Kezdőlap Szerzők Írta Szele Tamás

Szele Tamás

244 CIKKEK 1 HOZZÁSZÓLÁS

Lézersugár, magyar égen – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
1
Lézersugár, magyar égen – Déli kávé Szele Tamással

Lehet, hogy sokan nem értik majd, miért találom komoly fenyegetésnek ezt a kis hírt. Az is lehet, hogy számosan az elkövetővel szimpatizálnak majd – nekem akkor is kötelességem riadót fújni. Mert valóban kritikussá kezd válni a helyzet. De azért előtte kérek egy duplát, három cukorral.

Szóval a hír valahol a bűnügyek és a színes hírek határán helyezhető el, a 444 adta közzé, emígyen szól:

„Lézerrel vakították el a békéscsabai repülőtérről felszálló tanulópilótát, számolt be az RTL Klub Híradójának szombat esti adása. A beszámoló szerint az éjszakai iskolakörre indultak oktatójával, már 300 méter magasan, mikor elvakították. Az életveszélyes szituációban az oktatónak kellett közbelépni: átvette az irányítást, és azonnal visszafordultak. A két pilóta annyira pontosan meg tudta mondani, hogy honnan világítottak a gép felé, hogy a rendőrök nem sokkal később meg is találták az elkövetőt. Az RTL szerint a tanyája mellett bóklászott mikor igazoltatták, még a lézer is a zsebében volt.”

Csúnya dolog, légi közlekedés biztonságának veszélyeztetése első megközelítésben, foglalkozik is vele a Btk. 233. paragrafusa, miszerint:

„233. § (1) Aki a vasúti, a légi vagy a vízi közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.”

Itt sikerült elkerülni a nagyobb bajt, úgyhogy három év néz ki az elkövetőnek – jó, tudom, egyelőre gyanúsított, de tekintve a tettenérést, lesz ez még vádlott és elítélt is, pillanatokon belül, mondhatni fénysebességgel. Az ügy – jogilag – tiszta és világos,

de miért tette, amit tett?

Az átlagos hírfogyasztó valószínűleg odáig eljut, hogy az ilyenek dobálták régen kövekkel a vonatok ablakait (büntetőjogi szempontból azonos a cselekmény, valóban), de ez egy modern kor, most már sokkal fejlettebbek vagyunk, most már lézeres mutatópálcával vakítják el a pilótákat. Mondjuk, ha maradandó látáskárosodást is okozott a fickó, megállhat az öt év is.

Az álhírek kutatója, a tapasztalt mocsári hajós azonban, József Attilával szólva, „szétnéz merengve, és okos fejével biccent, nem remél” – ez bizony chemtrail-gerillának néz ki. Terjed ez a veszélyes népbutítás, mint a kolera, mindenhol megterem, akár a bolondgomba. Csak remélem, hogy van, aki számára még újdonságot mondok. A chemtrail-elmélet szerint ugyanis  a repülőgépek titokban mérgező vegyi anyagokat permeteznek, melyek megmérgezik és butítják a lakosságot. Az időjárás-befolyásolást és a pszichológiai manipulációt is célként említik az elmélet hívei.

Mely repülőgépek? Bármely és mindenfajta repülőgépek, épp ezért harcolni kell a légi közlekedés minden formája ellen.

Sült bolondság, nem is érdemes szót fecsérelni a cáfolatára, ezek az emberek hisznek, mert hinni akarnak, mert ez megadja nekik az összetartozás érzését, a csoporttudatot és némi felsőbbrendűség érzetét is – hiszen ők átlátnak a szitán. Hogy a szitán túl kimérákat látnak, az másodlagos. Mostanában minden korábbinál virulensebben terjed ez az elmebaj, keveredik némi ál-környezetvédő ideológiával, laposföld-elmélettel, oltásellenességgel, és minden egyébbel, ami veszélyes szamárság: nézetem szerint a manapság divatos konteókoktél ártalmasabb az emberi elmére, mint a heroin, pedig az sem akármilyen szinten forgatja ki magából a fogyasztóját.

Ráadásul a magyar kormány is mintha adná alájuk a lovat, hiszen a minap is közölték: korlátozni kívánják Magyarország légterében az éjszakai forgalmat.

De a repülést manapság és Magyarországon a legváltozatosabb indokok alapján illik utálni

Volt már vitám „méregzöld” környezetvédővel, aki mindenestől be akarta tiltani, ökológiai okok miatt (távolról sem annyira szennyező, főleg a modern hajtóművek miatt, mint azt terjesztik), mikor megkérdeztem, mivel menne Londonba, azt válaszolta, hogy nem menne, ami roppant decens érv, és bizonnyal elnyeri a kormány tetszését is, csak ez véletlenül a huszonegyedik század, mint naptári adataim mutatják. Lehet ugyan leállítani a külkereskedelmet és a személyforgalmat, volt már önellátó Magyarország, csak sajnos utoljára Mátyás király idejében, így saját forrásokból maximum az akkori szintet tudnánk hozni. Vagy azt sem, tekintve, hogy a só- és aranybányák már nincsenek határainkon belül – bár, ha nincs külkereskedelem, minek az arany? Hagyjuk is, aki vissza akar térni a boldog középkorba, tegye felőlem, barátunkkal nem folytattam a vitát, nem az nekem a bajom, hogy mit gondol – az a bajom, hogy azt akarja, én is gondoljam.

Nem fogom.

Személyszállító gépeket akarnak elpusztítani

Az viszont napi gyakorlat, hogy a chemtrail elkötelezett hívei már teljesen nyilvánosan szövögetik a terveket az utasszállító gépek megsemmisítésére. A közösségi oldalakon. Igen, személyszállító gépeket akarnak elpusztítani, mondjuk Stinger rakétájuk még nincs, de lézeres mutatópálcáik vannak – ezekkel bizony el lehet vakítani úgy egy-egy pilótát, hogy landolás közben ízzé-porrá törjön a gép és a roncsok is kigyulladjanak. Mármost az egy dolog, hogy a zavaros fejű csőcselék mit hisz és mit nem hisz el a cinikus prófétáinak, azonban a tömeggyilkosság már sokkal konkrétabb valami.

Hogy a kormány mi okból matat a légi közlekedéssel, azt tudjuk: Mészáros Lőrinc próbája megszerezni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér tulajdonlását, de a kis húzásaikkal őrülteket biztatnak fel, bennük keltik azt az érzést, hogy támogatják őket. És különben van az a pénz, amennyiért támogatnák is – nem hinnének a chemtrailben, de ha megérné nekik, támogatnák az eszmét.

Akár a chemtrail-ellenes mozgalmat is.

Hát, ilyen madárkát fogtak a rendőrök Békéscsaba mellett.

Remélem, legalább három évet fog ülni az ágon.

Mária történelme – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Mária történelme – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, mától kezdve minden másképpen volt, tartja a pesti, kávéházi szólás, és valóban ez a helyzet. Schmidt Mária újabb támadást intéz a magyar történelem és annak oktatása ellen, csak most már komoly anyagi háttere is van hozzá – meglehet, esztendőre már nem is lesz história, csak az ő verzióit lesz szabad ismerni mindenről. Pincér, duplát, keserűen!

A hét bel- és külpolitikai viharai közepette valószínűleg keveseknek tűnt fel az Átlátszó pár nappal ezelőtti írása, mely fényt derít arra, hogy:

„Egymilliárd forintot fordít az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékévhez kapcsolódóan pedagógus-továbbképzésre az ahhoz tartozó szolgáltatások nyújtásával együtt az ismét kormánybiztossá kinevezett, Terror Háza Múzeum főigazgató, Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK).

Az uniós közbeszerzési értesítő legfrissebb számában megjelent tájékoztató szerint a munkát a Prekog Alfa Szolgáltató és Tanácsadó Kft. nyerte el. Az egyedüli pályázóként nyertessé vált cégnek 5 ezer fő számára kell az akkreditált továbbképzések előkészítését, megszervezését és lebonyolítását elvégeznie.

Emellett a vállalkozás feladata „filmkészítés: négy (4) mintaóra filmen történő elkészítése, valamint egy (1) db, a program egészét bemutató werkfilm elkészítése és a továbbképzéshez kapcsolódó képzési helyszín, szállás és étkezés, valamint technikai és oktatási kellékek és kiegészítő szolgáltatások biztosítása.”

A képzés egy fő esetében 112 ezer forint, amihez hozzájön a képzési helyszín és szállás biztosítása fejenként 33 ezer forintért, valamint az étkezés, ami 30 ezer forint/fő.”

A közalapítvány a nettó egymilliárd forintos keretösszegű szerződést még 2018. szeptember 24-én kötötte meg a felnőttképzésre szakosodott Prekog Alfával.

Mondjuk az a kormány részéről érthető, hogy ezt a feladatot a terrorházmesternőre bízta

Elvégre történésznek mondja magát, és ne feledjük, micsoda érdemei voltak Dózsa László (1942- ) valamint Pruck Pál körül, tehát van köze 1956-hoz is, ha nem is a legdicsőbb – de attól kell tartanunk, ez nem egy alkalmi továbbképzés-sorozat, hanem a magyar történelemoktatás átprofilírozásának kezdete.

Történt ugyanis, hogy az említett hölgy még tavaly november huszadikán írt egy bejegyzést az általa szerkesztett „Látószög” nevű blogra. Híresen jól fizető hely az arra kiválasztottaknak, százezres honoráriumokról regéltek a rossz nyelvek írásonként, mikor indult. De még az átalányban kötött szerződések is szépek az NTVA blogcsaládjánál: Lánczi Tamás (Századvég) például havi bruttó 380 ezer forintot kap, mint blogggazda, ezen felül pedig a posztokért – nem pontosított összegű – egyedi díjazásban részesül. Prőhle Gergely helyettes államtitkár és Szita Károly polgármester egyaránt bruttó 250 ezer forintot kap fixen azért, mert összefogja saját blogját, de mindketten plusz pénzt vehetnek fel, ha posztokat is írnak. A sor végén Bunford Gerda politológus hallgató áll, neki havi bruttó 70 ezer a díjazása. A Látószög blog főnöke, a Terror Háza igazgatója, Schmidt Mária viszont díjazás nélkül vállalta a pozíciót.

No, de mit írt Schmidt Mária akkor, díjazás nélkül?

„A történelem oktatásának elsődleges célja szerintem öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek.”

Mylady. A magyar polgár már most is büszke és öntudatos, a kelleténél is inkább, de mondjuk nincs is nép, amelynek tagjai ab ovo, származásukból kifolyólag többek lennének más népek tagjainál, ez hülyeség. Lehet, hogy Johnnynak, mivel amerikai, olyan alkotmánya van, ami messze a legjobb a világon, és ez a történelméből fakad, ugyanis az Alapító Atyák messze koruk legbölcsebb emberei voltak – de hát mi gátol minket abban, hogy nekünk is legyen ilyenünk? Butábbak, gyávábbak nem vagyunk mint a jenkik – akkor mi is? Ja: maga meg a magához hasonlók. És hát ilyenek régen is voltak, most is vannak, lesznek is tán. Ha van okunk kisebbségi érzésre más népekkel szemben, az in saecula saeculorum a magyar uralkodó réteg és a politikai vezetőink. De menjünk tovább.

„1. Szakítani kell azzal az időrendiségre alapozott történelemtanítással, ami az őskortól indulva vezet el minket a huszadik századig.”

Valójában már szakítottunk is, ugyanis a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy fejlődésünk iránya a huszonegyedik századtól tart az őskor felé, legalábbis az utóbbi kilenc évben. De komolyan mondom, édes néném, magának vannak ötletei. Tanítsuk mondjuk a történelmet először a közepétől napjainkig, aztán az elejétől a közepéig, én is amondó vagyok, a végén meg fordítsuk meg. Nehogy véletlenül legyen benne valami logika: előbb fedezzék fel az emberek Amerikát, utána a hajózást.

„2. Szakítani kell azzal a szemlélettel, ami a nyugat-európai, francia, brit történelemre súlyoz, azt érzékeltetve, hogy az általuk bejárt úthoz képest mi késésben, sőt eltérésben vagyunk.”

Tényleg idegesítő lehet,

hölgyem, hogy ezek a nációk mindenféle fontos dologgal foglalkoztak az évszázadok hosszú során át, miközben a mi eleink csak pipáltak és kivetették az úrbért, bár bizony ez sem teljesen igaz: de hát mit csináljunk, nem lehet utólag átrakni a Bastille ostromát a Vérmezőre vagy a trafalgari csatát a Hortobágyra. Szóval, ha nem lehet, inkább ne is tanítsuk. Azt kicsit nehéz lesz megmagyarázni Pistikének, honnan jött mihozzánk a reneszánsz, a reformáció, a polgárosodás vagy a gőzmozdony, de nem is kell: adta a Magyarok Istene. És kész.

„5. Általános iskolában kizárólag magyar történelmet tanítanék, egyetemes történelmet pedig csak annyiban, akkor és azt, ami a magyar történelem szempontjából releváns. A magyarság érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét használva mérceként.”

Ez az, kérem, így és nem másként. Mert hogy magyarázom meg Pistikének, hogy mondjuk Bethlen Gábor 1626. március 1-jén feleségül vette György Vilmos brandenburgi választófejedelem húgát, Brandenburgi Katalint, és 1626-ban belépett a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe? Pistike első kérdése az lesz, hogy mi az a protestáns? Tudod, Pistike, az egy felekezet, tudod, Luther, Kálvin, Zwingli… ja, nem tudod, ugyanis azt majd csak középiskolában tanítják. Vagy mit mondok neki Mátyás király reneszánsz udvaráról? Janus Pannoniusról, Galeottoról? Hogy a reneszánszot is majd később mondom el? Mit mondok Baross Gáborról, a vasminiszterről? Hogy ő találta fel a gőzmozdonyt, mert Stephensonról még nem tanult Pistike?

Nagyon szép lesz, érdekelne, miféle magyar történelmet lehet tanítani a világ többi részétől függetlenül, de szerintem semmifélét. Vegyük csak az augsburgi vereséget: a vesztes magyarok elemista tananyag, a győztes németek csak a középiskolában kerülnek elő. Ha csak úgy nem módosítjuk az esetet, hogy Lech mezején a markolábokkal huzakodtak eleink, ugyanis a markoláb feltétlenül magyar. Amint a fűzfán fütyülő rézangyal is.

„Először tehát a célokat és az alapelveket kellene tisztán látnunk. Minden további lépés ebből, ez után következik.”

A népmesék szintjére száműzné a história tudományát

Bizony ám. Csak éppen a vázolt alapelveket követve nem történelmet kapunk, hanem valamiféle rémálmot, minden logika és időrendiség nélkül. Az efféle történelemoktatás végképp a népmesék szintjére száműzné a história tudományát, tele volna különösebben meg nem indokolt csatákkal és hadjáratokkal, melyeket dicsőségesen elveszítünk, vagy ha kell, utólag megnyerünk, a fene sem értené, mi miért történt, az események okai harmadlagosak (sem) lennének – tulajdonképpen eltűnne minden okság, minden összefüggés, a dolgok történnek és kész.

És ha átdolgoznák köcsögdudára, valamint nádi hegedűre, táncos formában elő is lehetne adni az egészet, regölés útján.

Igen: Schmidt Mária feltalálta a regölést, mint történelemtudományi módszert. Semmi szükség a valódi történelem ismeretére.

1956. amúgy is „megosztó” téma, már nem egy, nem két, hanem huszonkét értelmezése is van az akkor történteknek, kis túlzással minden magyar kormány azzal kezdi a regnálását, hogy kidolgoz egy 1956-koncepciót, és azt teszi félig-meddig hivatalossá – épp ebben a témakörben volna a legnagyobb szükség a politikamentes, tárgyilagos, tudományos felfogásra, kutatói hozzáállásra.

Ez válik lehetetlenné Schmidt Mária továbbképzéseinek köszönhetően – és miért csak 1956-ról lehet tartani ilyen fejtágítót?

Lehet azt bármiről.

Figyelmezzenek szavamra: fogunk mi még győzni Mohácsnál.

Az időrendiség teljes mellőzésével a történelemtudományból.

Már indulnak a továbbképzések!

Dílervilág a bulinegyedben

Szele Tamás
-
0
Dílervilág a bulinegyedben

Komoly dilemmával kerül szembe az ember, ha a bulinegyed legutóbbi botrányáról szeretne írni – van is benne bűn meg nincs is, de hogy nem a vétkesek kapják a büntetést, hanem az ártatlanok, az is bizonyos. Hogy ha a törvény betűjét nézzük, akkor bizony büntethető a járda graffitizése, de ha a törvény szellemét, akkor esetünkben tán még jutalmazni is kéne.

Jutalmazni bizony, mert a bűnmegelőzést szolgálja. Arról van szó, hogy a pesti bulinegyedben bizony akad kábítószer, nem is kevés, nem is egyfajta. Európai főváros vagyunk, kérem, ez elkerülhetetlen: és még akkor járunk viszonylag jól, ha a dílerek nem a pokoli bioherbált vagy a dizájnerdrogokat terítik a klienseiknek, ami dühöngő őrültet is csinálhat a fogyasztóból, ha valamit rosszul adagolnak, hanem valódi, hagyományos kábítószereket, abba csak a kliens pusztul bele előbb vagy utóbb.

No, de mi van, ha sem nem ezt árulják, sem nem azt, hanem mondjuk sütőport?

Akkor a kedves vevő megjárta és mehet panaszra Sztálinhoz, mert a kábítószernek még a vásárlása is büntetendő, tehát saját magát is feljelentené az, aki panaszt tenne a rendőrségen egy csaló terjesztőre. Márpedig nem kis pénzekbe kerülnek ezek a szerek: egy adag kokain már öt évvel ezelőtt is húszezer forintokba került, legalábbis a Nagymező utcában és a 24.hu információi szerint, mert én sem akkor, sem később, sem korábban nem foglalkoztam ezzel a kemikáliával, így tapasztalatból nem is ismerhetem az árakat. És ha nem kokaint, hanem sütőport adnak el ennyiért, akkor elég magas az üzlet haszonkulcsa, ráadásul kicsi a lebukás esélye – a vevő is kerüli a feltűnést, az eladó is, mindenki sietne a tranzakcióval, mi több, a dörzsöltebb csibészek egy kis lidokaint is kevernek a sütőporba, így ha valaki belekóstol, ugyanúgy lezsibbasztja az ínyt, mint a valódi kokain.

És bizony ez az üzletág a bulinegyedben virul mostanság a leginkább

Hemzsegnek a turisták, a zsebük sem üres, az angol legénybúcsúk többségét nálunk tartják, hiszen más országokhoz képest mifelénk hihetetlenül olcsó az alkohol (csak a mi keresetünkhöz képest nem kerül olyan potom pénzbe), és hát aki otthon, valahol Nyugat-Európában vagy Amerikában, Kelet-Ázsiában, bárhol drogokat is használ az ünnepléshez vagy csak a mindennapi élethez, az egy itteni út kedvéért nem fog leszokni.

Át is verik a nálunk forgó idegeneket, napi rendszerességgel.

A dílerek úgy szólítják le őket, hogy:

„Hello! Hey, Sir! Want something? Cocaine, weed?”

és a kokain sütőpor, a marihuána majoranna náluk. (Ha magyarul válaszolunk nekik, elfordulnak tőlünk). A becsapottak rendőrt nem hívnak – annyi eszük még van – de a helyi kocsmárosoknak elpanaszolják a bajukat, meg leginkább elmaradnak a környékről is. Ez viszont a teljesen legálisan működő, adózó kocsmárosnak rossz.

Ezt unták meg páran a bulinegyedben, többek között a Szimpla két alkalmazottja, Molnár Bence, a hely kommunikációs vezetője, és a bulinegyed éjszakai életének rendbetételéről szóló Night Embassy of Budapest projekt vezetője, Német G. Dániel. Megunták és tettek is ellene: a két férfi krétaalapú festékszóróval a bulinegyed több részén is olyan angol nyelvű üzeneteket fújt fel, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a környéket ellepték a kamudrog-árusítók.

Szóltak pedig ezek az üzenetek emígyen:

„All drugs are fake here”.

Nem is először jelzik ők ezt a járdákon

Magam is láttam már ilyen feliratokat, ha arra akadt dolgom – nézetem szerint, mivel krétaalapú, tehát lemosható festékkel van dolgunk, nagyon még büntetni se kéne az ilyesmit, ráadásul meglehetősen közhasznú a tevékenység. Aki kábítószerfogyasztó, megtudja belőle, hogy arrafelé ne vásároljon, aki meg nem az, azt tudja meg, hogy errefelé drogüzlet is folyik, legyen óvatos.

Ehhez képest a térfigyelő kamerák képei alapján kiszálltak előbb a közterület-felügyelők, majd a rendőrség, és a két „tetten ért” elkövetővel előbb másfél órán keresztül tisztázták a helyzetet, aztán biztos, ami biztos, letartóztatták őket. Hét órát töltöttek magánzárkában. A graffitizés miatt komoly pénzbírság néz ki nekik – és azt már a tapasztalat mondatja velem, hogy a magyar bíróságok egészen különösen kezelik ezt a cselekményt.

Én magam ezért még nem álltam bíróság előtt, de mivel a Szabadság téri tüntetéssorozatot végigtudósítottam, tanúsíthatom, hogy ott még az építkezési ponyvára festés miatt is büntetni akartak, sőt, nagy per lett belőle, sok vádlottal, akiket végül azért mentettek fel, mert az akkori bírói gyakorlat szerint a falfestéshez fal kell, ott pedig ponyváról volt szó – habár nem mindenkit mentettek fel, két ügy is elhúzódott, más bíróhoz került, őket bizony megbüntették ötvenezer forint körüli összegre. Az okozott kár mértékét azonban négyezer forintban állapították meg.

Pár évvel később, vagyis tavaly Gulyás Mártont a Sándor-palotához vágott vízfesték-alapú anyagot tartalmazó palack elhajításáért háromszáz óra közmunkára büntették, nála a becsült kár huszonháromezer forint volt, a cselekedete garázdaságnak minősült, mivel kihívóan közösségellenes, erőszakos volt és alkalmas volt a köznyugalom megzavarására is a bíró szerint. Mondjuk az első eső lemosta volna, de az kormányépületeknél nem játszik – egy másik esetben az Állami Számvevőszék képes volt azt állítani, hogy a narancssárga festékkel az épületükre került felirat hatmillió forint kárt okozott. Hát hígul a forint, hígul, de nem ennyire…

Az ügy különben is aggályos

Ugyanis ha az áldílereket valahogy mégis előállítja a rendőr, lévén, hogy nincs náluk tiltott anyag, legkésőbb tizenkét óra után el kell őket engedni és a rendőrök arcába nevetve kezdhetik elölről az üzletet. Ellenben azokat, akik a csalásra felhívják a figyelmet, komoly összegre büntetik. Az „okozott kár” értékét ötszázezer forintra becsülik, ha arányosan gondolkodunk, és tekintetbe vesszük, hogy a négyezer forintos kárért a Szabadság téren ötvenezres bírság járt, itt a félmilliósért járhat több, mint öt-hatmillió is.

Ritka eset, hogy a rendőrség drogdílerek, ráadásul csaló dílerek malmára hajtsa a vizet, nekik segítsen, de most megtörtént, méghozzá jogszerűnek tűnő alapon: ugyanis utcán sütőport vagy majorannát árulni nem tilos (bár szigorúan véve szabálysértés, ha nincs az árusnak területfoglalási engedélye, de az lenne csak a cifra, ha a dílerek megpróbálnák kiváltani… a még cifrább meg az, ha meg is kapnák). Azonban graffitizni mindenképpen tilos, van is rá törvény, a Btk. 371. paragrafusa vonatkozik rá, ugyanis rongálásnak minősül. Vagy, mint Gulyás Márton esetében láthattuk, garázdaságnak.

Tehát előáll az az abszurd helyzet, hogy a törvény és a jog szellemében a rendőrség csaló szélhámosok érdekeit kell megvédje egyszerű, adófizető állampolgárokkal szemben, akik társadalmilag veszélyesnek találják a csalók tevékenységét.

Furcsa egy világ ez, én mondom.

Csak nekem van egy olyan érzésem, hogy valami nincs rendben?

A KDNP feltámadása – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
1
A KDNP feltámadása – Déli kávé Szele Tamással

Kérem szépen, nem történt semmi világrengető, ha csak azt nem számítjuk, hogy a KDNP-ből mentőöv lehet Brüsszelben. Úgyhogy beérem egy átlagos duplával is, két cukorral. A néppárti konfliktus és nyilatkozatözön a felfüggesztés kapcsán manapság lassan megszokott is lehetne – de a KDNP alaposan meglep.

Meglep, ugyanis ez a politikai párt megalakulása óta rejtély előttem. Ismertem én mindenféle embert a rendszerváltás idején, fideszest, SZDSZ-est, MSZP-st, MDF-est, kisgazdát, még egy szociáldemokrata ismerősöm is volt, pezsgett a politikai élet, csak éppen eleven KDNP-ssel nem hozott össze soha a sors. Mintha csak kerültek volna engem, vagy nem is léteztek volna. Később, mikor már egy országos napilapnál dolgoztam, sajtótájékoztatókon természetesen láttam kereszténydemokrata politikusokat, beszéltem is velük, ha kellett, bár mondjuk sok értelme ennek sosem volt, de ilyen ez a popszakma – azonban egyszerű, mezei, minden tisztség nélküli, mondhatnánk kétkezi párttagot azóta sem láttam. Úgy voltam vele, hogy biztos van ilyen, kell legyen, hiszen valakik csak szavaznak ezekre a politikusokra is, de ha vannak is ilyen emberek, messze laknak, túl az Üveghegyen, az Óperenciás-tengeren is túl, azért nem találkozom velük.

Vagy tán csak nem vezetnek listát a mezei párttagokról. Mert hiszen ahogy vizsgálódok, egyedül Pest megyében 60-80 fős vezető testülete van a megyei szervezetnek, ami feltételezne jó pár ezer tagot – azt mégsem gondolhatja az ember, hogy a KDNP-ben mindenki vezető valamilyen szinten, mindenki tisztséget visel, és csak egy, egyetlenegy szimpla tagjuk van, egy közlegényük, azt is Nemecsek Ernőnek hívják…

No mindegy, két dologra nem fogunk soha rájönni, az egyik a KDNP taglétszáma, a másik meg, hogy miből is van igazából a kóla. De miért kerül elő ez a párt?

Az Európai Néppárt nem függesztette fel a KDNP-t

Én azt hittem, kicsit bolond vagyok, mikor eszembe jutott, hogy az Európai Néppárt felfüggesztette ugyan a Fideszt, de nem függesztette fel sem kicsit, sem nagyon a KDNP-t. Pedig hát az közjogilag másik párt, külön szervezet: az igaz, hogy mi a sok kampányban, botrányban megfáradva egynek vesszük, meg mindig együtt halljuk a két párt nevét, de azért nem azonosak. Először is azt néztem volt meg, hogy a Fidesz tizenkét uniós képviselője közül hányan képviselői egyben a kereszténydemokratáknak is?

Hát bizony mindegyikük, egytől egyig. Deutschtól Szájerig és Tőkésig. Mondjuk ez utóbbin nem csodálkozom, rajta akkor ámuldoznék, ha teszem azt zöld liberális lenne vagy anarcho-szindikalistának állna, de azon, hogy egy püspök kereszténydemokrata, nincs semmi csodálni való. Azért jó látni ebben az ezerfelé húzó korban ezt a szép összhangot, egyetértést a Fidesz és a KDNP között, nincs egy képviselőjük sem, amelyiket vagy csak az egyikük, vagy csak a másikuk jelölte volna. Két test, egy lélek: ezt a két pártot már csak az ásó, a kapa meg a nagyharang választja el egymástól, meg talán a Manfred Weber.

Mert tekintsük a dolog logikáját.

Ugyebár, a Fideszt felfüggesztették, a képviselői nem szavazhatnak a Néppárt semmilyen ügyében, nem jelölhetnek és nem jelölhetők, sőt, még a rendezvényeken sem vehetnek részt. Cudar sors, de így alakult, ráadásul Orbán Viktor szerint maguk kérték. Ők tudják: de a KDNP-ről nincs szó a felfüggesztésben.

Márpedig nekünk van itt tizenkét képviselőnk akik részint a Fidesz megbízásából, részint azonban a kereszténydemokraták megbízásából kerültek az Európai Parlamentbe, annak is a néppárti frakciójába. Közjogi szempontból nem tilalmas, hogy ugyanabba az emberbe két párt is bizalmát vesse – ha olyan kiváló személyiség, ennek semmi akadálya, ritka eset ugyan Európában, viszont mégsem kizárható. Hogy egyszerre tucatnyi ilyen kiválóságot teremjen egy kis ország, az még ritkább, de lám, megesett. A törvény nem tiltja, az Európai Parlament szabályzata sem, hogy akár tucatnyian is képviseljenek egyszerre két pártot.

No, de a KDNP-nek haja szála sem görbült. Ezt maga Semjén Zsolt is megerősítette, mikor azon a zivataros brüsszeli szerda estén azt nyilatkozta:

„Csigavér, mi maradunk, aztán pedig meglátjuk.”

De ki marad? Hiszen minden képviselőjük egyben fideszes is, kiről beszélhet vajon? Netán úgy gondolja, hogy a fideszesként felfüggesztett képviselők visszatérnek, újjászületnek kereszténydemokrata inkarnációban, és így mégis szavazhatnak? Mert szimpla, kizárólag KDNP-s képviselő az Európai Parlamentben nincs.

Akkor csak úgy veheti, hogy ők a Fidesz mentőöve, második élete.

Ezt megerősíti két friss nyilatkozat is: Deutsch Tamás a még működő Echo TV ma reggeli műsorában olyant mondott, miszerint:

„Az is mutatja, hogy indulatból megfogalmazott és ostoba javaslatról volt szó (a Néppártban), hogy a KDNP felfüggesztése nem került szóba. Európában kevés szorosabb pártegyüttműködés van, mint a Fidesz és a KDNP együttműködése.”

Azt tudjuk, hogy összetartoznak ők, mint borsó meg a héja, de lám, bajban ismerszik meg a jó barát, ilyenkor jön jól a segítség. És mit mondott Hölvényi György, a KDNP (és a Fidesz) uniós képviselője a döntés után, Brüsszelből hazafelé tartva a kdnp.hu-nak?

„Minden kereszténydemokrata politikusnak ez egy nagyon nehéz nap volt, mert az az értékválság, ami a néppárton belül évek óta megvan, kiteljesedett, illetve láthatóvá vált. Egy keresztény–konzervatív kormányzó párt, a Fidesz, Orbán Viktor vezetésével csapott össze a baloldal harciasabb, liberális szárnyával. Az a legfontosabb, hogy nem sikerült a Fideszt kiszorítani, és ez reményt ad a további munkához. Hogy meddig és miként, az nagy kérdés nem csak a Fidesz, de a KDNP számára is. Egyelőre minden változatlan, maradunk, a többit meg majd meglátjuk.”

Ő ugyan még fel is szólalt a Néppárt belvitájában, melynek során magát kifejezetten KDNP-snek állította be – lássuk csak?

„A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként egy olyan magyar pártból jövök, amely Kelet-közép Európából az elsők között csatlakozott az Európai Néppárthoz a rendszerváltozás idején. Azóta is ez a pártcsalád határozza meg európai politikánkat. A ’90-es évek elején az Európai Néppártban a legnagyobb feladatunk volt, hogy felszámoljuk a kommunizmus évtizedeinek következményeit a gazdasági és társadalmi életben, és Európa keleti térségében egy hiteles, keresztény értékeken alapuló politikát alakítsunk ki.

A Fidesz csak a ’90-es évek második felében csatlakozott az EPP-hez. Biztosan elmondhatom Önöknek: a Fidesz Orbán Viktor vezetésével beteljesítette az emberek reményét a valódi politikai rendszerváltoztatás kiteljesítésével. A posztkommunista nómenklatúra eltűnését követően az országnak meg kellett találnia saját identitását és szabadságát.

Többen Önök közül ma ennek a rendszerváltó pártnak a kizárását kezdeményezik.”

Hát, azért az mégis más, ha kereszténydemokrata védi a Fideszt, mintha a saját képviselője védené, annak az a dolga – ja, bocsánat a KDNP-snek is az…

De a kérdés továbbra sem oldódott meg

Egy kolléga utánanézett: a Néppártban nincs külön szervezetként jegyezve a két párt, a képviselők neve után egységesen ez áll: „National party: Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-Keresztény Demokrata Néppárt”. Némileg helytelenül, mert magyarul a „kereszténydemokrata” egy szó, de soha nagyobb bajunk ne legyen. Kérdés azonban, hogy a felfüggesztés is vonatkozik egységesen mindkét szervezetre, ha már egynek veszik őket? Vagy mégsem? Hiszen nagyon egynek mégsem tekinthetőek – Hölvényi mester is jelezte, hogy a KDNP még a kilencvenes évek elején lépett be a pártcsaládba, a Fidesz meg csak az évtized második felében.

Érdekes dilemma: ki a fideszes, ki a KDNP-s? Emlékezetembe idézi a hetvenes évek egyik legendás sajtócímét egy vidéki napilapból: „Zsákutca-e a hígtrágya?” Ezt a fogós, ravasz kérdést lehetett még ilyen nehéz eldönteni, mint a mi mostani problémánkat.

Másként állna a helyzet, ha a felfüggesztés személyre szólna: de hát a Fidesz politikájának, kampányának szólt, világosan meg is indokolták.

Annyi bizonyos, hogy mély hite van a kereszténydemokratáknak, nagy az ő hitük. Amint Semjén is megmondta volt az ATV-nek:

„A mi célunk az, hogy maradjunk a Néppártban és a Néppárt visszatérjen az alapító atyák értékeihez, ami a keresztény civilizáció és a nemzetek Európájának a gondolata. A jelenlegi helyzetben nagy hit kell a Néppárthoz, de nekünk nagy a hitünk.”

És kétség nélkül hisznek a képviselők feltámadásában is.

Hogy a Néppárt miben hisz, azt még majd meglátjuk: de nem hinném, hogy ez a kifacsart, kettős párttagságra hivatkozó érvelés meghatná őket.

No, amint az első képviselő megpróbál újjászületni, meglátjuk.

De hogy ebből lesz még jogászkodás Brüsszelben, az is bizonyos.

Nehéz idők a láthatáron – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Nehéz idők a láthatáron – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, volt tegnap, ami volt, győzött mindenki, diadalénektől zengenek a közösségi oldalak, akkor is, ha szó sincs győzelemről, csak egy párt belső döntéséről – de mi lesz holnap? Ugyanis nekünk az számít. Capuccinót kérek, pincér, az mégis európai – a gyenge német blümchenkaffeet nem szeretem, pedig azt illene most inni.

Az természetesen vérforraló, ahogy a magyar kormánypárt ékes, sőt, éktelen szavakkal bizonygatja, miszerint minden az ő akaratuk szerint történt, ők így szállnak le a bicikliről, nevetségesek a kormánylapok főcímei, de azért azt sem állíthatjuk, hogy ez a Fidesz döntő veresége, és innentől kezdve le lehet írni, nem rúg labdába.

Itthon mindenképpen rúg, és még milyen nagyokat fog rúgni! Sőt, teljesen az Unió pályájáról sincs kitiltva, csak a néppárti tagsággal kapcsolatos jogai vannak felfüggesztve a pártszövetségen belül. Ami azt jelenti, hogy mostantól kezdve a fideszesek nem jelölhetők a néppártiaknak járó tisztségekre az Európai Parlamentben, nem szavazhatnak a néppárt ügyeiben, sőt, részt sem vehetnek a néppárt rendezvényein. De ettől még az Európai Parlamentben szavazhatnak ám! Azt a jogot majd csak a hetes cikkely alkalmazása után vehetik el, annak az eljárásnak a megkezdését pedig pont a néppárti ügyek miatt elhalasztották a választások utánra. Persze, a mostani viselkedésüktől függ majd, hogy a hetes cikkely ügyében a Néppárt melléjük áll-e, megvédi-e majd őket, avagy ellenkezőleg, épp ezért ha Orbán Viktor az eszére hallgat és nem az érzelmeire, most nagyon visszafogott és az Unióval szemben barátságos kampányt kellene tartania.

Más kérdés, hogy nem hallgat az eszére.

Egy agresszív kampány viszont kiválthatja a teljes Néppárt ellenszenvét épp úgy, mint a Fidesz ügyeinek kivizsgálásával megbízott Bölcsek Tanácsáét is.

No igen: szóval, a párttagsággal kapcsolatos jogok addig vannak felfüggesztve, míg a háromtagú „Bölcsek Tanácsa” – Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Herman van Rompuy, az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanács volt elnöke és Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament (EP) volt elnöke – kivizsgálja az ellenük felhozott vádakat (melyeket egytől egyig „fake news”-nak minősítettek), tapasztalatokat gyűjt Magyarországon és jelentést ír ezekről, valamint a politikai helyzetről és a Fidesz tevékenységéről.

Hát, ha ezek a Bölcsek, akkor a jelentés egyfelől nem készül el egyhamar, másfelől nem biztos, hogy elmarasztaló lesz.

Ne feledjük, hogy Wolfgang Schüssel az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetője volt, az osztrák kormányfői tisztséget 2000-2007 között töltötte be, és ellene bizony – igaz, sok évvel ezelőtt – de folyt ilyen vizsgálat, a Jörg Haider-féle Osztrák Szabadságpárttal kötött koalíciója miatt, azt megúszta, de mély nyomokat hagyhatott benne. Nem bizonyos, hogy Orbán Viktor nem számíthat az együttérzésére, sőt, a magyar miniszterelnök meg is szólalt erről tegnap:

„Az, hogy Schüssel most benne van ebben a bizottságban, miközben 20 éve egy ugyanilyen vizsgálta öt, azt jelenti, hogy 20 év múlva én is jogállamot fogok vizsgálni, mondjuk a svédekét.”

Vagy nem, miniszterelnök uram, vagy nem – értem én az utalását, de arra, hogy maga mit fog húsz év múlva vizsgálni, térjünk vissza ennek az időnek az elteltével, én ígérem, itt leszek, megvárom, és majd akkor meglátjuk.

Herman van Rompuy 2008-tól egy évig Belgium miniszterelnöke volt, az Európai Tanács állandó elnöki tisztségét pedig 2009-től 2014-ig töltötte be. Az ő pártja inkább a néppárt liberális oldala felé húz, de tanácsi elnökként sokat volt kapcsolatban Orbán Viktorral, és komoly vitáik nem voltak.

Hans-Gert Pöttering a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik tekintélyes veterán politikusa, 2007-2009 között volt az EP elnöke, 2010-től 2017-ig pedig a CDU-hoz közel álló Konrad Adenauer Alapítványt (KAS) vezette. Őt tekinthetjük centristának, ám ne feledkezzünk meg a CDU (és a CSU) tegnapi hangsúlyos nyilatkozatáról, melyben egyértelműen a Fidesz felfüggesztését támogatták.

Szóval, billeg a mérleg, nagyon kiegyensúlyozott.

A nyelve valószínűleg van Rompuy lesz.

De egyáltalán, hogyan sikerült ezt a felfüggesztést elérni? Csak annyit tudunk a javaslatot megelőző tárgyalásokról, hogy Manfred Weber szerint „nyílt és kemény vita” zajlott, amit – ismervén a magyar kormányfő keresetlen modorát – mindenki képzeljen el magának. De az eljuthatott a tudatáig, miszerint jobb, ha az elnökséggel közösen javasolják a párton belüli jogok felfüggesztését, mert így még hivatkozhatnak arra, hogy győztek, mindig is ezt akarták, erről álmodoztak holdvilágos éjszakákon át, és így legalább itthon megfújhatják a győzelmi harsonákat.

Azonban a szavazás eredménye olyan lett, ami még a Néppárt történetében is ritka: 190 igen, 3 nem szavazattal fogadták el a javaslatot, szóval nagyon unhatják már az EPP-ben a Nagyhatalmú Sündisznócskát, valamint barátait és üzletfeleit.

Hát, akkor ez a felfüggesztés él a vizsgálat végéig, aztán születik valami döntés, de ez még csak kellemetlen és megalázó lehet Orbánnak. A feketeleves csak a választások után következik. Ugyanis gondolkodjunk: a magyar kormányfő az uniós parlament teljes átrendeződésére számít, populista túlsúlyra, amiben nem hiszek és nem hisz Európa lakosságának többsége sem, de az valószínű, hogy valamennyire át fognak rendeződni az erőviszonyok. Főleg most lehetünk ebben biztosak, mikor már tudjuk, hogy Theresa May mára tervezett halasztási kérelmét megtette tegnap, és a Brexitnek csak június 30-ig kért halasztást, ami különben szerepet játszhatott a néppárti döntésben is. Ugyanis így már biztos, hogy nem lesznek uniós parlamenti választások az Egyesült Királyságban, így az európai jobboldal sok képviselőt veszít, nagyon sokat: azért is született döntés a felfüggesztésről és nem a kizárásról. Még mindig ez volt a leghatékonyabb módszer a képviselői helyek maximalizálására.

Mármost a választásokig ellesz a Fidesz valahogy, ám utána elképzelhető, hogy a képviselőcsoportja megpróbál helyezkedni az újonnan kialakult viszonyok alapján.

Megpróbál – és nem tud!

Ugyanis akár a konzervatívokhoz szeretnének átülni, akár a populistákhoz, akár egy új frakcióba, amit Orbán szeretne (és azt persze vezetni is szeretné), nem tehetik. A pártcsaládjukban gyakorolt jogaik fel vannak függesztve, így a kilépés joga is, nem mehetnek se ide, se oda, a vizsgálat meg el fog tartani egy ideig. Ráadásul jön a nyár, jönnek a szabadságolások, az is holtidő.

Közben zajlik a hetes cikkely alkalmazásának eljárása, ami szintén nagyon hosszú időbe telik majd, jó esetben késő őszre járhat eredménnyel – akkor viszont könnyen meglehet, hogy nem csak a Fidesz képviselőinek szavazati jogát függesztik fel egy időre (ha olyan döntés születik, bár ennek is ezer buktatója van), hanem minden magyar képviselőét, így az ellenzékiekét is.

Nem érdemlik, de ilyen a szabály.

Tehát, megfelelő időzítés esetén a néppárti döntést követheti a hetes cikkely alkalmazása, ami most azt jelentené, hogy a Fideszt és főleg Orbán Viktort viszonylag hosszú időre is kikapcsolhatják az uniós politikából.

Mi több, az Unió költségvetésébe sem lesz beleszólása

Márpedig azt egy erős néppárti háttérrel lehetett volna Magyarország javára befolyásolni, de így nem lehet – senki sincs már velünk, és nem is kellünk senkinek. Valószínűleg csökkenni fognak a strukturális támogatások is, a kohéziós alapokat 2020-ban mindenképpen megvonják, bár ha az Unió elfogadja Weber ötletét a felállítandó kilenc tagú testületről, mely az alapjogok sérelme esetén gyorsított eljárással vonhatja meg a strukturális támogatásokat is és küldhetné az Európai Unió Bírósága elé a vétkes államot, úgy az is megeshet, hogy egy vörös centet sem fogunk kapni az Uniótól.

A CEU jogi garanciákat szeretne

Ez a magyar gazdaság teljes romba dőlését jelentené. Reméljük, nem kerül rá sor, de érdemes számon tartanunk a lehetőségét. Időközben a CEU ügye is befolyásolja a kialakuló helyzetet, ugyanis híreink szerint a Bölcsek Tanácsa náluk kezdi majd a vizsgálódást. Ez magyarázhatja a CEU friss sajtóközleményét, amiben világossá teszik: úgy mennek, hogy maradnak, de azért jogi garanciákat szeretnének.

„Budapest, 2019. március 20. – Kinyílt egy ajtó – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora, miután Orbán Viktor miniszterelnök és Markus Söder miniszterelnök levélváltásukban közös támogatásukról biztosították a CEU és a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) együttműködését, és miután az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát.

Az ajtó nyitva áll, de hogy eljutunk-e a megoldásig, attól függ, hogy a magyar kormányzat végigtárgyal-e és ratifikál-e egy olyan nemzetközi megállapodást, ami garantálja, hogy a CEU amerikai diplomákat kiállító intézményként szabadon folytassa tevékenységét Budapesten, tette hozzá Ignatieff.

Bajorország miniszterelnöke levelében jogi garanciákat kért a magyar kormánytól arra, hogy a CEU amerikai és európai diplomákat kiállító intézményként Budapesten működhessen, emlékeztetett Ignatieff. Ez az a döntő feltétel, aminek a magyar kormány haladéktalanul meg kell, hogy feleljen.

A CEU köszöni Söder miniszterelnök, Manfred Weber és az EPP tagjainak közbenjárását. Bízunk benne, hogy erőfeszítéseik eredményesek lesznek. A CEU várja, hogy együtt dolgozhasson a háromtagú „bölcsek tanácsával”, amelyet azért nevezett ki a Néppárt, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy a magyar kormányzat betartja-e vállalásait.

Ezek a fejlemények nem változtatnak a CEU bécsi tervein. A CEU kampuszt nyit Bécsben, amely 2019 szeptemberében kezdi meg működését. A CEU köszönettel tartozik Bécs városának és Ausztria kormányzatának a meleg fogadtatásért és a konstruktív hozzáállásért.”

Csendben megjegyezném, hogy ez valóban gyakorol hatást a dolgok folyására, de lassan az is kérdéses, hogy ha minden a legradikálisabb forgatókönyvek szerint történik, érdemes lesz-e egyáltalán a CEU-nak Budapesten működni?

Bonyolult folyamatok zajlanak, csak egyben lehetünk bizonyosak: nehéz idők jönnek.

És legnagyobbrészt saját magunknak köszönhetjük őket.

A köröndi remete

Szele Tamás
-
0
A köröndi remete

Nem korondi: köröndi. Kodály köröndi ráadásul. Kérném tisztelettel, mint egy remete a mesekönyvekben – csak hát Mucska Péter meséje nem igazán vidám, hiszen hajléktalanról van szó, aki jobb híján húzza meg magát a Körönd egyik százötven éves platánjának törzsében, illetve annak odvában. És csak remélhetjük, hogy boldogan él, míg meg nem hal.

De különben egészen jól, otthonosan érzi magát. Mucska úr Szlovákiában született, ott is élt, hentes volt, zsoké és lovász, míg össze nem veszett a családjával, és ott nem hagyta nekik minden földi vagyonát. Nagy veszekedés lehetett, annyi szent, de Mucska mester is úriember lehet, aki nem pereskedik az odahagyottakkal, hanem inkább járja nincstelenül a maga útját.

A platánra egy hónapja talált rá, de laktak abban emberek már korábban is – akkora az odú, hogy kényelmesen elfér benne két ember állva is, fekve is, a bejáratot és egy kisebb rést, amit ablaknak használ, szúnyoghálóval zárta le, így az egerek is békén hagyják. Éjjel az odúban alszik, nappal a várost járja, bádogdobozokat gyűjt, ezeknek az eladásából akár két-háromezer forintot is megkeres naponta.

De itt jön a logikai csapda. Egy közeli hajléktalanszállóra jár főtt ételért és melegedni, ahol minden nap kap reggelit, ebédet és vacsorát, de magyar lakcímkártya hiányában nem maradhat ott. Meglehet, hiba is volt a sajtónak foglalkoznia vele, ugyanis a hajléktalanság – vagyis az „életvitelszerű közterületi tartózkodás” tavaly ősz óta bizony szabálysértés, amit büntetnek, ha valami szemfüles pribék rálel Mucska mester odújára, kilakoltathatja onnét is, bár érdekes jogi kérdés volna, hogy a közterületi fa odva is közterület-é? Bár valószínűleg az.

De hát hogyan tiltják, tilthatják a szegénységet, hajléktalanságot?

A 178/2018 (X.2.) kormányrendelet útján, melynek alcíme: „az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértéssel kapcsolatban közreműködő egyes szervek kijelöléséről és feladatairól”. Alapvetően a szabálysértésnek minősített otthontalanság elleni intézkedéseket részletezi, nem kevés tanulsággal: akik írták, valószínűleg életükben nem találkoztak még hajléktalannal, és azt hiszik, az választott életforma, amit kalandos lelkületű, bohém egyének űznek, játszi hangulatukban. Igazán rájuk férne, mármint a jogalkotókra egy, csak egy hűvösebb éjszaka a nyóckerben akárhol.

Annak okaira, hogy mitől lesz az emberből hajléktalan, most nem térnék ki, sokféle útja-módja lehet annak, de mióta bíróság elé is állíthatnak valakit azért, mert nincs lakása, minden jóérzésű ember úgy gondolja, hogy embertelenség volt ilyen törvényt hozni. Sőt, a jelek arra mutatnak, hogy a rendőrök is jóérzésű emberek, mert a törvény meghozása utáni december hónapban tíz hajléktalant állítottak bíróság elé azért, mert az utcán élt, azóta viszont egyetlen embert sem. Egyebekben pedig tavaly októbertől március 4-ig országszerte 338 esetben alkalmazott helyszíni figyelmeztetést a rendőrség „életvitelszerű közterületi tartózkodás” szabályainak megsértése miatt.

No, de a figyelmeztetés mégsem börtön.

Amint látom, a fizetetlen túlórákkal sújtott, halálosan fáradt rendőrök megoldották a helyzetet. Nem intézkednek. A szabálysértés súlyát és társadalmi veszélyességét tekintve ez indokolt is, még ha nem is okvetlenül jogszerű: míg muszáj volt, míg ellenőrizték őket, megfeleltek a kívánalmaknak, de van egy olyan sejtésem, hogy úgy január elejétől már a vezetőség sem adott parancsot ennek a törvénynek a minden áron való érvényesítésére.

De embertelen is, logikátlan is hajléktalanok ellen intézkedni, míg a valódi bűnözőkre esetleg nem jut kapacitás emiatt. És vannak valódi bűnözők, szép számmal. A törvény meghozása óta annyi történt, hogy a hajléktalanok és a rendőrök taktikát változtattak, a hajléktalanok még mindig ott vannak az aluljárókban, közterületeken, csak nem telepednek le egy helyre, vagy csak metrózárás után mennek le aludni, a rendőrök meg félrenéznek. Élni és élni hagyni alapon. Azonban a rejtőzködő hajléktalanok kikerülnek a szociális intézmények látóköréből is, így tehát ez a törvény még sokkal nehezebbé tette az életüket, mint volt.

Igen ám, de pillanatnyilag Budapest legismertebb hajléktalanja az ötletesen faodúba költöző Mucska Péter úr.

Az is megérne egy misét, hogy miért nem kaphat helyet a hajléktalanszállón

Azért, mert nem magyar állampolgár – és óhatatlanul feltevődik az emberben a kérdés: aki ezt az okos szabályt hozta, az minden hajléktalantól útlevelet kér? Nem elég baja annak a szerencsétlen embernek, hogy kényszerhelyzetben van, földönfutó, még az állampolgársága is fontos?

Csak szülőföldön szabad földönfutni?

Biztos lesz olyan zseni, aki elmagyarázza, miért jó ez így, ahogy van, és sehogy másképp nem is lehet, ez számomra akkor is visszatetsző, ha tudom, hogy Bécsben sincs másképp. Az ott élő magyar hajléktalanok is kiszorulnak ausztriai lakcímkártya nélkül a szociális ellátások egy részéből, ugyanakkor azt mondják: ha jön a hideg, egyszerűen képtelenség volna elkerülni, hogy meleg helyre vigyék őket, ha kell, szelíd erőszakkal is. Nem is fagyott meg Bécsben idén senki sem.

Magyarországon erősen titkolják a hatóságok ezt az információt, én magam is sokat nyomoztam utána, míg kiderült, hogy ilyen formában ez titok, vagyis hogy nem nyilvános adat – de képet alkothatunk magunknak a helyzetről, ha tudjuk, hogy a KSH évente készít egy táblázatot a halálozási okokról, ebben szerepel egy olyan ok, hogy „a túlságosan nagy hideg hatásai”. E szerint 2015-ban 168, 2016-ban viszont már 238 embert ölt meg a hideg az országban. 2017-es és 2018-as adatok nincsenek. Illetve a Magyar Szociális Fórum adatai szerint 2018 február 20-ig 149 rendkívüli kihűlés fordult elő, de ez nem hivatalos statisztika.

Viszont talán nem is a pontos szám a legfontosabb, hiszen egy fagyhalál is sok. Hanem azzal kéne inkább foglalkozzunk, hogy ne tiltsuk a hajléktalanságot – ennyi erővel a náthát is tilthatnánk, az is könnyen meglepi az embert, az is elérhet akárkit – hanem előzzük meg.

Csak az pénzbe kerülne. A pénz meg nem mindenféle szegény emberek támogatására való, hanem arra, hogy osszuk, legalább milliárdos tételekben, és hajigáljuk kifelé az ablakon.

Ki tudja, meddig maradhat Mucska Péter az odúban

Ki tudja, mikor és kinek szúr szemet, hogy ott él.

Én csak azt tudom, hogy akármikor is viszik el onnét: mindig lesz utódja sajnos.

És kívánom, hogy minél tovább hagyják békességben, háborítatlanul lakni a platánban.

Gül baba kereskedőháza – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Gül baba kereskedőháza – Déli kávé Szele Tamással

Feketén, kérem, pincér, ma nincs jó kedvem – senkinek sincs, mindenki a néppárti kizárás esélyeit latolgatja, melyből akármi is lehet, legalább öt különböző forgatókönyv valósulhat meg, nem is érdemes foglalkozni vele, míg el nem dől, széna-e vagy szalma. De akkor miről beszéljünk? Beszéljünk a pénzről és a magyar külkereskedelemről, mert van ugyanolyan érdekes.

Tegnap került elém a Direkt36 írása a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. tündökléséről és bukásáról, és jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat… szóval, hogy is volt ez?

A 2010-es kormányváltás (és, valljuk be: rendszerváltás) után bekerülhetett a legfelsőbb vezetésbe egy romantikus lélek, aki sokat olvashatott mindenféle egzotikus országokban játszódó kalandregényeket és szerelmes lett Kelet kincseibe. Persze valószínű, hogy beérte volna Dél, Nyugat vagy Észak kincseivel is, csak azoknak nincs olyan jó sajtójuk, meg nem is adják őket ide ingyen. Igaz, a keletieket sem, csak ezt a magyar külgazdász nem tudta. Mármint, hogy Ázsiában ázsiaiak laknak, nem hülyék. Meghirdették a keleti nyitást, melynek keretében körülbelül azt gondolták, hogy üveggyöngyökért és színes rongyokért megvehetjük a világ minden gazdagságát, és azokat majd a messzi földek népei ezüsttálcán fogják elénk hozni.

Nem hozták, főként azért sem, mert

náluk otthon is fejlett az üveggyöngy-ipar, sőt, színes rongyból sem mutatkozik komolyabb hiány.

Nem először fordul elő a magyar történelemben, hogy Ázsiától (és más távoli kontinensektől) várjuk a külkereskedelmünk felvirágzását, már 1910-ben is azt mondta Teleki Pál a Turáni Társaság megalakításakor, miszerint „Keletre magyar! Nemzeti, tudományos és gazdasági téren keletre!” Ami lehetett volna jó gondolat is, ha lett volna megfelelően olcsón előállítható csereárunk, saját kereskedelmi flottánk (mert a szállítás sokba kerül), és ismertük is volna a távoli piacokat, de erről szó sem volt: a huszadik század elején az első magyar-kínai gazdasági kapcsolatot az jelentette, hogy megpróbáltunk textilárut szállítani Santungba, amin a jó kínaiak sokat mosolyoghattak: aztán megmutatták a világhírű kelméiket. De ugyanígy jártak akkoriban a magyar kukoricaexporttal is, szóval a romantikus elképzelések és az akkori kereskedők egyaránt csődöt mondtak.

Ugye azt mondtam, hogy

az egzotikus (és mindenféle) kereskedelemhez három dolog kell, csereáru, saját szállítóeszköz és a helyi piac ismerete.

Hát hiába pergett le száz év az idő rokkáján, ezt a hármat azóta sem sikerült megszereznünk, tehát mikor 2012-ben megalakult a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt., kicsit sem indultunk jobb eséllyel a távoli piacokon. És lehet ugyan a személyes és politikai kapcsolatoknak némi jelentősége, de a megfelelő alapfeltételeket az sem pótolja: az embernek az volt az érzése, hogy a magyar külkereskedelem szerint elég megmutatni a fenekünkön a foltot és már öntik is elénk Golkonda kincseit.

Nem öntötték, folt ide, folt oda.

Alakultak „kereskedőházak” (vagyis tulajdonképpen külkereskedelmi közvetítő cégek, amelyek arra szerződtek, hogy a világ különböző pontjain a magyar kis- és középvállatok exporttevékenységét segítsék, közvetítsék), alakultak sokfelé, és ha megmaradtak volna vállalt feladatuknál, akkor sem lettek volna nyereségesek, de hamar kiderült, hogy ezek inkább kirakatcégek, kifizetőhelyek a megfelelő káderek számára. És hát a külkereskedelem egy szakma, amihez érteni kéne… az igaz, hogy kéne a piac a magyar árunak, nagyon kéne, csak az a nem mindegy, hogy milyen feltételekkel rendelik meg.

Tegyük fel, hogy mondjuk én egy borász vagyok Szekszárdon, és kiváló óvöröst termelek, a kadarkám is remek. Csak épp nem ismerik a boraimat, elküldöm hát a mintákat mondjuk a hanoi magyar kereskedőházhoz. A vietnamiaknak ízlik, de nagyon: rendelne is belőle egy helyi bolthálózat. Mennyit parancsol a kedves vevő? Vietnamnak van százmillió lakosa, a szőlőbort kevesen ismerik, de aki ismeri, az szereti is: legyen mondjuk kezdetnek tízezer hektoliter, az elég. Mennyi? Tízezer hektó. Az a tolnai borvidék össztermelésének az egyhatoda, annyi nálam sosem terem meg, de még a töredéke sem… Akkor nagyon sajnálják, de ennél kisebb tételben nem rendelhetnek, mi van, ha jön a vevő és kéri a már megkedvelt bort? Csak nem mondhatják neki, hogy nincs.

És ugyanez a helyzet mindennel a világon, nem csak a borral, akár a matyóhímzett ruhával vagy a fűszerpaprikával is. Nekünk nálunk sokkal nagyobb vagy népesebb országokkal csak akkor érdemes kereskedni, ha nem tömegárut szállítunk. Csak ezt sem vették tekintetbe a kereskedőházak.

Egyáltalán, az egész elképzelés – a centralizáltan ellenőrzött külkereskedelemmel együtt – a kései Kádár-kort idézte, de ha működött volna, ez sem lett volna baj – csak épp soha nem működött, egy percig sem.

A hálózat indulásától veszteségesen működött, és jóval többet kellett költeni rá, mint amennyi üzletet össze tudott hozni.

A kormány azzal védte meg a kereskedőházakat, hogy míg az exportfejlesztés költségei őket terhelik, addig a bevételek a magyar vállalkozásokhoz kerülnek, így az exportsikerekhez hozzájárult az MNKH is.

Csakhogy ha egy kereskedőcég nem hozza a pénzt, hanem viszi, azt előbb-utóbb fel kell adni. Az MNKH Zrt. különben is gyanúsan viselkedett, a Quaestor-csőd idején a kereskedőház a tőkéjét a brókercégnél tartotta, a pénzt azonban a bedőlés előtt sikerült kimenteniük, biztos tibeti lámák vagy egyiptomi mágusok jósolták meg nekik, hogy nagy bukás várható. 2016 szeptemberében pedig az derült ki, hogy egy olyan cég tartozik többmilliárd forinttal az MNKH-nak, amelynek a tulajdonosai üzleti kapcsolatban állnak a miniszterelnök feleségének rokonaival. A sok kicsi sokra ment, a végén már a kormány is megelégelte: tavaly nyáron bezárták, illetve átalakították a céget. Az afrikai és nyugat-kanadai érdekeltségeket ugyan már tavalyelőtt feladták, mert sehogy sem akart elefántcsont lenni a bűvöskockából, és gyémántot sem cseréltek pörköltkonzervre vagy Piros Aranyra, de tavaly nyáron véget vetettek az ázsiai és más fiókok működésének is. Ez azért nem zavarta a megszűnt MNKH Zrt.-t abban, hogy még kössön egy 59.6 millió forintos szerződést a New Land Media Kft. és a Lounge Design Szolgáltató Kft.-kkel a 2018-2019-es grafikai tervezési, gyártási és online ügynökségi feladatokra – melyeket ellátni nem lehetett nagyon nehéz, lévén, hogy a cég maga semmiféle tevékenységet nem fejtett ki.

De megszűntek a kereskedőházak.

Egy kivétellel, kérem.

Egy szerződés életben maradt és meg is újították az MNKH utódjaként működő HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökséggel: és ezt az Adnan Polat török üzletember tulajdonában álló ALX Magyar-Török Kereskedelmi Központ Kft.-vel kötötték. Márpedig ez üzemelteti a törökországi magyar kereskedőházat.

Mármost ez elvben nem törvénytelen: végső soron más jogi keretek között, de ha üzemképes és nyereséges egy fiók, akkor az anyacég pusztulása nem okvetlenül jelenti a végét, fennmaradhat, csak más módon kell üzemeltetni. No, de mitől maradt fent pont ez a kereskedőház és ki az az Adnan Polat?

Ő bizony elég misztikus figura. „A Magyarországon energetikai és ingatlan befektetésekkel is rendelkező török üzletember, Adnan Polat közeli viszonyt ápol Orbán Viktorral. A Bors 2017-ben több képet közölt, amelyen az látható, hogy a miniszterelnök személyesen kalauzolja körbe a felcsúti stadion tetején. Polat jelen volt Orbán 2018-as miniszterelnöki eskütételén, néztek együtt focimeccset és a török vállalkozó tagja volt az Orbánt legutóbbi kínai látogatására elkísérő csoportnak is.” – foglalja össze a Direkt36. De azért tudunk róla többet is, mást is.

Kereskedelemben, ingatlanban, energetikában érdekelt, például van egy olyan terve, hogy öt év alatt 700 millió dollárt, azaz 200 milliárd forintot kíván Magyarországon napenergiába fektetni, napelemes erőművekbe, már fel is vásárolta a Pest megyei Apajon érdekelt projektcéget és leszerződtette az Orbán-kormány energetikai államtitkárságának korábbi titkárságvezetőjét.

Na, neki nem mondja az L. Simon, hogy a napenergia éjszaka használhatatlan.

Ami ennél is érdekesebb: ő kapta meg Gül baba türbéjének üzemeltetését is a működtetés után. Ugyan eddig nem reklámozták, de az alapítványt a magyar állam hozta létre, Polaton kívül Szijjártó Péter külügyminiszterhez közeli emberek vezetik, évi 700 millió adóforintból. Az alapítvány 2020-ban közhasznúvá fog alakulni, addig a külügyminisztérium támogatási szerződést köt vele, bár a 2019-es szerződés még nem készült el. A 2017-ben létrehozott alapítvány azt ígéri, 2019. február végén nyilvánosságra hozza alapító okiratát és működési szabályzatát. Ami azért érdekes, mert a komplexumot gondozó Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány kuratóriumának tagjai között tudhatja Adnan Polatot Suat Gokhan Karakus, Rahói Zsuzsanna, Szalai István és Bán-Czifra Gabriella társaságában.

Kik ezek?

Rahói Zsuzsanna egy időben volt Rogán tanácsadója is, egy tavalyi hír viszont már miniszterelnöki főtanácsadónak nevezi, Bán-Czifra Gabriella a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a törökösen hangzó nevű Küküm kabinetfőnöke, Suat Gökhan Karakus pedig török üzletember, Adnan Polat köréhez tartozik. Gökhan volt az egyik ügyvezetője az isztambuli magyar kereskedőháznak, melyet Polat cége üzemeltetett. Ő vezeti az AMX HS Real Estate Management Hungary Kft-t, és vezette az AMX Nador House Kft-t – mindkét cég a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz is köthető ingatlanügyletekben érdekelt. Szalai István neve túl gyakori ahhoz, hogy biztosat mondhassak felőle, de ugyanúgy hívják, mint az időközben megszűnt Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. egyik volt igazgatóját.

Hölgyeim és uraim: a káder nem vész el, csak átalakul.

Ezek után csak annyit mondhatunk: Adnan Polat nem lehet más, mint maga Gül Baba, személyesen!

És csodákat is tesz, mint a szent életű dervis.

Képes volt feltámasztani egy halott kereskedőházat…

Moby Dick Felcsúton – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Moby Dick Felcsúton – Déli kávé Szele Tamással

Egyszerű duplát kérek, pincér, ma nincs pontosan kijelölt témánk, csak csapongunk a mi kis magyar hírecskéink között, fecsegünk, ahogy azt kávéházban szokás, semmi különösről nem lesz szó. Illetve ellenkezőleg: csak különös dolgokról fogunk beszélgetni, hiszen a hétköznapi ügyek nem igazán érdekesek. No, de semmi sorsdöntő nem történt, és már ez is jó.

Aztán ahhoz mit tetszenek szólni, kérem, hogy már át is adták a felcsúti tavat? Ilyen gyorsan eddig csak az Anyatermészet dolgozott, ő is csak földmozgás vagy tűzhányó útján, mi alig tudtuk meg szombaton, hogy egyáltalán szóba fog kerülni az ottani záportározó átminősítése csónakázó tóvá, szigettel, a szigeten Robinsonnal és Péntekkel, valamint hétvégén, mikor Péntek szabadnapos Vasár- és Ünnepnappal, híddal, vendéglővel, láncos lobogóval és csicseri pacsirtával, most meg már meg is van a tó.

Na jó, a híd, a vendéglő, a Robinson, a Péntek és a láncos lobogó meg a csicseri pacsirta nincs meg, de tó már van! Ez azzal lehet összefüggésben, hogy az utóbbi napokban esett az eső, megtelt a záportározó és a már benne lévő sziget – mely gyakorlatilag abból áll, hogy korábban összetolták dózerrel a földet, kavicsot, sódert, amit épp találtak – sziget jelleget öltött, mintegy elszigetelődött, át lehetett adni. Szerintem Mészárosék sem gondolták volna, hogy alig pár nappal a lakossági fórum után, melyen bejelentették a grandiózus tervet, már át is adhatják. Kérem, a természet erői kiszámíthatatlanok, üzleti szempontból jobb lett volna, ha két hónap múlva telik meg a meder, ez a májusi eső valóban aranyat ért volna, de ha már így alakult, legalább le van tudva a beruházás egy része.

Határidő előtt.

Az igaz, nagy esők nem jöttek, a mederben csak imitt-amott csillognak a pocséták, de a víz akkor is víz, így a sziget is sziget.

Sziget, kérem, de miből?

Mészáros László polgármester a lakossági fórum előtt azt mondta a HVG-nek, hogy magyar költségvetési forrásból fizették a tó, és benne a sziget kiépítését, majd a lakossági fórumon már uniós pályázati pénzről beszél. Utóbbi igaz. Kétszáz millió forintnyi uniós forrás ment el eddig erre a szigetecskére.

No, de ami kell, az kell: én már komolyan kezdtem aggódni a magyar bálnavadászat jövője miatt, de így már megnyugodhatok. Igaz, nagy bálnákra nem fognak vadászni abban a tóban, csak kisebbekre, illetve egészen kicsikre, melyeket a szaknyelv „ebihalnak” nevez, de lesz magyar bálnavadászat holnap is.

Már várom, hogy valaki megírja a „Moby Dick, a magyar bálna” című klasszikust.

Mellesleg az említett lakossági fórumon az is kiderült, hogy az odavezető, híres kisvasút most remízben pihen, ugyanis csak tavaly nyolc millió forint veszteséget termelt (ami egy vasútvonalnál nem is olyan nagy deficit, láttam már pár nullával nagyobbat is), no, de majd most, mikor belendül a sziget miatt az idegenforgalom, most csodát látunk. Igaz, a vonal hatszáz millió forint uniós támogatásba került, szóval egy darabig eltartana, ha magánvállalkozás lenne, míg behozza az árát.

Pedig, ha volna eszük, azzal reklámoznák, hogy olyan ez a járat, mint az első orosz vasútvonal, ami Szentpétervárt kötötte össze Carszkoje Szelóval, kizárólag a cár, a családja és a vendégei használták, és ha télen nagy volt a hideg, nem mozdony húzta, hanem lovak.

Tényleg, Mészáros úr, lóvasút még nincs Felcsúton, csak mondom.

No, de történt más is, például elhunyt Baló György.

Nem jó hír ez, nagyon nem, egy ország gyászolja, nagy tanára volt ő a valódi sajtószakmának, sajnálhatjuk is, hogy már a Mennyei Kávéházban szerkeszt: de a kormánymédiának csak sikerült meggyalázni az emlékét.

Az történt ugyanis, hogy a Debreciner elfogott egy levelet. A megyei (kormány)lapok tartalmát összeállító központi szerkesztőség küldte a helyi szerkesztőségeknek, feladója Eleméry Máté, emígyen szól:

„Sziasztok!

Baló György halálhírét a központ nem hozza, kérlek mindenki vérmérséklete szerint kezelje a hírt helyben.

Üdv:
Máté”

Ilyenkor cserél pelust a kormánymédia összes munkatársa, ugyanis nincs központi utasítás! Rájuk bízták, hogyan döntenek, és általában nekik egyvalami a legtilosabb: az önálló döntés. Nincs is benne nagy gyakorlatuk. Így aztán a különböző Mediaworks-ös újságok valóban eltérően viszonyultak az esethez: a Heves Megyei Hírlap vagy a Komárom-Esztergom megyei 24 óra például címlapon foglalkozik a tévés halálhírével, míg sok más megyei lap, akárcsak a Dunántúli Napló egyáltalán nem említi meg.

Biztos, ami biztos: amit nem adunk le, ami nem jelenik meg, abból baj sem lehet.

Hát, Baló halálhíre kimaradt a Dunántúli Naplóból

Belekerült azonban – hogyne került volna! – ha már médiáról van szó, az a világrengető szenzáció, miszerint az Echo TV beleolvad a Hír TV-be, de annyira, hogy még a székházukat is átadják nekik. Itt az a kérdés merül fel, hogy igazából ki olvad kibe, és az is, hogy a néző miből fogja észrevenni a változást?

Mert nagy különbség nem volt mostanság, leginkább annyi, hogy az Echo TV sokkal többet foglalkozott a nemzeti ezotériával, az összeesküvés-elméletekkel és hogy úgy mondjam, gátlástalanabb volt: a radikálisabb honfiak Bayer-show vagy Angárd nélkül nehezen lesznek meg, ezeket valószínűleg át fogják emelni a Hír TV műsorába is, ezekre mutatkozik igény. Mutatkozna a három évvel ezelőtt megszűnt Világpanorámára is, Szaniszló Ferenc vezetésével, mely műsor arról volt nevezetes, hogy minden negatív IQ-rekordot megdöntött és hétről hétre újabb összeesküvéseket termelt, de sajnos Szaniszlóra nincs szükség a kormánymédiumoknál, túlzottan jobbra sodródott, mikor utoljára látták, a jéghegyek felé tartott törékeny ladikján.

De az nagyon fontos, hogy két azonos tartalmú csatorna összeolvad

Baló György halálhírénél mindenképpen fontosabb.

Már, akinek, persze.

Különben van egy olyan érzésem, hogy ha ilyen iramban racionalizálják a kormánymédiát, a következő sajtótermék, ahol már most is el lehet kezdeni a csomagolást és a tartós tejet is ki kéne inni a hűtőből, a Magyar Hírlap lesz. Az eladott példányszáma hosszú ideje mérhetetlen, mármint abból a szempontból, hogy nem lehet mérni. 2010-re 13 ezerre, 2012-re kilencezerre esett vissza, majd mikor elérték a hatezer eladott példányt naponta, többet nem auditáltatták magukat, mert kényes lett volna megtudni, hogy még csomagolópapírnak sem veszik a valamikor komolynak, mértékadónak számító napilapot. Másfelől meg: a Magyar Hírlapban és az Echo TV-ben van egy közös pont, éspedig Bayer Zsolt, szóval baljós jeleket lát a béljós, a Magyar Hírlap munkatársai jobban teszik, ha már most elkezdik böngészni az álláshirdetéseket (nem, attól ne tessenek tartani, hogy a kormányzat majd tekintettel lesz korábbi érdemeikre: máskor és másokkal sem tette, ők a mórok, megtették kötelességüket és elmehetnek).

Kivéve Bayert, ő mindent túlél.

Aztán még mi történt tegnap?

Úgy megoldódott a hírek szerint a gyermekeikkel alvó kismamák helyzete a Debreceni Gyermekklinikán, hogy arról koldulnak. Ugyebár, egyszer már kapott a klinika összecsukható tábori ágyakat az Ágyat az anyukáknak akciót elindító Orosvári Zsolttól. Azokat nem használják, a hivatalos verzió szerint azért, mert kényelmetlenek.

Utána a kormány is megoldotta a már egyszer megoldott kérdést, március másodikán ugyanis közzétették, miszerint az első negyedév végén elindul az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) által fenntartott kórházakban a szülők elhelyezésére szolgáló ágyak beszerzése.

Akkor tehát kétszer is meg van oldva a probléma, nem?

Nem.

Debrecenben a civil tábori ágyakat nem engedélyezik ugyebár, az állami ágyak nincsenek sehol

Ellenben a kismamák alhatnak vagy a földön, vagy 45 centiméter széles kozmetikai székeken, amiken alvás közben megmaradni is indiai fakírmutatvány.

Úgy, hogy vannak ágyak, csak „kényelmetlenek” a kórházi szakértő szerint.

A mostani megoldást nem találja annak.

Javasolnám, merő egy szívjóságból, hogy aki kényelmesnek találja a kozmetikai széket alvás céljára, az egész hátralévő életében aludjon azon, hagyja az ágyakat a többiekre. Mellesleg, ami a helyhiányt illeti, az összecsukható fekhelyek bőven beférnének a kórtermekbe, az éjszaka végén pedig egy 15x15x60 centiméteres, hálózsáknyi helyen tárolhatók.

De ha nem, akkor nem.

Hát, ilyen helyen élünk, kérem.

Ilyen az, amikor mi könnyeden fecsegünk.

Pincér, mégis hozzon egy féldecit…

Egy merénylet utóélete

Szele Tamás
-
0
Egy merénylet utóélete

Már tegnapi számunkban beszámoltunk a bestiális új-zélandi merényletről, melynek során ötven imádkozó muzulmán embert gyilkolt meg egy fehér felsőbbrendűséget hirdető radikális, bizonyos Brenton Tarrant, foglalkozására nézvést személyi fitnesz-edző. Tegnap közreadtuk a hírt, most jöjjenek a részletek – és a következmények, mert azok is vannak ám.

Először is: Tarrant a rémtettét élő adásban közvetítette, a fején viselt GoPro-kamerával, a közösségi oldalakon megosztva, ami valóságos szintlépés a gonoszságban. Szerencsére azonban az oldalaknak helyén volt a szívük is, az eszük is, és a gyalázatos közvetítést eltávolították. El, de nem akárhányszor.

A Facebook közlése szerint moderátorainak a mészárlás utáni első 24 órában 1,5 millió olyan videót kellett eltávolítaniuk, amik a támadást ábrázolták. Másfél milliót – ennyien osztották meg. Nos, legalább tudjuk, hány őrült és fanatikus facebookozik. A felhasználók milliárdjaihoz képest ez nem is rossz arány, de ha azt vesszük, hogy egy megosztás is sok lenne… Nem sokkal azután, hogy a rendőrség riasztotta a közösségi oldalt, a támadó profiljait a Facebookon és az Instagramon is törölték. Valamint minden olyan tartalmat eltávolítanak, ami Tarrantot vagy az általa elkövetett tömeggyilkosságot éltetné. Kis neonáciknak mondom: ne rajongjanak feltűnően a mészárosért, nem lesz kifizetődő.

Ausztráliában egy szenátor, bizonyos Fraser Anning visszahívását követelik mintegy milliónyian – pontosabban, egymillió aláírás gyűlt össze a nem túl népes földrészen azért, hogy az ország felsőházából visszahívják Fraser Anninget – írja a Sydney Morning Herald. A 70 éves szenátor korábban az Egy Nemzet (ONP) ausztrál szélsőjobboldali párt színeiben, jelenleg függetlenként ül Ausztrália törvényhozásában Queensland képviseletében. Ő ugyanis olyant bírt mondani az ügyben tartott sajtótájékoztatóján, hogy

„elutasítja az erőszak minden formáját, de a merénylet rávilágít arra az Ausztráliában és Új-Zélandon is érezhetően erősödő félelemre, amelyet a muszlimok növekvő jelenléte okoz.”

Az ám, de a szélsőjobboldali politikus sajtótájékoztatóját megzavarta egy 17 éves fiatal, aki egy tojással fejbe verte a szenátort, az meg válaszul ököllel arcon ütötte a fiút, akit ezután többen a földre vittek, fojtogattak. A fiút később rendőrök vezették el.

Tekintve, hogy Ausztrália lakossága a 2016-os népszámlálás alapján 23 401 892 fő, egymillió aláírás arrafelé elég sok… meg fogja ő még bánni, hogy a terrorcselekményt meglovagolva akart politikai tőkét kovácsolni magának.

Sőt, kérem, magyar vonatkozások is vannak

Az Independent tudomására jutott, hogy Tarrant európai útján radikális

szélsőjobboldali csoportokkal vette fel a kapcsolatot, többek között Magyarországon, Bulgáriában és Romániában is,

illetve Romániában nem, mert ott csak átutazóban fordult meg. Ezt a mozzanatot jegyezzük meg, mert később szerepe lesz.

Konkrétan abban lesz szerepe, hogy megszólalt egy köztünk élő, meg nem értett lángelme, akit Bayer Zsoltnak hívnak. Bayerzsocáról sokan hiszik, hogy egyszerűen csak a kormány legjobban fizetett, leglibériásabb lakája a sajtóban, de most (és legyünk őszinték: máskor is) megismerhettük profétikus oldaláról is. Ez az ember átlát téren, időn, falakon és a női napozó oldalán is, ez az ember védőháló nélkül, egyedül a kupolában megfejtette a terrortámadás hátterét.

Nem csigázom a türelmüket: természetesen Orbán Viktor elleni akcióról volt szó.

Új-Zélandon.

Igen, ő így fejtette meg. Azt mondja:

„Ennek éppen most, éppen így, éppen ott kellett megtörténnie.

Olyan az egész, mint egy megszervezett, megrendezett titkosszolgálati akció.

(…) Európa választásokra készül, Európa Parlamenti választásokra. (…) Európa fél és fel van háborodva. Unja ezt a rá zúduló muszlim hordát és csőcseléket, a koszt, a mocskot, a gettókat és no-go zónákat. (…) Egyre erősebb és határozottabb az iszlám-ellenesség szerte Európában, és akkor megérkezik Brenton Tarrant, a 28 éves ausztráliai fitnesz edző, és Christchurch-ben maga mögött hagy 49 muszlim halottat. (…) És akkor láss csodát! Már a merénylet estéjén „kiderül”, hogy a 28 éves ausztrál tömeggyilkos a közelmúltban járt Magyarországon. De most komolyan, hogy micsoda véletlenek vannak! Valaki meggyilkol 49 embert Új-Zélandon, letartóztatják, még ki sem hallgatják, még senki nem tud róla semmit, de a sajtó máris világgá repíti a hírt: a tömeggyilkos nemrégiben Magyarországon, Szerbiában és Bulgáriában járt. Vajon honnan tudták ezt meg ilyen példátlan gyorsasággal?”

Zsoca, nyugodj le. Bulgária főügyészétől, Szotir Cacarovtól, ő tette közzé. Olvass is, ne csak írj.

„Magyarország, a bevándorlás-ellenes tábor vezetője, s a két balkáni állam, amely szintúgy ellenáll és kerítést is épít. Pont e három országot kereste fel a tömeggyilkos (Románián csak átutazott, az nem érdekes!), és ezekről az utakról nagyjából hat órával a tömeggyilkosság elkövetése után már hírt is ad a világsajtó. A bolgár főügyész pedig már meg is indítja a nyomozást, feltárandó, nem voltak-e „kapcsolatai” az illetőnek ebben a régióban. Nos? Nem gyanús ez az egész?”

Nem. Az a gyanús, hogy neked a világon mindenről az jut eszedbe, miszerint Magyarország elleni erők mozognak a felszín alatt és összeesküsznek. Ezt ma már nagyon alaposan tudják gyógyítani, de te nem szeded a gyógyszert.

„És akkor sem leszek különösebben meglepve, ha nagyjából jövő hét közepén kiderül majd, hogy Brenton Tarrant igenis rendelkezett kapcsolatokkal errefelé. Ezért jött ide, a bevándorlás-ellenes országokba, legfőképpen Magyarországra.”

Azon speciel én sem. Tele vagyunk a neonácik különb-különbféle változataival, épp lehettek nálunk is kapcsolatai. És az sem lehetetlen, hogy tetszett neki a magyar kormány üres szócséplése, amit ideológiának nevezel.

„És ugye nem leszünk meglepve, ha néhány nap múlva az éber rendőrség megtalálja majd a tömeggyilkos holmija közt Orbán Viktor valamelyik beszédének, nyilatkozatának angol nyelvű fordítását. Mondjuk azt, hogy a migráció méreg Európa számára. Igen, szerintem ezt fogják megtalálni Tarrantnál, ugyanis műveleti nyelven ezt hívják semlegesítésnek. Így kell egy népszerű és támogatott nézetet áttolni a népszerűtlen és támogathatatlan zónába.”

Tehát akkor szerzőnk elképzelése szerint Christchurchben, Új-Zélandon, a földgolyó ellentétes oldalán

Brenton Tarrant terrortámadást hajtott végre Orbán Viktor ellen, melyhez csak mellékesen volt szükség ötven civil áldozatra és rengeteg sebesültre.

A valódi támadás Bayer szerint nem őket érte, hanem Orbán Viktort.

Hölgyeim és uraim: nincs több kérdésem az ügyben.

Megjegyezni is csak annyit szeretnék, hogy ha a kormánynak ilyenek a legjobb barátai, ellenségekre már semmi szüksége.

És ezek a barátok igazán törődhetnének a tulajdon egészségükkel.

Például szedhetnék azt a gyógyszert, ha már a doktor úr felírta…

De lebegjen minden politikus előtt és lakájaik előtt is, aki ebből a borzalomból tőkét akar kovácsolni, az ausztrál szenátor, Fraser Anning sorsa.

Az eseményeket követjük és a fejleményekről folyamatosan be fogunk számolni.

Weber csapdája – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
1
Weber csapdája – Déli kávé Szele Tamással

Erős duplát kérek, ma szükségünk lesz az eszünkre, különben sosem értjük meg, miről is van szó – vagy, amint majdnem mindenki, félreértjük. Szóval, kezdjük ott, hogy ez a Manfred Weber okos embernek tűnik, politikusban és szállásmesterben ritka is az ilyen. Most például olyan ötlettel áll elő, ami ugyan nem kifejezetten Orbán Viktor ellen született – de ha elfogadják, rajta (is) csattanhat az ostor.

És mielőtt azt mondanánk, hogy ügyes, tegyük félre a kis hungarocentrikus világképünket, mely szerint csakis nálunk van élet és mindent kizárólag a saját szempontunkból vagyunk képesek tekinteni, vegyük tudomásul: nem, nem kizárólag a magyarországi és speciálisan a Fidesz javára történő korrupció ellen született a javaslat. Másokra nézve épp úgy veszélyes lehet, ugyanis Weber egy forradalmian új eszmével állt elő.

Nevezetesen azzal, hogy ha már vannak törvényeink, tartsuk is be őket.

Ne tessék most azt mondani, hogy feltalálta a csőben a lyukat: az Unió területén ahány tagállam, annyi jogrendszer, de még ezeket a helyi jogrendszereket sem mindig tartják tiszteletben a nemzeti kormányok, sőt: mifelénk például inkább nem, mint igen, ahogy azt a Sargentini-jelentés is bizonyította.

Weber javaslata szerint fel kéne állítani egy kilenc tagú testületet (azért jó szám a kilenc, mert páratlan és osztható hárommal, így nem jöhet ki ötven-ötven százalékos döntésképtelenség, de kialakulhat benne kétharmados abszolút többség), állna pedig ez a testület tekintélyes jogászokból, a tagállami legfelső bíróságok és alkotmánybíróságok, valamint az Európai Unió Bírósága egykori tagjaiból. És az lenne a dolga, hogy ellenőrizze a jogállami elvek érvényesülését az Európai Unió tagállamaiban.

Pontosabban: a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa a német szövetségi alkotmánybíróság egy köztiszteletben álló egykori bírájával, Udo di Fabióval a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című konzervatív német vasárnapi lapban közösen közzétett írásában fejtette ki, hogy a testületet azzal a feladattal kellene megbízni, hogy kétévente az EU valamennyi tagországáról készítsen a jogállamiság érvényesülését vizsgáló elemzést.

Na bumm, elemezzenek csak, ameddig akarnak, mondaná az ember, legfeljebb kilenc embernek szép fizetése lesz. Az ám, de Weber ötlete szerint hatáskörük is lenne!

A testület sárga lapot mutatna fel – a fociból kölcsönzött módszerrel – ha a jogállamiság sérülésének alapos gyanúját állapítja meg. Az Európai Bizottság (EB) ebben az esetben jogállamisági eljárást indítana az adott tagországgal szemben.

Ellenben a jogállamiság komoly, súlyos sérülése esetén piros lapot mutatna fel! Ebben az esetben az ügy az Európai Unió Bírósága elé kerülne, az EB pedig szankciókat javasolna az EP-nek és a tagállami állam-, illetve kormányfőket összefogó Európai Tanácsnak arra az esetre, ha az Európai Unió Bírósága elmarasztalja az adott tagországot. Ezeket a büntetőintézkedéseket csak az EP vagy a tanács többségi, adott esetben minősített többségi döntésével lehetne megakadályozni. Ilyen döntés hiányában a szankciók a bíróság ítéletének kihirdetése után automatikusan életbe lépnének.

Manfred Weber és Udo di Fabio az elképzelést összekötötte az EU-s támogatások kifizetésével. A hitelminősítő intézetek országjelentéseivel párhuzamot vonva azt írták, hogy a független jogi elemzői tanács nyilvános jelentései a jogállamisági hitelképesség megállapítására szolgálnának, és ez a hitelképesség lenne a feltétele az EU-s támogatások maradéktalan kiutalásának. Mint írták, az úgynevezett strukturális támogatási alapokból járó támogatások egy részét vagy egészét vissza lehetne tartani, ha az adott tagállam közigazgatásában korrupció mutatkozik, vagy ha nem tudnak szabadon dolgozni a médiumok.

Ez

Magyarországon különösen fontos lehet, ugyanis a kohéziós alapok folyósítása 2020-ban lejár, és csak a strukturális alapok támogatására számíthat a magyar gazdaság.

Weber szerint a jogállamiság a garancia a működőképes és korrupciótól mentes közigazgatásra, a független igazságszolgáltatásra, az alapjogok érvényesülésére, mindarra, ami elengedhetetlen a személyi sérthetetlenséghez és az élő demokráciához. Azonban a jogállamiság sérülésének veszélyére utalhat az is, ha oligarchia alakul ki, amelyben a piac erőit politikai eszközként használják, vagy ha akadályozzák a vélemény-, és a sajtószabadságot.

Patthelyzet, mondhatnánk, ugyanis ha pénzt akarunk látni, be kell majd tartanunk a törvényeket, függetlenek kell legyenek a bíróságok, szabad a sajtó és bizony fontosak lesznek az alapjogok is – ráadásul a weberi ötlet alapján sokkal, de sokkal gyorsabban lehet leállítani mindenféle pénz folyósítását, mint most, mikor ez egy minimum másfél éves procedúra, amelyet az érintett állam menet közben ezerféle módon megtámadhat. És alakulhat úgy a helyzet az Európa Parlamentben, hogy ez a támadás sikerrel is jár.

Fel is horgadt a magyar kormánypárt az ötletre, ha egyelőre még nem is tudják pontosan, mit kéne mondaniuk. De Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója tegnap este már mondott valamit az ügyben az M1-en. Szerinte:

„Nyilvánvaló, hogy a valódi cél, hogy a bevándorlásellenes országokat bármikor meg tudják büntetni. A szabad államok hasznos és előremutató szövetsége helyett a nemzetállamot büntető, birodalomépítési elgondolások formálódnak.”

Hát Bakondi mester sosem volt a legélesebb kés a kormány fiókjában, az is biztos, de most a szokásosnál is nagyobb marhaságokat beszélt. Ugyanis azt mondta ezzel a felröffenésével – és kormányszinten más reakció még nem is érkezett – miszerint ez a testület kizárólag a „bevándorlásellenes” országokat, „nemzetállamokat” büntetné.

Másként szólva, kizárólag a „bevándorlásellenes” (micsoda hülye kifejezés, majdnem mindegyik állam ellenzi a nem szabályozott bevándorlást, de ez illik a kormányzati propagandába) országokban tapasztalható korrupció, egyedül ezekben sérül a jogállamiság, a sajtó szabadsága, ezekben nem tartják be az alapjogokat?

Bakondi mester, végül is kinek az oldalán áll maga?

Ej, nem csodálkoznék, ha korán nyugdíjba küldenék, pedig kár lenne érte, kiváló ügynök volt…

Ráadásul Bakondi, miután így megvádolta a tulajdon kormányát mindenféle csúnyasággal – ilyen esetben csak azt lett volna szabad mondani, hogy „állunk elébe, nálunk ilyesmi nincs, a Sargentini-jelentés hazudik” – még figyelmeztetett is:

„Nagyon komoly tétje van az EP-választásnak!”

Ritka dolog, hogy mi ketten bármiben is egyetértsünk, mármint a Bakondi meg én, de magam is így látom.

Csakhogy… ezt a testületet akkor állítják fel, ha a baloldali tömb győz az uniós választásokon?

Vagy akkor, ha a jobboldali, hiszen a javaslat jobbról, a Néppárt részéről érkezett?

Nem, kérem. Ennek a testületnek a létrehozása nem a választás eredményétől függ, hanem attól, hogy a bármiféle összetételű EP elfogadja-e a javaslatot, ha beterjesztik eléje. És van egy olyan érzésem, hogy ha csoda nem történik: el fogja fogadni.

Ez ugyanis mindenfajta korrupciót és jogsértést büntet, minden oldalon,

arról már senki sem tehet, hogy a populistáknál jóval gyakoribbak ezek a bűnök, mint a normális demokráciákban.

Ráadásul maga a testület sem lehet politikai erők játékszere: a meghatározás szerint a politikai spektrumot tekintve plurálisan kiegyensúlyozott lenne, és tagjainak szakértelme, illetve függetlensége révén kezelni lehetne azokat a reflexeket, amelyek kiváltják, hogy az érintettek a nemzeti szintű jogállamisági hiányosságok európai vizsgálatát belpolitikai célokat szolgáló eszközként használják Brüsszel ellen.

Tehát nem a jobb- vagy a baloldalról van szó, nem egyik vagy másik oldal kíván előnyt kovácsolni egy ilyen testület működéséből, nem a Néppárté vagy az ALDE-é lesz a karmesteri pálca: hanem az Unió üzembiztos működése miatt kell megalakítani.

Hogy ez kellemetlen lehet a mai magyar politika számára?

Kellemetlen bizony, de épp olyan zsenáns lett volna a tegnapi, tegnapelőtti görög vezetésnek, elvégre ők sem mentek a szomszédba egy kis korrupcióért, jogsértésért. Nem szándékosan Orbán Viktorra szabták ezt a zakót, az már érdekes véletlen, hogy tökéletesen illik rá (és mint ilyen, ez életében az első ruhadarabja, ami áll is rajta valahogy).

A magyar kormány most baklövések sorozatát fogja elkövetni, ha tiltakozik az ötlet ellen: minden felháborodott, sértődött ellenvetés csak tovább bizonyítja az ellene felhozott vádakat. Hiszen ha nem lenne vaj a fején, nem is tiltakozna a kalaplevétel ellen.

Úgy kellett volna kormányozni, hogy ne legyen félnivalójuk – és nem, kérem, nem új törvények betartásáról van szó, ellenkezőleg, arról, hogy a régieket kellett volna tiszteletben tartani.

De még a magyar törvényeket is folyamatosan megsértik, pedig azokat épp ők hozzák.

Mondom: úgy kellett volna élni, hogy szó ne érhesse a ház elejét.

Most már késő.

Az Unió megunta, hogy hülyének nézik, kizsebelik, és most már tesz a szemtelen rablás ellen.

A tiltakozás most beismerés: tessenek valami mást, valami okosabbat kitalálni, míg még nem késő.

Már, ha képesek rá.

1...8910...259. oldal a 25-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség