Címke: esély

Azt hiszem, kevesen tudják, hogy ha miniszterelnökök lennének egy olyan országban,

• amelynek kormánya rég eljátszotta annak esélyét, hogy pénzt kapjon a szövetségeseitől, ezért a költségvetése rendkívül keserves helyzetbe került, mert a gazdasága önmagától kevésre képes,
• amelynek az S&P Global Ratings hitelminősítőnél a jelenlegi vezető pártok 14 évnyi „sikeres” regnálásának eredményeképpen ma pontosan ugyanaz a befektetési fokozata (BBB-), mint 2010-ben, mikor a miniszterelnök úrék szerint a legvadabb csődhelyzetben voltunk, melyet a „zelmúltnyócévesek idéztek elő”,
• amelyben már másfél éve csökkennek a beruházások, és csak olyan cégeket sikerül idecsalogatni, amelyeket máshol nem fogadnak (nemhogy szívesen nem, de egyáltalán nem), mert túlságosan energia és vízigényesek,
• amely jóléti szinten nemhogy nem közelített az utóbbi 14 évben a Nyugathoz, de még saját régiójában is majdnem osztályutolsóvá vált,
• amelyben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az ország teljhatalmú ura által „kiépített” hazai oligarcha réteg nem agilis, innovatív, külföldön is sikeres és saját lábon megálló cégek tulajdonosaiból áll, hanem csakis állami megrendeléseken és koncessziókon élősködő, külföldön legföljebb gyengébb labdarúgó együttesek felvásárlását felmutató, rokoni és haveri banda, melynek cégeit állandóan etetni kell állami megrendelésekkel, különben összecsuklanak,
• amelyben az oktatást és az egészségügyet rendőri felügyelet alá kellett helyezni, hogy egyáltalán működjenek, mert pénz az nincs, és már csak parancsszóra megy a verkli valahogyan még,
• amelyben szociális támogatási rendszer ma már egyáltalán nem létezik, azaz ebben az országban a „pusztuljon a férgese” elv érvényesül. Ez különösen a nyugdíjas réteget és a szegényebb családokat érinti (nesze neked családvédelem!), ugyanis a „munkaalapú társadalom” építése közben mindazok, akik nem dolgoznak, gondolkodás nélkül az út szélén vannak hagyva,
• amelyben az összes intézkedésre jogosult állami szerv a miniszterelnök utasításai szerint működik, azaz az ellenzékre bármikor bármelyik ráuszítható, és gyakorlatilag mindenütt tarol a kontraszelekció,

hogyan lehetne a választáson ismét győzelemre vezetni a regnálók csapatát… illetve konglomerátumát. Ez ugyanis nem egy, a közös cél érdekében együttműködő csapat, hanem a haszonlesők laza gyülekezete, akik egyrészt megértették az (orbáni) idők szavát, másrész elég vastag a bőr a képükön. A kérdés azért is nehéz, mert a fenti pontok kizárólag a gazdaságra vonatkoznak, az élet egyéb területeiről jobbnak láttam, ha nem írok (pedig lenne mit).

Tovább nehezíti a dolgot M.P., az Üstökös. A regnáló párt közvetlen Orbán alatti, felsőbb vezetői rétege egyre inkább kezdi észrevenni, hogy az ország jobb jövője nem Keleten van, hanem Nyugaton, és mivel a jelenlegi miniszterelnökünkkel egyre kevésbé lehetséges a visszatagozódás a NATO-ba meg az EU-ba, jelenleg az ő bőrére megy a játék, amelyben kulcsszerepe van az Üstökösnek. Előbb-utóbb várható egy olyan választási eredmény, amely után a FIDESZ számára a kormányzás csak egy FIDESZ-TISZA koalícióval lehetséges, mert csak 30 százalékot ért el, mely koalícióban a 30 százalékra zuhanásért felelős Orbánnak már nincs helye. Persze Magyarnak sem, de ő majd lemond, ahogy jelezte is. És akkor előretörhet az L., R., Cs. csapat, esetleg P-vel kiegészítve. Hogy ki lesz a miniszterelnök, azt nem tudom. Nagy harc várható, abban biztos vagyok.

Orbán helyzete a pedofil ügy és Magyar színpadra lépése után hasonlít az elöl oroszlán, hátul krokodil, balra a szakadék, jobbra meg a mindent elnyelő mocsár szituációra, és ha nem győz júniusban meggyőző fölénnyel (azaz bizonyítva, hogy csak vele!), nem sok jövőt jósolok neki.

Na de van még egy utolsó szalmaszál! A háború! A fuldokló nem tehet mást, teljes erejével ebbe kapaszkodik, mely kétségbeesett kapaszkodás a szokott primitívségű plakátokban, meg a miniszterelnöktől szokatlan kortesbeszédekben mutatkozik:

„A baloldal Magyarországon nem ura saját magának. Más uralkodik fölötte. Mert ezeket pénzelik, onnan van az erőforrásuk, és az igazság az, hogy fölsejlik Soros Györgynek az alakja is, és mindannyian tudjuk, hogy aki a pénzt adja, az rendeli a zenét. A kampány vége felé már mindenki próbálja letagadni, hogy ő nem háborúpárti, nem, nem, nem, mert békét akar ő is, de mindannyian tudjuk, hogy nem is ők döntik el, mi lesz az álláspontjuk. Tudják, hogy az ország nagy többsége békepárti, ezért el akarják titkolni, hogy ők valójában a háború pártján állnak, és visszautasítják az erre vonatkozó kijelentéseinket. De az igazság az, hogy akik pénzelik őket, azok mind háborúpártiak. Mert a háborúban nem csak veszteség van, nem csak szenvedés van, hanem azon lehet nyerni is. És ma bizony a fegyveripar, az úgynevezett nagy kockázati tőkealapok, hazánk fia, Soros György ennek nagymestere, ezek rengeteg pénzt tettek Ukrajnába és az ukrajnai háborúba, és a pénzüket nem csak vissza akarják kapni, hanem meg is akarják forgatni. Iszonyatos erők vannak a háború mellett, és a magyar baloldal sajnos ennek a hálózatnak a része.”

Hát akkor lássuk:

• A baloldal fölött tényleg más uralkodik (persze a jobboldal fölött is). Orbán Viktor a neve. Akkor uszítja rá a NAV-ot, az ÁSZ-t, az SzH-t, az ügyészséget meg a többi fizetett szervezetet az ellenzékre, amikor csak akarja, és annyi pénzt vesz el Gyurcsányéktól, amennyit csak akar. A mi adónkból működtetett médiabirodalmával és palkátdömpingjével azt hazudik a népnek, amit jónak lát. Azaz az ellenzék mögött úgy sejlik föl Soros helyett Orbán kerekded alakja, hogy csak na – már ha kilátszik mögüle egyáltalán.
• A politikai baloldalnak nem külföldről van erőforrása, sőt onnan semmi sincsen neki, hiszen most már külön hivatal őrködik azon, hogy ne is legyen. Eközben Orbánnak a magyar költségvetés teljes 38 000 000 000 000 HUF összege rendelkezésére áll, és arra költi, amire akarja. Ha a saját pártjára, akkor arra. Punktum.
• Ha valaki úgy gondolja, hogy a baloldalt valaki lefizette, hogy háborúpártiak legyenek, akkor vagy ő hülye, vagy azokat nézi hülyének, akiknek mondja. Nem. A baloldal magától háborúpárti, mert tisztában van vele, hogy Putyin nem Ukrajnát, hanem a békés egymás mellett élést és a demokráciát támadta meg, melyek közül mindkettőt meg kell védeni. Nem véletlen, hogy Orbán keletre vágyik, hiszen Nyugaton mindenki szembejön vele a békesztrádán, még a nagy haver, Giorgia Meloni is. Keleten Orbán simán odaadná Tajvant Kínának, Dél-Koreát meg Észak-Koreának, mondván, hogy akkor béke lesz – egy darabig. Amíg sorra nem kerül Vietnam, Japán, Indonézia, stb. Sajnos a miniszterelnök úr sohasem fogja megérteni, hogy Oroszország a békés egymás mellett élést lehetővé tevő status quo-t borította fel (számos nemzetközi egyezményt megszegve!), annyi esze ugyanis, hogy ezt fölfogja, nincs neki. Korábban azt gondoltam, tudja ő, csak azért mondja, mert minket tart átverhető hülyének, ma már viszont ezt másképp gondolom. Ahogy kinéz a fejéből, azt mutatja, hogy ezeket nem csak mondja, hiszi is.
• Hiába tagadja a miniszterelnök, a baloldal is békepárti, csak nem úgy, mint ő, aki feltétel nélkül az. Ő úgy gondolja, béke mindenáron, ha mind beledöglünk, akkor is. Orbánnak fogalma sincs arról, hogy az agresszornak adott bármilyen engedmény egy újabb háború melegágya, ugyanis aki egy háborút már elindított, és sikerrel fejezte be, az nem fog nyugodni soha többé, és csak a totális vereség győzi meg. Így történt Napóleon és Hitler esetében is. Nagy Sándornak szerencséje volt, mert előbb meghalt, minthogy a teljes összeomlást megláthatta volna. Hogy akkor mindenkinek kivétel nélkül rosszabb lesz majd, mint a hódító háborúk megindítása előtt, és kezdhetnek mindent elölről, az csak természetes.
• Említettem már, hogy a magyar baloldalt nem pénzeli senki (nincs is pénzük semmire – se plakátra, se médiára, se jólfizetett influenszer csapatra, de még közepes szervezetre sincs), de most ismételnem kell, mert Orbán is újból ezt sulykolja a hallgatóiba, kiegészítve azzal, hogy a támogatók háborúpártiak. Utóbbiban igaza van, ahogy abban szintén, hogy a háborúban nyerni is lehet. Kb. úgy, mint ahogy a szalmakalap meg a napernyőgyártók nyerészkednek az ember okozta klímaváltozáson. Az, hogy a nyugati államok ezért háborúpártiak, épületes ökörség, hiszen ők az adófizetőik pénzét fordítják fegyvervásárlásra, amely fegyvereket aztán Ukrajnának adnak, hogy egy részét szétlőjék az oroszok. A kockázati tőkealapok emlegetése végképp értelmetlen, látszik, hogy szegény szónoknak sok fogalma sincsen, hogy az hogyan működik. Nagy szerencse, hogy a hallgatóságának annyi se. A médiumok valószínűleg tudják, de a NER-hez tartozók csak szolgaian közlik a „beszédet”, a függetleneknél meg nagy a kuss.
• Az utolsó mondatával nagyon egyetértek:

„Iszonyatos erők vannak a háború mellett, és a magyar baloldal sajnos ennek a hálózatnak a része.”

Csak nem sajnos, hanem hálaisten. Nagyon helyesen.