Meglepő dolgokra bukkanhat a mai napon az alternatív médiát bogarászó olvasó. Itt van mindjárt az a Ripost-cikk, amelyet a hasonló beállítottságú 888.hu szemléz … csak éppen cenzúrázva. Vagy ott van a Pesti Srácok, amelynek felületén a nem éppen a liberalizmusáról ismert Stefka István a liberalizmusáról ismert Bródy János dalszövegét adta – s nem ironikusan! – a szintén nem a liberalizmusáról ismert Kerényi Imréről megemlékező írása címének. És persze a kötelező penzum: sorosozás, migráncsozás, s amikor lehet, e kettő együtt.
888.hu/Ripost: Egymás mellett virágzik Horn Gyula és Orbán Viktor.
„A Füvészkertbe kerül az Orbán Viktorról elnevezett orchidea” – címmel számol be a Ripost egy anyagáról a 888.hu, amely azt vette át laptársa hosszabb írásából, hogy hosszú utat tett meg a növény, hogy a fővárosban elfoglalhassa méltó helyét. Egyenesen Szingapúrból, a világ leghíresebb botanikus kertjéből szállították Budapestre azt a különleges növényt, melyet a magyar miniszterelnökről neveztek el, írja a 888.hu, amely – cenzúrázva a Ripostot – arról már nem számol be, hogy az Orbánról elnevezett orchidea mellett nő a Horn Gyuláról szintén a világ egyetlen világörökségi rangot elnyert botanikus kertjéből, a szingapúriból érkezett másik orchideafajta is.
„Tehát még egyszer. Egymás mellett virágzik Horn Gyula és Orbán Viktor. Jól érzik magukat, bőven teremnek virágot Budapesten a VIII. kerületben.
Messziről érkeztek, de úgy tűnik, végleges otthonra leltek ott, ahol valaha A Pál utcai fiúk című regényben Nemecsek Ernőt belekényszerítették abba a bizonyos tóba…
Pesti srácok: Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat…
„Még mindig fülemben cseng Illés Lajos és Bródy János dala. Egy nyári balatonfüredi koncerten hallottam először vagy ötven éve. Ugyanitt csendült fel Az ész a fontos nem a haj. A rendőrök közben igazoltatták a hosszú hajúakat, a „gombafejűeket”, köztük bennünket is barátaimmal. Civil ruhások kivittek néhány fiatalt további kezelésre. Így éltünk akkoriban, a kádári gulyáskommunizmusban. Egy rossz pillantás a rendőrre és máris igazoltatott, az ellenforradalmárt kereste mindenütt. De tettünk rá, a koncert után mentünk a lányokkal egy kis éjszakai fürdőzésre a Balatonba.
Ha valaki persze nosztalgiázik a régmúltról, az 1 forintos lángosról, az 5 forintos sörről, azért ne feledkezzen meg az egyenruhásokról sem, akik a kikapcsolódni vágyók között is, úton-útfélen kérték a „személyazonosságit”
– írja a rendszerváltás előtt persze nem a nagy ellenállásáról ismertté vált Stefka. Mindez Lovas István és Kerényi Imre halála kapcsán jutott az eszébe.
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat…
Figyelő: Soros Görgyhöz köthető szervezet hergelt a rendőrök ellen
Tüntetést tartottak tegnap Washingtonban, a charlottesville-i borzalmak első évfordulója kapcsán. Az ellentüntetők – mert így nevezik meg őket – gerincét a hírhedt szervezet, az Antifa adta. A Soros Györgyhöz több szállal is köthető agresszív csoport pedig nem hazudtolta meg önmagát. Fokozott rendőri jelenlét mellett zajlott le az egész felvonulás, de a sajtó egyes munkatársainak még így is félelmetes pillanatokat kellett átélniük miattuk.
Az alapvetően békés tüntetést az Antifa megjelenése borította fel. Miután felhergelték a tömeget, már a lakosoknak és a szemlélődőknek is feltűnt: ez csupán polgárpukkasztás.
Az Antifa vezérletével vonuló ellentüntető tömeg folyamatosan provokatív szövegeket kántált. Úgy mint: „minden rendőr rasszista”, vagy „a rendőrség és a Ku-Klux-Klan kéz a kézben jár”.
„Az tehát már nem ütötte meg az a haladó újságírók ingerküszöbét, hogy egy magát civil szervezetnek hazudó militáns csoport hergelt ezreket a rendőrök és a média ellen.”
Origo: Szétrobbantja Spanyolországot az illegális bevándorlás
Szakadatlanul folyik az illegális bevándorlók beözönlése Spanyolországba, ahol a Soros György által is támogatott kisebbségi szocialista kormány teljes mellszélességgel kiáll a bevándorlók befogadása mellett. Persze nagy kérdés meddig lehet ezt a politikát folytatni, mivel a szocialisták népszerűsége folyamatosan csökken, és megjelent már olyan kutatás, amiben újra az ellenzéki Néppárt állt az első helyen. A spanyol kormány politikája Európában is nagy vihart kavar, Matteo Salvini olasz belügyminiszter is kemény üzenetet küldött Madridnak.
Ahol migráció van, ott Soros is feltűnik
– olvasható a cikk egy alcímében, a szerző szerint ugyanis Borrell spanyol külügyminiszter szavai kísértetiesen emlékeztetnek Soros György kijelentéseire, aki régóta a migráció hasznosságát hajtogatja, és több millió ember Európába telepítéséről beszél.
Bár Steve Bannon és Gorka Sebestyén Fehér Házból való távozása után sokan azt gondolták, hogy mérsékeltebb irányt vesz majd Donald Trump is, erre kicsi az esély. A charlottesville-i neonáci erőszak és terrortámadás után egyértelművé vált: Trump az első elnök, aki nem hajlandó elítélni a szélsőjobboldalt, sőt, adott esetben nyíltan támogatja. Valójában ez nem meglepő: egyrészt múltja tele van ilyen elemekkel, másrészt részben nekik köszönheti, hogy elnök lett.
Terror Charlottesville-ben
Augusztus 12-én szélsőjobboldali tüntetést tartottak a virginiai Charlottesville-ben. Az úgynevezett alt-right rendezvényén
felvonultak horogkeresztes zászlókat lobogtató neonácik, mások antiszemita jelszavakat skandáltak, és ott voltak a Ku-Klux-Klán tagjai is.
Összeverekedtek az ellentüntetőkkel, majd miután a rendőrség feloszlatta a felvonulást, egy 20 éves férfi, James Alex Fields kocsijával az ellentüntetők közé hajtott, megölt egy fiatal nőt, több ember pedig megsérült.
A terrorista anyja később azt mondta, ő úgy tudta, hogy fia egy alt-right gyűlésre megy, amelyet azért tartanak, hogy Trumpot támogassák. Fields maga regisztrált republikánus, szavazott is a tavalyi elnökválasztáson. A Facebookon rendszeresen tett közzé Trumpot támogató bejegyzéseket, de olyanokat is, amelyet arra utaltak, hogy náci nézeteket vall.
résztvevők a charlottesville-i tüntetésen Forrás: Wikimedia Commons
Azzal, hogy Trumpot támogatja, közel sincs egyedül az amerikai neonácik között. A Vox megfogalmazása szerint
a charlottesville-i felvonulás egyfajta coming-out party volt:
a szélsőjobb szinte minden ága megjelent. Ott volt például a fehér felsőbbrendűséget hirdetők egyik vezető alakja, Richard Spencer is – az alt-right kifejezést korábban ő terjesztette el. Az is ő volt, aki Trump megválasztása után konferenciát szervezett Washingtonban, ahol többen náci karlendítésekkel reagáltak arra, hogy „Hail Trump”-ot kiabált. Spencer nem volt hajlandó elítélni a terrortámadást sem, azt mondta, nem is biztos benne, hogy Fields szándékosan hajtott az ellentüntetők közé.
De a tüntetésen megjelent a Traditionalist Worker Party nevű szélsőjobboldali szervezet is, amelynek vezetője, Matthew Heimbach is régi Trump-támogató: tavaly egy kampánygyűlésen, Kentuckyban zaklatta is az ellentüntetőket.
Trump reakciója
Kutatók szerint a charlottesville-i tüntetés annak is a jele volt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető szélsőjobboldaliak jobban részt akarnak venni a politikában – ez pedig elválaszthatatlan attól, hogy
Trump rendszeresen az ő retorikájukat használja,
amikor támadja a muszlimokat, a bevándorlókat, ráadásul sokszor globális összeesküvésekről beszél.
A charlottesville-i terrortámadás után két napig nem is ítélte el a rasszista erőszakot, inkább a médiát hibáztatta. Első nyilatkozata után a Daily Stormer című neonáci lap meg is dicsérte: „Nagyon, nagyon jó. Isten áldja őt” – írták.
Két nappal később végül visszataszítónak nevezte a Ku-Klux-Klánt és a neonácikat. Azt mondta, „a rasszizmus gonosz, és aki erőszakot követ el a nevében, az bűnöző”.
Érdekes módon ezen a szélsőjobboldalon nem sértődtek meg. Richard Spencer annyit reagált rá, hogy
„értelmetlen zagyvaság volt, amit mondott, csak egy ostoba ember venné ezt komolyan
(…) Trump pedig nem ostoba.”
Fotó: MTI/EPA pool/Mark Wilson
Másnap aztán Trump tulajdonképpen igazolta is, hogy mennyire gondolta komolyan előző napi szavait. Sajtótájékoztatóján hevesen gesztikulálva, szinte kiabálva beszélt arról, hogy
„kiváló emberek voltak mindkét oldalon”,
de, ahogy a maga egyszerű nyelvezetével fogalmazott, „volt néhány rossz ember”, és az „alt-left” (ezt a kifejezést a Fox News hírhedt műsorvezetője, Sean Hannity használja gyakran) aktivistái ugyanúgy felelősek az erőszakért.
A testbeszéde alapján több elemző azt mondta: ez volt az igazi Trump, nem a hétfői visszafogott. Ezt erősítették meg a CNN Fehér Ház-i forrásai is, akik szerint „nem ez volt a terv”. Azt mondták, hogy a hétfői beszéd után Trump kifejezetten ideges volt, és többször is visszatért a témára.
A New York Times forrásai szerint tanácsadói kényszerítették a hétfői nyilatkozatra: lánya és veje, Jared Kushner, valamint John Kelly kabinetfőnök. Csakhogy lánya és veje utána elutaztak, Kelly pedig szorosan karba font kézzel, tekintetét mereven a földre szegezve állt a keddi beszéd alatt.
A kabinet többi tagja között is voltak olyanok, akik láthatóan nagyon kényelmetlenül érezték magukat.
David Duke, a Ku-Klux-Klán egy korábbi vezetője, Trump egy másik régi támogatója, aki szintén ott volt Charlottesville-ben ezután a Twitteren megköszönte Trumpnak, hogy „elmondta az igazságot”. Hasonlót írt Spencer is.
Thank you President Trump for your honesty & courage to tell the truth about #Charlottesville & condemn the leftist terrorists in BLM/Antifa https://t.co/tTESdV4LP0
Ez már a sokadik alkalom volt, hogy Trumptól azt várták (saját pártja is), hogy határolódjon el a szélsőjobboldaltól, de ő nem tette. A PBS-nek Gabriel Sherman újságíró azt mondta: Trump „őket is a koalíciója részének tekinti”.
Trump múltja
Trump múltjában sok jele van annak, hogy ennél többről van szó, és
a rasszista nézetek tőle sem állnak távol.
Miközben a legtöbb kérdésben gyakran változtatja a véleményét, abban következetes, hogy gyakran tesz ilyen kijelentéseket.
90 évvel ezelőtt Queensben a Ku-Klux-Klán körülbelül ezer tagja összecsapott a rendőrökkel. Donald Trump akkor 21 éves apját, Fred Trumpot is letartóztatták ezután, igaz, bíróságra nem került az ügy (ami nem volt szokatlan akkor). A Vice szerint több bizonyíték is arra utal, hogy Fred Trump a klán tagja volt.
