Az Új Egyenlőség című társadalomelméleti magazin elkészített egy politikai tesztet, amely kitöltőinek segít tisztázni, hogy ki számít ma baloldalinak vagy jobboldalinak Magyarországon. Az interneten elérhető kérdéssort a politizáló célközönségnek ajánlja Pogátsa Zoltán. Az internetes magazin főszerkesztője azt állítja, hogy a magyar nép annak ellenére baloldali maradt, hogy a jobboldali Orbán Viktort harmadszor választotta kétharmados többséggel miniszterelnöknek.
A tíz perc alatt kitölthető teszt segít tisztázni, hogy ki a jobboldali, ki a baloldali. Gondolja, hogy az emberek nem tudják, hogy milyen politikai értékek alapján élnek?
De, nagyon sokan tudják. A teszt azon kívül, hogy segít az értékek megfogalmazásában, a megerősítést is szolgálja, hiszen a konkrét kérdéseken, válaszokon keresztül jelzi a különböző elméleti irányokat. Alapvetően mi is a gazdasági bal-jobb értékfelfogást különböztettük meg, amely az elhanyagolt újraelosztáshoz való viszony alapján tesz különbséget. Azt tapasztaljuk, hogy a rendszerváltás óta a magyar politikai viták logikája alapvetően kulturális jellegű. Ezen a tengelyen az etnikai, a szexuális kisebbségekhez való viszonyulás, a hagyományos női-férfi szerepekkel kapcsolatos vélemények alapján szóródnak a vélemények, egy alapvetően zárt, vagy nyitott társadalom értékeinek megfelelően. Mi fontosnak láttuk, hogy a választókban tudatosodjon a gazdasági tengely is, amely a piacpártiság versus újraelosztás pólusok között mozog. Mind a két témakört nagyon fontosnak tartjuk, ezért szeretnénk mindkét tengelyt bevinni a magyar közbeszédbe.
Nem létezik ugyanis az úgynevezett „balliberális” kategória. Ez egy oxymoron, vegetáriánus steak. A baloldaliak, más néven szocdemek újraelosztás pártiak, a liberálisok gazdaságilag jobboldaliak, piacpártiak. Összeköti őket, hogy a kulturális tengelyen mindketten nyitottak.
Úgy gondolja, egy ilyen teszt sokat segít abban, hogy sikerüljön megvilágítani, a mai politikai dzsumbujban ki merre tart?
Mielőtt a tesztet kitettük a honlapunkra, a Policy Solutions a Závecz Research-el, egy országosan reprezentatív mintán lefuttatta. Azt már korábban is tudtuk, hogy a magyar társadalom alapvetően újraelosztás-párti, ami azt jelenti, hogy Magyarország valójában baloldali, szociáldemokrata nézeteket vall. Ezt az eredményt kaptuk a teszt próbáján is, ami a jövő formálásának lehetőségeit is megmutatja. Ha ugyanis valaki valóban le akarja váltani az újraelosztást ellenző és mellőző Orbán Viktor kormányát, akkor a jelenlegi rendszerrel szemben nem a piaci liberalizmus nevében kell programot kínálni, mint eddig, hanem a gazdasági újraelosztás irányából. Ezen kívül az Orbán-féle „nemzeti” érzés helyett – ami identitást ad a társadalomnak – inkább a „nép” fogalmát lehet hatásos azonosság-képző tényezőnek használni, ami az igazságos, szolidáris társadalom elvére épül.
Ilyen politikai teszt, vagy értékmérő sokféle van a világban, de vajon a néhány perc alatt kitöltött kérdőív a maga 30 kérdésével képes pontosan megmutatni kiállítója politikai világképét?
Viszonylag nagy pontossággal. Sok forgalomban lévő tesztet megnéztük, a legegyszerűbb az lett volna, ha a piacon találunk megfelelőt. A nemzetközi tesztek tematikája, szóhasználata azonban nem alkalmas a magyar viszonyokra. A korábban Magyarországon használatos kérdések pedig a különböző pártok holdudvarából érkeztek, s a feladatuk is az volt, hogy a pártok felé tereljék a szavazókat. Ezért döntöttünk úgy, hogy szerkesztünk egy saját kérdéssort, amelynek a valós célja valóban a különböző vélemények kategorizálása volt. A végső formájában a tesztet kipróbáltuk a politikusokkal is, összevetettük például a rendszerváltás utáni Orbán Viktor véleményét a 2018-as Orbán Viktoréval. A kormányfő meggyőződésében bekövetkezett változást jól mutatta a koordináta-rendszerben bekövetkezett mozgás; a korábbi nyitott, baloldali értékeket valló kormányfő az idők során egy zárt, jobboldali politikussá formálódott. De a tesztünkön megmutattuk Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett helyét is, tehát akik kitöltik a tesztünket, hozzájuk képest is térbe tudják helyezni önmagukat.
A legnagyobb vélemény-változást valóban Orbán Viktor produkálta, de vajon vele együtt a szavazói is megváltoztatták a véleményüket, vagy a miniszterelnök karizmája, esetleg a gazdasági érdekeik vezérleték a választókat?
Valószínű, ma Orbán Viktorra nem ugyanazok szavaznak, akik ’98-ban, de ezt külön kutatás igazolhatná. Az bizonyosnak látszik, hogy például egy olyan személyiség, mint Jeszenszky Géza tíz éve még Orbán Viktor híve lehetett, de ma már biztosan eltávolodott a miniszterelnöktől, s vele együtt a tömegek is. De a képlet fordítva is igaz lehet, hisz manapság Orbánnak olyan hívei is vannak, akik ’98-ban biztosan ellene szavaztak. Mindez a Fidesz változásával magyarázható.
A konkrét tesztekben standard témák szerepelnek: ki hogyan vélekedik az abortuszról, a halálbüntetésről, a gazdagságról. Mindig ezek az alapkérdések?
Minden kérdés alapkérdés, mi nem akartunk rangsort felállítani. A témákat úgy válogattuk össze, hogy az elmúlt harminc évben ezek voltak a magyar társadalom kulturális és gazdasági vitatémái; nem tudnék olyat kiemelni, amely csak néhány embert érint. Az abortusz ma ugyanolyan fontos, mint az állam ingyenes oktatási-, vagy egészségügyi rendszere, mindkettő az utolsó három évben vált éles vitatémává. Korábban a romák, vagy az Európához tartozás osztotta meg ennyire a társadalmat.
Az Új Egyenlőség kérdőíve csak néhány napja került ki az internetre, egészen pontosan meg tudja mondani, hogy mennyire vált népszerűvé?
Igen, pontos számot tudok mondani. Tízezrek fedezték fel.
Azt tudják már, hogy inkább jobb, vagy baloldali emberek töltik ki az anonim kérdőíveket?
Persze, ismerjük a kitöltők korát, nemét, s úgy gondolom, hogy a mi közönségük inkább balos, aki híve az úgynevezett skandináv modellnek, ami a magyar viszonyok között radikális baloldalnak számít, Nyugaton mérsékeltnek. Ez a része a társadalomnak egyébként is nyitottabb, kulturális értelemben befogadóbb, ebben a szociáldemokraták a piacpárti liberálisokkal hasonló nézeteket vallanak.
Vannak a vállalt politikai értékek, s persze van maga a választás, amely során tapasztalatok szerint még a baloldali szavazók inkább személyre, és nem pártra szavaznak. Ebből eredően előfordulhat, hogy egy demokratikus ország diktátort választ magának?
A Policy Solutions és a Závecz Research készített egy másik reprezentatív kutatást, amely azt bizonyította, hogy a magyar társadalom fele, kétharmada részben elfogadja a különböző skandináv szociáldemokrata értékeket.
Az ország tehát baloldali, de azért már harmadik alkalommal kétharmaddal megszavaz egy jobboldali, időnként egészen a szélre csúszott magyar kormányt?
Igen, mert a baloldali politikus gárda gyakorlatilag szétesett, s nem képes talpra állni. Emlékezhetünk, hogy 2006-ban a baloldali MSZP és a liberális SZDSZ 2 millió 600 ezer szavazó támogatásával került kormányra, a Fidesz pedig az MDF-fel együtt szerzett 2 millió 500 támogatót. Abban az évben tehát úgy nyert a baloldal, hogy nagyjából azonos szavazót nyertek meg.
Ha megnézzük, hogy mi történt 2010-ben, akkor láthatjuk, hogy Orbán nagyon sok plusz szavazót nem szerzett, de megőrizte a korábbi szavazóbázisát, viszont a baloldal Gyurcsány kormányzása után először 1 millió 300 ezer, majd 1 millió alá küzdötte magát. Vagyis Gyurcsány Ferenc kormányzása a baloldal számára felért egy katasztrófával.
A közhiedelemmel ellentétben Orbán Viktor semmit sem csinál különösebben jól, zseniálisan semmiképp. A 8 millió választóból megtart 2 200-700 ezret, ami nem rossz eredmény neki, tisztességesen elvégzi a jobboldali politikusgárda a munkáját, de ez nemzetközileg nem kiemelkedő eredmény. Semmiképp nem jelenti azt, hogy Magyarország jobboldali többségű lenne. Csak annyi történik, hogy a jobboldal képes hozni a jobboldali szavazatokat, a baloldal viszont nem. Ez nemzetközi szinten is katasztrofálisan alacsony, az okáról érdemes lenne őszintén beszélni.
Manapság sokszor elmondják a politikusok, hogy a bal-jobb felosztásnak semmi értelme. Ezzel egyetért?
Semmiképp, aki ezt állítja az szinte bizonyosan jobboldali, aki nem érti, hogy a jövedelmek állam általi újraelosztása, a szegények, a rászorultak segítése alapvető eleme a politikának.
De hol vannak a baloldali szavazók?
A meglévő baloldalra egyáltalán nem hajlandók szavazni, passzívvá váltak. Inkább el sem mennek a választani, mert nem akarják a hiteltelen baloldali politikusokat támogatni. Ha mégis voksolnak, akkor nem egyszer a kispártok mögé sorakoznak fel, ritkán még a Jobbikot is támogatják, vagy a Fidesz mellé állnak, mert programjukban vannak baloldali elemek. A baloldali szavazók a levitézlett utódpártokat már nem, vagy alig támogatják.
Miután a jogállamot már leépítették, s ma a hatalom egyre inkább tekintélyuralmi, mondhatni diktatórikus eszközökkel kormányoz, ilyen körülmények között érdemes demokratikus értékek után kutatni?
Nem, de nem azért mert az ország fele félelemben él, – ami demokráciában elképzelhetetlen – hanem mert az ország fele nem kötődik a demokratikus jogokhoz. Ugyanis a köztársaság, amely a rendszerváltás után elkezdett működni, az emberek többségének nem hozott jólétet, gazdagságot, biztonságot. Ezért a választók azt mondják, hogy őket nem érdekli az alkotmányosság, a jogbiztonság, a médiaszabadság, mert ezt nem tudják egy jobb élethez kötni. Csak akkor hajlandóak újra az igazságosságra, az elszámoltathatóságra, a számon kérhetőségre szavazni, ha azt hiteles emberek képviselik, akik garanciát jelentenek arra, hogy egy demokratikus, jogállami negyedik köztársaság igazságos lesz, újraelosztó, esélyteremtő, és nem csak kevesek gazdagodását hozza el. A levitézlett emberek alkotmányos ígéretei ma már fabatkát sem érnek! Nem lehet visszatérni a 2010 előtti időkbe.
Az önök által szerkesztett kérdőív egy ma még nem látható baloldal kialakításában kíván aktívan részt venni?
Igen, mégpedig egy skandináv típusú baloldal kialakításának serkentése lenne a cél, amelyben még megőrizték a szociáldemokrácia alapértékeit. A mai parlamenti ellenzéket képviselő baloldal beállt abba a sorba, amelybe Blair, vagy Schröder, amely valójában már nem volt szociáldemokrácia, hisz az újraelosztást, tehát a szegények, a hátrányos helyzetűek támogatását nem tartotta szem előtt. Ez Magyarországon leginkább Gyurcsány Ferenc fellépéséhez és miniszterelnökségéhez kötődik, s az ide tartozó politikusok már rég elvesztették népszerűségüket. Ugyanezért népszerűtlen Amerikában Hillary Clinton, vagy a briteknél Blair, illetve Németországban az SPD teljes garnitúrája; ezek a politikusok elvesztették a választóikat. Az igazi, tehát a hagyományos, valódi ’60-as évek szociáldemokráciája csak Skandináviában működik, s csak manapság tér vissza olyan emberekkel, mint Corbyn, Varufakisz vagy Sanders…
Érzésem szerint Magyarországon ilyen még csak nyomokban sem található!
Volt ilyen, hisz a napokban lemondott Szél Bernadett többször szóba hozta, hogy pártelnökként a skandináv modellt támogatja. Végül azonban az LMP elment valami teljesen követhetetlen irányba, Szél pedig távozott a politika élvonalából, ezzel az esély is távozott a politikából. Botka László is hasonlót akart az MSZP-ből, de őt a saját pártja megpuccsolta. A Momentum pedig bár tiszták és hiteles arcok, de már liberális irány. Vagyis manapság nincs olyan politikai szereplő, aki hitelesen képviselni tudná a skandináv típusú zöld baloldalt. Azt az irányt tehát, ami egyébként megfelelne a magyar nép értékeinek.
Akkor maradunk egy olyan ország, amelynek állampolgárai ugyan baloldali érzelműek, de azért megválasztanak egy diktátor-hajlamú jobboldali vezért?
Orbánt csak a jobboldali szavazók választják, a valódi baloldali szavazók pedig várnak arra, hogy egy hiteles új politikai csoport baloldali politikát csináljon Magyarországon.
Azért ezt az idézetet választották a Londoni Palesztin Akció aktivistái, mert a Holokauszt-emlékbizottság egyik tétele ez. Vagyis azt állítani, hogy Izrael állam egy rasszista kísérlet antiszemita megnyilvánulásnak számít. Ebbe egyezett bele a Corbyn vezette párt vezetősége, igaz a párthatározatba egy kiegészítést is begyömöszöltek, miszerint mindez nem csorbíthatja azt a jogot, hogy szabadon lehessen véleményt mondani Izraelről és a palesztinok jogairól. Mintha ezt bárki is követelte volna.
Legutóbb a Daily Mail hozott nyilvánosságra egy 2014-ben Tunéziában készült képet, amelyen Corbyn is látható amint annak a Salah Khalaf sírjánál áll, akit a Moszad 1992-ben ölt meg Tuniszban, és aki a müncheni támadás egyik kitervelője volt. Mint emlékezetes 1972-ben a Müncheni Olimpián a palesztin Fekete Szeptember terroristái 11 izraeli sportolót mészároltak le. Utóbb Corbyn magyarázkodott, hogy ugyan ott volt, de nem koszorúzott és ha koszorúzott is, a közös főhajtásnak nem volt a részese. Vagy mégis.
Corbyn egyik különös mondatára, miszerint a „brit cionisták nem értik az angol humort” a népszerű televíziós sorozatok (Igenis, Miniszter úr!, Igenis, miniszterelnök úr!) zsidó származású szerzője Jonathan Lynn a Timesnak írt levelében így ironizált: „Zsidó vagyok. Habár én írtam az Igenis, Miniszter urat! és az Igenis, Miniszterelnök urat! Corbyn azt mondja, hogy nem értem az angol iróniát. Szerzőtársam Tony Jay csak félzsidó, ő talán félig értette az iróniát és szolgált néhánnyal.”
