Címke: Csepeli káosz

Sok ezer csepeli minden reggel görccsel a gyomrában indul munkába, mert a városrész közlekedését alapvetően befolyásoló főbb útvonalakon egy időben kezdtek felújítási munkálatokat az útépítő cégek. Az önkormányzat vezetői is kénytelenek voltak már megszólalni az ügyben, hiszen naponta ostromolták a hivatalt a panaszosok. A politika is csak gátja az esetleges megoldásnak.  

Hatalmas a káosz Csepelen, rengeteget késnek a buszok is, így szóltak a hírek. Van olyan útvonal, amelyet a korábbi 20 perc alatt most 1-1,5 óra alatt tudnak megtenni. Mindez alig pár nappal az iskolakezdés előtt.

Még a csepeli polgármester, Borbély Lénárd is hosszú időre a dugóban ragadt.

Kerestük Ábel Attila alpolgármestert, aki „hivatalból” illetékes a tájékoztatásra, de a titkárságán senki nem vette fel a telefont. Az önkormányzat egyik munkatársa annyit segített, olvassuk el a kerületi honlapon az ezzel kapcsolatos tájékoztatót. Ebből kiderült, hogy

megoldást az önkormányzat illetékesei sem ígérhettek,

csupán lépéseket tehettek a forgalomszűkítések, az elterelések felülvizsgálatára. Ha helyben nem is találnak megoldást, a kerület vezetői ígértet tettek, hogy elhalasztanak több olyan fejlesztést, amely útlezárással vagy útszűkítéssel járna Budapest XXI. kerületében. A további közlekedési dugók elkerülése érdekében 2019-re halasztják a Popieluszko utca felújítását, amely félpályás lezárással jár, elhalasztják a Táncsics Mihály utcában tervezett szeptemberi gázvezeték rekonstrukciót is.

A helyzet kialakulásához az a már-már megszokott gyakorlat vezetett, hogy

az építők – a Magyar Közút Zrt. és a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. – nem tájékoztatták a terveikről sem egymást, sem a kerületi önkormányzat vezetőit.

Ráadásul, mivel sokan azt hitték, hogy a Csepeli út lezárásra kerül, minden eddiginél nagyobb és elviselhetetlenebb dugó, közlekedési káosz alakult ki a csepeli II. Rákóczi Ferenc úton, ami tovább terjedt a kerület összes fővárosba vezető útjára is.

Kerestük Németh Szilárd államtitkárt, az egyik csepeli országgyűlési képviselőt, vajon nem segítene-e a káosz feloldásában, ha szót emelne a kerület lakóinak érdekében a két állami kivitelező cég vezetőinél. Nem tudtuk elérni.

Szabó Szabolcs, az Együtt színeiben indult, az LMP soraiban ülő másik kerületi országgyűlési képviselő, nem zárkózott el a beszélgetés elől. Úgy látja,

szokásos balkéz-jobbkéz problémáról van szó, amikor a kivitelezők egymástól függetlenül döntöttek a munkálatok megkezdéséről

és nem gondolták végig annak a következményeit. A körforgalmat meg kell építeni, az autópálya-lehajtóra és a ráhordó utakra is hosszú távon éppen a csepeliek kényelmesebb közlekedése érdekében szükség van. csak mindezt nem egy időben kellett volna elkezdeni.

„Népszokássá” vált a képviselő szerint, hogy a fővárosi beruházásokat nem egyeztetik egymással a kivitelezők. Hogy ennek mi lehet az oka? Talán az, hogy az illetékesek nincsenek egymással „beszélő viszonyban”. Korábban minden év végén egy egyeztető fórumot hívtak össze a következő hónapok beruházásainak összehangolására, az utóbbi időben azonban ezek kiüresedtek. Az érintettek egy része el sem megy a megbeszélésre, vagy esze ágában sincs betartani, amiben ott megállapodtak.

Eluralkodott a szervezetlenség.

Megkérdeztük, nem gondolja-e, hogy e mögött valamiféle anyagi érdekek munkálnak: ki-ki igyekszik még az adott gazdasági évben „kivenni a kasszából” azokat a milliárdokat, amelyeket egy-egy beruházásra előirányoztak. Szabó Szabolcs sokkal inkább a munkák szezonalitásában véli felfedezni az okokat. Annyit azonban elismert: sok szakemberrel beszélt már hasonló ügyekben, és többen a beruházások nem megfelelő előkészítésében látják a szervezetlenségnek látszó káosz okait. Egy konkrét példát is említett: amikor valahol közművek kiváltására készülnek, fogalmuk sincs, mi vár majd rájuk, ha belenéznek a gödörbe. Ezek is okozhatják a csúszásokat.

A fővárosi közművek állapotáról sehol, senkinek nincsenek pontos és megbízható információi.

Milyen eszközei vannak egy ellenzéki képviselőnek ahhoz, hogy érdemben szót tudjon emelni választókörzetének érdekében? „Ebből a szempontból kicsit nehéz a helyzetem” – fogalmazott óvatosan.

Az állami beruházásokat végző szervek általában szóba sem állnak az ellenzéki politikusokkal.

Számos alkalommal tapasztalta, hiába érdeklődött, próbált segíteni az ilyen típusú ügyekben, hol finoman, hol egyenesen megmondták, köszönik, nem kérnek a segítségéből. A tervezett új, csepeli híd esetében az illetékes kormánybiztossal ugyanígy járt, holott éppen az ő választókörzetét érinti majd ez a beruházás. A csepeli önkormányzat esetében sem jobb a helyzet, ők ugyanúgy nem állnak vele szóba, még arra sem voltak hajlandók az elmúlt öt évben, hogy közösen igyanak meg egy kávét. Próbálkozott Németh Szilárddal is, de nem sok sikerrel.

Ezen a helyzeten – úgy látja – nem igen lehet a közeljövőben változtatni. Olyan mélyek a szakadékok a politikai élet szereplői között, amelyen még akkor sem lehet „hidat verni”, ha mondjuk egy kerület sok tízezer lakójának érdekei sürgetnék.