Andrej Danko (szlovák házelnök) plágiumügye eddig azt mutatja, ami tudható volt korábban is: következmények nélküli kormánykoalícióban mindent túl lehet élni – írja Mózes Szabolcs a pozsonyi Új Szóban.
A publicista először a szikár tényekről számol be: „Andrej Danko csalt. Legmagasabb akadémiai végzettségét egy olyan dolgozattal nyerte el, amiben egy mákszemnyi saját gondolata sincs, a dokumentum elején tett becsületbeli nyilatkozatban pedig természetesen hazudott. Andrej Danko mint politikus ezzel végképp megsemmisült. Ilyenkor egy közszereplő egyet tehet: hamut szór a fejére, elismeri, hogy hibázott, hivatkozhat fiatal korára és meggondolatlan énjére, majd visszaadja titulusát és megbocsátásért esedezik a köz előtt. Amit vagy megkap, vagy nem. Andrej Danko erre nem képes, így végleg leírta magát.”
A plagizálás, egy doktori záródolgozat komplett összeollózása más forrásokból olyan tény, amely alapvetően diszkvalifikál egy politikust – írja Mózes. A lopás akkor is lopás, ha szöveget lopnak, nem pedig termékeket – mintha valaki egy közértet rabolna ki fényes nappal és utólag azt mondaná: akkor még más szabályok voltak érvényben. Az, hogy ilyen esetekben távozni kell, nem holmi megálmodott nyugati minta, Közép-Európában és a Balkánon is bevett gyakorlat. Dankónál nagyobb kaliberek (román miniszterelnök, magyar köztársasági elnök) is távoztak már ilyen okból.
Az Új Szó közírója még súlyosabb problémánk tartja, hogy a jelenlegi szlovák kormány következmények nélküli koalícióvá vált. A Smer nem hajlandó foglalkozni az üggyel, a Híd pedig ismét „harmadik mondatosat” játszik. Sokadszor. Ez az SNS belügye – állítja. Nem az, nem a nacionalisták szégyene. Még csak nem is a koalícióé. Ez az egész ország szégyene. Danko pártbeli sorsáról döntsenek az SNS küldöttei, ám Danko házelnökként a parlamentet vezeti, ami formálisan az államfő után a második legfontosabb közjogi méltóság.
Mózes szerint Danko túléli a bizalmatlansági indítványt és a koalíciós tanács ülését is. Ez a tény azt fogja aláhúzni, amit az idei év vad belpolitikai eseményei már megmutattak: itt mindent túl lehet élni, mindent ki lehet beszélni. Lehet lopni, csalni, rabolni, akármennyit, akármikor. Legfeljebb kicsit a háttérbe kell vonulni, habár Robert Ficót elnézve még ez sem igaz. Ő mindenütt van, csak nem a háttérben. A zsákmány egyben tartja a csapatot a végsőkig. Nincsenek morális korlátok, senki sem tervez hosszabb távra, 2020-ig kell vinni, ami mozdítható, a jövő majd lesz valahogy.
