Kezdőlap Címkék ELIOS ügy

Címke: ELIOS ügy

Sikertelen bizonygatás: lemond az Elios-pénzről a kormány

0

Kiveszi az EU-támogatásokból az Elios-lámpák támogatását a kormány, miután nem tudta meggyőzni azok jogszerűségéről Brüsszelt – írja Jávor Benedek. A számlát a magyar adózók állják.

Több forrásból úgy értesült Jávor Benedek európai parlamenti képviselő (Párbeszéd), hogy a kormány hosszas huzavona után lemondott az Elios-projekt uniós támogatásáról, írja blogjában a politikus.

 

Az Orbán Viktor vejének érdekeltségébe tartozó LED-világítási beruházásokat az EU csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálta, és súlyos kifogásokat emelt velük szemben. A hazai vizsgálatok eredménytelenek voltak az OLAF által feltárt túlszámlázás és testre szabott pályázatok ellenére.

Ezzel 43,7 millió eurót, csaknem 14 milliárd forintot dob el a kormány.

Ez lényegében beismerése annak, hogy a Tiborcz István, foglalkozására nézve vő, érdekeltségébe tartozó cég törvénytelen, korrupt módon nyúlta le az uniós pénzt – fogalmaz Jávor.

Az Elios projektjei még az előző, 2007-2013-as költségvetési ciklus támogatásaiból valósultak meg. Az uniós támogatások finanszírozásában az elnyert támogatásokat a magyar költségvetés megelőlegezi a nyerteseknek, és később nyújtja be a számlákat Brüsszelnek, ahonnan aztán a pénz is utólag érkezik meg. Ilyen benyújtásra a hétéves költségvetési ciklus végső lezárásáig van lehetőség. A 2007-2013 közötti időszak végső lezárása most történik meg, azon számlák fedezetét biztosíthatja az EU, amelyeket legkésőbb ebben az utolsó csomagban a magyar kormány elküld.

Az Elios-számlák jóváhagyására a fennálló viták miatt mindmáig nem került sor. Jávor úgy tudja, hogy

a kormány képtelen volt meggyőzni az Európai Bizottságot, hogy az OLAF-jelentés megalapozatlan,

és az Elios-beruházások szabályszerűek voltak, ezért ebből az utolsó csomagból kivette Tiborcz István közvilágítási beruházásainak számláit, vagyis nem igényel uniós támogatást az Elios-projektekhez.

Ezzel a 13-14 milliárd forintba kerülő beruházások árát a magyar adófizetők pénzéből kell fedezni.

Az Elios-lámpák ügye évek óta borzolja a közéletet. Az OLAF az általa megvizsgált 35 projekt mindegyikében talált gyanút visszaélésre, 17 pályázatnál szervezett csalásra utaló jeleket talált. A rendőrség az elindított nyomozást megszüntette.

A kormány döntését alátámasztani látszik, hogy több városban döntöttek úgy, lecserélik az Elios lámpáit, mert azok nem hozták az ígért megtakarítást, illetve a megvilágítás minősége sokat romlott.

A gátlástalan hírhamisítás nálunk folyamatos

A magyar választást az oroszok hamis hírek gyártásával és terjesztésével igyekeznek befolyásolni. Jelenleg 200-250 olyan hírportál van, amely álhírek forgalomba hozatalával foglalkozik – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Frész Ferenc információbiztonsággal foglalkozó szakember, aki szerint ilyen álhírekkel a magyar kormány is riogatja a választókat. Ugyanakkor a nyugati hatalmak titkosszolgálata is megpróbál hatással lenni a hazai országgyűlési választásokra. Az amerikai, vagy európai hatalmak elsősorban a kormány elmúlt nyolc évben elkövetett korrupciós bűncselekményeiről gyűjtött ismereteiket hozzák nyilvánosságra. Frész Ferenc, a Cyber Services Zrt. igazgatója szerint azonban a valós tényeket kevesen hiszik el ma Magyarországon; talán, mert kevesen jutnak hozzá.  

 

Az oroszok manipulálták már az amerikai választást, próbáltak az európaira hatást gyakorolni, előfordulhat, hogy a magyar szavazást is igyekeznek befolyásolni?

A magyar választás rendszerét értelmetlen lenne feltörni, mert ilyen módon az eredményt befolyásolni úgysem lehet, hiszen a voksolás nálunk papíron történik, csak az eredményeket közlik elektronikusan. Az Egyesült Államokban viszont az elektorok kiválasztása kifejezetten elektronikus hálózaton keresztül történik, ezért is volt értelme a rendszert valós időben támadni. Ezen kívül felmérések igazolják, hogy az amerikai választók kétharmada a Facebookról tájékozódik, tehát ezen keresztül a választás közben, valós időben tudták befolyásolni a szavazókat. Nálunk viszont mások a tájékozódási szokások, az állampolgárok – elsősorban a vidéken élők – döntően a nyomtatott sajtóból, a köztelevízióból és rádióból, s nem a közösségi médiából tájékozódnak.

Vagyis külföldről nem is lehet a magyar parlamenti választásokba beavatkozni?

De lehet. Elsősorban olyan módon, hogy a kampányban résztvevő versengő erők politikai üzeneteit felerősítik. A választási küzdelemben a Fidesz által leggyakrabban használt kulcsszó a „migráns”, a „stop- Soros”, az „ENSZ”, és természetesen „Brüsszel”. Ezeket a kifejezéseket az orosz kézben lévő portálok vég nélkül szajkózzák, vagyis „rájátszanak” a kormányzat üzeneteire. Ezen túlmenően az orosz internetes oldalak kreálnak is híreket, a legtöbb esetben ezek hazugságok, rémhírek, de lényegében alátámasztják az aktuális magyar kormány idegenellenes felfogását. Ezek a hírek aztán bekerülnek a hazai médiába, eleinte olyan színvonaltalan oldalakon keresztül, mint a 888 vagy a Lokál. De nem egy alkalommal az ellenzéki sajtó is közölte már az oroszok által kitalált álhírt, s végső soron ez felerősíti a kormányzati kommunikációt.

Egyébként pedig

néhány jól megfogalmazott rémhír képes rettegésben tartani a társadalmat.

Ma már tele van a média a migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekmények, vagy az általuk elkövetett nemi erőszak, esetleg készülő terrormerényletek híreivel. Ezek a legtöbbször kitalált, de érzékletesen előadott történetek bekerülnek a magyar állami médiába, ezzel tulajdonképpen hitelesítve azok tartalmát. Ez rendkívül veszélyes és a legtöbbször szándékos befolyásolás.

De a közölt hírekről utóbb rendre bebizonyosodik, hogy hazugságok. Ez nem hitelteleníti a közszolgálati médiát?

Kétségtelen, a közölt információkról kiderül, hogy valótlanok, de a hír addigra már félelemben tartja a társadalmat. Az első ijedség után hiába derül ki, hogy hamis volt a közlés, a félelmet már nem lehet kitörölni az emberek agyából. Ráadásul a kormányzat érdekeinek megfelelő álhírek többsége eljut a nagy befolyással rendelkező nyomtatott újságokba is, s akik ebből tájékozódnak, azok ezt készpénznek veszik. Eszükbe sem jut, hogy azokat esetleg a Putyini propagandagépezet gyártotta le, amelynek érdekében áll a hatalmon lévő Orbán-kormány hivatalban tartása. De a paksi beruházás kapcsán is gyakran megjelenik olyan cikk, amely az atomenergia előnyös felhasználását ecseteli, ilyen módon szinte észrevétlen módon manipulálja az emberek agyát a paksi bővítés mellett.

Vagyis az orosz média „baráti, elvtársi” módon csak besegít az állami médiának, illetve a hazai oligarchák által birtokolt televízióknak, rádióknak vagy nyomtatott lapoknak a hamis hírek gyártásába.

Így van, lényegében házhoz szállítják a félrevezető információt elsősorban a vidéken élő nyugdíjasoknak, akik egyébként csak állami médiából és a vidéki nyomtatott lapokból tájékozódnak, tehát az hiszik el, amit ezekből látnak, hallanak, olvasnak. Az általános migránsozás közé simán „befér” az álhír, amihez a képet a mai technikával össze is ollózzák. A korrektebbek ugyan közlik, hogy a „migráns fejbe rúgott egy kislányt” című kép csak illusztráció, de a legtöbb szerkesztőség ezzel sem tölti az időt. A hírhamisítás nálunk gátlástalan és folyamatos, s miután a jelenlegi kormány kommunikációja tartalmilag is hasonló, ezen álhírek kiszűrése szinte lehetetlen.

Van fogalma arról, hogy hány portál gyártja a hamis hírt, ami aztán a vázolt módon bekerül a mainstream médiába?

Közel 200-250 olyan online portált ismerünk, amely hamis hírekkel mérgezi a közéletet.

Ezeket lehet szűrni, van már olyan böngészőbe épített modul, ami figyelmeztet, ha olyan oldalra téved az olvasó, amelyek rémhírek terjesztésével foglalkoznak. De semmit sem lehet tenni, akkor, ha ezek a hazugságok bekerülnek az M1 csatorna műsoraiba, vagy az Origó nevű egykor hiteles portál közli, vagy akár az Index, esetleg a 444, mert néha ez is előfordul. Mindez ugyancsak alátámasztja és hitelesíti a kormány üzeneteit, mert az ilyen információ kiszedhetetlenül bevésődik az emberek tudatába.

Vagyis a kormányzati portálok is gyártják az álhírt?

Megdöbbentő mennyiségben. Legutóbbi kézzelfogható példa az ügyvéd esete, aki kikérte az államra szállt ingatlanok listáját, majd kisvártatva a magyar kormány Facebook oldalán(!) megjelent a hír: azért gyűjtik az elhagyott lakások címlistáját, hogy oda Soros György nevében migránsokat telepítsenek. A közösségi oldalakon való megosztással a kormányhoz lojális olvasók – több százezren – azonnal tovább osztják, még akkor is, ha sejtik, hogy ez nem igaz. Egy ilyen akcióval

a kormány maga is fake news, dezinformáció gyártóvá válik, s elfogadja a létjogosultságát a kampányban.

Biztos benne, hogy az emberek minden elhisznek, vagy szellemi védekezésre képtelenné váltak már?

Még a hivatásos szerkesztők sem mindig tudják megkülönböztetni az álhírt a valóstól, hisz több száz kilométerről aligha lehet megállapítani, hogy a migránsok valóban megerőszakoltak-e valakit, vagy sem. Ezért mindenkinek kötelessége lenne megvizsgálni a forrás hitelességét. Érdemes körülnézni több portálon is, megerősítik-e a történteket, az eset állítólagos helyszínén is közölték-e ugyanezt, vagy sem. De még ez sem könnyű, mert előfordul, hogy egy rémhírkeltő blog írását először átveszi az orosz média, majd ugyanazt a hírt az orosz szerkesztőség amerikai egysége is átveszi, amivel lényegében hitelesíti. Innen már egyenes az útja a magyar szerkesztőségekbe. Aprólékos munkával még így is felfedezhető lehetne a hamisítás, de sem a magyar hírfogyasztó, és sajnos még az újságírók sem rendelkeznek megfelelő nyelvtudással, ami ebben segítene. Ha pedig egy ország be van zárva a saját nyelvébe, akkor bármit meg lehet vele etetni.

Korábban azt mondta, hogy az utóbbi hetekben megjelenő, a magyarországi kormányzati korrupciót leleplező hírt valamelyik külföldi titkosszolgálat, közte az amerikai is nyilvánosságra hozhatta.  Ezt komolyan mondja?

Természetesen, de a szolgálatok által nyilvánosságra hozott hír nem kitalált, hanem hivatalos közlés. Tehát nem fake news, hanem előveszik azokat a hónapok óta gyűjtött információkat, amelyekről eddig nem beszéltek. Úgy próbálják befolyásolni a magyar választásokat, hogy az elmúlt nyolc évben felhalmozódott korrupciós bűncselekményekről szóló ismeretüket nyilvánosságra hozzák.

Úgy gondolja, hogy azok a belpolitikát érintő tények, mint a kormányfő veje, és az Elios lámpaügylete, amelyekből Tiborcz István milliárdokra tett szert, vagy Mészáros hihetetlen milliárdja, Kósa Lajos és a csengeri asszony ezermilliárdja, esetleg Kósa anyukájának 800 milliárdja, vagy disznóhizlaldája érdekli a külföldi országok titkosszolgálatát?

Persze, de azért érdemes azt is észrevenni, hogy a felsoroltak nem kitalációk, hanem tények. Egy részükben már nyomozás is kezdődött, azonban olyan mértékben van tele a magyar média szennyel, hogy ezek az ügyek már relativizálódnak. Normális körülmények között ugyanis bármelyik felrobbantaná a közvéleményt, de miután naponta tíz korrupciós botrány kerül be a köztudatba, súlyuk viszonylagos marad, mert a hírfogyasztók már fásultak.

Vagyis az emberek nem tudnak már különbséget tenni a tények és a kitaláció között?

Pontosan, illetve inkább a rémhírt hiszik el, mert azt a kormánykommunikáció alátámasztja. Ezzel szemben Kósa 1300 milliárdos ügye felfoghatatlanul sok. Valószínű erre mondta Piszkos Fred, amikor egy nagyobb összegről volt szó, hogy mondjon inkább 20 dollárt, mert annyit már láttam.

Csak feltételezhető, hogy az amerikai, vagy az európai titkosszolgálatok leplezhetik a magyar korrupciós ügyeket. De miért is tennék? Ellensúlyozni akarják az orosz befolyást, vagy bele akarnak szólni a magyar belpolitikába?

Azért igyekeznek a nyugati nagyhatalmak befolyásolni a magyar belpolitikát, mert megítélésük szerint a kormányzat oroszbarát külpolitikát folytat. Úgy tekintenek Magyarországra, hogy az a NATO és az Európai Unió tagjaként orosz érdekeket szolgál. Ha az elmúlt nyolc évet megvizsgáljuk, akkor ez sokak szerint bizonyítható, s ezt tükrözi Orbán Viktor rendkívül rossz nemzetközi megítélése is. A külföldi titkosszolgálatok úgy gondolják, hogy mindezen akkor tudnak változtatni, ha a mostani „berendezkedést” megmozdítják, s megpróbálják a kétharmados túlhatalmat gyengíteni.

De ha jól értem, akkor az olvasónak ebben a hírek okozta „zajban” nincs semmiféle segítsége, fogódzója, mert nincs olyan fix pont, amelyben bízni lehetne.

Ez így van, kampány üzemmódban van az ország, minden szereplő, tehát az ellenzék és a kormány is saját nézeteit szajkózza, nincs objektív kapaszkodó. Pedig a mindenkori kormány kötelessége lenne olyan forrásokról gondoskodni, amely segíti a hiteles tájékoztatást. De ez ma nem történik meg Magyarországon.

A kormány már évek óta migránsokkal riogat, miközben nincsenek is gazdasági bevándorlók – illetve csak a hivatalos politika által, pénzért letelepítettek vannak, – a Fidesz pedig lényegében program nélkül kampányol. Ez nem tűnik fel a szavazóknak?

A Fidesz hívei ezt észre sem veszik, a többiek nyilván hiányolják, de ők nem számítanak. Ma minden kocsmában a migránsok ügye van napirenden, ezen vesznek össze az emberek, közben a kórházak működésképtelensége, illetve a rossz iskolarendszer szóba sem kerül. Ez nevezik kampány üzemmódnak. Kampány idején az amerikai nép is külső ellenséget választ, a belpolitikai kérdéseket igyekeznek elkerülni. Ez történik nálunk is, mert olyan mértékű már az őrület a migránsozás, sorosozás, s egyebek miatt, hogy lassan már semmi mással nem foglalkozik az ország. A valós tények pedig nem befolyásolják a választók tisztánlátását.

Polt: valódi nyomozás zajlik Elios-ügyben

0

Az OLAF-nak nincs nyomozati hatásköre, a magyar rendőrségen viszont „valódi nyomozás” zajlik – írta a magyar legfőbb ügyész az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elnökének. Ingeborg Grässle kifogásolta az ügy itteni menetét.

„Valódi nyomozás” zajlik a rendőrségen az Elios-ügyként ismertté vált közvilágítási fejlesztések miatt – írta levélben némileg indignálódva Polt Péter az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elnökének. Ingeborg Grässle egy amerikai lapnak adott interjújában kifogásolta, hogy nem zajlik valódi nyomozás. Majd Polt megemlíti, hogy januárban az OLAF jelentése nyomán elrendeltek, illetve felújítottak nyomozást.

A legfőbb ügyész ezután „eligazítja” Grässlét arról, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatalnak,

az OLAF-nak nincs nyomozati hatásköre,

csak jelzéssel élhet a tagállami hatóságoknál. Vagyis az OLAF nem állíthatta jogszerűen – mint ahogyan a német politikus nyilatkozta -, hogy csalás történt az Elios-ügyben.

Kitér Polt arra is, hogyan állnak a 4-es metró ügyei. A kocsikat szállító Alstom kapcsán már az OLAF-vizsgálat előtt elkezdődött a magyar és a brit hatóságok eljárása, a 4-es vonal ügyében már voltak tanúkihallgatások, házkutatásokat, és előzetes letartóztatásra is sor került.

Mi a jobb: tolvajnak, vagy hülyének lenni? – kampányhét (5.)

Mindössze két hét, ennyi választ el bennünket attól, hogy véget érjen ez az őrület. De, hiába leszünk túl a választásokon, elkezdődik egy új, akárki is nyer majd. Merthogy Magyarország politikai élete nem nyugszik, permanens zaklatottság állapotában van. Mi, akik most az elmúlt öt hétben még fokozottabban fókuszáltunk az itthoni  eseményekre, kénytelenek vagyunk arra a megállapításra jutni, nehéz higgadtan, józanul szemlélni mindazt, ami itt történik. Talán ezért is választottuk ezt a formát, hogy a szubjektív görbe tükrünkön keresztül vizsgáljuk az eseményeket. Nézzük tehát az e heti termést, mely jelenségek „harcolták” ki a toplistás helyeket.

 

  1. Kósa-mesék
  2. Semjén szarvasa
  3. A köztévé kampány öt perce
  4. Velencei kilátó avatása
  5. Gyurcsány és Vágó párharca

 

Kósa-mesék

A legelhetetlenebb helyzetekbe keveri magát a Modern városok programjának tárca nélküli minisztere. Szívesen írnánk: kommunikációs zűrzavarba került, de azon már régen túl van. Feltehetően figyelmeztették: minden egyes megszólalásával újabb és újabb hazugság-csapdát állít önmagának, ezért inkább az a helyes, hogy tagad, vagy meg sem szólal. Ezért aztán folyamatosan menekülnie kell, nehogy számot kelljen adnia arról, hogyan csapta be – mert szerinte ez történt – a csengeri nyolc általánost végzett asszony őt, az 1300 milliárd forintos örökséggel. Kósa Lajos tehát, ennek megfelelően bujdokol, menekülése közben a sofőrje összetöri a hivatali autót, az államapparátus meg lendületbe jött, hogy kimentse őt a slamasztikából. A rendőrök károsultak után kutatnak, de mert ez Magyarország, nem találnak könnyen, mert, ha vannak is ilyenek, azok félnek az adóhivatali vizsgálattól. Így aztán még az a paradox helyzet is előállhat, hogy – titokban –jutalmat és mentességet ígérnek azoknak, akik amúgy egy kicsit csalnak, de hajlandóak hozzájárulni ahhoz, hogy rács mögé dughassák, az egyelőre külföldön tartózkodó csengeri nőt. Egy ország röhög Kósán, de közben retteg is: a fékeveszetté vált hatalom, lám, mindenre képes.

Semjén szarvasa

A miniszterelnök-helyettes kezdetben még vállalta büszkén és hetykén a nyilvánosságot: íme itt vagyok én, tessék, csak tessék, igen nekem van egy ilyen szenvedélyem, szeretek vadászni. Akkor még úgy találta: ez a leghelyesebb megoldás, úgy is védve van, hiába találgatják az emberek, miből futotta neki négy-öt milliós kirándulásokra, ki az a krőzus, aki finanszírozza őt és miért, egyszerűen csak mosolyog és ennyit szán a a nyilvánosságnak. De hát a vadászat nem itthon történt, a lelőtt szarvas tulajdonosa nem magyar ember, aki készséggel odaállna kimenteni a bajból a minisztert, így most azzal kell szembenéznie Semjén Zsoltnak, hogy lopott. Ezt nem mi mondjuk, a svéd ember mondja, az a svéd ember, aki tulajdonosként ismerte fel a vadat, illetve, mint kiderült, házállatot, és feljelentést tesz a magyar vadász ellen. Erre a fordulatra nyilván Semjén sem számított, nem gondolta, hogy a szarvas, amellyel oly büszkén pózolt, és amelynek helikopterre fellógatott testét nap, mint nap láthatjuk a magyar televíziókban, persze nem a kormánypártiakban, egyszer csak gazdára talál. Lassan csak az a kérdés, hogy miként is történt ez a nem mindennapi vadászat, netán oda terelték az állatot Semjén elé, mint egy céltáblát, és felkínálták: találja el, mondjuk húsz méterről? Mert akkor nem csak a pénzügyi, korrupciós ellehetetlenülés vádját húzza magára, de még, mint vadász is megbukik. Lassan a mi miniszterünknek, épp úgy, mint Kósának is döntenie kell, melyik vádat vállalja inkább, melyik a legkevésbé kellemetlen. A lopás, a korrupció, vagy a bukott vadász. Önök szerint?

 Köztévés öt percek

Ha már szóba került Semjén Zsolt kapcsán a televízió, érdemes elidőzni egy pillanatra itt is. Alig egy hete büntették meg jelentős, mintegy egymillió forintra a magyar közszolgálati televíziót – azért figyeljünk: a büntetést is mi fizetjük -, mert a hatóság által vizsgált héten elfogultnak bizonyult, mivel csak fideszes politikusokat engedett be a reggeli műsorába. Ehhez persze nem kellett volna különösebb vizsgálat, ha megkérnek bennünket, mi szívesen elmondtuk volna, hogy ez nem csak az adott héten, kilencven százalékban így van, és abban sincs az ellenzék számára köszönet, ha éppen meghívást kap egy-egy képviselőjük. Most azonban, kampányidőszakban, törvényi kötelezettsége az állami televíziónak, hogy öt percekre beengedje a pártokat, ahol azok elmondhatják a programjukat. Nos, nyilván, a tévé sem volt felkészülve arra, hogy ezek az öt percek lesznek a legnézettebb műsorai. Persze csak utólag, és a közösségi médiában. Itt is az ország röhög rajtuk, ahogy kiosztja őket Juhász Péter, és kénytelenek tűrni, ahogy az egész politikai osztályról, illetve magáról a hatalomról mond el olyan dolgokat és vet fel olyan kérdéseket, amelyeket az állami tévében eddig tilos volt. És arra sem voltak felkészülve, mit kezdjenek a Kétfarkú Kutyapárt csirkéjével, akinek arcát sem láthatták, csak jelmezét, és végig kellett hallgatniuk, hogy minden kérdésre csak kotkodácsolással válaszol. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyjából ez volt a legőszintébb szó, ami az utóbbi években az állami tévé en elhangzott. Kot-kodács.

A velencei kilátó

Nem tudom találkoztak-e a képpel, ahol a velencei kilátót avatják fel, magyar politikusok. A választási kampány egészen különleges helyzeteket tud teremteni, mindenki igyekszik felférni a képre, megmutatni önmagát. Az avatások, átadások amúgy is az országgyűlési választások előtti időszakok kedvenc elfoglaltsága, ilyenkor adnak át utakat, üzemeket, mindent, ami lehet, még azt is, ami csak félkész állapotban van, mert hát a protokoll a lényeg, a kampány, a szavazatgyűjtés; hátha egy ilyen  esemény dönti el véglegesen az adott körzetben, ki is lesz a nyertes. Ennek a procedúrának volt egy különleges vadhajtása – nem semjéni értelemben ! – ez a velencei avatás: nem kevesebb, mint kilenc politikus állt oda, hogy átvágja a nemzeti színű szalagot, sajátos rálátást adva ezzel a magyar politikai életnek. A ceremónia valamennyi résztvevőjének jutott egy darabka a szalagból, és, ahogy láttam, egyikőjük sem érezte a helyzet groteszk jellegét. Miért is érezte volna, számukra az lett volna ciki, ha lemaradnak a képről. Jó, hogy így történt: megajándékoztak bennünket egy újabb kis magyar abszurddal a  politikai életből.

Gyurcsány és Vágó performansza

Két napig szórakoztatta a közvéleményt a két, amúgy együttműködésre készülő, annak jegyében találkozó politikus. Vágó Gábor, az LMP-be visszatérvén, tagja volt annak a küldöttségnek, amely a DK elnökének meghívására látogatott el Gyurcsány pártjához, hogy esetleg közösen vessenek véget a ki kivel nem működik együtt több éves előadásának, és végre alkut kössenek. A randevú meglehetősen sajátosra sikeredett; Vágó, távozván a tárgyalásról, azt találta mondani a nyilvánosságot képviselő újságíróknak, hogy vendéglátója némi whisky hatása alatt lehetett. Gyurcsány, az illetlen látogatót feljelentéssel fenyegette meg, mire az bocsánatot kért, Gyurcsány pedig visszavonta a feljelentésre tett ígéretét. Azt ne kérdezzék meg, hogy magának a tárgyalásnak mi lett az eredménye, mert felesleges. Felesleges, mivel sikerült még egy kicsit hátrább lépni, és azt az átmeneti eufóriát, amit a hódmezővásárhelyi választás hozott el, visszalökni abba az állapotba, ahol azt megelőzően volt. Tulajdonképpen az külső szemlélő immár csak azt tudja kérdezni az ellenzéki oldaltól: itt mindenki részeg? Vagy, ha nem ki miéért cselekszik így?  Pedig a Fidesz, a fentiekből kiderül, ennél többet már nem tud tenni az ellenzékért. Hiába Kósa-ügy, hiába Semjén-ügy, hiába Elios-ügy – egyre sötétebben látunk.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK