Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

A kutyámat sem!

Csak szólok  Müller Cecília országos tisztifőorvos asszonynak, hogy kutyám egészségét nemigen bíznám rá még ilyen vírusterhes  időkben sem. Igaz, alig van olyan kormánytag akire ugyanezt ne mondhatnám el élükön a katonásdit játszó miniszterelnökkel.

Már mindenki elfelejtette Cecília asszonynak, hogy februárban nyugodt szívvel jelentette ki a vírus nem tud hazánkban kárt tenni. Azóta Szent Johannaként a küzd a hazánkban kárt tenni nem tudó járvány ellen. Naponta sok-százezren hallgatjuk az Operatív Törzs egyenruhásai között megbújó asszonyság sületlenségeit. Nem sorolom fel mindet, megtették azt már sokan. Sírni kellene rajta, de Kárpátokba szorult népünk inkább csak röhögni tud szerencsétlenségén ahogy megpróbál néhány értelmes mondatot kisajtolni magából. Nemigen sikerül.

Egyet mégis szeretnék megemlíteni. Azt amelyiket napok múltán sem sikerült megemésztenem. „Nincs az a teszt, ami a járvány terjedését meggátolja” – mondta Müller Cecília. Nincs? Tényleg nincs?

Azt még félkegyelműségem is tudja, hogy a sorozatos tesztelés közvetlenül valóban nem gyógyít meg senkit, de rengeteg ember további fertőződését megakadályozhatja, mert a fertőzöttekben hetekig tünet nélkül lappangó vírus akaratlanul is számtalan emberre átterjed. Ha csak egy kicsit is jobb lettem volna matematikából ki tudnám számolni, hogyan hatványozódik ezáltal a fertőzöttek száma! Ja, hogy ez Önnek ez nem számít? Az sem számít ugye, hogy a vírusfertőzésen akár tudtukon kívül is átestek tesztelése lehetővé tenné az igazán munkaképes populáció bevetését a gazdaságban vagy a járvány elleni védekezésben, arról már nem is beszélve, hogy

a tőlük levett vérplazmával a súlyos betegek gyógyítását is elő lehetne segíteni.

(Ha ez nem lenne elegendő indok az anyagi érdekeltség iránt fogékony kormány számára, „az ötös számú vágóhíd”, akarom mondani az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának közeli hozzátartozója  állítólag érdekelt a közszájon forgó vérplazma bizniszben…) Ez nagyobb üzletnek ígérkezik ilyen járványterhes időkben mint kedvenc futsal bajnokunk  biznisze, aki

képes volt az USA-ban ragadt honfitársainkat fejenként nyolcszáz dollárért, háromszori leszállás mellett hazamenekíteni, amikor 450 dollárért Bécsig hozathatta volna őket a Delta légitársaság menetrendszerű és üresen tátongó járatain.

Ő mégis nyert ezen a ráfizetésen, ha mást nem is politikai hasznot feltétlenül.

Figyelmébe ajánlanám az Operatív Törzs elmebajnokainak, hogy ez most nem a Nagyfőnök 2022-es újraválasztása érdekében tett kommunikációs hadjárat, hanem kivételesen egy valós ellenséggel vívott harc, amelyet csak a fertőzöttek és az elhunytak számában megmutatkozó ellenséggel szemben kell megvívni.

Vegyék észre, hogy a még január végén és februárban is a migránsok elleni szellemharcot vívó kormányfő egyszer csak rájött, hogy visszaszállhat fejére a 2006-ban kisded politikai érdekek miatt megtorpedózott, de valójában életképes és strukturálisan is megújulást ígérő egészségügyi reform kivégezése. Rájött, hogy a kommunikáció ez egyszer nem segít a láthatatlan, de valóságos ellenséggel vívott harcban csakhogy a másfél évtizednyi késlekedést nem lehet néhány hét, de néhány hónap alatt sem bepótolni.

Azóta másról sem szólnak a dicső bejelentések, mint hogy ennyi meg annyi maszkot, lélegeztetőgépet, hoznak Kínából a bérelt repülőgépek. Az már más kérdés, hogy a katonásdit játszó  vezérlőtábornok plecsnikkel teleaggatott tisztekre bízta szakértők helyett az irányítást, így fordulhatott elő, hogy a pillanatnyi elmezavarukból és szakmai hivatástudatukból itthon maradt egészségügyi dolgozók különös veszélynek tették ki magukat még akkor is, amikor a leszálló repülőgépeket majdnem katonai tiszteletadás mellett kormánymédiás kameratenger fogadta a reptéren. Csakhogy az egészségügyisek számtalan helyen napokkal később sem láttak semmit azokból a védőfelszerelésekből. Meg is van az eredménye, közel kilencven egészségügyi dolgozó van karanténban. Egymásra mutogatás helyett mivel igazolható, hogy

egy idősotthonba a lezárt kapuk mellett is bejutott a vírus, és amikor több beteg egyértelmű tüneteket mutatott még napokig nem teszteltek le mindenkit!

Meg is van az eredménye: eddig öt halott és száznál több fertőzött. Mindezt aközben, hogy Cecilia asszony mosolygó arccal mondja a kamerákba, minden rendben és az előzetes tervek szerint megy! Gratulálok.

Az ellenzék meg csak áll „de” büszkén a vártán.

Vég nélkül gyártják követeléseiket, azzal sem törődve, hogy nap nap után beleszaladnak jól irányzott politikai pofonokba. Nem véletlen, hogy egyre inkább földbe döngölik őket. Joggal tiltakoznak a demokrácia felszámolása ellen, de a járvány paravánja mögé bújva senkit sem érdeklő tiltakozásaikat, követeléseiket küldözgetik a médiának, miközben a kormány úgy hagy rájuk a járvány leküzdésére lakossági feladatokat, hogy nemhogy pénzt nem ad a plusz költségekre, de még jelentős adóbevételt is elvon tőlük.

Széttárt kezekkel közlik nem tudnak mit tenni ellene semmit.

Csodálkoznak majd amikor a cselekvés elmaradásáért rájuk hull majd a népharag, amit csak felerősít a kormánysajtó.   Még ilyen militáns közegben is meg lehet és meg is kell  tagadni az utasításokat, ha tudván tudják végrehajtásukkal végzetes katasztrófákat idézhetnek, idéznek elő.  Persze ez esetben az ellentmondás felelősségét is vállalni kellene arra pedig ez az ellenzéki garnitúra úgy látszik nem képes. A világ még az őket sújtó járvány ellenére is hangosabban  tiltakozik az magyarországi rendeletek ellen, mint a hazai ellenzék. Azt is mondhatnám rájuk: puhapöcsűek.

A Fidesz ismét jól számolt: a puhapöcsök hangja még sajátjaik mindegyikéhez sem ér el, míg az ő kommunikációs diadalmenetüknek százalékban is mérhető hozadéka van.

Az se befolyásol semmit, hogy Matolcsy látnoki képességekkel megáldott kincstárkezelő szerint az idén 3%-os gazdasági növekedés várható, addig természetesen csakis határon kívüli (Bloomberg) használatra Varga úr bevallja, az idén recesszióra számít a kormány.

A Vezérlőtábornok is teszi a dolgát: teljes harci védőöltözetben valamelyik kórház intenzív osztályára látogat melyről minden híradó számára színes, szagos anyag készül.  Vízen ugyan nem jár, de lesz olyan orgánum, mely terjeszteni fogja, hogy a meglátogatottak hány százalékkal nagyobb arányban gyógyultak meg, mint akiknek nem jutott ebből a kiváltságból.

Végezetül nyugodjon le mindenki a kormány tervez, a vírus végez. És majd lesz valami.

De a kutyámat nem bíznám egyikükre sem!

Tucatnyi uniós eszköz van, amit használhatnánk

Újabb uniós forrásokról és támogatási eszközökről számolt be Ujhelyi István európai parlamenti képviselő a közösségi oldalán tartott rendhagyó sajtótájékoztatóján, amelyeket Magyarország a koronavírus elleni védekezésben használhat, de a kormány letagadja őket.

Ezzel az MSZP politikusa ismét cáfolta azokat a kormányzati állításokat, miszerint az Európai Uniótól hazánk semmilyen segítséget nem kap. „Jól érzékelhetően az ország jelentős része kételkedik Orbán Viktor és kormánya szavahihetőségében, erre az uniós támogatások kapcsán elhangzó súlyos hazugságok alapot is adnak – fogalmazott Ujhelyi, emlékeztetve arra, hogy a kormány hivatalos közlései szerint hazánk egyedül Kínától és a Türk Tanácstól kapott segítséget a koronavírus elleni felkészüléshez. Ujhelyi szerint ehhez képest tényszerűen bizonyítható, hogy az európai közösség közel kétezer-milliárd forintnyi forrás felhasználást teszi lehetővé Magyarország esetében. Ez egyébként, mutatott rá a szocialista EP-képviselő, annak a 37 milliárd eurós európai mentőcsomagnak a része, amelyről a fideszes EP-képviselők is szavaztak az Európai Parlament csütörtöki rendkívüli ülésén.

Ujhelyi korábban már bemutatta azt a levelet, amelyet Elisa Ferreira, a kohézióért és reformokért felelős biztos, valamint Nicolas Schmit munkahelyteremtésért felelős uniós biztos küldött még március elején Kásler Miklós és Palkovics László minisztereknek.

Ebben a levélben értesítették ki az Orbán-kormányt arról, hogy az első mentőcsomag részeként a magyar kormánynak nem kell visszafizetnie az európai strukturális és beruházási alapokból származó előfinanszírozások összegét, ami Magyarország esetében 861 millió euró. Sőt, a Bizottság döntése értelmében ez az összeg kiegészül a 2020-ra vonatkozó előfinanszírozási kerettel is, amely további 607 millió euró; vagyis nagyjából 520 milliárd forintnyi uniós forrás máris az Orbán-kormány rendelkezésére áll.

Ujhelyi István rámutatott arra is, hogy miközben Magyarország közel kétezer-milliárd forintnyi támogatásra (5,6 milliárd euró) számíthat a koronavírus kapcsán megnyitott európai mentőcsomagból, addig más tagországok ennél szerényebben kerettel számolhatnak. Csehország és Horvátország például „csak” 1,1 milliárd eurót kap, de nálunk kevesebb forrásra számíthat Románia (3 milliárd euró) és a súlyos krízisben lévő Olaszország (4,1 milliárd euró) is, egyedül Lengyelországnak jut a miénknél nagyobb uniós támogatási keret.

Az MSZP EP-képviselője szerint hazugság a kormány azon érvelése is, miszerint ezeket a pénzeket már előre lekötötték, ezért nem lehet átcsoportosítani. Ujhelyi az Európai Bizottság levelére hivatkozva cáfolta a Fidesz érveit, mondván egyértelmű, hogy a felszabadított összegről Magyarország még nem küldte el Brüsszelnek a számláit, vagyis ezeket a forrásokat igenis át lehet csoportosítani most a koronavírus elleni védekezésre, az Unió erre a lehetőséget megadta. „Felszólítom a kormányt, hogy számoljon el tételesen a nyilvánosság számára, hogy mire akarta elkölteni ezt az irdatlan mennyiségű pénzt!

Melyek azok a halaszthatatlan projektek, amelyek miatt a kormány nem akarja ezt az összeget a koronavírus elleni védekezésre fordítani!

Csak nem olyan pályázatokról van szó, amelyeket már a haveri körnek ígértek oda? Ha csak egy ilyen is van, akkor világossá válik, hogy a Fidesznek megint fontosabb volt Mészáros Lőrinc valamelyik cégét kitömni, mint kezelni a magyar családok helyzetét a járvány idején!” – fogalmazott közösségi oldalán Ujhelyi István.

Az MSZP európai politikusa a szombati sajtótájékoztatóján azt is közölte, hogy tizenkét különböző uniós eszköz és program áll rendelkezésre, amelyet a kormány használhatna a védekezésben, például az egészségügyi intézmények fejlesztésére vagy a munkahelyek védelmére. Ujhelyi megemlítette, hogy

a Miniszterelnökségnél például van egy olyan 13 milliárd forintos uniós keret, amelyet lakossági kommunikációra kötöttünk le, de most az EU döntése értelmében a koronavírus elleni védekezéshez is felhasználhatnánk.

Ujhelyi szerint hasonlóképp mozgósítható uniós összegek vannak például a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál (10 milliárd forint) és a Nemzetgazdasági Minisztérium (64 milliárd forint) kasszájában is. A szocialista EP-képviselő hozzátette, hogy a Széchenyi2020-programban jelenleg 47 nyitott pályázat van, amelyeknek szinte mindegyikét a védekezésre is fel lehetne használni, ha erről a kormány meghozná a szükséges döntést. Ujhelyi István szerint a kormányzat ehelyett hazudik a magyar társadalomnak, hazudik az Európai Uniónak és hazudik az európai parlamenti képviselőknek is, pedig inkább a bizalmat kellene építenie az európai partnerek és a magyar emberek felé is ebben a súlyos válsághelyzetben.

Egy nem minden gyanún felül álló jelölt

A DK közleményben tiltakozik Juhász Miklós alkotmánybírói jelölése ellen, mert – mint írják – az több, mint aggályos.

Juhász Miklóst javasolta az Alkotmánybíróság új tagnak Balsai István helyére. Juhász köztudottan elkötelezett fideszes pártkatona, akinek a jelöléséről nemhogy nem voltak hajlandóak egyeztetni szélesebb körben, de a múltja sem éppen feddhetetlen.

Juhász Miklóst ugyanis, mint az kiderült, korábban már elítélték bennfentes információval való visszaélésért.

Juhász Miklós volt továbbá az, aki a Gazdasági Versenyhivatal elnökeként jogilag jóváhagyta, hogy a Fidesz egy kézbe vonja össze a különböző médiumokat, amiről később bírósági ítélet mondta ki, hogy jogellenes.

A Demokratikus Koalíció a korábbi gyakorlatának megfelelően nem hajlandó részt venni az új fideszes alkotmánybíróról való szavazáson.

Mi, európai magyarok – folytatódik a közlemény – úgy látjuk, hogy

az alkotmánybírók szerepkörébe nem fér bele sem az elvakult pártelkötelezettség, sem az, hogy korábban elítélték

egy ilyen kényes ügyben, sem pedig az, hogy végigasszisztálta, ahogyan a Fidesz bekebelezi a különböző médiafelületeket. A jelenlegi helyzetben kiemelten fontos lenne, hogy egy nagy tekintélyű, a magyar polgárok jogait védő, pártoktól független alkotmánybírónk legyen, Juhász Miklós azonban ezen feltételek egyikének sem felel meg.

Parlament járványban

A hétfői parlamenti ülés természetesen a koronavírus-járványról szólt. Meg persze a mai Magyarországról.

Három dolgot emelek ki a hétfőn elhangzottakból. Az első: voltak azonnali kérdések, de látványosan nem voltak rájuk válaszok. A miniszterelnöknek címzett, a járvány kormányzati kezelésére irányuló azonnali kérdések megválaszolásával Nagy István agrárminisztert bízta meg az addigra már távol levő miniszterelnök. Ő pedig szép általánosságokat mondott, de érdemben semmire nem tudott válaszolni. Arra, hogy miért nem tesztelték azokat, akik fertőzöttekkel érintkeztek, persze nem is lehetett válaszolni. De mégis:

ha van az országnak egészségügyért felelős minisztere, miért nem ő válaszol a miniszterelnök helyett, miért az agrárminiszter?

Tekintettel arra, hogy a járvány miatti korlátozások miatt egyes területen tömegesen kerülhetnek veszélybe munkahelyek, Szabó Tímea felvetette: itt az ideje, hogy háromról újra kilenc hónapra emeljék az álláskeresési támogatást. Orbán ezt azonnal elutasította: „… a munkahelyvédelmi akciótervünknek a logikája pont az ellenkezője annak, amit Önök itt elmondtak. A mi elképzelésünk szerint olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek segítik az embereket munkában maradni. Azt kell támogatni, hogy a munkavállaló meg tudja tartani, bocsánat, a munkaadó meg tudja tartani a munkavállalóját. Tehát abban kell segítséget nyújtani, hogy ne essenek ki a munkából.

Tehát nem az a cél, hogy pótoljuk a kieső jövedelmüket – ilyenre is lehet majd szükség –, hanem olyan intézkedéseket kell hozni, hogy bent tudjanak maradni.

Szeretném jelezni, hogy Magyarországon a 12 százalékos munkanélküliséget így szorítottuk le 3 százalékra. Mert olyan munkavédelmi akciótervet hirdettünk meg 2010-ben, talán van, aki még emlékszik erre, amely kifejezetten járulékcsökkentéssel és más eszközökkel ahhoz segítette hozzá a munkaadókat, hogy meg tudjanak egyezni a munkavállalókkal, és munkában tudják tartani az embereket (….) Tehát ne azon gondolkodjunk, hogy hogyan kárpótoljuk azokat, akik kiesnek a munkából, hanem első helyen azon gondolkodjunk, hogy senki se essen ki a munkából.
Azért idézem ilyen hosszasan, hogy világos legyen:

Orbán nem érti, hogy ami működhet konjunktúrában, az aligha működhet válságban, egyes iparágak súlyos visszaesése idején, és mint vallási dogmához ragaszkodik a „munkaalapú gazdaság” szent eszméjéhez. Rögeszméjéhez.

Fura önvallomást tett hozzászólásában Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. Annak kapcsán, hogy az emberekkel el kell fogadtatni a korlátozásokat, a következőt jegyezte meg:

„… az Önök szimpatizánsait leginkább Önök tudják arra rávenni, hogy tartsák be a szabályokat, mi a saját szimpatizánsait tudjuk erre legjobban rávenni.

Hogyan? Normális országban a megválasztott, hivatalban levő kormányban az egész lakosság megbízik, ha az ellenzék támogatói nem is értenek egyet a politikájával. Kocsis ezzel a megjegyzésével elismerte – és ez nagyon fontos –, hogy velük kapcsolatban a társadalom fele tekintetében az elemi bizalom is hiányzik.
Végül valami, ami nem került szóba, holott szóba kellett volna kerülnie. A kormány, mint tudjuk, az alaptörvényre hivatkozva veszélyhelyzetet hirdetett. Először az Eötvös Károly Intézet, majd egy bejegyzésben Lattmann Tamás, majd Fleck Zoltán egyetemi tanár, a hvg.hu-n Schiffer András, az ATV Civil a pályán műsorában pedig Zamecsnik Péter ügyvéd mutatott rá:

a veszélyhelyzet kihirdetésére még a Fidesz alaptörvénye sem adott alkotmányos alapot.

Amit járvány esetében csinálni kell, annak jogi alapját megadja az egészségügyi törvény, a veszélyhelyzet viszont az alapjogok olyan korlátozását is lehetővé teszi, amire a járvány kezeléséhez nincs szükség. Az Országgyűlésben ezt a kérdést a parlamenti ellenzéknek kell felvetnie, de sem a napirend előtt, sem az azonnali kérdések során nem tette, holott ez lett volna a dolga.

Irredenta országban?

Fölöttébb érdekes kutatást végzett a Népszava megbízásából a Publicus intézet. Nyilván a kormány által kezdeményezett Trianon-év kapcsán vizsgálta a magyar lakosság véleményét a trianoni békeszerződés mai jelentőségéről és a kormány ezzel kapcsolatos politikájáról.

Kiderül, hogy a megkérdezettek 83 százaléka szerint Trianon a magyar történelem legnagyobb tragédiája, kétharmaduk egyetért azzal, hogy vannak a szomszéd országoknak olyan részei, amelyek valójában jogosan Magyarországhoz tartoznak, és a megkérdezettek mintegy fele azzal is egyetért, hogy soha nem szabad belenyugodni a trianoni döntésbe. Mellesleg néhány hónapja az amerikai Pew Research is közölt egy olyan adatot, miszerint arra a kérdésre, hogy vannak-e a szomszéd országoknak olyan területei, amelyeknek a megkérdezett országához kellene tartozni, a vizsgált országok közül messze Magyarországon adtak a legtöbben igenlő választ. Ez azt mutatja, hogy Magyarországon széles körben elterjedt az irredenta gondolkodás.

Ezen az általános képen túl más is kiderül a kutatásból.

A kapott eredményt a Publicus összehasonlította azokkal a számokkal, amelyeket két és fél évvel ezelőtt kapott néhány, akkor is föltett kérdésre. Ebből kiderül, hogy tíz százalékponttal emelkedett azok aránya, akik azzal az állítással, hogy Trianon a magyar történelem legnagyobb tragédiája, illetve azzal, hogy soha nem szabad belenyugodni a trianoni döntésbe, egyetértenek. Ez pedig azt mutatja, hogy a folyamatos Trianon-propagandának, ami átjárja a magyar nyilvánosságot, ilyen rövid idő alatt is számottevő hatása van a közgondolkodásra.
A kutatók a válaszokat a megkérdezettek pártpreferenciája szerinti bontásban is vizsgálták. Az egyes pártok szavazótáborai között rendkívül markáns különbségeket találtak. Annál a kérdésnél, hogy a szomszédos országoknak vannak olyan területei, amelyek valójában jogosan Magyarországhoz tartoznak, a Fidesz-szavazók 82 százaléka mondott igent, és mindössze 14 százaléka nemet, míg a DK-szavazóknál pont fordítva, 82 százalék mondott nemet, és 18 százalék igent. A DK-n kívül még a Momentumnál voltak többségben a nemet mondók (63 százalék nem, 31 százalék igen), míg az MSZP szavazóinál 53 százalék volt az igen, és csupán 39 százalék a nem.
Más állításokkal kapcsolatban is szignifikánsan eltér a pártok szavazóinak álláspontja. Ez kétféleképpen is értelmezhető. Jelentheti azt, hogy az emberek azt a pártot választják, amelynek álláspontja közel állaz övékéhez: a DK-ról köztudott, hogy – mint korábban az SZDSZ – következetesen szemben áll a Fidesz nacionalizmusával, míg azok, akik magukénak érzik a magyar jobboldal hagyományos nacionalizmusát, irredentizmusát, a Fidesznél vagy a Jobbiknál találnak nézeteiknek megfelelő pártot. Létezik azonban a fordított összefüggés is: az emberek követnek valamilyen pártot, és könnyen elfogadják a párt által hirdetett álláspontot.

A számokból mindenesetre arra következtethetünk, hogy a magyar közvélemény nem tekinthető egységesen nacionalistának, irredentának, hiszen az ellenzék két ma vezető pártja, a DK és a Momentum támogatói jelentik az ellenpontot a Fidesz támogatóival szemben.

Ha van valami abban, hogy a kapcsolat a pártok álláspontja és a támogatóiké között kétirányú – és én ezt nagyon valószínűnek tartom –, akkor ebből az következik, hogy a pártok vezetését nagy felelősség terheli azért, hogy milyen iránymutatást adnak híveiknek. Abban, hogy az MSZP támogatói között többen adnak a Fideszéhez közel álló válaszokat a feltett kérdésekre, mint a DK támogatói, bizonyára szerepet játszik az, hogy az MSZP vezetése elhatárolódott a párt által a 2004-es népszavazáson képviselt állásponttól, és mindenben elfogadja a Fidesz „nemzetpolitikáját”.

Nem csak köszönteni kell a nőket

A tegnapi nőnapon még Orbán Viktor is köszöntötte Facebook oldalán az ünnepelteket. Nagy szó ez akkor, amikor a Fidesz EP-képviselői rendre rendre leszavazzák vagy nem támogatják az olyan jelentéseket, amelyek erősítették volna a nők jogait.

A nemzetközi nőnapon, fontos emlékeztetni mindannyiunkat: ez a nap a történelmi baloldal egyenjogúságért való küzdelmének nagy ünnepe is, eredete ugyanis a munkásmozgalmi, jogvédő és jogérvényesítő kiállásból ered. Mindez azért is fontos, mert ha valaki komolyan gondolja a hölgyek tiszteletét, akkor a kirakati gesztusok helyett valódi cselekedetekkel bizonyítja ezt. Utóbbiból pedig a jelenlegi kormányzat képviselői egyelőre elégtelenre vizsgáznak. – Újhelyi István EP képviselő nyílt levélben hívja fel erre figyelmünket.

Miközben itthon fideszes parlamenti képviselők és közjogi méltóságok deklarálják, hogy a családon belüli erőszak legjobb ellenszere, ha a nők inkább szülnek vitatkozás helyett, a közéleti viták során pedig a legsuttyóbb beszólásokat is megengedik maguknak, addig a Fidesz európai parlamenti képviselői sorozatosan cserben hagyják a nőket a brüsszeli döntéshozatalok során. Ráadásul utóbbiról szeretnek csendben, fű alatt sunyítani.

Nem először tehát, de félek, hogy nem utoljára kell rámutatnom arra: a Fidesz EP-képviselői az elmúlt időszakban számos alkalommal szavaztak le olyan jelentéseket és javaslatokat az Európai Parlamentben, amelyek erősítették volna a nők, a családanyák helyzetét.

Tartózkodtak például annál az Arena-jelentésnél, amely a nők szegénységének és társadalmi kirekesztettségének problémáival foglalkozott. Tartózkodtak annál a Kuneva-jelentésnél is, amely a súlyosan kiszolgáltatott női háztartási alkalmazottak ügyével foglalkozott. Tartózkodtak annál a Honeyball-jelentésnél, amely a menedékkérő nők speciális helyzetén javított volna. Tartózkodtak annál a Tanácsi határozatnál is, amely sürgette a nők elleni erőszakkal szembeni tagországi fellépést. De tartózkodtak az ENSZ nőjogi jelentésével kapcsolatos parlamenti szavazáson is, pedig tehettek volna a nemek közötti bérszakadék csökkentéséért, illetve a vidéken élő nők infrastrukturális, ellátórendszeri és gyermekgondozási hátrányainak csökkentéséért.

Csak bízni tudok abban, hogy a jövőben a Fidesz nem csak szavakban és közpénzből forgatott marketing-videókban fog a nők jogai mellett kiállni, de érdemben tesznek is érte. A kormánypárti EP-delegáció tagjai a mai nőnap alkalmából legjobban talán azt teszik, ha bocsánatot kérnek hölgy politikustársaiktól és minden nőtől, amiért az elmúlt időszakban érdekeikkel és jogaikkal szemben cselekedtek az uniós színtéren.

Megint győznek

Emlékszünk még, hogy is ne emlékeznénk a „rezsicsökkentésre” meg az „illegális bevándorlókra”. A Fidesz a maga, kétharmados választási győzelmet hozó kampányához megtalálta a bűvös szavakat, az ellenzék pedig, amely állítólag szemben áll vele, átvette a szavait, fogalmait és ezzel aláírta a saját halálos ítéletét.

Ugyanez történt, amikor a Fidesz Stop Soros törvényként emlegette a civil szervezetek elleni törvényét, és ezt a megnevezést is átvette a független sajtó és mindenki. A nyelvi győzelem már szinte teljes győzelem. És most? Most a „migránsbiznisz” velejéig hazug nyelvi konstrukcióját vette át szinte a teljes média, s az ellenzék sem képes helyette mást mondani.
De túl a nyelvi kapituláción, ebben a most folyó uszító kampányban a dolog érdemét tekintve is újra kapitulál az ellenzék, akárcsak annak idején a „rezsicsökkentés” ügyében vagy a menekültkérdésben. (Emlékezetes: a 2018-as választási kampányban miniszterelnök-jelöltként Karácsony Gergely és még a DK is fogadkozott, hogy nem akarja lebontani a határkerítést, az Orbán-rendszer embertelenségének szimbólumát.) Hogyan kapitulál a Jobbikból, MSZP-ből, LMP-ből és DK-ból álló ellenzék a börtönügyben?
Csütörtökön soron kívüli plenáris ülésen tárgyalta az Országgyűlés az igazságügy-miniszter előterjesztését „A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről”. A törvényjavaslat lényege, hogy – miként azt Orbán januárban bejelentette – felfüggesztik a kártérítések kifizetését, majd a nemzeti konzultáció után új, végleges szabályozást alkotnak, és a pénzt nem letéti számlára, hanem a büntetés-végrehajtó intézetnél nyitott számlára helyezik, és onnan elsőként az áldozatok és családtagjaik igényét elégítik ki.

Szeptemberig el akarják érni, hogy a börtönök zsúfoltsága megszűnjön.

A parlamenti vitában az ellenzéki képviselők lényegében két dolgot vetettek a kormány illetve a Fidesz szemére. Egyfelől azt, hogy a kialakult helyzetért – miszerint az állam sok milliárd forint kártérítést kényszerül fizetni a börtönök zsúfoltsága által sújtott fogvatartottaknak – a Fidesz felelős, hiszen Trócsányi igazságügy-miniszter előterjesztésében fogadta el a fideszes parlamenti többség a kártérítéseket lehetővé tevő törvényt. (Arra akkor a Jobbik nemmel szavazott, a többi ellenzéki párt tartózkodott.)

Másfelől pedig azzal riogatják a közvéleményt, hogy a kormány úgy fogja elérni a börtönzsúfoltság csökkentését, hogy „rászabadít a társadalomra” vagy kétezer bűnözőt. Ezt hallottuk a Jobbiktól is, a DK-tól is és az MSZP-től is.

Ugyanakkor nemcsak a kormány nem beszél arról, hogy hogyan alakult ki az, amit börtönzsúfoltságként emlegetnek, de az ellenzéki pártok sem. 2010 előtt mintegy 14 ezer embert tartottak fogva a magyar börtönökben, a Fidesz represszív büntetőpolitikája, a hosszabb büntetési tételek alkalmazása, a „középmérték”-szabály érvényesülése nyomán ez 18 ezerre emelkedett, új börtönök viszont nem épültek. A büntetőpolitika ilyen módosulásával a Jobbik egyetértett és ma is egyetért, a baloldali ellenzéki pártok viszont annak idején nem támogatták, de nem is bírálták és ma sem bírálják.

Nem beszéltek az ellenzéki képviselők arról sem – és ez az alapkérdés –, hogy a fogvatartottaknak megítélt kártérítések jogosak, méltányosak, hiszen a börtönviszonyok valóban nem felelnek meg az európai illetve magyar normáknak.

A Jobbik egyik képviselője „piszkos ügynek” nevezte a kártérítések gyakorlatát. A baloldali képviselők sem vették védelmükbe az ügyvédeket, akik a hivatásukat gyakorolják, amikor a fogvatartottak jogi képviseletét ellátják.
Hogy a Jobbik így beszélt a törvényjavaslat vitájában, azt természetesnek tartom, hiszen a Jobbik ugyanazt a rendpárti világképet vallja, mint a Fidesz, és ugyanúgy nem fogadja el az emberei jogok egyetemességének elvét.

Azt azonban, hogy a baloldali képviselőktől sem hallottunk mást a vitában, mint a Jobbiktól, megdöbbentőnek tartom.

Nem tudom eldönteni: vajon nem értik, hogy a Fidesz büntetőpolitikája ellentétes az Európa nyugati részében évtizedek óta érvényesülő trendtől, s hogy jogállamban a fogvatartottaknak is vannak jogaik, és mint valamennyiünket, őket is megilleti a jogi képviselet, vagy magukban persze tudják ezt, csak nem beszélnek róla, mert népszerűtlenséget hozna.
Amikor a Fidesz a rezsicsökkentéssel kampányolt, az ellenzéki pártok nem merték leleplezni ennek hamisságát, sőt még megpróbáltak rá is licitálni. Az eredmény a második kétharmad lett. Az ellenzék demokratikus, magukat európai elkötelezettségűnek mondó pártjai, melyek a kerítés építésekor még nemet mondtak arra, két évvel később már azt mondták a kampányban, hogy maradjon a kerítés, de így sem úszták meg a harmadik kétharmadot.
Most szidják és vádolják ugyan az Orbán-kormányt, de az alapvető emberjogi kérdésben ugyanúgy nem szállnak szembe vele, ahogy megfutamodtak az elvi vitától az előző esetekben is.
Megalapozzák a Fidesz következő győzelmét.

A parlamenti ellenzék csődje

Nem értem. A Fidesz a múlt év végén úgy módosította az országgyűlési törvényt és a házszabályról szóló országgyűlési határozatot, hogy korlátozza az országgyűlési képviselők belépését a közintézményekbe, és keményebben bünteti az országgyűlési szabályok megsértését, az ülésteremben szervezett demonstrációkat, figyelemfelhívó akciókat. Mindezt elnevezték „szájzártörvénynek” (hogy miért annak, azt nem tudom, de mindegy), és megfelelő tiltakozó akciót helyeztek ellene kilátásba.

Megismétlem, amit már korábban is leírtam itt: alkotmányosan elfogadhatatlannak tartom, hogy a parlamenti többség rendszeresen tiszteletdíj-elvonással büntesse a parlamenti kisebbséghez tartozó képviselőket.

Minden olyan üléstermi akciót, amely nem akadályozza a parlamenti működést, a többségnek el kell viselnie.
Hadházy Ákos tiltakozó akciói például nem akadályozzák. Ha a választók nem tartják indokoltnak az ilyen akciót, elfordulnak a végrehajtójától. Ha nem fordulnak el tőle, az azt jelenti, hogy indokoltnak tartották. Elfogadhatatlan, ha ezért Kövér László illetve a fideszes többség az ilyesmiért bárkit bármilyen módon megbüntet.

Van tehát mi ellen tiltakozni.

Javasoltam is adekvát tiltakozási formát. A kormánytöbbség viselkedése ellentétes a parlamenti működés lényegével, többség és kisebbség partnerségével, a parlamentet a maga birtokának tekinti. Erre az lenne a méltó válasz, ha az ellenzékiek lemondanának minden parlamenti és bizottsági tisztségről, nem vállalva társfelelősséget azért, ami a parlamentben – a plenáris üléseken és a bizottságokban – folyik. Nem fosztaná ez meg a képviselőket semmiféle olyan lehetőségtől, hogy a plenáris ülésen és a bizottságokban felszólalva és szavazva kifejezésre juttassák a kormányétól eltérő álláspontjukat, kifejezésre juttassák választóik akaratát.
Az ellenzékiek pont az ellenkezője mellett döntöttek. Ma a napirend előtti felszólalások után kivonultak a parlamentből, nem tették fel kérdéseiket, nem mondták el interpellációikat. Parlamenti és bizottsági tisztségeiket persze megtartják. Mi ennek az értelme?
Két hónap szünet után ült ma össze az Országgyűlés.

Rengeteg dolog történt e két hónap alatt, amivel kapcsolatban olyan kérdéseket tehettek volna fel, amelyekkel megszégyeníthetik a minisztereket, államtitkárokat, és rajtuk keresztül az egész Fideszt. Éppen erről mondtak le. Mire jó ez? Nem értem.

Még valami. Megírtam tegnap, hogy mi mindent hazudott össze Orbán az „évértékelő” beszédében. (Nem mindent, csak a hét legfontosabbat.)

Mint legotrombább hazugságot jellemeztem, hogy azt volt képe állítani Soros Györgyről, hogy háromszor is megpróbálta kifosztani Magyarországot. Egyik, általa felhozott eset sem Magyarország kifosztásáról, hanem az országnak illetve Európának nyújtott segítség szándékáról szólt.

Ma azután a napirend előtti hozzászólók érthető módon Orbán tegnapi beszédével foglalkoztak. (Nemcsak az ellenzékiek támadták a beszédet, a kormánypártiak is annak állításait ismételgették.) Helyesen tették az ellenzékiek, hogy leleplezték Orbán hamis állításait. Azt azonban nem tették helyesen, hogy nem utasították vissza a Soros elleni gyalázatos vádaskodást.

Erkölcsi kötelességük lett volna kiállni az ember mellett, aki rengeteget tett a szabad Magyarországért.

Nem emlékszem rá, hogy amióta ez a gyalázatos kampány folyik ellene, bárki bármikor kiállt volna mellette az Országgyűlésben. Igaz, az ilyen kiállással nem sok szavazatot lehet szerezni. Mégis, meg kellett volna tenniük. A Jobbiktól vagy az LMP-től nem várnék ilyesmit.
Gyurcsány Ferencre és Szabó Tímeára, akik egyébként kitűnő beszédet mondtak ma, és akikhez baráti kapcsolat fűz, kifejezetten neheztelek, amiért sem most, sem máskor nem tették meg.

Hazaárulás vagy hazafias tett

Hazaárulás vagy hazafias tett az uniós forrásokat a jogállamisághoz kötni?  Ne siessenek a válasszal, mert messze nem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik! Sőt, a jobboldali véleményhuszárokat és kormányzati kommunikációs inasokat is óvom attól, hogy zsigerből a hazaárulással tegyék egyenlővé a Magyarországnak járó források visszatartását, hiszen Orbán Viktor 2006-ban (akkor még ellenzéki pártvezetőként) maga követelte ugyanezt a néppárti frakció előtt szónokolva.

Lassan tehát a testtel és óvatosan a minősítésekkel, mert hamar saját vezérükre hullhat vissza. A kérdést pedig nem véletlenül teszem fel, hiszen jelenleg is zajlik a következő hétéves uniós költségvetés előkészítése. Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács új elnöke, a belga Charles Michel a napokban egy olyan új javaslattal állt elő, amely ugyan egy fokkal előnyösebb Magyarország számára: a kohéziós források borítékja például vastagabb lehet a korábban javasoltnál, de így is komoly veszteségeket szenvedünk el a NER politikája miatt.

Orbán Viktor annak persze részben örülhet, hogy az uniós kifizetéseket az EiT elnöke úgy kötné a jogállamiság tiszteletben tartásához, hogy nem a források blokkolásának feloldásához, hanem eleve a kifizetések felfüggesztésének elrendeléséhez kellene minősített többség a Tanácsban. Az állam- és kormányfők most csütörtökön ülnek össze Brüsszelben, hogy többek között erről is tárgyaljanak.

Szeretném világossá tenni, hogy nem fogok megszavazni olyan hétéves költségvetést, amely kibúvót ad a renitens kormányoknak; amely megtűri és hagyja, hogy például a fideszes oligarcha-kormány szétlopja és saját céljaira fordítsa a magyar embereknek járó uniós forrásokat. Egyelőre sikerrel megküzdöttünk azért, hogy az eredeti költségvetési javaslattól eltérő módon jóval több – bár személyes véleményem szerint még így sem elégséges – fejlesztési forrás jusson, például Magyarország számára. Ebben az Európai Parlament progresszív többsége – a szociáldemokraták, a néppártiak, a zöldek és a liberálisok – közösen léptek fel, világossá téve az Európai Tanács vezetője felé: abszolút többségünkkel meg fogjuk vétózni a büdzsét, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek, így például a kohéziós források érdemi növelése.

A jogállamisági kritérium és az azzal kapcsolatos mechanizmus szintén elengedhetetlen, hiszen rendszerszintű az európai értékek fenyegetése és az uniós források ellopása.

Nekem a magyar emberek érdekeit kell képviselnem, ezért meg kell védenem minden egyes eurocentet, amely nem a magyar emberek életének javítását szolgálja, hanem a Fidesz családi maffiájának kasszájában köt ki. Olyan mechanizmusokat kell, hogy találjon az Unió, amely a korrupt kormányzatokat megkerülve, közvetlenül biztosít forrásokat. A Fidesz hiába vagdalkozik a jogállamisági kitétel ellen, nagyon egyszerű a probléma megoldása: tessék visszatérni a tisztesség talajára, betartani a jogállami normákat és beszüntetni a rendszerszintű állami korrupciót.

A Fidesz legjobban tenné, ha haladéktalanul csatlakozna az Európai Ügyészség intézményéhez, ezzel is bizonyítva elhivatottságát az átláthatóság és az uniós közpénzek tisztességes felhasználása iránt. Ilyen egyszerű.

Mi a Fidesz helyett is megküzdünk a Magyarországnak járó források növeléséért, az viszont egyedül a Fideszen múlik, hogy ezek lehívását blokkolni fogják-e a jövőben. Nekem nincs és nem is lehet más lehetőségem, mint a rendelkezésemre álló eszközökkel biztosítani, hogy a magyar embereknek járó fejlesztési források ne tűnjenek el útközben a kormányzati közpénzszivattyúban.

A címben szereplő kérdésre tehát a válasz csak egy lehet. Az uniós források kifizetésének esetleges felfüggesztése nem hazaárulás, sokkal inkább hazafias tett, hiszen ezzel megakadályozható, hogy a magyar embereknek járó közpénz egy korrupt állami maffiaszervezet kezébe kerüljön.

Egy tisztességes és józan világban épp az merítené ki a hazaárulás fogalmát, ha a haza javát szolgáló támogatásokat tudatosan ellopják. Óvatosan tehát a szavakkal! Főleg azoknak, akik visszaélve hatalmi pozíciójukkal évek óta könyékig túrnak a közösség vagyonában.

Újhelyi Isván

A győri lecke

Szoros eredmény várható – nyilatkozta a választás délutánján az ügyeletes politológus. Azután a fideszes jelölt fölényesen legyőzte az ellenzéki összefogás jelöltjét. Pollreisz Balázs kevesebbet kapott, mint októberben Glázer Tímea. Októberben másfél százalékkal nyert a Fidesz, most tizenhét százalékkal.

A jelek szerint Győrben ma is biztos többsége van a Fidesznek, és ezt a Borkai-ügy sem ingatta meg. Ugyanúgy, mint Debrecenben, Kecskeméten, Székesfehérváron. Nemcsak a kistelepüléseken nagy tehát a Fidesz fölénye, de a nagyvárosok mintegy felében is. Olyan városokban tehát, ahol az emberek nemcsak a fideszes médiából tájékozódnak, ahol van egyetem, ahol adottak az ellenzéki politizálás infrastrukturális feltételei.

Biztosan szerepe volt ebben, hogy néhány, baloldalinak számító helyi politikus az utolsó napokban látványosan a fideszes jelölt mögé állt. Azután annak is, hogy az ellenzéknek jól láthatóan nem volt átütő jelöltje: Glázer Tímea sem volt az, és a későn megtalált Pollreisz Balázs sem volt az, bármilyen derekasan küzdött is a kampányban.

A lényeg azonban valószínűleg nem ez, hanem az, hogy Győrben a többség még mindig a Fideszben bízik, nem lát vele szemben alternatívát. Márpedig addig nem lehet országosan legyőzni a Fideszt, amíg oda el nem jutunk, hogy az emberek jelentős többsége elforduljon a Fidesztől, viszolyogjon tőle, megvesse a Fidesz vezető politikusait. A győri példa arra figyelmeztet, hogy ettől továbbra is sokkal messzebb vagyunk, mint ahogy azt – nyilatkozataikból ítélve – számos ellenzéki politikus gondolja.
Van tehát min fejet törni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK