Az a sajátos helyzet alakult ki 2018 tavaszán, hogy sok választókerületben a szavazók nem tudják elkerülni, hogy minimálisan ne tájékozódjanak, pedig az elmúlt évtizedekben többnyire érzelmi alapon pro- vagy kontra döntöttek – mondja Szabó Andrea választási szakértő a Független Hírügynökségnek. Az utóbbi idők fideszes botrányairól pedig azt állítja: a Fidesz szavazótábora identitásalapon szerveződő, kifelé zárt társadalmi nagycsoport (ún. tömb). E tábor belső logikája, információs forrás-szerkezete eleve szűri ezeket az ügyeket, vagy felkínál egy olyan olvasatot, amely megnyugtatja az esetleg kétkedőket.
Se szeri se száma azoknak az elemzéseknek, amelyek kimutatják, hogy hány helyet szerezhet meg az ellenzék vagy koordinált indulással vagy a szavazókra bízva a sorsát. Mennyire megalapozottak ezek a találgatások?
Úgy vélem, hogy minden olyan elemzést, amely alaposan, pontosan körüljárja a módszertani kérdéseket, bemutatja, hogy mit, miért csinál, min alapszik az elemzés, érdemes figyelembe venni. A Közös Ország Mozgalom által megrendelt, és a Medián, illetve a ZRI által felvett, személyes kérdezésre építő elemzések megbízhatóságában például nincs okunk kételkedni. Mindkét cég – elődeit is beleértve – a szakma régi szereplője, az adatokat feldolgozó, és a becsléseket elkészítő Tóka Gábor pedig nemzetközileg elismert társadalomtudós. Szintén fontos és alapos módszertani hátterű kísérlet a Republikon Intézet által kiadott lista, amely szakértői becsléseket tartalmaz az átszavazási hajlandóság alapján. Ugyanakkor több olyan lista, honlap is kering az éterben, amely mögött nem zárható ki politikai szándék, egy politikai tömb mögötti kiállás. Elismerem, hogy egy átlagolvasó számára igen nehéz kiigazodni a gomba módra szaporodó, „majd én megmondom a tutit” oldalakból. Nem tudok jobbat tanácsolni, minthogy érdemes több forrásból tájékozódni, majd a saját tapasztalatokat egybe vetni a listák által sugallt képpel. 4 évente egyszer néhány félórát tájékozódással tölteni, talán nem nagy ár.
Az utóbbi hetekben számos botrányos ügy látott napvilágot (Elios/OLAF, Kósa és a milliárdok, Matolcsy-villák, Semjén és a rénszarvasok). Látszólag ezeknek nincs hatása a véleménykutatások eredményére: a Fidesz torony magasan vezet. A mérésben lehet a hiba vagy ilyen magas a közvélemény ingerküszöbe?
Valóban, a Fidesz-KDNP szavazótáborát láthatóan nem nagyon rengették meg a különböző súlyú korrupciós ügyek, annak ellenére sem, hogy ezek jól beazonosítható, a kormányzópárt legfelső köreihez köthető problémákat hoztak felszínre. A Fidesz szavazótábora identitásalapon szerveződő, kifelé zárt társadalmi nagycsoport (ún. tömb). E tábor belső logikája, információs forrás-szerkezete eleve szűri ezeket az ügyeket, vagy felkínál egy olyan olvasatot, amely megnyugtatja az esetleg kétkedőket. Ráadásul, a folyamatos kampányüzemmód, a tömb folytonos mobilizálása más témákat tesz fontossá – nemzeti megmaradás, migráció, Európa és az ország védelme – számukra.
Az ellenzéki szavazók pedig már eddig is meglehetősen nagy ellenszenvvel viseltettek a kormányzópárt és annak vezetői ellen.
A fő kérdés, hogy a „csendes többséget”, a politika iránt kevéssé fogékony, csak a választási kampányban aktivizálódó szavazókat hogyan érintik ezek az ügyek. Több forgatókönyv vázolható fel ennek kapcsán. Egyrészt – ahogy a kérdésben is megfogalmazódik – lemondóan legyinthetnek egyet, „korrupt egyik korrupt másik is” alapon, és inkább otthon maradnak ezek a szavazók, akaratlanul is hozzájárulva a kormányzópárt stabil kétharmadához. Másrészt előfordulhat, hogy kialakul egy mély elégedetlenség, hovatovább düh az egyre csak szaporodó korrupciós ügyek miatt. Ha ez a proteszt-érzés, amelyre egyébként volt példa a korábbi választások során, általánosabb közhangulattá változik a következő két hétben, az okozhat fejtörést a Fidesz számára. Ennek persze az a feltétele, hogy a dühös és elégedetlen szavazók elmenjenek április 8-án szavazni.
Nézzük magát a szavazást! Tételezzük fel, ami nem is olyan nehéz, hogy nem lesz teljes koordinálás az ellenzéki párok között az arra érdemes egyéni kerületekben. A fülkéhez érkező nemfideszes szavazó honnan tudhatja, hogy kire érdemes szavaznia?
Ez szerintem a legnehezebb és egyben a legfontosabb kérdés az ellenzéki térfélen. A választópolgárnak számtalan jelölt közül kell kiválasztania azt az egyet, aki esélyes a Fidesz helyi képviselőjelöltjének legyőzésére. Minden valószínűség szerint, ha nincs előzetesen semmiféle tudása az erőviszonyokról, akkor az alapján fog dönteni, hogy melyik jelöltről, de leginkább melyik pártról mit hallott a választási kampányban. Ha a pártok nem segítik elő a választópolgárok tájékozódását egyértelmű üzenetekkel, és itt nem konkrét visszalépésekről beszélek, komoly káosz, egymást kioltó, szétszavazó választói döntések is lehetségesek. Az a sajátos helyzet alakult ki 2018 tavaszán, hogy sok választókerületben a szavazók nem tudják elkerülni, hogy minimálisan ne tájékozódjanak, pedig az elmúlt évtizedekben többnyire érzelmi alapon pro- vagy kontra döntöttek. A politikusok a választópolgárok bölcsességére hivatkoznak, elsősorban az időközi választások eredményeire utalva. Pedig az időközi választások teljesen más helyzetek, ahol az ellenzéki, de helyenként még a kormánypárti média is az adott üggyel foglalkozott heteken keresztül, megadta a súlyát, kiemelte a fontos szereplőket, azaz elvégezte azt a munkát, amit a politikusoknak mostanában el kellett volna, illetve a következő két hétben el kellene végezniük.
