Kezdőlap Címkék Európai parlamenti választás

Címke: európai parlamenti választás

Orbán tervét is befolyásolhatja a Brexit-szavazás

Kedden szavaz a brit parlament a Brexitről, s jelenleg nem látszik hozzá a többség. Az események egyik lehetséges kimenetele a bennmaradás. Május közepén EP-választás 46-tal kevesebb helyért, ami az erőviszonyok átalakulásába is beleszólhat.

Szinte kétségbeesett tónusú cikket írt a vasárnapi Sunday Expressben Theresa May. A miniszterelnök a keddi parlamenti Brexit-szavazás előtt azzal szembesítette népét, hogy annak – szerinte – legfontosabb pillanata lesz ez a háború óta.

A tét az, hogy megkapja-e az EU-val kidolgozott egyezség a többséget. Decemberben May kérte a megméretés elhalasztását, mert egyértelmű volt: saját koalíciós oldala se áll mögötte elegendő arányban.

Leegyszerűsítve a helyzetet: a kilépéspártiaknak kevés, puha az alku, mert az szerintük túl sok kötelezettséget róna Nagy-Britanniára – 2020 végéig lényegében minden maradna a mostani. Fizetnék a tagdíjat, és a munkaerő is szabadon áramlana, márpedig a kilépéspártiak elsődlegesen éppen a kelet-európaiak milliói miatt szavaztak a Brexitre. A maradni akarók pedig tartanak a gazdaság visszaesésétől, különösen ha az a toryk soraiban is sokak által pártolt kemény Brexittel történne. Ha a May-tervet most megszavazzák, de 2020-ban se sikerül megoldást találni a nyitott kérdésekre, akkor mégis be kellene vezetni a határ- és vámellenőrzést az ír-északír határon is.

Ezt viszont sem az írek, sem May koalíciós partnere, az északír unionista párt, a DUP nem fogadja el. A toryk is megosztottak a kompromisszum nélküli és az önkorlátozásos kilépés között. (A toryknak 2017 óta csak a DUP-val együtt van többségük a parlamentben.)

Ha kedden elbukik az egyezség, akkor

a legvalószínűbb, hogy May lemond,

és új választások lesznek, amit a Munkáspárt is szorgalmaz.

A miniszterelnök ezért idézett cikkében azt kéri, hogy mint legjobb megoldást támogassa a parlament az uniós Brexit-megállapodást.

A kilépés kitűzött dátuma március 29-e, ekkor telik le az erről szóló dokumentum átadásától számított két év (a 2016-os népszavazáson, mint tudjuk, szűk, 52 százalékos többsége lett a távozásnak).

Időközben azonban a legkülönfélébb számítások láttak napvilágot arról, hogy ha a parlament elveti az uniós egyezséget a kilépés szabályairól, akkor a „no deal Brexit” következtében harmadik féllé visszaminősülő Britanniának mivel kell szembe néznie. A vámellenőrzéssel

több tízkilométeres sorok a visszaálló határokon, áruhiány az importtermékek elmaradása miatt, brutális áremelkedés egy sor árunál, csomagoló cégek, végeredményben visszaeső gazdaság.

Az ország kivitelének nagyjából 60 százaléka az EU-ba irányul, fordítva ez az arány sokkal alacsonyabb.

Ennek nyomán mára megfordult a lakosság véleménye is: többségben vannak azok, akik mégse lépnének ki.

Egyre nő az újabb népszavazás kiírásának lehetősége is, aminek érdekében sorompóba állt Tony Blair egykori Labour-párti miniszterelnök. Elődje, John Major (Konzervatív Párt) a kilépés elhalasztását, a probléma megoldásának kitolását támogatja, a népszavazást politikai haszonszerzésből kiíró (az elvetésben bízó, majd az eredmény ismeretében lemondó), maradáspárti tory kormányfő, David Cameron May álláspontja mellett áll ki.

Van olyan fogadóiroda, amely arra teszi oddsát, hogy 65 százalék a valószínűsége az ország bennmaradásának.

De miért is fontos mindaz, ami a következő hetekben történik a csatornán túl? Május 23-26. között az Európai Unió minden tagállamában megtartják az Európai Parlament következő összetételét meghatározó választást. Addig Britanniának egyértelmű helyzetbe kell kerülnie: kívül vagy bévül? Az időszűke nem ad tág mozgásteret az országnak, ha a kemény vagy puha Brexit kérdésére nem adnak választ március végéig, akkor az ország bennmarad a közösségben és meg kell tartaniuk a választást.

Ellenkező esetben

a 73 brit képviselő kiesik az Európai Parlamentből.

Erről tavaly nyáron döntöttek. Ennek értelmében az eddigi 751 fős (750+az elnök) törvényhozás 46-tal 705-re csökken. Az új felállásban egyik ország se veszítene, noha Nagy-Britanniának – mint írtuk – most 73 képviselője van. Az arányokat mutatja a következő ábra.

Forrás: Európai Parlament

Magyarország tehát változatlanul 21 képviselőt küldhet az EP-be, hasonlóan több más taghoz.

A szigetország europolitikusainak többsége három frakcióban ül.

A toryk zöme (19) az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) negyedét teszi ki, olyan – a centrumtól jobbra álló – pártokkal, mint a Kaczynski-féle lengyel Jog és Igazságosság (PiS), a Svéd Demokraták és a flamand nacionalisták. Két tory ül a 218 fős Európai Néppártban (ide tartozik a Fidesz is). A harmadik nagy brit tömb a szocialisták és demokratáké (S&D): itt 20 munkáspárti található a 187-ből.

A brit megosztottságot mutatja, hogy a kilépést zászlajára tűző UKIP a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) tagja, a 43 közel fele, 19, az olasz populista (de semmiképp se jobber) 5 Csillaggal és a félnáci német AfD-vel egy csapatban. Vannak még britek (6) a zöldek 52-jében, a 68 tagú Guy Verhofstadt-féle liberális ALDE-ben (1), a szélsőbalos GUE/NGL-ben (52-ből 1) és a 34 fős szélsőjobbos Nemzetek és Szabadság Európájában (ENF), például az olasz Északi Ligával, a francia Marine Le Pen pártjával, az osztrák Szabadságpárttal (1). Igazi vegyes felvágott a függetleneké: itt görög újnáci és kommunista, valamint hasonlók társaságában van négy brit.

Látható tehát, hogy nem mindegy: mennek vagy maradnak a britek az EU-ban.

Utóbbi esetben (is) a Munkáspárt előretörése (és otthon minden bizonnyal kormányra kerülése) valószínűsíthető. Ha kilépnek, annak nagy vesztese az EFDD lenne, még úgy is, hogy nem zárható ki a frakció egyik markáns résztvevőjének, az AfD-nek térnyerése Németországban.

Ha végigfutunk a fenti ábrán, láthatjuk, hogy

néhány ország választásán különösen múlik

a kisebb EP-n belüli erőviszonyok alakulása.

A szabály az, hogy a mandátumoknak tükrözniük kell a népességi arányokat. Azzal, hogy hatnál kevesebb és 96-nál több képviselője egyetlen országnak se lehet. Ennek megfelelően a német részvétel nem változik, ahogyan a kisebb országok többségének mandátumszáma se.

Orbán álma, az etnocentrista „nemzetek Európája”

akkor rombolhatja leginkább a néppárti-szocialista többségű Európapárti fősodor meghatározó súlyát, ha ez a nagy népességű tagokban nyer teret. És különösen ha azokban, amelyek az eddiginél több képviselőt küldhetnek az EP-be.

Spanyolországban (+5 mandátum) a jelek szerint nem várható a szélsőségesek megerősödése, más a helyzet a „frontország” franciáknál (+5) és olaszoknál (+3). Mindkettőben forrongás tapasztalható. A „sárgamellényesek” tüntetése közepette az európai integráció szorosabbra fonásának egyik élharcosa, Emmanuel Macron meggyengülését láthatjuk, Olaszországban pedig a költségvetés ürügyén is zajlik a nálunk ismert hangulatkeltés az EU ellen.

Sok múlhat a lengyelországi folyamatokon is. Noha a legutóbbi önkormányzati választáson a nagyvárosokban teret vesztett a PiS, országosan változatlan többséget élvez Jaroslaw Kaczynski szélsőjobb pártja.

Az a PiS, amelynek belügyminisztere Matteo Salvini belügyminiszterrel és miniszterelnök-helyettessel (Északi Liga) éppen a minap hirdette meg Varsóban a lengyel-olasz-tengelyt, azt ígérve, hogy ők ketten az „új európai tavasz hősei” lesznek. Az orbáni retorikát visszhangzó salvinik abban bíznak, hogy a zavarosban halászva sikerül megroppantaniuk az egységesülés erősítését az unióban. Ebbe szándékukon kívül beleszólhatnak a britek is.

Egy magyar-olasz „brománc” lehet az Európai Unió trójai falova

A fenti címmel közöl terjedelmes, Orbán-Salvnini képpel induló cikket a CNN, az elnevezéssel egyértelműen a Brexitre utalva. A hírtelevízió a kivételesen jól alakult első randihoz hasonlította Orbán Viktor és Matteo Salvini eheti találkozóját, amelyen kiderült: egyazon szenvedélyen osztoznak, kölcsönös bókokat váltottak, ígéretet tett arra, hogy ismét találkoznak.

A két szélsőjobbos politikus bimbózó kapcsolata első látásra egy újabb politikai románcnak tűnhet, ám a korábban a Brexitet, mint az Európai Unió szétesését eredményező veszélyre tekintő uniós vezetők számára akár  trójai falóvá is válhat, írja a CNN. Az Uniót ma már nem a tagállamok kilépése fenyegeti elsősorban, hanem a belső blokkolási törekvések erősödése.

Európa-szerte a szélsőjobb jelentős előretörését várják a tavaszi európai parlamenti választásokon, ami a regionális politikák szerepének erősödésében csapódhat le, elsősorban a migráció kérdésében.

Az egyes országok szélsőjobbos pártjai eddig nem léptek fel egységesen az Európai Parlamentben, korábban az anti-establishment pártok nem csak az EU-val, mint olyannal, hanem egymással is hadilábon álltak. Magyar- és Olaszország például korábban számos alkalommal összecsapott a menekültkérdésben.

Ám az Orbán-Salvini kapcsolat azt mutatja, hogy az étvágy az egységre erősödik – írja a CNN, rámutatva:

a hasonlóan gondolkodó pártok kétoldalú kapcsolatai, a szavazói apátia és az Európai Parlament választási rendszere együttes hatásaként a populisták vehetik át Európát.

Nem csak azért, mert a közvetlen választásokon egyre kevesebben vesznek részt (a legutolsón a regisztrált választóknak csak a 42 százaléka voksolt), hanem azért is, mert az eurószkeptikus pártok általában jobban teljesítenek itt, mint a nemzeti választásokon. Emellett a kispártok is szerepet kaphatnak, mivel elég, ha elérik az előírt küszöböt – olvasható a cikkben, amelyben megszólal több ilyen kis párt képviselője is.

Ezen pártok közül nem egy Donald Trump amerikai elnök korábbi vezető stratégája, Steve Bannon felé kacsingat

– ő volt az, akinek nagyban köszönhetők a választási eredmények. Bannon többször tett európai körutat, amelynek a célja a hasonszőrű politikai nézete vallók erősítése volt, sőt, segített elindítani a „Mozgalom” nevű szupercsapatot, amely a populistákat fogja egységbe az európai establishmenttel szemben. A Daily Beastnek adott júliusi interjújában leszögezte:

„Egyetértés van abban, hogy május kiemelkedően fontos, ekkor lesz az első valódi összecsapás a populista és a davosi pártok, azaz a davosi liberális világelit között”.

A mozgalom alapítója, Mischaël Modrikamen belga néppárti politikus azt mondta, hogy a választásokon Bannon segíti az új szövetséget. Rendelkezésre bocsátja azokat az eszközöket, amelyeket az Egyesült Államokban már bevetettek, s amelyek segítettek a nem várt eredmény elérésben. „Az európaiak már most is alkalmazzák ezeket” – mondta a CNN-nek.

„Már most is óriási küzdelmet vívunk a nyugati civilizáció lelkéért”.

Salvini szóvivője az amerikai hírtelevíziónak azt fejtegette, hogy az olasz miniszterelnök Bannon szupercsapatához hasonló ötlettel állt elő, az Európai Ligák Ligájába hívta a populistákat. Bannon kérésére egyébként találkozott is az amerikai tanácsadóval.

Ugyanakkor az Európa-párti képviselők nem érzik a Bannon-fenyegetést. Elmat Brok német európai parlamenti képviselő például azt mondta, hogy szerinte

Bannon beavatkozása az európai ügyekbe visszafelé fog elsülni.

Azzal vádolta Bannont, hogy az európai szélsőjobb figuráit használja Európa szétverésére. „Bannonnak köszönhetően nagyon könnyen el lehet ugyanis magyarázni az embereknek, hogy a cél az európai nemzetek gyengítése, hogy ne lehessen szavuk a világban, amely Washington, Peking és Moszkva világává válik.”

Elemzők is megkérdőjelezik Bannon befolyásának a mértékét. Nem lesz könnyű ugyanis elérni azt az egységet, amelyet ő és Modrikamen keres. A többi között azért nem, mert e szélsőjobb pártok közül többnek ugyan lehetnek gondjai az EU-val, de egymással is  – mondta Alexander Clarkson, a  londoni King’s College európai és nemzetközi tanulmányok szakértője.

Aki szerint a törekvés többet mond az amerikaiakról – s nem csak Bannonról -, az amerikai média európai politikáról kialakított nézetéről.

Macron nem enged a gyűlöletkeltőknek

0

Nyílt harccá válik lassan az ellentét Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor között. Orbán a szélsőjobboldali olasz belügyminiszterrel, Matteo Salvinivel való találkozója után is Macronnak üzent, mondván, két tábor van az Európai Néppárton belül, az egyiket a francia elnök vezeti, aki „fel akarja robbantani” a Néppártot, és a migrációt támogatja.

Korábban valóban voltak arról hírek, hogy Macron egy új, centrista pártszövetséget tervez, amelyhez több frakcióból, a baloldaltól, a liberálisoktól és a Néppártból is csábítana pártokat. A francia elnök válaszolt is a magyar miniszterelnök kijelentésére, azt mondta:

Orbán és Salvini jól teszik, ha őt tekintik közös ellenfélnek,

ő ugyanis nem fog engedni azoknak, akik gyűlöletkeltést népszerűsítenek, és nem hajlandóak a szolidaritásra.

Ebben a kérdésben egyébként az olasz és a magyar kormány között is komoly ellentét feszül, bármennyire is bevándorlásellenesként határozzák meg magukat mindketten. A valóban frontországnak számító Olaszország ugyanis azt szeretné, ha a többi uniós tagállam kötelező jelleggel venne át tőlük menedékkérőket, amelyik pedig erre nem hajlandó, attól meg kellene vonni szerintük az uniós forrásokat.

Éppen ezért, a Political Capital szakértője, Zgut Edit elemzésében azt írja: Orbán és Salvini látványos szövetsége ellenére sem valószínű, hogy a szeptember 20-ra, Salzburgba tervezett informális uniós csúcstalálkozón az olasz és a magyar kormány egy oldalon áll majd migrációs ügyben.

Ugyanakkor, áll Zgut Edit elemzésében, mindkét politikus xenofób, nacionalista alapon sürgeti az uniós elit leváltását, Salvini pedig

„egy antiglobalista, euroszkeptikus és bevándorlásellenes páneurópai szövetség”

létrehozását is tervezi. A Liga eleve nem tagja a Néppártnak, potenciális szövetségeseivel most is egy frakciót alkot az Európai Parlamentben: ez a Nemzetek és Szabadság Európája. A tagjai közé tartozik például a német Afd, az osztrák Szabadságpárt, vagy Marine Le Pen és Geert Wilders pártja – vagyis olyan politikusok, akik szemében Orbán Viktor hősnek számít.

Zgut Edit szerint az Orbán-Salvini találkozó időzítése is egyfajta üzenet volt a Néppártnak. A magyar kormányfő ugyanis komoly zsarolási potenciállal rendelkezik: a néppárti frakcióban sok a fideszes képviselő, és ők mindig fegyelmezetten szavaznak, tehát a Néppártnak szüksége van a Fideszre.

Önálló listával készül a DK az EP-választásra

0

A párt nem vesz részt semmilyen összefogásban.

A DK szóvivője, Gréczy Zsolt a Magyar Időknek beszélt arról, hogy a párt önálló listát állít jövőre az európai parlamenti választáson. Ezt azzal magyarázta, hogy ott csak pártlistára lehet szavazni, és szerintük így több mandátumot tudnak szerezni, mint egy közös listán.

Azt is mondta: ha külön indulnak, az

egyértelmű képet ad arról, melyik pártot mennyien támogatják.

Ahogy Gréczy fogalmazott, a DK „minimum annyi” mandátumra számít, mint a legutóbb EP-választáson. Akkor 226 086 szavazatot kaptak, ez 9,75%-ot jelentett. Így két képviselőt tudtak az EP-be küldeni. A legutóbbi közvélemény-kutatások átlaga szerint a DK most 6 százalékon áll.

Arról nincs egyelőre döntés, hogy a többi baloldali párt együtt vagy külön indul-e. Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke a Népszavának azt mondta: támogatná, hogy ismét közösen induljanak az MSZP-vel.

A Hír TV korábban arról számolt be, hogy Karácsony vállalná egy közös baloldali lista vezetését, de ezt a politikus később cáfolta, azt mondta: kiforgatták a szavait. Ahogy az ATV-nek fogalmazott: ő maga nem készül Brüsszelbe, mivel „gyűlöl repülni”.

Rákészül a jövő évi választásokra a V18?

Kora nyáron várható döntés az idén az év elején alakult Válasszunk! 18 csoport jövőjéről – tudta meg a Független Hírügynökség. Habár a honlapjuk nem működik, ez nem jelenti azt, hogy a szervezet megszűnt volna. „Most szusszanunk egyet” – ahogy portálunknak fogalmazott az egyik alapító tag.

 

Fotó: Sorok Péter

„Egyelőre formálisan szüneteltetjük a működésünket, de informálisan tovább dolgozunk, s nem szűntünk meg” – mondta megkeresésünkre Holoda Attila, a V18 egyik alapító tagja. Hozzáfűzte: megalakulásukkor eredetileg gondolkoztak abban is, hogy tevékenységüket ne csak a 2018 áprilisi parlamenti választásokra korlátozzák, hanem folytassák tovább a 2019-es tavaszi európai parlamenti, majd őszi önkormányzati választásokig. De ez még nem eldöntött – derült ki a vele folytatott beszélgetésből. „Kora nyárig szusszanunk” – mondta, hozzáfűzve: utána megbeszélik a hogyan tovább-ot. Vannak elképzeléseik, amelyekben gondolkoznak, de az biztosnak tűnik, hogy

a működésük, céljaik logikája nem fog változni, az azonban várható, hogy nem marad mindenki a csapatban.

A lényeg azonban marad: egyfajta pártok feletti tevékenységben gondolkoznak, a pártok és a választópolgárok összekötésében, s a választási aktivitás elősegítésében.

Január elején alakult meg a választási csoportegykori bal- és jobboldali kormánytagokból, összesen öt különböző kormányban szolgáló szakemberekből. Andor László volt EU-biztos, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, Bod Péter Ákos egykori ipari és kereskedelmi miniszter, MNB-elnök, Göncz Kinga volt ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, valamint külügyminiszter, Holoda Attila egykori energiaügyi helyettes államtitkár, Mellár Tamás korábbi KSH-elnök, Pusztai Erzsébet egykori egészségügyi államtitkár, Raskó György volt mezőgazdasági államtitkár, valamint Székely Tamás volt egészségügyi miniszter voltak az alapító tagok. Illetve, volt még egy, Lévai Katalin volt esélyegyenlőségért felelős miniszter, aki azonban – ahogy az a csoport számára is váratlanul kiderült –  a saját pecsenyéjét sütögette: a választások véghajrájában pártot alapított (az utóbb választási csalásba keveredett) Lendületben Magyarországért pártot.

A Válasszunk! 18 tevékenysége részeként választási vitákat terveztekszervezni. Egyrészt három tematikus vitát az általuk esélyesnek tartott pártok szakpolitikusai között, másrészt a miniszterelnök-jelöltek között. Mindezt a televízió által biztosított nyilvánosság előtt. Ezek meghiúsultak, ami összejött: öt ellenzéki párt (DK, Együtt, LMP, Momentum, MSZP-P) vezetőjének nyilvános fóruma, négy nappal a választások előtt. Emellett háttérelemzéseket készítettek, s a Gulyás Márton által indított Közös Ország Mozgalommal együttműködve helyi közvélemény-kutatásokat készültek, amelyek célja az volt, hogy segítsenek kiválasztani egy-egy egyéni körzet legesélyesebb ellenzéki jelöltjét. Ebben utóbb azonban volt némi zűrzavar, többen (köztük Márki-Zay Péterék) is saját esélyeseket jelöltek, s ezek nem mindig voltak azonos személyek –

magyarul volt, ahol sikerült összezavarni a választókat, arról nem is szólva, hogy a pártok fogadókészsége az esetek többségében enyhén szólva hiányzott.

Végül, de nem utolsósorban fontos tevékenységük volt a választási aktivitásra való mozgósítás is.

Forrás: Wikimedia Commons

Balázs Péter volt külügyminiszter, európai uniós biztos portálunknak adott interjújában  tevékenységük eredményének a mérlegét megvonva a többi között arról beszélt, hogy voltak dolgok, amiket alábecsültek, így a vidék Fidesz általi mozgósítását; a hazug migrációs kampány hatását; illetve a választási trükközések és magának a választási törvénynek a hatását. Ugyanakkor túlbecsülték a korrupció társadalomra gyakorolt hatását; a rossz kormányzás lehetséges választói szankcionálását; s a pártok együttműködési hajlandóságát is. Ugyanakkor elérték, hogy ’89 óta először felmutatták a legszélesebb összefogási modellt a politikai jobb- és baloldal között; a választási program és a viták elengedhetetlenségének a sulykolását, s a pártok némi, de messze nem elégséges egymáshoz való közelítését. Hozzáfűzte azt is, hogy a legfőbb csalódásuk, hogy azt gondolták, a kétharmad most már megtörhető. „Hogy miért nem volt megtörhető, a történelem majd kideríti, de készséggel vállaljuk ebben a saját felelősségünket is” – mondta.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK