Őszintén mondom. Az elmúlt napokban próbáltam összeszedni, mi minden köthető nemzeti gázszerelő mesterünk áldásos tevékenységéhez. Nem mondom, hogy sikerült a végére járnom, de oda jutottam, ahová betette a lábát, ott kő kövön nem maradt. Nem rossz értelemben: a sok lerongyolódott létesítmény elkezdett talpra állni.
Ez tényleg jó dolog. Nincs annál siralmasabb látvány, mint amikor az ország értékei ebek harmincadjára jutva, omlanak-romlanak, mert nincs gazdájuk. Ez különösen azokra a létesítményekre igaz, amelyek egykor szebb napokat láttak, s most felveri a gaz a környéküket.
Itt van a legutóbbi példa, a balatonaligai egykori pártüdülő. Néhány évtizeddel ezelőtt alighanem a magyar tenger gyöngyszeme volt, na nemcsak azért mert az egykori állampárt „talpas” dolgozóinak „szakszervezeti üdülését” szolgálta, hanem azért is, mert olyan emberek gondjaira bízták, akik szívvel-lélekkel ápolták a környezetét. Megértem, hogy a rendszerváltás után sanda szemmel nézte az új hatalom ezt a páratlanul értékes üdülőcentrumot, ide-oda labdáztak a tulajdonjogával, mint a forró krumplival. Ugyanolyan páriának tekintették, mint minden mást, ami az előző rendszerhez kötődött. De azért nem kellett volna a sorsára hagyni. Állami tulajdonba kellett volna venni, szállodává alakítani, fejlesztve megóvni. Az sem lett volna ördögtől való, ha mondjuk a legfelső pártvezetés számára korábban fenntartott, a „köznéptől” kerítéssel elzárt területen lévő puritán Kádár-villából, még mielőtt rommá válik, múzeumot nyitnak, hiszen falai között az egykori „szocialista tábor” szinte valamennyi személyisége megfordult. Persze tudom, azokat az évtizedeket töröltük a történelmünkből.
M. Lőrinc kisgömböcként falta fel a Balaton part megannyi többi értékes ingatlanát is. A legjobb fekvésű parti kempingeket, a kisebb-nagyobb szállodákat, köztük az almádi – leánykori nevén Aurórát -, amely most BÁL Resort néven hirdeti magát. Ne gondoljon senki valami „mulatós” szállodára, a név rövidítés, a családfő gyermekeinek nevéből – Beatrix, Ágnes, és Lőrinc – jött össze. Annak is csak örülhetünk, hogy a milliárdos érdeklődése nem ragadt le pusztán a balatoni partvidéken, megvette az egerszalóki Saliris Hotelt is, amelyet a csőd és a bezárás fenyegetett, de most új virágzásnak indulhatott a páratlanul ritka természeti kincs, a „sódomb” tövében. Volna még mit ajánlani a vállalkozó figyelmébe. Ott van például a gödi, egykor szebb napokat látott Pólus Palace Thermal Golf Club Hotel, amely Pólus Péter csődbe ment vállalkozása után megmaradt ingatlanvagyon megszerzésén marakodó bankok áldozata lett. Pedig aki járt már a 2000-es évek elején a teljes pompájában tündöklő szállodában, aki sétált a jól ápolt golf pálya mentén, annak méltán szorul el a szíve a most gaz verte parkoló láttán is.
Ha nem is a milliárdos gázszerelő, a másik NER milliárdos, Garancsi István tulajdonába került a Balaton másik értékes ingatlana, a korábban szintén MSZMP „érdekeltségű” tihanyi nemzetközi pártüdülő. Akiknek mostanában valamilyen címen sikerült belépniük a területre, rémes történeteket mesélnek arról, milyen felháborító állapotok uralkodnak odabenn. Az épületben már nem egyszer elfagytak a vízvezetékek, a szerelők olyan tessék-lássék módon javították ki a hibákat, amibe az építési vállalkozó tulajdonosnak illene belepirulnia. Úgy tűnik, egyelőre talonba tette ingatlanbirodalmának ezt a gyöngyszemét. Majd valamikor sort kerít a felújításra, vagy jó áron eladja. Mondjuk M. Lőrincnek.
Nem gondolom, hogy M. Lőrinc olyan szellemi kapacitású vállalkozó volna, mint a görög Onassis, aki hatalmas üzleti birodalmát képes volt áttekinteni. A mi nemzeti gázszerelőnk dicséretére legyen mondva, őszintén belátta, hogy fogalma sincs már mije van, kísérletet sem tesz arra, hogy megértse mekkora összeget takar a bankszámláján szereplő számok után az a temérdek nulla. Hogy az ő érdeme, vagy a közeli barátja segített neki összeverbuválni egy olyan szakértő csapatot, amely képes működtetni az ország mára legnagyobbra nőtt vállalatbirodalmát, végül is teljesen mindegy. A lényeg az, hogy a rendszer egyelőre működik, ami az M-birodalom tulajdonába kerül az virágzásnak indul.
Ezért mondom, őszintén örülök M. Lőrinc gyarapodásának.