Görög Ibolya 7 miniszterelnököt szolgált ki protokoll szakértőként. Ilyen minőségében volt beosztott és főnök. Sokat tud. Nagy vehemenciával és szarkasztikus humorral, el is szokta mondani a tapasztalatait, előadásokat tart országszerte. A médiából is abszolút ismert, sőt népszerű. Most jelent meg új, Summa summarum című, Európaiság – hitelesség – protokoll alcímű könyve, az Athenaeum Kiadónál.
A protokoll, sokak szemében, olykor az enyémben is, valami eszelősen nyársat nyelt dolog, agyonszabályoz mindent, akár ellentmond a józan észnek, a kényelemnek, na kösz., nem nagyon kérek belőle, gondolhatják jó néhányan. De Görög Ibolya csöppet sem nyársat nyelt, pereg a nyelve, mondandója alátámasztására erőteljes a gesztikulációja, és telis-tele van mulatságosabbnál mulatságosabb anekdotákkal. Viselkedéskultúrával is foglalkozik, ami hát ugye, ha akarjuk, ha nem, mindannyiunkat érint.
Ebben a kötetben – Kónya Orsolya szerkesztésében -, az előadásait gyűjtötte össze. Megtartotta az élő szó lendületét, bizonyos mértékig a lezserségét is, szó sincs száraz szakszövegről, ami lehet, hogy okos, de esetleg elunjuk, vagy éppen elalszunk rajta. Ki merem jelenteni, hogy a könyv élvezeti értéke meglehetősen magas. Amellett, hogy telibe talál temérdek dolgot, még szórakoztató is. Keretes bejegyzésekben közöl megtörtént eseteket, vagy olyan konkrét kérdéseket, amiket hozzá intéztek, persze a válaszokat ugyancsak böngészhetjük. Ezeket akár külön is olvashatjuk, sajátos egypercesek, félpercesek, netán kétpercesek ezek. Például az egyik kedvencem. „Kórházakban abszolút tudomásul vette mindenki, hogy a fő-főorvosok nem köszönnek. Egyszer meghívtak egy nagy intézményhálózat főorvosi konferenciájára, volt ott vagy háromszáz főorvos, és ott el találtam mondani, hogy az üres kalásznak áll fel a feje. A tele kalász lehajtja. Az igazi főorvos arról ismerszik meg, hogy előre köszön.” Ez a stílus. Van benne szurka-piszka bőven. És ez együtt jár lényeglátással. Azt már én teszem hozzá, hogy orvosok esetében még mindig létezik az úgynevezett csendőrpertu, vagyis, hogy a fő-fő-fődoki tegezi a beosztottját, de az nem tegezheti vissza. Ez elég rémes, de bíz’ sok tekintetben mostanában sajnos efelé megy a társadalom.
Görög azonban protokoll ide, vagy oda, gyakran ellene megy az értelmetlen tekintélytiszteletnek, szó sincs arról, hogy mereven azt állítja, a szabály az szabály. De lefekteti a szabályokat, ha szükségünk van rájuk, tudjunk mihez alkalmazkodni. Vannak köztük fölöttébb fontosak, az együttélés alapjait érintők, például hogyan kommunikáljunk, beszéljünk, együnk, mi az intim zóna határa, hogy viselkedjünk temetésen, közszereplésen, milyen alkalomra mit vegyünk fel, mi illik, mi nem, mikor mutatkozunk otrombának, faragatlannak, akár tahónak? És így tovább, és így tovább. A telefonálástól a köszönésig, az állásinterjútól a lakodalomig, mindenre van tanács, jó példa, rossz példa, élc, anekdota, miegyéb. Érződik a hatalmas tapasztalat. És mindehhez vannak fotók, ábrák, rajzok, hogy ezt szabad, ezt nem szabad, meglehetősen szemléletes az egész kötet.
Egy-két közszereplő konkrétan felismerhető, de nem erre megy ki a játék, hanem az általános tanácsadásra, hogy éljük bele magunkat különböző szituációkba, gondoljuk végig, mi hogyan cselekednénk, és okuljunk. (Bár azért egy olyan kötetet nagyon bírnék Görögtől, amiben jól elmesélné, melyik miniszterelnök, miniszter, nagykövet, magyar és külföldi egyaránt, különböző szituációkban mit csinált, hogyan is viselkedett. Feltehetőleg neki nincs titoktartási kötelezettsége, mint az orvosnak vagy a gyóntató papnak.)
Persze nem kell mindennel egyetérteni. Mondjuk nem osztom, hogy úriember nem hord szandált, legfeljebb a tengerparton. És még azon sem tudok kellőképpen kiakadni – bár magam nem teszem -, ha valaki egészen odáig vetemedik, hogy zoknit merészel húzni a szandálba. De azt például igenis fontos észrevételnek tartom, ha egy sajtótájékoztatón magas rangú rendőrtisztek kollégájuk meggyilkolásáról beszélnek, ugyan már ne tegyenek az eléjük lévő asztalra pogácsás tálakat, mert, ha netán valamelyikük még a tájékoztató közben tényleg pogácsázik is, az borzadályosan ízléstelen.
Szóval jó könyv Görög Ibolya Summa summarum című kötete. Valóban összegzi benne eddigi élete igencsak gazdag tapasztalatát.
Nagyon örülnék, ha az ilyen fontos mondani valójú „regények” megjelennének e-könyv formátumban is…