Kezdőlap Címkék Atv

Címke: atv

Bréking nyúz, május 2. – Tudósítás a másik valóságból

0

Súlyosan pornográf politikai csetelés az ATV-ben, az újságírószakma lábbal tiprása a balliberális kálmánolgasággal és a Soros-expressz működése a szerdai brékingben.

Pornóbotrányba keveredett a Ripost szerint Sváby András és az ATV, és még Soros György anyja is érintett a dologban

„Kínos, vállalhatatlan helyzetbe került az ATV Heti Napló című műsora. Ismeretlen tettesek lemásolták, kifotózták és körbeküldték a bulvármédiában a műsorvezető Sváby András és kollégái, képernyős riporterek „szakmai” levelezését, amikor is egy Soros Györggyel és édesanyjával kapcsolatos hír kapcsán elszabadult a pokol. A nyilvánosságra került szövegben repkednek a bazmegek és a hard pornó világába tartozó szaftos kifejezések, arról például, hogy Soros György édesanyja „fogazós típus-e,” és hogy vajon az anya és fiú szex után szóba jöhetett-e némi kannibalizmus(!) is.

A műsor riporterei és munkatársai után sokadik hozzászólóként, a producer Hajdú Péter is csatlakozott Svábyék súlyosan pornográf politikai chateléséhez, bár hozzájuk képest ő legfeljebb poénkodott egyet, sőt csitítani próbálta az egyre durvuló perverz beszólásokat. …

Egyértelműen a hazug kettős beszéd bizonyítéka mindez, hiszen a Heti Napló műsorvezetői és riporterei hivatalos megnyilvánulásaikban egész másfajta arcot mutatnak, valamiféle tárgyilagosságot erőltetve magukra. Hogy aztán, ha maguk között vannak, durván elszabaduljanak, szexuális aberrációkba bonyolódjanak – különösen, ha Soros György neve kerül szóba…” (Ripost: A Heti Napló pornóbotránya: Nyilvánosságra hozták a pornográf chatelést)

Új kifejezést talált a sorosozásra az Origo

„A hétvégén egy nagy csoport migráns érkezett a mexikói-amerikai határhoz, a CBS amerikai tévéhálózat számolt be róla. …

A migránsok a mexikói határnál várakoznak. Az ilyen meneteket 2010 óta emberjogi szervezetek állítják össze, hogy a migrációs problémára tereljék a figyelmet. Az amerikai World News Daily hírportál meg is nevezi a mostani illegális migránsmenet szervezőjét „Határkaraván? Inkább nevezzük Soros-expressznek!” címmel megjelent cikkében. A washingtoni jelentés kifejti, a „jól szervezett, karaván-szerű inváziót” anyagilag nem egy nagyobb szervezet támogatja, hanem elsősorban Soros György.

A szervezést közvetlenül egy Pueblo sin Fronteras („Emberek Határok Nélkül”) csoport szervezi, de azt a CARA rövidítéssel jelzett koalíció által összefogott NGO-k támogatják. A CARA első számú finanszírozója Soros György, tudta meg a World News Daily, amely azt is jelenti, hogy a migránsok szombaton már át is léptek a határon.” (Origo: Határkaraván? Inkább nevezzük Soros-expressznek!)

Mindent elmond a 888 szerint az ellenzéki politizálásról az idei május 1-je

„Galló Béla politológus tűpontos látleletet adott az ellenzék jelenlegi állapotáról.

Galló Béla az M1 Ma Reggel című műsorában vette górcső alá az ellenzék jelenlegi helyzetét. Kiemelte a május elseji majálist, hiszen hagyományosan ez a hazai baloldal legnagyobb rendezvénye, a 2018-as választási vereség azonban az idei visszafogott ünneplésen is meglátszott. …

A csendes május elseje azt mutatja, hogy az ellenzéki pártok még mindig a választási vereséget dolgozzák fel. Galló Béla hozzátette: a választások óta egy hónap sem telt el és minden ellenzéki párt a „saját egérútját keresi”, továbbá a civilek „fenyegetése” is nyomja őket.

A jelenlegi ellenzéki politizálásról a politológus azt mondta: az a zűrzavar folytatása.” (888: „A zűrzavar folytatása az, ami az ellenzéki oldalon folyik”)

A kálmánolgákban látja az újságírószakma megcsúfolását a Magyar Idők

„Először is, amit Kálmán Olga és az őt követő kálmánolgák művelnek, az nem újságírás, hanem politikai tevékenység. …

Az Olga-műsor egyszerre vallató- és gyóntatószék, de a feloldozás, a buksi megsimogatásának helyszíne is. Olyan hely, ahol az igaz balliberális politikus és közéleti szereplő megpihenhet, és olyan jól érezheti magát, mint anyja ölében a gyermek.

De komolyra fordítva a szót: Kálmán Olga, illetve az ellenzéki médiumokban zajló kálmán­olgaság rendkívül káros jelenség. …

Egyfelől a kálmánolgaság lábbal tiporja az újságírószakma olyan etikai alapkövetelményeit, mint a pártatlanság, az objektivitás és a tárgyilagosság – minden olyan követelményt, amelyet az újságíró-iskolák bevezető óráin a hallgatók fejébe vernek. Most mondanám azt, hogy a kálmánolgaság nagyon távol áll a BBC és a CNN magas szakmai színvonalától, de ezt inkább úgy kell pontosítani, hogy nagyon távol áll az egykori – és sajnos nem a mai – BBC és CNN szakmai színvonalától. Mindez azért káros és kártékony, mert nagyon rossz példával szolgál a politikai újságírással kacérkodó fiatalok számára.

Másfelől a kálmánolgaság az újságírás, a sajtó- és a médiatársadalomban, közéletben, politikában elfoglalt helyét is végtelenül torz irányba mozdítja el. A sajtó és a média ideáltipikus esetben közvetítő a civil társadalom, az állampolgárok és a politika, a hatalom között; demokráciákban természetes módon az állampolgárok oldalán áll, s a mindenkori kormányzat tevékenységét a hiteles tájékoztatás révén ellenőrzi.” (Magyar Idők: A Kálmán Olga-jelenség)

Ma nem antiszemitizmus van, hanem antimigránsizmus

A magyar autoriter politika halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket –  nyilatkozta Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta, irodalom-kritikus a Független Hírügynökségnek. És bár a migránsozás lényegében a zsidózást helyettesíti – ezért mondja, hogy nem antiszemitizmus van Magyarországon, hanem antimigránsizmus -, mégis helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Orbán politikáját nem azonosítja a fasizmussal, hiszen szabadon beszélünk, írunk. És noha  a Fidesz sok szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól, egyelőre nem gondolná helyesnek, ha a demokratikus ellenzék szövetséget kötne a Jobbikkal. A jövő vasárnapi választásokkal kapcsolatban azt mondja Radnóti: az lenne a jó, ha a Fidesz megalázó győzelmet aratna…

 

Másfél évvel ezelőtt nyilatkoztad azt az atv-ben, hogy ennek az orbáni hatalomnak szüksége van az ellenségképre, és ezt csak azért említem meg, mert Ungváry Rudolf a minap éppen erről beszélt, hozzátéve, hogy Orbánnál Soros György helyettesíti a zsidót. Te eddig nem jutottál, de beszéltél arról, hogy erősödni fog az ellenségkép-gyártás.

Természetesen: Magyarországon a zsidót, a kapitalistát, Szlovákiában, Romániában a magyart képviseli Soros, mint azt lehet látni és olvasni. Mindenképpen azt, aki nem mi vagyunk, az idegent; ebben az értelemben a migráns is a zsidót képviseli. Ma nem antiszemitizmus van, hanem antimigránsizmus. Ma már láthatunk olyan feliratokat, különböző ákom-bákomokkal felrajzolva, hogy migráns go home, miközben lényegében egyetlen migránst nem látnak, így aztán nincs kinek hazamennie, de a propaganda, látjuk, hihetetlenül hatásos és erős. Ezt különben abból is lehet látni, hogy egyetlen ellenzéki párt sem mer fellépni Orbán menekült-politikája ellen, mert az egyenlő lenne a politikai öngyilkossággal.  Ami az ellenségképet illeti: Karl Schmitt német filozófusnak, Hitler olthatatlan hívének volt az elmélete, hogy

a politika tulajdonképpen nem más, mint az ellenség meghatározása, az ellenség kijelölése, ki a barát és ki az ellenség, a politika nem más, mint egy ellenségfelismerő rendszer.

Karl Schmitt azt sem habozott kijelenteni, hogy itt halálos ellenségről van szó, akit el kell pusztítani. Ez lényegében teljesen leírja a magyar autoriter politikai propagandát, amely halálos ellenségnek tekinti az ellenzéket, ami a kampányban abban mutatkozik meg, hogy azt hangoztatják: ha nem mi jövünk, ezek, Magyarország ellen fellépve telehordják migránsokkal az országunkat.

