Címke: előrehozott választás
Másodszor se kapott zöld lámpát Johnson
Másodjára is elvetette Boris Johnson kezdeményezését a londoni alsóház, nem lesz előrehozott parlamenti választás. Az ellenzék Johnson alkotmányos puccsától tartva mondott nemet. A parlament négy napra szabadságra megy, egyre kevesebb az idő a rendezett Brexitre.
A hétfőn kezdődött, és kedd hajnalba nyúló vitanappal véget ért a brit parlament jelenlegi ülésszaka, és október 14-én, az új kormányprogramot ismertető királynői beszéddel kezdődik a következő törvényhozási évad.
Nincs meg a kétharmad
Boris Johnson miniszterelnök ismét beterjesztette az előre hozott választást, és mivel a parlament mandátumának hosszát öt évben rögzítő, 2011-ben kelt brit törvény értelmében a következő választás 2022-ben esedékes, az ennél előbbi parlamenti választás kiírásához kétharmados támogatásra – a jelenlegi létszám alapján 434 voksra – lett volna szükség az alsóházban. A múlt héten azonban 298-an,
a kedd hajnali második szavazáson még kevesebben, 293-an álltak Johnson mellé.
Johnson először múlt szerdán jelentette be, hogy előrehozott választás kiírását kezdeményezi október 15-ére. Előtte az alsóház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely elvben megtiltja a konzervatív párti brit kormánynak Nagy-Britannia megállapodás nélküli kiléptetését október végén az Európai Unióból.
Kettős feltétel köti meg a kormányfő kezét
A törvény kettős feltételt szab: ha október 19-ig a parlament nem járul hozzá egy új Brexit-megállapodáshoz, és ahhoz se, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, akkor Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál az október 31-én esedékes kilépés elhalasztását három hónappal, 2020. január 31-ig. A törvény még azt is előre meghatározza, hogy Johnsonnak milyen szövegezésű levélben kell kérnie a Brexit halasztását az uniós állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács elnökétől. A kilépés további, immár harmadik halasztásának jóváhagyásához az Európai Tanács egyhangú döntése szükséges.
Johnson szabadulna a köteléktől
Boris Johnson az utóbbi hetekben azonban többször is határozottan leszögezte, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó kérni az Európai Uniónál a kilépés elhalasztását, és az Egyesült Királyság október 31-én mindenképpen távozik az EU-ból, akár lesz addig új Brexit-megállapodás, akár nem.
A brit kormányfő ezt az álláspontját a kedd hajnali szavazás után is megerősítette, jóllehet az elmúlt napokban több vezető jogi szakértő is úgy nyilatkozott, hogy
Johnson akár börtönbe is kerülhet, ha nem hajlandó betartani a rendezetlen Brexitet tiltó törvényt.
Johnson szerint azért lett volna fontos az október közepi választási időpont, mert így fel lehetett volna oldani a jelenlegi parlamenti patthelyzetet a Brexit szempontjából döntő fontosságú, október 17-én kezdődő EU-csúcs előtt. No meg azért, mert a kormánynak már bőven nincs többsége az alsóházban. Eleve szűk – és az északír unionista párt által biztosított -, egy fős többsége szállt el először, aztán a múlt heti szavazáson a kormánnyal szembefordult 21 képviselőt kizárták a pártból.
Előrehozott választással a toryk visszaszerezhetnék a többséget.
A közvélemény-kutatások nagyjából tíz százalékpontnyi előnyt mutatnak a toryk javára a Munkáspárttal, még nagyobb arányban a Liberális Konzervatívokkal szemben.
Az ellenzék trükközéstől tartanak
Az ellenzék egységesen és következetesen hangoztatott álláspontja szerint azonban nem fogadható el az előrehozott választás kiírása mindaddig, amíg a rendezetlen Brexit lehetősége – amelyet Boris Johnson nem hajlandó kizárni – végleg le nem kerül a napirendről.
Az ellenzéki pártok elsősorban attól tartanak, hogy ha októberre választást írnak ki, és azt a Konzervatív Párt – amelynek jelenleg nincs többsége az alsóházban – megnyeri,
Johnson visszavonatná az új parlamenttel a rendezetlen Brexit tilalmáról szóló törvényt.
Johnson környezetéből a napokban elhangzott, hogy a tiltó törvényt „rugalmasan” akarják alkalmazni.
Az ellenzéki egy másik „alkotmányos puccs” eshetőségétől is tart. Attól, hogy ha az alsóház megszavazza a Johnson által október 15-ére javasolt választások kiírását, a kormányfő – a választási törvény biztosította jogánál fogva – a parlament feloszlatása után
önhatalmúlag átteheti a választás időpontját például novemberre.
Vagyis a jelenleg érvényes október 31-i Brexit-határidőn túlra, így érve el az október végi brit kilépést a parlament beleszólási lehetősége nélkül, függetlenül attól, hogy létrejön-e addig új Brexit-megállapodás vagy sem.
A kedd hajnali szavazás után lezárult az eddigi parlamenti ülésszak, és az új törvényhozási évad október 14-én, alig két héttel a Brexit jelenleg érvényes határideje előtt kezdődik az új kormányprogram meghirdetésével. A mától négy napig tartó kényszerszünetet Johnson érte el a királynőnél. Egészen pontosan azt, hogy az amúgy is tervezett – szokásos – szünetet toldják meg öt nappal. Egyebek mellett ez volt az oka annak, hogy vasárnap otthagyta a kormányt Amber Rudd munkaügyi miniszter.
Johnsont az ellenzék részéről és a Konzervatív Párton belül is sokan azzal vádolják, hogy e lépéssel az október végi Brexit-határidőig hátralévő parlamenti ülésnapok számát akarja korlátozni, igyekezve szűkíteni a megállapodás nélküli Brexitet ellenző képviselők mozgásterét. A kormányfő azonban rendre cáfolja ezeket a vádakat, mondván: ennek nincs köze a Brexithez, a cél a teljesen új kormányprogram meghirdetése, olyan központi célkitűzésekkel, mint az állami egészségügyi szolgálat (NHS) és az infrastruktúra fejlesztése. A parlamenti ülésszak lezárása nem azonos a parlament feloszlatásával. Az új parlamenti évad október 14-i kezdetén az alsóház a jelenlegivel azonos összetételben folytatja munkáját.
Mindenesetre
szinte minimálisra csökkent a megállapodásos Brexit lehetősége.
Johnson – az EU illetékesei szerint – eddig semmiféle új megoldással se rukkolt elő az ír-északír határon a fizikai ellenőrzés visszaállításának megakadályozására. Enélkül pedig kizártnak tűnik a megállapodásos kilépés. Erősödnek azok a hangok az EU-ban, amelyek szerint „el kell engedni” a britek kezét, menjenek, ha akarnak, akár megegyezés nélkül.
Mégsem lesz előrehozott választás Izraelben
A koalíció pártjai kompromisszumos megoldást találtak az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli felmentését biztosító törvény ügyében, ezzel megoldódott a koalíciós válság.
(MTI/EPA/Olivier Hoslet)
A hírt a 10-es csatorna nevű kereskedelmi tévé jelentette be. A kormányban részt vevő kisebb pártok a korrupciós botrányok sorába keveredő Benjamin Netanjahu miniszterelnök háta mögött egyeztek meg, mert nekik nem áll érdekükben az előrehozott választás – arról, hogy Netanjahunak miért jött volna ez jól, itt írtunk bővebben.
A válságot kirobbantó Egyesült Tórapárt beleegyezett, hogy az ultraortodoxook katonai felmentését biztosító törvényjavaslatukról csak első olvasatban szavazzanak a parlamentben, és így is
megígérték, hogy megszavazzák a jövő évi költségvetést.
Eredetileg azt akarták, hogy fogadják is el a törvényt. Az engedménnyel viszont elhalasztották a döntést.
A legnehezebb a szélsőjobboldali, de vallásellenes Avigdor Liberman meggyőzése volt. Az utóbbi napokban megjelent közvélemény-kutatások viszont azt mutatták, hogy
gyengül a pártja,
így neki sem biztos, hogy jól jött volna egy júniusi előrehozott választás.
A koalíció kisebb pártjainak ráadásul előnyösebb is, hogy egy, a korrupciós eljárások miatt meggyengült kormányfő vezeti a pártot.
Csehül állnak – A cseh belpolitika két elnökválasztás között
Az elmúlt napokban elképesztő módon felgyorsultak az események Csehországban. Egyelőre még nem tudni mi lesz ezeknek a kimenetele, de egy biztos: az elnökválasztás második fordulójának tétje igencsak magas és az eredmény alaposan befolyásolhatja az ország jövőjét.
Habár egyes csehországi közvélemény-kutatások és elemzések figyelmeztettek arra, hogy a múlt hétvégén tartott csehországi elnökválasztásokon Miloš Zeman nem fogja elérni az ötven százalékot – amellyel megúszható lett volna a második forduló -, annak eredménye még így is komoly meglepetést okozott Csehországban és a nemzetközi közösségben egyaránt.
Pirruszi győzelem
Igaz, Zemannak még így is sikerült begyűjtenie a szavazatok mintegy 38,56 százalékát, ami körülbelül 1,99 millió voksot jelent. Ugyanúgy a legnagyobb ellenfelének tartott Jiří Drahoš, a Cseh Tudományos Akadémia volt vezetője, az előzetes felmérésekkel szemben kicsit gyengébben szerepelt, hiszen 26,6 százalékot kapott, vagyis legalább félmillióval kevesebbet, mint amennyit jósoltak neki. Továbbá Prága kivételével az összes csehországi kerületben Zeman aratott győzelmet.
Egy Femen-aktivista nő támadta le félmeztelenül Zemant, amikor ő elment leadni a szavazatát.
Csakhogy három dolog árnyalja a képet. Habár Zeman az összes kerületben (Prágát leszámítva) megnyerte magának, egyik helyen sem sikerült 50 százaléknál többet begyűjtenie, a legjobb mutatókat csak az Ústecký-kerületben érte el (47%).(Ezen az oldalon egy részletesebb térkép található, járásokra és településekre lebontva.) Ebből az következik, hogy Zeman
egyik kerületben sem „dőlhet hátra” és veheti biztosra, hogy a második fordulóban is győzelmet arat
Másodszor a választások során a cseh lakosság 61,92 százaléka járult az urnákhoz, ami „átlagos” részvételi mutatót jelent a kelet-közép-európai országban. Ugyanakkor már sok cseh politológus és elemző figyelmeztetett, hogy ebbe már beleszámítódik a Zeman-tábor híveinek döntő része (ha nem az egésze). Tehát most igencsak kérdésessé vált, hogy vajon a jelenlegi elnök kiket lenne képes még aktivizálni és megszólítani.
És Zemanék számára ebből fakad mindjárt a harmadik probléma: lehet, hogy Drahoš az előzetes elvárásokkal ellentétben rosszabbul szerepelt (1 369 000 leadott szavazat), de az utána szereplő államfő-jelöltek meglepően jól teljesítettek. Különösen Pavel Fischer egykori nagykövet (526 694), Michal Horáček (472 643) vállalkozó és dalszövegíró, és Marek Hilšer orvos (454 949). Ez elsőre úgy tűnhet, hogy Csehországban túlságosan megoszlanak a szavazatok, de még mindig hátra van a második forduló. Ettől ugyanis a korábban említett három jelölt (plusz Topolánek volt ODS-es miniszterelnök a több mint 200 000-es bázisával) visszalépett és közös támogatásukról biztosították az egyetemi professzort.
Amennyiben a jelenlegi választási eredményekről indulunk ki, akkor Drahoš a január 26-án és 27-én tartott elnökválasztás második fordulójában
több mint három millió cseh állampolgár szavazatára számíthat.
Ez egyben azt is jelenti, hogy Zemannak közel egymilliós hátrányt kellene legyűrnie, ami különösen nehéz. Az elképzelhető, hogy megszerzi a maradék három államfő-jelölt szavazóbázisát, vagy sikerülhet még valahonnan potenciális szavazókat előkeríteni, hiszen egyes vélekedések szerint azért sem ment el minden Zeman-párti szavazni, mert biztosra vették a jelöltjük győzelmét. Azonban még ez is legfeljebb 250 000-350 000 újabb szavazatot jelentene a mostani elnöknek, még mindig fél millióval elmaradva Drahoš mögött. A másik „oldalnak” tehát semmit sem kellene csinálnia, csupán ügyelnie arra, nehogy a választások előtt nyilvánosan összevesszenek egymással vagy egy olyan lépést tegyenek meg, amellyel egymás szavazóit taszítanák el.
Pont ezért látható, hogy Zeman-hívei semmit nem bíznak a véletlenre és már másnap egy páratlan intenzitású lejáratókampány vette kezdetét. Hiszen attól még, hogy lényegesen több szavazatot aligha szerezhetne, még elbizonytalaníthatja a másik tábor szavazóit. Habár a negatív kampány (Zemanról például elterjesztették, hogy rákos beteg) már január 12-e előtt is aktívan zajlott, még ez is eltörpül amellett, ami január 14-től kezdett el kibontakozni. Egyik oldalon ugyanis megy a „Putyin-bérencezés, illiberális diáktározás, meg Kína-imádat”, addig a másikon pedig a „Sorozás, Brüsszelezés, sőt, még Adolf Hitlerrel való összehasonlítás” is előkerült.
Ebben a tekintetben különösen a migráció témája tölt be – és fog betölteni – központi szerepet: Zeman esetében a bevándorlóellenességet róják fel, Drahošnál viszont egy 2015-ben aláírt petíciót hoztak elő, amelyben felszólították az akkori kormányt a menekültek helyzetének javítására. (Ugyanakkor fontos megjegyzezni: Drahoš az utóbbi időben már az EU-t is kritizálta a kötelező migrációs kvóták vagy a külső határok alacsony védettsége miatt)
Zeman számára az egyetlen lényeges mentőövet – a lejáratókampányon kívül – a politikai szövetségese, az október cseh választásokat megnyerő ANO párt vezetője, Andrej Babiš jelentheti. A „cseh Trump” ugyanis rengeteg cseh médiumot (online, lap, Tv-csatornát) tart a kezében, többek közt olyan jelentős lapokat, mint a Lidové noviny vagy a Mladá fronta dnes, tehát január végéig van alkalma és lehetősége a cseh választók véleményék befolyásolására. Zeman minden botránya ellenére, egy igencsak dörzsölt politikus, aki nagyon jól nyilatkozik és képes érzelmesen vitatkozni a televízióban, különösen az olyan témákat illetően, mint az Európai Unió és bevándorlás kérdése. Ezért sem meglepő, hogy Zeman a korábbi ígéretei ellenére, mégis kötélnek áll a televíziós vitát illetően, természetesen a Babišhoz közel álló adókon.
Zavar az Erőben
Viszont azóta olyan események bontakoztak ki a cseh közéletben, amely még a biztosnak tartott a Babiš és Zeman közötti „baráti szálakat” is alaposan összekuszálták. Ugyanis a csehországi elnök bár “jó kiindulási alapnak” nevezte a Babiš-kabinet programját, amelyet messzemenőkig támogat, mégsem szólította fel az ellenzéket és a képviselőket, hogy fogadják azt el. Sőt, egyenesen egy ultimátumot adott az ideológiai és politikai szövetségesének. Nincs kizárva, hogy a hétvégén egyes elfogult ANO szavazók ezt egyfajta árulásként értelmezték (ezt sugallta is a Babiš-média), ezért nem mentek el szavazni rá.
Azóta persze Babiš látványosan „megbocsátott” a szövetségesének és arra kérte az ANO-párt szavazóit, hogy a második fordulóban is Zemanra szavazzanak. Ugyanakkor január 16-án és 17-én újabb érdekes eseményekre került sor. Az első, hogy január 16-án délelőtt Babiš arra kérte a cseh Képviselőházat, hogy vonják meg tőle a mentelmi jogát és adják ki őt a rendőrségnek, mivel korábban nyomozást indítottak ő és Jaroslav Faltýnek, az ANO alelnök a “Gólyafészek („Čapí hnízdo”) ügyben. Természetesen “politikai lejáratásnak és az eltávolítására tett piszkos módszernek” nevezte az ügyet és leszögezte, hogy semmi köze nincs ennek ahhoz, hogy képtelen kormányt alakítani.
Ugyanezen a napon tartott bizalmi szavazáson ismét nem kapta meg a felhatalmazást a cseh képviselőktől, csupán a saját pártjának tagjaiból. Ezért január 17-én a korábbi ígéretéhez híven a Babiš vezette cseh kisebbségi kormány lemondott, hivatalosan is átadta Zemannak a kabinet lemondólevelét. Elsőre úgy tűnhet, hogy a megbukott miniszterelnöknek nincs oka az aggodalomra, hiszen a köztársasági elnök korábban már többször biztosította: a második kormányalakítási kísérlettel szintén őt fogja megbízni. A törvény szerint Csehországban három kormányalakítási kísérletre van lehetőség, az első kettőre az államfő, a harmadikra pedig a képviselőház elnöke ad megbízatást.
Különös partner?
A cseh lapok máris elkezdték pedzegetni, hogy mivel senki nem támogatta őket (még a bevándorlóellenes SPD és a kommunista párt sem), ezért az ANO a következő kormányalakításnál megváltoztatja a korábbi stratégiáját. Ez pedig többek közt azt jelenti, hogy az egyik legnagyobb ellenfelével, de korábbi koalíciós partnerével kezdett el tárgyalni: a Cseh Szociáldemokrata Párttal (ČSSD).
Ez pont abból a szempontból érdekes, hogy tavaly a szociáldemokraták még azt hangoztatták, hogy addig nem hajlandóak koalícióba lépni az ANO-val, ameddig Babiš nem távozik a párt éléről. Bohuslav Sobotka előző kormányfő volt ennek az esetleges együttműködésnek az egyik fő kritikusa, de más téren is bírálta az ellenfelét: a szociáldemokraták támogatják az euró minél előbbi bevezetését, és a szorosabb együttműködést Brüsszellel, miközben Babiš – Orbán Viktorhoz hasonlóan – gyakran kritizálja az Európai Uniót, nem támogatja az integráció mélyítését, illetve elutasítja az euró bevezetését is.
Csakhogy az októberi választások után sok szociáldemokrata politikus a Sobotka-féle frakciót okolja a gyenge szereplésért (7,3%) és ezért úgy vélik, mindenképp szükség van egy vezetőváltásra és egy újfajta irányvonalra, ami az ANO-val való kormányalakítást is jelentheti. Most februárban tartanak egy kongresszust, amelynek pont ez lesz az egyik fő témája. Ha ez sikerül megállapodni, akkor ANO és a ČSSD koalíciónak összesen 93 képviselője lehet. Ez ugyan még nem elég a kormányalakításhoz, de a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) korábban már többször jelezte: egy ilyen összetételű kormányt – mégha kívülről is – hajlandóak támogatni, ami már elegendőnek számít.
Időhúzásból jeles
Ám még, ha nem sikerül egy kormánykolaíciót létrehozni, még az sem jelentene túl nagy csapást Babišra nézve. A mentelmi jogáról való lemondás ugyanis egy időhúzó taktika része: az ANO vezetője szeretné megtudni, hogy a hónap végén ki ül majd az elnöki székben. Igaz, számára Drahoš jelentene vonzó alternatívát. Ő erős kritikusa Babišnak és többször hangsúlyozta, hogy a cseh kormányban semmi keresnivalója annak,
” aki ellen rendőrségi eljárás folyik, különösen ha az illető egy ország miniszterelnöke”
Csehországban a köztársasági elnöknek jogában állna felosztani a parlamentet. Egyes elképzelések szerint ezért Drahoš az esetleges megválasztása után azonnal így fog tenni és új választásokat ír ki az országban.
Akármilyen furcsának is tűnhet elsőre, de az előrehozott választás is lényegében Babišnak kedvezne. Egyrészt az októberben éppen bekerülő pártok, köztük a ČSSD, esetében nem garantált, hogy megkapják a korábbi szavazatokat és nem valamelyik új szereplőre adják le, amivel csökkenhet a képviselőházba bejutó pártok száma. Másrészt anyagilag egyedül csak az ANO van olyan helyzetben, hogy egy még intenzívebb kampányt folytasson Csehországban, más pártok már most komoly pénzügyi gondokkal küszködnek. Harmadszor pedig a Zemantól való „megszabadulás” sem lenne Babiš ellenére: a mostani elnök szavazótábora ugyanúgy megmaradna, de mivel már Babišnak nem kellene igazodnia a botrányos kijelentéseiről híres Zemanhoz, ezért számíthat az ellentétes tábornak voksaira is, ha a médiáján keresztül képes lesz kellőképpen meggyőzi őket.
Tehát kétségtelen: a csehországi helyzet most eléggé kaotikusnak tűnik és a második fordulóig sok minden megtörténhet. Könnyen lehet, hogy ennek az egésznek az lesz a vége, hogy Csehország szakít az „illiberális demokráciával” és kelet-közép-európai országok helyett inkább Nyugat-Európát választja. Ugyanakkor ezek a mostani állapotok egy nem túl pozitív jövőképet is magukban hordoznak: egy elhúzódó belpolitikai válságot és azzal járó gazdasági recessziót.