Fiát is annak szellemében nevelhette, hogy a fehérek felsőbbrendűek. Donald Trumpról például 1973-ban írt először a New York Times: ugyanis az Igazságügyi Minisztérium beperelte őt és apját, mert diszkriminációt alkalmaztak. Ekkor 14 ezer lakásuk volt, amelyeket kiadtak, de
a fekete jelentkezőket legtöbbször elutasították.
Végül peren kívüli megegyezésre jutottak.
Forrás: Wikimedia Commons
A Vox további példákat is összeszedett Trump múltjából. A nyolcvanas években egy volt alkalmazottja azt mondta róla, hogy amikor Trump elment a kaszinójába, a főnökök minden fekete alkalmazottat elküldtek szem elől. 1991-ben az Atlantic City-beli Trump Plaza Hotel és Casino korábbi vezetője idézte könyvében. Eszerint Trump arról beszélt neki, hogy „gyűlölöm, ha feketék számolják a pénzemet (…) az a fickó lusta, de talán nem tehet róla, a lustaság a feketék vérében van”.
2011-ben sokan rasszista támadást láttak amögött is, hogy lelkesen propagálta azt az álhírt, miszerint Barack Obama nem is Amerikában született. Saját kampányában aztán
a mexikói bevándorlókat erőszakolónak és drogkereskedőnek nevezte, a muszlimokat pedig listázni akarta.
A Twitteren meg olyan hamisított statisztikákat osztott meg, amelyeket rasszisták gyártottak.
A kampánya alatt gyakran támadta a „globalizmust” is – ez is egy, a szélsőjobb által használt kifejezés, idegengyűlölő, antiszemita felhangokkal. Az az összeesküvéselmélet áll mögötte, hogy bizonyos csoportok (a „háttérhatalom”) a fehérek és a keresztények elnyomásával világuralomra törnek.
Kapcsolat a szélsőjobboldallal
A szélsőjobboldal a kampánya alatt egyébként szinte egységesen felsorakozott Donald Trump mögé. Elsősorban persze az alt-right, a Steve Bannon által vezetett Breitbarttal, amely
lelkesen terjesztett Trumpot támogató féligazságokat és álhíreket is.
Bannon egyébként azzal védekezett a szélsőjobboldali vádak ellen, hogy lehet, hogy vannak rasszisták, antiszemiták, homofóbok a szimpatizánsaik között, de nem ők a többség. Az Investigative Fund Twitteren végzett elemzése szerint azonban a szélsőséges hashtageket használók zöme általában a Breitbartot is követi.
Trump mögé állt az Alex Jones vezette InfoWars nevű, álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjesztő oldal is – Jones-nak Trump maga köszönte meg a támogatást. Azért viszont már komoly bírálatok is érték, amikor David Duke is bejelentette, hogy Trumpot támogatja – ezt pedig Trump sokáig nem volt hajlandó visszautasítani.
Trump rendeleteket ír alá, a háttérben Steve Bannon Forrás: Wikimedia Commons
A kapcsolat a választás megnyerése után is megmaradt. Bannon ugye bekerült a Fehér Házba, Trump pedig rendszeresen olvassa a szélsőjobboldali internetes troll, Charles Johnson GotNews című honlapját, a New York Times szerint februárban többen is láttak onnan kinyomtatott cikkeket az elnök asztalán az Ovális Irodában.
Ráadásul hivatalba lépése után megvonta a támogatást egy olyan programtól, amely fiatal fehér rasszistákat próbált deradikalizálni. Pedig
neki és stábjának is tudnia kellett, hogy a rasszista szélsőjobboldal potenciális veszélyt jelent.
A Foreign Policy ugyanis megszerzett egy májusi jelentést, amelyet az FBI és a Belbiztonsági Minisztérium közösen készített. Ebben figyelmezették a kormányt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok már eddig is jóval több támadást hajtottak végre 2001 óta, mint bármelyik másik szélsőséges csoport. A jelentés szerint a támadásaik száma nőni fog, és ezek akár halálosak is lehetnek.
Az adatok szerint egyébként 2007 és 2016 között Amerikában a hazai szélsőségesek 372 gyilkosságot követtek el: 74 százalékát szélsőjobboldaliak, 24 százalékát iszlámisták, a maradékot pedig szélsőbaloldaliak.
Hosszú út vezetett idáig
A Southern Poverty Law Center szerint a szélsőjobboldal az elmúlt évben sikeresebb volt abban, hogy bekerüljön a politikai fősodorba, mint előtte 50 évig. A rasszizmus ugyan mélyen beépült az amerikai társadalomba, most viszont a legmagasabb szintig is elért. Az alt-right ugyanis az elmúlt években sikerrel értelmezte újra a fehér nacionalizmust.
Ez a folyamat persze nem Trumppal kezdődött. Kurt Andersen amerikai közíró hamarosan megjelenő Fantasyland: How America Went Haywire című könyvében ezt a folyamatot elemzi, amelynek kivonata a The Atlanticben is megjelent.
Andersen egészen a hatvanas évekig vezeti vissza, hogy mostanra egy olyan világ alakult ki, ahol egyre többen hiszik, hogy nagy összeesküvés, egy háttérhatalom áll minden mögött: az AIDS-től a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokon át a védőoltásokig és gyilkosságokig. A Public Policy Polling felmérése szerint
az amerikaiak 15 százaléka erősen hisz abban, hogy a média és/vagy a kormány titkos, elmét befolyásoló jeleket sugároz a tévéhirdetésekben,
újabb 15 százalék ezt elképzelhetőnek tartja. Nem véletlen, hogy egy olyan ember lett az elnök, aki szemmel láthatóan szintén hisz ezekben.
Andersen szerint a hatvanas évek eszmetörténeti áramlatai közül jónéhány tekinthető ennek az előfutárának, a baloldali gondolatok közül is. Példaként említi azokat, amelyek a mentális betegségek létezését elkezdték „puszta elméletként” kezelni, vagy a mindent megkérdőjelező, sokszor még a valóságot is csak „társadalmi kitalációnak” nevező posztmodern gondolatokat, vagy épp azokat, akik szerint a tudomány egyfajta babona, és minden „igazságot” egyenrangúnak kell tekinteni. Szerinte ennek hatására kezdtek elmosódni a határok a valóság és a fikció között, ezért szaporodtak meg többek között az ufóészlelések is a hetvenes években.
Polgárjogi tüntetés a hatvanas években Forrás: Wikimedia Commons
A 60-as évek eleinte egyébként a baloldali gondolatok győzelmét hozták: a feketékre is kiterjesztették a polgári jogokat, előrelépések történtek a környezetvédelem, a női jogok, a szociális juttatások terén.
A jobboldal számára ez fenyegetést jelentett,
hiszen sok, korábban biztosnak hitt kapaszkodópontot aláásott. Ráadásul gazdasági válság is kezdődött, nem véletlen, hogy a fehér középosztály is egyre inkább vevő lett a rendcsinálást hirdető nixoni programra – féltek, hogy elvesztik a kiváltságaikat.
Sorra alakultak a különböző, a liberális vívmányok ellen küzdeni akaró szervezetek is, például a befolyásos John Birch Társaság. A folyamat Reagan alatt a hidegháborús retorikához való visszatéréssel folytatódott, még a vietnami háborút is újraértelmezték (erről is szól többek között az egyik legelismertebb amerikai történész, Robert Buzzanco Vietnam and the Transformation of the American Life című könyve).
A nyolcvanas évek végére a jobboldalnak sikerült elérnie, hogy eltöröljék a média kiegyensúlyozottságáról szóló törvényt, ami szabad utat nyitott például Rush Limbaugh szélsőjobboldalhoz közeli rádióműsorának is. Neki a kilencvenes évek elején Roger Ailesszel társulva már tévéműsora is volt. Ailes aztán 1996-ban Rupert Murdochhal megalapította a Fox Newst, ahol szintén gyakran adnak teret összeesküvés-elméleteknek.
Az információs forradalom, az internet elterjedése tovább segítette az ilyen csoportokat, hiszen sokkal könnyebben rátalálhattak egymásra. Ráadásul, ahogy azt Michael Barkun már 2003-ban, az A Culture of Conspiracy című könyvében megírta, az áltudományok, összeesküvés-elméletek, okkultizmus szorosan összefüggenek: ha valaki az egyikre keres az interneten, óhatatlanul is belefut más, hasonló témákba, és egyre jobban magával ránthatja a közeg (és akkor még a Facebook-csoportok sehol nem voltak).
Kurt Andersen szerint a (szélső)jobboldalon
egyre több olyan társaság alakult, amely a paranoid összeesküvéselméletekre alapozza magát, és ezek egyre befolyásosabbak lettek
– elég csak a már említett Alex Jonesra gondolni. Elméleteiket olyan sikeresen terjesztették, hogy a Public Policy Polling szerint a republikánus szavazók 34 százaléka hiszi azt, hogy egy titkos háttérhatalomnak van egy terve arra, hogy az egész világot uralja.
Ezek a gondolatok egyre inkább megjelentek a fősodorban is. 2008-ban még a republikánus elnökjelöltek háromnegyede mondta, hogy hisz az evolúcióban, 2012-ben már csak a harmada, tavaly pedig egyetlen egy: Jeb Bush.
Forrás: Flickr / Gage Skidmore
Egy ilyen gondolat indította be Trump politikai karrierjét is (az álhír, hogy Obama nem Amerikában született), és ez a közeg segítette a felemelkedését. Hiszen
ő maga továbbra is terjeszti az összeesküvés-elméleteket:
a Foxon arról beszélt a kampány alatt, hogy egy másik republikánus elnökjelölt-aspiráns, Ted Cruz apjának köze volt a Kennedy-gyilkossághoz, megígérte, hogy nyilvánosságra hozza, ki rombolta le „valójában” a World Trade Centert 2001 szeptemberében, és a Twitteren továbbra is rendszeresen posztol álhíreket.
Azt sem szabad azért elfelejteni, hogy, ahogy a New Yorker is megjegyzi, nem a szélsőjobboldal adja Trump bázisának zömét, de ők nagyon elkötelezzetek felé – ő pedig nagyon hálás nekik.
A jövő
A Brookings Intézet szerint Trump elidegenedett a pártja elitjétől, hat hónap alatt szinte semmilyen eredményt nem tudott felmutatni. Népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, a Gallup szerint elfogadottsága már csak 34 százalékos.
Ezért is gondolták páran azt, hogy Steve Bannon távozása egy gesztus a pártelit felé, Trump ezzel elveszíti egy fontos tanácsadóját, és talán mérsékeltebb hangnemre vált.
Csakhogy Bannon befolyása nem csökkent.
Egyből visszavette a Breitbart vezetését, és be is jelentette, hogy háborút indít Trump néhány tanácsadója ellen (többek között Kushnerre és Kelly kabinetfőnökre gondolhatott), neki viszont nem akar kárt okozni. Azt mondta, hatékonyabban segítheti az elnököt kívülről, és „aki az utunkba áll, azzal háborúba megyünk”.
Steve Bannon Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
Trump keddi, phoenixi beszédét a Breitbart meg is dicsérte. Ott egyébként Trump fél órán keresztül beszélt Charlottesville-ről, többek között olyanokat mondott, hogy szerinte a média „beteg”, és a baloldal felelős az egészért, de, ahogy fogalmazott, „visszavesszük történelmünket és örökségünket”.
Nem várható tőle, hogy mérsékeltebb hangot üssön meg.
Egy korábbi kampánytanácsadója, Sam Clovis személyében egy olyan embert jelölt a Mezőgazdasági Minisztérium fő tudományos posztjára, aki szerint a klímaváltozás hülyeség, az azonos neműek házassága pedofíliához vezet, Obama pedig nem amerikai – vagyis pont ugyanazokat a szélsőjobboldali nézeteket hangoztatja, mint ő. Saját állítása szerint egyébként Clovis még ufót is látott.
Pénteken pedig Trump kegyelmet adott Joe Arpaiónak, az arizonai Maricopa megye rasszista seriffjének, a szélsőjobboldal egyik ikonjának, aki sokáig zaklatta a helyi latino közösséget, bőrszínűk alapján gyanúsított meg embereket, és hiába tiltotta meg neki ezt egy bíró, folytatta a gyakorlatot, ezért börtönre ítélték. Az Amerikai Szabadságjogok Uniója szerint az, hogy Arpaio kegyelmet kapott, „a rasszizmus elnöki támogatását jelenti”.
Többen, például Peter Simi, a Chapman Egyetem szociológiaprofesszora, attól is tartanak, hogy a radikálisok a következő időszakban még erősebbek lesznek. Annyi biztos, hogy a szélsőjobboldal egyre több felvonulást tervez, Richard Spencer például a következő hónapban a Floridai Egyetemen tartana egyet.
Frank Tibor akadémikussal, az ELTE Amerikanisztika Tanszék egyetemi tanárával beszélgettünk.
A charlottesville-i események fényében indokolt a kérdés: mi a helyzet ma fehérek és feketék viszonyában ?
Többször elmondtam és meg is írtam már, hogy Észak és Dél polgárháborúját befejezetlennek tekintem [Az ígéretek földje, ÉS, LX: (32) (2016) 3-4. o.]. A feketék és a fehérek közötti kapcsolatok ma is erősen megterheltek, bár sok kísérlet történt és történik a feszültség enyhítésére. Példa erre a politikai korrektség (PC), amely megtiltja bizonyos szavak, kifejezések használatát az országban, de ennek alkalmazását a gyakorlatban erősen túlzásba vitték és az eredmény sokszor negatív lett. A feketék ugyan hivatalosan ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a fehérek, a gyakorlatban azonban minden szinten működik a diszkrimináció. A korábbi társadalomszerkezeti elméletek, például az olvasztótégely, a mozaik vagy a gyümölcssalátás tál kudarcot vallottak, nem sikerült a különböző közösségeket egyetlen nagy eszme körül működtetni. Manapság leginkább a multikulturalizmus a hívószó, de a jelek szerint ez sem éri el a kívánt hatást, az ellentétek szőnyeg alá söprése nem megoldás. Úgy fogalmaznék, hogy az emberi gondolkodás megváltoztatása ebben az összefüggésben több száz év alatt sem sikerült az Egyesült Államokban, sok jó szándék ítéltetett halálra.
Miért éppen Charlottesville-ban tört ki a feszültség?
Robert E. Lee tábornok szobra jelkép. A fehérek egyes csoportjai számára a felsőbbrendűségüket, a feketéknek az elnyomást sugallja. Nem szabad elfelejteni, hogy ma az országban több, mint 43 millió fekete él, a lakosság 13.3%-a. A csak részben feketékkel együtt ez a szám még magasabb: 46,8 millió ember, a lakosság 14.5%-a. Számukra a rabszolgatartó Dél hőseinek országosan 700 szobra és emlékműve elviselhetetlen mementója a korábbi szörnyűségeknek. Ugyanakkor minden emlékmű elmozdításában benne foglaltatik a történelem átírásának a veszélyessége. Ki és milyen alapon döntsön a lebontásról? Charlottesville-ben a döntéshozók (a demokrata párti polgármester vezetésével) több menetben próbálták enyhíteni a feszültséget: először a szobornak helyet adó parkot nevezték át Lee nevéről az Emancipáció Parkjává és csak ezután hozták meg vitatott és a szélsőjobb által otrombán támadott döntésüket a lovas szobor eltávolításáról. Mindez előhozza az emlékezetpolitika konkrét, tárgyi megjelenítésének problémáját. Ezt Magyarországon is jól ismerjük, hiszen valamennyi rendszerben átneveztek tereket, utcákat és eltávolítottak/visszaépítettek/felépítettek olyan szobrokat/emlékműveket, amelyekkel az uralkodó rezsim azonosulni akart, illetve nem akart. Jó példa erre a parlament melletti Andrássy Gyula-emlékmű, amelynek anyagát korábban beolvasztották a Sztálin-szoborba és úgy tudni, hogy ez az akció részben visszafelé is megtörtént. Ugyanakkor a lakosság többsége megszokta és ragaszkodik azokhoz a köztéri műtárgyakhoz, amelyeket megszokott. A dilemma feloldásában nagyon izgalmas, nemzetközileg is értékelt példa a budafoki Memento Park, amely befogadta és az érdeklődők számára láthatóvá teszi a korábbi politikai rendszer önreprezentációjának darabjait.
Mi az amerikai identitás lényege, mi tartja össze ezt a sokszínű népet?
A jó értelemben felfogott és hirdetett patriotizmus, az amerikaiak büszkék az országukra és a teljesítményeikre. Paradox módon fontos összetartó erő a tudatlanság is: az amerikaiak nagy része nemigen ismeri a földrajzot és a történelmet, nem követi a külföldi történéseket és nem is nagyon érdeklődik irántuk. Szerintük az USA a világ, a világ meg az USA.
Van-e általánosítható üzenete a történetnek?
A „történelem” egyszerre az események összegzése, lezárása, de egyben mozgó dolog is. Nincs végleges történelem: egyrészt előkerülnek új dokumentumok, készülnek új interpretációk, másrészt az idő előrehaladásával sok mindent máshogy látunk valamennyien, s így mi, történészek is. Ezért is készülnek folyamatosan új könyvek és tankönyvek, amelyek egész generációk gondolkodását befolyásolhatják. Az iskola, a média, de még a közösségi hálózatok is hozzájárulhatnak a múlt, az emlékezet, a véglegesnek hitt történelem változásához. A régebbi és az újabb történelemképek közötti különbségek, ellentétek nagyon szívósan élnek az emberi gondolkodásban.
Donald Trump amerikai elnök legfrissebb tweetjében üdvözölte „azokat a szép számban megjelent tüntetőket, akik Bostonban felemelték a szavukat a bigottság és a gyűlölet ellen”, s leszögezte, hogy „országunk hamarosan ismét egységes lesz”. Az előzetes félelmek – szerencsére – nem váltak valóra, nyugodtan telt a nap az amerikai nagyvárosban.
Donald Trump több üzenetet is küldött a twitteren azután, hogy többé-kevésbé békésen véget ért a felvonulás.
„Nagyszerű országunk évtizedek óta megosztott. Néha szükség van tiltakozásokra, hogy begyógyítsad a sebeket, és a mi sebeink be fognak gyógyulni, és erősebbek leszünk, mint valaha”
– írta az elnök, aki méltatta azt a módot, ahogy a rendőrség kezelte a megmozdulásokat.
I want to applaud the many protestors in Boston who are speaking out against bigotry and hate. Our country will soon come together as one!
A bostoni rendőrség 27 embert vett őrizetbe szombaton, zömüket nem megfelelő viselkedés miatt. Voltak azonban letartóztatások azért is, mert egyesek a rendőrökre támadtak – jelentette a CNN.
Charlottesville hatása
A felvonulást azelőtt kezdték el szervezni, hogy a múlt hét végén a virginiai Charlottesville-ben halálos és sebesült áldozatokat követelő merénylet, majd azt követően összecsapások voltak a szélsőjobbos nácik és az ellenük utcára vonulók között. A hétvégi események nyomán országszerte felháborodás tört ki, nem kis részt amiatt is, ahogyan Trump kezelte az ügyet. Először nem volt hajlandó elítélni a náci merényletet és demonstratív felvonulásukat, s két napba telt, mire némileg mást mondott.
A hét emiatt sűrű, lemondásokkal és kirúgásokkal terhelt volt Washingtonban. A többi között távozott Trump stratégiai főtanácsadója, Steve Bannon. Ennek fényében különösen érdekesek az elnök mostani – legalábbis kétértelmű – tweetjei.
A bostoni akció
Ahogy szombaton megírtuk, a szervező, a magát Boston szólásszabadság koalíciónak nevező csoport „libertáriusokat, konzervatívokat, tradicionalistákat, klasszikus liberálisokat, Trump-támogatókat” és azokat hívta a felvonulásra, akik „élvezik a szólásszabadságot”. Az ellentüntetők többségükben baloldali csoportok hívására magyar idő szerint már kora délután elkezdtek gyülekezni, olyan transzparensekkel, mint
Óriási a készültség Bostonban, ahol a magukat konzervatívként aposztrofáló szervezők a szólásszabadságért hirdettek felvonulást a belvárosban, ám helyi idő szerint már a délelőtti órákban ellentüntetők ezrei is felvonultak. Rendőrökben sincs hiány.
Nem véletlen a nagy készültség: egy héttel a charlottesville-i merényletet követelő náci akciók után Amerika újabb összecsapásoktól tart a szélsőjobb és a demokráciáért, a toleranciáért, az amerikai értékekért felvonulók között. A szervező, a magát Boston szólásszabadság koalíciónak nevező csoport „libertáriusokat, konzervatívokat, tradicionalistákat, klasszikus liberálisokat, Trumpistákat” és azokat hívta a felvonulásra, akik „élvezik a szólásszabadságot”. Az ellentüntetők, többségükben baloldali csoportok hívására, magyar idő szerint már kora délután elkezdtek gyülekezni, olyan transzparensekkel, mint
No Trump. No KKK. No racist USA.
– jelentette a CNN.
Az első jelentések szerint, helyi idő szerint nem sokkal dél után már nagyon feszültté vált a hangulat. Az AP jelentette, hogy a televíziós kamerák rögzítették, amint egy ellentüntető szitkokat kiabálva üldözőbe vett egy Trump-párti tüntetőt, akit utóbb sikerült kimenteni a tömegből.
Vasárnap folytatás
A vasárnap sem lesz csendes az USA-ban. Atlantában, Dallasban és más városokban szerveznek felvonulásokat.
Az a stratégia, ami a múlt évi tusványosi beszéddel kezdődött ma omlott össze – talán véglegesen.
2016 júliusában Orbán Viktor az első hivatalban levő kormányfő volt, aki kiállt Donald Trump mellett. Bár sokan cikkeztek akkor, hogy ez valójában nem Trumpnak szánt vazallusi eskü volt, hanem csak azért mondta, mert Clinton győzelmét – és a magyar-amerikai kapcsolatok további romlását várta, egy kétségtelen, Orbánnak és körének Trump, és az „alt-right” kimondottan szimpatikus. Ugyanaz a stílus, ugyanaz az ellenségkép, ugyanaz a végtelen sértettség munkál bennük. És megvannak a kapcsolatok is közöttük.
Sokaknak talán fel sem tűnt, de Trump felemelkedésével párhuzamosan váltott tudósítót az MTI Washingtonban. Pogár Demeter – aki régi népszabadságosként a fehér holló volt a rendszerben – ment, és jött Járai Judit. Ez persze egy teljesen átlagos váltás is lehetett volna, hiszen tudósítók jönnek és mennek. Az pedig, hogy egy látványosan kormánypárti figura kerül tudósítói posztra a mai magyar közmédiában inkább rendszerszerű, mint különleges. De Járai nem egyszerű tudósító – legalább is sokan mondják, akik ismerik. Közvetlenül van becsatornázva Orbánhoz, akárcsak néhány más közismert közmédiás arc. És – ez benne a különösen érdekes – közvetlen kapcsolatban van az amerikai alt-righttal.
Vannak persze más kapcsolatok is a magyar és az amerikai kevésbé mérsékelt jobboldal között – hogy mást ne említsünk, a folyamatosan őrült ötletekkel jelentkező magát volt kémnek és a vitézi rend örökösének valló Gorka Sebestyén. De Járai – és ez az MTI egyre sajátságosabb tudósításaiból is kiérezhető volt – közvetlenül a Breitbart vezetőivel volt jóban. Azzal a Steve Bannonnal, akiről Trump kormányzásának első napjaiban úgy tűnt, ő lesz a Fehér Ház valódi ura. Irodát kapott a Nyugati Szárnyban, stratégiai főtanácsadó lett, és helyet kapott a Nemzetbiztonsági Tanácsban. Orbánék szép reményekkel indultak. De a dolog láthatóan nem jött össze. A magyar-amerikai kapcsolatok szintjét láthatóan nem az ideológiai elvtársiasság vagy az egyre mélyebben benyaló vazallusi fogadkozások határozták meg. Hanem a magyar kormány vélt vagy valós oroszbarátsága, meg az, hogy a CEU ügyet egészen máshogy látták Budapesten, mint Washingtonban. Ott speciel úgy, hogy egy amerikai intézményt ért támadás. Le is cserélték a nagykövetet, mondván nem sikerült megismertetni kellőképpen a magyar álláspontot. Majd jött az új nagykövet, Szabó László, aki igen diplomatikusan első interjújában anyázta a State Departement apparátusát. De még mindig volt remény – Bannon, ha a Nemzetbiztonsági Tanácsból McMaster tábornok kérésére el is távolították – a helyén volt.
Mostanáig.
Mert miután az elmúlt napokban ismét nettó hülyét csinált magából a Charlottesville-i erőszak ügyében, már nem volt más választása Trumpnak, mint, hogy kirúgja.
Orbán utolsó esélye is elszállt
Trump lassan pedig már az összes közép-európai vezetővel lekezelt – még Iohannisszal is – de Orbánnak eddig csak annyi jutott belőle, hogy lelkes kiskutyaként csóválhatta a farkát egyszer, amikor látótávolságban voltak.
„Rajta tartom az ujjam a ravaszon, jön Bannon, a Barbár” – ígéri Steve Bannon Donald Trump amerikai elnök – egészen tegnapig volt – stratégiai főtanácsadója. Szerinte vége a Trump-elnökségnek.
Forrás: A Fehér Ház Facebook oldala Ki tudja, hányan dolgoznak még Trumpnak azok közül, akik ott voltak az első elnöki rendelet aláírásánál?
A nemzetbiztonsági tanácsadó Michael Flynn, a sajtófőnök Sean Spicer, a kabinetfőnök Reince Priebus és a kommunikációs vezető Anthony Scaramucci után Bannon a következő távozó „nagy név”. Bannon a The Weekly Standard című hetilapnak nem teketóriázott, s azt mondta, hogy
a Trump-elnökségnek vége.
Az MTI tudósítása szerint egy belharcokkal küszködő Fehér Házról beszélt, s azt jósolta, hogy ezek a belviszályok és személyi viták a távozása után sem szűnnek majd meg.
Amerika marad az első
Mint emlékezetes, Steve Bannon volt az, aki segített „Az Amerika az első” kampány elindításában és végigvitelében. Bannon most visszatért az ultrakonzervatív Breitbart News-hoz, s fogadkozik, hogy továbbra is harcolni fog azért, amivel Trump megnyerte a választásokat – írja a BBC emlékeztetve arra, hogy a 63 éves Bannont vádolták már antiszemita és fehér felsőbbrendűségi nézetek hangoztatásával is.
Interjújában megerősítette azt a csütörtökön a The New York Times című lapban megjelent hírt, miszerint már augusztus 7-én benyújtotta lemondását, ezt e hét elején jelentette volna be nyilvánosan is, de a Charlottesville-ben a múlt hét végén lezajlott atrocitások miatt elhalasztotta. A BBC arról ír, hogy Trump nyomás alá került az ultrajobbosok múlt hét végi véres akciója után.
Trump első reakciói nagy felháborodásokat keltett, s két nap kellett a félig-meddig elfogadható megnyilvánulásához.
A virginiai városban végrehajtott véres merénylet és az azt követő ultrajobbos akciókat követő felháborodáshullám sorra kényszerítette távozásra az embereit, mielőtt némileg visszakozót fújt volna.
Reakciók, latolgatások
A Politico című lap értékelése szerint Steve Bannon távozásával „a globalisták győztek”, Steve King, iowai republikánus képviselő a The Wall Street Journalnek azt hangsúlyozta, hogy Bannon távozásával hangnemváltás lesz a Fehér Házban. A The Wall Street Journal szerint kiválóan ismerte és értette mind a konzervatív média működését, mind a Trump egyik fő szavazói bázisát jelentő „kékgalléros”, azaz munkásréteget. A lap szerint e képességei egyaránt tehetik őt Donald Trump nagyhatalmú külső támogatójává vagy nagy hatalmú ellenfelévé – idézi az MTI. Mindenesetre Chris Ruddy, a Newsmax című konzervatív lap vezérigazgatója, aki baráti viszonyt ápol Donald Trumppal, úgy nyilatkozott, hogy az elnök valószínűleg továbbra is kikéri majd a távozott stratégiai főtanácsadó véleményét.
Két tanácsadói testületet is feloszlatott Donald Trump, miután sorra távoztak a tagjaik, amiért az elnök nem hajlandó egyértelműen elítélni a hétvégén, Charlottesville-ben történt neonáci történt erőszakot. Trumpot egyre több republikánus is bírálja.
A feloszlatást Trump a Twitteren azzal magyarázta, hogy nem akarja, hogy a tagok nyomásgyakorlásnak legyenek kitéve. Valójában inkább az lehet a háttérben, hogy sorra mondtak le a tagok.
Rather than putting pressure on the businesspeople of the Manufacturing Council & Strategy & Policy Forum, I am ending both. Thank you all!
Előtte a New York Times szerint a Blackstone-csoport vezérigazgatója, Trump egyik jó barátja, telekonferenciát szervezett a Stratégiai és Politikai Fórum tanácsadóinak részvételével, ahol az a döntés született, hogy testületileg lemondanak. Közleményükben elítélték a rasszista erőszakot.
Közben a másik testület, az Amerikai Ipari Tanács tagjai is sorra lemondtak: volt, aki arra hivatkozott, hogy
nem tud tanácsokat adni egy olyan elnöknek, aki tolerálja a terrorizmust.
A hétvégén Charlottesville-ben szélsőjobboldali tüntetést tartottak (itt írtunk róla), a neonáci szimbólumokkal felvonulók, köztük Ku-Klux-Klán tagok összeverekedtek az ellentüntetőkkel, majd később
egy 20 éves szélsőjobboldali férfi kocsival az ellentüntetők közé hajtott és megölt egy nőt.
Az esetet Jeff Sessions igazságügyi miniszter terrorizmusnak nevezte, Trump azonban két napig nem volt hajlandó egyértelműen elítélni a rasszista tüntetőket. Hétfőn megtette, de aztán kedden ismét arról beszélt, hogy „mindkét oldal” felelős az erőszakért.
Emiatt egyre több republikánus is tiltakozik. A két volt elnök, George H. és George W. Bush közös közleményt adott ki, amelyben azt írják:
Amerikának vissza kell utasítania a rasszista fanatizmust, az antiszemitizmust és a gyűlölet minden formáját.
Paul Ryan, a képviselőház elnöke a Twitteren azt írta: „a fehér felsőbbrendűség hirdetése visszataszító”.
We must be clear. White supremacy is repulsive. This bigotry is counter to all this country stands for. There can be no moral ambiguity.
Lindsey Graham szenátor közleményében azt írta: Trump szavai megosztják és nem gyógyítják az amerikaiakat. Ben Carson lakásügyi és városfejlesztési miniszter a Facebookon azt írta: a gyűlölet és a fanatizmus továbbra is jelen van az országban, és harcolni kell ellene.
Trump népszerűsége egyébként mélyponton van: mindössze 34 százalék elégedett vele.
Az Egyesült Államok elnöke kemény szavakkal ítélte el a neonáci merényletet, mely Virginia államban történt Charlottesville városában.
Egy neonáci fiatalembert letartóztattak, mert autójával belehajtott azokba a tüntetőkbe, akik a szélsőjobboldali és fajgyűlölő megmozdulás ellen tiltakoztak Virginia államban. Ez az állam a polgárháború idején a déliek egyik bástyája volt. Ezért Charlottesville-ben még mindig állt Lee tábornok szobra. Lee tábornok a déli haderő főparancsnoka volt, aki végül letette a fegyvert az északiak előtt. A szobrot diszkréten el akarták távolítani. Ez ellen tüntettek a Ku Klux Klan és más szélsőséges csoportok hívei.
Egy fiatal tanárnő meghalt miután a neonáci fiatalember belehajtott az ellentüntetőkbe.
Virginia demokrata kormányzója határozottan elítélte a neonáci fiatalember gyilkos tettét. Washingtonban többen terroristának nevezték a neonáci fiatalembert hiszen ugyanazt a módszert alkalmazta mint az Iszlám állam dzsihád harcosai. A bíróság nem engedélyezte, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezzék. Trump elnök kezdetben csak általában ítélte el az erőszakot. A negatív visszhangot megérezve most váltott, és határozottan elvetette a szélsőséges gyűlölködő szervezetek akcióit. „A rasszizmus maga a gonosz!”- hangsúlyozta az Egyesült Államok elnöke. Aki korábban nem sietett ilyen kemény szavakkal elítélni a fajgyűlöletet miután tudta: szavazóinak jórésze faji előítéletekkel van tele.
Steve Bannon, aki a kampányban főtanácsadó volt és jelenleg is a Fehér Házban üldögél, igen megértőnek mutatkozott korábban azok iránt a csoportok iránt, melyek a fehérek faji felsőbbrendűségét hirdetik. Csakhogy Trumpnak is figyelembe kell vennie: az Egyesült Államokban csakis az elit soraiban őrizte meg domináns szerepét a fehér, angolszász és protestáns közösség.
A népesség többsége már régóta valamilyen faji, nemzeti vagy vallási kisebbséghez tartozik.
És az elit is ebbe az irányba mozdul: Amerika legjobb egyeteme, a Harvard nemrég büszkén közölte, hogy elsőéves diákjainak többsége immár a kisebbségekhez tartozik. Ezek a fiatalok olyan társadalomban fognak fontos szerepet betölteni, amely rendkívül sokszínű, ezért jó, ha már az egyetemen megtapasztalják ezt a multikulturális jelleget- hangsúlyozta a Harvard egyetem szóvivője.
Az amerikai elnök két nap után mondta ki, hogy „a fajgyűlölet maga az ördög és akik ennek a nevében követnek el erőszakot – bűnözők”.
A virginiai Charlottesville-ben szombaton halálos áldozattal járó szélsőjobbos tüntetés volt. A Ku Klux Klan és a többi fehér felsőbbrendűséget hirdető csoport azért tiltakozott, mert a demokrata városvezetés el akarta távolítani Robert Lee konföderációs tábornok szobrát. A városban összetűztek a szélsőjobbosok és az ellentüntetők. Közben egy gépkocsi szándékosan az ellentüntetők közé hajtott, egy nő meghalt. A rendőrség később őrizetbe vette a szintén szélsőséges elkövetőt. A kormányzó rendkívüli állapotot hirdetett. Később egy rendőrségi helikopter is lezuhant, két személy életét veszítette.
Donald Trump amerikai elnök első nyilatkozásában még minden szembenálló felet elitélt. Ezzel felháborodást váltott ki még a republikánusok között is.
Hétfőig kellett várni arra, hogy kimondja: „A fajgyűlölet maga az ördög és akik ennek a nevében követnek el erőszakot – bűnözők, beleértve a Ku Klux Klant, az újnácikat, a fehér felsőbbrendűséget hirdetőket és más gyűlöletet szító csoportokat.
Ezek semmibe vesznek mindent, ami számunkra, amerikaiak számára értékes”.
Egyesek szerint Trump még mindig adós maradt azzal, hogy terrorista tettnek minősítse a szombati erőszakot. Ezt Jeff Sessions igazságügy miniszter már megtette.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