Autoriternek fogalmaztad meg ezt a rendszert, miközben egy náci gondolkodóra hivatkoztál…

Hát igen, ez egy bonyolult kérdés. Van egy másik, egyáltalán nem náci gondolkodó, Leo Strauss, akinek van egy híres kifejezése, a reductio ad Hitlerum, s joggal helytelennek tartja, ha minden szélsőséges politikát Hitlerre redukálunk. Én nem azonosítom Orbán politikáját a fasizmussal. Nyilvánvalóan vannak fasisztoid vonásai, hiszen szélsőjobboldali politika, vannak analógiák, de itt ülünk a kávéházban és szabadon beszélünk, és nem kell vigyáznom a hangomra, nem kell óvatosnak lennem, tehát ez nem egy fasiszta rendszer.

Ahhoz, hogy azzá váljon, tovább kell fokozni az ellenségkép gyártást?

Igen, a szavak helyett tetteknek is kell következniük, olyan tetteknek, amelynél az, aki egy kávéházban beszélgetve ilyen témát hoz szóba, számíthat arra, hogy az asztalba be van építve egy lehallgató készülék, és arra is számíthat, ha kiteszi a lábát a kávéházból, akkor letartoztatják. Ilyen veszély márpedig nincsen.

Az a fenyegetés, ami március 15-én elhangzott Orbán Viktortól, az nem ilyen fenyegetés?

Nem, az nem ilyen. Találgatja mindenki, hogy a régi barátnak szóló üzenet volt, vagy csak egy általános, mozgósító felhívás. A börtönök nincsenek tele politikai foglyokkal.

Ezek szerint úgy látod, hogy az ellenségkép-gyártás ellenére ez egy élhető ország, és az alkotó számára nyugodtak a körülmények?

Sajnálattal azt kell mondanom, hogy a középosztály számára élhető ország. Ugyanakkor nagyon nagy a leszakadt réteg, sokan ezt harminc százalék fölé teszik, számukra evidensen nem élhető ez az ország, és az is világos az alkuban, hogy igaza van annak, aki azt mondja, ezeket Orbán otthagyja az út szélén. Ez tökéletesen így van. Ezzel a réteggel nincs semmi elgondolás, időnként kapnak valamicske borravalónak számító juttatást, ami viszont számukra hatalmas pénznek tűnik, és ezért úgy érzik érdemes hallgatni, netán rájuk is szavazni.

Az említett interjúban beszéltél arról is, hogy az értelmiségnek egyfajta felelőssége. Mi a felelőssége ma az értelmiségnek?

Végiggondolni, és értelmezni a helyzetet. Azt viszont egyáltalán nem gondolom, hogy az értelmiségnek feladata lenne tanácsot adni a politikának. Igaz, nem mindig ez volt a véleményem, de ma már egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy az értelmiség közvetlenül ne akarja befolyásolni a politikát, a politikai aktoroknak ne adjon tanácsokat, amelyeket – a tekintélyével alátámasztva – szinte kötelezőnek tekint.  Négy évvel ezelőtt én is benne voltam egy társaságban, amely nyomást gyakorolt a politika egyik szereplőjére, hogy kössön szövetséget egy másikkal, mégpedig azért, hogy létrejöjjön az összefogás. Egyszer – ma is azt hiszem –, meg kellett ezt próbálni, az értelmiség tanácsára vagy anélkül, amikor még nem volt olyan mélyen beépülve a „nemzeti együttműködés rendszere”, és Orbán még csak négy éve uralkodott. Ma már senkinek sem adnék konkrét politikai tanácsot.

De miért nem?

Azért, mert ugyan a politikust és a nem feltétlenül pártpolitikai értelemben vett politikai aktivistát is értelmiséginek tekintem, de ő az egész életét erre szánja, és ezért felelősséget is vállal. Én írom a magam, politikailag nem feltétlenül értelmezhető elméleti műveit, vagy irodalomkritikáit, és nem helyes, hogy egyszer-egyszer kilépve belőle beleszólok mások dolgába. Természetesen elmondom, leírom a véleményemet, ha megkérdeznek, azt is megmondom, kire fogok szavazni, mint egy közéleti értelmiségi, s ebből le lehet vonni következtetéseket, de recepteket nem adok.

Ma már nem is írnál semmiféle petíciót? Csak azért kérdezem, mert arról is nyilatkoztál korábban, hogy ha ilyet tesznek eléd, az kötelesség-szerűen aláírod.

A petíció értelmiségi feladat. Tiltakozni bizonyos dolgok ellen, azt meg kell tenni, így tehát ezt továbbra is tartom.  Az ilyen aláírás nem tartozik abba a közvetlen nyomásgyakorlásba, mint amikor egy író azt mondja egy politikusnak, hogy ne te legyél a vezető, hanem valaki más, vagy amikor egy filozófus barátom arról beszél, hogy a Jobbikot is el kell fogadni partnernek. Nem adnék ilyen tanácsot.

Nem gondolod, hogy jó az ötlet, vagy inkább mert félsz ezt kimondani?

Nem félek, hiszen éppen most válaszoltam a Magyar Narancs körkérdésre, amiben ezt a kérdést firtatják.

És?

Fele-fele a megítélés. Aki úgy kezdi a válaszát, hogy nehéz kérdés, arról  már tudom, hogy végén odajut: meg kell kötni ezt a kompromisszumot. Aki rögtön azzal kezdi, hogy nem – ilyen Ludassy Mária, Iványi Gábor, Nádas Péter, Hajós András és én, azok határozottan ellenzik ezt a szövetséget. De a konkrét politikai következtetést a politikusoknak, illetve a választó népnek kell meghoznia.

Akkor te nem osztod azt a véleményt, hogy a Fidesz, alias Orbán Viktor lényegében minden szélsőséges gondolatot átvett a Jobbiktól?

De, ezt gondolom, és kétségtelenül olyan helyzet alakult ki, amikor a Jobbiknak döntenie kell, hogy vagy fut a pénze után – ezt is megteszi különben, hiszen ő az egyetlen párt, amelyik azt mondja, hogy Orbán menekült-politikája helyes, és azért az, mert ez a mi  politikánk, amelyet ellopott a Fidesz tőlünk -, vagy, más tekintetben, megy a közép felé. Hosszútávon nem zárom ki, hogy egy valaha szélsőjobboldali pártból demokratikus párt váljon, de ma nem ez a helyzet.

Amikor a szélsőjobbról és a Fideszről beszélünk, akkor arról is beszélünk, hogy mindez hova tarthat, ha a Fidesz marad hatalmon?

Az egyik lehetséges út az, hogy folyamatosan és fokozatosan radikalizálódik a helyzet, és eljutunk egy Putyin-Erdogan féle irányba; reductio ad Putyinum, reductio ad Erdoganum. Ezt nem hiszem. A másik lehetséges szcenárió az volna, hogy kompromisszumot kötnek a társadalom nem rájuk szavazó többségével, ezt sem hiszem. Azt gondolom, hogy marad az, ami ebben az elmúlt nyolc évben kialakult, a hideg polgárháború, a látens hadiállapot. Bizonyos posztokat még, amelyekre szükségük van, a következő négy évben meg fognak szerezni; ilyen lesz az önkormányzatok államosítása, a bíróságok teljes bedarálása, ugyanakkor érdekük az is – mint ahogy nagyon sok autoriter rendszer így működik –, hogy a demokratikus felszínt megőrizzék. Ez azt jelenti, hogy a szabad választást megtartják, mint a demokratikus rendszer egyetlen maradékát, természetesen úgy, hogy kiaknázzák a nem fair előnyöket, s a választáshoz elengedhetetlenül szükséges információkat a sajtó elsöprő többségének kézbentartásával blokkolják. Azt hiszem a pangás állapota fog bekövetkezni, ami nem lesz sokkal rosszabb, de semmiképpen nem lesz jobb.

Mivel magyarázod azt, hogy miközben szinte szőnyegbombázás szerűen érték a Fideszt a különböző botrányos ügyeinek kiteregetései, mégsem rendült meg a tábora?

Erre csak általánosságokat tudok mondani, a társadalom végtelen apátiáját. A leszakadottaknak, a több, mint harminc százaléknak a teljes politikai inaktivitása az egyik oldalon, a középosztály láthatóan jobb életfeltételei, mint négy, vagy nyolc évvel ezelőtt, amely, még ha lelkiismeret-furdalása is van a leszakadó rétegek miatt, akkor is lehetőségeket teremt a számára, Mindez politikai közömbösségbe, vagy politikai apátiába torkollik. Ez persze egy cinikus következtetéshez vezet bennünket, ahhoz ugyanis, hogy még a legmegveszekedettebb Fidesz-hívő is tudja, hogy a pártjának vezetői lopnak, csak éppen azt mondják, hogy mindenki lop, ilyen a politika, ezt tudomásul kell venni, ha leváltanánk őket, jönne a következő, az még éhesebb lenne, még inkább lopna, és így tovább. A politikai cinizmus a válaszom a kérdésedre.

Jól érzem azt, hogy némiképp te is rezignáltabb vagy a korábbi önmagadhoz képest?

Nézd, egzisztenciális okai is vannak ennek, a Kádár-korszak idején volt egy kedves mondásom, aminek az eredetét nem tudom, de a történet így szól: a Horthy-korszakban egy kommunista perben, valakit életfogytiglanra ítéltek, az utolsó szó jogán azt mondta: csak az a kérdés, kinek az élete fogytáig. Akkoriban, harminc-negyven éves koromban ezt bízvást mondhattam, most azonban már kevésbé. Ettől is vagyok némiképp rezignáltabb. Nagyon nem szeretném persze a szememet az Orbán-kormányzás idején lehunyni, nagyon jó lenne, ha láthatnám a bukásukat és a pusztulásukat, de erre semmilyen garanciát nem látok.

A hetven év fölöttiség, ami ennyire megvisel?

Csak ennyiben. Matematika ez, semmi több. Azaz kisebb az esély, hogy egy hosszú távra berendezkedő autokráciát túlélek, mint negyven éves koromban.

Meddig működhet ez az autokrácia?

Van Marczali Henriknek egy általam kedvelt mondata, amit sokszor szoktam idézni, aki a török világról írta, hogy ezek a tarthatatlan állapotok százötven évig tartottak. A világ persze ebben az értelemben is felgyorsult, s ha optimista akarok lenni, akkor azt látom, hogy csökken a Fidesz támogatottsága, csökken a lelkesültség, a Fidesz-hívekben is növekszik az apátia, az ő várakozásaiknak sem felelt meg ez a rendszer, zavarba kerülnek a nemzetközi lelepleződésektől, nem kellemes érzés, hogy a világ homlokán negatív értelemben táncol Magyarország, a legrosszabb példák közé tartozik Európában, miközben az emberek szeretnek büszkék lenni a hazájukra. Mindez együtt, belső bizonytalanságot okoz. Ezért, ha azt a kérdést tennéd fel nekem, hogy mi lenne az optimista várakozásom a hamarosan esedékes választásokra, akkor azt mondanám, hogy egy magalázó győzelmét tartanám valószínűnek és reménytelinek, amely mind számunkra, mindazoknak, akik résztvesznek a dologban, mutatja azt, hogy nincs már az az erő, amiben korábban hittek.

A Fidesz megalázó vereségéről beszélsz, nem?

Nem, a Fidesz olyan győzelméről, amely egyben meg is alázná. Se nem kétharmad, se nem abszolút győzelem. Ezt tartanám egy olyan jelnek, amely reményeket táplálna az emberekben.

Ez ma az optimizmus, a megalázó győzelem?

Igen, ez lenne az optimális szcenárió

De ez a megalázó győzelem is azt jelentené, hogy megmarad még ez a befelé forduló politika.

Igen, marad ez a bezárkózás a nemzeti hagyományokba (amelyek ismeretéből persze általános iskolában is megbuknának), az onnan ki nem tekintés, a sérelmi politika, az örök sértődékenység, az örök frusztráció. Ezt különben tökélyre vitte az orbáni kormányzás. Orbán abban rendkívül tehetséges, hogy megérezte ezt a lehetőséget, megérezte a magyar társadalomban ezt a lehetőséget, rájátszott legrosszabb vonásaira, kibányászta a legrosszabb ösztönöket, amelyek az emberekben vannak, és ezért van az, hogy ma menekültek nélküli menekült-gyűlölet van Magyarországon. Azért még hadd beszéljek azon reményeimről is, amelyek talán valamiféle ellensúlyt kínálnának. Jó lenne, ami persze csak reményem, ha bejutna a Parlamentbe a három kispárt, az Együtt, mint baloldali liberális, a Momentum, mint jobboldali liberális, az LMP pedig mint baloldali zöldpárt. És az is jó lenne, ha Karácsony Gergelynek sikerülne majd az a vállalkozása, amelyre valóban van esélye, azt gondolom ugyanis, hogy valódi sansza lenne jövőre megszerezni a főpolgármesteri címet.

Az írói munkádban most már teljesen kizárod a politikát?

Annyiban nem, hogy ha megkérdeznek, válaszolok, mint most neked. Ezt egy értelmiségi feladatnak tartom, hogy a kérdésekre válaszoljak. És azt is gondolom, hogy az irodalomkritikáimban beszivárog az aktuálpolitika is.

Úgy tudom, mostanáig Bécsben, egy könyvtárban dolgoztál, egy nagy könyvön munkálkodsz.

Látod, annak semmi köze a politikához, a tájról szól, a táj filozófiájáról, mióta van, mert ez is egy történelmi képződmény, hogy mióta érzékeljük tájként, ha kinézünk, és hegyeket-völgyeket látunk. Ezekkel a kérdésekkel fogom eltölteni a következő éveket.

És akkor ez nem tájkép csata előtt…

Remélem, hogy nem.

A Klubrádióban sem lesz választási reklám

Lényegében megerősítette a Független Hírügynökség értesülését a Klubrádió vezetője, hogy a csatorna nem fog választási hirdetéseket közölni. Idén, meglepetésre, az RTL Klub sorompóba állt, a TV2 viszont elzárkózik a reklámok közlésétől.

„Nem vágyaik netovábbja” – ezzel reagált a Független Hírügynökség kérdésére Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója. Vagyis az, hogy ingyen közöljenek választási hirdetéseket a kampány idején. Arató szerint ez piaci termék, amiért azonban nem kérhetnek pénzt. Ezt a szabályt 2013-ban a Fidesz saját maga érdekében vezette be – mondta Arató, hozzátéve: 2010-ben még jelentős bevételük volt a kampányhirdetésekből. Formális döntést valószínűleg nem hoznak, amely párt megkeresi őket, annak válaszolni fognak.

Eddig két nagy médium közölte, hogy beszáll a reklámok közlésébe:

az RTL Klub és az ATV.

A HírTV és a TV2 csoport viszont elutasította a lehetőséget. (Az RTL online felületén emellett pénz ellenében is mód lesz hirdetni. Az ATV ugyancsak kinyitotta online felületét, ahogyan a zoom.hu is fogadja a reklámokat.)

Az RTL döntése meglepő volt, mert korábban a nagy kereskedelmi tévék egyaránt távol tartották a politikai hirdetéseket a képernyőről. Ezeket ugyanis a törvényes reklámidő terhére sugározhatják ingyen, ráadásul a nézők szemében – a tapasztalatok szerint – riasztó a tömény politika.

Az öt éve megváltozott szabály értelmében az országos állami csatornáknak (M1, Duna, Kossuth Rádió) kötelező a politikai reklámok közlése kampány idején, s azonos terjedelemben minden olyan párt számára, amely országos listát tud állítani. A kereskedelmi média szabadon dönthet, de ha igent mond, pénzt nem kérhet a szpotokért, s naponta háromszor kell leadniuk ezeket, mindösszesen 470 perc terjedelemben.

Figyelembe véve az országos médiaviszonyokat, az RTL Klub döntése azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok kampánybeli megjelenése

lényeges felülreprezentáltságot tesz lehetővé

számukra a „normál” képernyős szereplés idejében és tartalmában egyaránt (a nyomtatott sajtóról már nem is beszélve). A TV2-ben és az állami csatornákon például, noha nem lesznek kampányvideók, a kormány Soros-reklámjai (tájékoztatásnak nevezve) folyamatosan futnak.

A médiumoknak február 17-ig kell bejelenteniük, ha kívánnak kampányhirdetéseket közölni.

Az Atv-seknek nincs körömgombájuk

„Az jön be hozzám, akit én hívok, és azt kérdezek, amit akarok” – nyilatkozta Rónai Egon, az Atv műsorvezetője a Független Hírügynökségnek. Elmondta: a csatorna vezetése nem kíván változtatni a műsorstruktúrán a választások után sem, marad tehát a hétköznapokon a politika és a közélet, hétvégén pedig a szórakoztatás. Az Egyenes beszéd műsorvezetője szerint a beszélgetéseiből az derül ki, hogy az ellenzék elfelejtett hinni magában. A kormányzati hirdetésekkel kapcsolatban, amelyek miatt a legtöbb támadás éri a televíziót, azt mondja: körömgomba elleni szert is hirdetnek, pedig nincs egyik munkatársuknak sem ilyen baja.

 

Nemrégiben egy olyan írás jelent meg az egyik internetes hírportálon, amely arról szól, miként adta el magát az Atv a Fidesznek. A cikk kevéssé törődött a tartalommal, vagyis azt, hogy az állítás visszaigazolható-e a műsorokon, rajtatok műsorvezetőkön keresztül… Mindenesetre a facebook tanúsága szerint a csatorna munkatársai nagyon a szívükre vették. Most akkor mi van?

Nem akarom túlokoskodni…De azt gondolom, hogy ha van egy csalódott közönség, amely igyekszik okokat találni az elkeseredettségre, a rossz politikai helyzetre, akkor azt nagyon könnyű felkapni, nagyra fújni, összeesküvés elméleteket, konteókat gyártani. Saját összeesküvés elméletünkkel kell igazolni a saját állításainkat.

Szerintem az egy nagyon komoly problémája az ellenzéknek, hogy elfelejtett hinni önmagában az elmúlt években, miáltal a közönségének sincs meg az a magabiztossága, ami megvolt korábban; nincs meg az az összetartó erő, ami megvan a másik oldalon.

Ezért, ismétlem, magyarázatokat próbál találni a csalódottságára. Ha megnézed a Fórum című műsorunkat, ott a betelefonálók többsége nem a kormánnyal, vagy a Fidesszel foglalkozik, hanem az ellenzékkel. Ugyanez vonatkozik azon politikusok többségére, akik bejönnek hozzám; ők is saját magukkal, az ellenzék problémáival foglalkoznak. Erre most az Atv nagyon jó terep, mert gyakorlatilag az egyetlen olyan felület, amely mögött nem áll párt vagy kormány, hanem teljesen függetlenül működik.

