Charles Darwin 210 éve született. Ezt az eseményt ünnepeljük a Darwin Napon minden február 12-én. Darwin fő műve, a Fajok eredete, kereken 160 éve jelent meg. A tudomány forradalmi változások sorozatán ment keresztül az eltelt bő másfél évszázad alatt, az evolúció eszméje mégsem nyert általános társadalmi elfogadtatást, sőt, a világ számos helyén szigorúan büntetik ezt az „eretnek elképzelést”. A tudományos gondolkodás nemzetközi helyzete sem áll sokkal jobban.
Az evolúció eszméje megelőzte Darwin művét, hiszen Lamarck már évtizedekkel korábban a szerzett sajátságok generációkon átívelő öröklődéséről beszélt. Noha ez az elképzelés nem bizonyult helyesnek, mégis a fajok változatlanságát kérdőjelezte meg (megjegyzem, a modern genetika bizonyos sajátságok lamarcki módon való öröklését tárta fel a közelmúltban). Darwin az öröklődő változékonyságot tekintette a természetes szelekció forrásának. Thomas Malthus népesedési elmélete ihlette arra a gondolatra, hogy a fajok több utódot hoznak létre, mint amennyit a környezet eltartani képes, ezért bizonyos egyedeknek szükségszerűen el kell pusztulniuk. Darwin szerint a túlélési esély az öröklött sajátságok függvénye, a fittebbek nagyobb sansszal vészelik át a környezeti viszontagságokat, jutnak hozzá a szűkös forrásokhoz és hoznak létre utódokat, mint a kevésbé fittek. Kevesen ismerik, de Darwinnak volt egy másik elmélete is, melyet „Az ember származása és a nemi kiválasztás” című könyvében vezetett be. Ebben a műben a szexuális szelekció mechanizmusát ismerteti, melynek lényege, hogy a szelekció forrása a nemek másik nem egyes sajátságai iránti preferenciája is lehet. Így jött létre pl. a pávakakas díszes tollkoronája, mely a természetes szelekció szemüvegén nézve igencsak hátrányos jelleg.
Jóllehet, az evolúciós gondolat nem volt újdonság, Darwin első műve tette azt világszerte vita tárgyává. Érdekes módon a korabeli angol értelmiség könnyebben elfogadta, hogy a majomtól származunk, mint, hogy a véletlen által létrehozott változatok versenyeznek egymással a túlélésért és a szaporodásért. A történelem nem igazolta e szkepticizmust, Darwin elmélete mára a tudomány egyik legszilárdabb tényévé vált.
Meglepő módon, az evolúciós eszme még a nyugati világban sem általánosan elfogadott. Az Egyesült Államokban óriási tömegek vélik úgy, hogy az evolúció egy hamis elmélet, nem léteztek sem dinók, sem ősemberek, hiszen a Föld mindössze 6000 éves. Az európai kreacionizmus kevésbé dogmatikus, még az egyházi hierarchia csúcsán is elfogadják, hogy a fajok változnak az évmilliók során, csak persze irányítottan. Az isteni beavatkozás mikéntjét illetően változnak az álláspontok. Néhány elvakult filozófust leszámítva, lényegében senki sem hisz a deizmusban, mely szerint Isten megteremtette a világot a működéshez szükséges törvényekkel együtt, majd magára hagyta azt, hiszen egy csupán szemlélődő Teremtőhöz hiába imádkoznánk segítségért, vagy esedeznénk bűneink megbocsátásáért. A széles néptömegek egy napi szinten beavatkozó Mindenhatóban hisznek, s nem firtatják a kérdés tudományos aspektusait.
A kutatók, lévén gondolkodó emberek, szembesülnek saját nézeteikkel is, ezért a közülük hittel rendelkezők rendszerint racionális magyarázatokkal rendelkeznek a témát illetően. Ők általában a tudományterületük által vizsgált objektumok komplexitását hozzák fel okként hitük eredetét illetően, mondván, azok csak úgy spontán nem jöhettek létre, teremtésre volt ehhez szükség. Az a tény, hogy elképzelésük precízen illeszkedik saját kultúrkörük elfogadott eszméinek kereteibe, nem jelenik meg ellentmondásként elméjükben. A tudomány embere nem tagadhatja a tényeket, így az evolúciót sem, ezért pótlólagos feltevésekkel él: a legmegengedőbb elképzelés szerint az evolúció az előemberig a természet saját törvényei szerint haladt, majd egy adott pillanatban az Úr a majomlétű faj agyába helyezte az emberi tudatot. A tudat nem jöhetett létre az evolúció útján, ez ugyanis egy „isteni termék” – vélik a tudomány hívő képviselői.
Sokan ünneplik az evolúciós eszme kreacionizmus részéről való annektálását. Vegyük azonban észre, hogy a „teremtett evolúció tana” szembe megy a darwini elvvel, mely a folyamatok spontán menetén alapul. A kreacionizmus pusztán azért öltötte magára Darwin köpenyét, hogy ködösítse valódi mivoltát a tudomány előtt.
Február 12-ét a Tudományos gondolkodás világnapjának is nevezik
Miért éppen az evolúció elmélet, és nem például a newtoni mechanika, vagy Einstein relativitás elmélete szolgált rá eme elismerésre? Azért, mert a darwini teória fontos társadalmi relevanciával rendelkezik. Érdekes módon, laikus tömegek alakítanak ki szilárd véleményt a világ és az élet keletkezésének és működésének kérdéseiben mindenfajta előképzettség nélkül. A tudomány emberei erős társadalmi nyomást érzékelnek, hogy különös tisztelettel viseltessenek e nézeteket illetően. Mivel autonóm személyiségek nem presszió hatására alakítják ki véleményüket, tudattalanul, saját véleményként asszimiláljuk a tudománytalan elképzelések iránti feltétlen toleranciát.
Jelenleg a tudományos és technológiai forradalom kellős középen élünk. A tudomány már ma jelentősen könnyebbé, biztonságosabbá és érdekesebbé tette az életünket, a közeljövő pedig még nagyobb reményeket ébreszt. Az emberek jelentős része mégis ambivalens módon viszonyul a tudományhoz: miközben élvezik a műszaki/digitális technológiák újdonságait, szkeptikusak, sőt ellenségesek a modern biológia és orvostudomány főbb vívmányaival kapcsolatban, példaként említve a GMO-kat, a gyógyszeripar termékeit, az őssejttechnológiát, a géntechnológiát, és a védőoltásokat. A tudomány és a modern gyógyászat, valamint e területek művelőinek társadalmi megbecsültségét pedig világszerte átható erózió marja, mindeközben az áltudomány üli egyre fényűzőbb torát. Mindezek fő oka, hogy a tudomány egyre bonyolultabbá válik, s egyre kevesebben veszik a fáradtságot még az elemi üzenetek megértésére is. Nagyon sokan alapvető téveszmék fogságában élnek, ami kihat az egyén személyes és társadalmi létére egyaránt. Fontos kérdés, hogy az irracionalizmus jelenkori popularitása egy elbutulási folyamat eredménye, vagy csupán az internet által biztosított megnyilvánulási lehetőségek erősítik a korábban is létező ostobaság hangját.
A tudományos gondolkodás nem egy misztikus dolog. Az ekként gondolkodók tisztelik a tényeket, kritikus szemlélettel nézik a fontos problémákat, és észszerű érvekkel élnek. A logikus gondolkodás persze bizonyos szintű tudást is feltételez. Az oktatási rendszer feladata lenne, hogy biztosítsa e tudást, s azt a készséget, hogy képesek legyünk felülemelkedni ösztönös, érdekek által vezérelt, önigazoló attitűdjeinken, s végre az értelem nyelvén tudjunk egymáshoz szólni. Szemben az irracionalizmus pazarló, gyűlölködő és konspirációkkal terhelt világával, az értelem képes észszerűen működő társadalmakat építeni és közben boldoggá tenni az egyént.
