- Bevándorlás? Menekülés? Migráció?
- Szigorodnak a német szabályok
- Orbán-Seehofer két jó barát
- Nem tudni, ki lesz a vesztes, ki a nyertes
- A „magyar kérdés” belpolitikai ügy Németországban
Ha a 24. órában is, de Berlinben megszületett a megállapodás a CDU és a CSU között a menekültügy jövőbeni kezeléséről. A korábbi bajor miniszterelnöknek, a német kormány jelenlegi belügyminiszterének kemény fellépése váltotta ki a koalíciós válságot, amelynek hatása jóval túllépett volna Németország határain. Szent-Iványi István, külpolitikai szakértőt többek között e megállapodás magyar vonatkozásairól is kérdeztük.
A megállapodás egyik lényeges pontja az osztrák-német határellenőrzés szigorítására vonatkozik. Lehet ez a schengeni nyitott határok vége?
Én ettől egyelőre nem tartok, de a szigorúbb ellenőrzés már 2015 óta létezik. Akik mostanában azon a tájon jártak, tapasztalhatták, hogy Passaunál, Salzburgnál időnként hosszú kocsisorok alakulnak ki, és ha a rendőrök olyan autókat, kisbuszokat találnak, amelyről feltételezik, hogy bevándorlókat szállíthatnak, félre állítják. Az uniós utazókra mindez nem vonatkozik.
Akkor mi az újdonság a mostani megállapodásban?
Aki valahol, valamelyik európai tagállamban már regisztrált, azt automatikusan visszaküldik oda, ahol belépett. Ha az előbbi országok valamelyike nem fogadja be a visszaküldött embereket, akkor Ausztriába kerülnek, mert a két ország már ebben megállapodott. Ez a terv már régen asztalon van, és az benne a fura, hogy korábban már Merkel kancellár is hajlott az elfogadására, azzal a különbséggel, hogy ő nem támogatott eddig semmilyen nemzeti, egyedi megoldást ebben a kérdésben. Ezért bírálta korábban a magyar álláspontot is. Mára azonban ezt is feladta.
A napokban bejelentett, 14 államra vonatkozó „megállapodás” félreérthető volt,
konkrét megállapodás nem született, de a tárgyalások megkezdődhetnek.
Tulajdonképpen Merkel eljutott odáig, amit Seehofer olyan durván követelt: egyértelmű, radikális megoldásra van szükség?
Közeledett ehhez. Merkel most is szeretné fenntartani legalább az „európai megoldás” látszatát. A meccs még nincs lefutva, hiszen kérdés, hogy a nagy koalíció harmadik tagja, a szocdemek, mit szólnak majd ehhez.
A baloldal, a fiatal szocialisták vezetői szinte azonnal megszólaltak, és elfogadhatatlannak nevezték a megállapodást.
A párt elnöke óvatosabban fogalmaz, azt mondja, „meg kell vizsgálni” a megállapodást, mielőtt állást foglalnak. A „zárt internáló táborokat” kifogásolják, de a „tranzit központ” szó elfogadható a számukra is. Minden kicsit a „szimbolikus térben” zajlik a színfalak mögött.
Tulajdonképpen ez ugyanaz a megoldás, amit a magyar kormány alkalmaz a déli határokon?
Kétségtelenül van némi hasonlóság, azzal a különbséggel, hogy nálunk szinte minden kérelmezőt elutasítanak.
Mi a helyzet azokkal, akik sehol nem regisztráltak korábban?
Mint mondtam, a megállapodás még számtalan nyitott kérdést tartalmaz. A menekültek, vagy a migránsok egy jelentős része úgy lépett be Németországba, hogy sehol, senki nem vette még nyilvántartásba. A törökök például egyáltalán nem szorgalmazzák ezt, a balkáni útvonalon sem gyakori a regisztráció, nem sokat tudni sem a horvát, sem a szlovén gyakorlatról. A csempészett csoportokról ne is beszéljünk. A legkritikusabb a helyzet a gazdasági menekültekkel, a bangladesiekkel, a pakisztániakkal, rájuk a genfi konvenció sem vonatkozik.
És a tengeren érkező afrikai menekültekre?
Azok többségére sem. Persze akik Nigéria északi részéről, az ottani alkaida bandái elől menekülnek, azok esetében más a helyzet. Ők az életüket mentik.
Németország a választások és a nehézkes koalíciós tárgyalások miatt a béna kacsa állapotában volt. Most ez végre megszűnhet?
Remélhetőleg igen. Ha a belpolitikai problémákat félre tudják tenni, akkor egyéb kérdésekkel is foglalkozhat majd a Merkel adminisztráció.
Nyakunkon van egy nagy vámháború, amely nem csak a német, a magyar autóipart is érintheti,
s közben az Unió belső ügyei is több figyelmet kívánnának. Gondolok a Brexitre, az Unió „belső” és „külső” körei közötti konfliktusra, amiben mi, magyarok és a lengyelek játsszuk a főszerepet.
Hogyan látja, milyen szerepet játszik a mostani fejleményekben az Orbán-Seehofer közötti már-már baráti viszony?
Orbán Viktornak valamilyen szinten kétségtelenül volt és van valamilyen szerepe a német konfliktusokban és talán abban is, hogy sikerült a magyar álláspontot némileg elfogadtatni a kancellárral is. Ez utóbbiban Seehofernek akár közvetítő szerepe sem kizárható.
Az európai államok eddig új gondolták, hogy az az álláspont, amit mi képviselünk egy marginális kisebbség nézete, ez talán most megváltozott.
Amiben kétségtelenül szerepe van annak is, hogy a tavaszi választáson ismét kétharmaddal győzött. Az olaszok is most barátjuknak nevezik, de ez nagyon átmenetinek tűnik az én szememben. A magyar-olasz viszonyban még lesznek komoly konfliktusok, nem azonosak az érdekeink. Az olaszok a kvóta-elvet még nem adták fel, ők csak azt fogadták el, hogy a most érkezőkkel kell keményebben fellépni. És akkor még nem beszéltem az Orbán-Macron nézet különbségekről, a két éves költségvetésről: amit elvett az Unió a visegrádi négyekről, azt oda akarják adni az olaszoknak, spanyoloknak. Szóval még nem tudni, ki lesz a nyertes, és ki a vesztes.
Jogosnak érzi a magyar miniszterelnök napokban tett siker-nyilatkozatát?
Mindenki azt nyilatkozta, hogy nagyon elégedett a megállapodással. Conte azzal utazott oda, hogy mindent meg vakar vétózni, aztán mégsem azt tette. Merkel is sikerről beszélt, Macron pedig egy jó kompromisszumról.
Orbán szempontjából az kétségtelen győzelem, hogy a kvóták iránt elkötelezett nyugati álláspont most nagyon felpuhult.
A V4-ekhez csatlakozott Ausztria, Dánia, Bulgária, Románia, ez így már egy számottevő kisebbség.
A héten találkozik a magyar miniszterelnök a német kancellárral Berlinben. Eddig meglehetősen „hűvös” volt a két politikus viszonya. Mit vár a találkozótól?
Merkelnek nagy szüksége van arra, hogy megállapodás szülessen a visszaküldésekről, és ebben a magyarok is érintettek. Ha sikerül Orbánt meggyőznie, enyhülés állhat be a két politikus viszonyában.
Nem is annyira Orbánról van szó, sokkal inkább a Merkel-Seehofer viszonyról, amiben ez is egy lépés lehet a közeledésben.
Németországban Orbán Viktor és Magyarország a falbontás óta belpolitikai kérdés, ami különleges helyet biztosít számunkra az Unión belül. nem tudom másik két országot említeni, amelyre ez jellemző lehetne.
Csak Orbán-Merkel-Seehofer szerepel ebben a „játszmában”?
A szocdemek szemében a magyar miniszterelnök „vörös posztó”, a zöldeknek is, a liberálisoknak is, a CDU-nak is vannak fenntartásaik, míg a CSU kifejezetten barátságos vele.
Ha a kancellár békét akar a koalíción belül ezt a „magyar kérdést” valahogyan rendeznie kell.
A megoldás persze kettőn áll: kérdés, hogy Orbán hajlandó lesz-e engedményeket tenni ennek érdekében.
Elképzelhetőnek tartja, hogy ebben a közeledésben Seehofer közvetítő szerepet vállalt? A találkozó is ezért jöhetett létre?
Azt gondolom igen. Seehofer nem titkolta a véleményét, ő nem ért egyet azzal, hogy Orbánt Európában „démonizálják”, hogy ő az idegengyűlölet és az embertelen bánásmód szorgalmazója. Azért is lehetett ebben szerepe a belügyminiszternek, mert ő is tudja, az enyhülés a koalíció szempontjából is fontos. Ha most létre jön valami megállapodás menekült-ügyben, akkor a Fidesz belpolitikai lépéseivel kapcsolatban Merkel ugyanolyan „elnéző” lesz, mint eddig is volt. Hogy a Néppártban még mindig helye van a Fidesznek, ez egyértelműen a CDU-CSU akaratán múlott.
