Nagyon optimisták a német cégek a keleti térség országaiban, többet fektettek be ide, mint Kínába. A munkaerő költsége még mindig alacsonya számukra, de kevés a szakember. A politikai intézményi keret nem jó, a korrupció a legnagyobb probléma. Magyarország vonzereje romlott nyolc év alatt.
Egyértelműen előnyösnek tekintik a tágan vett kelet-közép-európai térséget a német vállalatok – derül ki a német kereskedelmi és iparkamarák (AHK) által készített konjunktúrajelentéséből, csaknem 1400 cég részvételével, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig.
A cégvezetők elég jól látják a helyzetet:
– nagy a korrupció, a jogi-intézményi keretek nem elfogadható minőségűek, de
– bár növekednek a bérek, a térség még mindig nagyon olcsó.
S ez mindennél előbbre való. Megtanultak alkalmazkodni, business as usual.
Ez a ki nem mondott üzenete a jelentésnek – ahogyan arra a német-magyar kamara tavaszi felmérése is bizonyított – azok számára, akik onnan várják a „felmentő sereget”, mint például legutóbb Lengyel László politológus.
A teljes kereskedelem volumene Németország és a régió között 2017-ben elérte a 352 milliárd eurót. A kereskedelmi forgalom meglehetősen kiegyensúlyozott, Németország számára a kereskedelmi többlet csak 5 milliárd, míg néhány ország, mint például a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia többletet mutat fel Németországgal szemben.
2016 végén a németországi működőtőke-befektetések teljes állománya a térségben meghaladta a 106 milliárd eurót, amely jelentősen meghaladja a Kínába vagy Latin-Amerikába fektetett tőkét. Az öt legnagyobb kelet-közép-európai gazdaság (lengyel, cseh, román, magyar, szlovák) eddig több, mint 20 százalékot vonzott a teljes német külföldi autóipari tőkebefektetésekből.
A német külföldi befektetések globálisan és a top 5 térségi országban, ágazatonként (2016, milliárd euró)
Forrás: AHK
A német vállalatvezetőket egyebek közt megkérdezték az országok jelenlegi helyzetéről és kilátásairól. Az átlagértékben dominál a semleges, változatlan minősítés, és egyharmados a jó, javuló értékelés, kevesen látnak most romlást. Magyarország a V4-ek közt a jó megítélésben a harmadik helyen áll a németek szemében.
A kilátásokban a térség nagy vonalakban azonos értékeket kapott, a V4-ek jövőbeni helyzetét sokkal rosszabbul látják, Csehország, Szlovákia és Magyarország egyaránt sokkal kevesebb említést kapott a javulás lehetőségére.
A saját iparág és vállalkozás helyzetét is értékeltették a cégvezetőkkel. Ebben a válság előtti utolsó évhez képest több országban a legkedvezőbb értékelést adták a menedzserek, bár a tavalyi év után a javulás kevésbé volt annyira látványos, mint a fogadó országok gazdaságának egészére nézve.
A kedvező kilátások nagy mértékben az erős bevételi várakozásokból származnak:
mind a teljes értékesítés, mind az exportértékesítés tekintetében a vállalatok a válság utáni legteljesebb optimizmust jelentették.
Az egyik legkomolyabb probléma a munkaerő hiánya, nem csak nálunk. Ez a romlás hét éve töretlen: 2011-ben minden negyedik vállalatvezető volt elégedetlen ezzel, most kettőből egy. A legsúlyosabb a hiány Csehországban (81 százalékban elégedetlenek), Magyarországon (73) és Szlovákiában (62).
A megszokottan visszafogott megfogalmazások egyike a munkaerő költségére vonatkozóan azt hangsúlyozza, hogy nem csak a nominális bérszintre tekintenek, hanem figyelembe veszik az összes tényező (minőség/képesítés) és termelékenység egyensúlyát. Az AHK felméréseiben 2006 óta a pozitív és negatív vélemények kedvező egyensúlyt mutatnak a munkaerőköltséggel. Az utóbbi években fokozatosan, de szerény csökkenést tapasztaltunk, ez a tendencia 2018-ban folytatódott, de még mindig pozitív a regionális szinten.
Vagyis bár emelkednek a bérköltségek, a térség még mindig olcsó a német cégeknek.
Azzal együtt is, hogy Szlovénia és Észtország viszonylag költséges.
A munkaerő költsége (óra/euró)
Forrás: AHK
Természetesen rendre mérik a fogadó országok megítélését a politikai környezetről. Az adózás, a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a korrupció, a közbeszerzés átláthatósága és a bürokrácia területén az elégedettség továbbra is egyértelműen nem megfelelő, a korrupció továbbra is a legsúlyosabb probléma. Magyarországon, Bosznia-Hercegovinában, Litvániában és Szlovákiában számos területen javult a helyzet, míg Észtországban, Horvátországban és Romániában a vezetők több aggályt fejtettek ki, mint az előző felmérésben – fogalmaz az AHK nem túl szókimondó összegzése.
Ha mindezt a számok nyelvére fordítjuk le, kiderül, hogy mindössze két helyen (Észtország, Lengyelország) vannak többségben a korrupció és bűnözés elleni küzdelemmel elégedett német cégvezérek. Meglepő lehet, de Szlovákiát utalták az utolsó helyre, majd három balkáni ország után alulról az ötödik Magyarország.
Alig hét (!) volt az említések arányában az elégedettség a magyarországi korrupciós viszonyokkal, 71 (!) viszont az elégedetlen.
Még Albánia is jobb helyezést kapott.
Ha ezeket a számokat összekötjük az előbb ismertetett értékelésekkel, akkor máris érthető az a válasz, amit arra a kérdésre válaszoltak, hogy „Befektetne-e újból ebben az országban?” Az átlag 82 százalék igen, Magyarországon 84.
Azzal együtt, hogy az ország befektetési vonzereje igen sokat romlott 2010 óta, miközben a cseheké töretlenül veri a mezőnyt.
Forrás: AHK
Lengyelország pedig megvédte második helyét, míg Szlovákia és Észtország a 3. és 4. helyen van.
Mindezeket elolvasván lehet válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket „megmondóemberek” tesznek fel hetente, mint legutóbb Lengyel László a Népszavában.
„Felmondják-e az európai vállalatok és bankok azt a piszkos alkut, amit az Orbán-rendszerrel kötöttek”,
„hogy egyetlen hirdetést, reklámot nem közölnek a független sajtóban, hogy egyetlen eurócentet se adnak a civil szervezeteknek?… Mi történne, ha egyetlen ország – jaj, csak nem Merkel Németországa vagy Macron Franciaországa? – vállalatai és pénzintézetei elutasítanák a sötét alkut az orbáni hatalommal?”
A jelek szerint a magyarországi német cégek köszönik, jól elvannak nálunk. A közbeszerzések és a korrupció terén ugyan sok minden nem tetszik nekik, de összességében még javult is Magyarország megítélése.
Sokan várják azt a német kormánytól és különösen a német nagyvállalatoktól, hogy fellépnek a magyarországi politikai viszonyok megváltoztatása érdekében. Merthogy a demokrácia nekik is fontos. Nos, ennek semmi jele sincs. Sőt.
A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) idei konjunktúra-jelentésének legfontosabb megállapításai:
A német és más külföldi befektetők a gazdasági helyzetet és az idei kilátásokat igen kedvezőnek ítélik meg, többnyire még jobbnak is, mint az előző évben. A foglalkoztatási és beruházási tervek sok éves csúcsot értek el és további bővülést jeleznek.
A munkaerőhiány nem enyhült, a vállalatoknak ez költségemelkedést jelent, és fennakadást is okoz a működésben.
A gazdaságpolitikai tényezők közül leginkább az adózással, valamint a közigazgatással szemben javult az elégedetlenség, és nem tapasztaltak javulást a vállalatok például a korrupció vagy a közbeszerzések átláthatóságában.
Nemzetközi összehasonlításban több tekintetben sikerült lefaragni a korábbi lemaradásból, a magyarországi értékelések többnyire a közép-kelet-európai régió átlaga körül helyezkednek el, néhány kérdésben az átlag fölött szerepel az ország.
Tovább nőtt a megkérdezett vállalatok Magyarország melletti elkötelezettsége. A tavalyi 81 százalék után idén a cégek 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ismét Magyarországon hajtaná végre beruházását.
Forrás: DUIHK
A 15 országban végzett nemzetközi felmérés szerint ismét Csehország lett a legvonzóbb befektetési helyszín, ezt követi Lengyelország és Észtország. Magyarország mutatója nem változott, a 20 országot tartalmazó rangsorban a tavalyi 9. helyről idén a 10. helyre került. (A kamara megjegyzi, hogy több esetben az egyes országok megítélése csak minimális, statisztikailag nem szignifikáns mértékben tér el egymástól.)
Vagyis lényegében
egyedül a munkaerőhiánnyal kapcsolatos nehézségek okoznak növekvő aggodalmat az itteni német cégekben.
Egyebekben – erről nem beszéltek a jelentés ismertetésekor – köszönik, és élvezik a beruházásokhoz kapott igen nagyvonalú adókedvezményeket.
Elismerő mondatokba csomagolt alapos bírálatot kapott a kormány vezető multicégek éves jelentésében. Elavult az oktatás tartalma, lexikális tudás helyett az együttműködést kéne tanítani, dupla ennyit költeni rá, az „újraiparosítás” és az összeszerelő-üzemek tévút. Az együttműködés, párbeszéd hiányát újra és újra felhozzák. A csak német vállalatokat tömörítő kamara viszont érezhetően tartózkodik a bírálatoktól.
Tíz-tizenöt évre szóló országstratégiát sürget megalkotni a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC), amely idei, 19. éves jelentésének az Okos Magyarország címet adta. A pár napja bemutatott jelentésnek csak az állami hírügynökség által közreadott összefoglalója vált ismertté, amely azonban
szinte semmit se tartalmaz a megállapítások legfontosabbjaiból.
Az olyan óriásvállalatok, mint a Magyar Telekom, a Heineken, a Henkel, a Nokia, az Ericsson itteni vezetői – mint írják – elsők között szeretnék felhívni a figyelmet a digitális átalakulás hozta legfontosabb tényezőkre, amelyek új lehetőségeket nyújthatnak a gazdaság és az államigazgatás részére. „Okos országgá válni összetett folyamat, amelyben az iparágak különböző szintjeinek, az oktatási intézményeknek, a kormánynak, és a társadalom tagjainak együttműködésére van szükség.”
Az országjelentés több ízben igyekszik hízelgő megállapításokkal kedveskedni, ezek között kifejtve azonban – a nemzetközi diplomáciában és üzleti életben megszokott visszafogott megfogalmazásban – szinte minden fontos kérdésben éppen
annak ellenkezőjét javasolja, mint amit a magyar kormány 2010 óta tesz.
Mindenekelőtt az országstratégiát – amelyben kialakítható lenne, milyen legyen Magyarország 10-15 év múlva – társadalmi párbeszédben, az állampolgárok bevonásával kellene megalkotni.
Melyik jövőbeni irányt kellene az országnak választania, hogyan fejlesszük az oktatást és a gyorsan változó világunkban élni és dolgozni képes munkaerőt – ezek olyan kérdések, amelyek mindenkit foglalkoztatnak – írják a HEBC vállalatvezetői.
Egy szokásos toposz előhívásával megállapítják, hogy az innováció szempontjából a munkaerő olyan versenyelőnyökkel bír, mint „a magyar emberek találékonysága és az erős természettudományos oktatás”.
A földközelhez érve viszont arról beszél a HEBC, hogy amikor a döntéshozók, vállalkozások tulajdonosai, cégvezetők befektetési információkat gyűjtenek Magyarországról, vegyes képet kapnak. Az ország számos előnye, például központi fekvése, biztonságos környezete és kommunikációs infrastruktúrája vonzza a külföldi befektetéseket.
De ahhoz, hogy a jövőben magas hozzáadott értékű iparágakat tudjunk idevonzani,
„úgy gondoljuk, hogy nyitottabb, modernebb gazdasági megközelítésre van szükség, amely magában foglalja az összes érintettel való egyeztetéseket is”.
Az oktatás és innováció összefüggésében mindjárt leszögezi a HEBC, hogy elmúltak azok az idők, amikor csak a tudás mennyisége számított. Napjaink világa a minőségről és a sebességről szól. A modern gazdaság erre vonatkozó igényét az oktatásnak is tükröznie kell, és „nem a lexikális ismeretekre összpontosítania”. Nem az a fontos, hogy a diákok hány órát töltenek el a házi feladatok elkészítésével, hanem hogy milyen szerteágazó érdeklődési köröket tudnak kifejleszteni a különböző tantárgyak tanulásán keresztül.
A Shell itteni igazgatósági elnöke szerint ami még mindig hiányzik, az több gyakorlati és projekttel kapcsolatos tudás.
A lexikális tudás könnyen hozzáférhető, és csökken az értéke
– írja oldalszéli megjegyzésében Fábián Ágnes.
Valósággal mélyütés a porosz iskolarendszer híveinek, hogy ha megnézzük a különböző sikeres oktatási rendszereket, láthatjuk, hogy a hangsúly az önfejlesztésen van, ami a gyerekeket kísérletezésre, hibázásra és arra bátorítja, hogy tanuljanak az ismételt próbálkozásokból.
Másik bolygón képzelhetjük magunkat, amikor a nagyvállalati vezetők által ajánlott megoldás a
„projekt-alapú munka, együttműködés és csapatmunka, kritikus gondolkodás, a kulturális sokszínűség iránti nyitottság, kérdezési technikák és a változások megfelelő kezelésének képessége”.
Ezek azok a személyes jártasságok, amelyeket azonnal alkalmazniuk kell az oktatási intézményeket elhagyó diákoknak.
Az ítélet félreérthetetlen:
Magyarország oktatási rendszere „alapvetően változatlan maradt az elmúlt évtizedekben”.
A HEBC véleménye szerint a nemzeti kerettanterven belül is „lehetne az iskolákat arra ösztönözni”, hogy különböző módszereken keresztül közelítsék meg a tanítást, adjanak teret a fejlődésnek és vonzzanak több befektetést az oktatásba. A modern tanulási módszerek bevezetéséhez a közép- és általános iskolák részéről is hozzáállásuk megváltoztatására van szükség.
„Ismerjük a finn és a német iskolarendszer eredményeit, ahonnan a gyerekek magabiztosan, a mai munka világában elengedhetetlen személyes készségekkel felvértezve lépnek ki.” Aligha lehetséges, hogy a HEBC-ben ne tudnák, mennyire kevés az iskolák önállósága a kerettanterven belül.
A további bírálatok bevezetéseként helyes kezdeményezésnek tartják a pedagógusok életpálya modelljének bevezetését, amely „némi javulást már fel is tud mutatni” a tanári hivatás státuszának emelésében. Mindazonáltal úgy látják, hogy ez a modell rövid távon hozhat inkább átmeneti megoldást. Magyarországnak hosszú távú stratégiára van szüksége a tanári hivatás megítélésének megváltoztatásában.
Míg az általános és középiskolai tanárok fizetése összevethető a V4-országokban tapasztaltakkal, a magyarországi tanári fizetések vásárlóereje a legalacsonyabbak közé tartozik, lemaradva ezzel Csehország, Lengyelország és Ausztria mögött.
Ezért
az oktatási költségvetés legalább kétszeresére emelését
indítványozzák már nem először.
„Vállalataink üdvözlik a duális oktatás bevezetését, mivel az elengedhetetlenül szükséges a magyarországi szakmunkások számának növeléséhez” – így az újabb buksisimogatás. De: Németországban és Ausztriában például a duális képzés intézménye és a szakképzés nagy elismertségnek örvendő életpályákhoz vezet, mivel erre az oktatási formára
„nem a lassan, nehezen tanulóknak való képzésként tekintenek, hanem olyan munkaerőbe történő hosszú távú befektetésként, amely képes alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz”.
A gimnáziumok megtizedelése és a szakképzés lecsontosításának tükrében különösen érdekes a HEBC javaslata, hogy mérlegelni kellene a duális oktatás rendszerének továbbfejlesztését és továbbvitelét a felsőoktatásba, hogy a szakembernek tanulók a szakmával együtt felsőfokú képesítést is szerezhessenek. Véleményük szerint ez nagymértékben hozzájárulna a duális képzés céljainak és presztízsének javításához.
Egyértelműen kedvező a multicégek körében a Digitális Jólét Program 2.0 fogadtatása, amely 2018 végéig nagy sebességű, széles sávú internet-hozzáférést ígér minden magyar háztartásnak, biztosítva ezzel a digitalizációhoz és az internet-használathoz elengedhetetlen fejlettebb infrastruktúrát. Az internet-áfa jelentős csökkentése (öt százalékra), valamint a közösségek számára a digitális jólét alapcsomag keretén belül biztosított ingyenes internet-hozzáférés olyan kezdeményezések, amelyeket egyöntetűen fontosnak tartanak.
De azt is írják, hogy a digitalizációt az oktatással együtt kell fejleszteni, mert a fejlett infrastruktúra hatékony kihasználásához elengedhetetlen az oktatás színvonalának emelése, csak így leszünk képesek új termékek létrehozására és piaci bevezetésükre.
A HEBC-ben idézik azt a becslést, amely szerint 2030-ban a napjainkban ismert foglalkozások 75 százaléka már nem lesz.
A jövőben több szakképzett, speciális tudással rendelkező mérnökre és technikusra lesz szükség, ezért olyan programok létrehozását javasolják, amelyek
megkönnyítik az átállást a termelői iparágakról a szolgáltató iparágakra.
Magyarország növekedési pályán halad, már látszanak azok az eredmények, amelyek a Made in Hungary (Magyarországon készült) koncepciótól az Invented in Hungary (magyarországi találmány) szemlélet irányába történt váltásnak és a kutatás-fejlesztési rendszer aktuális reformjainak köszönhetőek – szól a következő elismerés. De mindjárt hozzáteszik, annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is ezen a pozitív fejlődési pályán maradjon, az Invented in Hungary további népszerűsítését, valamint a nagy értékteremtő beruházások előnyben részesítését javasolják.
És hogy senki előtt se legyen kétséges, mire gondolnak, a HEBC tagvállalati vezetői kifejtik, hogy a gazdasági portfólió diverzifikálására van szükség. Az egyre növekvő automatizálás következtében a technológia számos hagyományos szektorban, például
az összeszerelő-iparban csökkenti a dolgozók foglalkoztathatóságát.
Ennek kapcsán visszakanyarodnak a kályhához. Finnország és Dél-Korea figyelmet érdemlően korán felismerte a magas minőségű oktatásba történő befektetés szükségességét és nagy beruházásokat vonzottak a kutatás-fejlesztésbe.
A nyugati cégekben a rögtönzés és megbeszélés hiánya régi kifogás. Újból és újból felhozzák ezt a HEBC jelentésében is. A befektetésekhez kiszámíthatóságra, kalkulálható szabályozási környezetre és stabil adópolitikára van szükség, az adószabályok gyakori és az érintettekkel nem egyeztetett változtatása negatív hatással van az ország versenyképességére – figyelmeztetnek nem először. És mindjárt megtoldják azzal, hogy bár előrelépés az online pénztárgépek rendszere vagy az Elektronikus Közútiáruforgalom-ellenőrző Rendszer (EKÁER) bevezetése, de az érintettekkel történő előzetes egyeztetés pozitív hatással lenne az új szabályozások végrehajtására, mivel kiszámíthatóbbá válna az új szabályok betartásához szükséges felkészülési idő.
Általában nincs aggodalom a nyugati partnerek körében a mostani gazdasági mutatók megítélésében. Vállalatvezetők azonban, így a HEBC-ben is szeretnék csökkenteni Magyarország függőségét az európai uniós alapoktól. Mi több, utóbbiak arra bátorítják a magyar kormányt, hogy
„gyorsítsa fel az ország gazdaságának integrációját az európai gazdaságba és vezesse be az eurót”.
Kiemelt része a diagnózisnak és terápia-javaslatnak az energia. Az országstratégiát ebben is fontosnak tartanák, egyenesen a következő 100 évre. És megint a dicséretbe burkolt fenntartás. Általánosságban helyeslik Magyarország energiaforrásainak diverzifikációját, írják, noha nyilván pontosan ismerik Paks II következményét, az egyirányú kiszolgáltatottság súlyosbodását. És ha nem lenne untató, megint „széleskörű párbeszéden alapuló” stratégiai megközelítést ajánlanak az ország energiastratégiájának továbbgondolásához.
Érzékelhetően eltérő megközelítésű és hangütésű a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) nemrégiben közzétett „villámfelmérése”, amelyet a Kimagasló befektetői hangulat címmel bocsátottak ki.
Eszerint a hazánkban működő német érdekeltségű vállalatok jelenleg kitűnőnek értékelik gazdasági helyzetüket. A vállalatvezetők válaszai szinte valamennyi kérdésben még derűlátóbbak voltak, mint áprilisban, amikor a kamara konjunktúra-felmérésének eredményei már igen derűlátó üzleti hangulatról tanúskodtak.
Figyelemre méltó, hogy a német érdekeltségű cégek – vagy a kérdést feltevők – mennyire nem tekintik (?) fontosnak az őket körülvevő jogbizonytalanságot és a gazdaság fejlődését gátló egyéb politikai tényezőket.
Forrás: DUIHK
A DUIHK által megkérdezett mintegy 100 vállalat 68 százaléka jónak tekinti saját üzleti helyzetét, mindössze három százalékuk értékelte azt rossznak. Ez az eredmény még a tavaszinál is érezhetően jobb (akkor 55 százaléknál állt a „jó”, és hét százaléknál a „rossz” válaszok aránya), egyúttal pedig ez a 2005 óta mért legjobb érték. Ugyanakkor nem csupán a jelenlegi helyzetet értékelik minden eddiginél jobbnak, hanem a következő 12 hónapra vonatkozó kilátásokat is: a válaszadók 52 százaléka számít saját helyzetének további javulására és csupán négy százaléka annak romlására. A DUIHK felmérései ebben a tekintetben sem mutattak soha ennél jobb arányt – írta jelentésében a kamara.
A DUIHK felmérésében a válaszadók 56 százaléka jelezte, hogy növelné beruházásait a következő tizenkét hónapban, 61 százalékuk pedig létszámbővítést tervez. A DUIHK eddigi felméréseiben soha nem mért még ilyen magas értéket ebben a két kérdésben.
A bérek emelkedése az idén 2 százalékponttal meghaladja a korábban várt 4 százalékos átlagos ütemet és a jövő évre is 6,1 százalékos fizetésemelésre kell számítani – állapítja meg egyebek között a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) és a Kienbaum Consultants Austria GmbH tanácsadó hétfőn ismertetett, a nemzetközi vállalatok körében végzett felmérésen alapuló közös bérezési tanulmány. Az ügyvezetők átlagosan 26.000.000 forintot keresnek.
Az erőteljes bérnyomás eredményeként a magyarországi szakmunkások átlagosan 7,4 %-os béremelkedést értek el, az osztályvezetők és az alkalmazottak fizetése 6 %-kal, míg a vezető beosztású munkavállalók és a csoportvezetők fizetése 5,8 %-kal emelkedett. Nagyok a regionális különbségek, Budapesten és vonzáskörzetében a bérek több mint 20 százalékkal haladják meg az országos átlagot – áll a tanulmányban.
Egy magyar vezérigazgató/ügyvezető éves jövedelme idén mintegy 30 millió forint (azaz havi 2,5 millió), ami közel egyharmaddal több, mint amennyi egy igazgatósági tag fizetése (23 millió) és mintegy háromszor annyi, mint egy vezető beosztású munkavállaló, 11.000.000 forintnyi fizetéssel. Az egyszerű alkalmazottak éves átlagfizetése Magyarországon mintegy 3.340.000 forint (havi nem egészen 280 ezer forint)
Forrás: DUIHK, Kienbaum Consultants Austria GmbH
A variábilis fizetési elemek Magyarországon elég széles körben elterjedtek. A vezetők több mint 75%-a és szinte minden második munkavállaló részesül valamilyen prémiumban, illetve bónuszban. Ezek nagyságát elsősorban a vállalat nyereségessége határozza meg – emeli ki a közlemény, külön részletezve a cégautó juttatást, amely Magyarországon az alapbér igen népszerű kiegészítése: az ügyvezetők 92, a középvezetők 42, míg a vezető beosztású munkavállalók mintegy 15 százaléka részesül a juttatásból.
Továbbra is szakemberhiány van
A felmérésen alapuló eredmények szerint komoly szakemberhiányról számolnak be a vállalatok. A résztvevő vállalatok több mint 70 százaléka elégtelennek nevezte a szakképzett munkaerőhöz való hozzáférést, a tavalyi helyzethez képest tehát nem következett be javulás.
Forrás: DUIHK, Kienbaum Consultants Austria GmbH
„Ez az eredmény megerősíti más, a közelmúltban végzett elemzéseink tapasztalatait, és világossá teszi, hogy a szakemberhiány kockázatokat rejt magában a nemzetgazdaság alakulására nézve”, jelentette ki Dirk Wölfer, a DUIHK kommunikációs osztályvezetője.
Megkezdte a tavasszal beharangozott országjáró konzultációsorozatát a szakképzett munkaerő hiánya okozta problémák kezelésének módjairól a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ). Több tízezer, piacképes tudással rendelkező szakmunkás hiányzik a magyar munkaerőpiacról.
Több felmérés és sok, a reálgazdaság szereplőitől származó nyilatkozat, megállapítás igazolja, hogy a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémáját ma a megfelelő szakképzett munkaerő hiánya okozza. Erre világított rá – az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás valamennyi területéről többezer, összesen több mint 1,2 millió munkavállalót foglalkoztató vállalkozást képviselő – MGYOSZ és a PWC közös, az idén sorrendben hatodszor elkészített vezérigazgatói felmérése éppen úgy, mint a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) idei konjunktúrafelmérése.
Forrás: PWC
Az előbbi eredménye azt mutatja, hogy a vállalatvezetők 92 százaléka a szakemberhiányt jelöli meg a növekedés legnagyobb korlátjának – mint az ábra is mutatja: öt évvel ezelőtt még csak 46 százalék nyilatkozott így.
A felmérés összes megállapításáról készült egy kisfilm is:
A 900 tagot – s nem csak német vállalatokat – tömörítő vegyeskamara felméréséből is az derül ki, hogy lényegesen romlott a munkaerőpiaci helyzet az elmúlt időszakban Magyarországon, ezen belül kiemelkedően a képzett munkaerő rendelkezésre állása. Négy válaszadó közül három elégedetlen a helyzettel.
Ez a vállalatoknál már fennakadásokat okoz a folyó termelésben illetve szolgáltatásban, hosszabb távon pedig veszélyeztetheti a beruházási terveket is.
Forrás: DUIHK
Igaz, ez nem csak nálunk jellemző, a térség egészén is élesen merül fel a probléma.
Forrás: DUIHK
Az országos kampány
Az átalakuló szakképzés felelőse ugyan a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, de az MGYOSZ úgy gondolta, hogy a kezébe veszi a dolgokat. Már csak azért is, mert úgy látják: bár a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint negyven-ötvenezer szakképzett munkaerő hiányzik a hazai munkaerőpiacról, de ez a szám valójában eléri a százötven-kétszázezret. Jelenleg is százezres nagyságrendű betöltetlen, illetve a munkaerőhiány miatt eleve meg sem valósuló álláshely van az országban – állítják a szövetség vezetői.
Ennek jegyében fogott bele egy országjáró rendezvénysorozatba az MGYOSZ: a tervek szerint minden megyébe ellátogatnak, hogy a szakképzést érintő általuk összegyűjtött szempontokat a helyi szakképzési intézmények és vállalatok, vállalkozások tapasztalataival kiegészítve egy javaslatcsomagot állítsanak össze, amit először a társ szakmai szervezeteknek juttatnak el, később a kormány elé terjesztik. Az országjárás első állomása volt a Győr-Moson-Sopron megyei megyeszékhely.
Az okok
Wimmer István főtitkár szerint a szakemberhiánynak demográfiai okai is vannak, csökkent a születésszám, gyorsult az elvándorlás, ugyanakkor bővült a gazdaság. Az MTI tudósítása szerint Győrött is megjegyezte (amiről már korábban más fórumon is beszélt), hogy alacsony a technológiai színvonal és a munkaerő-szervezés, emiatt pedig a munkaerő igény túlzott.
Gablini Gábor, az MGYOSZ alelnöke, a projekt felelőse egy rendezvényen azt fejtegette, hogy a magasabb képzettségűek iránti kereslet folyamatosan nő, egy felmérés szerint ugyanakkor
a szakmájában OKJ-s bizonyítvánnyal rendelkező száz emberből mindössze 18-an tudnak elhelyezkedni, és az sem biztos, hogy a megszerzett tudása megfelel a munkaadójának.
Ráadásul van további probléma is: például, hogy az elmúlt évtizedben a szakmunkák feladatkörei jelentősen megváltoztak, a szakmunka sok esetben már nem csak fizikai feladatok elvégzését jelenti, speciális képzettséggel rendelkező szakembereket igényel –
„ezért is kell átalakítani a gondolkodást a szakképzésről, és ezért is tartom létfontosságúnak, hogy elindítsuk a párbeszéd egy új formáját az érintettekkel”
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
