1998. szeptember 25-én és 26-án tartották a parlamenti választásokat, melyen hiába kapta a legtöbb voksot a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS), kormányt végül a Mikuláš Dzurinda vezette négypárti koalíció tudott alakítani.
Gyanús privatizációk, visszaélés az Ivan Lexa vezette titkosszolgálattal, növekvő munkanélküliség, a gazdaság összeomlásának reális veszélye, ifj. Michal Kováč elrablása, és még hosszan lehetne sorolni a bűnöket és negatívumokat, amelyeket Vladimír Mečiar háromszoros miniszterelnök szabadított Szlovákiára. Koalíciós partnereivel, a Szlovák Nemzeti Párttal és a Szlovákiai Munkáspárttal pár év alatt Európa egyik legsötétebb helyévé tették az országot.
A hatalmas tétnek megfelelően Szlovákia történetének egyik legkiélezettebb kampányát élték meg a lakosok, Mečiar oldalán külföldi celebek, Claudia Schiffer, Ornella Muti és Claudia Cardinale jelentek meg. A felfokozott hangulat nagyon magas részvételt, 84,24 százalékot eredményezett. Mečiar – aki vidéki ügyvédként indult, és a bársonyos forradalmat követően előbb a belügy élére került, majd 1991 áprilisától Szlovákia miniszterelnöke lett, 1993 januárjában pedig bejelentette az önálló Szlovákia megalakulását – kormányzása idején az ország újkori történetének legsötétebb időszakát élte.
Vladimír Mečiar kihívója, Mikuláš Dzurinda 1997 júliusában öt pártot integrálva létrehozta a Szlovák Demokratikus Koalíciót, amelyet a választási törvény megváltoztatása miatt koalícióból párttá változtatott. Ugyancsak párttá alakult a három magyar párt koalíciója, 1998. június 21-én megalakult a Magyar Koalíció Pártja, amely 15 képviselői helyet szerzett a parlamentben, és hozzájárult Szlovákia demokratizálódásához.
Dzurinda fogadást kötött, ha pártja nem győzi le a HZDS-t a választáson, akkor levágja a bajuszát. Pártja végül néhány ezer szavazattal alulmaradt, ezért megvált a jellegzetes bajusztól. A legyőzött Mečiar távozása is színpadias volt, a televízióban a „S pánom Bohom…” dalt énekelve búcsúzott a csalódott szavazóitól.
(Új Szó)
