„Srđo, azt írja a magyar kormánypárti média, hogy te azért jöttél Budapestre, hogy megdöntsd az Orbán-rendszert. Meg tudnád őket nyugtatni?”
„Mesebeszéd. Habár… nem szeretném őket nagyon megnyugtatni. Azt hiszik talán, hogy ha itt megjelenik egy szerb az azonnal fellázít egymillió magyart?”
Srđa Popovićtyal csevegtünk délután az Írók boltjának galériáján, ahol könyvének magyar fordítását mutatták be: Útmutató a forradalomhoz. „Hogyan lehet tejberizs, Lego figurák és más erőszakmentes eszközök segítségével közösségeket mozgósítani, diktátorokat megbuktatni vagy egyszerűen megváltoztatni a világot.”
Azért a tegeződés, mert a Milošević elleni összefogás során sokszor találkoztunk.
Veszélyes titkokat, sőt, konkrét házi készítésű puccsreceptet tartalmazhat a nem túl vaskos kötet, ha már a kormánymédia ennyire begerjedt.
A Magyar Idők „hírhedt felforgatónak” nevezte a tengerbiológus végzettségű egykori szerbiai lázadót,
aki az Otpor (Ellenállás) egyik vezetőjeként jelentősen hozzájárult Slobodan Milošević bukásához (2000).
Srđa Popović annak a Zoran Đinđić meggyilkolt miniszterelnöknek a politikai gyermeke, akinek nevéhez fűződik a szerbiai demokrácia két és fél éve. A többi elhanyagolható.
”Nagyon hasonlít a két vezető, Vučić és Orbán. Mindkettőjüket személyesen ismerem. Orbánt még 1990 óta.
Az egyikük a szélsőjobbtól jutott el a középig, a másik a liberálistól a szélsőjobbig” – mondta a FüHünek nyilatkozva az erőszakmentes ellenállás nemzetközi szakértője, aki jelenleg egy NGO-t vezet és a belgrádi egyetemen ad elő.
Az Írók Boltjában elhangzott: Popovićnak olyan sűrű programja van, hogy még egy nagyon fontos találkozót is lemondott: Orbán Viktorral kávézott volna.
”Tényleg nem akartál a magyar miniszterelnökkel kávézni?”
„Ez így nem pontos. Találkoznunk kellett volna, de nem jött össze.”
Másfél órás performansza alatt Popović összesen ha kétszer említette Magyarországot. Talán éppen ez a trükkje a hírhedt nemzetközi felforgatóknak, hogy minden másról beszélnek csak a lényegről nem. Hogy elvonják a figyelmet. Ez már Tuskó Hopkins óta közismert.
Egyébként miért utalt volna arra napokkal ezelőtt maga a magyar propagandaminiszter, hogy ”olyan Soroshoz köthető külföldiek tartanak előadásokat Magyarországon, akik korábban Szerbiában és Macedóniában vettek részt zavargásokban.”
”Megvagy Srđo, beszélsz nekünk Afganisztánról, Oroszországról, Tunéziáról, Trumpról, Bushról, Putyinról, de tudjuk kire gondolsz.”
„Én csak a médiából értesülök Magyarországról, szerény a tudásom erről az országról.”
Viszont érintőlegesen mondott valamit, amire talán a magyarországi ellenzék is odafigyelhetne.
„A Milošević-ellenes politikai és civil összefogás lényege pontosan az volt, hogy a soviniszta hatalommal szemben magához vonzotta a nemzeti kisebbségeket is. 2000-ben Milošević 9 százalékkal veszítette el az elnökválasztást (és ezt követően házi őrizetbe, majd Hágába került). A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek aránya pontosan 9 százalék. Mivel ezek közül a legnépesebb a magyar, ezúttal is szeretnék köszönetet mondani nekik.”
Talán ha a magyar demokratikus ellenzék is felhagyna a parttalan „ahol adót fizetsz, ott szavazhatsz” narratívával, esetleg egykor még ezekre a szavazatokra is számíthatna.
