Valóságos földrengést idézett elő a hazai „gamer” közösségben, amikor a magyar kormány közölte, hogy legfeljebb két milliárd forinttal támogatná a E-sportot. Vajon ez ismét „ablakon kidobott pénz”, ami egyben tökéletes lehetőséget teremt az újabb „lenyúlásokra”, vagy inkább egy sikeres és többszörösen visszatérülő befektetést jelent a „jövő sportágába”?
A Magyar Közlöny pénteki számából kiderült, hogy a magyar kormány egy elég különleges területre összpontosítana nagyobb figyelmet és több erőforrást: az elektronikus sport világába. A 1839/2017 (XI. 10.) Korm. határozat szerint
“… A magyarországi elektronikus sport (a továbbiakban: E-sport) sportágként történő elismerése, illetve az E-sport-világ támogatása, továbbá a visegrádi együttműködés elmélyítése érdekében a Kormány egyetért a visegrádi négyek országai közötti E-sport bajnokság és konferencia megrendezésével”
Ennél sokkal érdekesebb, hogy egy nappal később korrigálták a támogatás összegét is. Miközben először 2 milliárd forintos támogatást ígértek, addig a szombati számban már azt írták, hogy a magyar kormány dönthet egy
„legfeljebb majdnem kétmilliárd forint összegű támogatási szerződés megkötéséről”
Ezzel együtt a kabinet elrendelte az „azonnali”, illetve „soron kívül intézkedést”, vagyis a Nemzetgazdasági Minisztériumnak és a Miniszterelnökségnek lehetőleg már a 2017-es és 2018-as forrásokat kell felhasználnia egy bajnokság költségeinek fedezésére. A szervezési feladattal Magyarország vezető E-sport weboldalának és fő szervezőjének tartott Esport1 Kft-t bízták meg, amely már évek óta azért lobbizik, hogy Magyarországon nagyobb hangsúlyt fektessenek a „jövő sportágának” tartott E-sportba. A mostani döntés előtt pedig a Facebookon indítottak egy kampányt, Egymillióan a Magyar Esportért Egyesület (Esportmilla) nevű kampányt.
Mi is az az E-sport?
„Fog of War”
Kétségtelen, hogy egyelőre ezzel kapcsolatban még sok a bizonytalan elem: a határozat szövegéből ugyanis csak annyi derül ki, hogy közel két milliárd forint lehet a maximum támogatási összeg, így nem elképzelhetetlen, hogy a kabinet részéről végül csak pár tízmillióval járulnak hozzá az elektronikus sportág fejlődéséhez. Itt szükséges megjegyezni: a fórumok és a közösségi oldalak kommentjeit olvasva sokan úgy látják, hogy a maximálisan felajánlott összeg harmadából is meg lehetne rendezni sok versenyzővel tartott, regionális szintű bajnokságot. Sőt, a rossz nyelvek szerint – a magyarországi futballhoz hasonlóan – „lenyúlási lehetőséget”, „felesleges pénzkidobást” és „egy új korrupciós módszer megjelenését” látják a kormány támogatása mögött.
A másik nagy kérdőjelet a visegrádi négyek számára rendezett bajnokság jelenti, amelyről egyelőre nem tudni, hogy hol és mikor lesz. Kétségtelen, hogy egy ilyen rendezvény megtartására elsősorban amiatt kerülne sor, mert Magyarország most tölti be a V4-ek elnöki tisztségét és ezt egy nagyon fontos médiaeseményként és közép-európai országok által elért teljesítményként lehetne propagálni. Ezzel párhuzamosan a térség országai szintén befektetnének egy-két „helyi liga” felállításába, ráadásul ehhez akár az Európai Unió egyes alapjaiból is részesülhetnének, ami csak újabb eurómilliókat jelentenének Budapestnek.
Ugyanakkor a visegrádi négyekkel való összefogás korántsem hamvában holt elképzelés. A magyar piac illetve esportoló közösség túl kicsi (legalábbis a „hivatásosan, pénzért játszók” száma kb. 200 fő), ezért a kormány által elképzelt méretű rendezvény megtartásához mindenképp szükséges más szereplők bevonása. Az Esportmilla elnöke, Bíró „Drang” Balázs cikkében szintén azt hangsúlyozta, hogy
„ha komoly e-sportot szeretnénk, régiós szinten kell gondolkodnunk” és erre a szerepre a visegrádi négyek tökéletesek
A csehek vagy a lengyelek már komoly tapasztalatokkal, illetve nemzetközi versenyreferenciákkal rendelkeznek, így nagyon sok tanácsot adhatnak az E-sport bajnokságrendezés terén a (még) „kezdőnek” számító magyaroknak. Ugyanis bár vannak kiemelt tehetségű játékosaink, akik nemzetközi szinten is képviseltetik magukat („nickneveiken”: bluerzorra, Vizicsacsira, Deadfox, tomzeY), csapatszinten nem olyan jó a helyzet, elsősorban az infrastruktúrában lévő hiányok, az anyagi gondok és profi(bb) szintű versenyzés rendkívül körülményes megszervezése miatt. Végül amennyiben sikeres lenne a rendezvény és a gyümölcsözővé válna együttműködés, akkor azt ki lehetne terjeszteni a balkáni, balti, de akár a kelet-európai régióra is. Így pedig Magyarország ténylegesen is felkerülne a E-sport világtérképére.
Ez pedig komoly anyagi bevételekkel is járhat, hiszen a világunk egyik leggyorsabban fejlődő piacát a számítógépes és konzoljátékok jelentik. Egyes becslések szerint 2016-ban a világ PC-s és konzolipara közel 500 millió dollárnyi bevételt hozott és ennek több mint a fele az E-sport rendezvényekből és a reklámokból származott. Ugyanúgy kialakult az elektronikus sport globális közege és közönsége. Évenként millióan követik az interneten vagy az E-sportra szakaszosodott több száz (!) kábeles csatornán a legfontosabb döntőket, ahol a versenyek melletti műsoridőt – ahogy azt a sportcsatornáktól megszokhattuk – szakkommentátorokkal elemzésekkel, játékbemutatókkal, reklámokkal és „gamerekkel készített interjúkkal töltik ki.
Sőt, ebben az elektronikus sportban szintúgy megtalálhatóak a „sztárjátékosok”, akik lényegében abból élnek, hogy a versenyekre készülnek fel. Ez azt jelenti, hogy ők napi 10-12 órát gyakorolnak, megfelelően felszerelt „edzőtáborokban” képezik magukat. Nem szokatlan, hogy több százezer dollárt költenek el, hiszen minden számítógépes hardware eszközük vagy perifériájuk speciális, elbírva a nagy terhelést és szinte folyamatos használatot. A bajnokságokon részvevő személyeket vagy csapatokat (játéktól függően 4-7 főről beszülünk) sportegyesületek karolnak fel, és gyakran egyfajta „reklámozó felületként” használja őket (saját mez, italok, ételek és számítógépes eszközök).
Ahol az E-sport, több mint játék
Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a világ E-sportjában óriási pénzek mozognak. 2001-ben megrendezték az első „E-sport Olimpiát” (World Cyber Games – WCG) a dél-koreai Szoülban. A helyszínválasztás korántsem volt véletlen: Dél-Korea az elektronikus sport hazája, ahol az egész sportág „nemzeti sporttá vált”, elsősorban az 1998-ban kiadott valós idejű stratégiai játéknak (RTS), a Starcraftnak köszönhetően. Azóta pedig több tízmillióan követték a legnagyobb bajnokságokat, amelyeket évekig fő műsoridőben, élőben közvetítettek és a legjobb játékosok körül valóságos kultusz alakult ki. Ez nemcsak azt jelenti, hogy több százezer dollárnyi összeget visznek haza egy megnyert bajnokság után, hanem széleskörű női rajongótáborral is büszkélkedhetnek.
Csakhogy az elmúlt években jelentős átalakulások történek ebben a szektorban is. A legutóbbi WCG-t 2013-ban rendezték meg, mivel a felhasználói, a jogdíjak körüli és a közvetítőkkel kapcsolatos viták miatt nem tartották meg, bár úgy tűnik, hogy 2018-ban Bangkokban folytatni foglyák a korábbi „elektronikus olimpiákat”. Ennél sokkal hangsúlyosabb, hogy az egész ipar-és sportág nem maradt meg Dél-Koreán belül. 2014-től az Egyesült Államok és Kína fokozatosan átvette a kelet-ázsiai állam szerepét, egyre több versenyt rendeznek ebben a két országban, illetve több száz millió dollárral támogatják a megfelelő infrastruktúra kiépítését, a csapatok felkészítését, a közvetítést, de még külön egyetemi képzéseket és kutatásokat (!) is indítanak a témában.
Az E-sportok népszerűsége pedig megállíthatatlanul kúszik felfelé. Ahogyan növekszik a nézők száma (lásd az alábbi grafikont) úgy emelkedik a bevétel is.
Az előrejelzések szerint 2017-ben az E-sportból származó bevétel egy év alatt a közel 42 százalékkal emelkedhet, ami azt jelenti, hogy elérheti
700 millió dollárt is, de 2020-ra ez az összeg akár 1,5 milliárd is lehet!
Sőt, ez a becslés még azelőtt készült, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) sportként ismerte el az E-sportot.
Igen, jól olvasta: október végén a svájci csúcson napirendre tűzték a videojátékok kérdését. Végül az a döntés született, hogy hivatalosan is sportnak minősítették az egész E-sportot, amelyet a jövő egyik fő, fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő és „megmozgató” sportágának tartanak.
“A kompetitív E-sport egy sporttevékenységnek tekinthető, mert a résztvevő játékosok felkészülésének és gyakorlásának intenzitása összemérhető más, tradicionális sportok képviselőivel”
-olvasható a hivatalos magyarázatban.
Kétségtelen, hogy azóta rendszeresen folyik a vita a sportolók és a sportszövetségek, de még a NOB-ban belül is, hogy vajon mennyire számít sportnak a bírálók szerint „seggen való ülés, billentyűzet és egér nyomogatása és a képernyő órákon keresztül történő bámulása”. (Ennek „cáfolására” lásd az alábbi videót, ami egyike a leggyakrabban hangoztatott ellenérvnek)
Ezen a videón látható a gamer számára az egyik legfontosabb tulajdonság: a magas APM (action per minute). Ez azt jelenti, hogy egy perc alatt mennyi parancsot ad ki valaki a billentyűzeten és az egeren keresztül. Az „átlagos” esportolók percenként 400-500 utasítást adnak ki . A világrekord rekord 818 APM!
Ugyanúgy sokan rámutatnak arra, hogy a határozat még nem jelenti azt, hogy közeljövőben a (nyári, téli?) olimpiai játékokon is felbukkannának a videojátékok. Még akkor is, ha 2019-től nyilvános vitát fognak folytatni arról, hogy a 2024-es párizsi olimpiai játékokon már esportolók is legyenek. Ám mások erre azt válaszolják, hogy korántsem reménytelen ezen a téren bizakodni: ugyanis 2022-es Ázsiai Játékokon az elektronikus sportban is megmérettethetik tudásukat és képességeiket a földrész játékosai.
Az E-sport sötét oldala
Csakhogy a „sportáavatással” párhuzamosan komoly kötelezettségek hárulnak a versenyek szervezőire, mivel ezentúl ugyanúgy vonatoznak rájuk a NOB szigorú előírásai: vagyis ki kell szűrniük a csalásokat, meg kell akadályozniuk az eladott meccseket, az online fogadásokkal való visszaéléseket, illetve be kell vezetni a doppingvizsgálatokat is. Habár nincsenek a nemzetközi médiumok fő középpontjában, szinte minden évben óriási botrányok robbannak ki az elektronikus sportágban.
Az 2015-ös év volt az egyik kritikus esztendő, amikor – nemcsak Dél-Koreát – behálózták az illegális fogadások és emiatt egész bajnokságok eredményeit kellett törölni. (További botrányokról lásd ezt a cikket.) Sőt, 2016-ban a kelet-ázsiai országban még profi és díjat nyert játékosokat 20 hónapos börtönbüntetésre és több millió dolláros bírság kifizetésére ítéltek „bundázás” miatt. Ezzel párhuzamosan nem ritka a teljesítménynövelő (például Adderall nevű, koncentrációkészséget javító és ébren tartó gyógyszerek) tömeges szintű használta, a haláleset (túlhajszolás, kialvatlanság, kiszáradás) vagy a „hackeknek” nevezett segédprogramok használata, amelyekkel egy játékot tisztességtelen előnyökre (falon át lövés, több életerő, ellenfél mozgásának látása) tehet szert.
Tehát a magyar kormány lépése korántsem véletlen műve. Azonkívül, hogy most ebben a félévben Magyarország tölti be a visegrádi négyek soros elnökségét, a NOB döntése szintén hozzájárulhatott az elektronikus sportok nagyobb szponzorálásához.
Végére maradt a legfontosabb érv a hazai E-sport fejlesztés mellett: egy 2017-es kutatás szerint a megkérdezettek magyar fiatalok 16 százaléka versenyszerűen játszik, de további 28-an jelezték, hogy szívesen megmérettetnék magukat a bajnokságokon, ha ehhez megkapnák a szükséges anyagi és egyéb keretet. Ennél még érdekesebb, hogy a hivatásos esportolók harmada 18 év alatt, illetve 25 év felettiek döntő többsége már „nyugdíjba vonul”, ami tényleg azt az érzetet kelti, hogy valóban ez a „jövő sportága”, amelyet ügyesen kihasználva Magyarország komoly nemzetközi hírnévre és anyagi bevételre tehetne szert.
UI: A Fühü a felmerült kérdésekkel megkereste az Esportmilla-t is, de a cikk megírásáig nem reagáltak.
