyamatosan szólt az Európa, Európa, meg a Demokráciát!, illetve rendszeresen felhangzott az orbánozás is. A transzparenseken is gyakran elővették a kormánytagokat: volt „Viktor, kicsengettek”, „Orbán Viktor takarodj, vidd az összes haverod”, de a legutóbbi Kósa-ügy is előkerült. Egy kreatív páros pedig Semjén Zsoltot ábrázoló maszkokban vonult, miközben plüssrénszarvasokat hurcolt magával.
Mivel a Nemzeti Múzeum kertje be volt zárva, a diákok nem tudták a terveiknek megfelelően a lépcsőn elszavalni a Nemzeti Dalt, csak a menetet vezető teherautó platójáról. Újra elmondták a 12 pontot is, de a résztvevők egy része tovább akart vonulni, és a demokráciát éltető rigmusokat egyre inkább elnyomták a miniszterelnököt szidó szövegek, illetve a „helikopter” vagy a „rénszarvas”.
Néhányan bemásztak EU-s zászlókkal felvértezve a Nemzeti Múzeum kertjébe,
de a rendőrök felsorakozása megakadályozta a további ilyen akciókat.
Az emelvényen Tarnay Kristóf, a Független Diákparlament kommunikációs koordinátora. MTI Fotó: Kovács Tamás
A szervezők is igyekeztek kordában tartani az indulatokat. Gyetvai Viktor a program lezárásaként nagyon sokszor megköszönte, hogy ilyen sokan eljöttek. „Rabok legyünk, vagy szavazattok” – mondta, illetve arról beszélt, hogy Petőfi örömében sírna, ha mindezt látná. Végül nyolc óra előtt bejelentette, hogy a tüntetés hivatalos részének ezennel vége, és mindenki békésen menjen haza. Akkor azonban már jó ideje ment a tanakodás, hogy hová vonuljon tovább a kemény mag: a Fidesz székháza és a rádió épülete került szóba, és mivel ez utóbbi volt közelebb, erre esett a választás.
Több százan indultak el a múzeumtól a Bródy Sándor utcai épülethez, ami egyébként már nem funkcionál a Magyar Rádió székházaként. Időközben rengeteg rendőr összegyűlt, és a sorfalat álltak a vonulók mellett. A rádiónál volt egy kis kakaskodás, mert az egyik tüntető mindenáron át akarta törni a rendőrsorfalat, hogy bejusson, de nagyobb balhé nem történt. Ekkora már főként a diákok maradtak az utcán, az idősebbek pedig hazamentek. Ők viszont mindenáron menni akartak még valahova, ezért hosszas tanakodás után a Blaha Lujza tér felé indultak, de a Rákóczi úton a rendőrök megelégelték az úttesten vonulást és közbeléptek.
Ezzel a felütéssel adta meg a négy miniszterelnök-jelölt eszmecseréjének alaphangulatát a Független Diákparlament oktatáspolitikai vitájának moderátora. Két dologra is utalt: Orbán Viktorra, a jelenlegi kormányfőre, aki úgy látszik cseppet sem kíváncsi a diákok véleményére, és azokra is, akik kénytelen-kelletlen kiszorultak a Király utcai Gödör Klubból. Annyian lettek volna kíváncsiak Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd, Szél Bernadett az LMP, és Vona Gábor, a Jobbik jelöltjének véleményére, hogy a bejárat előtt sorban állók mindegyikének nem is jutott hely a teremben.
Ami azt illeti, nagyon „összekapták” magukat a rendezők. Olyan feszes munkarendet írtak elő a vendégeiknek, köztük Gyarmathy Éva oktatásszakértő, klinikai és nevelés-lélektani szakpszichológusnak, az MTA tudományos főmunkatársának, ami nem hagyott sem időt, sem lehetőséget a jelenlévő politikusoknak a mellébeszélésre. Mindenkinek 2-2 percet engedélyeztek, hogy kifejthesse a véleményét a feltett kérdésekre, aztán egy-egy percet a többiek által elmondottakra reagálni.
Cseppet sem voltak kíméletesek,
hiszen előre kikötötték, senki nem használhat jegyzeteket, nem kérhet segítséget a munkatársaitól, kifejezetten arra voltak kíváncsiak, kinek, mi jut eszébe arról, mi volna az oktatási rendszer legfontosabb céljai? Hogyan lehetne igazságos(abb) az oktatási rendszer? Hogyan lehet felelős állampolgárokat nevelni, és végül hogyan nézne ki szándékaik szerint a valóban korszerű, 21. századi hazai oktatási rendszer?
Noha vitának szánták a találkozót, a megszólalók gyakorlatilag csak egy-két kérdésben dörgölték egymás orra alá az ellenérzéseiket. Ebben Szél Bernadett nyitott „frontot”, amikor elkezdett „nyolcévezni”, és kvázi a párbeszédes Karácsonyt tette felelőssé azokért a hibákért, amelyeket szerinte 2010 előtt az MSZP-SZDSZ kormány elkövetett. Karácsony mindjárt a vita elején egy oldalvágást adott Vonának: ne hibáztassa a Jobbik a kormány oktatáspolitikáját, hiszen gyakorlatilag azokat az elképzeléseket valósították meg, amelyeket még néhány éve kifejezetten a Jobbik szorgalmazott. Vonáék javasolták a tankönyvpiac államosítását, az alapítványi iskolák megregulázását, a hit- és erkölcstan oktatás kötelezővé tételét.
A jobb szélről középre húzódó pártelnök ügyesen kivágta magát: arra kérte a jelenlévőket, ne a régi, 2010-es személyét, hanem azt az embert és pártot fogadják el, amely ma már másként gondolkodik számos társadalmi, ezen belül oktatáspolitikai kérdésről. Ügyes mondat volt, a fiatal közönség meg is tapsolta a válaszát.
Ami magát a fórumon boncolgatott kérdéseket illeti, meglehetősen sok kérdésben hasonló álláspontot képviseltek a meghívott vendégek. Nem igen ütköztek a véleményeik abban, hogy a 21. században olyan oktatási rendszerre van szüksége az országnak, amely mindenki számára biztosítja a kitörési lehetőséget, olyan iskolákat kell létrehozni, ahol a korszerű tudást, a kritikai gondolkodást és sokoldalú kompetenciákat sajátítanak el a diákok. Szél Bernadett fogalmazta meg:
a világban „okos forradalom” zajlik,
engedni kell, hogy kiszorítsa a poroszos oktatási felfogást, és begyűrűzhessen hozzánk is.
Karácsony Gergely ezzel kapcsolatban egy szomorú tapasztalatának is hangot adott: minden gyerek kíváncsian megy az iskolába, aztán alig egy hónap múlva menekülne onnan a legszívesebben. A teremben körbeszaladó egyetértő morgás is azt igazolta, sokan maguk is ezt tapasztalták. Pedig a IV. ipari forradalom korában a sikeres országok legnagyobb tőkéje a tudás, de ebben bizony „tőkeszegények” vagyunk. Súlyos egyenlőtlenségek tapasztalhatók e téren, sokan úgy indulnak ebbe a harcba, mint a magyar katonák a világháborúban a Don-kanyarba: fegyverek, felszerelések nélkül.
Érdekes gondolatot fogalmazott meg Gyarmathy Éva: szerinte
előbb tanulni, aztán felejteni, majd ismét tanulni kell megtanítani mindenkit
a korszerű iskolában. Mert a 21. század embere életfogytig lesz kénytelen tanulni, elfelejteni a korábbi ismereteit és felkészülni az új tudás befogadására.
A vita egy későbbi szakaszában szinte minden megszólaló egyetértett abban, hogy valójában nem a tárgyi ismeretek bebiflázására kellene rászorítani a diákokat, hiszen az ilyen ismereteket pillanatok alatt le lehet hívni a világhálóról, ehelyett olyan kompetenciákat kell kifejleszteni mind a kisebbekben, mind később a nagyobb diákokban, amelyek alkalmassá teszik őket a feladatok megoldására, az együttműködésre, a csoportos munkára. És itt utaltak a PISA-felmérés eredményeire, a lemaradásunkra a nálunk korszerűbben tanító országok mögött.
Aki a megszólalásokban bizonyos programelemeket akart felfedezni, nem jött el hiába. Karácsony Gergely kormánya jelentősen csökkentené a tananyagot, visszaadná a tanítás szabadságát a pedagógusoknak, megreformálná a pedagógusképzést, és
nyolc évente egy felkészülési év pihenést adna a pedagógusoknak,
akik ebben az időben tanítás helyett továbbképzéseken vehetnének részt. Nagy taps fogadta az ötletet.
Vona Gábor béremelést ígérne a tanároknak, ha kormányra jutnának. a diplomás átlagbérhez igazítaná a fizetéseket. Csökkentené a túlterheltséget, az osztálylétszámokat, a tananyagot, visszaadná az irányítást az oktatási szakembereknek. Majd egy ügyes húzással meg is nyerte mindjárt a jelenlévők szimpátiáját: több jogot adna a diákönkormányzatoknak. Alapos tapsot kapott.
Az LMP társelnöke új nemzeti alaptantervben gondolkodik, kormányra kerülve oktatási programcsomagokat hozna létre, amiből választhatnának a pedagógusok. A szülőknek is megadná a választás lehetőségét, mindenki olyan iskolába – egyházi, állami, vagy alapítványi – működtetésű létesítménybe adhassa a gyerekét, amelyet a maga részéről a legjobbnak lát. Szerinte a jó iskola fontos feltétele volna, hogy a tanároknak legyenek segítőik, amolyan asszisztenseik, akik a speciális nevelési igényű gyerekek felzárkóztatásáért felelnének.
Noha helyenként igen békésen csordogált a miniszterelnök-jelöltek „vitája”
amikor a szegregáció vagy integráció kérdése került terítékre, természetesen kiéleződtek a nézetkülönbségek.
Vona Gábor álláspontja e kérdésben is módosult ugyan, hiszen most arról beszélt, hogy a társadalmi integráció fontos célja a Jobbiknak is, de annak mikéntjében még mindig másképp gondolkodnak, mint az asztalnál ülő többi párt képviselője. Karácsony Gergely szerint az oktatásban az integráció a leghelyesebb út, hiszen a roma gyereknek is állampolgári jogon jár a jó oktatás lehetősége. Az LMP társelnöke kissé kinyitotta ezt a kérdést, amikor leszögezte, hogy fontos ugyan az oktatás nyitottsága, de az eredményekhez a megfelelő lakás- és szociális körülményeket is meg kell teremteni. És még valami elhangzott ebben a körben: Karácsony határozottan azon a véleményen van, hogy a jó oktatáshoz való hozzáférés joga akkor lehet csak teljes, ha megszüntetik az egyházi iskolák támogatási kiváltságát.
A több mint kétórás beszélgetésben számos más fontos kérdés is szóba került. Csak jelzésszerűen: hogyan lehet az iskolák falai között megtanítani az állampolgári felelősséget; hogyan lehet elejét venni a már az általános iskola alsó tagozata után tapasztalható gyakori lemorzsolódásnak; nem volna-e érdemes 16 éves korra leszállítani az állampolgári választó jogot; mit tennének kormányra kerülve azért, hogy a diákok itthon és ne külföldön szerezzenek diplomát; hogyan lehetne hazacsalogatni azokat, akik már elmentek. Az ilyen és hasonló kérdésekkel sem sikerült zavarba hozni a vendégeket, hiszen az MSZP-Párbeszéd az ingyenes diploma híve, az LMP „retúr-programot” hirdet, a Jobbik az otthonteremtésben, a társadalom jobb közérzetében látná a megoldás kulcsát.
A színvonalas és tartalmas beszélgetésnek volt még egy fontos tanulsága: gondolatokat ébresztett a közönségben is. Amíg kifelé tartottunk a teremből, kisebb-nagyobb csoportokba verődve folytatták a vitatkozást a hallgatóság tagjai is. Amíg a kabátomra vártam, egy fiatal, ha jól értettem még csak gimnazista lány azt mondta a barátjának: számos problémánk egy-kettőre megoldható volna, ha a különféle politikai erők vezetői nem csak az oktatás kérdéseiben tudnának egy asztalhoz ülni.
Úgy éreztem, mintha a számból vette volna ki a szót: ha megpróbálnák megérteni, elfogadni a másik elképzeléseit is, úgy, ahogyan ezen az estén a Gödör Klubban erre tettek is egy kísérletet.
Lázár János tegnapi Kormányinfójára reagálva Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament vezetője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy ők nem Lázárt kérdezték és szeretnének végre érveket is kapni. Miután pedig Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nem volt hajlandó velük beszélni, Orbánnál nem fogják alább adni.
A Független Diákparlament január 19-én szervezett tüntetést Ne menj suliba! címmel a Parlament elé. Ekkor február végéig adtak időt Balog Zoltánnak, hogy válaszoljon a követeléseikre, viszont ez nem történt meg, így utolsó próbálkozásként február 7-ig várják, hogy Orbán Viktor miniszterelnök jelezze, hogy leülne velük egy nyilvános vitára. Eddig nem úgy tűnik, hogy a Fidesz-KDNP-kormány eleget tenne a diákok követeléseinek, így már készülnek is február 23-i, újabb megmozdulásukra.
Lázár János és Kovács Zoltán tegnapi Kormányinfóján is előkerült a diákok ultimátuma, ahol
Lázár kijelentette, hogy Orbán nem fog vitázni velük.
A miniszterelnökséget vezető miniszter a diákok tizenkét pontjáról is mondott egy szűkszavú értékelést, amely szerint vannak köztük “megfontolandóak és zagyvaságok is”.
Végül, de nem utolsósorban kiderült az is, hogy Lázár véleménye megegyezik azzal a kormányközeli médiában elterjedt, a diákok elhiteltelenítését célzó vélekedéssel, hogy direkt a kampányidőszakban tüntetnek, és nem lehet elvonatkoztatni sem ettől, sem attól, hogy “kik állnak mögöttük”.
Ennek kapcsán megkerestük Gyetvai Viktort, a tüntetések egyik főszervezőjét és a Független Diákparlament vezetőjét, aki a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy ők igazából nem Lázárt kérdezték, hanem Orbán Viktort arról, hogy ki mer-e állni vitázni olyan diákokkal, akik saját magukon tapasztalják az oktatási rendszer problémáit.
Gyetvai szerint
Lázár értékelése a pontjaikról elég gyenge, tartalmi választ nem kaptak, pedig szeretnének érveket hallani a kormány oldaláról.
Arról, hogy ki áll mögöttük, a 2016-os tanártüntetések prominens alakjának, Pilz Olivérnek mondását némileg átalakítva annyit mondott:
“A tanárok mögött a tábla van, mögöttünk meg a fal és más diákok.”
Elmondta, hogy tényleg oda jutottak el, hogy nagyon sok diák jelez feléjük, hogy szükség van arra, hogy akár az utcán is véleményt nyilvánítsanak. Habár az oktatási rendszerrel szerintük régebben is komoly bajok voltak,
“a jelenlegi oktatáspolitika tovább mélyítette a régi problémákat, például a központosítással”.
Nem érkezett válasz az EMMI-től, ezért magasabb szinten próbálkoznak a diáktüntetők: magát a miniszterelnököt hívták vitára az oktatásról. Ha ez nem jön össze, jöhet az újabb demonstráció.
Sajtótájékoztatót tartottak a Ne menj suliba! szervezői, miután szerda este lejárt a határidő, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma kapott tőlük arra, hogy reagáljon a január 19-i tüntetésen bejelentett követeléseikre. A minisztérium elé szervezett eseményen néhány tucat diák, és rengeteg újságíró volt jelen, komoly rendőri biztosítás mellett. A diákok először mécseseket gyújtottak meg, közben felolvasták a követeléseiket, amelyek többek között a tanórák csökkentéséről, a szabad tankkönyvválasztásról, az ideológiasemleges oktatásról, a nulladik órák eltörléséről, a felsőoktatási keretszámok visszaállításáról és a diákönkormányzatok szerepének növeléséről szólnak. Majd közösen számoltak vissza 18 óráig – eddig lett volna ideje válaszolni a minisztériumnak.
A szervezők ekkor közölték: semmilyen választ nem kaptak a levélben elküldött 12 pontra, amellyel azonnali változást szeretnének elérni az oktatásban. Hangsúlyozták, hogy ez egyébként is csak a kezdet lenne, hiszen a teljes oktatási rendszer átalakítására szükség van, de ha reagált volna az EMMI, az annak a jele lett volna, hogy hajlandóak tárgyalni a diákokkal. Mivel ez nem történt meg, a független diákparlamentes Gyetvai Viktor azt a következtetést vonta le, hogy
nem törődnek a diákok véleményével az oktatás kérdésében.
Gyetvai Viktor beszél újságíróktól körülvéve a sajtótájékoztatón. Forrás: FüHü
Ezért bejelentették a következő lépést: még magasabb szintre viszik az ügyet, a kormányfőhöz fordulnak, magát Orbán Viktort hívják nyilvános vitára. Azt szeretnék elérni, hogy Orbán, aki fontos szerepet töltött be a rendszerváltásban, az oktatási rendszerváltásban is segítsen, és az érintettekkel egyeztessen a kérdéséről. Ehhez szintén megadtak egy határidőt:
a miniszterelnöknek február 8-ig van ideje eleget tenni a diáktüntetők felhívásának,
ha pedig erre nem hajlandó, február 23-án „nagy megmozdulás” lesz Budapesten – mondta Gyetvai. Erre az esetleges újabb tüntetésre a diákok és a tanárok mellett minden felelős állampolgárt várnak a szervezők.
A bejelentéssel kapcsolatban egyből felvetődött a kérdés, hogy miután az EMMI-től és annak vezetőjétől, Balog Zoltántól nem kaptak választ, mennyire komolyan számítanak arra, hogy maga a kormányfő majd foglalkozik követeléseikkel. A szervezők erre mondták, hogy optimisták, hiszen az oktatással valójában az ország jövője a tét.
A FüHü is megkereste a hét elején az EMMI-t: arról kérdeztük a minisztérium sajtóosztályát, hogy terveznek-e reagálni a diákok 12 pontjára, illetve foglalkoznak-e egyáltalán a követeléseikkel. Konkrét választ mi sem kaptunk, a levelükben csak általánosságban van szó arról, hogy széles körű párbeszéd szükséges, és ebben a diákok véleménye is számít.
„A január 19-ei diáktüntetéssel kapcsolatban a kormány álláspontját már többször világossá tette: Magyarország demokrácia, ahol szólás és véleményszabadság van. A kormány célja, hogy minden magyar fiatal versenyképes tudást kapjon. Az oktatásban mindig széleskörű párbeszédre van szükség, ebben a párbeszédben a pedagógusok, az oktatási szakemberek, a szülők mellett, természetesen a diákok véleménye is számít” – írták.
Pénteken délután 16 órakor kezdődik a Ne menj suliba! tüntetés a Parlament előtt a Független Diákparlament szervezésében, de már délelőtt nyilvános fórumokat és “alternatív tanórákat” tartottak Magyarország nagyvárosainak különböző pontjain.
A szervezők szerint a tüntetés fő célja megmutatni, hogy ha más nem, akkor ők fognak változtatni “a régi, elavult oktatási rendszer igazságtalanságain.” Mint azt korábban megírtuk, ezeket az igazságtalanságokat és egyéb problémákat az esemény iránt érdeklődők bevonásával gyűjtötték össze.
A tüntetés egyik főszervezője, Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament alapítója pár napja a Független Hírügynökségnek is nyilatkozott a pénteki eseménnyel kapcsolatban. Ekkor elmondta, hogy mielőtt a médiába bekerültek volna, még csak diákok csatlakoztak a kezdeményezéshez, de azóta nagyobb az érdeklődés. Hangsúlyozta, hogy minden szolidáris támogatónak nagyon örülnek, hiszen az oktatás közös ügyünk, de nem szeretnék, hogy pártzászlók legyenek a tüntetésen.
Hogy ezt a kérést tiszteletben tartják-e a pártok, azt nem tudjuk, mert még szűk egy óra hátravan a tüntetésig, viszont már
számos párt és politikai szereplő szolidaritását fejezte ki a tüntető diákokkal.
Az Együtt közleményben biztosította szolidaritásáról “azt a példamutató kiállást, amelyet véghezvisznek” a diákok, a Párbeszéd vezetői pedig részt vesznek a pénteki demonstrációban.
A momentumosok civilként mennek az eseményre:
Mi holnap civilben ott leszünk, ti is?💜🇭🇺 #vanremény #vanreményegyjobboktatásra #momentum2018
Bangóné Borbély Ildikó pedig élőben jelentkezett be a Parlament elől, hogy a diákok szüleihez szóljon:
Bangóné Borbély Ildikó: ez a kormány el akarja venni a gyermekeink jövőjét – Diáktüntetés az elavult oktatás ellen a Diákparlament szervezésében http://bit.ly/2DLgN3y
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A jobb szélről középre húzódó pártelnök ügyesen kivágta magát: arra kérte a jelenlévőket, ne a régi, 2010-es személyét, hanem azt az embert és pártot fogadják el, amely ma már másként gondolkodik számos társadalmi, ezen belül oktatáspolitikai kérdésről. Ügyes mondat volt, a fiatal közönség meg is tapsolta a válaszát.
