A katalán függetlenségi népszavazásról mondta ezt Miguel Beltrán de Felipe, a Castilla-La Mancha Egyetem jogászprofesszora a FüHü-nek. Szerinte valóban törvénytelen lenne megtartani, de óriási kudarc spanyol és katalán részről is, hogy idáig jutott a helyzet. Beszélt az Európai Bíróság kvótaperben hozott döntéséről is, szerinte ezzel a jogi csata véget ért, de egy tagállamnak más, kevésbé konfrontatív lehetősége is van, hogy ne tartson be egy uniós döntést. Miguel Beltrán de Felipével Varsóban beszélgettünk.
Miguel Beltrán de Felipe
Az Európai Bíróság döntései kötelező érvényűek?
Igen. Persze, vannak olyan előzetes döntések, amelyek nem azok, de mivel a kvótaügyben hozott döntésre gondol, ott szó sincs ilyenről. Az kötelező érvényű. A bíróság azt mondta ki, hogy a kvóták teljesen összhangban vannak az európai joggal, a szerződésekkel. Vagyis mindenkinek tartani kell magát hozzájuk.
Mi történik, ha egy ország nem tartja magát az ítélethez? A magyar kormány ugyanis azt mondja, hogy ugyan elfogadja az Európai Bíróság kvótaperben hozott döntését, de menekülteket nem hajlandó befogadni, és tovább folytatja a harcot. Milyen lehetőségei vannak?
Az Európai Unió tagországainak nagyon sok lehetőségék van, hogy megvédjék álláspontjukat, harcoljanak egy nekik nem tetsző döntés ellen. Mehetnek a bíróságra – mint ahogy ebben az esetben is ez történt.
A bíróság döntött, a jogi csata itt véget ért.
Persze, vannak nem jogi, hanem politikai lehetőségek is. Vegyük például Spanyolországot. A kvótadöntés szerint körülbelül 17 ezer menekültet kellene befogadnunk, de ennek csak a hat százalékát teljesítettük. Vagyis: Spanyolország sem teljesíti a kvótadöntést, csak úgy döntött, hogy nem megy a bíróságra, hanem szimplán nem tartja magát hozzá.
A kormány azt mondja, ez egy európai probléma, és nagyon bonyolult folyamat, hogy eldőljön, ki az, aki jöhet, és ki az, aki nem. A miniszterelnök szerint Spanyolország mindent megtesz, amit tud.
De a végeredmény akkor is az, hogy az ország nem tartja be a megállapodást.
Tehát vannak más lehetőségek is. Az tehát biztos, hogy a jogi csata véget ért kvótaügyben, de vannak más, talán kevésbé konfrontatív lehetőségek is.
Mit tehet az Európai Unió ilyen esetekben, ha egy ország ellenáll, és nem tart be bizonyos döntéseket?
Az Uniónak nincs végrehajtó hatalma.
Az egyes tagállamokon múlik, hogy mennyire tartják be a törvényeket, megállapodásokat.
Ha valamelyik tagállam ellenáll, az EU önmagában nem tehet semmit, legfeljebb párbeszédet kezd a kormánnyal. Aztán persze az Unió is fordulhat a bírósághoz, de az egész egy hosszú folyamat.
De még egyszer röviden a lényeg: minden tagállamnak sok lehetősége van arra, hogy ne tartson be egy uniós döntést.
Térjünk át a katalán függetlenségi népszavazásra: tényleg törvénytelen lenne megtartani?
Az biztos, hogy tényleg ellentmond az alkotmánynak. De nem csak az alkotmánynak, hanem a nemzetközi jognak is. Hiába hivatkoznak bizonyos katalán vezetők arra, hogy a nemzetközi jog őket támogatja, ez egyszerűen nem igaz. A nemzetek önrendelkezési joga ugyanis a gyarmatosítás felszámolására vonatkozott, Katalónia pedig nem gyarmat, tehát ez az elv nem alkalmazható.
Vagyis,
a népszavazás törvénytelen – ha szigorúan jogi szempontból nézzük.
A világon sehol nincs olyan alkotmány, amelyik megengedné, hogy az ország valamelyik része, tartománya, tagállama elszakadjon. Vegyük például Amerikát: ha mondjuk Texas holnap úgy döntene, hogy kilép az Egyesült Államokból, népszavazást csak úgy nem tarthatna róla. Ehhez ugyanis egy megegyezésre lenne szükség.
Van erre példa: Skócia és Québec. A skótok kötöttek egy egyezményt David Cameron kormányával, onnantól kezdve legálisan tarthattak népszavazást a függetlenségről. Ugyanez volt a helyzet Kanadában is, ott a parlament határozta meg, mik a québeci népszavazás szabályai.
Miért áll ennyire ellen a madridi kormány? Miért nem hajlandó semmilyen kompromisszumra, hogy meg lehessen tartani a népszavazást?
Ez egy bonyolult kérdés. Sok jogász azt mondja, hogy a kormány nem is teheti meg, hogy hozzájárul a népszavazás megtartásához, mert ez önmagában alkotmányellenes lenne, hiszen elismernék, hogy Katalóniának joga van elszakadni, és az alkotmány szerint erről nem dönthetnek egyedül. Vagyis a skót példa itt nem alkalmazható.
Miguel Beltrán de Felipe
Más jogászok viszont úgy gondolják, hogy azért lennének jogi eszközök. Akár meg is lehetne változtatni az alkotmányt.
Ezt bármikor megtehetnék, nem?
Persze. Ez bármikor lehetséges lenne. Ugyanakkor hadd hozzam fel megint, hogy a világon egyetlen alkotmány sem engedi, hogy az ország egy része kiszakadjon. És ezt mindkét fél tudja,
tisztában vannak azzal, hogy ez kezdettől fogva egy zsákutca.
Ez a legsokkolóbb, hogy ezt mindketten tudják.
De még ha jogilag lehetséges is lenne, a madridi kormány politikai okokból sem akar beleegyezni egy ilyen népszavazásba. Hiába mondják sokan, hogy jó, akkor legyen egy olyan, ami nem kötelező érvényű. Mint ahogy egyébként a skót függetlenségről vagy a Brexitről szóló népszavazás sem volt kötelező érvényű. A kormány politikai okokból nem akarja ezt engedni.
Mit gondol: biztos, hogy jók azok az eszközök, amelyekkel a madridi kormány meg akarja akadályozni a népszavazást? Nem lehet, hogy az erőszakos intézkedések sok katalánt még inkább arról győznek meg, hogy a függetlenséggel jobban járnának?
Az a helyzet, hogy egyre nő azok száma, akik támogatják, hogy Katalónia független legyen. Tíz éve még 20%-os volt a támogatottsága, most meg már 45.
Ez egy komoly politikai probléma, és nem tűnik úgy, hogy a spanyol kormány tisztában lenne ezzel,
csak jogi problémaként kezelik. Persze, könnyű kijelenteni, hogy a népszavazás illegális, de foglalkozni kellene a politikai kérdésekkel is. A kormánynak egyszerűen nincs válasza arra, hogy mi legyen a függetlenséget támogató 45 százaléknyi katalánnal. Ez az igazi baj.
Szerintem egy súlyos politikai-társadalmi kérdésről van szó, hiába tiszta a jogi helyzet. Olyan érzések vannak sok emberben, amelyeket nagyon nehéz kezelni. Ez egy nagyon hosszú folyamat lesz, vagyis kellene, hogy legyen. Nem lehet pár év alatt megoldani, ahogy például a katalán vezetők tervezik.
Lát esélyt arra, hogy megrendezik végül a népszavazást?
Nem. Jövő vasárnap nem lesz népszavazás. A katalán kormánynak nincsenek meg az eszközei sem, hogy ezt megszervezze, nem tudják kinyomtatni a szavazócédulákat, megszervezni a választási bizottságokat, de még választói névjegyzék sincs. Gondolom, próbálkoznak vele, aztán majd azt mondják, hogy az elnyomó madridi kormány megakadályozta.
A gond ott van, hogy mi lesz jövő vasárnap után.
Valószínűleg lesznek tüntetések, talán még összecsapások is, remélhetőleg nagyobb zavargások nem. Na de utána?
Hidakat kellene építeni. Egyrészt a katalánok között, hiszen mélyen megosztott a katalán társadalom is. Másrészt természetesen a katalánok és a madridi kormány között. Ezt a társadalmi-politikai problémát meg kell próbálni valahogy megoldani.
Őszintén szólva,
nehéz optimistának lenni.
Nem hiszem, hogy ezt a rendkívül összetett kérdést néhány éven belül meg lehet oldani. A párbeszéd most lehetetlenné vált, és akik ezért felelősek, azokkal nem is lehet újra kezdeni. Ez mindkét félre igaz, a katalán vezetőkre, de a madridi kormányra is. Amíg nem lesznek új vezetők mindkét oldalon, addig nehéz lesz újjáépíteni az összetört bizalmat.
A mostani helyzet mindkét társadalom számára óriási kudarc. A Franco-rezsim bukása, tehát évtizedek óta nem sikerült valójában integrálni a katalánokat a spanyol társadalomba. Ez a kudarc. És nincs azonnali megoldás, ennek a helyzetnek nem lehet nyertese.
A Nyugat és a Kelet közötti szakadékot jelzi a szélsőjobboldali, populista pártok erősödése, például az, hogy az Alternative für Deutschland (AfD) bekerült a német parlamentbe – ezt mondta Daniel Dettling, a német re:publik – Institut für Zukunftspolitik nevű, pártoktól független német elemzőintézet vezetője a FüHünek. Szerinte a hagyományos pártoknak üzentek a szavazók. Arról is beszélt, hogy a magyar-német viszonyban semmilyen változást nem okoz a választás, mert Németországban „senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.” Daniel Dettlinggel egy varsói konferencián beszélgettünk.
Daniel Dettling
Annak, hogy egy szélsőjobboldali-populista párt a harmadik helyet szerezte meg a választáson, milyen következményei vannak a német politikai életre?
Az biztos, hogy a politikai rendszer és általában a napi politika sokkal bonyolultabb lesz. A két nagy párt sokat veszített, ketten együtt majdnem 14 százalékot. Nem is folytatják a közös kormányzást, vagyis egy nagyobb, szélesebb körű koalícióra van szükség, a kereszténydemokraták mellett a liberálisok és a zöldek együttműködésével – ez lehet a Jamaica, a pártok színeire utalva.
A probléma az, hogy
a liberálisok és a zöldek eléggé ellentétes dolgokat gondolnak
sok mindenről. Az FDP a liberális gazdaságpolitikában hisz, a zöldek inkább baloldaliak, és természetesen fontos nekik a környezetvédelem. Ugyanakkor a vezetőik ismerik egymást, mondhatni, barátok, ezért én optimista vagyok, hogy a koalíció kitart a következő négy évben.
Ami még fontos, hogy a nagy pártok megijedtek, mondhatni, riadókészültségben vannak a populista szélsőjobboldal miatt. Főleg a CSU, a CDU bajor testvérpártja. A pártelnök, Horst Seehofer, az Önök miniszterelnökének, Orbán Viktornak nagy barátja, különösen ideges, hiszen eddig mindig 50 százalék fölötti, vagy akörüli eredményt ért el, most meg 38-at, vagyis rengeteget veszített. Így viszont a CSU akár az instabil faktor is lehet, mert jövőre tartományi választások lesznek, ezért nem valószínű, hogy aktívan részt akarnak venni a kormányzásban.
Az biztos, hogy ez egy érdekes időszak Németországban.
Nem vagyunk ahhoz szokva, hogy szélsőjobboldali populisták üljenek a parlamentben, hiszen ez most először fordul elő a második világháború óta. Egyébként főleg Keleten szavaztak rájuk sokan, a volt NDK-ban ők lettek a második legnagyobb erő. Ez is jelzi, mekkora a szakadék Kelet és Nyugat között.
Populista, illetve szélsőséges pártoknál gyakran tapasztalható, hogy ahogy nőnek, úgy erősödnek a párton belüli törésvonalak is. Az AfD esetében Frauke Petry társelnök már be is jelentette, hogy ő nem ül be a frakcióba. Várható esetleg az ellentétek további éleződése, esetleg egy pártszakadás is?
Baden-Württembergben ez már meg is történt, az ottani tartományi parlamentben már két frakciójuk van.
Két irányzat van a párton belül: az agresszív, idegengyűlölő, illetve a valamivel nyitottabb, pragmatikusabb, kevésbé ideológiai alapokon álló.
Az nyitott kérdés egyelőre, hogy ezek az ellentétek párton belüli szakadáshoz vezetnek-e, vagy elintézik párton belül.
Az viszont biztos, hogy a szavazókat nem érdekelték az ilyen belső konfliktusok, hanem figyelmeztetni akarták a nagy pártokat. Úgy is mondhatjuk: sárga lapot kaptak a hagyományos pártok. Az emberek azt akarják, hogy a pártok oldják meg a problémákat, többek között a bevándorlás kérdését. Ez lesz szerintem az egyik legnagyobb kihívás: meg kellene alkotni az új, bevándorlásról szóló törvényt.
Ilyen most ugyanis nincs Németországban.
A hatóságon múlik, hogy befogadják-e egy menedékkérő kérelmét, vagy nem. Ha elutasítják, akkor ugye vissza kellene küldeni oda, ahonnan jött, de ha mondjuk nincs útlevele, akkor ez már nem megy. Szükség lenne tehát egy modern bevándorlási törvényre, ki kellene mondani, ki az, aki jöhet, és ki az, aki nem.
Az új politikai helyzet hogyan befolyásolhatja az Európai Unió jövőjét?
Én azt gondolom, hogy ez egy lehetőség az Európai Uniónak. Franciaországban ugye Emmanuel Macront választották elnöknek, aki nagyon EU-párti, erősebb, egységesebb uniót akar. Angela Merkel pedig nagyon pragmatikus,
ő képes arra, hogy létrehozza a francia-német alkut,
amelyet remélhetőleg aztán a keleti államok is követnek majd. Kialakulhat egyfajta egyensúly: Franciaország lesz a változások motorja, Németország meg megvalósíthatóvá alakítja őket.
Ami biztos: az egyik fő kompromisszumnak annak kell lennie, hogy Németországnak az eddiginél több pénzt kell áldoznia az EU-ra. Az alternatíva ugyanis még többe kerülne. És ha ezt nem tesszük meg, akkor a populisták is folyamatosan ki tudják majd használni például a görögök nehéz helyzetét.
Átfogó, fenntartható reformokra van szükség,
amelyeket az EU többi tagállama is elfogad.
Az elmúlt időszakot valamilyen szinten tekinthetjük a jobboldali populizmus és a szélsőjobboldal sikertörténetének. Most ugye az AfD bekerült a német parlamentbe, Franciaországban Marine Le Pen ugyan nem nyerte meg a választást, de ott volt a második fordulóban, és akkor még nem beszéltünk például Lengyelországról vagy Magyarországról. Mi az ilyen pártok sikerének a titka?
Sok mindenből tudnak profitálni. Ilyen többek között a továbbra is meglévő ellentét a „Kelet” és a „Nyugat” között. Kihasználják a globalizáció veszteseit. Sokan kulturálisan érzik magukat vesztesnek, az üzeneteik nekik is szólnak. Nem mindenki van arról meggyőződve, hogy a jövő, amerre tartunk, jobb lesz, nem értik, hogy miért jó, ha a nők dolgoznak, jogokat kapnak a melegek, vagy befogadjuk a bevándorlókat.
Ezt ugyanis senki nem magyarázta el nekik.
Sokan azért ellenzik az ilyen újdonságokat, mert nem értik, hogy szükség van például a bevándorlásra, mert öregszik a társadalmunk és egyre kevesebben dolgoznak. Bizonyos területeken munkaerőhiány van.
Sokáig erről nem beszélt senki, csak a szélsőjobboldal. És az ő üzenetük egyszerű:
„Mi majd megoldjuk a problémát,
megvédjük a régi világot, a régi értékeket.” Nagyon fontos a nyelvezet, amit használnak. A tényeket is mindig értelmezik, körítést adnak hozzájuk, az érzelmekre akarnak hatni.
És persze nagyon komolyan hozzájárul a sikerükhöz az is, hogy sokan csalódtak a hagyományos pártokban.
Daniel Dettling
A múltban azt lehetett látni, hogy egy-egy politikai ideológia, irányzat megerősödése ideiglenes volt, utána mindig egy másik kerekedett felül. Várható most is majd valamikor egy liberális fellendülés?
Ha úgy vesszük, Németországban már meg is van ennek a jele: az FDP megduplázta szavazatainak számát. De fontos megjegyezni, hogy korábban ők ultraliberálisok, vagy neoliberálisok voltak, de a kudarcok után megtanulták, hogy változtatni kell. Most már elfogadják, hogy nem lehet mindent a piacra bízni, a problémák megoldásához az államra, még a bürokratákra is szükség van.
Egyelőre a tanulási folyamat közepén vannak, de ha nem lesznek sikeresebbek, az csak a szélsőjobbnak jó. Egyébként Németországban pont ez az aggodalom tarthatja össze a koalíciót.
Várható-e változás a magyar-német viszonyban a választások után?
Semmi nem fog változni. A magyar pozíció Németországban eléggé elszigetelt, legalábbis Bajorországon kívül.
„Senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.”
Sőt, sokan aggódnak miattuk.
De azért én optimista vagyok, hogy javulni fog az EU és a magyarok, vagy épp a lengyelek viszonya. Egy dolgot ugyanis mindenkinek meg kell érteni: ezeknek az országoknak időre van szükségük. Szeretnek kicsit kívülállónak lenni, megmutatni, hogy mások, mint a többiek. Érzékenynek kell lenni a többieknek arra, hogy a félelmek itt nagyobbak, mint máshol. És afelől pedig nyugodtak maradhatunk:
Az orosz elnöknek évek óta egyértelmű célja, hogy megossza, és így gyengítse az Európai Uniót. Ebben partnerei is vannak az európai politikusok között: a szélsőjobboldali Marine Le Pentől a német populista AfD-n keresztül a lengyel és a magyar kormánypártig. Pedig Putyin politikai pályafutásának kezdetén még kifejezetten barátságos volt a „Nyugattal” és az Európai Unióval. Ez a helyzet azonban néhány éven belül megváltozott, majd átmeneti javulás után az orosz-uniós viszony az utóbbi években mélypontra jutott. Ebben, ahogy több mint egy évtizeddel ezelőtt, most is szerepe volt Ukrajnának.
Szinusz-görbeként írhatók le az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai Anton Barbasin, a varsói Lengyel-Orosz Megértés és Párbeszéd Központ (amit nem szabad összekeverni a hasonló nevű, moszkvai szervezettel, amely inkább orosz propagandacélokat szolgál) elemzője. Újságíróknak tartott előadásán Varsóban arról beszélt, hogy a kétezres évek elején, vagyis nem sokkal azután, hogy Putyin átvette Borisz Jelcintől az elnöki posztot, még
kifejezetten nyitott volt Európa felé.
2001-ben, a Bundestagban például arról beszélt, hogy támogatják az európai integrációt, és bíznak benne, hogy sikeres lesz. Barbasin szerint akkoriban
egyértelműen az „Oroszország Európa része” gondolat volt meghatározó,
és az együttműködésen volt a hangsúly.
Az amerikaiakkal is más volt a viszonya: a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után támogatta az afganisztáni háborút, még azt is megengedte, hogy az USA közép-ázsiai katonai bázisokat használjon – vagyis, hogy behatoljon az orosz érdekszférába.
Az iraki háború az amerikaiakkal való kapcsolatban némi törést jelentett, az európaiakkal valóban viszont nem, hiszen azt a franciák és a németek ugyanúgy ellenezték, mint az oroszok. Ez további együttműködést vetített előre. Ahogy Barbasin fogalmazott:
2004 végén azonban jött az ukrajnai forradalom.
Oroszországban elterjedt volt az a nézet, hogy a Nyugat provokálta ki a forradalmat, hogy gyengítse az orosz befolyási övezetet. Nagyjából ekkoriban változott Oroszországban a civil szervezetek és a média helyzete is – Putyin egyértelműen csalódott a Nyugatban.
A „narancsos forradalom” Forrás: Wikimedia Commons
Ezután pedig a jöttek a sorozatos, az olajjal és a gázellátással kapcsolatos botrányok, amelyek még inkább aláásták a kölcsönös bizalmat, de Barbasin szerint a két fél még ekkor sem látott fenyegetést a másikban.
Az amerikaiakkal viszont drámaian romlott a viszony.
Híres, 2007-es müncheni beszédében Putyin az USÁ-t vádolta azzal, hogy aláássa a globális biztonságot. Sok elemző ezután már-már az újabb hidegháborútól tartott.
A hírhedtté vált müncheni beszéd Fotó: MTI/EPA/Matthias Schrader
Ennek ellenére, amikor felmerült, hogy Grúziát és Ukrajnát is felveszik a NATO-ba, ezt az oroszok ugyan ellenezték, de nem ez volt a legfontosabb problémájuk.
Sokkal inkább az, hogy
az orosz gazdaság nagyban függött Európától.
A külkereskedelmi kapcsolatok több mint fele ugyanis oda irányult. Ezért Oroszország elkezdett más megoldásokon gondolkodni: ennek eredményeként 2009 júniusában Jekatyerinburgban találkozott Brazília, India, Kína és Oroszország államfője, a később csatlakozó Dél-Afrikával létrejött a BRICS-csoport, amelynek kezdetben elsősorban gazdasági szerepet szántak.
Ekkor azonban már nem Putyin volt az elnök, hanem Dimitrij Medvegyev – bár Putyin sem tűnt el, hiszen ő lett a miniszterelnök.
Medvegyev elnöksége a grúziai háborúval indult.
Ennek a hatása azonban Oroszország Nyugattal való kapcsolataira kisebb volt, mint ahogy várni lehetett. Anton Barbasin szerint
„öt napig tartott a háború, és utána öt hónapig foglalkoztak vele”.
A francia elnök, Sarkozy ugyanis inkább az üzleti kapcsolatok élénkítését szorgalmazta, Barack Obama pedig Oroszországgal szemben a kapcsolatok újraindításának politikáját hirdette meg.
A grúziai háborút hamar elnézték Forrás: Wikimedia Commons
Medvegyev elnökségét leginkább ezek a gondolatok határozták meg. Egyre több szerződést kötöttek az Európai Unióval, főleg német befektetésből érkezett sok az országba, modernizálni kezdték a gazdaságot, WTO-tagságról beszéltek (2012-ben be is következett), mindenki optimista volt.
Egészen a líbiai válságig.
Oroszország ellenezte a beavatkozást, amikor pedig az mégis megtörtént, Putyin úgy gondolta, hogy Medvegyevet átverték (Barbasin szerint ez is az oka annak, hogy Szíriában egyáltalán nem hajlandó engedni).
Ekkor kezdtek el gyanakodva tekinteni az EU Keleti Partnerség programjára is, amelyet az Unió 2009-ben hirdetett meg, Ukrajnát, Moldovát, Fehéroroszországot, Grúziát, Azerbajdzsánt és Örményországot érinti.
Vagyis az orosz érdekszférát.
Az európai uniós kommunikációban hangsúlyos volt, hogy ez nem az oroszokkal szembeni ellenséges lépés, de már az elindítására azzal válaszoltak, hogy megalakították az Eurázsiai Vámuniót, amelybe Oroszországon kívül Fehéroroszország és Kazahsztán lépett be (majd évekkel később Örményország).
Tudták azonban, hogy ennek a szervezetnek gazdaságilag csak akkor van valódi értelme, ha Ukrajna is csatlakozik. És bár kezdetben inkább csak az együttműködés gazdasági oldaláról beszéltek, a kapcsolatok újbóli romlásával a politikai vonal is előtérbe került.
2012-ben aztán Putyin visszavette az elnöki posztot.
Barbasin szerint ez újabb fordulópontot jelentett, innentől kezdve nem nagyon volt szó az EU és Oroszország együttműködéséről.
Visszavette, amit átadott Fotó: MTI/EPA/Elnöki sajtószolgálat/Jekatyerina Stukina
Putyin egyfajta „konzervatív forradalmat” kezdett, a „hagyományos értékeket” kezdte el hirdetni a „nyugati liberalizmussal” szemben (ezzel hamar követőkre is talált más országokban). Ekkorra
az Oroszországnak semmi köze az Európai Unióhoz, teljesen különbözik tőle elv vált elsődlegessé.
Oroszország elkezdett a Kelet, elsősorban Kína felé fordulni gazdaságilag, de ez nem hozott túl sok sikert.
Putyin és Hszi Cin-ping kínai elnök Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/pool/Mihail Klimentyev
A Krím megszállása, majd a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása pedig
mélypontra juttatta a kapcsolatokat.
Ezek után az EU szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Ezek Barbasin szerint igenis gondot jelentenek: egyrészt Putyin ezzel sújtott szövetségesei nem tudnak szabadon utazni, és vagyonukhoz sem férhetnek hozzá, másrészt a gazdasági bizonyos területein is nehézséget okoznak. Az orosz „keleti nyitás” ellenére ugyanis a külkereskedelem 42%-a az EU-val zajlik, ráadásul a csökkenés egy része az olajárak eséséből fakad.
Hiába beszélik a másik anyanyelvét, nem értenek egyet Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
Ugyanakkor gazdasági okokból az Unión belül többen is ellenzik a szankciókat – az oroszok ezt próbálják is kihasználni, és persze erősen támogatnak is olyan politikai erőket, akik szintén szankcióellenesek, mint például a német szélsőjobboldali-populista AfD, de minden más erővel is igyekszik megosztani az EU-t.
Ezért is támogatják az unióellenes erőket, túl sok sikert azonban (a brexitet leszámítva, amelyet az álhíripar teljes erővel támogatott) nem tudott eléri: Le Pen nem nyerte meg a választást, sőt, Emmanuel Macron személyében Putyin komoly ellenfélre talált, a holland szélsőjobb nem lett valódi tényező, és ez nem várható az AfD-tól sem.
Maradna a magyar és a lengyel kormánypárt, de Barbasin szerint
az orosz vezetést valójában nem érdeklik a kis európai országok,
mert nem tekintik őket elég erősnek ahhoz, hogy a döntéshozatalt befolyásolják.
Ezért is próbálkoztak Amerikában, arra gondolva, hogy ha az USÁ-val sikerül jó viszonyt kialakítani, akkor ez Európával is könnyebben fog menni. Ezért is tettek mindent, amit tudtak Trump győzelméért, de az utóbbi időben úgy tűnik: nemhogy javul a viszony, hanem egyre jobban romlik.
Így mégis arra van nagyobb esély, hogy az EU-val sikerül „békét” kötni. Ennek jele lehet, hogy Putyin felvetette: elfogadná békefenntartók jelenlétét Kelet-Ukrajnában.
Magyarországon is egyre népszerűbb az NFL, a profi amerikai futball, amelyet sokan a világ legizgalmasabb bajnokságának, és egyik legösszetettebb sportjának tartanak. Most kezdődik a bajnokság, beharangozónkban áttekintjük az összes csapatot, és azt is, mely játékosokra érdemes figyelni.
A bajnokság, amelynek előző szezonjában a meccsek közel harmadában a későbbi győztes hátrányban volt az utolsó negyedben. A bajnokság, ahol a meccsek több mint felében maximum nyolcpontos, tehát egy labdabirtokláson belüli volt a különbség a végén. Ez a profi amerikaifutball-liga, vagyis az NFL.
Itt valóban teljes a kiszámíthatatlanság:
egyik meccsen sem lehet biztosra menni, a ligautolsó is bármikor megverheti a legerősebb csapatok egyikét.
Minden évben vannak filmekbe illő történetek is (némelyiket valóban meg is filmesítették már), amelyek legtöbbször a nincstelenségből feltörő, vagy épp betegséget, családi tragédiát legyőző fiúról szólnak.
Az NFL döntője, a Super Bowl mára a legnépszerűbb amerikai sportesemény lett, ez évek óta a legnézettebb tévéműsor. Ha az egész világon mért nézettséget tekintjük, akkor is többen nézik, mint például az Oscar-díjkiosztót.
Fotó: Flickr
A Super Bowlt a két konferencia, az NFC és az AFC bajnoka játssza – a mostani NFL ugyanis két különálló bajnokság, a Nemzeti és az Amerikai Futball Liga egyesülésével jött létre. A két konferencián belül négy-négy csoport van. Ezek győztese jut be a rájátszásba, valamint konferenciánként a két legjobb mérleggel rendelkező csapat.
Mindegyik csapat 16 meccset játszik az alapszakaszban:
hatot a csoporttársak, négyet a konferencia egy másik csoportjának csapatai ellen, szintén négyet a másik konferencia egy csoportja ellen (minden évben más csoportok játszanak egymás ellen), a maradék kettőt pedig a saját konferencia két másik csapata ellen.
Nézzük tehát csoportonként, hogy az egyes csapatok mire is számíthatnak idén, és hogy kik azok, akikre érdemes odafigyelni.
NFC Észak
Chicago Bears
A csoport leggyengébb csapata komoly változásokon megy keresztül. Megváltak a sokat bírált irányítótól, Jay Cutlertől, és mindjárt két utódot is hoztak. Egyrészt leigazolták, komoly pénzért, Mike Glennont, aztán a drafton, három pickért cserébe,
egy hellyel feljebb cseréltek, hogy elvigyék a San Francisco elől azt a Mitchell Trubiskyt, akit amúgy a kaliforniaiak nem is akartak kiválasztani.
Trubisky viszont még nincs kész az NFL-re, így Glennon lesz a kezdő, de nem lesz könnyű dolga. Igazán jó elkapó ugyanis gyakorlatilag nincs a keretben, így a támadójáték nagyban múlik majd a másodéves futón, Jordan Howardon. A védelem sem számít elitnek (bár Leonard Floydtól retteghetnek az ellenfelek irányítói), de azért ennél az egységnél vannak gyengébbek a ligában.
Detroit Lions
A liga legtöbbet kereső irányítója Fotó: Wikimedia Commons
A Lions még a szezon előtt a liga legjobban fizetett irányítójává tette Matthew Staffordot. Az ugyan nem kérdés, hogy messze nem ő posztja legjobb játékosa, de
már többször bizonyította, hogy képes meccseket nyerni.
Célpontjai is vannak (Marwin Lewis és Golden Tate az elkapók, Eric Ebron a tight endek között), itt inkább a futójáték nagy kérdés. Ha Ameer Abdullah egészséges tud maradni, akkor tavalyhoz képest itt is előreléphetnek. Már csak azért is, mert a támadófal azzal együtt is erősödött, hogy a legjobb tackle, Taylor Decker hetekre kidőlt. Érkezett viszont Ricky Wagner és T.J. Lang.
A drafton elsősorban a védelmet erősítették, ha az újoncok, elsősorban Jarrad Davis, gyorsan beépülnek, akkor a Lions eséllyel pályázik a rájátszásra. Ebben segíthet a liga egyik legjobb speciális csapategysége is (a puntokért, kirúgásokért, visszahordásokért felelős csapatrész).
Green Bay Packers
A rekordbajnok Packers mindaddig nemcsak rájátszás-, hanem
Super Bowl-esélyesnek számít, amíg játszik a liga (egyik) legjobb irányítója, Aaron Rodgers.
Ő két éve megmutatta, hogy elkapók és tight endek sem kellenek neki ahhoz, hogy versenyben tartsa a csapatát, tavaly pedig futójáték és védelem nélkül, gyakorlatilag egyedül vitte el a Packerst a főcsoport döntőjébe.
Ilyen passzokra képes:
Idén viszont a Packers épp a kérdéses posztokon erősödött. A korábbi évekkel ellentétben több szabadügynök is érkezett, és bár a csoportriválishoz távozó T.J. Lang hiányozni fog a támadófalból, Martellus Bennett tight enddel Rodgers újabb célpontot kapott az eddig is félelmetes trió, Jordy Nelson, Davante Adams és Randall Cobb mellé. A futásoknál az elkapóból átképzett Ty Montgomery mellett több ígéretes újoncra is lehet számítani.
A kérdés a védelem:
Mike Daniels igazi sztár a falban, de a linebackerek közül többektől jobb teljesítményt várnak el, mint tavaly – elsősorban persze Clay Matthewstól. A safety sor az egyik legjobb a ligában, a cornerbackek viszont tavaly az egyik leggyengébbek voltak. Ha a visszatérő Davon House és az újonc Kevin King beválik, Damarious Randall pedig egészséges marad, akkor a Packersnek minden esélye megvan, hogy sorozatban kilencedszer is bejusson a rájátszásba.
Minnesota Vikings
Tavaly ilyenkor szinte minden Vikings-szurkoló temette a szezont Teddy Bridgewater irányító súlyos sérülése után – aztán a Philadelphiából pánikszerűen elhozott Sam Bradford a rájátszásba vezette a csapatot. Elkapóposzton nem tűnik túl acélosnak a Vikings, de megfelelő sémában Adam Thielen és Stefon Diggs is hasznos lehet.
Az sem okozhat nagy gondot, hogy
távozott az elmúlt 10 év egyik legjobb futója, Adrian Peterson,
a drafton megszerzett Dalvin Cook ugyanis évekre megoldást jelenthet ezen a poszton.
A védelem már tavaly is a liga egyik legjobbja volt, Everson Griffen, Anthony Barr és Harrison Smith bármelyik csapatba beférne. Ha a meghatározó emberek egészségesek tudnak maradni, a rájátszás ismét összejöhet.
A FüHü tippje a csoportgyőztesre: Green Bay Packers.
NFC Nyugat
Arizona Cardinals
Valószínűleg ez az utolsó esély, hogy Carson Palmer és Larry Fitzgerald Super Bowlt nyerjen – de ez az esély nem túl nagy. Hiába a liga egyik legjobb edzője Bruce Arians, a riválisok közül szinte mindenki erősödött.
A Cardinals fő fegyvere a támadóoldalon idén is az elkapásoknál is remeklő futó, David Johnson lehet, aki pályafutása harmadik profi évében igazolhatja, hogy valóban
a liga egyik legjobbja a posztján.
Persze ehhez arra is szükség van, hogy a támadófal egészséges maradjon.
Komoly szerep hárul a védelemre is. A csapat elvesztette Calais Campbellt és Tony Jeffersont, főleg előbbi távozása fájhat, a statisztikák alapján tavaly a liga egyik legjobb falembere volt. A linebacker-sor viszont Chandler Jones-szal és Deone Bucannonnal félelmetesnek számít, Patrick Peterson cornerback és Tyrann Mathieu safety pedig bárkit képes levenni a pályáról. Ha hozzájuk felnőnek a fiatalok, akkor a Cardinalsszel számolni kell a rájátszásban.
Los Angeles Rams
Mi lesz Goff-fal? Forrás: Wikimedia Commons
A nagy kérdés: mi lesz a tavalyi draft első választottjával, Jared Goff-fal? Tavaly elég elveszettnek tűnt a pályán, hamar kiderül majd, hogy liga legfiatalabb vezetőedzője, az újonnan kinevezett Sean McVay tud-e ezen változtatni.
Ebben segíthet a Buffalótól megszerzett elkapó, Sammy Watkins, aki egyértelműen előrelépést jelent a poszton. Andrew Whitworthszel és John Sullivannel a támadófal is erősödött, ha pedig a futó Todd Gurley teljesítménye a két évvel ezelőttit idézi, akkor Goffról levehetnek némi terhet.
A győzelmekhez persze a védelemre is szükség van,
ebben a védőkoordinátor Wade Phillips hatalmas tapasztalata segíthet. Meg az is, ha a kezdők, főleg Robert Quinn és Connor Barwin nem sérülnek meg, mert mögöttük nem igazán van megfelelő csere. Az se ártana, ha a liga egyik legjobb védőfalemberével, Aaron Donalddal végre meg tudnának egyezni a fizetéséről, és újra játszana.
A rájátszás mondjuk így is kisebb csoda lenne egyelőre annak a csapatnak, amelyik 13 éve nem zárt pozitív mérleggel szezont.
San Francisco 49ers
Egy újabb, komoly átalakulás alatt lévő csapat.
A legnagyobb reménység az új vezetőedző, Kyle Shanahan,
aki az elmúlt években a liga egyik legjobb támadó-koordinátora volt. A kezdőirányító azonban az a Brian Hoyer lesz, aki ugyan le tud menedzselni egy-egy meccset, de az nem várható tőle, hogy a csapatot hátára véve szállítja a győzelmeket. De legalább dolgozott már együtt Shanahannel.
A sztárokat amúgy is nagyítóval kell keresni a támadósorban, talán a tackle Joe Staley nevezhető annak, a futó Carlos Hyde-ban ugyan van lehetőség, de neki még bizonyítania kell – amihez nem árt, ha egészséges marad.
A védelem tavaly még a támadósornál is rosszabb volt.
Ennek megfelelően a drafton főleg ide hoztak játékosokat, jött Solomon Thomas és Reuben Foster, és persze még mindig itt van NaVorro Bowman és Eric Reid is. Ahmad Brooks ugyan elment Green Baybe, de az egység mindenképp erősödött.
A 49ers-nél azonban a legvalószínűbb, hogy a legtöbbet egy olyan játékosról beszélnek majd, aki már nincs is a csapatnál: Colin Kaepernickről, akinek még mindig nincs új klubja.
Seattle Seahawks
A Seahawks védelmének tulajdonképp egyetlen sebezhető pontja volt: hiányzott egy olyan védőfalember, aki belülről képes nyomást gyakorolni az ellenfél irányítójára. Erre a szezon előtt elhozták a Jetstől Sheldon Richardsont. Így most már ki lehet jelenteni:
a játékosokat tekintve Seattle-ben van a legjobb védelem.
A félelmetes secondary Fotó: Wikimedia Commons
Szinte minden poszton van legalább egy sztár: a fal szélén Michael Bennett és Cliff Avril, a liga egyik legjobb középső linebackere, Bobby Wagner, a félelmetes safety páros, Kam Chancellor és Earl Thomas, és persze a cornerback Richard Sherman, akiről legalább annyit lehet beszélni a nyilatkozatai, mint a játéka miatt.
Ha hozzátesszük, hogy a támadósorban az elit irányító, Russell Wilson mellett ott van Doug Baldwin, Jimmy Graham és a villámgyors Tyler Lockett, akkor ki is jelenthetjük, hogy
a csoportban nincs igazán ellenfele a Seahawksnak.
Ugyanakkor vannak kérdések is. A támadófal a gyengébbek közé tartozik, ha nem szedik össze magukat, Wilsonnak folyamatosan nyomás alatt kell majd játszania. A futójáték is kérdéses: érkezett ugyan a Packerstől Eddie Lacy, de nem tudni, mennyire van túl a sérüléseken és a súlyproblémákon.
A Seahawks az első fordulóban Green Baybe látogat – könnyen lehet, hogy a párosítás megismétlődik a főcsoportdöntőben is.
A FüHü tippje a csoportgyőztesre: Seattle Seahawks.
NFC Kelet
Dallas Cowboys
Ritka az, hogy egy csapatnál olyan könnyen túl tudnak lenni egy klasszis irányító, nem lehet finomabban fogalmazni, kiöregedésén, mint a Cowboysnál. Tony Romo rengeteg sérülés után vissza is vonult, Dak Prescott azonban már tavaly bizonyította, hogy méltó örököse.
Prescott is hiányolni fogja Elliottot Forrás: Wikimedia Commons
Mellette ráadásul ott van a sztárelkapó Dez Bryant és Ezekiel Elliott, a fantasztikus tehetségű futó – akit azonban hat meccsre eltiltottak, mert korábban megverte a barátnőjét. A liga egyik legjobb támadófala, Zack Martinnal, Tyron Smithszel, Travis Frederickkel, La’el Collinsszal segíthet abban, hogy a cserefutók jól tudják pótolni, bár Doug Free visszavonulása azért okozhat gondot.
A nagyobb gondok a védelemmel vannak.
A secondaryben (azaz a safetyk és cornerbackek között) több újonc is van, a linebackerek közül Sean Lee sérülékeny, Anthony Hitchens pedig már hetekre kidőlt, így Jaylon Smithnek kell majd igazolni, hogy teljesen felépül a horrorsérüléséből.
A csoport annyira kiegyensúlyozott, hogy jósolni szinte lehetetlen, mindenesetre meglepetés lenne, ha a Cowboys lemaradna a rájátszásról.
New York Giants
A Dallasszal ellentétben New Yorkban a védelemmel nincs gond. Az NYPD rövidítés itt nem a rendőrséget, hanem a New York Pass Defense-t, vagyis a passz elleni védelmet takarja, ahol olyan klasszisok vadásszák a labdákat, mint Janoris Jenkins vagy Landon Collins. Előttük a linebacker-sor kicsit gyengébb, de a fal közepén ott van Damon Harrison, a két szélén pedig Olivier Vernon és Jason Pierre-Paul.
A támadósor is erősödött tavalyhoz képest.
A liga egyik legnagyobb sztárja, Odell Beckham természetesen maradt, így biztosan láthatunk majd tőle ilyen látványos elkapásokat:
Mellé érkezett Brandon Marshall, ott van a másodéves Sterling Shepard, és idővel az újonc tight end, Evan Engram is sok labdát kaphat majd. Ilyen célpontokkal pedig talán Eli Manning is kevesebbszer adja majd el a labdát.
A kérdés inkább az, ki fog futni. Paul Perkinsnek ugyan tavaly voltak jó meccsei, de azért sokan kételkednek benne, hogy ő lehet a hosszú távú megoldás. A komoly eredményekhez a támadófalnak is sokat kell javulnia.
Philadelphia Eagles
Az Eaglesnél lassan sikerül teljesen túl lenni a Chip Kelly-féle ámokfutáson. Már tavaly is voltak erre utaló jelek, de nagyon sok szoros meccset elvesztettek. Második évében Carson Wentz irányító
képes lehet arra, hogy megnyerje az ilyeneket.
Ebben segíthet, hogy érkezett Chicagóból Alshon Jeffery, aki klasszisokkal jobb, mint a többi itteni elkapó, a futóknál pedig több stílusú játékos is rendelkezésre áll: a Patriotstól érkező LeGarrette Blount igazi erőfutó, Darren Sproles még mindig villámgyors – mindezek ellenére nem lenne meglepetés, ha végül Wendell Smallwood kapná a legtöbb labdát.
A védelem a Buffalóból érkező Ronald Darbyval erősödött sokat, a védőfal Fletcher Coxszal és Brandon Grahammel már eddig is a legjobbak közé tartozott, Bennie Logan ugyan távozott, de a draftról érkezett Derek Barnett, és a linebackerek is megbízhatóak, bár Connor Barwin azért hiányozni fog.
Washington Redskins
Elment DeSean Jackson, de érkezett Terrelle Pryor. Távozott Matt Jones, de jött a draftról Samaje Perine. Vagyis a Redskins támadósora nem igazán gyengült, ha pedig hozzátesszük, hogy Jamison Crowder folyamatosan fejlődik, Jordan Reed pedig a liga egyik legjobb tight endje, akkor Kirk Cousins igazán nem panaszkodhat a célpontok miatt. Amiatt viszont a szurkolók igen, hogy
az irányító továbbra sem írt alá hosszú távú szerződést.
Cousins és Reed Forrás: Flickr
A támadóknál a legnagyobb gondot tavaly az jelentette, hogy a vörös zónában (a gólvonaltól számított 20 yardon belül) kevés touchdownt szereztek, az erőteljesebb játékosok érkezése ebben segíthet.
A védelem is erősödött: kezdőnek érkezett többek között Zach Brown és a draftról Jonathan Allen. Ha Ryan Kerrigan mellett más is képes lesz nyomást gyakorolni az ellenfél irányítójára, és még egy cornerback felnő Josh Norman mellé, akkor nehéz lesz megállítani a Redskinst.
A FüHü tippje a csoportgyőztesre: New York Giants.
NFC Dél
Atlanta Falcons
Tavaly a Falconsé volt a liga egyik legjobb támadósora, de ehhez kellett Kyle Shanahan is. Kérdés, hogy nélküle mire lesz képes a csapat. Az biztos, hogy Matt Ryan továbbra is elit irányító,
Julio Jones a liga egyik legjobb elkapója,
Devonte Freeman és Tevin Coleman pedig félelmetes futópárost alkot. Ha a támadófal egészséges marad, a játékhívás és az összhang az új támadókoordinátor és Ryan között problémamentes lesz, akkor a támadósor ismét szárnyalhat.
Julio Jones ilyen elkapásokra képes Fotó: MTI/EPA/Andrew Gombert
A fiatal védelemtől pedig mindenki fejlődést vár tavalyhoz képest – pedig a Falcons akkor is Super Bowlt játszott, amit
drámai körülmények között, nyert helyzetből veszített el.
Végre megtalálták Vic Beasley valódi helyét, érkezett a fal közepére Dontari Poe, Deion Jones és Keanu Neal pedig már tavaly is meggyőző volt. A Falcons-szurkolóknak minden oka megvan az optimizmusra.
Carolina Panthers
Két éve Super Bowlt játszottak, tavaly viszont szenvedtek – a sok sérülés mellett többek között azért, mert a támadófal nem tudta megvédeni Cam Newtont. Túlzottan sokat nem erősítettek rajta, de legalább Matt Kalil érkezett, ez számíthat valamit.
Sokkal többet jelenthet Christian McCaffrey érkezése.
A frissen draftolt futó tökéletesen illik a Panthers rendszerébe, passzokkal is bátran lehet keresni, várhatóan az egyik legjobb lesz az újoncok között. Ez elvonhatja a figyelmet Kelvin Benjamintól, valamint a még mindig klasszis tight endtől, Greg Olsentől is.
A védelemben az a kérdés, egészségesek tudnak-e maradni. Ha igen, akkor a támadófal közepén Kawann Short és Star Lotulelei félelmetes párost alkothat, a Luke Kuechly-Thomas Davis-Shaq Thompson linebacker-sor pedig bárkivel felveszi a versenyt. A gyenge pont a cornerback-sor lehet.
New Orleans Saints
Évről évre az a kérdés New Orleansban, hogy elkezdik-e keresni végre Drew Brees utódját. Meg persze az, hogy sikerül-e összehozni egy legalább elfogadható védelmet, mert ez az utóbbi években nem nagyon ment. Ezért
hiába termelt rengeteg pontot a Saints, még annál is többet kapott.
Idén viszont teljesen átalakult a linebacker-sor, meglepetésre még az eddigi legjobb Stephon Anthony is elvesztheti a kezdőhelyét Manti Te’óval szemben. Ezzel együtt a védelem messze van a félelmetestől, igazán jó játékosok a fal két szélén vannak Cameron Jordan és Alex Okafor személyében, illetve az újonc cornerback Marshon Lattimore válhat még idővel klasszissá.
A támadóoldalon jobb a helyzet, még akkor is, ha Brandin Cooks elkapót elcserélték. Maradt a másodéves Michael Thomas, jött a Pantherstől Ted Ginn, de a legnagyobb név a futókhoz érkezett: Adrian Peterson. Az mondjuk kérdés, hogy miért jött. Mark Ingram személyében eleve volt egy megbízható futó a csapatban, ráadásul a drafton kiválasztották Alvin Kamarát is.
Tampa Bay Buccaneers
Winston és Evans Forrás: Flickr
A Tampa a bizonyíték arra, hogy
szisztematikus munkával jó csapatot lehet építeni.
A harmadik évét kezdő Jameis Winston irányító egyre jobb, ráadásul az eddig is remeklő Mike Evans elkapó mellé érkezett DeSean Jackson is, a drafton pedig kiválasztották a legígéretesebb tight endet, O.J. Howardot.
Némi gondot okozhat, hogy a csapat első számú futóját, Doug Martint négy meccsre eltiltották, de ezt úgy is fel lehet fogni, hogy pihentebb lesz a szezon második felében.
A Buccaneers 10 éve nem játszott rájátszás-meccset, de idén könnyen lehetnek a liga meglepetéscsapata. Főleg, ha a védelem felnő a támadósor mellé. Gerald McCoy, Lavonte David, Vernon Hargreaves, Brent Grimes és a Denverből frissen érkezett T.J. Ward – minden csapatrészben van legalább egy klasszis, már csak a megfelelő rendszert kell kitalálni.
A FüHü tippje a csoportgyőztesre: Tampa Bay Buccaneers.
AFC Észak
Baltimore Ravens
Joe Flaccóról nem tudni, mennyire épült fel a sérüléséből, Steve Smith visszavonult, a helyére érkezett Jeremy Maclin képes egész meccsekre eltűnni, a használható tight endek sérültek, az első számú futó Terrance West inkább jó iparos, mint olyan, aki meccseket nyer – vagyis
a támadóoldalon nincs túl sok ok a bizakodásra.
A védelemben viszont annál inkább: Brandon Williams a falban, C.J. Mosley a linebackerek között, Eric Waddle pedig a safetyknél vezéregyéniség, utóbbi mellé érkezett Tony Jefferson is Arizonából, Terrell Suggs pedig még mindig képes nyomást gyakorolni az irányítóra.
Tehát a Ravens alkalmazkodik a hagyományaihoz: bivalyerős védelem, tele fiatal tehetséggel, kérdés, hogy
képesek lesznek-e még annál is kevesebb ponton tartani az ellenfeleket, mint amennyit a támadósor össze tud hozni.
De legalább itt van a liga legjobb rúgója, Justin Tucker.
Cincinnati Bengals
A Bengals éveken keresztül mindig bejutott a rájátszásba, hogy ott aztán az első meccset mindig elveszítse. Tavaly változott a helyzet: be sem jutottak.
Andy Dalton Forrás: Wikimedia Commons
Idén sem lesz könnyű dolguk.
Andy Dalton irányító az alapszakaszban általában jól játszik, és számíthat arra is, hogy A.J. Green és (ha egészséges) Tyler Eifert elkapja a passzait, ráadásul a drafton érkezett a villámgyors John Ross – de ő már ki is dőlt néhány hétre. Futóposztra hozták a balhés, de hatalmas tehetség Joe Mixont, nála az a kérdés, mennyire koncentrál majd a játékra. Őt sem segíti, hogy a támadófal sokat gyengült.
A védelemből pedig Domata Peko, Karlos Dansby és Rey Maualuga fog hiányozni (bár utóbbit Kevin Minter pótolhatja), Vontaze Burfictet meg ismét eltiltották. Geno Atkins és Carlos Dunlap maradt, de velük sem lesz egyszerű bejutni a rájátszásba.
Cleveland Browns
A csapat, amelyen két évig kis túlzással mindenki nevetett, úgy tűnik, jó útra lépett. Remekül használták ki, hogy háromszor is választhattak a draft első körében. A legelső választással jött a védelembe
Myles Garrett, akitől sokáig retteghetnek majd az ellenfelek támadói,
aztán David Njoku tight end és Jabrill Peppers safety. Az persze nem jön jól, hogy a legfrissebb hírek szerint Garrettnek több hetet ki kell hagynia sérülés miatt.
A második körben pedig DeShone Kizer irányító, aki annyira jó teljesítményt nyújtott az előszezonban, hogy Brock Osweilert el is küldte a csapat. Ha Corey Coleman elkapóval megtalálja a hangot, akkor a támadósorral nem lesz gond, Isaiah Crowell futó megbízható, ráadásul remek támadófal van előtte, Joe Thomasszal, valamint a frissen érkezett Kevin Zeitlerrel és JC Tretterrel.
A védelem vezére Jamie Collins lehet, de ide még kéne jó játékos, pláne, hogy Joe Hadent elengedték – majd talán jövőre, amikor is
a Browns ötször választhat a draft első két körében.
Pittsburgh Steelers
Ben Roethlisberger, LeVeon Bell, Antonio Brown – nincs még egy csapat, amelyiknél ennyire jó lenne az irányító-futó-elkapó hármas. Ha a támadófal jól működik, akkor
biztosan sok pontot termelnek majd idén is,
és erre minden esély megvan, amennyiben persze a falemberek, köztük elsősorban Maurkice Pouncey, egészségesek tudnak maradni.
Ketten a félelmetes trióból: Brown és Roethlisberger Forrás: Wikimedia Commons
Ha a támadók folyamatosan elérik a 30 pontot, akkor a védelemnek is könnyebb dolga lesz, ráadásul itt is erősödött a csapat. A front seven (védőfal és linebackerek) eddig is rendben volt, Cameron Haywarddal, Stephon Tuitt-tal, Ryan Shazierrel, az újonc T.J. Watt pedig nagyszerű előszezonon van túl, és sokat tanulhat a közel 40 évesen is félelmetes James Harrisontól. A secondary volt gyengébb – a Clevelandből érkező Joe Haden viszont sok pronlémát megoldhat.
Némi szerencsével, vagyis főleg a sérülések elkerülésével,
a Steelers idén a Super Bowlig is eljuthat.
Valószínűleg azért is mindent bele fognak adni, mert Roethlisberger a szezon után lehet, hogy visszavonul.
A FüHü tippje a csoportgyőztesre: Pittsburgh Steelers.
AFC Nyugat
Denver Broncos
Mint több más csapatnál, az előszezonban itt is az volt a kérdés,
ki lesz a kezdő irányító?
A megbízható, de közel sem elit Trevor Siemian? A jövő embere, Paxton Lynch? Végül egyelőre Siemian a nyerő, hogy könnyebb dolga legyen, érezett az elég gyenge támadófalba Ronald Leary Dallasból és Garrett Bolles a draftról.
Miller így nem is tűnik annyira félelmetesnek Fotó: Wikimedia Commons
Az elkapókat, Demaryius Thomast és Emmanuel Sanderst sok más csapat irigyelheti, a futókhoz C.J. Anderson mellé jött Jamaal Charles, de kérdés, hogy sérülései után ő mire lesz képes.
A védelem két éve Super Bowlt nyert a csapatnak, tavaly azonban gyengébben teljesített. DeMarcus Ware visszavonult, de Shane Ray átveheti a szerepét, és persze ott van a zseniális Von Miller. A cornerbackek, Aqib Talib és Chris Harris bárkit le tudnak venni a pályáról, T.J. Ward viszont hiányozhat a safetyk közül. Az erős csoportban mindenesetre nem lesz könnyű dolguk.
Kansas City Chiefs
A Chiefsnél sokan bírálják Alex Smith irányítót, pedig ő a jobbak közé tartozik a ligában. A drafton már kiválasztották az utódját, Patrick Mahomes személyében, de idén őt nem valószínű, hogy látni fogjuk a pályán – hacsak Smith nem sérül meg. Jeremy Maclint elengedték, így a villámgyors Tyreek Hill lesz az első számú elkapó, mellette Smith továbbra is Travis Kelce tight endet fogja labdákkal keresni.
A Chiefs támadásai a futásokra épülnek,
így gondot jelenthet, hogy Spencer Ware sérülés miatt az egész szezonra kidőlt – a másik oldalról nézve ez alkalmat ad az újonc Kareem Huntnak, hogy bizonyítson.
A Chiefsnél is a védelem a fő erősség. A falból ugyan távozott Dontari Poe, akit támadásoknál is bevetettek, de jött Bennie Logan. Az irányítók Justin Houston mellett egyre inkább retteghetnek Dee Fordtól is, Marcus Peters továbbra is vadászni fog a passzokra, Eric Berry safety pedig a rákból felépülve jobb, mint valaha.
Ahogy sok másik csapatnál, itt is igaz: ha elkerülik a sérülések, sokra vihetik, bár egy jó elkapó azért még elférne.
Los Angeles Chargers
A San Diegóból Los Angelesbe költöző Chargersnél
minden szurkoló abban reménykedik, hogy idén végre elkerülik őket a sérülések.
Philip Rivers irányító eddig mindig megúszta, most az elkapókhoz Keenan Allen mellé jött a draftról Mike Williams, az Antonio Gates-Hunter Henry tight end páros sok csapatba beférne, Melvin Gordon futó pedig a csalódást keltő első éve után tavaly igazolta, miért vártak tőle sokat. Újjáépült a támadófal is, de az majd csak a meccseken derül ki, hogy jobbak is lesznek-e, mint tavaly.
A védelemben az irányítósiettetéssel nem lesz gond, erről Joey Bosa és Melvin Ingram gondoskodik, de mellettük inkább csak a cornerbackek kiemelkedőek: Jason Verrett és a sémába remekül illeszkedő Casey Hayward. Bizonyítania kell az új főedzőnek, Anhony Lynn-nek is.
Oakland Raiders
A Raiders is arra bizonyíték, hogy tudatos építkezéssel a liga hátsó felébe tartozók viszonylag rövid idő alatt a legjobbak közé kerülhetnek.
Derek Carr, az egyik legígéretesebb fiatal irányító
felépült tavalyi lábtöréséből, a passzait továbbra is Amari Cooper és Michael Crabtree várja, de jött Jared Cook tight end is, aki tavaly Green Bayben megmutatta, mire képes egy jó irányítóval. A fal bal oldala Donald Penn-nel és Kelechi Osemelével nagyon jó, a jobb oldalon viszont lehetnek gondok.
A jó fal ahhoz is kell, hogy az egy év kihagyás után visszatérő és szülővárosába igazoló sztárfutó, Marshawn Lynch, becenevén
a „Szörnyeteg” régi formáját idézze.
Azt is kíváncsian várhatjuk, itt is dobálnak-e neki majd cukorkát touchdownjai után, mint Seattle-ben, ahol 2011-ben a szurkolók úgy ünnepelték a touchdownját, hogy még a földrengést mérő műszerek is jeleztek:
A védelemben is van egy nagy sztár, Khalil Mack, a többieknek viszont fejlődni kell, hogy ne engedjenek annyi pontot az ellenfeleknek, mint tavaly. Itt azért nem ártana még némi erősítés, nem véletlen, hogy a drafton az első három picket ide áldoztak, de közülük nem mindenki lesz még kezdő. Az biztos, hogy a Las Vegas-i költözés előtt a játékosok mindent megtesznek majd, hogy szépen búcsúzzanak Oaklandtől.
A FüHü tippje a csoportgyőztesre: Oakland Raiders.
AFC Kelet
Buffalo Bills
Egy újabb csapat a teljes újjáépítés elején. Tyrod Taylor irányító nem biztos, hogy marad jövőre, a legjobbjaikat, Sammy Watkinst, Ronald Darbyt és Stephon Gilmore-t vagy elcserélték, vagy elengedték –
a vezetőség gyakorlatilag feladta az idei szezont.
Kérdés, hogy ezt mennyire viseli jó az egyik legnagyobb sztár, a futó LeSean McCoy, akit, elég meglepő módon, két remek fullback is támogat, Patrick DiMarco és Mike Tolbert személyében. A védelemben ott van még Marcell Dareus, Lorenzo Alexander és Jerry Hughes, de a Billstől a pozitív mérleggel zárt szezon is meglepetés lenne.
Miami Dolphins
A Dolphinsnál komoly reményekkel várták a szezont: van két nagyszerű fiatal elkapójuk, Jarvis Landry és DeVante Parker, jött Julius Thomas tight end, Jay Ajayi futó a hátára tudja venni a csapatot, a fal is nagyjából rendben van. A szurkolók abban bíztak, hogy a Patriots végre kap egy komoly ellenfelet a csoportban.
Aztán megsérült a kezdő irányító, Ryan Tannehill.
Helyette Jay Cutlert győzték meg, hogy mégse vonuljon vissza egyelőre, ő legalább ismeri a főedző, Adam Gase rendszerét. Kérdés, hogy melyik arcát mutatja: meccseket nyer, vagy inkább az ellenfél védőinek dobálja a labdákat. Az segítheti, hogy itt most inkább megváltóként, mint kerékkötőként tekintenek rá.
A védelemben a front sevenben vannak inkább nagy nevek: Ndamukong Suh, Cameron Wake, Kiko Alonso, és még Lawrence Timmons is jött, a secondaryben azért vannak gondok.
New England Patriots
Tom Brady Forrás: Flickr
Tom Brady betöltötte a 40-et, mindenki azt akarja tudni,
mennyi ideig képes még ezen a szinten játszani.
A címvédőnél komoly változások voltak, de ezek közül több épp Bradyt segíti: régóta nem volt a Saintstől érkező Brandin Cookshoz hasonló célpontja, mellette még ott van Rob Gronkowski is – félelmetes lehet a támadóegység.
Amennyiben sikerül átlendülni Julian Edelman kiesésén. Ő volt ugyanis Brady kedvenc elkapója, nélküle sokkal gyengébben játszott, és Edelman most az egész szezonra kidőlt. Elment Martellus Bennett is, a helyére hozott Dwayne Allen nem biztos, hogy ugyanaz a kategória. Az is kérdés, hogy ki és hogyan fog futni a csapatnál. A támadófal Sebastian Vollmer visszavonulása ellenére jó lehet, erre a liga legjobb pozíciós edzője, Dante Scarnecchia a garancia.
A védelemben a szintén visszavonuló Rob Ninkovichot Kony Ealyvel akarták pótolni, de ez nem jött össze, már nincs is a csapatnál. Jött viszont Stephon Gilmore, aki Malcolm Butlerrel nagyon jó cornerback-párost alkothat, Dont’a Hightower pedig igazi vezér a linebackerek között.
A Patriots másik nagy erőssége pedig az oldalvonal mellett van: Bill Bellichick főedző.
A gyenge csoportellenfelek miatt nekik van a legkönnyebb sorsolásuk,
a rájátszás a minimum, több szakértő szerint a Super Bowl nem elérhetetlen idén sem.
New York Jets
Itt is teljes újjáépítés zajlik, ennek fényében mondjuk érdekes, hogy a 38 éves Josh McCown lesz a kezdőirányító, de szinte biztos, hogy idén Christian Hackenberget is látjuk majd a pályán. Nem lesz könnyű dolguk, mert
normális elkapó gyakorlatilag nem maradt a csapatnál,
nincs már Brandon Marshall és Eric Decker sem, a futók közül Matt Fortét pedig el akarták cserélni, ráadásul 32 lesz, ami ezen a poszton soknak számít.
A védelemben még vannak olyanok, akikre lehet építeni Sheldon Richardson távozása után is, leginkább Leonard Williams és Muhammad Wilkerson, de rajtuk kívül ott is inkább csak az újonc Jamal Adams az, aki a jobb safetyk közé tartozhat. Itt is meglepetés lenne a pozitív mérleg a szezon végén.
A FüHü tippje a csoportgyőztesre: New England Patriots.
AFC Dél
Houston Texans
A Texans sokra viihetné, ha a liga egyik legjobb védelme mellé fel tudna nőni a támadósor is. Már-már igazságtalan, hogy
a védők között két olyan játékos is ott van, mint J.J. Watt és Jadeveon Clowney,
akik szinte teljesen elhomályosítják a többieket, pedig olyanok vannak még a csapatban, mint Whitney Mercilus, Benardrick McKinney és Brian Cushing linebackerek és Johnathan Joseph cornerback. Némi gyengülést jelent ugyanakkor, hogy A.J. Buoye elment Jacksonville-be, a hatalmas termetű védőfalember, Vince Wilfork pedig visszavonult.
A támadósorban több a kérdőjel.
Egyelőre Tom Savage a kezdő irányító, de csak idő kérdése, hogy az idén draftolt Deshaun Watson kiszorítsa csapatból. Ha ő töretlenül fejlődik, akkor hosszú évekre megoldja a posztot Houstonban. Első számú célpontja DeAndre Hopkins lesz, futni pedig főleg Lamar Miller fog.
A csapatnál főleg abban bízhatnak, hogy a védelem olyan kevés pontot enged az ellenfélnek, hogy annyit még a gyengébb támadósor is össze tud hozni.
Indianapolis Colts
Mikor épül fel Andrew Luck? Forrás: Wikimedia Commons
Andrew Luck sérült.
Ez az a mondat, amelyet egy Colts-szurkoló sem akar hallani, a szezon azonban úgy kezdődik, hogy a sztárirányítóra egyelőre nem számíthatnak. Így aztán vagy Scott Tolzien, vagy a Patriotstól pár napja elhozott Jacoby Brissett lesz a kezdő – egyik esetben sem rémüldöznek az ellenfél védői.
Az elég gyenge támadófal sem erősödött, sőt, a legjobb ember, Ryan Kelly center lehet, hogy egész szezonban nem játszhat sérülés miatt. Az első számú futó, Frank Gore 34 éves, bármikor jöhet nála rohamos teljesítmény-visszaesés, így pedig T.Y. Hilton nagyon egyedül maradna a támadók között.
A védelem valamelyest erősödött, a fal jónak számít, főleg Johnathan Hankins érkezése miatt. Robert Mathis ugyan visszavonult, de az érkező Jabaal Sheard talán tudja annyira siettetni az irányítókat, hogy a Vontae Davis vezette secondary megállja a helyét.
A Colts-szurkolók leginkább abban bízhatnak, hogy Luck hamar felépül, ő ugyanis egyedül is képes a rájátszásba vinni a csapatot.
Jacksonville Jaguars
A Jaguarsnál is egyre több elem kerül a helyére.
A védelem már abszolút rájátszás kaliberű:
a falban már eddig is ott volt Malik Jackson, Dante Fowler és Yannick Ngakoue, melléjük még érkezett Calais Campbell is. A linebackerek között a fiatal Myles Jack és Telvin Smith mellett a megbízható Paul Posluszny képviseli a rutint. A secondarybe tavaly berobbant Jalen Ramsey, mellé ideigazolt A.J. Buoye és Barry Church.
A támadóknál a fal lehetne ugyan erősebb, de az elkapók között ott egy Allen Robinson, a draftról érkezett a szupertehetség Leonard Fournette futó – már
csak az a kérdés, hogy játszik az irányító.
Aki egyelőre még Blake Bortles, de csak azért, mert a cseréje, Chad Henne még nála is gyengébb. Pedig a legfontosabb posztot leszámítva minden adott ahhoz, hogy hosszú évek után végre újra rájátszásba jusson a Jaguars.
Tennessee Titans
A Titans a tudatos újjáépítés újabb jó példája. Tavaly Marcus Mariota irányító még jobban játszott, mint újoncévében, és lehet abban bízni, hogy tovább fejlődik. Pláne azért, mert
egyre jobb elkapói vannak:
az erősen alulértékelt Rishard Matthews mellé érkezett Eric Decker, valamint Corey Davis a draftról, és itt van a megbízható tight end, Delanie Walker. DeMarco Murray futó újjáéledt Tennessee-ben, ráadásul a támadófal is jó, főleg a két tackle, Taylor Lewan és Jack Conklin.
A neveket nézve a védelem is rendben van, a falba jött Sylvester Williams, a cornerbackek közé pedig Logan Ryan, de a többi poszton is vannak jó játékosok, mint például Brian Orakpo.
A Titansnek évek óta nem volt ilyen jó esélye, hogy akár megnyerje a csoportját, amennyiben ki tudja használni a többiek problémáit.
A FüHü tippje a csoportgyőztesre: Tennessee Titans.
A szezon magyar idő szerint péntek hajnalban a New England Patriots és a Kansas City Chiefs meccsével kezdődik.
Cikkünkhöz az NFL.com, az ESPN és az SB Nation összeállításait is felhasználtuk.
Felkészült az Iszlám Állam arra, hogy elveszíti területeit, ezt mondják szakértők, akik szerint ennek ellensúlyozásaként a terrorszervezet még több európai támadásra biztathatja követőit. A propagandacsatornáin az utóbbi időben az egyik legfontosabb üzenet az volt: bosszút kell állni a bombázásokért.
Az Iszlám Állam 2014-15-ben volt a csúcsponton. Kikiáltották a kalifátust, egyre több területet foglaltak el Irakban és Szíriában, ezrével özönlöttek hozzájuk a dzsihádisták a világ minden részéről. Azóta viszont jelentősen változott a helyzet: elvesztették legnagyobb városukat, Moszult (ahol a kalifátus megalakítását is bejelentették), közel járnak ahhoz, hogy a tulajdonképpeni fővárosukból, Rakkából is kiverjék őket, több tízezer harcosuk meghalt, és jelentősen csökkentek a bevételeik is.
Az egykor kétmilliós Moszul romhalmazzá változott Fotó: MTI/EPA/Ahmed Dzsalil
Ez azonban nem újdonság a szervezet számára, amely 9-10 évvel ezelőtt
egyszer már az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.
Az Iszlám Állam elődszervezetét a jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi alapította. Ő 2002 nyarán Afganisztánból Irakba ment, ahol kiképzőtábort üzemeltetett, majd emberei egyre több véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen).
Az ekkor Iraki al-Kaida nevet viselő szervezet a szunniták és síiták közötti ellentéteket is kihasználta. Féktelen brutalitásáról volt ismert, amivel viszont idővel sok szunnitát is maga ellen fordított. Zarkávi 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,
egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.
Abu Bakr al-Bagdadi azonban újjáépítette a szervezetet. Kihasználta az amerikaiak kivonulását és azt, hogy a síiták vezette iraki kormány kegyetlenül elnyomta a szunnitákat, majd pedig a szíriai háborút, és fokozatosan erősödve az Iszlám Állam 2014 nyarára eljutott a kalifátus kikiáltásáig.
Abu Bakr al-Bagdadi egyetlen alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt: amikor a moszuli Nagymecsetben bejelentette a kalifátus megalakulását Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
Így elemzők szerint
a mostani gyengülés sem jelenti azt, hogy végleg legyőzték a terrorszervezetet. Viszont taktikát kell váltania.
Valószínűleg visszatér a korábbi gerillahadviseléshez – ugyanakkor külföldi merényletekkel mutathatja meg, hogy megmaradt az ereje. Ez azért is fontos az ISIS számára, mert propagandájában fontos szerepet tölt be, hogy ő vezeti a „keresztesek” elleni harcot – ezt pedig a merényletekkel próbálja igazolni. Ahogy Michael Nagata, az amerikai hadsereg elit kommandósainak egyik parancsnoka fogalmazott: az Iszlám Államnak megmaradt a képessége, hogy terrortámadásokat inspiráljon és irányítson.
A propaganda központi szerepe
Az ISIS ugyanis, a Foreign Affairs megfogalmazása szerint, mára globális brand lett. Egyetért ezzel Colin Clarke, az amerikai RAND elemzője, és Charlie Winter, a hágai Nemzetközi Terrorizmus-ellenes Központ (ICCT) kutatója, akik közös elemzésükben azt írják:
ha sikerül is gyakorlatilag megsemmisíteni a terrorszervezetet, az ideológiája akkor is tovább él majd.
A propaganda területén ugyanis egyetlen korábbi dzsihádista szervezet sem tudta felvenni vele a versenyt. Vezetői pontosan tudták és tudják ma is, hogy ez mennyire fontos. A kommunikáció központosított a szervezetben, az ezzel foglalkozókat, különösen a propagandavideókat készítőket különösen megbecsülik, a Wired szerint hétszer akkora fizetést kaptak, mint egy átlagos harcos.
A terrorszervezet „médiaosztályán” több száz ember dolgozott – Clarke és Winter megfogalmazása szerint ezen a fronton is meg akarták nyerni a háborút. A katonai vereségekkel pedig ez a front lesz tulajdonképpen a legfontosabb:
„az Iszlám Állam a virtuális világban él majd tovább”.
Így tudják ugyanis a legegyszerűbben elérni a követőiket. Az utóbbi időben ugyanis egyre inkább támaszkodnak az online radikalizálódott dzsihádistákra. Már tavaly májusban is arra biztatták a csatlakozni akarókat, hogy ne menjenek Szíriába, maradjanak otthon és ott kövessenek el merényletet.
Terrortámadások
Az ilyen felhívásoknak volt is eredménye. Egy tanulmány szerint, amelyet a George Washington Egyetem és az ICCT készített, a kalifátus kikiáltása, vagyis 2014 júliusa és 2017 júniusa között 51 terrortámadás volt Európában és Észak-Amerikában – a merénylőknek csak 18 százaléka járt korábban Szíriában vagy Irakban, a többség azon országok állampolgára volt, ahol támadtak. A párizsi és brüsszeli terrortámadások óta szinte csak ilyen merényletek történtek.
Ezek a merénylők legtöbbször online radikalizálódtak,
például dzsihádista prédikátorokat hallgatva. Az egyik „legnépszerűbb” az amerikai-jemeni Anvar al-Avlaki – aki hiába halt meg már hat évvel ezelőtt, azóta is tucatnyi terrortámadást inspirált a korábbi prédikációival.
De persze az Iszlám Állam alkalmazott is toborzókat. Az egyik legismertebbet, a francia Rachid Kassimot ugyan néhány hónapja megölték, de előtte több tucat fiatal francia fiút és lányt szervezett be az interneten keresztül. Ehhez leginkább a Telegram csevegőappot használta, ahol csatornájának több száz követője volt. A Le Monde szerint összesen 15 tervezett vagy végre is hajtott terrortámadáshoz volt köze, amelyeket egy moszuli internetkávézóból vezényelt.
Kassim szervezte be a két fiatal terroristát is, akik tavaly júliusban túszokat ejtettek egy normandiai templomban és kivégeztek egy idős papot Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon
Ilyen toborzóból természetesen több is van. Sok merénylőnek csak velük van kapcsolata, a felső szintű vezetőkkel nem, a célpontjaikat maguk választják ki, az Iszlám Államtól tulajdonképp „csak” egyfajta mentorálást kapnak. Az ilyen merényletek a legolcsóbbak a szervezetnek, hiszen csak arra kell költeni, hogy elérjék az interneten a potenciális terroristákat.
Szakértők szerint a következő időszakban a dzsihádisták főleg ilyen támadásokra koncentrálhatnak.
Bruce Hoffman, a Georgetown Egyetem tanára szerint ez azért is valószínű, mert az Iszlám Állam a propagandacsatornáin az utóbbi hónapokban új üzenetet kezdett el közvetíteni: arra szólítja fel a követőit, hogy álljanak bosszút, amiért bombázzák a kalifátust.
A stratégiájuk ugyanis egyértelmű: sokkot akarnak okozni az érintett országokban. Robbanóanyaggal ugyan nagyobb pusztítást lehet okozni, de azt nehezebb beszerezni. Ezért gyakoriak a késsel vagy más vágóeszközzel elkövetett támadások. Az ilyen támadásokban ugyan sokkal kevesebb az áldozat és a sérült, de ugyanakkora pánikot lehet velük okozni. Ráadásul
ezeket a támadásokat nagyon nehéz megakadályozni.
Az utóbbi időben egyre gyakoribb a gázolásos támadás is. 2015 júniusa óta 11 ilyet követtek el, de idén június óta már összesen ötöt. Ezek is olcsók, hiszen csak járművet kell hozzá szerezni – szakértők szerint ezért is lehetnek egyre gyakoribbak az ilyen támadások.
Barcelonában furgonnal hajtottak a gyalogosok közé a zsúfolt La Ramblán Fotó: MTI/EPA/David Armengou
Az ilyen merényletekre készülő potenciális terroristákat azért is nehéz a támadás előtt megtalálni, mert nem állnak fizikai kapcsolatban az Iszlám Állam központjával. Beépülni sem egyszerű az ilyen sejtekbe – legtöbbször ugyanis nagyon kicsik, rokonok, barátok alkotják, akik sokszor tinédzserek.
Más országokban is megjelenhetnek
Az is kérdés, hogy mi lesz azokkal a külföldiekkel, akik most még Szíriában harcolnak. Szakértők attól is tartanak, hogy egy részük hazatér, és akár maga követ el terrortámadást, vagy épp toborzásba, kiképzésbe kezd.
Sokan pedig már korábban Afganisztánba mentek egy ENSZ-jelentés szerint, amely arról is ír, hogy ott az Iszlám Állam sokkal többet fizet a harcosainak, mint a tálibok. A szíriai ISIS-központ pedig már figyelmeztette az afgán „leányvállalatot”, hogy hamarosan lehet, hogy önellátóvá kell válniuk.
Ugyanis
az Iszlám Állam, mint szervezet, úgy is továbbélhet, ha más területekre helyezi a fókuszt.
Egy ideig Líbia számított „B-tervnek”, az utóbbi időben azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy Délkelet-Ázsia, elsősorban a Fülöp-szigetek lehet az új célpont – erről itt és itt írtunk korábban.
Ali Soufan volt FBI-ügynök, aki évtizedek óta foglalkozik a dzsihádista szervezetekkel, azt mondta: az, hogy az Iszlám Állam más országokban lévő szervezetei erősödnek, azt is jelentheti, hogy az ISIS a dzsihádisták multinacionális ernyőszervezetévé válik.
Bár Steve Bannon és Gorka Sebestyén Fehér Házból való távozása után sokan azt gondolták, hogy mérsékeltebb irányt vesz majd Donald Trump is, erre kicsi az esély. A charlottesville-i neonáci erőszak és terrortámadás után egyértelművé vált: Trump az első elnök, aki nem hajlandó elítélni a szélsőjobboldalt, sőt, adott esetben nyíltan támogatja. Valójában ez nem meglepő: egyrészt múltja tele van ilyen elemekkel, másrészt részben nekik köszönheti, hogy elnök lett.
Terror Charlottesville-ben
Augusztus 12-én szélsőjobboldali tüntetést tartottak a virginiai Charlottesville-ben. Az úgynevezett alt-right rendezvényén
felvonultak horogkeresztes zászlókat lobogtató neonácik, mások antiszemita jelszavakat skandáltak, és ott voltak a Ku-Klux-Klán tagjai is.
Összeverekedtek az ellentüntetőkkel, majd miután a rendőrség feloszlatta a felvonulást, egy 20 éves férfi, James Alex Fields kocsijával az ellentüntetők közé hajtott, megölt egy fiatal nőt, több ember pedig megsérült.
A terrorista anyja később azt mondta, ő úgy tudta, hogy fia egy alt-right gyűlésre megy, amelyet azért tartanak, hogy Trumpot támogassák. Fields maga regisztrált republikánus, szavazott is a tavalyi elnökválasztáson. A Facebookon rendszeresen tett közzé Trumpot támogató bejegyzéseket, de olyanokat is, amelyet arra utaltak, hogy náci nézeteket vall.
résztvevők a charlottesville-i tüntetésen Forrás: Wikimedia Commons
Azzal, hogy Trumpot támogatja, közel sincs egyedül az amerikai neonácik között. A Vox megfogalmazása szerint
a charlottesville-i felvonulás egyfajta coming-out party volt:
a szélsőjobb szinte minden ága megjelent. Ott volt például a fehér felsőbbrendűséget hirdetők egyik vezető alakja, Richard Spencer is – az alt-right kifejezést korábban ő terjesztette el. Az is ő volt, aki Trump megválasztása után konferenciát szervezett Washingtonban, ahol többen náci karlendítésekkel reagáltak arra, hogy „Hail Trump”-ot kiabált. Spencer nem volt hajlandó elítélni a terrortámadást sem, azt mondta, nem is biztos benne, hogy Fields szándékosan hajtott az ellentüntetők közé.
De a tüntetésen megjelent a Traditionalist Worker Party nevű szélsőjobboldali szervezet is, amelynek vezetője, Matthew Heimbach is régi Trump-támogató: tavaly egy kampánygyűlésen, Kentuckyban zaklatta is az ellentüntetőket.
Trump reakciója
Kutatók szerint a charlottesville-i tüntetés annak is a jele volt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető szélsőjobboldaliak jobban részt akarnak venni a politikában – ez pedig elválaszthatatlan attól, hogy
Trump rendszeresen az ő retorikájukat használja,
amikor támadja a muszlimokat, a bevándorlókat, ráadásul sokszor globális összeesküvésekről beszél.
A charlottesville-i terrortámadás után két napig nem is ítélte el a rasszista erőszakot, inkább a médiát hibáztatta. Első nyilatkozata után a Daily Stormer című neonáci lap meg is dicsérte: „Nagyon, nagyon jó. Isten áldja őt” – írták.
Két nappal később végül visszataszítónak nevezte a Ku-Klux-Klánt és a neonácikat. Azt mondta, „a rasszizmus gonosz, és aki erőszakot követ el a nevében, az bűnöző”.
Érdekes módon ezen a szélsőjobboldalon nem sértődtek meg. Richard Spencer annyit reagált rá, hogy
„értelmetlen zagyvaság volt, amit mondott, csak egy ostoba ember venné ezt komolyan
(…) Trump pedig nem ostoba.”
Fotó: MTI/EPA pool/Mark Wilson
Másnap aztán Trump tulajdonképpen igazolta is, hogy mennyire gondolta komolyan előző napi szavait. Sajtótájékoztatóján hevesen gesztikulálva, szinte kiabálva beszélt arról, hogy
„kiváló emberek voltak mindkét oldalon”,
de, ahogy a maga egyszerű nyelvezetével fogalmazott, „volt néhány rossz ember”, és az „alt-left” (ezt a kifejezést a Fox News hírhedt műsorvezetője, Sean Hannity használja gyakran) aktivistái ugyanúgy felelősek az erőszakért.
A testbeszéde alapján több elemző azt mondta: ez volt az igazi Trump, nem a hétfői visszafogott. Ezt erősítették meg a CNN Fehér Ház-i forrásai is, akik szerint „nem ez volt a terv”. Azt mondták, hogy a hétfői beszéd után Trump kifejezetten ideges volt, és többször is visszatért a témára.
A New York Times forrásai szerint tanácsadói kényszerítették a hétfői nyilatkozatra: lánya és veje, Jared Kushner, valamint John Kelly kabinetfőnök. Csakhogy lánya és veje utána elutaztak, Kelly pedig szorosan karba font kézzel, tekintetét mereven a földre szegezve állt a keddi beszéd alatt.
A kabinet többi tagja között is voltak olyanok, akik láthatóan nagyon kényelmetlenül érezték magukat.
David Duke, a Ku-Klux-Klán egy korábbi vezetője, Trump egy másik régi támogatója, aki szintén ott volt Charlottesville-ben ezután a Twitteren megköszönte Trumpnak, hogy „elmondta az igazságot”. Hasonlót írt Spencer is.
Thank you President Trump for your honesty & courage to tell the truth about #Charlottesville & condemn the leftist terrorists in BLM/Antifa https://t.co/tTESdV4LP0
Ez már a sokadik alkalom volt, hogy Trumptól azt várták (saját pártja is), hogy határolódjon el a szélsőjobboldaltól, de ő nem tette. A PBS-nek Gabriel Sherman újságíró azt mondta: Trump „őket is a koalíciója részének tekinti”.
Trump múltja
Trump múltjában sok jele van annak, hogy ennél többről van szó, és
a rasszista nézetek tőle sem állnak távol.
Miközben a legtöbb kérdésben gyakran változtatja a véleményét, abban következetes, hogy gyakran tesz ilyen kijelentéseket.
90 évvel ezelőtt Queensben a Ku-Klux-Klán körülbelül ezer tagja összecsapott a rendőrökkel. Donald Trump akkor 21 éves apját, Fred Trumpot is letartóztatták ezután, igaz, bíróságra nem került az ügy (ami nem volt szokatlan akkor). A Vice szerint több bizonyíték is arra utal, hogy Fred Trump a klán tagja volt.
Fiát is annak szellemében nevelhette, hogy a fehérek felsőbbrendűek. Donald Trumpról például 1973-ban írt először a New York Times: ugyanis az Igazságügyi Minisztérium beperelte őt és apját, mert diszkriminációt alkalmaztak. Ekkor 14 ezer lakásuk volt, amelyeket kiadtak, de
a fekete jelentkezőket legtöbbször elutasították.
Végül peren kívüli megegyezésre jutottak.
Forrás: Wikimedia Commons
A Vox további példákat is összeszedett Trump múltjából. A nyolcvanas években egy volt alkalmazottja azt mondta róla, hogy amikor Trump elment a kaszinójába, a főnökök minden fekete alkalmazottat elküldtek szem elől. 1991-ben az Atlantic City-beli Trump Plaza Hotel és Casino korábbi vezetője idézte könyvében. Eszerint Trump arról beszélt neki, hogy „gyűlölöm, ha feketék számolják a pénzemet (…) az a fickó lusta, de talán nem tehet róla, a lustaság a feketék vérében van”.
2011-ben sokan rasszista támadást láttak amögött is, hogy lelkesen propagálta azt az álhírt, miszerint Barack Obama nem is Amerikában született. Saját kampányában aztán
a mexikói bevándorlókat erőszakolónak és drogkereskedőnek nevezte, a muszlimokat pedig listázni akarta.
A Twitteren meg olyan hamisított statisztikákat osztott meg, amelyeket rasszisták gyártottak.
A kampánya alatt gyakran támadta a „globalizmust” is – ez is egy, a szélsőjobb által használt kifejezés, idegengyűlölő, antiszemita felhangokkal. Az az összeesküvéselmélet áll mögötte, hogy bizonyos csoportok (a „háttérhatalom”) a fehérek és a keresztények elnyomásával világuralomra törnek.
Kapcsolat a szélsőjobboldallal
A szélsőjobboldal a kampánya alatt egyébként szinte egységesen felsorakozott Donald Trump mögé. Elsősorban persze az alt-right, a Steve Bannon által vezetett Breitbarttal, amely
lelkesen terjesztett Trumpot támogató féligazságokat és álhíreket is.
Bannon egyébként azzal védekezett a szélsőjobboldali vádak ellen, hogy lehet, hogy vannak rasszisták, antiszemiták, homofóbok a szimpatizánsaik között, de nem ők a többség. Az Investigative Fund Twitteren végzett elemzése szerint azonban a szélsőséges hashtageket használók zöme általában a Breitbartot is követi.
Trump mögé állt az Alex Jones vezette InfoWars nevű, álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjesztő oldal is – Jones-nak Trump maga köszönte meg a támogatást. Azért viszont már komoly bírálatok is érték, amikor David Duke is bejelentette, hogy Trumpot támogatja – ezt pedig Trump sokáig nem volt hajlandó visszautasítani.
Trump rendeleteket ír alá, a háttérben Steve Bannon Forrás: Wikimedia Commons
A kapcsolat a választás megnyerése után is megmaradt. Bannon ugye bekerült a Fehér Házba, Trump pedig rendszeresen olvassa a szélsőjobboldali internetes troll, Charles Johnson GotNews című honlapját, a New York Times szerint februárban többen is láttak onnan kinyomtatott cikkeket az elnök asztalán az Ovális Irodában.
Ráadásul hivatalba lépése után megvonta a támogatást egy olyan programtól, amely fiatal fehér rasszistákat próbált deradikalizálni. Pedig
neki és stábjának is tudnia kellett, hogy a rasszista szélsőjobboldal potenciális veszélyt jelent.
A Foreign Policy ugyanis megszerzett egy májusi jelentést, amelyet az FBI és a Belbiztonsági Minisztérium közösen készített. Ebben figyelmezették a kormányt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok már eddig is jóval több támadást hajtottak végre 2001 óta, mint bármelyik másik szélsőséges csoport. A jelentés szerint a támadásaik száma nőni fog, és ezek akár halálosak is lehetnek.
Az adatok szerint egyébként 2007 és 2016 között Amerikában a hazai szélsőségesek 372 gyilkosságot követtek el: 74 százalékát szélsőjobboldaliak, 24 százalékát iszlámisták, a maradékot pedig szélsőbaloldaliak.
Hosszú út vezetett idáig
A Southern Poverty Law Center szerint a szélsőjobboldal az elmúlt évben sikeresebb volt abban, hogy bekerüljön a politikai fősodorba, mint előtte 50 évig. A rasszizmus ugyan mélyen beépült az amerikai társadalomba, most viszont a legmagasabb szintig is elért. Az alt-right ugyanis az elmúlt években sikerrel értelmezte újra a fehér nacionalizmust.
Ez a folyamat persze nem Trumppal kezdődött. Kurt Andersen amerikai közíró hamarosan megjelenő Fantasyland: How America Went Haywire című könyvében ezt a folyamatot elemzi, amelynek kivonata a The Atlanticben is megjelent.
Andersen egészen a hatvanas évekig vezeti vissza, hogy mostanra egy olyan világ alakult ki, ahol egyre többen hiszik, hogy nagy összeesküvés, egy háttérhatalom áll minden mögött: az AIDS-től a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokon át a védőoltásokig és gyilkosságokig. A Public Policy Polling felmérése szerint
az amerikaiak 15 százaléka erősen hisz abban, hogy a média és/vagy a kormány titkos, elmét befolyásoló jeleket sugároz a tévéhirdetésekben,
újabb 15 százalék ezt elképzelhetőnek tartja. Nem véletlen, hogy egy olyan ember lett az elnök, aki szemmel láthatóan szintén hisz ezekben.
Andersen szerint a hatvanas évek eszmetörténeti áramlatai közül jónéhány tekinthető ennek az előfutárának, a baloldali gondolatok közül is. Példaként említi azokat, amelyek a mentális betegségek létezését elkezdték „puszta elméletként” kezelni, vagy a mindent megkérdőjelező, sokszor még a valóságot is csak „társadalmi kitalációnak” nevező posztmodern gondolatokat, vagy épp azokat, akik szerint a tudomány egyfajta babona, és minden „igazságot” egyenrangúnak kell tekinteni. Szerinte ennek hatására kezdtek elmosódni a határok a valóság és a fikció között, ezért szaporodtak meg többek között az ufóészlelések is a hetvenes években.
Polgárjogi tüntetés a hatvanas években Forrás: Wikimedia Commons
A 60-as évek eleinte egyébként a baloldali gondolatok győzelmét hozták: a feketékre is kiterjesztették a polgári jogokat, előrelépések történtek a környezetvédelem, a női jogok, a szociális juttatások terén.
A jobboldal számára ez fenyegetést jelentett,
hiszen sok, korábban biztosnak hitt kapaszkodópontot aláásott. Ráadásul gazdasági válság is kezdődött, nem véletlen, hogy a fehér középosztály is egyre inkább vevő lett a rendcsinálást hirdető nixoni programra – féltek, hogy elvesztik a kiváltságaikat.
Sorra alakultak a különböző, a liberális vívmányok ellen küzdeni akaró szervezetek is, például a befolyásos John Birch Társaság. A folyamat Reagan alatt a hidegháborús retorikához való visszatéréssel folytatódott, még a vietnami háborút is újraértelmezték (erről is szól többek között az egyik legelismertebb amerikai történész, Robert Buzzanco Vietnam and the Transformation of the American Life című könyve).
A nyolcvanas évek végére a jobboldalnak sikerült elérnie, hogy eltöröljék a média kiegyensúlyozottságáról szóló törvényt, ami szabad utat nyitott például Rush Limbaugh szélsőjobboldalhoz közeli rádióműsorának is. Neki a kilencvenes évek elején Roger Ailesszel társulva már tévéműsora is volt. Ailes aztán 1996-ban Rupert Murdochhal megalapította a Fox Newst, ahol szintén gyakran adnak teret összeesküvés-elméleteknek.
Az információs forradalom, az internet elterjedése tovább segítette az ilyen csoportokat, hiszen sokkal könnyebben rátalálhattak egymásra. Ráadásul, ahogy azt Michael Barkun már 2003-ban, az A Culture of Conspiracy című könyvében megírta, az áltudományok, összeesküvés-elméletek, okkultizmus szorosan összefüggenek: ha valaki az egyikre keres az interneten, óhatatlanul is belefut más, hasonló témákba, és egyre jobban magával ránthatja a közeg (és akkor még a Facebook-csoportok sehol nem voltak).
Kurt Andersen szerint a (szélső)jobboldalon
egyre több olyan társaság alakult, amely a paranoid összeesküvéselméletekre alapozza magát, és ezek egyre befolyásosabbak lettek
– elég csak a már említett Alex Jonesra gondolni. Elméleteiket olyan sikeresen terjesztették, hogy a Public Policy Polling szerint a republikánus szavazók 34 százaléka hiszi azt, hogy egy titkos háttérhatalomnak van egy terve arra, hogy az egész világot uralja.
Ezek a gondolatok egyre inkább megjelentek a fősodorban is. 2008-ban még a republikánus elnökjelöltek háromnegyede mondta, hogy hisz az evolúcióban, 2012-ben már csak a harmada, tavaly pedig egyetlen egy: Jeb Bush.
Forrás: Flickr / Gage Skidmore
Egy ilyen gondolat indította be Trump politikai karrierjét is (az álhír, hogy Obama nem Amerikában született), és ez a közeg segítette a felemelkedését. Hiszen
ő maga továbbra is terjeszti az összeesküvés-elméleteket:
a Foxon arról beszélt a kampány alatt, hogy egy másik republikánus elnökjelölt-aspiráns, Ted Cruz apjának köze volt a Kennedy-gyilkossághoz, megígérte, hogy nyilvánosságra hozza, ki rombolta le „valójában” a World Trade Centert 2001 szeptemberében, és a Twitteren továbbra is rendszeresen posztol álhíreket.
Azt sem szabad azért elfelejteni, hogy, ahogy a New Yorker is megjegyzi, nem a szélsőjobboldal adja Trump bázisának zömét, de ők nagyon elkötelezzetek felé – ő pedig nagyon hálás nekik.
A jövő
A Brookings Intézet szerint Trump elidegenedett a pártja elitjétől, hat hónap alatt szinte semmilyen eredményt nem tudott felmutatni. Népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, a Gallup szerint elfogadottsága már csak 34 százalékos.
Ezért is gondolták páran azt, hogy Steve Bannon távozása egy gesztus a pártelit felé, Trump ezzel elveszíti egy fontos tanácsadóját, és talán mérsékeltebb hangnemre vált.
Csakhogy Bannon befolyása nem csökkent.
Egyből visszavette a Breitbart vezetését, és be is jelentette, hogy háborút indít Trump néhány tanácsadója ellen (többek között Kushnerre és Kelly kabinetfőnökre gondolhatott), neki viszont nem akar kárt okozni. Azt mondta, hatékonyabban segítheti az elnököt kívülről, és „aki az utunkba áll, azzal háborúba megyünk”.
Steve Bannon Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
Trump keddi, phoenixi beszédét a Breitbart meg is dicsérte. Ott egyébként Trump fél órán keresztül beszélt Charlottesville-ről, többek között olyanokat mondott, hogy szerinte a média „beteg”, és a baloldal felelős az egészért, de, ahogy fogalmazott, „visszavesszük történelmünket és örökségünket”.
Nem várható tőle, hogy mérsékeltebb hangot üssön meg.
Egy korábbi kampánytanácsadója, Sam Clovis személyében egy olyan embert jelölt a Mezőgazdasági Minisztérium fő tudományos posztjára, aki szerint a klímaváltozás hülyeség, az azonos neműek házassága pedofíliához vezet, Obama pedig nem amerikai – vagyis pont ugyanazokat a szélsőjobboldali nézeteket hangoztatja, mint ő. Saját állítása szerint egyébként Clovis még ufót is látott.
Pénteken pedig Trump kegyelmet adott Joe Arpaiónak, az arizonai Maricopa megye rasszista seriffjének, a szélsőjobboldal egyik ikonjának, aki sokáig zaklatta a helyi latino közösséget, bőrszínűk alapján gyanúsított meg embereket, és hiába tiltotta meg neki ezt egy bíró, folytatta a gyakorlatot, ezért börtönre ítélték. Az Amerikai Szabadságjogok Uniója szerint az, hogy Arpaio kegyelmet kapott, „a rasszizmus elnöki támogatását jelenti”.
Többen, például Peter Simi, a Chapman Egyetem szociológiaprofesszora, attól is tartanak, hogy a radikálisok a következő időszakban még erősebbek lesznek. Annyi biztos, hogy a szélsőjobboldal egyre több felvonulást tervez, Richard Spencer például a következő hónapban a Floridai Egyetemen tartana egyet.
Mi a következő lépés a civil törvény után – ez aggasztja az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjét, L. Ritók Nórát. A fuhu.hu-nak adott interjúban azt mondta, hogy aki az utóbbi időben szakpolitikai problémákról beszél, az áttolódik az „ellenséges oldalra”. A Hajdú-Biharban csaknem 1200 családot segítő alapítvány vezetője arról is beszélt, hogy az önkormányzatokkal és az intézményekkel együtt tudnak működni, egyedül az egyházi iskolákkal nem felhőtlen a viszony, a szegregáló hatásuk miatt. Szerinte azt sem szabad tagadni, hogy Magyarországon igenis vannak éhező gyerekek, nem is kevesen.
L. Ritók Nóra
Az az integrációs tevékenység, amelyet az alapítvány végez, nemzetközi kitekintésben is kiemelkedőnek és ritkának számít, milyen visszajelzéseik vannak?
Nagyon sok érdeklődés, megkeresés érkezik külföldről, hívnak minket konferenciákra, pályázati együttműködésekre. Külföldi egyetemeken szakdolgozatokban is feldolgozzák a munkánkat. Fontosak a különböző hálózatok, például az ATD, a nemzetközi mélyszegénység elleni hálózat, amelynek köszönhetően hasonló problémákkal foglalkozó szervezetekkel dolgozhatunk együtt. Rendszeresen érkeznek hozzánk látogatók is, főleg olyanok, akik a roma integráció iránt érdeklődnek, Romániában, Bulgáriában, Szlovákiában, Szerbiában is vannak kapcsolataink. De volt már ilyen Európán kívül is, például Ausztráliában, Kanadában is. Ezekből nagyon sokat tanulunk mi is. Pl. nagyon érdekes, hogy a különböző országokban az állam hogyan áll hozzá az ilyen tevékenységet végző civil szervezetekhez.
Úgy látom, hogy az érdeklődés azért is nagy irántunk, mert
nem csak a sikerekről kommunikálunk, hanem a kudarcokról is, és ez hitelessé tesz minket.
Sokan olyan rózsaszín képet festenek erről az egészről, mintha csak a segítő szándékon, a lehetőségnyújtáson múlna az egész problémamegoldás. De a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. A problémával való hiteles szembesülés, a kudarcok beismerése és elemzése nagyon fontos. Mi azt hiszem, ezzel a küzdelemmel együtt vagyunk érdekesek, bár a pozitív alapállás adott nálunk is.
Tavaly év elején a független szakemberekből álló MagyarBrands Bizottság „igazi magyar márkának” választotta az alapítványt. Előtte Ön megkapta a társadalmi vállalkozások egyik legfontosabb nemzetközi kitüntetését, az Ashoka-tagságot. Ezeknek azóta voltak kézzelfogható eredményei?
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Az Ashoka-tagságnak mindenképpen, folyamatos lehetőséget biztosít nemzetközi szinten, tudást és tapasztalatokat lehet szerezni,
pályázatok nyílnak meg, látogatók jönnek.
Legutóbb például az Ashoka, a McKinsey és a Corvinus Egyetem közös programjába kerülhettünk be, öt hallgató tantárgyi keretek között fél évig segített az egyik üzleti tervünk megalkotásában.
A MagyarBrands díjának abból a szempontból volt jelentősége, hogy a céges világból egyre több felajánlás, támogatás érkezett, olyan helyekről, akik a díjnak köszönhetően ismerték meg az alapítványt.
Ehhez képest hogyan érintette az alapítványt a civiltörvény?
Nyilvánvaló volt, hogy felkerülünk a „külföldről támogatott civil szervezetek” listájára. Egy ilyen alapítványt hazai forrásokból ma nem lehet fenntartani. Azt hiszem, pontosan látom azt a folyamatot is, hogyan jutottunk el idáig.
Az alapítványunk minden tevékenysége az állam működési hézagaira épült rá. Mondhatnám azt is, hogy
ott dolgozunk, ahol az állam sikertelen.
Olyan családokkal, akik kiesnek a szociális háló hézagain, akiknek életében generációk óta nem volt változás. Ez nem csak a mostani kormány felelőssége, így volt ez a korábbiak alatt is. Ám a hibákat, kudarcokat senki nem szereti látni, korábban sem szívesen szembesült ezzel egyetlen kormány sem. A szőnyeg alá söprés, hamis kommunikálás, félrefordulás mindig is jellemző volt. A különbség a korábbi kormányokkal szemben most annyi, hogy a probléma láttatásának ma következményei is vannak.
Minden tevékenységünkkel a rendszer hibáira hívjuk fel a figyelmet. Szakpolitikai szempontból tartunk tükröt. Mostanra viszont az a helyzet alakult ki, hogy aki ezt teszi, azt máris áttolják a pártpolitika színterére.
A szakpolitika felolvadt a pártpolitikában.
Például, ha azt mondom, hogy a közmunka nem vezet vissza a munka világába, azzal máris ellentmondok a kormánykommunikációnak. Ha arról beszélek, hogy a mai oktatás elvesztette az esélykiegyenlítő funkcióját, vagy arról, hogy a szegregált oktatás ma zöld utat kapott, akkor is. És ennek ma következményei vannak. Előttünk folyamatosan egyre több pályázati csap zárult be. A sok sikertelen, és érthetetlen pályázati elutasítás után már a pályázatíró cégek sem szívesen dolgoznak velünk. Honnan szerezhetünk hát a működtetésre forrást? Maradtak a civil és céges adományok és persze a külföldi pályázatok.
Tehát természetesen elértük azt a határt, hogy ki kellett tennünk a címkét. Ezzel a részével nincs is különösebb bajom, eddig is publikusak voltak ezek az infók a honlapunkon. Na de mi a következő lépés? Ez most még csak egy listán való szereplés, de
mi van, ha eldöntik, hogy az ilyen szervezetek nem kaphatnak az egy százalékos felajánlásokból? Vagy, hogy nem tarthatnak fenn iskolát?
Mi 550 gyereket tanítunk, művészeti képzésben. Velük akkor mi lesz? Ez aggaszt, hogy nem látom a szándékokat, lépéseket.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Nem értem az egésznek a célját sem, ezért olyan félelmetes. Mi olyan integrációs modellt akartunk fejleszteni, ami beépülhet a rendszerbe, javíthat az oktatás, a szociális ellátás problémáin. Egy ilyen lista, amely akár ellenséges célú is lehet, az esélyét is elveszi ennek.
A bojkott nem merült fel, mint más szervezeteknél?
A bojkottáló szervezetek jogi tevékenységet folytatnak, nekik ez a feladatuk, hogy épp így reagáljanak, és tereljék jogi útra ezt az egészet. Az Igazgyöngynek nem ez a feladata. Mi családokkal, gyerekekkel dolgozunk, és ez a felelősség más. Nem kisebb, vagy nagyobb, hanem más. Így is rengeteget moralizálok, hol van a határ, ameddig az ember kompromisszumot köthet? Én kiállhatok a véleményemért, én megtehetem, de
itt van a 33 munkatársam, ott van az 1200 család, akinek segítünk, ezt nem tehetem kockára.
Ez nagy visszafogó erő. Sok civil szervezet sokkal kompromisszumkészebb így is, mint mi. A túlélés érdekében hallgatnak, háttérbe húzódnak, nem konfrontálódnak. Így remélnek, és kapnak is (még) támogatásokat. A fennmaradás iránti félelem és a megfelelés kényszere furcsa helyzetet teremtett. Aláásta a civilséget. Nagyon messze vagyunk, és úgy látom, egyre messzebb kerülünk az egységes civil fellépéstől. Már annyiszor maradtam egyedül a küzdelemben, hogy inkább én is próbálom befogni a számat, pedig minden nap ordítani tudnék.
Ha már a tanodákról beszélünk, tavaly a kormány gyakorlatilag elvette a támogatást a hosszú évek óta jól működő tanodáktól, például az alapítvány által működtetett tolditól. Ez milyen hatással járt?
A tanodák iskolán kívüli foglalkozás keretében főleg a hátrányos helyzetű diákok tanulását segítik, akiknek sem a család, sem az iskola nem tud megfelelő feltételeket teremteni. A gyerekeknek nem kötelező ide járni, mégis sokan mennek. Toldon a tanoda beindítása óta folyamatosan és jelentősen javultak a diákok iskolai eredményei.
Amikor ez kiderült, nagy volt a baj. Mivel szakmailag a toldi tanoda meghatározó a tanodák módszertanának kialakításában, biztosra vettük a támogatást. A döntés is csúszott, muszáj volt felvenni hamarabb a tanodapedagógusokat, különben elhelyezkedtek volna máshol. A pályázat elutasítása egyszerűen érthetetlen volt, az indoklás nem állta meg a helyét, a fellebbezésünkre azóta sem kaptunk választ.
Vészhelyzet volt.
Akkor jött az, hogy Bayer Zsolt kitüntetése miatt elárvereztem a lovagkeresztemet, és erre fordítottuk a pénzt. Civil támogatásokat is kaptunk. Aztán Oplatka András felajánlotta a Prima Primissima díjának a felét. Így összesen 10 és fél millió forintos költségvetéssel végig tudtuk vinni a tavalyi tanévet a tanodában.
Nyáron külföldi alapítványok támogatásából fedeztük a tanodatáborokat. Most elkezdjük a tanévet. Próbálunk forrást keresni, hamarosan például a piacra dobunk egy társasjátékot. Kapunk támogatást nemzetközi alapítványoktól, cégektől is, adománygyűjtő akciókat is szerveznek nekünk. Most három pedagógus van munkaviszonyban a tanodában, aztán ott az önkéntesek útiköltsége, a rezsi, uzsonna, egyéb költségek. Azt hiszem, hónapról hónapra kell majd előteremtünk a fenntartást, de nem adjuk fel.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
A helyi polgármesterekkel, önkormányzatokkal milyen a viszonya? Könnyű velük együtt működni?
Ez egy nagyon érdekes tanulási folyamat volt. Amikor először találkoztunk azzal, hogy milyen szinten vannak alapjogsértések a rendszerben, az sokkoló volt. Először próbáltuk ezt négyszemközt jelezni. Meghallgatták, de nem volt változás. Amikor ezt nyilvánosan tettük, akkor jött a sértődés, és feszült lett a viszony. Gyakorlatilag nemkívánatos elemek lettünk. Ez azonban tarthatatlan volt, gyakran bosszúállásokkal azokon, akiken segíteni szerettünk volna. Lassan megértettük, hogy ők,
a rendszeren belül dolgozók is nehéz helyzetben vannak, kiégettek, forráshiányosak.
Azt is láttuk, hogy nem lehet úgy segíteni, fejleszteni egy társadalmi csoportot, hogy azt ne kössük be ezer szállal a rendszerbe. A stratégiai váltás eredménye lett egy nyugodtabb viszony a településekkel, változó szinten megindult együttműködésekkel. Nem mondom azt, hogy mindenhol a „támogatott” kategóriába tartozunk, de azért a „tűrtbe” már igen. És tudom azt, hogy nem egyszerű velünk dolgozni, például a polgármestereknek sem. Ugyanúgy, ahogy az állam esetében, a településeken is láttatjuk a problémát. Melyik polgármester szereti, ha a regnálása alatt mi ezekben a problémákban mozgunk? Mindenki sikeres időszakot akar, az újraválasztásért, a helyi hatalomért.
Egy konfliktushelyzet van, amin nem tudok túllépni: az egyházi iskolák és a szegregáció.
Az, hogy ők nem vesznek fel roma gyerekeket. Ez beláthatatlan folyamatokat indít meg a településeken. Próbálkozunk itt egy deszegregációs programmal, de ez egy kínkeserves harc. Pláne, hogy nincs valós kormányzati szándék sem amögött, hogy ez megszűnjön.
A legjobb az együttműködés a gyermekjóléti, gyámügyi területeken. Van, ahol az év végi beszámolókban is megjelenik, hogy az Igazgyöngy Alapítvány segítsége fontos és jó.
Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó már 2015-ben azt mondta, hogy „nincs rendszerszintű gyerekéhezés” Magyarországon. Nemrég Rétvári Bence államtitkár ugyanezt írta egy írásbeli kérdésre adott válaszában. Mit gondol erről?
Nem igazán értem, miért nem lehet ezt beismerni. Létező dologról beszélünk, és engem ebben nem nagyon érdekel, hogy a „rendszerszintű” arány kinek, mit jelent.
Kétféle éhezésről beszélünk: mennyiségiről és minőségiről.
A mennyiségi éhezés jelenti azt, hogy vannak olyan időszakok, amikor valakik nem jutnak elegendő mennyiségű ételhez. Azokban a családokban, akik pl. uzsorába kerültek, ez gyakran előfordul. Ilyen van, ezt nem lehet tagadni, aki itt él, az látja.
A másik a minőségi éhezés, amikor nem jutnak a gyerekek elég fehérjéhez, húshoz, tejtermékhez. Szénhidrát-alapú az étkezésük, sokszor például a család csak kenyeret tud venni, esetleg krumplit. A szegregátumokban, ahol ez a minőségi éhezés gyakori, ez is az egyik oka, hogy több a sajátos nevelési igényű gyerek, mint máshol, mert a szervezetük nem tud megfelelően fejlődni. Ők nem sovány, ránézésre is éhező gyerekek, de nem táplálkoznak megfelelően.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem kapcsolódnak sikeresen a menzákon bevezetett reformétkezéshez? Azért, mert
ők nem is ismerik ezeket az ízeket.
Sok családban kimarad a szoptatás utáni bébiételes időszak, egyből azt eszik, amit a felnőttek. Vagyis paprikáskrumplit, lebbencslevest, szóval ilyen „pörköltízű”, zömében tésztás dolgokat. Ezeket ismerik, az idegen ízekkel nem tudnak mit kezdeni. Nekik ez ugyanolyan, mint amikor egy ember elmegy mondjuk Indiába, és nem ízlenek neki az ottani csípős fűszerezésű ételek, mert nincs hozzászokva.
Sajnálatos, ha egy kormány nem hajlandó kimondani, hogy a gyerekéhezés problémája igenis létezik.
A szocializmus idején ez ugyanígy volt az analfabetizmussal… ami mellesleg azóta is jelen van. A gyerekszegénység teljesen nem szüntethető meg, a legtöbb országban jelen van, legfeljebb az arányok mások. Statisztikák szerint nálunk 40-50 ezer olyan gyerek van, akit a mennyiségi éhezés fenyeget az országban, és több százezer, akit a minőségi.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Említette az uzsorát is, nagyon sok faluban, ahol a többség mélyszegénységben él, ez komoly problémát jelent. Ez ellen tudnak valamit tenni?
Együttműködünk a rendőrséggel, és ezt a közösség felé is kommunikáljuk. Mi az integrációt akarjuk elősegíteni, ehhez a jogkövető magatartás, a társadalmi normák betartása is hozzá tartozik. Ebbe viszont nem fér bele a bűnözés, az uzsora sem.
Amikor elkezdtünk dolgozni, beleszaladtunk kemény helyzetekbe, gyakran fizikailag is veszélyben voltunk. Tudjuk, hogy megszüntetni nem fogjuk tudni, mindig feljön egy réteg, aki ebből él. Nem csak arra kell gondolni, hogy pénzt adnak kölcsön, aztán a sokszorosát követelik vissza. Van élelmiszeruzsora is, amikor a „boltocskázás” termékeit később kell kifizetni, de sokszoros árakon. Vagy ott van a pénzért fuvarozás. Vannak, akik elvisznek másokat boltba, orvoshoz, hivatalba – csak épp a benzinpénz többszörösét kérik érte. Ebbe az elzártság miatt mennek bele az emberek: nincs tapasztalatuk, nem tudják, hogy lehet máshogy is közlekedni, emiatt inkább fizetnek.
Azt már el tudtuk érni, hogy az uzsora bizonyos határon nem megy túl. Ehhez szükség volt a kölcsönös bizalomra a rendőrséggel. És az is fontos, hogy ha az ember elindít egy fejlesztést, akkor azok, akik az esélytelenség miatt korábban az uzsorához fordultak, lehetőséget kapjanak másra.
Ha van, aki segíti őket, aki ad reményt, munkát, amiből normális jövedelmük lehet, akkor lesz alternatíva egy másfajta döntésre.
Persze ehhez közösségi normák is kellenek. A szegregátumokban szétestek a közösségek, ezeket újra kell építeni. Segíteni kell az embereknek, hogy másfajta életet is megtapasztaljanak.
A Fülöp-szigeteki város, Marawi lerohanását szakértők szerint az Iszlám Állam szíriai központjában tervelték ki és onnan is finanszírozták. Cikkünk második részében bemutatjuk a támadókat, és azt is, mi várhat még a szellemvárossá vált, néhány hete még 200 ezer lakosú településre.
A BBC összefoglalója szerint Mindanao szigetén, ahol Marawi is található, évszázados hagyománya van a fegyveres ellenállásnak, előbb a spanyol gyarmatosítók, majd az amerikaiak ellen. A hatvanas években aztán a kormány ellen tört ki lázadás a helyi muszlimok között, amely tulajdonképpen azóta is tart.
A háború miatt a sziget jelentős részén nagy a szegénység, ami mindig megkönnyíti a radikális nézetek terjedését. 1991-ben megalakult az Abu Szajjaf-csoport nevű terrorszervezet. Alapítója, Abdurajak Janjalani a Közel-Keleten kapott kiképzést, és kapcsolatba került az al-Kaidával, állítólag ismerte Oszama bin Ládent is. A terrorszervezet főleg az emberrablásai miatt vált ismertté.
A szervezet mostani vezetője Isnilon Hapilon – akinek az elfogására május 23-án katonai akció indult Marawiban. A Newsweek szerint Hapilon
több elrabolt nyugati turistát saját maga fejezett le.
2013 után azonban az al-Kaidától egyre inkább a belőle kiszakadó Iszlám Állam vette át a vezető szerepet a dzsihádista világban. 2014. július 24-én Hapilon is nekik fogadott hűséget. Sőt, nem ő volt az egyetlen: egyre többen kötelezték el magukat a kalifátus mellett. 2015 végén pedig több iszlámista csoport bejelentette, hogy egyesül, Hapilon vezetése alatt, aki az ISIS helyi emírje lett.
A Foreign Affairs szerint az Iszlám Állam vezetői között már régóta téma, hogy
Délkelet-Ázsiában is létre kellene hozni egy tartományt.
Ehhez a Fülöp-szigetek ideálisnak tűnt: a tengeri határ könnyen átjárható Malajzia és Indonézia felé, ahol szintén sok ISIS-szimpatizáns él. Az elmúlt hónapok katonai vereségei miatt a Közel-Keleten ez a terv egyre inkább előtérbe kerülhetett.
A dzsakartai Institute for Policy Analysis Center elemzése szerint a marawi akciót közvetlenül az Iszlám Állam központjából finanszírozták. Sidney Jones, a központ igazgatója szerint a kulcsfigura egy malajziai professzor, Mahmúd Ahmad volt. Ő tavaly Szíriában járt, már akkor eltervezhettek egy hasonló akciót, és el is kezdték a pénzt eljuttatni a Fülöp-szigetekre – több százezer dollárról lehetett szó. Külföldi dzsihádisták is érkeztek, főleg indonézek, de állítólag jemeniek és csecsenek is.
Maga Mahmúd Ahmad is Marawiba ment, ahogyan Hapilon is. A taktikai irányítás azonban a Maute-fivérek kezében volt.
A Maute-csoport
A Maute-család gazdag és befolyásos Mindanaón. Központi alakja a 60 éves Farhana Maute, aki egy építési vállalkozást vezet, ingatlanjai vannak a fővárosban, Manilában is. Ő Butig városában lakik, nem messze Marawitól, és ott a Newsweek szerint egyfajta királycsinálónak számított. Vallásos volt, de korábban nem tartották radikálisnak, ahogy férjét sem, bár támogatták a muszlim kormányellenes lázadókat. Marawi lerohanása után őket is letartóztatták.
Hét gyerekük született, többen közülük Marawiban nőttek fel. Ketten, Abdullah és Omarkhayan a kétezres évek elején a Közel-Keleten tanultak: előbbi Jordániában, utóbbi pedig Kairóban, az iszlám világ egyik szellemi központjának számító Al-Azhar Egyetemen.
Omar az egyetemen megismerte egy konzervatív indonéz hitszónok lányát, összeházasodtak és Indonéziába költöztek, ahol Omar apósa iskolájában tanított. 2011-ben költöztek vissza – valamikor ekkortájt radikalizálódhatott, Kairóban ugyanis még nem voltak jelei ennek. A Facebook-oldalán időzített bombaként jellemezte magát. Abdullahról nem tudni, mikor ment haza.
Ahogyan a legtöbb gazdag családnak a szigeten,
a Mautéknak is volt egy privát milíciája.
Amikor összevesztek a polgármesterrel, klánháború tört ki – ez sem ritka a környéken, a helyi nyelven még egy külön szó is van rá, a rido. Ez hamarosan a kormány elleni lázadásba csapott át, amelyhez sorra csatlakoztak más milíciák is.
2016 áprilisában aztán a Maute-csoport is hűséget fogadott az Iszlám Államnak.
Armored vehicle used by Maute leader Abdullah Maute recovered by military inside the warzone in Marawi. pic.twitter.com/FIVb0XstOu
Egymás után következtek az egyre látványosabb akcióik. Tavaly augusztusban megrohamozták a börtönt Marawiban és kiszabadítottak 23 foglyot. Elkezdtek együttműködni Hapilon szervezetével,
közösen szerveztek terrortámadást a davaói éjszakai piac ellen, ahol 14-en haltak meg.
Merényletet terveztek az amerikai nagykövetség ellen is.
Novemberben pedig lerohanták Butigot. Egy hétig tartó harc után verték ki őket a városból – ez akár tekinthető a marawi támadás főpróbájának is.
A két Maute-fivér, Hapilonnal ellentétben, jól beszél arabul, ismerik a szalafista ideológiát, és vannak kapcsolataik a Közel-Keleten. Ráadásul jól ismerik a várost és Butigban vezettek is már hasonló akciót. Sidney Jones szerint hiába Hapilon az ISIS helyi vezetője –
a marawi támadást valójában Omar és Abdullah Maute irányítja.
Ez derült ki abból a videóból is, amit az AP szerzett meg, és amelyen a támadás tervezésének egy részlete látható. A videó egy olyan telefonon volt, amelyet a május 23-ai rajtaütésen találtak egy marawi házban, ahol korábban Hapilon is bujkált.
A felvételen ott van Hapilon, fejkendőben, mellette egy pisztoly, de leginkább a hosszú hajú Abdullah Maute beszél tagalog nyelven, helyi dialektusban. A város skiccelt térképére mutogat és azt magyarázza, hol érdemes először támadni. Azt mondja:
„el kell foglalnunk egy főutat is, hogy az emberek megijedjenek.”
A felvételen szerepel Omar, egy harmadik testvérük, Maddi, valamint még egy ismert terrorista, a Mindanaói Iszlám Kalifátus nevű szervezet vezetője, Abu Humam Abdul Najid.
A támadást eredetileg valószínűleg május 26-ra, a ramadán kezdetére tervezték, alkalmazkodva az Iszlám Állam felhívásához, de a katonai akció miatt előre kellett hozniuk.
A támadás után
Miután a terroristák lerohanták Marawit, a település napok alatt kísértetváros lett. A boltokon lehúzott rolók, az úttesten autógumikból rakott akadályok – és romos házak. A New York Times megfogalmazása szerint ugyanis a katonák a „lerombolni a várost, hogy meg lehessen menteni” taktikát követik.
A város gyakorlatilag kettészakadt. A folyó egyik oldala biztonságosnak számít – vagyis ott nincsenek dzsihádisták, de innen is mindenkit kiköltöztettek a katonák és folyamatosan járőröznek, azt kutatva, hogy nem rejtőztek-e el fegyveresek. Ugyanis hiába nevezik biztonságosnak ezt a területet, a három hidat orvlövészek tartják tűz alatt és a megpattanó lövedékek itt is bárkit eltalálhatnak: Jeff Canoy, az ABS-CBN helyszínről tudósító riportere a fuhu.hu-nak azt mondta, az egyik őt is csak centikkel kerülte el.
A város 200 ezer lakója közül azokat, akik nem tudtak rokonokhoz menni, evakuációs központokba vitték. Jeff Canoynak a többség azt mondta, hogy nem akarják elhinni, mi történt, és
haza akarnak menni, de félnek, hogy már nincs hova.
A katonák azt is el akarják kerülni, hogy a dzsihádisták magukat elmenekült túsznak álcázva kiszökjenek a városból. A Maute-család tagjait ugyan ismerik, de az ország más részeiből érkezetteket nem. Így aztán, amikor valakinek sikerült kijutnia, az orvosi ellátás után rögtön intenzív kihallgatás várt rá. Ehhez a helyiek segítségét is igénybe vették, ők ugyanis igazolni tudják egymást.
A város egykori lakóinak a megpróbáltatásai akkor sem érnek véget, ha esetleg kiűzik a terroristákat. Jeff Canoy nemrég újra találkozott azokkal, akiknek a történetét a cikk első részében olvashatták. Ugyan
az életüket megmentették, de nincs semmijük, nincs hova menniük,
nincs munkájuk, kizárólag a támogatásokból tudnak élni.
Norhainie, 1, is one of the patients seeking health services in WHO-supported mobile health clinics to those affected by #Marawi conflict. pic.twitter.com/JxU7ZjPZn0
A hetekre bent rekedt, megsérült nő férje (róla szintén a cikk első részében olvashattak) pedig azt mondta, feleségét vissza kellett vinni a kórházba. Hiába gyógyultak meg a sérülései, rémálmai voltak: újra lövéseket hallott, és arra riadt fel, hogy „jönnek érte a harcosok”.
A túlélőknek a poszttraumás stressz tüneteivel is meg kell küzdeniük.
Ez ellen egyelőre úgy próbálnak tenni, hogy az evakuációs központokban rendszeresen fotókat, felvételeket mutatnak az embereknek Marawi jelenlegi állapotáról, hogy ne érje őket majd sokként. A tanároknak pedig tréningeket tartanak, hogy tudjanak segíteni a gyerekeknek a trauma feldolgozásában.
Nem látszik a harc vége
A dzsihádistákat lassan, aprólékosan, de fokozatosan visszaszorították. Azért ilyen lassan, mert ugyan néhány száz iszlámista rohanta le a várost, akikkel szemben több ezer katona áll, de a katonák tapasztalatlanok az ilyen városi harcban, az iszlámisták ellen ugyanis eddig jellemzően dzsungelharcot vívtak. Az itt felnőtt Maute-fivérek viszont jól ismerik a várost.
Fotó: MTI/EPA/Jeoffrey Maitem
Marawi ráadásul azért is különleges, meg míg a Fülöp-szigetekre nem jellemző, hogy pincék vannak a házak alatt, itt ez gyakori. Ez pedig külön megnehezíti a katonák dolgát. Akiknek a túszokra is tekintettel kell lenniük, hiszen
a dzsihádisták még mindig több tucat embert tartanak fogva.
A terroristákhoz állítólag utánpótlás is érkezik. A Telegramon azt közölték, hogy még akkor is van elég lőszerük és élelmük, ha decemberig tart az ostrom.
És erre van is esély. Többször is volt már határidő arra, hogy mikorra akarják kiűzni őket. Június 12. például szimbolikus dátum lett volna, ekkor van ugyanis a Fülöp-szigeteken a függetlenség napja. Most már viszont hivatalosan nincs határidő. Jeff Canoynak katonai vezetők azt mondták, még legalább két hónapig tartó harccal számolnak.
Szakértők attól is tartanak, hogy a városból esetleg kijutó dzsihádisták már harci tapasztalatokkal kezdhetnek máshol akcióba, vagy mások is követik példájukat. Ennek már van is jele: júniusban egy másik iszlámista csoport fegyveresei megtámadtak egy falut az ország déli részén és elfoglalták az iskolát.
Az Iszlám Állammal szövetséges dzsihádisták három hónappal ezelőtt lerohantak egy 200 ezres várost a Fülöp-szigeteken: Marawit. Azóta sem sikerült kiűzni őket, a harcokban már 750-en meghaltak. A fuhu.hu-nak egy hónapokat a helyszínen töltött újságíró mesélt arról, milyen az élet a szellemvárossá vált Marawiban, és hogy min mentek keresztül a túlélők.
Az Iszlám Államnak és szövetségeseinek 2015 óta nem sikerült ilyen sikeres, ekkora terület elfoglalásával járó akciót végrehajtaniuk, akkor a líbiai Szurt városát szállták meg. Marawiban három hónapja folyamatosan utcai harc zajlik, ugyanúgy, mint korábban az iraki Moszulban, vagy most a szíriai Rakkában. Hivatalos adatok szerint már körülbelül 750-en meghaltak: 573 dzsihádista, 128 katona és 45 civil.
A Fülöp-szigetek legnagyobb tévétársaságának, az ABS-CBN-nek a riportere, Jeff Canoy hónapokig tudósított a helyszínről, közelről figyelte a harcokat. A fuhu.hu-nak azt mondta: több háborús területen járt már, régóta tudósít a Mindanaón zajló harcokról, de soha ilyet még nem tapasztalt, és ebben egyetértenek vele kollégái is. Nem látott még ilyen rövid idő alatt ilyen sok áldozatot, mint ahogy
arra sem volt példa, hogy kényszerrel kitelepítsenek egy egész várost.
Marawi szellemvárossá változott. Egy tábornok azt mondta neki: ő sem találkozott soha ilyennel, a pusztítás szerinte csak Aleppóhoz hasonlítható.
Ahogy a riporter a fuhu.hu-nak fogalmazott,
„a városban, szörnyű ezt mondani, de most már szinte normális, hogy állandóan tűzpárbajt, lövöldözést lehet hallani, még éjszaka is, szünet nélkül.”
De mi is történt pontosan Marawiban?
Támadnak a dzsihádisták
Marawi a legnagyobb olyan város a Fülöp-szigeteken, ahol a muszlimok többségben vannak. Május 23-án a katonaság akciót indított, mert el akarták fogni az Abu Szajjaf nevű iszlámista terrorszervezet vezetőjét, Isnilon Hapilont. Az akció sikertelen volt, a katonák visszavonultak. Nem sokkal később azonban 400 harcos jelent meg, állig felfegyverkezve, pickupokon (tehát hasonlóan ahhoz, ahogy három éve az Iszlám Állam terroristái szíriai városokat foglaltak el), és megszállták a város egy részét. Egyből látszott, hogy hosszú ostromra készülnek, fegyvereket, élelmiszert halmoztak fel.
Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig
Ha rendőrt láttak, megölték. Kiszabadították a rabokat a börtönből, a keresztényeket, akikkel találkoztak, megölték vagy túszul ejtették, a keresztény iskolát felgyújtották. A Guardian szerint a kórházban egy ápoló a biztonsági kamerákon keresztül nézte, hogy az előcsarnokban hogyan lőnek le egy rendőrt és egy biztonsági őrt. Ő a liftkezelőként dolgozó bátyjával úgy tudott elmenekülni, hogy a harmadik emeleti ablakon átdugtak egy deszkát a szomszéd épület ablakáig, és azon átmásztak.
Jeff Canoy szerint a helyiek elsőre nem is tudták, mi történt. Azt mondták neki, hogy nem is igazán foglalkoztak a lövöldözéssel, mert a városban az utóbbi időben gyakorivá vált bandaháborúk miatt már szinte hozzászoktak. Aztán amikor látták, hogy most másról van szó, azt gondolták, 2-3 nap alatt vége lesz. Azóta viszont
aki csak tudott, elmenekült a városból.
De ez nem volt egyszerű. A terroristák mindenkit megállítottak és csak akkor engedték el, ha tudott idézni a Koránból. Aki nem, azt megölték, vagy túszul ejtették. A katonák később például találtak nyolc holttestet, összekötözött kézzel. Olyan munkások voltak, akik el akartak menekülni, de a dzsihádisták megállították a konvojukat, és kivégezték, aki nem tudott idézni a Koránból. A városból menekülő emberek állítólag legalább 100 holttestet láttak – hivatalosan ezt egyelőre nem erősítették meg.
Menekülő lakosság
A sikeresen kijutottak közül Jeff Canoynak többen elmesélték, hogyan rejtőztek el és hogyan sikerült kimenekülniük végül. Egy házban például 38 keresztény bújt el, köztük két gyerek és egy mindössze kéthónapos csecsemő. Ők mind az iskolában voltak, amikor a feketébe öltözött fegyveresek megtámadták. Egy sofőr épp előtte ment a feleségéért és a gyerekéért, ő menekítette ki az iskolából, akit tudott, majd a főnöke házához hajtott. Ő muszlim, ezért úgy gondolta, nála biztonságban lesznek.
Az alagsorban tudtak elbújni. Eltorlaszolták az ajtókat és szabályokat állítottak fel, például arra, hogy osztják be az ételt. A legfontosabb szabály az volt: csendben kell maradni.
Naponta csak egyszer tudtak enni, a csecsemőt az anyja már alig tudta etetni, alig volt teje. Aludni csak a földön tudtak, de folyton felébresztette őket a lövöldözés, a bombázás. A WC-ként használt edényeket nem tudták kiüríteni.
11 nap után úgy döntöttek: meg kell próbálniuk a menekülést, mert a pincében biztosan meghalnának. Két kilométert kellett megtenniük a katonák vonaláig. Szerencséjük volt, az orvlövészek nem találták el őket.
Egy férfinek a felesége és a nővére volt a városban, amikor a támadás történt, ő éppen Manilában volt. A telefonhálózat akkor még működött, tudott velük kommunikálni, így azt is megtudta, hogy a felesége megsérült egy repesztől. A nővére ki tudott menekülni, de utána még heteket kellett várni, hogy a járőrök eljussanak a házukhoz és kihozzák a sérült nőt.
A kórházban azt mondták, legfeljebb napjai voltak hátra.
Azonnal meg kellett műteni, ehhez az egyik sebész és egy katona adott vért.
A menekülő keresztényeket a muszlimok nem csak azzal segítették, hogy elbújtatták őket. Arra is volt példa, hogy ők adtak hidzsábot (fejkendőt), hátha így nem állítják meg őket a dzsihádisták. Öt muszlim rendőr pedig keresztény civileket rejtett el. Ők maguk levették az egyenruhájukat, és amikor a terroristák a házhoz értek, azzal fogadták őket, hogy itt csak muszlimok vannak.
Ők 22 nappal később döntöttek úgy, hogy kimenekülnek. Az orvlövészek egyiküket eltalálták, de ő is túlélte az akciót.
Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig
Még 80 nap után is volt, akinek sikerült kimenekülnie. Négy ember, akiket túszként tartottak fogva a mecsetben, egy éjszaka beugrott a tóba. Bármennyire le voltak gyengülve, egy kilométert sikerült úszniuk, és a katonák kimentették őket.
Ők mesélték el, hogy a túszoknak főzniük kell, és a terroristáknak nagy élelmiszerkészleteik vannak.
A túszként tartott nők közül többet rendszeresen megerőszakoltak.
Egy papot is túszul ejtettek: őt arra kényszerítik, hogy a különböző petárdákból, tűzijátékokból, amiket a városban találtak, szedje ki a robbanószert – ezekből aztán bombákat gyártanak.
A városban még mindig vannak túszok, de egyre kevesebb az élelem. Volt, aki olyan üzenetet küldött, hogy már a takarókat kell ennie.
14-en haltak meg, miután egy terrorista furgonnal a tömegbe hajtott a turistákkal teli La Ramblán. Egy magyar nő is megsérült. Eddig négy embert tartóztattak le, három marokkói és egy spanyol nemzetiségűt, a sofőr elmenekült, a fő gyanúsított a 18 éves Moussa Oukabir. Még nagyobb merényletre készültek. Barcelona közelében újabb támadás volt, ott is teherautóval hajtottak az emberek közé, öt terroristát lelőttek. Egy házrobbanásnak is köze lehet a támadássorozathoz, Barcelonában pedig egy autóban rejtélyes holttestet találtak. Az Iszlám Állam vállalta a merényleteket.
Az újabb támadás a Barcelonától kb. 120 kilométerre lévő üdülővárosban, Cambrilsban történt. Ott is teherautóval hajtottak a tömegbe, hét embert megsebesítettek, kettőt közülük súlyosan. A rendőrök üldözni kezdték a terroristákat, négyet agyonlőttek közülük, egyet megsebesítettek, de később ő is meghalt.
A terroristákon robbanóöv is volt, de azokról később kiderült, hogy nem voltak valódiak. A katalán kormány bejelentette: a merényletnek köze van a barcelonai terrortámadáshoz.
Délután egy terrorista egy furgonnal hajtott be a gyalogosok közé Barcelona legnépszerűbb turistautcáján, a La Ramblán.
600 méteren keresztül gázolt el embereket.
Szemtanúk szerint a sofőr ide-oda rángatta a kormányt, hogy minél több embert elgázoljon.
Magyar sérült is van
A támadásnak eddig 14 halálos áldozata van (egy sérült pénteken, a kórházban halt meg), a legfiatalabb egy hároméves kislány, több mint százan pedig megsérültek. Közülük 15-en súlyos állapotban vannak.
Fotó: MTI/EPA/David Armengou
A katalán belügyminisztérium szerint spanyolokon kívül franciák, németek, hollandok, argentinok, venezuelaiak, belgák, peruiak, írek, kubaiak, görögök, macedónok, britek, osztrákok, pakisztániak, tajvaniak, kanadaiak, ecuadoriak, amerikaiak, kuvaitiak, törökök és kínaiak is vannak az áldozatok között.
Azt nem pontosították, hogy ki halt meg és ki az, aki csak megsebesült közülük. Az áldozatok azonosítása miatt a belügyminisztérium tájékoztatja a feltehetőleg érintett országok barcelonai konzulátusát. A spanyol polgári védelem szóvivője szerint magyar érintett is van.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára ezt megerősítette:
A BBC szerint a merényletsorozatnak köze lehetett egy szerda esti házrobbanáshoz Alcanar városában. Ott egy ember meghalt. A rendőrfőnök szerint a házban bombákat gyártottak.
A barcelonai furgon sofőrje elmenekült a helyszínről,
az első hírek még arról szóltak, hogy túszokat ejtett egy étteremben, de később kiderült, hogy ez nem igaz.
Több embert elfogtak
Driss Oukabir Fotó: MTI/EPA/Spanyol országos rendõrség
Néhány órával később a rendőrség azonosította a férfit, aki bérelte a furgont: a neve Driss Oukabir, marokkói származású francia állampolgár, eredetileg Marseille-ből származik, de a Barcelonától több mint száz kilométerrel északra található Ripollban lakott.
Korábban volt már börtönben, 2012-ben szabadult, szexuális bűncselekmény miatt. A Facebookon az utóbbi időben szélsőséges bejegyzéseket posztolt. Viszont
ő maga ment be a rendőrségre és azt állítja, hogy nincs köze a merénylethez, ellopták az iratait,
A La Vanguardia szerint ő már két éve arról posztolt az interneten, hogy ha a világ uralkodója lehetne, akkor megölné az összes „hitetlent”.
Biztos, hogy voltak társai is. Carles Puigdemont, Katalónia elnöke este bejelentette, hogy a rendőrség őrizetbe vett még egy gyanúsítottat (Alcanarban, ahol a ház felrobbant), majd reggel Ripollban még egy embert elfogtak, így
már négy feltételezett terroristát tartóztattak le.
A BBC péntek délutáni jelentése szerint három marokkói és egy spanyol állampolgárságú férfit fogtak el. A katalán rendőrfőnök, Josep Lluis Trapero sajtótájékoztatóján azt is bejelentette, hogy a 21, 27, 28 és 34 éves támadók közül hármat Ripoll faluban, egyet pedig Alcanarban tartóztattak le. Nagyobb merényletekre készültek, az Alcanarban bekövetkezett robbanásban azonban megsemmisült a haszálni kívánt robbanóanyag.
Az El Pais korábban azt jelentette, hogy Moussa Oukabiron kívül még három embert keresnek. Vagyis a cambrilsi merénylőkkel együtt összesen 12 tagja lehetett a sejtnek. De azt is vizsgálják, hogy Moussa Oukabir nem volt-e esetleg a cambrilsi támadók között, őket még nem azonosították.
Rejtélyes halott a kocsiban
A terrortámadás után nem sokkal a rendőrök rálőttek egy férfira, aki nem volt hajlandó megállni egy ellenőrző pontnál, sőt, nekik hajtott. A kocsit később megtalálták, benne a halott tulajdonosát. A rendőrök szerint nem volt köze a merénylethez. A La Vanguardia ugyanakkor úgy tudja, hogy
a férfi késszúrások miatt halt meg, és nem a vezetőülésben ült.
A terrortámadásért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget. Hírügynökségük szerint „katonáik” hajtották végre a támadást, válaszul a szervezet elleni koalíciós légicsapásokra.
Spanyolország szimbolikus célpont az iszlamista terroristák számára. Ez ugyanis az egyetlen nyugat-európai ország, mely évszázadokon át muszlim uralom alatt állt, egészen a 15. századig. A muszlimok elmenekültek, illetve később kiutasították őket, de Észak-Afrikában még évszázadokon keresztül őrizgették a spanyolországi házuk kulcsait.
Dzsihádisták az elmúlt hónapokban többször hajtottak végre hasonló módszerrel terrortámadást Európában:
2016. július 14-én Nizzában 86-an haltak meg, amikor egy kamion a tengerparti sétányon az ünneplő tömegbe hajtott.
2016. december 19-én Berlinben a karácsonyi vásárban gázolt egy kamion halálra 12 embert.
2017. március 22-én Londonban, a Westminster-hídon gyalogosok közé hajtott egy kocsi, majd a sofőr késsel rendőrökre támadt. Öten haltak meg.
2017. április 7-én Stockholmban egy teherautó egy sétálóutcában gázolt el gyalogosokat, majd egy bevásárlóközpontba hajtott. Itt is öten haltak meg.
2017. június 3-án a London hídon gázolt egy furgon gyalogosokat, majd három terrorista késsel támadt az arra járókra. Nyolc embert öltek meg.
A terrortámadásban használt furgon Fotó: MTI/EPA/Quique García
A merénylet után több uniós vezető, illetve a NATO és az Európa Tanács főtitkára is részvétét fejezte ki az áldozatok. Donald Trump amerikai elnök, aki a charlottesville-i neonáci gázolásos terrortámadással kapcsolatban „mindkét felet” okolta az erőszakért, most a Twitteren ítélte el a merényletet. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke közleményt adott ki, miszerint mélységesen lesújtották és elszomorították a történtek. Részvétét fejezte ki Áder János és Orbán Viktor is.
Spanyolországban ez volt a legsúlyosabb terrortámadás 2004. március 11. óta. Akkor az al-Kaida terroristái a madridi Atocha pályaudvarra érkező vonatokon robbantottak. 192-en haltak meg.
Barcelona régóta a dzsihádisták központjának számít Spanyolországban.
A West Point katonai akadémia terrorizmust kutató intézetének két hónapja publikált tanulmánya szerint az elmúlt három évben letartóztatott 178 iszlámista közel negyede itt lakott. Sőt, a 2001. szeptember 11-ei, amerikai terrortámadások egyik merénylője, Mohamed Atta is lakott itt korábban egy ideig – éppen Cambrilsban.
A spanyol kormány péntektől háromnapos nemzeti gyászt hirdetett. Carles Puigdemont katalán elnök azt mondta: Katalónia a merényletek után is a béke és a vendégszeretet földje marad. A La Ramblára egyre többen visznek virágokat és mécseseket.
A line has formed, with people waiting to light a candle at the makeshift vigil on Las Ramblas. pic.twitter.com/RsGU9TnrDw
After minute of silence, crowd in Barcelona's Plaza Catalunya erupts in chants of "no tinc por" (in Catalan: we have no fear). pic.twitter.com/dX6FSYsY1u
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
