Elbarikádozással színesített ülésen az ellenzék átvette a Fidesztől Szombathely vezetését. Felülvizsgálják az Eliosszal korábban üzleti kapcsolatba került cég szerelte közvilágítási beruházást. A migránsozás és bevándorláspártiság fontos érvek voltak a maratoni ülésen, ahol Hende Csabát is bevetették.
A korábban a Fidesszel együtt szavazó, de utóbb velük szembeforduló Molnár Miklós alpolgármester, civil szervezeti képviselő leváltása lett volna az egyik fő napirendi pont Szombathely önkormányzatának csütörtöki, délelőtt kezdődött ülésén, amelyet a helyi tévé élőben közvetített. Az átálással azonban a kormánypárt kisebbségbe szorult, ennek megfelelően a Puskás Tivadar polgármester által jegyzett előterjesztést a megváltozott többség leszavazta.
Ezután a városvezető szünetet rendelt el, a tanácstermet áramtalanították és bútorral-növényekkel zárták el bejáratát.
Az ellenzék által előterjesztett napirend egyik pontja volt
a városi média vezetőjének menesztése másnapi hatállyal.
Az ügyvezetőt elfogultsággal, pártossággal illette az ellenzék, és le is váltotta.
Már ebben a napirendi pontban előkerültek a megszokott kormányzati érvek: migránstámogatás, bevándorláspártiság. A fideszes képviselők – a témától függetlenül – ezekkel az állandó jelzőkkel kísérve szóltak hozzá a vitához. Ezt még színesítették az erőviszonyváltás minősítéseképpen a rákosisizással, politikai tisztogatás emlegetésével.
Ebbe a kötélhúzásba délután bekapcsolódott Hende Csaba, a terület fideszes parlamenti képviselője. Hasonló tónusban.
Az estébe nyúlt közgyűlés egyik legfontosabb pontja a közvilágítás ügye volt. Szombathelyen tavaly kezdődött el 1,4 milliárdos banki lízinggel a lámpacsere, hasonló eredménnyel, mint a korábbi LED-es „korszerűsítések” esetében: sötétségbe boruló utcák, élénk lakossági kifogások. A beruházást itt már nem az Elios végezte, hanem annak korábban szorosan együttműködő beszállítója, a Roneko kft., valamint ennek partnere, a Tungsram-Schréder Zrt, amely maga is együttműködő volt az Eliosszal. A cég több hasonló, az Európai Csalás Elleni Hivatal által kifogásolt ügyben felbukkant.
A közgyűlés szakértői felülvizsgálati jelentés elkészítését szavazta meg a lámpatender ügyében.
Az, hogy 13 milliárd forintot büntetlenül lehet kreatívan felhasználni – így írnánk körül a lopást, nehogy bajunk legyen belőle – üzenet a magyaroknak. Elsősorban persze azoknak, akik szájtátva csodálják Orbán Viktort és rendszerét. A nyomozás megszüntetése magyarra fordítva azt jelenti: kapjátok be!
Aki eddig azt gondolta, hogy közpénzen, magánrepülőgépen utazgatni a Vidi meccseire nem csupán erkölcstelen, de feltehetőleg törvénybe is ütköző, az most gondolja át mindezt még egyszer. De mindenekelőtt nyugodjon le, nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni.
Mint ahogy az is teljesen rendben van, hogy Kósa Lajos és a csengeri örökösnő, valamint Kósa mamája és felesége, a mama sertései és lízingelt járművei. És azzal sincs gond, hogy Rogán Antal és neje, meg Cili cégének barteren szerzett helikoptere.
Ha elfogadja a parlament Semjén Zsolt legújabb javaslatát, nem a svédországi háziasított rénszarvas vadászatának tilalmára vonatkozót, mert ilyet ő nem adott be, hanem azt, hogy a jövőben csak ott és akkor lehessen gyülekezni, ahol, és amikor szabad, vagyis, szinte sehol, akkor az is teljesen törvényes lesz, ha betiltanak egy tüntetést. Nem jogsértés, mint eddig, nem a szólás és véleményszabadság eltiprása, hanem maga a törvény.
Az Elios-ügyben a nyomozás megszüntetése azt üzeni a magyaroknak, határokon innen és túl, hogy mostantól nem kell szégyenkezniük semmiért. Mindent meg lehet tenni, lenyúlni, eltenni, megfújni – lehetőségeinknek csak a képzelet szabhat határt. Saját lábon is lehet állni, persze, csak abban az esetben, ha az a saját láb a miniszterelnök lányában, vejében, vagy valamelyik csókos haverban folytatódik.
Utcán, padra azért ne ülj, magyar! Hajléktalannak néznek, és elvisz a rendőr.
Nem okozott különösebb meglepetést az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjének keddi bejelentése, miszerint bűncselekmény hiányában megszüntették az Elios Innovatív Zrt. ügyében, ismeretlen tettes ellen folytatott nyomozást.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ajánlásai alapján a Pest Megyei Főügyészség által rendelt el nyomozást, amelyet a Nemzeti Nyomozó Iroda folytatott le, és amelyet most befejezettnek nyilvánítottak. Az eljárás során lefoglalt jelentős mennyiségű iratanyag megvizsgálása után ugyanis megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, így az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntették.
A nyomozás megszüntetéséről beszámoló tudósításból „természetesen” kimaradt, hogy az Elios a vizsgált időszak nagy részében Tiborcz István, Orbán Viktor vejének érdekeltségébe tartozott. A jelentős közpénzből működtetett MTI sem az Elios-ügy kirobbanásakor, sem most nem kívánta az olvasók idegeit ilyen, számukra jelentéktelen mellékkörülménnyel borzolni.
Az ügy
Az OLAF jelentése nemcsak túlárazással vádolta Tiborczékat, de megállapításaik szerint már a pályáztatás feltételei is annyira „testre szabottak” voltak, hogy kimerítették a szervezett csalás fogalmát, mert rendre olyan paramétereket jelöltek meg, amelyeknek egyedül a miniszterelnök vejének a cége felelt meg.
Lázár János (akkor még miniszter) és Tiborcz István találkozója
Hogy mekkora nagyságrendekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, minthogy az OLAF – miután Tiborczék üzleteit az Európai Unió támogatta – mintegy 12 milliárd forintot követelt vissza Magyarországtól.
A 2010 előtti időkben, különösen nem sokkal a választások előtt, az ilyen ügyek gyanúsítottjait nagy és szervezett sajtóérdeklődés kíséretében, vezetőszáron és bilincsben vitték volna el. 2018 elején ugyan bejelentették, hogy megindult a nyomozás, ám az Elios már akkor közölte, amit most hivatalosan is tudunk, hogy mind a pályáztatásnál, mind az elvégzett munkáknál minden rendben volt. Amit persze jogukban állt kijelenteni, a gyanúsítottnak nem kötelező maga ellen vallani.
A tanuknak azonban muszáj igazat mondaniuk. Márpedig tanuk voltak (lettek volna) szép számmal ebben az ügyben. Tanúnak tekinthetők ugyanis azok, akik a pályázatok kiírásában, majd elbírálásában közreműködtek, valamint azon személyek, akik elvégezték a munkát. És persze azok is tanúk, akik átvették a Tiborczék cége által elvégzett, és – sok település panaszai alapján fogalmazzunk visszafogottan – nem mindig minőségi munkát.
Sötétség. Forrás: szeged.hu
Miután az ügyben a miniszterelnök családja is érintett, ez lehetett volna az utóbbi évtizedek legnagyobb közéleti botránya. Hogy mégsem lett az, főleg annak köszönhető, hogy ország lakosságának nagy része a kormány és a hozzá közelállók tájékoztatási túlsúlyának köszönhetően nem, vagy csak nagyon keveset tud arról, hogy volt egy nagyon súlyos ügy, amelyben a miniszterelnök veje is érintett.
Így kommunikálta a kormány az Elios-ügyet
Ameddig lehetett, titkolta a kormány és sajtója az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának azt az idén februárban napvilágra került jelentését, amelyben elmarasztalják az Elios céget, amiért szabálytalan közbeszerzés útján, a szokásosnál drágábban, valamint az elvártnál rosszabb minőségben végezték el a közvilágítás munkáját számos magyarországi településen, és hogy ezért az OLAF azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy vegyék vissza a pénzt, összesen 12 milliárd forintot. Amikor mégis megírták, azt is kénytelenek voltak közölni, hogy az Elios a vizsgált időszakban, 2011-1015 között, Tiborcz István cége volt, bár azt a közéleti kérdésekben csak mérsékelten tájékozott nagyközönségnek nem kötötték az orrára, hogy Tiborcz István nem más, mint Orbán Viktor miniszterelnök veje.
A kormány kommunikációjára jellemző, hogy amikor Kovács Zoltán kormányszóvivő végül megszólalt az ügyben, nem kevesebbet állított, minthogy az említett szabálytanságokért Bajnai Gordon és kormánya a felelős. Vagyis, ők tehetnek arról, hogy a közvilágítási program drágábban, silányabb minőségben és szabálytalan közbeszerzés révén valósult meg. A kormányszóvivő azzal érvelt, hogy a magyarországi közvilágítás megújításának ötletét még a Bajnai-kormány vetette fel, így szerinte az is nyilvánvaló, hogy a későbbi szabálytalanságokért, amikor már nem ők voltak kormányon, Bajnaiékat terheli a felelősség.
Ha a Kovács-féle, mondjuk így, logika mentén haladunk, akkor a következő történhetett:
Bajnai Gordon miniszterelnök 2009-ben kitalálta, hogy jó lenne, ha Magyarországon korszerűbb volna a közvilágítás. Több lenne a fény, és biztonságosabbak a települések. Majd – még mindig a Kovács féle logika mentén haladva – 2009-ben azt is kitalálta, hogy a közvilágítás megújítására pályázatot kell kiírni, s ő maga javasolta, hogy a pályázat előkészítésében Tiborcz István egyik barátja és üzlettársa is részt vegyen. Ezzel Bajnai nyilván azt akarta elérni, hogy a pályáztatás feltételeit a majdani miniszterelnök, Orbán Viktor vejének a cégére szabják, vagyis, hogy Tiborcz István nyerje el a milliárdos megrendelést.
Bajnai mindemellett még azt is kitervelte, hogy Tiborcz cége, az Elios majd csapnivaló minőségben végezze el a munkát, úgy, hogy annak befejezése után az érintett településeken sokkal sötétebb legyen, mint a közvilágítás megújítása előtt volt. Ráadásul mindez sokkal többe került, mint amivel előre számoltak – ezt is Bajnai találta ki még 2009-ben.
Az ügy tehát még mielőtt elindult volna, lezárult. Információink szerint a kormány vitatja a visszafizetendő 13 milliárdot, és méltányosabb elbánásban reménykedik. Lehet, hogy mint annyi más ügyben, itt is sikerrel járnak. Ha így lesz, a magyar adófizetőknek nem 13 milliárd forintot, hanem ennél kevesebbet kell visszafizetniük az Európai Uniótól kapott és a miniszterelnök vejének volt cége által felhasznált támogatásból.
– Vedd úgy, hogy hivatalból kereslek, úgy is, mint mint legfőbb ügyész. Tudod, van az a nyomozás, amit ellened folytatunk. Pontosabban a volt céged, az Elios ellen.
– Még nem hallottam róla.
– Benne volt az újságban.
– Nem olvasok újságot. Ami a mi újságjainkban van, azt tudom nélkülük is, mert azokat a mi embereink írják. A többivel meg, ami még nem a miénk, nem idegesítem magam. Amúgy, hogy vagytok, Péter bácsi?
– Köszönöm, mint mindig. Jól.
– Na, ennek örülök. Már azt hittem, valami baj van, hogy hívsz.
– Tudod, Pistikém, van ez az OLAF-jelentés.
– Hallottam róla. A Bajnaiékat fogjátok megvádolni.
– Megpróbáljuk. De veled is beszélnünk kell.
– Parancsolj velem, Péter bácsi.
– Pistikém, neked, úgyis, mint a miniszterelnök vejének, mikor lenne alkalmas, hogy néhány szót váltsunk veled?
– Bármikor, Péter bácsi.
– Tényleg ne vedd tolakodásnak, de ezek ott az unióban nagyon ráfeküdtek arra a 13 milliárd forintra, ami szerintük a te sarad.
– A múltkor még 12 milliárd volt.
– Mostanra 13. Tudom, hogy elfoglalt vagy. De ha netán mégis tudnál időt szakítani arra, hogy a nyomozóink néhány, tényleg nem bántó kérdést feltegyenek…
– Mondd csak, Péter bácsi, nem lehetne lezárni ezt a nyomozást?
– Már lezártuk, Pistikém. A vizsgálat lezárult, felejtsd el! És örülök, hogy hallottam a hangodat.
– Zene füleimnek, ha veled beszélhetek, Péter bácsi. Csók a család.
Szlovákiában is üzletelnek a Magyarországon gyanús közbeszerzési ügyekbe keveredő Elioshoz közeli cégek. Ezzel kapcsolatban a pozsonyi Új Szó szerkesztőségi összefoglalójában megjegyzi: az Elios, amely Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz kötődik, sorra nyerte az önkormányzatoktól a közbeszerzési pályázatokat, a gyanús ügyek miatt nyomozást indított az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF.
Négy olyan vállalat is működik Szlovákiában, amely az Elioshoz hasonló módon nyert közbeszerzési eljárásban megrendelést települések közvilágításának modernizációjára.
A szlovákiai városok és falvak közvilágításának felújítására kiírt közbeszerzési eljárásokban feltűnően gyakran nyer 4 szlovákiai vállalat, sokszor gyanús körülmények között,
tájékoztatott a Sme napilap.
A gyanús cégek egyike a 2013-ban alapított Grep Slovakia kft., mely az utóbbi 5 évben több közbeszerzést is megnyert. Az egyik pályázat Jóka község utcai lámpáinak felújítása volt, 2014-ben írták ki. A 240 ezer eurós pályázatnál a Grepnek csak egy vetélytársa volt, a kassai Eltodo, amely nem tudta teljesíteni a település által meghatározott szigorú feltételeket, például azt, hogy a kivitelező 10 éves garanciát adjon az égőkre. Ezt a feltételt egyébként a szlovák Közbeszerzési Hivatal (ÚVO) is erősen kifogásolta, állítása szerint erre a követelményre nincs szükség, és gátolja az egészséges gazdasági versenyt.
Hasonló feltételek miatt a hivatal korábban büntetést szabott ki néhány Besztercebánya megyei községre.
Az ügyben megszólalt Jóka polgármestere, Farkas Imre is, azt állítja,
már nem emlékszik a részletekre, és nem tudott a Grep hátteréről, de a világítással elégedett.
A másik szerződés Búcs községet érinti. A Komáromi járásbeli település csaknem 60 ezer eurós megrendelést adott a Grep Slovakiának, más jelentkező nem volt, így a cég probléma nélkül nyert. A szerződést még a 2014-es választások előtt kötötték a Grep Kft-vel, amikor Szigeti János (a Fidesz-partner Magyar Közösség Pártjából) volt a falu polgármestere. A felújítást önerőből, pontosabban hitelből fizette ki a falu a Grepnek. „A cég az általa készített hatástanulmánnyal érvelt, azt állította, hogy a takarékosabb világítással spórolhatunk annyit, amiből a kölcsönt vissza tudjuk fizetni. A tanulmány azonban nem volt pontos, a megtakarítás korántsem volt akkora, hogy abból visszafizessük az összeget“ – mondta az Új Szónak Karkó János (független), a falu jelenlegi polgármestere. Megkerestük Szigeti János korábbi polgármestert is, aki elmondása szerint csak homályosan emlékszik a történtekre, de úgy rémlik számára, hogy a Grep ajánlotta a legkedvezőbb feltételeket.
A Grep Slovakia ügyvezetője, Wirth Jenő – aki a lévai Reviczky Társulás elnöke, volt MKP-politikus – visszautasította, hogy a cégnek bármiféle kötődése lenne a gyanús üzletekhez, szerinte a Sme befeketíti a céget.
„Semmilyen módon nem állunk kapcsolatban az Elios-szal, sem más céggel. Az Elios a konkurensünk, a Sme pedig hazugságokat állít.”
Az Elios Slovakia Kft. szintén a gyanús cégek közé tartozik. 2015-ben alakult, akkor, amikor Pavol Pavlis (Smer) volt gazdasági miniszter pályázatot hirdetett az utcai lámpák felújítására. A cég már az első évben több mint 180 ezer eurós bevételt könyvelt el, a közel 23 ezer eurós nyereség mellett. A bevétele azóta is nő, tavaly már megközelítette a félmillió eurót. Az ügyet nyilvánosságra hozó Sme napilap szerint az Elios Slovakia többször összejátszott egy U Light nevű magyarországi vállalattal. Az U Light fiktív konkurenciát teremtett az Eliosnak, többször is megpályázta ugyanazt a közbeszerzést, de mindig egy kicsivel rosszabb ajánlatot kínált.
Gyanús cég az Infralux is, amely a Besztercebánya megyei falvak lámpáinak felújításához jutott hozzá. A cég a magyarországi Elioshoz hasonló módszerekkel utasította maga mögé a vetélytársait: folyamatosan módosították az égők paramétereit, míg végül az általuk kínált termékek feleltek meg legjobban a pályázatban szereplő műszaki feltételeknek. A Közbeszerzési Hivatal ezeknek a falvaknak is bírságot szabott ki. Dušan Kollár, a cég igazgatója a megkeresésekre nem reagált. A negyedik gyanús vállalat az E-E-E Led Lightning, melynek résztulajdonosa Marian Dostál, aki korábban az Elios Slovakia cégnek is társtulajdonosa volt.
Jól menő cégek
Az összes felsorolt szlovákiai cég jelenleg is működik. Az E-E-E Led Lightning és a Grep Slovakia bevétele folyamatosan nő. Az Elios Slovakia bevétele 2017-ben csaknem a duplájára nőtt. Egyedül az Intralux veszteséges a cégek közül, amelynek ügyeiben már a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) is nyomozást indított európai uniós támogatásokkal való visszaélés gyanújával.
Szlovákiai újságírók négy, az Elioshoz, Tiborcz István korábbi cégéhez köthető vállalatot is találtak, amelyek ugyanúgy közvilágítási pályázatokon indultak.
A Slovak Spectator című lap ír arról, hogy egy cég nyerte meg csaknem az összes pályázatot, amelyet városok közvilágításának fejlesztésére írtak ki. A lap szerint
a magyarországi csalási mód terjed el Szlovákiában, ahogy a magyar oligarchák terjeszkednek.
Írnak arról, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF is vizsgálja a Tiborcz Istvánhoz, Orbán Viktor vejéhez kötődő cég, az Elios ügyeit. Szerintük a gyanús közbeszerzési pályázatokon szerzett a cég akkora profitot, hogy már külföldre is terjeszkedne.
A Slovak Spectator az SME című napilappal együttműködve talált négy olyan céget Szlovákiában, amelyek személyesen és pénzügyileg is köthetők a gyanús magyar közbeszerzésekhez.
Leírják az Elios magyarországi sikertörténetét, miszerint 2009-ben nyertek először három pályázaton, majd 2012 és 2014 között már 39 tendert nyertek meg, miközben a pályázatok egy részét rájuk szabták. Az OLAF legalább 17 esetben talált csalásra utaló nyomot, és később a magyar városok is panaszkodtak, hogy rossz minőségű az új világítás.
Tiborcz 2015-ben kiszállt a cégből, üzletrészét régi barátjának, Hamar Endrének adta el.
A lap szerint
az itthoni botrányok után a cég külföldön kezdett új piacokat keresni,
Szlovákia mellett Szerbiában is találtak Elios-leányvállalatot.
Szlovákiában Robert Fico kormányának gazdasági minisztere, Pavol Pavlis 2015 márciusában jelentette be a közvilágítás modernizálására kiírt pályázatot. Ekkortájt alapították az Elios Slovakia nevű céget, amelynek hamarosan Marian Dostál lett az ügyvezetője.
A szlovák Elios egyik tulajdonosa az egy évvel korábban alapított E-E-E LED Lighting nevű cég – ennek tulajdonosai Dostál (31%), Gabriel Stanko (48%) és az U Light nevű magyar cég (21%).
Ez utóbbiról gyanították Magyarországon, hogy az Elios ál-versenytársa,
hiszen mindig ugyanazokon a pályázatokon indult el, és mindig egy kicsivel magasabb árat ajánlott.
A lap két másik céget is Elios-közelinek nevez: a Grep a pályázatokon hol az Elios ellenfeleként, hol pedig partnereként tűnt fel, az Infralux pedig Besztercebánya környékén nyert hét pályázatot, méghozzá úgy, hogy az olcsóbb ajánlatot tevő indulókat kizárták – ugyanolyan indokokkal, mint amilyenekkel Magyarországon az Elios ellenfeleit kizárták. Az érintett polgármesterek tagadták, hogy csalás történt volna.
Emlékszünk: a miniszterelnök vejének cége, az ELIOS több településen is tender győztes lett, így ők végezhették az Unió által is támogatott közvilágítás korszerűsítését. Az eljárásokban utólag az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szabálytalanságokat talált, aminek alapján a Pest Megyei Főügyészség még januárban elrendelte a nyomozást.
A gyanú szerint különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva elkövetett költségvetési csalás bűntettét és más bűncselekményeket követhettek el a feltételezett tettesek.
Alighanem örök homály fedi majd, valójában kiknek a „számlájára” írhatók a kifogásolt csalások, véli Harangozó Tamás, a parlament szocialista képviselőcsoportjának helyettes vezetője. Még a választások előtt ő szorgalmazta, hogy az ellenzék képviselőiből állítsanak fel egy tényfeltáró árnyékbizottságot, és próbáljanak a végére járni a történteknek. A képviselők maguk is tudták, hogy nincsenek „nyomozati jogkörrel felruházva”, de az OLAF precíz jelentése alapján erre nem is nagyon lett volna szükség.
A vizsgálati anyagban a brüsszeli szervezet pontosan, tételesen megnevezte a kifogásokat, és azoknak a neveit is, akik a csalásban érintettek lehettek.
A bizottság nem járt sikerrel, emlékszik vissza a Kecskeméten tett látogatásukra Harangozó Tamás. Amikor szerettünk volna betekinteni az iratokban – képviselőként erre felhatalmaz minket a törvény – az illetékesek széttárták a karjukat:
nem sokkal korábban az ügyészek lefoglaltak és magukkal vittek minden, az üggyel kapcsolatos iratot.
Június végén tájékoztatást kértem a Legfőbb Ügyésztől, hol tartanak a vizsgálatok, de mindössze egy szűkszavú levelet kaptam – mondta a Független Hírügynökség kérdésére a szocialista politikus. Válaszában Polt Péter arra hivatkozott, hogy a július 1-től hatályos új büntetőeljárási törvény (Be.) alapján,
amíg nincs gyanúsított, az ügyész csak az eljárás törvényességét vizsgálhatja.
Az ügyben tehát nem az ügyészség, hanem a Nemzeti Nyomozóiroda folytat nyomozást, és mivel gyanúsítás még nem történt, egyelőre nincs több mondanivalójuk.
Ha a rendőrség az illetékes, akkor Pintér Sándor bizonyára tudja, hol tartanak a munkatársai a vizsgálatokkal, gondolhatta joggal Harangozó képviselő, és még aznap levelet küldött a belügyminiszternek a kérdéseivel.
Történt-e tanú meghallgatás, kihallgattak-e már valakit a gyanúsítottak közül, zároltak-e valamennyit a cég vagyonából az esetleges kártalanításra?
Most kaptam meg a miniszter válaszát – említi kérdésünkre az azóta történt fejleményeket a frakcióvezető helyettese. – Pintér Sándor tájékoztatott, hogy nyomozócsoportot hozott létre a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája keretében. Az ELIOS-ügyben valóban iratokat is lefoglaltak, amelyek értékelése folyamatban van. Ez a semmitmondó válasz arra utal, hogy
az elmúlt fél évben semmilyen érdemi munka nem történt,
noha az OLAF vizsgálati anyagának alapján, akár már pontot is tehettek volna az ügy végére, és vádemelési javaslattal átadhatták volna az anyagot az ügyészeknek.
Az új büntető eljárási törvény alapján ugyanis a hatóságoknak már gyanú sem kell ahhoz, hogy bárki olyan ellen, aki a nyomozók szerint „bűncselekmény gyanúsítottjaként szóba jöhető személy”, úgynevezett előkészítő eljárást indítsanak. Ennek során akár titkosszolgálati (a törvény megfogalmazásában: „leplezett”) eszközöket is bevethetnek. Az OLAF jelentése több olyan személyt is megnevez az ELIOS tulajdonosi körében, akikre ráillene, hogy szóba jöhet a bűncselekmény gyanúsítottjaként.
De ha fél év alatt mindössze annyi történt, hogy a hatóságok forró krumpliként csak ide-oda tologatták az iratokat, könnyen megeshet, hogy hamarosan „bűncselekmény hiányában” ad acta kerül a vizsgálati anyag.
Magyarországnál csak Romániában vizsgált több gyanús ügyet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tavaly, ez derült ki a szervezet éves jelentéséből. Több magyar ügyről részletesen is írnak, például az Eliosról.
Az Elios-ügyet külön kiemeli a jelentés. Forrás: hodmezovasarhely.hu
Most hozta nyilvánosságra az OLAF a 2017-es évről szóló jelentését, amelyből kiderül, hogy összesen 197 esetben indítottak vizsgálatot, és hárommilliárd euró visszavételére tettek ajánlást. A szervezet ugyanis
nem tehet feljelentést, ha visszaélésre bukkan, akkor is csak ajánlást küldhet az adott országnak.
A jelentés szerint az ügyek között voltak olyanok, amelyeknél a valódinál jelentősen kisebb értéket vallottak be importtermékek esetében, de olyan is, hogy szervezett bűnözői csoportok próbálták ellopni az uniós agrártámogatásokat, de fedeztek fel csalást nagy infrastrukturális beruházásoknál is. Arra is felfigyeltek, hogy csalók
egyre több olyan pénzt próbáltak elsikkasztani, amelyet kutatásra vagy a menekültválság megoldására szántak.
A szervezet összesen 102 gyanús ügyet vizsgált az uniós támogatásokkal kapcsolatban – ebből 10-et Magyarországon. Ennél több vizsgálat csak Romániában volt (11), Lengyelországban pedig szintén 10. A magyar vizsgálatok közül 7 végződött ajánlással – vagyis ennyi esetben találtak valamilyen problémát.
A jelentés több magyarországi ügyről részletesen is ír, az egyik ilyen az Orbán Viktor vejéhez köthető Elios-botrány. A jelentés szerint 35 közvilágítási projektet vizsgáltak, és szabálytalanságokat találtak a költségek eredeti becslésénél, ráadásul összefonódások voltak a nyertesek és a pályázatok kiírói között. Ahogy írják, számos szabálytalanságot találtak a közbeszerzési folyamatoknál is. Mint írják, a vizsgálatot azzal az ajánlással zárták, hogy
vissza kell kérni 43,7 millió eurót (14 milliárd forintot),
és küldtek ajánlást a magyar legfőbb ügyésznek is.
Ez másik, Magyarországot is érintő ügy, amelyet említenek a jelentésben, 31 kutatás-fejlesztési projekttel kapcsolatos. A határokon átnyúló vizsgálat itt azt állapította meg, hogy azzal a céllal hoztak létre alvállalkozói rendszert, hogy megnöveljék a költségeket és elrejtsék a valódi szereplőket. Ezzel az üggyel kapcsolatban 28,3 millió euró (9 milliárd forint) visszakérését javasolja az OLAF, valamint itt is értesítette a magyar hatóságokat.
Megemlítették Magyarországot egy olyan, 15 másik tagállamot érintő ügyben is, amelyben 122 tonna illegális növényvédő szert próbáltak behozni az EU-ba a vizsgált országok határain keresztül.
A jelentésben az is szerepel, hogy 2010 és 17 között az OLAF összesen 37 esetben küldött ajánlást Magyarországnak. A magyar hatóságok mindössze 17 esetben indítottak eljárást, amelyek közül 9 felmentéssel végződött, 8 ügyben született elmarasztaló ítélet.
Vajon mit lehet mondai egy olyan pártról, amely sorozatban harmadszor nyeri meg az országgyűlési választásokat, ráadásul meggyőző fölénnyel, kétharmados többséggel? Szabad-e kritikával illetni, arról beszélni, hogy antidemokratikus, minden maga alá gyűr, kiiktatja a fékeket és ellensúlyokat, formálissá teszi az ellenzék szerepét? Nem követjük el azt a hibát, amelyre – lássuk be – hajlamosak vagyunk, és amely felmentést ad a gyengén teljesítők számára?
Nyilvánvaló, ha a szerző maga objektívnek is igyekszik feltüntetni magát, hamar lebukik, akár a Fidesz hívője, akár az ellenzéke. Az érvek, a teljesítmény értékelése, az a szempontrendszer, amellyel a témát megközelíti, nyilvánvalóvá teszi az álláspontját, az elvi megközelítését, de elfogultságait is. Olvasóink közül bizonyára többen is voltak már részesei olyan vitának, amikor egy-egy párt, politikai oldal teljesítményét próbálták értékelni; manapság sajnos nincsenek meggyőző érvek, mindig mindenre van valami válasz, amely vagy felment, vagy éppen kritizál. Szóval, amikor most azt állítanánk, hogy mi ezúttal megpróbáljuk tárgyilagosan megvizsgálni, miként is szerepelt az elmúlt időszakban a vezető kormánypárt, aligha tetszeleghetünk az objektív elemző szerepében, pedig ezt hisszük magunkról.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Ráadásul, a Fideszről szólva, különösen nehéz a helyzetünk. (Sorozatunkból tudatosan hagytuk ki a Kereszténydemokrata Néppártot, a Fidesz testvérét, az párt ugyanis a közvélemény előtt valójában nem létezik. Van ugyan egy önálló frakciója a parlamentben – sokszor kinevezéssel jutnak oda az emberek – ennek a frakciónak azonban legfeljebb annyi a szerep, amit a Fideszben ráosztanak, sem önálló véleménnyel önálló hanggal, ennek megfelelően önálló karakterrel sem rendelkezik. Külön kitérhetnénk persze elnökére, aki egyszersmind miniszterelnök helyettes volt, van és lesz, Semjén Zsoltra, de az ő legnagyobb tette is, kimerül egy szarvas svédországi leterítésében. A KDNP munkáját tehát fedje jótékony homály, szerintem így járnak jobban).
Nem vagyunk könnyű helyzetben akkor sem, ha pusztán a Fidesz munkáját vizsgáljuk. Amit sietve le kell és le lehet róla rögzíteni, az a hihetetlen fegyelem, ahogy ez a párt működik. És ezt kéretik most nem a negatív tartományba sorolni; valóban nagy erény, ha egy politikai formáció képes azt a képet mutatni önmagáról, hogy ott egység van. Igaz, hogy a napokban Lázár János arról beszélt – még ha azt a hírügynökség meg is cenzúrázta – , hogy a Fideszen belül is akadtak olyanok, akik a párt, a kormány bukására játszottak, ebből hozzánk, földi halandókhoz semmi nem jutott el. Mi legfeljebb annyit láthattunk, hogy akár a párt elnöksége, akár parlamenti frakciója óramű pontossággal hajtja végre a rá kirótt feladatot. Ez a feladat, az elmúlt esztendőt, de inkább két évet vizsgálva, nem volt más, mint tudomásul venni a központi utasítást; semmi másról nem beszélni, mint a migránsokról. (Hogy ennek milyen túlhajtásai voltak, az szinte mellékes is, mivel a közönség semmin nem rendült meg, legfeljebb a baloldali értelmiségit zavarta, ha például a bogárevés kultúrájának térhódításáról beszélt egy miniszter; mellesleg nem ebbe bukott bele. )
Hiába volt a Fidesznek gigafrakciója, és hiába vezette és vezeti a legtöbb települést ennek a pártnak a tagja, híve, a központi akarat sehol nem futott ellenállásba, a nyilvánosságot, ha netán voltak is, elkerülték a viták.
Ha tehát a Fideszt kell mérlegre tenni, nem tehetjük meg, hogy csak a saját ízlésvilágunk, politikai kultúránk, meggyőződésünk alapján hirdessünk eredményt. Igen is, meg kell állapítanunk, hogy egy modern párt csakis így működhet. Most tehát nem arról beszélünk, hogy milyen programot követ, miként vélekedik az állam szerepéről, hogyan használja a parlamenti többségét, pusztán csak azt hangsúlyozzuk: egy kormányzó párt csak akkor lehet igazán eredményes, ha fegyelmet tud tartani.
És, ha ezen túl vagyunk, akkor állapíthatjuk meg, hogy ezt a fegyelmet nem a kollektív vezetés, a közös gondolkodás, az egységes akarat tartja egyben. Ha nem, akkor viszont mi? Mi az a kohézió, amivel elkerülhetővé válnak azok a konfliktusok, amelyek más pártokat olyan nagy mértékben jellemeznek? A kérdésre mi magunk sem tudjuk a választ, legfeljebb tapogatózunk találgatunk, az eddig tapasztalatainkra hagyatkozunk. Ez a tapasztalat azonban meglehetősen gyenge alapokat ad, hiszen a magyar politikai életben eleddig ilyennel nem találkoztunk; a pártokra inkább az időről időre felbukkanó belső konfliktusok, az
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
állandóan előre haladó erózió volt a jellemző. A Fidesz az első olyan csapat, amely tényleg csapatként működik, illetve ezt a látszatot tudja kelteni. Nem rendítik meg a külső támadások – a külső értsd: itthonról és külföldről érkezőként – , de még a kriminális ügyek sem. A Fideszben nincs belső bírálat, nincs belső elhatárolódás – olykor egy-egy pletyka suhan csak el, például Elios ügyben a vej időleges eltüntetéséről a nyilvánosság elől, valahova külföldre, ha tényleg ez volt az ok, és tényleg így történt -; itt összetartás, vagy hallgatás van. A Fideszt nem rendítette meg, mint hittük, sem az előbb említett Elios ügy, sem a Kósa-ügy, sem egyetlen olyan eset, amelyről azt hittük: vége a párt virágkorának.
Hát nem lett vége. Vagyis térjünk vissza a kérdéshez: mi tartja egyben a Fideszt? Bármennyire szeretnénk elkerülni ezt a választ, ki kell mondanunk: bizony Orbán Viktor. Ő az, aki egyszemélyben kézben tartja a pártot, aki dönt a konkrét helyzetek megoldásáról, arról, hogy kit tart – egy darabig – az élvonalban, és kit tol a háttérbe. Ő dönt arról is, hogy melyik helyzetre milyen kommunikációs válasz dukál, ki mit mondhat, meddig mehet el. A választások eredményét figyelembe véve azt is megkockáztatom: ő dönt arról is, hogy ki milyen „alkotmányos” költséget engedhet meg magának. Erről, belátom, mást gondoltam egy-két hónappal ezelőtt: azt hittem, kicsúszott a kezéből a vezetés, nem uralja már a helyi kiskirályokat, túl nagy konglomerátumot – ha értik mire gondolok – kell lefednie, és bár a struktúra működésének alapja, hogy minden döntés felfut hozzá, ezt már nem képes uralni, átlátni, befolyásolni. Tévedtem. Látja, tudja, de feltehetően azt is, hogy mi ennek az ellenszere. Az ellenszere pedig az országos hálózat, a helyi emberek hűsége, kötelesség tudata, az ottani közösség feletti uralma. Ez a titok nyitja.
Akkor tehát, ha a Fideszt akarjuk értékelni, Orbán Viktort kell értékelnünk, és el kell jutnunk odáig, hogy miközben a Fidesz Magyarország legnagyobb pártja, valójában egy egyszemélyes pártól beszélünk. Egy olyan pártról, ahol az erős, karizmatikus vezető pontos szereposztás szerint osztja el a feladatokat, megvan az intelligens, a bunkó, a hátteret építő és a nőket megszólítani képes figura, és senki nem léphet ki saját jelmezéből.
Sokszor írták már le, hogy ma Orbán Viktor szinte a legöregebb politikai szereplő, harminc éve uralja a pártját, illetve azokat az embereket, akik csatlakoztak hozzá. Elemezők azt mondják: akár húsz-harminc éve is lehet még neki, kiváltképp, ha továbbra is ilyen ügyesen játszik az emberekkel. Továbbra is, mint a zsonglőr dobálja őket, tudja ki repül lefelé, és ki felfelé. Nagyjából ennyi a titka. És mindaddig, amíg fel nem bukkan egy másik zsonglőr, övé a manézs.
Ma György napja van. A György görög eredetű férfinév, eredeti alakjában Georgiosz, melynek jelentése földműves. Szent György napja, április 24-e a tavasz győzelmének napja, a kikelet ünnepe. Ezen a napon hajtották ki a legelőkre a jószágot, ekkor szegődtek el melléjük a pásztorok, gulyások, csikósok. Olvassa el, hogy mit olvastunk az országos napilapokban!
Népszava: Indul az Elios-alku Brüsszelben
Az Európai Bizottság megkezdte az egyeztetést a magyar hatóságokkal az Elios Innovatív Zrt. közbeszerzései körül súlyos szabálytalanságokat feltáró OLAF-jelentésről – értesült a Népszava.
„Megkaptuk az EU Csalás Elleni Hivatalának a jelentését. Kapcsolatban állunk a magyar hatóságokkal, hogy egyeztessünk a jelentés megállapításairól” – mondták a lapnak névtelenséget kérő EU források.
Az Európai Bizottság az év elején kapta meg az OLAF jelentését. A hivatal ellenőrei súlyos szabálytalanságokat tártak fel az Elios Zrt. 2009-2014 között uniós forrásokból kiírt és megvalósított 35 közvilágítási projektjének ellenőrzése során. 17 pályázat esetében úgy találták, hogy szervezett csalást követtek el a résztvevők.
A brüsszeli testület regionális politikáért felelős főigazgatóságának munkatársai az elmúlt hónapokban behatóan elemezték az OLAF megállapításait. A bizottsági szolgálatok ezután felvették a kapcsolatot a magyar kormány illetékeseivel. A megkezdődött egyeztetések elsősorban arról szólnak, Magyarországnak mekkora pénzbüntetést („pénzügyi korrekciót”) kell fizetnie. Az OLAF a teljes támogatási összeg, azaz 13 milliárd forint (43,7 milliárd euró) megvonását javasolja. Az Európai Bizottság csak akkor szokott 100 százalékos pénzügyi korrekciót érvényesíteni, ha a projekt megvalósítása során bizonyíthatóan csalás történt.
Magyar Idők: Vágatlan felvétel aggaszthatja Gyárfást
Vágatlan és teljes az a hangfelvétel, amin Portik Tamás és Gyárfás Tamás Fenyő János meggyilkolásáról beszél. A sportvezető által emlegetett, a levelesládájába bedobott kazetta nem az, amit a nyomozó hatóság figyelembe vett, amikor Gyárfást a gyilkosság kapcsán felbujtóként gyanúsította meg – értesült a Magyar Idők.
A lap információi szerint a gyilkosság ügyében tavaly október 31-én újraindított nyomozásban egy 2014-es, vágatlan, teljes hanganyag szerepel, amin Portik Tamás és Gyárfás Tamás beszélget Fenyő János 1998. február 11-én történt kivégzéséről. Ez a hangfelvétel valóban ott van a bizonyítékok között a mintegy tízezer oldalnyi nyomozati irat mellett.
Úgy tudni, a dossziékban az összes olyan, az elmúlt húsz évben keletkezett, a Fenyő-gyilkosság felbujtóival kapcsolatos iratok – köztük a fedett nyomozóktól, magyar és külföldi informátoroktól, valamint titkosszolgálati forrásokból származó dokumentumok – is éppúgy ott vannak, mint a Kovács Lajos által vezetett „döglött ügyek” osztályának feljegyzései.
Magyar Hírlap: Taktikai játszmák az LMP-ben
Szombaton folytatódnak a párton belül elindult fegyelmi tárgyalások – mondta a Magyar Hírlap LMP-s forrása. Ismert, az LMP-ben több politikus ellen is fegyelmi eljárás folyik. Hadházy Ákos lemondott társelnök és Ungár Péter elnökségi tag ellen azért indítottak eljárást, mert a párt elnökségének felhatalmazása nélkül, a döntéshozó testületek határozatai ellenére visszalépésekről egyeztettek az MSZP-vel, hat képviselőjelölt ellen pedig visszalépések miatt. Sallai Róbert Benedekkel, az LMP titkárával szemben szintén eljárás indult, miután a párt etikai bizottságának ülésén nekitámadt Hadházynak, aki szerinte provokálta őt.
Az LMP-ben a választások után felerősödött a párt korábbi különutas politikáját támogatók és a többi ellenzéki párttal való együttműködést támogatók konfliktusa. Schiffer András alapító társelnök szerint az Sallai és Hadházy közti incidens is a párton belüli értékkonszenzus felbomlásának része.
Az LMP-ben ugyanolyan harc zajlik, mint 2013-ban a pártszakadás előtt. A pártban többen aggódnak, hogy a fegyelmi eljárásokban nem születik döntés a május végén tartandó tisztújító kongresszusig, amelyen a fegyelmi és az etikai bizottságok tagjait is újraválasztják. Ha nem zárulnak le az eljárások, azokat az új bizottságok tárgyalják majd tovább, és a végeredményüket befolyásolhatja, kik ülnek a testületekben. A fegyelmi eljárás alá vont képviselőknek érdeke az időhúzás, így esélyük lehet arra, hogy következmények nélkül, vagy enyhébb szankciókkal megússzák.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
