Törőcsik Mari arcán rajta van a világmindenség. A szörnyűséges kínok, és a szétáradó, sugárzó öröm egyaránt. Bámulom őt Mészáros Márta Aurora Borealis-Északi fény című új filmjében, és nem tudok betelni vele.
Törőcsik magába sűríti a Kelet-Közép-Európa-i létet, már akkor is azt tette, amikor Fábri Zoltán filmremekében, a Körhintában kitűnt, és ezzel megrendített minket, meg hírt vitt felőlünk nyugatra is. Ugyanolyan boldogan tud felragyogni az arca, mint egykoron.
Csak most már látszik rajta a nagyrészt leélt életének az öröm- és szenvedéstörténete.
És ez kell Mária szerepéhez, akit játszik, aki rettenetes titkot őriz, mint ezen a tájékon olyan sokan, hiszen még mindig nem kibeszélt, feltárt kellőképpen a fasizmus, a háború, az ötvenhatos forradalom. A traumák, a szorongások, az elhallgatások viszont akár tudat alatt is öröklődnek, a zsigereinkbe ivódnak úgy, hogy esetleg nem is sejtjük, mi miatt örököljük ezeket őseinktől, akár hetedíziglen.
Törőcsik ezúttal olyan nagymama bőrébe bújik, aki a film elején Oroszországból kap egy levelet, aminek elolvasása után falusi házában rögvest rosszul lesz, elájul, kómába esik. Érdemes felfigyelni arra az apróságnak tűnő, de fontos momentumra, hogy postásként a levelet Monori Lili hozza, aki Mészáros több emblematikus filmjének az emlékezetben örökre rögződő főhőse. Most szinte stafétabotszerűen ő adja át a döntő fontosságú hírt, amitől Mária csaknem örökre jobblétre szenderül. Senki nem tudja, mi okozza ezt az iszonyú sokkot. Az orvos, akit Fekete Ernő játszik, azt se tudja, hogy az idős asszony még eszméletére tér-e.
Nagyobb méretért kattintson a kis képre!
A lánya pedig, aki Bécsben sikeres ügyvéd, és éppen egy tárgyalás közepén látjuk kosztümösen, disztingváltan, némiképp hivatalosan, fölöttébb határozottan megnyilvánulni, haza lohol, hogy mellette legyen, és belső ösztönétől mindinkább vezérelve, megpróbálja kideríteni, mi is történt. A Tóth Ildikó által remekül megformált gazdag, polgári jólétben leledző Bécsből, elegáns nőként viharzik a mi boldogtalanabb, feldolgozatlan traumákkal telítettebb, szegényesebben elkámpicsorodott világunk felé. Akár jelképesnek is tekinthető, hogy nálunk már pulóvert visel kosztüm helyett. Az ő arcára is ráközelít Piotr Sobocinski Jr. lengyel operatőr érzékeny kamerája. Megmutatja, hogy azon az emberen, aki udvariasan, de némiképp ridegen, kimérten, csaknem fapofával tárgyalt Bécsben, itthon, kiélezett helyzetben, kiütnek az érzések, és látszik rajta mennyire kételyekkel telien sebezhető. A Ladányi Jákob által játszott unokán is zavarodottság mutatkozik, amikor csodával határosan, ahogy egykor Törőcsik is a való életben, a nagymama magához tér. A fiú szintén mohón igyekszik kifürkészni a titkát. Mária hárít, mélységesen bezárkózik, igen hosszas unszolás, lelki ráhatás, kérlelés után kezd megnyílni, de megmondja előre, hogy ez fájni fog.
Visszarévedései a múltba megelevenednek. A háborúból nehezen ocsúdó ötvenes években járunk.
A fiatal Máriát Törőcsik Franciska személyesíti meg. A Wunderlich József megformálta szerelmével Ausztriába próbálnak szökni. Ákost az orosz katonák szökés közben lelövik. A halott férfi mellett megerőszakolják a lányt, akit Ákos unokatestvére fogad be Bécsben. A terhes Mária vívódik, nem gyűlölt orosz katonától van-e a gyerek. Szülés után kalandos módon, gyereket cserél. Ez az ősfőbűn. Ezt tudja meg Olga ennyi idő után. Az Oroszországból jött levél pedig az édes gyermekről adott hírt, akiről Mária azóta se hallott…
Rövid részlet a filmből.
Mészáros Márta arról csinált filmet, hogy a háborús és közvetlenül háború utáni gyermekek megrázkódtatása a mába ível. Kicsit régimódi eszközökkel, lassúdadan hömpölyögtetve a cselekményt, meséli el a megborzongató történetet. Akadhat, aki unja. Én nem tartozom közéjük, hiszen igen fontos dolgokról, sok tekintetben létkérdésekről beszél, miközben ezeket a témákat mifelénk még mindig sokan a szőnyeg alá akarják söpörni.
