Kezdőlap Címkék Bogárdi Szabó István

Címke: Bogárdi Szabó István

Az MSZMP visszaköszön

Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde – hangzik Gogol A revizor c. komédiájának mottója. – kezdte a minap Facebook bejegyzését Gábor György.

Kövér László tegnap azt mondta, hogy „nem a mesterséges intelligencia térhódítása aggasztó, hanem ezzel párhuzamosan az emberi intelligencia csökkenése.” Belenézett a tükörbe, s igazat szólt. Ugyanis tegnap este, épp egy másik helyen haknizva, s mintegy példázatát nyújtva az emberi intelligencia csökkenésének, „kommunista találmánynak” nevezte azt, hogy „a politika és a vallás két különböző dolog.”

Megszoktuk, hogy Kövér sok mindenhez nem ért, de miután szeretett pártja magas funkcionáriussá emelte, szent meggyőződése, hogy ezzel párhuzamosan Isten kellő mennyiségű ésszel is felruházta őt, így hát azóta rendszeres ideológiai zagyvalékokkal töltekezve szól hozzá ahhoz, amihez garantáltan nem ért, vagyis úgyszólván mindenhez.
Egyrészt e hon szikrázó agytekervényű házelnöke

önfeledten lekommunistázta az Egyesült Államok derék alapító atyáit, akik számára evidencia volt, épp a történelem legvéresebb és legförtelmesebb eseményeiből megvonva a tanulságot, hogy „politika és vallás két különböző dolog.”

Ennek megfelelően alkották meg az USA Alkotmányának első kiegészítő cikkelyét, amely kimondja, hogy a Kongresszus (az Egyesült Államok törvényhozó, vagyis politikai testülete) nem hozhat olyan törvényt, amely a vallásszabadság jogát korlátozná, vagyis amely tartalmazza annak tilalmát, hogy az állam, a politikai hatalom preferáljon vagy hivatalos vallássá nyilvánítson egy vallást, s egy másikat hatalmi-politikai eszközökkel korlátozzon vagy elnémítson. Éppen ezért elképzelhetetlen például az, hogy az Egyesült Államokban az egyházak közvetlen állami-politikai támogatásban részesüljenek.

Az alapító atyák ugyanis abból az antropológiai feltételezésből indultak ki, hogy nem elég az ember legjobb szándékaira tekintettel lenni, hiszen az változhat.

Az ember legjobb szándékai ellenére is antropológiailag önző lény, s minthogy érdekei mentén, politikai okokból képes visszaélni hatalmi helyzetével, ezt kívánták megelőzni.

Éppen ellentétben a mai magyar politikai hatalommal, amely a gyalázatos 2011. évi egyházi törvénnyel elérte, hogy az egyházak a politikai hatalomnak legyenek alárendelve, s ennek nyomán születtek meg a hatalom által dédelgetett és szeretgetett egyházak, felekezetek, s ennek nyomán lettek a hatalom által nem kedvelt, következésképp egyházi státuszuktól visszamenőleges hatállyal megfosztott felekezetek, lásd pl. a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget és más egyházakat. Az egyházakra így politikai póráz került, legfőképp a teljesen átláthatatlanná ködösített egyházi finanszírozással, amelynek keretében hatalmas állami pénzekkel dotálja az állam az egyes egyházak hűségét, lojalitását és politikai szolgálatát.

Természetesen politikai pártok vallási (és kevésbé egyházi!) értékeket beépíthetnek saját ideológiai-világnézeti rendszerükbe (ezt teszi például a kereszténydemokrácia), ám ezek az elvek nem közvetlen pártpolitikai célokat hivatottak szolgálni, hanem – mondjuk a katolikusok esetében – alapvetően az egyház társadalmi tanítására építenek, amely viszont – bizony-bizony, aranyos házelnökünk – sok vonatkozásban merít a klasszikus liberalizmus értékvilágából, vesd össze emberi méltóság, emberi jogok vagy a szubszidiaritás elve, amely utóbbi szöges ellentéte a centrális, központi akaratra épülő kormányzásnak, így például a mai magyar hatalmi gyakorlatnak.

Aztán azt is mondta a házelnök, hogy a liberális demokrácia tévútja, hogy totálissá tette az egyéni szabadságjogokat.
Egy nagy lópikulát tette!

A liberalizmus – minden ócska manipuláció vagy hülyítés ellenére – nem azonos a libertarianizmus anarchizmusával, épp ellenkezőleg: a liberalizmus lényege a jogállamiság.

Szemben a mostani hatalmat gyakorlók praxisával, ahol nekik mindent szabad, ahol a legfőbb ügyész nekik mindent elnéz, ahol a hatalom rendre meghozhatja a számukra kedves személyekhez igazított lex X.Y.-okat, s ahol – minden kontroll híján – tényleg azt tesznek, amit csak akarnak.

Mellesleg a rendszerváltást megelőző politika gondolta úgy – ami tehát Kövérnek imponál, s követendőnek tartja –, hogy a politika és a vallás összefonódik: ezért vindikálta magának a jogot, hogy beleszóljon az egyházak életébe, hogy az egyes emberek vallási- és lelkiismereti „szabadságát” kontroll alatt tartsa, s a betiltott vagy elüldözött szerzetesrendek példájával, vagy a hatalom által kreált és megzsarolt békepapságával, továbbá a gondosan felépített egyházi besúgóhálózatával az egyházakon belül is kiépítette saját politikai rendszerét. Politika és vallás itt valóban nem volt két különböző dolog – Kövér László kényes ízlésével összhangban.

De ugyanezen a találkozón Bogárdi Szabó István református püspök is remek dologgal rukkolt elő. Azt találta mondani, hogy a politika a mulandóság világába tartozik, ami kétségtelenül igaz. Ám minthogy az egyházak – saját önfelfogásukból következően – az örök értékek világát képviselik, nagy kérdésnek tűnik (Bogárdinak nem, nekem annál inkább), hogy a mulandóság világának megannyi rekvizitumával (pénz, paripa, fegyver) megfertőzött és korrumpált egyházak miként képviselhetik (egyáltalán: képviselhetik-e hitelesen), s miként kérhetik számon „örök” értékeiket a regnáló hatalmon, miként hivatkozhatnak a lelkiismeretre, ha ez a lelkiismeret a politika hátsó udvarában kilóra lett megvásárolva?

A politikától való függőségük – a legkülönfélébb anyagi előnyöktől az iskolarendszeren át egészen a stadion- és wellness központokig meg az egyházi luxuséttermekig – elnémítja a lelkiismeretet. Gondoljunk csak bele, hányszor kellett volna megszólalniuk az egyházaknak az elmúlt évek során, ám inkább csendben maradtak.

A társadalom némán lapuló lelkiismerete. Ez az egyházpolitika – Kövér házelnök szavaival élve – pontosan a kommunista pártállam egyházpolitikájának folytatása, amely kényelmesen támaszkodhat az egyes egyházak némaságára, s saját autonómiájának önkéntes megtagadására.
És persze a fennálló hatalomnak kijutó hozsannára.

Ezt üzenik az egyházi vezetők Karácsony alkalmából

0

Erdő Péter katolikus bíboros, Bogárdi Szabó István református püspök és Fabinyi Tamás evangélikus elnök-püspök is megszólalt.

Erdõ Péter
MTI Fotó: Mohai Balázs

Mindhárman az MTI-nek nyilatkoztak. Erdő Péter azt mondta, „Jézus születése az egész emberi életet értelmező, átható örömhír, amely minden élethelyzetben reményt ad”. Szerinte a keresztények hite abban teljesedik ki, hogy az emberrel sorsközösséget vállaló Isten szeretete erősebb, mint a halál, ez az, ami szerinte a kereszténységet optimista világnézetté teszi.

Azt mondta:

az életet értelmező lényege nélkül a karácsony nem több egy világnapnál vagy fesztiválnál,

amelyen évről évre összejönnek és jól érzik magukat az emberek.

Erdő Péter beszélt arról is, hogy az ünnepre készülő keresztény pontosan látja, hogy karácsonykor sem csak öröm van a világban. Ilyenkor is van szenvedés, betegség és halál, ettől azonban nem veszíti el derűjét, mert Isten szeretete “bevilágítja a szomorúságot és értelemet ad a szenvedésnek is”.

Azt is mondta:

a karácsonyi örömhír ugyanakkor nemcsak ajándék, hanem feladat is,

a beteg, magányos vagy éppen utolsó napjaikat élő emberek is a “mi közösségünkhöz tartoznak, és joggal tartanak számot a szeretetünkre”.

Erdő Péter szerint vannak Európában a keresztény ünnepeket és szimbólumokat érintő konfliktusok, itt-ott megpróbálják a közterekről, intézményekből eltávolítani vagy meggyalázni a keresztet, de látszik egy ezzel ellentétes folyamat is. Szerinte a nyugati civilizáció megtorpant a szakadék szélén, és rádöbbent arra, hogy gyakorlati következményekkel is jár, ha nincs mélyebb, az evilági életen túlmutató értelme semminek.

Bogárdi Szabó István
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke azt mondta:

az ünnep nem feladat, amit el kell végezni, hanem ajándék, amit el kell fogadni, részesedés, amit hagyni kell megtörténni.

Szerinte a “jól szervezett tömegtársadalom” sok mindent átvállal az egyes embertől a hétköznapokban: központilag szervezett a munka és a munkába járás, a gyerekek iskolai, óvodai felügyelete és a “tömegmédia gondoskodik a szabadidőnk valamiféle eltöltéséről” is.

Ugyanakkor szerint ünnep idején “ellép mellőlünk a jól szervezett társadalom”, az ember pedig úgy érzi, hogy magára marad a feladattal, hogy ünnepeljen. Úgy látja, hogy “ünnepeink kereskedelmi megszállása” egyfajta megfelelési kényszert is eredményez:

sikerül-e mindent időben beszerezni, sikerül-e mindenkinek a kedvére tenni,

sikerül-e – most már ez is kérdés – nagyobb felfordulás nélkül túljutni az ünnepen.

Szerinte az ünnep megünneplésével kapcsolatos fokozódó szorongás és aggodalmak mögött valójában “civilizációs gond van”: a mai ember mintha elvesztette volna érzékenységét a szent iránt, elkoptak a “sejtései arról, hogy mi az elkülönített idő és az elkülönített hely”.

A püspök úgy gondolja, az a mi drámánk, hogy “képtelenek vagyunk beleoldódni az ünnepbe”.

Fabiny Tamás
MTI Fotó: Mohai Balázs

Fabinyi Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke azt mondta:

olyan egyházra van szükség, amely nemcsak az ünnepnapokon látszik, hanem vigasztaló egyházként képes jelen lenni az emberek hétköznapi életben.

Arról beszélt, hogy az ünnep mindig esélyt ad az emberek megszólítására, és az egyházak nagy felelőssége, hogy mit tudnak kezdeni azokkal, akik karácsonykor a látóterükbe kerülnek, mert elmennek a templomba éjféli misére vagy megnézni egy betlehemes játékot. Szeretné,

“ha a ritkábban templomba járók nem a dorgáló egyház felemelt mutatóujjával találkoznának, hanem nyitott, befogadó közösséggel”.

Beszélt az egyházak médiaszerepléséről is: szerinte ezt még mindenkinek, az egyháznak, a médiának és a befogadóknak is tanulniuk kell. Az egyháznak meg kell tanulnia úgy beszélni a médiában, hogy egyszerre legyen figyelemfelkeltő, érthető és egyértelmű a hívek és a kívülállók számára, ugyanakkor a média embereinek is érzékenyebben kellene szerinte reagálniuk a politika világán kívülről érkezőkre.

Azt mondta: a média ma mindent a politikai koordinátarendszerben próbál értelmezni, mindent azonnal politikai állásfoglalássá tesz. Az egyház azonban szerinte nem ebben a koordinátarendszerben működik, és nem szerencsés minden kijelentését “visszatuszkolni” oda.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK