Már nem egyszerűen lefizetnek egy-egy játékost vagy bírót. Egész csapatokat vesznek meg – az üzlet eddig még legális, csak aztán annak megfelelően kezdik el befolyásolni a meccseket, ahogy éppen fogadtak.
A fogadásokkal akár egy meccs alatt is megkereshetik az egész befektetés árát. Egyre több európai országban van erre példa, jellemzően alacsonyabb osztályú klubokat vesznek meg a csalók, azokat ugyanis alig ellenőrzik.
Idén április 29-én Longfordban játszott a másodosztályú ír focicsapat, az Athlone Town. 407 néző ment ki a meccsre. A 80. percben 2-1 volt az állás, amikor a Facebookon megjelent egy komment. Az írója a fogadásokat figyelve azt jósolta, hamarosan újabb gól születik. A kommentet a fogadási csalásokkal foglalkozó Federbet nevű cég alapítója, Francesco Baranca írta. Ugyanis azt vette észre, hogy nagyon sok pénzt tettek arra, hogy legalább négy gól lesz a meccsen, és hogy a Longford az utolsó 10 percben lő egyet.
Így is történt. Csakhogy ehhez az is kellett, hogy az Athlone edzője átszervezze csapatát: a román középpályást, Dragos Sfrijant hátravitte védőnek. A gól vicces körülmények között született, Sfrijan és a lett kapus, Igors Labuts is óriásit hibázott. Az interneten már rögtön olyan kommentek jelentek meg, hogy
„valaki most biztosan sokat keresett”.
A meccs után Sfrijan azt mondta: ő mindent beleadott, most játszott a legjobban, amióta a csapathoz került, és szerinte hihetetlen, hogy gyanúsítják, állítása szerint még meg is sérült a meccsen, kórházba kellett mennie utána. Labuts szintén ártatlannak nevezte magát, hatalmas hibájáról csak annyit mondott:
ha jó kapus lenne, a Real Madridban védene.
A román Gazeta Sporturilor sportlap szerint azonban nem ez volt az Athlone egyetlen gyanús meccse. Márciusban a Cobh Ramblers elleni 1-5-ös meccsen Labuts szintén potyagólt kapott, egy másik gólnál pedig Sfrijan és a csapathoz szintén nemrég érkezett Dany Hernandez hibázott nagyot. Áprilisban az UCD ellen az első 10 percben Labuts kiejtett egy könnyű labdát, a végén pedig, a longfordi meccshez hasonlóan, Sfrijan hátrakerült a védelembe és el is vétett egy labdát, ami után a csatár egyedül maradt a kapussal szemben – talán nem meglepő, hogy ezen a meccsen épp arra kötöttek sok fogadást Ázsiában, hogy lesz gól az első és utolsó 10 percben. Lett.
A right thumping tonight by the division leaders.
Közzétette: Athlone Town AFC Official – 2017. június 2.
Az új üzleti modell
Az Athlone-botrány hátterét részletesen felgöngyölítő Spiegel szerint évente ezermilliárd dollárt költenek sportfogadásokra világszerte, ennek 70 százalékát focira. Az üzlet egyre nő, a legnagyobb szereplők Ázsiában, a Fülöp-szigeteken és Kínában vannak. Gyakorlatilag mindenre lehet fogadni: a végeredményre, a gólok számára, arra, hogy hány büntető vagy sárga lap lesz.
Ezért persze vannak, akik megpróbálják befolyásolni az eredményeket. A hagyományos módszer az volt, hogy megvesztegettek egy-egy játékost vagy bírót.
Ennél is egyszerűbb azonban, ha egy egész csapatot vesznek meg.
A sportbiztonsággal foglalkozó International Centre for Sport Security (ICSS) hírszerzési igazgatója, Javier Mena az Asia Times-nak azt mondta, néhányan már 2013 óta követik ezt a módszert: megvesznek egy csapatot, vagy legalábbis többségi tulajdont szereznek benne, aztán új edzőt és játékosokat hoznak, majd sorra születnek a furcsa eredmények, amelyekkel persze valaki mindig sokat nyer egy-egy fogadáson.
A kulcsfigura
Az Athlone Town Írország legrégebbi focicsapata, 130 évvel ezelőtt alapították, a 70-es években nemzetközi kupaszereplő is volt. A csapat azonban annyira elszegényedett, hogy már fizetést sem mindig tudott adni, így egy meccsre ki se álltak a játékosok tiltakozásként. Ekkor jelent meg a Pré Season nevű portugál cég, 500 ezer dollárt fektetett a csapatba, így 70 százalékos tulajdonrészt szerzett.
Az esettel foglalkozó lapok szerint az ügylet mögött valójában egy kínai férfi, Mao Hsziao-dong állt, aki a futball világában az Eric Mao nevet használja. 34 éves, Pekingben született, az ottani Népi Egyetemen végzett, aztán focival foglalkozó televíziós újságíró lett. Játékosügynökként FIFA-licenszet is szerzett. Elég rejtőzködő életet él, az interneten nem találni róla képet, LinkedIn-profilja is gyakorlatilag üres.
A Spiegelhez azonban a Football Leaks szivárogtató oldal segítségével eljutott egy titkos jelentés, amelyet az ICSS írt. Eszerint Eric Mao
egy fogadási csalásokra specializálódott szervezet vezetője Szingapúrban és a globális csalóhálózat egyik kulcsszereplője.
Javier Mena az Asia Times-nak azt mondta, már évek óta figyelik Maót, aki kapcsolatban volt a bundabotrányok másik hírhedt szereplőjével, Wilson Raj Perumallal is. Az ő neve onnan lehet ismerős, hogy vallomást tett, könyvet is írt a fogadási csalásokról. Kétszer volt börtönben, egy ideje Magyarországon él, hivatalosan visszavonult, de a Spiegel szerint lehetnek még kapcsolatai csalókkal – ő maga ezt tagadja.
Eric Mao egy portugál edzőn, Nelo Vingadán keresztül került szorosabb kapcsolatba az európai focival. Ő korábban volt a portugál olimpiai válogatott kapitánya, a szaúd-arábiai válogatottal Ázsia Kupát, az egyiptomi Zamalekkel afrikai szuperkupát nyert.
2011-ben aztán a Dalian Shide, az addigi egyik legsikeresebb kínai csapat edzője lett. Csakhogy a következő évben a klub milliárdos tulajdonosa, Hszü Ming együtt bukott a Hszi Csin-ping kínai elnök legnagyobb ellenfelének számító Bo Hszi-lajjal. Hszü börtönbe került, miután beismerte, hogy kenőpénzt fizetett Bónak, a börtönben pedig rejtélyes körülmények között meghalt.
Mao később portugál újságoknak azt mondta, ő segített Nelo Vingadának visszaszerezni a pénzét, amivel a Shide tartozott neki az összeomlás után. Vingada nem sokkal később ezt viszonozta: segített Maónak tulajdonrészt vásárolni egy portugál focicsapatban, az Atlético Clube de Portugalban (ACP).
Mao Hongkongban bejegyzett cége, az Anping 2013-ban a csőd szélén vette át a csapatot, ahol 70 százalékos tulajdonrészt szerzett, Vingada pedig rövid ideig a klub elnöke lett. Egyik első igazolásuk egy lett kapus, bizonyos Igors Labuts volt – ugyanaz, aki aztán az Athlone-hoz került. Portugáliába a Jurmalától érkezett. Sokatmondó, hogy a csapatot az UEFA már vizsgálta bundavádak miatt, Labuts a szervezet szerint 17 gyanús meccsen játszott.
No passado domingo, jogo a contar para 29ª jornada da Segunda Liga, Igors Labuts foi considerados por muitos o Homem-do-Jogo.
Közzétette: Atlético Clube de Portugal – Futebol, SAD – 2015. február 24.
Az Asia Times szerint Mao Portugáliában két bizalmi emberrel dolgozott: Bruce Jivel és Nancy Caóval. Portugál lapok szerint Ji rendszeresen bement az öltözőbe, hogy változtatásokat követeljen a csapaton. A következő évben már az Interpol is vizsgálta a csapat állítólagos bundaügyeit.
Mao viszont közben sorra vette az újabb csapatokat. Kínában például övé a Csungking Lifan. A csapat francia edzőjét, Franck Dumas-t tavaly szeptemberben adócsalás miatt Franciaországban három év börtönre ítéltek, de ezt felfüggesztették, amikor kiderült, hogy szenvedélybeteg. Méghozzá fogadásfüggő.
Tavaly Maóék megszerezték a szintén nehéz anyagi helyzetben lévő román FC Clincenit is, a Gazeta Sporturilor szerint egy volt focista, Alexandru Dragomir segítségével. Eric Mao itt a háttérben maradt, a korábban Magyarországon, Sopronban is focizó Dragomir csak annyit mondott, hogy kínai befektetők állnak mögötte, de hamar kiderült, hogy az Anpingről van szó. Itt is voltak gyanús meccsek, a csapat ausztriai edzőtáborát például a rendőrök is meglátogatták,
laptopokat és telefonokat koboztak el egy edzőmeccs után, bundagyanú miatt.
Ezek után fektetett be Mao az ír Athlone-ba. Hivatalosan itt sem ő áll az üzlet mögött, de az ACP volt menedzserét, Ricardo Monsantót nevezték ki menedzsernek, és több játékos is érkezett a portugál csapattól, például a kapus Labuts és a cikk elején említett Dany Hernandez.
Az új igazgató pedig egy francia játékosügynök, Marc Formeaux lett. Ő 2012-ben azzal került be a hírekbe, hogy egyesek az akkor még a Lille-ben játszó, azóta a Chelsea-ben világsztárrá váló belga Eden Hazard ügynökének tartották, amiről hamar kiderült, hogy nem igaz.
Volt már klubigazgatói állása: Litvániában a DFK Dainava csapatának irányítása alatt az utolsó helyet sikerült megszereznie a bajnokságban, legalábbis gyanúsnak mondható mínusz 131-es gólkülönbséggel.
Egy meccs alatt megtérül a befektetés
A cikk elején említett Longford-Athlone meccs fogadásaival 600 ezer dollárt lehetett keresni. Vagyis ezzel az egy meccsel többet kaszáltak, mint amennyit befektettek az üzletbe. Ráadásul a fent említetteken kívül Maóék a háttérből több más csapatot is irányíthatnak, a Gazeta Sporturilor szerint például egy észt csapattal is van kapcsolatuk.
És nem ők az egyetlenek, akik hasonló módon akarnak bundázni. Francesco Baranca szerint
már ügynökségek is vannak, ahol nyilvántartják a meccsek manipulálására hajlandó játékosokat.
Javier Mena szerint ehhez az egész világon keresnek focistákat.
A nyomozók szerint nem véletlenül szereznek meg alacsonyabb osztályú csapatokat. Egyrészt, ezeket olcsóbb megvenni, másrészt ezeket a meccseket nem figyelik annyira, fogadni viszont lehet rájuk. Ahogy az Asia Times többször idézett cikkének a címe is mondja: egy meccs se elég jelentéktelen ahhoz, hogy megbundázzák.
