Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját
Köszönjük az SZFE-vel szolidáris jelenlegi és volt ELTE BTK hallgatók videóját!#freeszfe
Közzétette: Színház- és Filmművészeti Egyetem – 2020. szeptember 6., vasárnap
Címke: ELTE BTK
No comment…
Tiltakoznak az ELTE tanárai Heller Ágnes „lekommunistázása” miatt
Kovács Zoltán kormányszóvivő nevezte a világhírű filozófust „öreg, bigott kommunistának”. Heller Ágnes erre úgy válaszolt: érvelés helyett csak szidalmazásra képesek. Most az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete is kiadott egy tiltakozó közleményt.
Egy magazin közölt interjút Heller Ágnessel, amelyben a filozófus zsarnoknak nevezte Orbán Viktort. Válaszul Kovács Zoltán kormányszóvivő annyit írt ki a Twitterre: „Heller Ágnes meg csak egy öreg, bigott (és lejárt szavatosságú) kommunista.”
And Agnes Heller is just an old bigot (and outdated) communisthttps://t.co/cgt1yk2LoD
— Zoltan Kovacs (@zoltanspox) August 13, 2018
Erre válaszul adott ki az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete egy közleményt, amelyben azt írják: az Intézeti Tanács tagjai
a leghatározottabban tiltakoznak Kovács Zoltán kormányszóvivő megalázó, embertelen közleménye ellen,
amelyben az MTA rendes tagjával, a nemzetközi elismertségű tudóssal szemben kulturált országban megengedhetetlen hangot ütött meg.
Mint írják, „Heller Ágnes, az ELTE BTK professzor emeritusa Lukács Györgynek, az Esztétika Tanszék létrehozójának egykori tanítványa, akit
egykor éppen a kommunista rendszerrel szembeni véleménynyilvánítása miatt üldöztek el az országból.”
A közlemény szerint a professzor miniszterelnökről alkotott véleménye a politikai szabadság, és így a társadalmi nyilvánosság része, míg „Kovács szóvivő nyilvános megszólalása a személy integritásának durva megsértése. Heller Ágnes életkorának semmi köze politikai nézeteihez.”
Emlékeztetnek arra, hogy Heller Ágnes könyvei több tucat nyelven jelentek meg, ő maga számos egyetemen tanított. Mint írják, büszkék arra, hogy a kollégái lehetnek.
A közlemény szerint
„Kovács Zoltán egy magát kereszténydemokratának valló kormány szóvivője,”
és a kereszténység „fontos, szép hagyománya a bocsánatkérés”. Ezt el is várják a szóvivőtől.
A közleményt Radnóti Sándor professzor emeritus, Bacsó Béla, György Péter és Kovács András Bálint egyetemi tanár, Hammer Ferenc és Somlyó Bálint egyetemi docens írta alá.
Kovács Zoltán kirohanására Heller Ágnes is válaszolt. A Független Hírügynökségnek azt mondta:
„A magyar nyelv gazdag szótárából csak három szó jut eszükbe: komcsi, buzi, Soros-ügynök,
most a komcsit választotta Kovács Zoltán.” Szerinte érvelés helyett csak szidalmazni tudnak, és nem különösebben érdeklik az őt érő támadások. Mint mondta: most már nem árthatnak neki, ki se rúghatják.
Egy halálra ítélt kálváriája 3. – A végjáték
Ezzel a címmel már két alkalommal is foglalkoztunk Strassenreiter Erzsébet várható kilakoltatásának ügyével (itt és itt). A 85 éves, nemzetközi hírű történész, aki a két világháború közötti évek szociáldemokráciájának avatott szakértője, alighanem hajléktalan lesz élete hátralévő éveire. Közeledik a végjáték, mondta legutóbbi beszélgetésünk alkalmával.
Az eset hétköznapi, de mégsem az. Ezekben a hetekben sok száz banki adós kap értesítést arról, hogy lejárt a moratórium, tartozását átadták a végrehajtónak, számítson a kilakoltatásra.
Strassenreiter Erzsébet is csak egy a ki tudja hány ezer devizaadós közül, akinek a nyakán mostanában készülnek szorosabbra húzni a kötelet. Az ügy jó pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor az egyetlen fia arra kérte, segítsen elindítani egy vállalkozást. Ehhez majd 16 millió forint svájci devizaalapú hitelt kellett felvenni, amihez
kezesként a mamát jelölte meg, fedezetként pedig a lakását is beíratta a szerződésbe.
Az idős hölgy végig sem gondolta, mibe rántják bele, de érezte, nem mondhat nemet, hiszen a fia jövőjéről van szó. Az üzlet megköttetett, a vállalkozás beindult, egy ideig ment is a szekér, de aztán bekövetkezett a csőd. A fiú fizetésképtelen lett, a kamatok az egekbe szöktek, a tudós asszony nyugdíjából sem lehetett fedezni. Az adósság pedig hónapról hónapra, évről évre nőtt, míg tavaly el nem fogyott a bank türelme.
Kétségbeesett levelek jöttek-mentek, de megállapodás nem született. Illetve lehetetlen feltételeket kínált a hitelező, amelyek teljesíthetőségét még az sem gondolhatta komolyan, aki a nevét adta hozzá a bank nevében.
Az ügy eljutott egy olyan pontra, amikor már mindenki feladta a reményt,
hogy talán bérlőként a lakásban maradhat, folytathatja az ott felhalmozott páratlanul értékes történelmi dokumentumok feldolgozását.
A zuglói önkormányzat lehetett volna az a „menedék”, amely lehetővé teszi számára, hogy ha nem is a megszokott környezetében, de valahol a kerületben, egy bérlakásban, folytathatja a munkáját. Kerestük az önkormányzatot,
Szabó Rebeka alpolgármesterig nem jutottunk el, sem telefonon, sem levélben.
A hozzá intézett leveleink a munkatársaknál landoltak, akiktől csupán semmitmondó válaszokat kaptunk: forduljon a család az ügyfélszolgálat jogászaihoz, a hivatal nem rendelkezik kiadható bérlakással.
Felvetődött, hogy talán a Donáth László evangélikus lelkész által működtetett, a Békásmegyer-Ófalu tőszomszédságában található bentlakásos otthonban keresnének menedéket az idős kutató számára, ahol élethosszig tartó ápolást kínálnak, de a havi költségek magasabbak a nyugdíjánál. Szóba sem jöhetett.
Egy ismerőse felajánlotta, hogy
van a város szélén egy egyszobás kis háza, ahová beköltözhetne, amíg jobb megoldást nem találnak a számára,
de abban az esetben az ellátását kellene valakinek megoldania. Ahogyan a korral együtt jár, az ízületek, a porcok megkoptak, nehezére esik a járás. De ez is több a semminél.
Ami a 85 éves történész asszonyt talán még annál is jobban izgatja, mint hogy hová költözzön, ha el kell hagynia az otthonát az az: mi lesz az iratokkal, a dokumentumokkal telezsúfolt szekrényei sorsa?
Az egész szakma megoldást keres „Straszi” gondjára – írta a minap Dr. Prof. Székely Gábor, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetője. Ők is próbálkoznak Karácsony Gergelytől segítséget kapni, de ha nem megy, még mindig ott az a kis házikó menedéknek. Az iratairól az egyetem gondoskodik, egy részük, az értékesebb Kéthly hagyaték, már az Intézetben van, megvették tőle, de visszaadtak egy-egy másolatot mindegyikből, hogy dolgozni tudjon velük. Megígérték neki, azt is, hogy amint dönt az átköltözésről, kap gépet, internetet, és minden segítséget, ami a munkához nélkülözhetetlen.
Ami mindig szívszorító, az a rengeteg jegyzet: ezek annyira személyhez kötődőek, hogy más nem tudja használni őket, amint az már sok esetben kiderült
– jegyzete meg a professzor is.
„Közeledik a végjáték”, mondta legutóbbi beszélgetésünk végén, de nem kérdeztem meg, mire gondolt. Úgy vettem, eldöntötte, a kis házba költözik, s ezzel lezárul a lakhatási kálváriája. Ha a mozgás nehezére is esik, majd arra is találnak valami megoldást, s bízik a kollégák ígéretében, ott is dolgozhat majd. Mert munka nélkül nem tudja elképzelni az életét, és annyi de annyi feladata volna még…