Pont ezt vitatják kollégák, vagyis azt, hogy az Atv független lenne; a kormányzat igenis befolyásolja a csatorna működését, mégpedig a hirdetéseken keresztül.

Lehet, hogy nem szellemesen, de azt írtam erre a vádra a facebookra, hogy az Atv munkatársainak nincs körömgombája, mégis hirdetjük a körömgomba elleni szereket. Az tehát, hogy a kormányzati kommunikáció egy része – és korántsem az egésze – helyet kap egy televízióban, az nem jelenti azt, hogy az mindjárt a kormány televíziója, az azt jelenti csupán, hogy hirdetéseket fogad be az Atv. Ez egy kereskedelmi televízió. De még azt is hozzá kell tennem, hogy nem vagyok feljogosítva arra, hogy az Atv nevében beszéljek, csak a saját nevemben tudok.

Ez igaz, de mégiscsak te vagy az Atv egyik vezető arca. Ezért hiába fogalmazol élesen a műsorodban, teszed fel azokat a kérdéseket, amelyeket fel kell tenni, és azok alapján cseppet sem vagy kormánypártisággal vádolható, mégis rád sütik a bélyeget…

Kezdjük az egészet elölről. Hagyjuk a fenébe azt, hogy miért gondolják a kollégák azt, amit és koncentráljunk arra, ami a lényeg.

Hozzám tényleg az jön be az adásba, akit én akarok, akit én meghívok, akivel beszélgetni akarok, akiről megállapodok a szerkesztővel. Én azt kérdezek, amit akarok, és soha, de soha nem fordult elő az, hogy valakit az akaratom ellenére gyömöszöltek volna bele az adásba, vagy valakit, akit meghívtam, letiltották volna. Soha nem volt ilyen.

Ha kormánypárti, ha ellenzéki politikus jön, soha nem mondja meg senki, hogy mi az a kérdés, amit nem vagy igen… Szerinted így néz ki egy kormánypárti, Fidesz által bedarált televízió? Nekem olyan kollégáim vannak ebben a tévében, akikért tűzbe rakom a kezem. Ilyet ritkán mond ki az ember, mert ebben a szakmában láttunk már karón varjút.

Mutasd csak nincs megégve a kezed?

Nincs, nézd csak meg… Például egy Somos, egy Bombera, egy Schwajda Gergő a híradó élén, Simon Andris, Holló Márta – ezek az emberek baromi tisztességes újságírók, és a többiek is, akiket most nem soroltam fel. Mindannyian a legjobb tudásuk szerint, a legkorrektebb teljesítményt teszik le az asztalra. És senki munkája nincs korlátozva. Mondj nekem még egy helyet ebben a nyomorúságos médiapiaci helyzetben, ahol ezt nagyon magabiztosan ki tudod jelenteni. Hogy azt csinálsz, amit akarsz. Én ezt az Egyenes beszéd kapcsán ki tudom jelenteni.

Beszéltél arról, hogy mi olvasható ki a vendégeidről a megnyilatkozásaik alapján. Most azt kérdezem tőled, hogy mit szűrsz le azokból a percekből, amikor még nem vagytok adásban, és – úgymond – bemelegítő beszélgetést folytattok?

Az ellenzéki közönség jelentős része azt gondolja, hogy a kormánypárti politikusok szinte nem is emberek, miközben nagyon is hétköznapi dolgokat tudok meg róluk, vagyis ebből a szempontból üdítő felismerés, hogy ugyanolyan örömök, vagy bánatok érik őket, mint mindannyiunkat, csak, amikor megszólal az adásban, akkor ragaszkodik már ahhoz az állásponthoz, amit a pártja és ő maga is képvisel. Ami a másik oldalt illeti: pontosan annyira meggyötörtek a helyzettől, mint a híveik. Szóval azért az gyorsan kiderül ám, hogy ki van éppen nyeregben, és ül le velem szemben nagy magabiztossággal, és kérdi na mi van, a másik pedig indítja úgy az informális beszélgetést, hogy hallottad…? Ég és föld… És ilyen is lesz a beszélgetés; az ő attitűdje határozza meg, hiába próbálok rajta fordítani a kérdéseimmel. Tehát, amikor azt látja a néző, hogy ott ül velem szemben egy kicsit meggyötört ellenzéki politikus, ő úgy ül velem szemben civilként is.

Azt tapasztalom, hogy szívesen készítesz olyan portrét, mint például a Húzósban, amely, ha nem is lélektani elemzés, de mégis az embert mutatja be, és ez az egyik éned, a másik a valaha volt sportrajongó. A kérdésem az, hogy lett-e harmadik éned, a politikai érdeklődő?

Hogyne, engem mindig is foglalkoztatott a politika. Ez nem egy felvett szerep, amit a helyzet hozott, hanem csak megtalált az Atv. De persze számomra most is az ember a fontos a politikusból, sokkal kevésbé az közlemény izgalmasabb számomra megtudni, hogy miként éli meg emberileg Széll Bernadett, hogy Németh Szilárd ki akarja tiltani őt a nemzetbiztonsági bizottság üléséről, mint a jogi érvek.

Nem azt tapasztalod, hogy épp az embert ölik ki a politikából?

Pont ezért érdekes, hogy mi maradt meg az emberből. Hét éve, amikor az Atv-hez kerületem, ugyanígy igyekeztem, ezzel a felfogással beszélgetni a riportalanyaimmal. Széll Bernadettel is találkoztam, akkor került be a parlamentbe, és elmesélte, hogy van két gyereke, férje, miként él a család. Azért beszélek erről, mert ma sokkal nehezebb ilyen dolgokat megtudni a politikusokról, sokkal zártabbak, mint akkoriban voltak. Ma mindenki bezárkózik egy kicsit és fél egy kicsit, elkezdte eltartani magától az emberi dolgokat. Ez engem nagyon zavar, mert a választók az emberre szavaznak. Arra, akiben hisznek.  Márpedig nem a lózungoktól kell valakiben hinni, hanem az emberi tulajdonságai alapján. Hogy kimondhassa: ez lesz az én jelöltem, mert megbízható, engem fog képviselni, emberként érzi az én gondjaimat, bajaimat, látja a világ folyását. Szóval meg kell győzni a választót, hogy ember maradt és nem csak politikus.

Te mit változtál a hét éve alatt?

Biztosan tudatosabb lettem, akkoriban sokkal jobban hagytam magam érzelmileg vezetni, mint ahogy most hagyom, mert annak idején sokszor nem jutottam a beszélgetés végére, mármint a mondandó lényegéig, márpedig a beszélgetést le kell zárni. Ha a lényeg vagy lényeges dolgok a levegőben maradnak, akkor az nem egy jó beszélgetés. Ebben biztos változtam, sokkal tudatosabb megyek előre a beszélgetéseimben. De te nem erre voltál kíváncsi.

Erre is. Meg arra is, hogy az ismertség mennyire torzított a személyiségeden?

Remélem, hogy semmit. Sokkal büszkébb voltam arra, amikor – ez 1991 környékén történt -, hogy két fiatal az utcán, hallva a hangomat, utánam szaladt, mert megismertek. A hangom alapján. Ez a Danubius rádió fénykorában történt, akkor ugye ott dolgoztam. Na, ez az ismertség. Az, hogy a tévében látják a fejem és megismernek, ez tök jól esik. Szokták kérdezni, nem fáraszt-e? Engem nem. Szóval azt hiszem nem változtam meg. Tudod, a család meg a gyerekek nagyon rendben tudják az embert tartani.

És mi lesz a választások után? Merthogy azzal is támadják az Atv-t, hogy április után átalakul, inkább a szórakoztatást tekinti majd feladatának… Szóval április 9-én már énekelni fogsz, vagy…

Szerintem Egyenes beszédet vezetek. A televízió vezetése következetesen azt képviseli, hogy a csatorna nem változik. Hétköznap politikai, közéleti műsorokat sugároz, hétvégén szórakoztat. Így dolgozunk, és nyugodtan dolgozunk.

Hol látod magad tíz év múlva?

Érdekes, mert nekem az életem nagyjából tízévente változott. Most hét éve dolgozom itt, de nem gondolnám, hogy tíznél véget kell érnie. Ha a néző elvisel tíz év múlva, én szívesen csinálom ezt tíz év múlva is. Azért, mert

az Egyenes beszéd minden este egy új fejezetet jelent. Látok benne a magam számára estéről estére feladatot, kihívást.

És azt is gondolom, hogy ez a fajta műsor, illetve az Atv-nek ez a fajta berendezkedése időt álló. Ami működik, abba nem kell belenyúlni.

Ezek szerint a karrierről te nem úgy gondolkodsz, hogy valamilyen titulust kellene szerezned…

Voltam én már minden; három rádiónak tulajdonosa, voltam a Danubius Rádió igazgatója, voltam televíziónak programigazgatója, vezettem reklámügynökséget, annyi titulusom volt már. Az, hogy most az Egyenes beszéd műsorvezetője vagyok, nagyon jó titulus. Ez a vezető közéleti műsor ma a piacon.

Választás ’18: Csütörtökig nyilatkozni kell

Csütörtökön jár le az a határidő, amíg az online portáloknak nyilatkozniuk kell, hogy befogadnak-e politikai hirdetéseket, a televízióknak erre hosszabb idejük van. A közszolgálati   médiaszolgáltatóknak a törvény szerint kötelező biztosítani valamennyi arra jogosult pártnak felületet, míg a kereskedelmi orgánumok szabadon dönthetnek arról, hogy vállalják-e ezt a feladatot, vagy nem.

 

A jelöltbejelentési határidőig – amely a vonatkozó igazságügyi miniszteri rendelet szerint az országgyűlési választást megelőző harmincnegyedik nap, az idén március ötödike – nincs semmiféle szabályozás a kampányra, ez a „szabad rablás időszaka”: ennek a győztese az a párt, amelynek van pénze, energiája, és képes kihasználni az állami monopolhelyzetet. A korlátozó szabályok a határidő után lépnek be.

Azt már Polyák Gábor médiajogász közölte a Független Hírügynökséggel, hogy a közszolgálati sajtónak egyenlő mértékben kell ingyenesen biztosítani a pártoknak a felületet. Erre a közszolgálat kötelezett, ugyanakkor a kereskedelmi médiumok csak ingyen tehetik ezt meg – közölte.

Egyébként az ide vonatkozó törvényi előírás azt tartalmazza: a médiumoknak a listát állító pártok számára egyenlő feltételeket kell kínálniuk.

A Független Hírügynökség elsőként az ATV vezérigazgatóját kérdezte, van-e már döntésük ebben a kérdésben. Németh Szilárd elmondta, hogy a csütörtöki határidőre leadták jelzésüket, azt tudniillik, hogy az atv.hu áll a pártok rendelkezésére, le fogja adni a hirdetéseiket.

„A tévénkről még nincs végleges döntésünk, de szinte biztosra veszem,  hogy ott is hasonlóan fogunk eljárni”

– nyilatkozta a vezérigazgató.

A zoom.hu-nál arról tájékoztattak bennünket, hogy a hírportál szintén  befogadja a pártok hirdetéseit – az Európa párti és a hazai törvényeket tiszteletben tartó párthirdetéseket természetesen vállaljuk, hiszen országgyűlési választásokról van szó – nyilatkozta a FüHü-nek Murányi András hírigazgató. Hozzátette: olyan hirdetéseket közölnek, amelyek a választás jogegyenlőségét és tisztaságát szolgálja. Az olyan kormányzati vagy akár pártközleményeknek, hirdetéseknek a zoom.hu nem ad teret, amelyek sértik a portál elveit, függetlenségét, vagy szorosan nem sorolhatók az országgyűlési választások érdekeihez, mint például a Soros-hirdetések.

Ugyanakkor terjed az a hír is a szakmában, hogy ha egy média úgy dönt,  vállalja a kampány reklámanyagainak a közlését, akkor ugyan kötelező minden listát állítani képes formációt egyformán befogadni, mégis, ha az ellenzéki hirdetésnek is otthont ad, akkor NAV-vizsgálatra is   számíthat.

 

A kormánypártok egyébként – a zoom.hu értesülései szerint amelyet utóbb cáfoltak – lefoglalták a plakátfelületek jelentős részét, így pedig de facto kiszorítanak mindenkit a piacról. Ez ráadásul a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. Törvény 2. Paragrafusában rögzített alapelvek egyikével is szembemegy, amely szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni az esélyegyenlőséget a jelöltek és a jelölő szervezetek között.

Nagy Bandó levelet írt Bayernak, és bocsánatot kért Orbántól

0

A humorista a Facebookon írt nyílt levelet Bayer Zsoltnak. Sajnálja, hogy megbántotta a miniszterelnököt, és nem zárja ki, hogy visszatér az irodalomhoz, mert az tiszta, és nem olyan átláthatatlan, mint a politika.

Nemrégiben nagy vihart kavart Nagy Bandó András szereplése az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Pontosabban a beszélgetésnek az a része verte ki a biztosítékot sokaknál, amely miatt a műsorvezető Rónai Egon még az adásban elhatárolódott. A beszélgetésnek ezt a részét az ATV sem tette föl a honlapjára.

Nagy Bandó András az ominózus műsorban szokása szerint a közéletet ostorozta, nem utolsósorban az általa korábban bevallottan kedvelt és szavazatával kétszer is támogatott Fideszt. Rónai Egonnal beszélgetve Nagy Bandó egy kórházi dolgozóra elbeszélésére hivatkozva azt mondta, tudja, hogy melyik kórházban szokták ellátni a miniszterelnök feleségének sérüléseit, amelyeket a férje okozott.

Bayer publicisztikát írt az elhangzottakról, melyben sok más mellett azt írta a humoristáról, hogy elment az esze.

Erre válaszolt mostani posztjában Nagy Bandó. Mint írja, sokan állították meg az adás után, hogy elmondják, mennyire egyetértenek azzal, amit elmondott, mert az ország helyzete őket is bántja.

Ezzel együtt, így

Nagy Bandó, már bánja, hogy megbántotta a miniszterelnököt.

Mint mondta, hezitált, hogy mondja-e a műsorban, amit végül kimondott a miniszterelnökről és feleségéről. A humorista most úgy fogalmazott: a jövőben lehet, hogy „menekülök a közélet zavaros vizeiről, mert úgy láttam, hogy a lényeg láthatatlan, amit látok, az pedig ingerlően zavaros. Lehet, ezután pláne ezt az utat választom, és az irodalomnál maradok, lehorgonyozva egy tiszta, a politikánál sokkal tisztább közegben.”

Havas Henrik: Az idők változnak, én viszont nem!

Nem hosszabbítja meg Havas Henrik idén lejáró szerződését az ATV. A döntés azután született, hogy a műsorvezető könyvet írt Vona Gáborról, a Jobbik elnökéről, ugyanakkor ezzel egy időben szexuális zaklatással vádolta Havast a Való Világ két szereplője, Baukó Éva és Molnár Anikó. Előbbi állítólag némi pénzért vállalta a feladatot, hogy megvádolja Havas Henriket. Az ATV vezetői a vádak tisztázásra vizsgálóbizottságot hoztak létre, majd közleményben tudatták, hogy a jövőben nem számítanak Havas Henrik munkájára.

Meglepődtél, hogy az ATV belső vizsgálata arra az eredményre jutott, hogy a továbbiakban nem akar alkalmazni, azaz mondhatjuk úgy, hogy kirúgtak?

Kirúgásról szó sincs, ez rossz kifejezés, mert az év végén egyébként is lejár a szerződésem, azt pedig már sejtettem, hogy azt nem akarják meghosszabbítani.

A belső vizsgálat elindulása előtt sem akarták?

De, tudomásom szerint akkor még akarták.

Tehát a belső vizsgálatnak ez lett a következménye, bizonyítottnak látták, hogy nőket zaklattál?

Nem tudom, erről semmit nem közöltek.

Nem is olvastad a vizsgálati jelentést?

Nem tudom, hogy volt-e vizsgálat, feltételezem, hogy volt, mert azt mondták. Semmilyen jegyzőkönyvet nem mutattak, és engem sem hallgattak meg.

Ezek szerint nem is szembesítettek azokkal, akik bár névtelenül, de újabb vádakkal álltak elő?

Nem volt semmi ilyen.

Ezek után a belső vizsgálat eredményét elfogadod?

Tekintettel a körülményekre, elfogadtam. Szeretném egyébként jelezni, hogy az ATV-vel nem akarok foglalkozni, december végéig még élő szerződés köt oda, amit nem bontottak fel. Kölcsönösen megállapodtunk abban, hogy nem nyilatkozunk.

Arról lehet beszélni, hogy a korábbi műsoraidat, melyeket már bemutattak, ismétlik-e vagy sem?

Fogalmam sincs, de abszolút nem is érdekel. Akit érdekelnek a műsoraim, megtalálják az interneten.

Lesz ebből az ügyből per?

Nem látok a jövőbe.

A két tévés celebnek tartott hölgy, Baukó Éva és Molnár Anikó vádjai – bár az előbbi állítólag némi pénzért – meglehetősen furcsa időpontban születtek. Ezekre az első reakciód az volt, hogy bepereled őket. Megtetted?

Elfogadom majd ügyvédeim tanácsát, egyikük kifejezetten kihívásnak tekinti, hogy tisztázzuk az ügyet, alaposan utánajár a dolgoknak. A másik jogász pedig a téma alapos szakértője.

A rágalmazás vagy a becsületsértés elég drága dolog…

Most ünnepek jönnek, nem foglalkozom az üggyel.

Mi ketten húsz évig dolgoztunk együtt a Magyar Rádióban, de soha nem hallottam tőled még csak kétértelmű megjegyzést sem lányokkal kapcsolatosan. Ezért aztán sok egykori kollégát lepett meg a kialakult helyzet.

Ha valaki visszanézi, akkor minden interjúm elején megtalálhatja, hogy nőkről nem vagyok hajlandó beszélni, tekintettel az anyámra, a feleségemre, s a lányomra, tehát most sem szeretnék a nőkről beszélni. De engem nem lepnek meg a történtek, egy ilyen molesztálási ügy időszerűnek tűnt, tekintettel a Marton László és Kerényi Miklós Gábor körül kialakult helyzetre.

Szerinted a te ügyed elsősorban a nőügyekről, zaklatásról szól?

Nem, ez arról szól, hogy írtam egy könyvet Vona Gáborról. Semmi másról nem szól, csak erről.

Szerinted egyértelműen a Vona-könyv politikai következményével van dolgunk?

Gondolkodtam, hogy írtam-e más könyvet az utóbbi időben, nem jut eszembe semmi. Ennek a borítóján viszont jól láthatóan ott a nevem.

Szerinted a hatalom számára kellemetlen a Jobbik pártelnökéről írott könyv?

Úgy tűnik, hogy igen. Ha jobban végiggondolom, hogy mi történt, akkor úgy gondolom, hogy igen. Tudnod kell, hogy 1999-ben a Fidesztől a rendszerváltás időszakában szerzett érdemeimért megkaptam az újságíróknak adható legmagasabb kormánykitüntetést. Most nem akarnak már kitüntetni, most más kaptam. Az idők változnak, én nem.

Korábban arról szóltak a hírek, hogy a kellemetlen újságírókat levadászhatják. Ezt magadra veszed?

Az egy óriási közhely, hogy megosztom az embereket. Van aki imád, de olyan is, aki gyűlöl, mindenesetre tud rólam. A terjesztett hírekkel viszont ennek vége, megpróbálják a nemzetet ellenem egységbe forrasztani. De nem kell megijedni, kapok biztató szavakat, az interneten is és az utcán is.

Gondolom, anyagi gondjaid nem lesznek. Tudod már, hogy mit fogsz csinálni?

Azt hiszem, megjavíttatom a két írógépemet – korábban inkább diktáltam a könyveimet, mint egykor a híreket – aztán megtanulok géppel írni. Lesz elég szabadidőm, írni fogok.

Igen, emlékszem, ígérted, hogy megírod a Vona-könyv fogadtatását, s benne ezt a furcsa zaklatási ügyet.

Letettem arról, hogy a saját sztorimat megírjam, volt arra más jelentkező, nekem semmi türelmem saját dolgaimmal foglalkozni. Valószínű forgatókönyvet írok vagy színdarabot, van egy félkész drámám is – akkor írtam, amikor öt évvel ezelőtt megműtöttek – most lehet, hogy befejezem. De először mégis inkább egy monodrámát írok majd, erről annyit elárulhatok előre, hogy egy diktatúrában játszódik. Majd meglátják!

Az elmúlt öt évben a következő műsorkészítők tűntek el az ATV képernyőjéről: Avar János, Bánó András, Bányai Viktor, Bolgár György, Dési János, Friderikusz Sándor, Havas Henrik, Kálmán Olga, Kuncze Gábor, Köves Pál, Mészáros Antónia, Mészáros Tamás, Németh Péter, Péterffy Judit, V Nagy Gyöngyi. 

Simicska: „Nincs titkos fegyver”, elemző: nem biztos

0

Nincs Orbán-buktató atombombája, titkos fegyvere, és egyébként se tartja magát öngyilkosnak – nyilatkozta Simicska Lajos az RTL és az ATV híradójának. Azután szólalt meg, hogy kedden hajnalban ismét „kidekorált” egy plakátot, az elhíresült g betűs szóval illetve Orbán Viktort. Debreczeni József nem veszi készpénznek Simicska „visszavonulását”.

Nem tud kormánybuktató, titkos tervről, ez a sajtó találgatása – mondta Simicska Lajos az ATV Híradójának. Ugyanerről az RTL-ben is beszélt: „Ugye nem gondolja komolyan? Ha a feltételezésből indulok ki, hogy ilyen van, az egy érdekes feltételezés. De egyet mondanék:

„öngyilkosnak tart engem?”.

Egyébként mindkét beszélgetésben diktatúráról, illetve maffiaállamról beszélt Orbán rendszerét minősítve. Azt is elmondta, hogy felelősséget érez ezért. Elmondta továbbá, hogy 2014 óta nem beszélt Orbánnal, de nem is akar.

Mészáros Lőrincről, aki sokak szerint az ő utódja a közbeszerzések fő nyerteseként, azt mondta, hogy egy „tehetségtelen senki”, régen is az volt, és az is marad,

„bármennyi vagyont is írnak a nevére.”

Magáról az ismételt plakátfestésről úgy fogalmazott, hogy „azt mondták, ne hagyja szó nélkül, hát nem hagytam szó nélkül” (egy Soros-kampányos plakátot festett ki, amelyen ez a mondat olvasható). Megkönnyebbült, kiadta frusztrációját – mondta még Simicska.

S ha már Soros-terv. Hogy van-e? „Viccel? Én csak nevetek rajta.”

Debreczeni: nem biztos, hogy komolyan kell venni

Debreczeni József politikai elemző (aki könyvet írt Simicskáról és Orbánró egyaránt) a FüHü-nek azt mondta, hogy csak találgatni tud, az üzletember valóban azt jelentette be, hogy nincs semmi „bomba” a birtokában, illetve nem is állna elő ilyennel. „Én nem vagyok biztos abban, hogy komolyan kell venni ezt” – mondta Debreczeni.

Az elemző szerint Simicska sokkal tudatosabb ember, mint hogy csak „frusztrációját vezette le”, ezzel szemben úgy véli, hogy ezekkel a megjelenésekkel folyamatos pozíciót akar fogalalni a nyilvánosságban.

Egy biztos – mondta Debreczeni József -, Simicskának egyetlen célja van, mégpedig Orbán megbuktatása.

Kálmán Olga: Érzem, ha félnek tőlem

Ha nem keresik meg a HírTv-től biztosan nem vált csatornát – mondta Kálmán Olga a Független Hírügynökségnek adott interjújában. A műsorvezető a beszélgetésben azt is elmondja, hogy szerinte demokratikus országokban nem fordulhat elő, hogy egy kormánypárt képviselői bojkottáljanak egy televíziót.  Ugyanakkor ez a párt, a Fidesz óriási erővel próbálja ráhúzni a Jobbikot Simicska Lajosra, illetve Simicskát a Jobbikra. Állítja: ő nem egy jobbikos televíziónál dolgozik, a műsorokból ez mindenki számára kiderülhet. Arról is mesél Kálmán Olga, hogy a váltás stílusváltást is hozott; közvetlenebbül beszélget a vendégeivel. Szakmailag kitűnően érzi magát, ám a közérzete, ameddig ennyi baj van az országban, nem lehet jó.


Nincs egy rendes nadrágod?

Nincs. Most ugye arra célzol, hogy szakadt nadrágban vagyok. Felhívom a figyelmedet, hogy ez a trendi.

A lányod elvárja, hogy ilyenben járjál?

Senki nem várja el, sőt a férjem cukkol is miatta.

Szerinted az emberek tudják, hogy te most trendi vagy és nem szakadt?

Ezen még nem gondolkodtam… Hogy mit gondolnak mások arról, hogy direkt szakadt farmer van rajtam.

Mikor estél ki a…

Miből?

A Konyhafőnök című műsorból.

Az első héten, de hogy az hányadik adás volt azt meg nem mondom neked. Még nem volt időm visszanézni, és mivel adásba az én élőműsorommal párhuzamosan ment, nem volt lehetőségem se látni. Annyit elárulhatok, hogy a felvétel a nyáron készült, tehát elég régen, és nagyon hosszú forgatások voltak, emiatt pedig el is veszítettem a fonalat, hogy az elődöntő hányadik adásánál tartunk.

Szégyen számodra, hogy kiestél?

Ugyan dehogy.

Miért ki is akartál esni?

Egy idő után igen, mert nagyon sok időt, felkészülést vett igénybe. Nézd ez egy szórakoztató műsor, minden nap ki kell esnie valakinek.

Ez valódi verseny volt?

Igen, az volt.

Benned is?

Bennem is valódi verseny volt.

És most beléptél a celebek világába…

Ezzel? Hát azért hívtak meg oda, mert a műsor címe is így szól: Konyhafőnök VIP, szóval ott nem szakácsokat és séfeket versenyeztetnek, hanem ismert embereket…

Szerinted te jól főzöl?

Hogy szerintem jól főzök-e? Hát hogy kérdezhetsz ilyet…Igen, jól főzök.

A család is így gondolja?

Hát hogyne. És nem is az amatőr konyha szintjén vagyok.

Jó műsorvezető vagy?

Te jó újságíró vagy?

Igen.

Igen?

Aha.

Örülök, hogy ilyen magabiztos vagy.

Akkor most válaszolsz?

Arra törekszem, hogy jó legyek.

Egyébként azért kérdeztem, mert míg a főzőtudományodra vonatkozó kérdésre nagyon határozott, magabiztos igennel válaszoltál, a szakmáddal kapcsolatban viszont ilyen szerényen beszélsz…

A főzés viszonylag objektíven megállapítható; vagy finom, vagy nem, amit csináltál. De egy műsorvezetésről, különösen, ha valaki több évtizede vezet politikai háttérműsorokat, nincsenek ennyire objektív paraméterek, hogy az most sós, vagy nem az, roppanós, vagy nem, finom, vagy nem finom. Egy műsorvezetőt sokféle szempont alapján ítélnek meg. És, hogy lehetne egy interjút mindig jobban csinálni? Igen lehetne. Nincs olyan, hogy tökéletes, vagy legalább is én magamon ezt még soha nem éreztem. Minden adás után foglalkoztat a gondolat, hogy miként lehetett volna másként, még jobban, hol kellett volna a beszélgetést más irányba vinni. Egy étel elkészítésén ugye nem töprengek ennyit.

A szakmádat tekintve tehát abszolút kritikus vagy önmagaddal?

Mindenben kritikus vagyok önmagammal.

Amikor csatornát váltottál, arról is beszéltél, hogy szükséged van egy új kihívásra, új közegben, más közönség előtt…

Ez nagyon bejött…

De miért kell valakinek, aki általános megítélés szerint a topon van, ő az adott televízió arca, váltania?

Nem jó egy helyzetbe belesüppedni, abba, hogy a helyeden vagy… De az igazság az, hogy ha nem keresnek meg a Hír tv-től, én nem váltok csatornát. Szóval én nem akartam új munkahelyen dolgozni, valószínűleg még isten tudja meddig az atv-s életemet éltem volna. De így, hogy megkerestek, nagyon hamar tudtam dönteni.

Mi volt ebben a kihívás, hiszen ugyanazt csinálod, amit korábban…

Az új mindig kihívás. Ennek a fizikai megjelenése is más, más emberek közé jársz be dolgozni, a műsor fizimiskáján is alakítasz…

Azt látom, hogy másként vagy öltöztetve. Ennek van jelentősége?

Persze ez is egy vizuális elem. De nem azért váltottam csatornát, mert szerettem volna másként öltözködni.

De van a stílusváltásnak is üzenete, nem?

Persze. Hogy abból, a magát optikailag is szigorúbbnak mutató szerepből egy kicsit kilépett Kálmán Olga és próbál még közvetlenebb, lazább lenni, a szó legjobb értelmében.

Mert ez így működik, hogy elhatározom, hogy holnaptól lazább leszek…

Még egyszer mondom, a szó jó értelmében. Igen, megpróbálok még inkább a nézők nyelvén beszélni, még őszintébben, még közvetlenebbül. Hogy még inkább az legyen az üzenete, hogy a kedves néző azt érezze: ülhetne akár ő is ott a helyemen, beszélgethetne ő is.

A nézőkről a riportalanyaidra váltva: elértél egy sajátos státuszt. A vendégeid furcsa, ambivalens érzésekkel mennek be hozzád: egyfelől akarnak Kálmán Olgával beszélgetni, ott lenni a műsorában, másfelől viszont félnek tőled. Ezt akartad elérni?

Nem.

És nem is érzed, hogy ez így van?

De, így van. Küldetéstudat azonban nem volt bennem, szóval nem volt olyan, hogy mondjuk húsz évvel ezelőtt leültem volna a konyhaasztal mellé és eltöprengtem volna azon, milyen jó is lenne, ha tartanának tőlem… Dehogyis! Ez inkább a sok-sok munkának a hozadéka. Hogy a vendég is érezze: a beszélgetésünknek van súlya.

Amúgy a félelmet megérzed?

Hogyne.

Min, a vendég szemén, vagy a testtartásán?

Mindenen.

És ez tovább frappíroz téged?

Nem, én inkább segíteni akarom azt, aki fél, különben nem lesz jó az interjú, mert ha szorong, akkor csak a görcsök látszanak és az egyáltalán nem jó. Ha valakin észreveszem, hogy tart a beszélgetéstől, izgul, akkor igyekszem nagyon átsegíteni ezen az állapotán. Próbálom elérni, hogy csak a beszélgetésre koncentráljon és ne azon járjon az esze, hogy ez a nő, jaj, két napja kit és hogyan szedett szét élő adásban.

Benned voltak félelmek, amikor elkezdted a munkádat a HírTv-nél?

Nagyon izgultam. Borzasztóan.

És téged ki nyugtatott meg?

A kamera tetején a piros lámpa. Addig iszonyatosan izgultam, ráadásul a felmondási idő miatt volt is egy kis szünet, ami miatt tartottam attól, hogy kiestem a napi rutinból, úgy vártam az új műsor kezdetét, mintha az életem első adására készültem volna. Ugyanazok a félelmek voltak bennem, mint bárki másban, hogy nem fogok tudni még megszólalni sem, de aztán, amikor felvillant a lámpa és megszólaltam: „jó estét”, abban pillanatban éreztem, hogy itthon vagyok.  Abban a pillanatban az összes félelmem elillant.

Azt mondtad, hogy ha félelmet látsz a vendégeden, akkor segítesz neki. És ha azt érzed, hogy hazudik?

 Akkor megpróbálom bemutatni a nézőknek, hogy hazudik. Nem magamnak, a nézőnek. Ameddig nem vagyok meggyőződve arról, hogy más is érzi, azt, amit én, akkor megyek tovább a kérdéseimmel, abba az irányba, hogy egyértelműen kiderülhessen a hazugság.

Vannak olyan beszélgetéseid, amikor egy-egy riportalanyodat, úgymond, nyakon csípsz, és nem engeded el…

Igen hajlamos vagyok időnként szájzárat kapni.

És utólag ezt megbánod?

Nem. Különösen, ha a vendég egy politikai párt vezetője, akkor nem bánom, hogy nem engedtem el, mert neki kötelessége ezt a kihívást állni. Ebben a helyzetben nem azt érzem, hogy én vagyok a kegyetlen, agresszív, túl rámenős, hanem, hogy a vendégnek kell visszafordítani a helyzetet, hiszen ez a munkája.

És nem sértődnek meg a nyakon csípettek?

Nem. Nincs sértődött riportalanyom, és olyan sincs, aki emiatt ne jönne be hozzám. A Fidesz bojkottja nem nekem, hanem a Hír tv-nek szól, vagy még inkább Simicska Lajosnak. Ehhez pedig nekem nincs közöm, legfeljebb a nézőkkel együtt a szenvedő alanya vagyok.

Bosszant, hogy nincs esélyed egy Orbán Viktor interjúra?

Bosszant? Nem úgy kelek, fekszem, hogy iszonyatosan frusztrált lennék emiatt… Az, hogy egy országban ez a helyzet elfogadott és normális legyen, vagyis az, hogy egy komplett párt kijelentheti: nektek nem nyilatkozom, az elfogadhatatlan. Ugyanis nem engem negligál, hanem az összes nézőnket. Másként szólva, a választó polgárnak nem hajlandó nyilatkozni.

Egyébként a korábbi szemléletű Hír tv-hez is eljöttél volna?

Nyilvánvalóan nem. Semmi keresnivalóm nem lett volna ott.

A mostanit viszont elfogadod?

Igen.

Annak ellenére, hogy folyamatosan azt hírlik, hogy a tulajdonos, azaz Simicska Lajos a Jobbikot támogatja, ily’ módon ez a Jobbik televíziója… És, ha nincs is így, ezt a stigmát azért viseled…

Ezt a stigmát nagyon nagy erővel és ráfordítással próbálja a Fidesz, illetve a Fidesz kommunikációja által uralt nem kevés médium ránk erőltetni. Hogy a Kálmán Olga eladta magát a Simicskának, a Simicska a Jobbiknak, a Jobbik a Simicskának, szóval mindenki eladta magát valakinek… Hülyeség. Üljön le már valaki, számolja ki papírral, ceruzával, milyen arányban vesznek rész a különböző pártok képviselői a műsoromban, vagy az óránként jelentkező híradókban. Arra fog rájönni, hogy itt semmiféle Jobbik dominancia nincs. Pont annyi lehetőséget kapnak, a hozott híreknek megfelelően, mint mások.

Te is írnál könyvet Vona Gáborról?

Hát ezen még nem gondolkodtam, mint ahogy azon sem, hogy bármelyik párt vezetőjéről írjak. Pedig én már minden érdekeset megtudtam róluk az elmúlt húsz év alatt.

Azért hoztam szóba Vonát, mert az említett könyv alapján a kötet írója azt mondja: ő hitelesnek látja a Jobbik elnökének metamorfózisát. És te?

Hogy én hitelesnek látom-e? Ezt döntsék el majd a választók.

Ez most egy taktikai mondat a részedről? Hogy azt sugalld magadról, neked nincs politikai szimpátiád senki iránt…

De te most nem a politikai szimpátiámról kérdezel, hanem a munkámról. Nekem tehát Vona Gábor is, Molnár Gyula is, vagy Szél Bernadett is, vagy éppen Gyurcsány Ferenc az interjúalanyom, akiket egy-egy adott témában kérdezek. Ha azt firtatod, hogy a beszélgetésekben szándékosan éreztetem-e a saját véleményemet az adott témáról, akkor arra igen a válaszom. De fontos, hogy az adott témáról, és nem az interjúalanyról, vagy annak pártjáról. Nem egy kérdezőgép vagyok, hanem beszélgető partner. Ha nem így lenne, akkor csak egy kérdezőgép lennék. De ebből nem következik, hogy valaki szimpatikus számomra, vagy sem.

Számodra tehát teljesen mellékes, hogy a Jobbikkal kapcsolatban mit mond, mit gondol a tulajdonos?

A műsorkészítés szempontjából igen. Abból a szempontból nem, hogy ez az én munkahelyem is, s a Fidesz, ahogy az előbb is említettem, óriási erővel akarja ráhúzni Simicska Lajosra a Jobbikot, vagy fordítva… Ami azért, gondoljunk bele, elég vicces, hiszen a régi harcostárs, a „mindannyiunk között a legokosabbik”, az most egy szégyenfoltnak van beállítva; megvetően mondják, hogy ez az a párt, ami mögé beállt Simicska Lajos, de arról lazán megfeledkeznek, hogy korábban éppen mögöttük állt. Akkor milyen szégyenfoltról beszélnek?

Az, hogy nem jönnek be Hír Tv-be a Fidesz képviselői, mennyire teszi féloldalassá a műsort?

Ha úgy kérdezed, hogy örülnék-e, ha bejönnének hozzánk a fideszesek, akkor azt mondom: igen. Nagyon nem értek egyet az elhatározásukkal, azt gondolom, hogy egy demokratikus országban ilyen nincs. Sőt, nem is hallottam hírét annak, hogy bármely demokratikus országban egy kormányzó párt bojkottált volna egy televíziót. Kultúrországban ilyen nem fordulhat elő. De hát ez van, ezzel kell főznöm. Így aztán elmondom én a beszélgetéseim során, hogy mi a Fidesz véleménye.

Ez azért is izgalmas kérdés, mert a választási kampány jön, amelynek megjelenítése nagymértékben a te feladatod lesz.  Akkor ezt hogy akarod megoldani?

Miért 2010-ben, vagy 2014-ben ott voltak valahol? Ezt csinálta Fidesz az elmúlt választásoknál is. Azt most vegyük ki a körből, hogy Orbán Viktor leül a négyes, vagy a hetes tagsági könyv tulajdonosával beszélgetni…

Kire gondolsz?

Hát a Bayer Zsoltra…

Az övé az ötös számú tagkönyv…

Ja, a hetes a James Bond…Szóval azt ne tekintsük megmérettetésnek. Vitát nem vállalnak.

Játsszuk el, hogy én vagyok Orbán Viktor, mit kérdeznél tőlem.

Ezt már a múltkor elsütötte a Magyar Nemzet.

Akkor nem kérdezem, és így nem leszek Orbán Viktor.

Akarsz? Lennél Orbán Viktor?

Nem. De most még sem rólam beszélgetünk. Rólam még nem gondolta senki, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha én lennék a miniszterelnök, rólad már igen. Szóval milyen miniszterelnök lennél?

Az a miniszterelnök lennék, aki megköszönné a bizalmat és közölné, hogy te sokkal jobb lennél erre a posztra.

Rólam nincs egyetlen kép sem az utcán, veled viszont teli van a város.

Vannak most üres plakáthelyek…

Amúgy szereted magad látni az utcán?

Nagyon sok plakát van kint valóban, de már olyan régóta csinálom, és oly gyakran látom magam viszont az utcán, a címlapokon, hogy talán már megszoktam.

És a kisfiad?

A múltkor ültünk a kocsiban, hátul ült a két gyerek, és folyamatosan csak azt mondogatták egymásnak: nézd, ott az anya, ott van megint az anya, jaj ott az anya… Aztán egyszer csak azt kérdezte Marci: Anya, te nem unod magadat?

Híres vagy, most is egy csatorna arca. Szakmailag mi a továbblépés számodra?

A ma este. Mindig a ma este. Nem tudnám csinálni a munkámat, ha arra törekednék, hogy egy év múlva, vagy bármikor legyen egy ilyen, vagy olyan műsorom. Nem, én tényleg mindig az aznapra koncentrálok, hogy ezt most nagyon jól meg kell csinálnom. Aztán, amikor túl vagyok az adáson, akkor az foglalkoztat, hogyan lehetett volna másként csinálni, aztán pedig jön az újabb nap. Az újabb aznap. Ez az életem.

A fiadnak ha jól értettem nem válaszoltál….

Hogy unom-e magam? Ez inkább egy pszichológiai kérdés, nem is tudom értelmezni.

Akkor úgy kérdezem: szakmailag jól érzed-e magad?

Igen.

És politikailag?

Ebben az országban?  Ha a gyerekek szempontjából vizsgálom és az oktatást nézem, és azt kérdezem, hogy meg vagyok-e elégedve, akkor hogy lennék megelégedve? Ha az egészségügyre gondolok, azzal hogy lennék megelégedve? Ha a munkámra gondolok, a fékekre és ellensúlyokra, a demokrácia állapotára, hogy lennék megelégedve? Millió dolgon kellene változtatni.

És anyagilag?

Ehhez meg kinek mi köze van?

Csak azért, ha minden rendben van, akkor vegyél magadnak egy rendes nadrágot.

Látod, a szakadt nadrágom alapján megdőlt az az elmélet, hogy a Simicska jól fizeti a munkatársait…

Kerényi magyarázza a bizonyítványt – az érintettek félnek

0

Szentpétervári rendezése közben érte utol Kerényi Miklós Gábort az ATV riportere. A rendező telefonon adott interjújában reagált az őt ért vádakra. Mint mondta, nagyon szeretne szemtől-szembe találkozni az őt megvádolókkal. Az érintettek a jelek szerint félnek. Kerényit a Budpesti Operettszínház elbocsátotta.

 

Nem bevett nevelési szokás, de léteznek olyan tréningek, amelyekben fizikai és lelki helyzeteket kell megélni, ám ezek mindig azon alapulnak, hogy bárki, bármikor abbahagyhatja. Edzők is gyakorta alkalmaznak olyan bánásmódot, amely esetenként a kívülálló szemében nem megengedett, de rendelkeznek olyan kisugárzással, ami igazolja őket; például Széchy Tamás is ilyen edző volt – erre is hivatkozott Kerényi Miklós Gábor, az Operett Színház eltávolított rendezője, akit az ATV Szentpéterváron ért utol, ahol jelenleg rendez. Kerényi kitért a Maros Ákos korábbi táncos, színész és műsorvezető által felidézett 23 évvel ezelőtti esetre is, hogy Kerényi 23 évvel ezelőtt lehúzatta vele a nadrágját, és elfenekelte egy vállfával.

„Ez egy szimpatikus fiatal táncos volt, természetesen homályosan emlékszem az eseményekre, mert 23 év nagy idő. Nagyon furcsa, hogy ő 23 év után jelentkezik egy ilyen történettel. Amit elmond, annak van alapja, de az én emlékezetem szerint nem pontosan így történt, és nem pontosan ez történt. De ez tulajdonképpen mindegy, mert ez csak egy vita lenne.

A tény, amit ő alapvetően elismer, az arról szól, hogy ez egy közös megegyezés alapján történő valami volt két felnőtt ember között.

Tulajdonképpen neki ezt bármikor joga lett volna abbahagyni, amit abba is hagyott, az ő saját elmondása szerint” – fogalmazott Kerényi Miklós Gábor az ATV-nek.

Az esetet Maros Ákos sem minősítette szexuális zaklatásnak, s Kerényi is aláhúzta, hogy semmilyen szempontból nem is volt az.

„Mindenféle és fajta szélsőséges, ilyen típusú esemény előfordulhat, létezhet ezekben a kapcsolatokban, abban az esetben, ha ez valakiknek a megegyezésén alapszik”

– vélekedett a rendező, azt ugyanakkor cáfolta, hogy a fenekelés bevett szokás volt nála.

Azt is kijelentette, hogy nem emlékszik arra, amiről Czapáry Veronika beszélt a 13 éves kiskorú kapcsán. „De természetesen borzasztó kíváncsi vagyok, hogy ki az, és mi történt. Bárki, aki ilyen panasszal előáll, szeretnék szemtől szembe leülni” – mondta.

Az ATV Egyenes Beszéd műsorában Rónai Egon felolvasta az érintett, azóta már felnőtt férfi levelét, amelyben az áll, hogy megfelel a valóságnak a történet, amit Czapáry Veronika mesélt el a reggeli műsorban. Egy gyerekszereplő volt, s a próbafolyamat során Kerényi egyszer egy fafogassal iszonyatosan erősen megütötte. Kérte, hogy a nevét takarják ki a bemutatott levélből, de azt leszögezte: ha per lesz az ügyből, akkor a bíróság előtt, eskü alatt is felvállalja.

Mint az ATV-ben a témával foglalkozó újságírónő – aki az Egyenes beszédben beszámolt az eddig általa megtudottakról –  megjegyezte: a legtöbben ugyanezt mondják. S hogy miért nem vállalják névvel, képpel az érintettségüket?

Részben amiatt, mert zömmel férfiakról van szó, akiknek azóta már feleségük, családjuk van, akik nem tudnak a dologról, részben pedig félnek. A jelek szerint ugyanis meg lettek fenyegetve.

Mindenesetre Kerényi a telefoninterjú során megismételte azt, amit  a Facebook bejegyzésében is megírt:

„Ha valaki úgy érzi, hogy megbántottam, lelki sebet okoztam neki, ebben az esetben bocsánatot kérek tőle.”

Az előzméynekről itt is olvashatnak.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK