Kisasszony, ma nem kávét kérek, hanem teát. Tejjel, angolosan. Brit ügyekről lesz szó most, illetve arról, milyen hatása lesz annak, hogy az Egyesült Királyság minden jel szerint mégis részt vesz, ha talán utoljára is, az EP-választásokon – bár semmi bizonyosat nem mondhatunk.
Az azonban nem meglepő, csak mulatságos, hogy mindenki másként látja a várható eseményeket.
Persze, Magyarországon látják másként a jósok, és persze, pártállás szerint. A kormány hívei között mintha gonosz optikusok garázdálkodnának, mindegyikük szemüvege torzít és mintha kötelező lenne viselniük ezeket az okulárékat: Oz csak a zöld szemüveget erőltette rá a polgáraira, Orbán már a torzítót is. Ők ugyanis a brit részvételtől elsöprő „szuverenista” győzelmet várnak. Vagy nem, de inkább azért mégis. Mint a Magyar Nemzet írja:
„A szigetországnak jutó 73 mandátumból így elsősorban az euroszkeptikus frakciók, valamint a balközép csoportok profitálhatnak. A Munkáspárt 21 plusz mandátumot hozhat a szocialista frakciónak, az Európai Konzervatív és Reformer (ECR) frakciót erősítő Konzervatív Párt pedig 13, a UKIP 6, míg a Brexit Párt 15 mandátumra esélyes.
Mindez az eleve megosztott EPP helyzetét gyengítené. Számításaink szerint a néppárt mandátumaránya 26 százalék lenne az eredeti elképzelés szerinti – brit kilépéssel számoló – 705 fős EP-ben. Ezzel szemben ha a britek is szavaznak, az EPP csak a mandátumok 24 százalékára esélyes, feltéve, hogy sikerül megőriznie a pártcsaládnak a Fidesz–KDNP és a vele szövetséges szlovén SDS-szel való partneri viszonyt. Ha ez a liberális fordulat miatt mégsem sikerül, az minimum 16 további mandátum elvesztését jelentené, így a jövőbeli néppárti frakció aránya könnyen a szocialisták 21 százalékos mandátumarányához csökkenhet. Ez már komolyan veszélyeztetheti Manfred Weber bizottsági elnöki ambícióit, figyelembe véve, hogy a britek voksaival is számoló kalkuláció szerint a szociáldemokrata, zöld-, liberális és Macron-párti képviselők együttesen 41,5 százalékos mandátumarányra esélyesek.” (Magyar Nemzet)
Hát, urak, érdekes egy tudomány ez a számtan. Ugyanis az euroszkeptikus frakciók erősödése csak akkor mondható ki, ha a frissen alakult Brexit Párt Nigelm Farage vezetésével valóban megszerzi azt a tizenöt helyet, a UKIP is a hatot, és egyikük sem vezeti a népszerűségi listákat. Abszurd az angol humor, hogyne, de azért az volna minden Monty Python-viccek legabszurdabbika, ha jelentős mennyiségű képviselőt küldenének az Európai Parlamentbe azzal a céllal, hogy azok azt a nézetet képviseljék, miszerint nem akarnak az Európai Parlamentben lenni. A Konzervatív (Tory) Párttól várt tizenhárom mandátum pedig optimista becslésnek tűnik annak fényében, hogy a toryk a párt megalapítása, vagyis 1834 óta ilyen népszerűtlenek még nem voltak, mint most.
Aztán a „szuverenista” vagy euroszkeptikus csoportok erősödéshez az is kéne még, hogy legyenek ilyen csoportok. Ezzel szemben egyelőre az valószínűsíthető, hogy a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája képviselőcsoport (EFDD) megszűnik. Az európai parlamenti törvények szerint legalább 7 országból 25 képviselőre van szükség ahhoz, hogy frakció jöhessen létre, és az EFDD ennek már nem tesz eleget.
Megszűnik? Hát hogyan, miképpen? Már nem népszerű a populizmus?
Megeszi, kérem, a Salvini. Ő már bejelentette a Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (EAPN) nevű képviselőcsoport megalakítását, épp az ügyben jön nemsokára Budapestre, hogy becsalogassa ebbe Orbánt és pártját is: eddig körülbelül tíz párt csatlakozott hozzá. Ha a Fidesz elhagyná értük az EPP-t, akkor ez lehetne a harmadik legerősebb csoport. Emellett az Európai Néppárt első helye is bizonytalanná vagy legalábbis szűkössé válhatna. Igen ám, de Salvini csoportjában nem tömegpártok tolonganak, sőt, az EFDD egyes tagjai sem lépnek be – hiába, ahol csupa tisztek és népvezérek vannak, ritka a közlegény, épp ezért arra sem fogadnék nagy összegben, hogy a köztudottan hiperambíciózus Orbán Viktor beáll majd Salvinihez Nemecseknek, közlegénynek vagy harmadik-negyedik embernek.
Szóval, brit részvétel esetén Salvini sem bizonyos, hogy a negyedik helynél feljebb jut, a harmadik már szép eredmény lenne részükről, hiába, a bronz is szépen csillog, kérem, minden sportember tudja.
De akkor nézzük a valós esélyeket, hagyjuk a nagy, magyar álmokat a kormánysajtóból – kik és mennyire esélyesek igazából?
Az Euronews jóval higgadtabb, realistább elemzése szerint a brit részvétellel a szociáldemokrata képviselőcsoport (S&D) járna legjobban. Ennek az az oka, hogy a brit Munkáspártból szép számmal érkező képviselők hozzájuk fognak csatlakozni. A felmérés szerint az S&D-nek 161 képviselője lenne. Az Európai Néppárt sorait azonban egyetlen brit képviselő sem fogja erősíteni. Ennek ellenére a legerősebb frakció maradna 180 taggal. A Europe Elects legújabb mandátumbecslése szerint a liberálisok (ALDE) végezhetnek a harmadik helyen, 104 EP-képviselőjük lehet (a francia elnök Emmanuel Macron pártjának jövőbeli képviselőit is hozzájuk számítva).
Tehát akkor, hölgyeim és uraim, játsszuk azt, hogy ez most a Turf, tétre, helyre, befutóra, hármas befutóra, tegyék meg tétjeiket, az oddsok ebben a pillanatban a következők:
- helyezés: Európai Néppárt, 180 mandátum
- helyezés: Szociáldemokraták, 161 mandátum
- helyezés: ALDE (Liberálisok), 104 mandátum
Negyedik helyezettnek feljöhet még a nyeretlen, még csak nem is kétéves Salvini-frakció, de ő is csak akkor, ha a Brexit Párt, a UKIP és a Fidesz–KDNP egyaránt őt támogatja a futamban, ebben az esetben érhetik el a 92 mandátumot.
Salvini támogatottsága azonban, mint említettem, távolról sem egyértelmű, sok tényezőtől függ, és ezek között még a Fidesz–KDNP a legkevésbé lényeges: többet árthat neki a Marine le Pen barátsága: ugyanis Salvininek most döntenie kellett, kiket választ, a francia Nemzeti Tömörülést vagy a lengyel PiS-t, ugyanis a lengyelek nem ülnek le egy asztalhoz Marine le Pennel – ő a franciákat választotta, de így elvesztett egy erős és viszonylag népes lengyel támogató csoportot.
Azonban álljon meg a verekedés, a brit részvétel kapcsán létezik egy újabb faktor is, nevezetesen az, hogy távolról sem annyira biztos, miszerint az Egyesült Királyságnak annyi képviselője lesz, amennyit a papírforma mond. A büszke Skócia ébredezik, dudák szava szól a Felföldön, éled Caledonia – Nicola Sturgeon skót első miniszter még idén törvényjavaslatot állít össze egy népszavazásról, mely Skócia függetlensége ügyében döntene. Mint mondta:
„Még ebben a parlamenti ciklusban választást kell kínálnunk az embereknek a brexit és a független Skócia között.”
London reakciója sem késett: David Lidington, a brit kormány kabinetirodájának vezetője közölte, miszerint a kormány nem akar hozzájárulni az újabb skót függetlenségi népszavazás kiírásához. Az a véleményük ugyanis, hogy nincsenek arra utaló jelek, hogy a skót függetlenségről tartott előző referendum óta megugrott volna a Skócia elszakadását vagy az újabb népszavazás kiírását pártolók aránya.
Vagy vannak, csak London nem látja, nem hallja őket, mert nem is akarja. Mindenesetre arra a kérdésre, hogy a brit kormány mindezek alapján kizárja-e az újabb skóciai függetlenségi népszavazás törvényes lehetőségének megteremtését, a kabinetiroda vezetője határozott igennel válaszolt, hozzátéve: London nem lát indokot a referendum engedélyezésére.
No, de nem oda Buda: tegnap Nicola Sturgeon a függetlenségre törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) kongresszusán kijelentette, Skócia:
„Nem a Brexit, hanem Európa pártján áll. A kormány a jövő hónapban beterjeszti az újabb függetlenségi népszavazás kiírását célzó törvényjavaslatot, és tervei szerint ezt az év vége előtt el is fogadtatja a skót parlamentben.
Sturgeon kijelentette azt is, hogy a Skóciában élő külföldi EU-állampolgárok a skót nemzet tagjai: „közülünk valók, és teljes szívünkből azt szeretnének, ha maradnának” abban az esetben is, ha Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Hozzátette: a skót függetlenségi mozgalom meghatározó eleme a progresszív, befogadó internacionalizmus.” (444)
Hát, ha csak a jövő hónapban történik meg a beterjesztés, és az elfogadása év vége előtt várható, akkor a skót függetlenség látszólag nem fogja befolyásolni az uniós parlamenti választásokat – látszólag, mondom, ugyanis ha ilyen kézzelfogható közelségben látszik az ország kiválása, a jó skótok nem fogják összetörni magukat, hogy megválasszák az Egyesült Királyság képviselőit Skócia képviselői helyett.
Pillanatnyilag ezekkel az esélyekkel számolhatunk – brit részvétel esetén.
Aztán, ha megint elszabadul az őrület Londonban és mégis kiválnak korábban, akkor ez az egész, szépen felépített latolgatósdi kártyavárként omlik össze.
Még mondja valaki, hogy nem izgalmas az uniós politika.
Kár, hogy fogadni nem lehet rá, az lenne csak az igazi.
Tétre, helyre, befutóra, hármas befutóra, mint az epsomi derbyn.
Tusk arra kérte a briteket, hogy ne vesztegessék az időt
