Legalábbis átmenetileg az unió élére ugrott a magyar gazdaság a friss 5,1 százalékos növekedéssel, amit csak a románok közelítettek meg. Rossz hír viszont, hogy a német gazdaság erősen lassul, már fél százalék alatti a gyarapodás, az előző három hónaphoz képest pedig mínuszban vannak.
A magyar gazdaság meglepetést okozott a ma közölt hazai statisztikai adattal. Az előző negyedévi 5,2 százalék után csak kis mértékben ettől elmaradóan, de a várakozásokon túlteljesítve 5,1 százalékkal nőtt a második három hónapban. Mint írtuk, a kiugró adathoz nagy mértékben járult hozzá a feldolgozóipar jelentős külföldi rendelésállománya, a bérek húzta belső fogyasztás és a költségvetési eszközökkel folyamatosan stimulált építőipar és uniós támogatású beruházások.
Jelentős előnnyel az élen
Az Eurostat is közzétette adatsorát, amelynek élén Magyarország áll (az uniós átlag 1,3 százalék). Nem csak az éves alapú negyedéves, hanem az előző három hónaphoz mért 1,1 százalékos élénküléssel is (az EU-átlag 0,2). Mögöttünk Románia következik 4,6 százalék (a tavalyi második negyedévhez mérve), majd Lengyelország (4,1) és Litvánia (4 százalék) jön.
A nagy EU-gazdaságok erősen felemásan teljesítenek.
A spanyolok egy éve stabilan a 2,5 százalék körüli teljesítménnyel kimászni látszanak a nagy córeszből, a franciák épp a 28-ak átlagát hozták, de harmadik negyedéve javulva. A kormányválsággal és a populista Liga előretörésével küszködő Olaszország beásta magát a nulla növekedésbe, a makacsul erőltetett adóelengedés könnyen süllyedésbe taszíthatja őket. A Brexit árnyékában vergődő brit gazdaság rohamosan gyengül, az előző negyedévhez képest már visszaesésben van.
A németek nem állnak jól
Ami az igazán rossz hír, az Németországból jött. A visszaeső ipari termelési szám után a növekedés is arról tanúskodik, hogy legnagyobb felvevőpiacunk irányt vett a stagnálás felé, sőt, a recesszió sem kizárt. A tavalyi második negyedévhez mérten már csak 0,4 százalékkal bővült a teljesítmény,
az előző három hónaphoz képest pedig már visszaesésben (-0,1 százalék) vannak.
Ezzel a teljesítménnyel Németország a 28-ak alsó dobogójára lépett le. Sőt, ha a szintén ma megismert júniusi ipari termelési számokat nézzük, azt láthatjuk, hogy májushoz képest szinte az egész EU elkeserítő képet fest.
Csak időleges helyezés
A magyar elsőség alighanem pünkösdi királyság. Írország még nem közölte legújabb adatát, az előző negyedévi 6,3 százalék után meglepő lenne, ha nem a legjobb értéket produkálta volna most is. Ami azonban ennél fontosabb, az az, hogy a magyar gazdaság – jelenlegi tudásunk szerint – némi spéttel követi az EU-t, főleg pedig Németországot, és belátható időn belül elsősorban a külpiaci konjunktúra leülése miatt menthetetlenül jelentős tempóvesztést fog elszenvedni. Az egyre jelentősebb mesterséges eszközökkel (csok, lakásszerzési ösztönzés, a termelékenységet messze meghaladó béremelkedés) stimulált belső fogyasztás nem lesz képes ellenállni a termelési oldali visszaesésnek. Vagy csak súlyos egyensúly-megbillenés árán.
Változatlanul 5 százalék felett növekedett a magyar gazdaság a második negyedévben. Ez feljebb nyomja a várható éves adatot, de kérdés, hogy a jól látható külső fékeződés mikor és milyen mértékben ér el hozzánk.
Magyarország bruttó hazai terméke 2019 II. negyedévében a nyers adatok szerint 4,9, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint 5,1 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva. A növekedéshez az ipar, az építőipar és a piaci alapú szolgáltatások járultak hozzá a legnagyobb mértékben – jelentette a KSH.
Az előző negyedéves kiigazított adat 5,2 százalék volt. Vagyis minimálisan csökkent a növekedés üteme, de ez is magasabb érték az elemzők többsége által vártnál. Ezzel minden bizonnyal közelebb kerülhet az 5 százalékhoz a majdani teljes évi növekedés, az elemző becslés eddig 4,5 százalék körüli, kicsit efeletti volt.
A gyarapodáshoz nagy mértékben járul hozzá a feldolgozóipar jelentős külföldi rendelésállománya, a bérek húzta belső fogyasztás és a költségvetési eszközökkel folyamatosan stimulált építőipar és uniós támogatású beruházások (utóbbiak esetében még mindig nagyjából egy a kettőhöz a beérkezett és az előlegként a költségvetésből kifizetett összeg).
A magyar gazdaság felett gyülekező – első körben – importált problémák tehát lassabban érkeznek az előző hónapokban becsültnél. A német ipari termelés jelentős csökkenése egyelőre erősen tompítottan érezteti hatását. Ennek oka az, hogy a nagy ipari, közte autógyártó multik a sokkal olcsóbb magyarországi egységekben igyekeznek fenntartani a termelés szintjét.
Ugyancsak ma a korábbiaktól lényegesen elmaradó ipari termelési adat érkezett Kínából, ami az ottani növekedési kilátások romlására utalnak. A nem csituló amerikai-kínai kereskedelmi háború se kecsegtet sok jóval.
Hazatérve, ezek a tendenciák felvetik a növekedés-béremelkedés-belső fogyasztás eddigi magas szintje fenntarthatóságának kérdését.
A politikától már régen visszavonult lelkész után lányát, a Momentum politikusát gyanúsították meg névtelen forrásból a kormánysajtóban szexuális zaklatással. Donáth Anna tételesen cáfol és perel.
Egyre élesebben „fordul rá” a Momentumra a kormánysajtó. Több orgánumában jelent meg – névtelen szerzőtől és névtelen forrásból – az, hogy a két évvel ezelőtti Sziget idején szexuálisan zaklatott egy diáklányt (!).
Donáth Anna Momentum-alelnök és európai parlamenti képviselő Facebook-bejegyzésben azt írja, hogy semmi se igaz a propaganda fantáziálásából. „Elolvasva a történetet kijelentem, hogy semmi nem igaz az ott leírt cselekményből. Bárki is vagy te, aki ezt írtad rólam,
nézz a lányod vagy az édesanyád szemébe, és képzeld el, hogy róluk írnak ilyet.
Képzeld el, hogy az állami propagandagép őket veszi célba. Ilyen rendszert építesz a hazug írásaiddal” – fogalmazott.
Ezután pontokba szedve tételesen cáfolta, hogy ott, akkor (és egyáltalán) megtörténhetett ilyen. És éppen most, friss házasként, nászútra készülődve érte őt a támadás. „A leírt szónak súlya van, azért vállalni kell a felelősséget. Ezért be fogom perelni a hamis történettel előálló propagandalapokat. Látni fogjuk, amint megszégyenülten állnak a bíróság előtt, válaszok nélkül, tények nélkül, valami homályos kitalációt védelmezve” – írta a politikus.
„Végig fogom csinálni, és fizetni fognak a hazugságért.”
Már a múlt héten az a gyanú fogalmazódott meg, hogy Donáth Anna a tényleges célpont, amikor édesapját, az evangélikus lelkészt vádolta meg – szintén több sajtótermékben – egy névtelen valaki azzal, hogy – ugyanott, ahol lánya tette volna – az általa vezetett békásmegyeri szeretetházban kényszerítette szexuálisan. A nő feljelentésére rendőrségi nyomozás indult, de
a lelkészt még csak ki se hallgatták,
hangzott el az RTL Híradóban.
Donáth László, aki 1994-től pártonkívüliként az MSZP parlamenti képviselője volt, 2010-ben visszavonult a politikától. Egy hete egyértelműen olyan politikai lejárató kampányról beszélt, amelynek valódi célpontja lánya.
Minden törekvés ellenére nem csillapul a forgalomban lévő készpénz mennyisége, júliusban 6233 milliárd forint volt. Ami persze érthető a tranzakciós adó megszüntetésének visszavonása láttán. Ezen a szuperállampapír se segít a jelek szerint.
Bármi történhet, az ország ragaszkodik a készpénzhez, a vásárlások számának több, mint 80, értékének kétharmada változatlanul készpénzben bonyolódik (a kártyát használók is vegyesen fizetnek). Ezért nem is csoda, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ma nyilvánosságra hozott statisztikája szerint júliusban 6233 milliárd forint készpénz volt forgalomban, ami egy hónap alatt 20 milliárd növekedés. Két évvel ezelőtt még 4800 milliárd alatt volt a kápé mennyisége. Jelenleg nagyjából 4500 milliárdra rúghat a lakosság kezében lévő pénz mondta a múlt héten Gion Nándor PM-államtitkár.
Vagyis annak dacára is jó harminc százalékkal nőtt a készpénzforgalom, hogy időközben folyamatosan nő a kártyaelfogadó helyek száma.
Utóbbiaké már 145 ezer, három éve még csak 102 ezer volt. Ami azonban azt jelenti, hogy a nagy áruházak összes pénztárában van leolvasókészülék, a kis boltok igen nagy részében viszont egy sincs.
Ezen a helyzeten nem segít, hogy a parlament tavasszal megpuccsolta a Pénzügyminisztériumot, amely alacsony összegű átalánnyal váltotta volna fel a tranzakciós adót, de ez végül maradt úgy, ahogyan volt, továbbra is lehetővő téve a havi kétszeri ingyenes pénzfelvételt. A Magyar Bankszövetség osztja azt a véleményt, hogy az adóból származó bevételnél több lenne az állami haszon, ha a fizetések mind nagyobb része kerülne elektronikus útra. Például a növekvő készpénz nyomtatása, szállítása, őrzése, kezelése évente 450 milliárdba kerül.
Az se változott, hogy a bankok láthatatlan kamatot fizetnek, mostanra viszont az infláció is eszi a pénz értékét. Az otthon tartott bankókkal legalább a kezelési költség megspórolható.
A (főként a lakosság) kezében lévő kápé mennyisége annak tükrében is sokat mondó, hogy éppen e hatalmas összeg megcsapolását tűzte ki célul az Államadósság-kezelő Központ, amikor június elején bevezette a Magyar Állampapír (MÁP) Pluszt, amelynek attraktív, 5 év alatt 27 százalékot meghaladó, éves átlagban csaknem 5 százalékos kamata verhetetlen.
Ebből augusztus elejéig csaknem 1500 milliárdot vásárolt a lakosság, igaz, ennek nagyjából fele más állampapírokból származik, de sokat áramoltatnak át például befektetési alapokból is.
Egy fiatal lányt és a segítségére siető idős férfit vertek agyba-főbe egy vidéki bulin, mert szivárványszínű táska volt nála. Boglárka a Facebookon osztotta meg a neonáci támadás történetét.
A fiatal lány csak egy jót akart bulizni elszabadulva a fővárosból, amikor a nála lévő szivárványszínű díszítésű táska miatt rárontottak. Megütötték, majd barátjának az ő segítségére siető rokonát is összeverték. Itt átadjuk a szót Kurucz Boglárkának, aki a Facebookon írta meg történetet. (Csak a nyelvhelyességi javításokat végeztük el.)
Nem vallomás, csak egy táska
„Egy divatcikk, egy unásig ismételt válasz, hogy nem kérek nejlonszatyrot, köszönöm, itt a textiltáskám. Egyedi, védem vele a környezetem és anyukám is szereti, mert strapabíróbb, mint egy nejlon. Hogy mi a baj vele? A színe, mert a szivárvány összes színe benne van, mert divat, mert támogatás, mert esélyegyenlőség. Nekem ez, másnak vallomás arról, hogy más vagyok, hogy kibújok a szekrényből, nyíltan vállalom a gyűlöletet és megvetést, itt vagyok, ide üssetek!
Én nem ezt az üzenetet akartam közvetíteni,
csupán olyan akartam lenni, mint a többi ember, mindenki, aki hordja ezt a táskát, mert szimplán megtetszett neki.
Szórakozni akartam, jól érezni magam egy buliban, ha már egy időre vidékre menekültem a főváros zajából.
És jönnek a neonácik
Ahogy táncoltam egy barátommal a sátorban, egyszer csak megjelent hátunk mögött egy ember. Nagydarab, kopasz férfi,
afféle hazafias kopasz. Rasszista és antiszemita, de még hozzá homofób is.
Felkapta a táskám és az arcomba tolta, fennhangon kezdett érdeklődni, mégis mi az, amit a kezében tart. Táska – feleltem értetlenül, csak arra tudtam gondolni, hogy részeg lehet, persze ez sem állt messze az igazságtól.
Ezután finoman megpróbáltam elvenni tőle, de rángatni kezdett vele együtt, majd egyre hangosabban kezdett üvöltözni velem, trágár kifejezésekkel illetett és felismerve a szivárványt, arra következtetett, hogy leszbikus vagyok. Megijedtem és gondolkodás nélkül leöntöttem őt, de ettől csak még jobban elborult az agya.
A következő pillanatban lendítette az öklét és arcomba vágott vele.
A szombati kellemes este rémálomba fordult át, az orromból eleredt a vér, az arcom felszakadt, szemem alatt pedig elkezdett növekedni egy monokli.
Forrás: Facebook
Barátom nagyszülei rohantak a segítségemre, papája vált a következő célponttá.
Akkora ütést kapott, hogy elterült a földön, és mikor védtelenné vált, ütni és rúgni kezdték őt a kopasz és egy hű társa.
Nem kaptunk segítséget, míg nem kezdett túl késő lenni, attól féltem, ha ő nem jön, engem vernek agyon, ha pár értelmes ember nem száll be, akkor a nagypapát, aki engem védett. A barátom kis híján sokkot kapott, engem mentő vitt kórházba.
Megmentőmnek eltört a járomcsontja, szemünk alatt lila duzzanat éktelenkedik, testünk több pontján foltok, amiket az ütések és rúgások okoztak.
Ilyen világban élünk
Mondhatni olcsón megúsztuk, de csak az idő a megmondhatója, mikor tesszük túl magunkat lelkileg is a történteken.
Nem hiszem azt, hogy megérdemeltem ezt a bánásmódot, csak mert hatszínű volt a táskám és ez neki nem tetszett. Ha olyan világban élünk, ahol egy felnőtt férfiember megüt egy lányt és egy hatvanas öreget, csak hogy megmutassa, hogy mennyivel többet ér az ő értékrendje, akkor miért az a legnagyobb problémánk, hogy valaki magában utálkozik? Ha nem fogadtathatjuk el magunkat mindenkivel, az nem kudarc. Ha gyűlölet, támadás és bántalmazás áldozataivá válunk olyasmi miatt, ami ellen nem tehetünk, az viszont nem tűr elfogadást.”
Javult az EU imázsa a magyarok szemében a kormányzati gyalázkodás dacára, és hiszünk jövőjében is. Az euró támogatottsága viszonylag magas és elsöprő többség EU-állampolgárnak tartja magát. Menekültügyben is reális a magyar közvélemény – a felmérésben.
Az európaiak optimistán tekintenek az EU helyzetére, öt éve nem volt ilyen pozitív a felmérés eredménye – áll az Európai Bizottság számára készült friss Eurobarometer felmérésről készült közleményben. A részletadatok láttán azt tehetjük hozzá ehhez, hogy
mi, magyarok szeretjük az Európai Uniót.
Az új Eurobarométer felmérés eredményeiből az derül ki, hogy a polgárok a gazdaságtól a demokrácia helyzetéig minden területen jóval nagyobb arányban tekintenek pozitívan az Európai Unióra. A 2014. júniusi felmérés óta most születtek a legjobb Eurobarométer-eredmények.
A felmérést az európai választásokat követően, 2019. június 7. és július 1. között végezték a 28 uniós tagállamban, valamint az öt tagjelölt országban 27 464 fő megkérdezésével. Magyarországon 1038 embernél jártak.
A főbb megállapítások közül kiemelhető, hogy az euró még soha nem élvezett ilyen nagy támogatást, az éghajlatváltozás pedig uniós szinten a polgárokat foglalkoztató második legfontosabb kérdéssé lépett elő, míg az első a bevándorlás maradt.
Bízunk az EU-ban
Az EU-ba vetett bizalom utoljára 2014-ben állt ilyen magas szinten, és továbbra is meghaladja a nemzeti kormányok vagy parlamentek iránti bizalmat.
A legutóbbi, 2018. őszi Eurobarométer felmérés óta 23 uniós tagállamban nőtt azok aránya, akik pozitívan vélekednek az EU-ról, az átlag 45 százalék. A legszembetűnőbb ez a növekedés Cipruson (47, +11), Magyarországon (52, +9), Görögországban (33, +8), Romániában (60, +8) és Portugáliában (60, +7). Vagyis
a folyamatos hazai gyalázkodó ellenpropaganda dacára hazánk fiai szemében jelentősen nőtt a közösségbe vetett bizalom.
Javult az unió imázsa
Külön rákérdeztek az EU imázsára is. Ez is javult az elmúlt években: 2018 ősze óta kettő, 2014 tavaszához képest pedig tíz százalékpont növekedés volt megfigyelhető, így a pozitív vélemények aránya az elmúlt 10 évben tapasztalt legmagasabb szintre emelkedett, az átlag 45 százalék.
Forrás: Európai Bizottság
Itt három lehetőség (pozitív, semleges, negatív) közül választhattak. Semlegesen a válaszadók 37 százaléka (2018 őszéhez képest +1 százalékpont), negatívan pedig kevesebb mint egyötödük (17, -3 százalékpont) vélekedik az EU-ról, ez utóbbiak aránya tíz éve nem volt ilyen alacsony.
Magyarországon 52 százalék szemében pozitív a kép, ami plusz 9 pont tavalyhoz képest,
semleges 37, mínusz 1, rossz 11, jelentősen, 8 ponttal kevesebb. Egy tavaly év végi felmérés (Publicus) szerint 68 százalék ma is belépne az EU-ba.
Pozitív jövőkép
Az európaiak többsége optimista az EU jövőjéről (61 százalék, +3 százalékpont), és csupán 34 százalékuk (-3 százalékpont) borúlátó. Magyarország a középmezőnyben van 68 százalékkal, és jóval az átlag alatti (28 százalék) a pesszimisták aránya.
Forrás: Európai Bizottság
Nem meglepő az Egyesült Királyság (47) véleménye a Brexit körüli huzavona közepette és a kiszakadási népszavazás után. Meglepő viszont a franciák borúlátása (50 százalék a korábbi 45 után).
Szeretik az eurót, jól áll a gazdaság
Jó hír az européereknek, hogy rekordszinten az euró támogatottsága is. A gazdasági és monetáris unió és az euró támogatottsága új rekordot ért el, miután az euróövezetben a válaszadók több mint háromnegyede (76 százalék, +1 százalékpont; 2014 tavasza óta +9 százalékpont) nyilatkozott úgy, hogy pozitívan vélekedik az unió közös valutájáról.
Az EU egészét tekintve az euró támogatottsága stabilan 62 százalékon áll. Magyarországon az átlag alatti az érték (57 százalék), aminél korábban – nem feltétlenül uniós tudakozódásban – mértek már többet is (tavaly májusban az EU még 59 százalékot mért, igaz, idén júniusban pedig 66 százalékot). A közös valuta értékét persze igazán azok érzik, akik ezt használják, ahogyan az a grafikán is látszik.
Forrás: Európai Bizottság
Több, mint egy éve egyre hangosabb a magyar kormány válságot jövendölő kommunikációja.
Nos, ez – eddig – nem győzte meg a magyarokat, akik a második legnagyobb arányban (72 százalék) teljesen jónak látják az EU gazdaságát,
és csak 22 százalék tartja rossznak. Ez ráadásul tavaly ősz óta plusz 7, illetve mínusz hét százalékpont változás.
Uniós állampolgárok vagyunk
Arról is tudakozódtak, hogy uniós állampolgárnak tartják-e magukat a tagországokban élők. Az erre adott válaszok (84 százalék teljesen, 26 egyáltalán nem) nem csak az uniós átlagnál (73, illetve 26) sokkal jobb, hanem
élesen ellentétben áll a kormányzat bezárkózó, a „nemzetek Európáját” hirdető álláspontjával és konfliktuskereső gyakorlatával.
Uniószerte a szabad mozgást, munkavállalást és letelepedést tekintik az EU legfőbb vívmányának. Nálunk a 83 százalék még az uniós átlagot (81) is meghaladja. Meglepő viszont, hogy mennyire alulértékelt (vagy nem megtapasztalt) a határok nélküli utazás előnye. A magyarok mindössze 42 százaléka mondta, hogy részesült ebben a vívmányban (az EU-átlag 56 százalék). Valószínűleg a sokak számára elérhetetlen külföldi utazás állhat a háttérben, mert az EU-n belüli olcsóbb mobilozás előnyére hazánkból mindössze 38 százalék helyeslés érkezett.
Problémák itt és ott
Sokat mondó az válaszsor, amelyet a legfontosabb kérdéseket firtató kérdésekre adtak az emberek.
Az EU-ban egyre fontosabb szerepet kap az éghajlatváltozás és a környezetvédelem,
de uniós szinten továbbra is a bevándorlás aggasztja a leginkább a polgárokat – még az erőteljes (2018 ősze óta 6 százalékpontos) csökkenés után is a válaszadók 34 százaléka ezt jelölte meg első helyen. Az éghajlatváltozás, amely 2018 őszén még az ötödik helyen állt, mára a második legfontosabb kérdéssé lépett elő egy erőteljes (6 százalékpontos) növekedés után.
Amikor a magyarokat kérdezték, tőlük is kétféle választ vártak. Az egyik az, hogy saját országukban, a másik pedig hogy az EU-ban melyek a legégetőbb problémák. Honfitársaink meglepő realitásérzékről tettek tanúbizonyságot annak ellenére, hogy mindent elönt a pozitív és a negatív propaganda.
A magyarok szerint mindennél messze legnagyobb baj az egészségi és szociális biztonsággal van: 45 százalék, a 21 százalékos EU-átlaggal szemben.
Ezt követi az infláció, megélhetési költségek (32 százalék, a 28-ak átlagában ez 21).
A bevándorlás csak a harmadik legfontosabb kérdés (megosztva a nyugdíjüggyel). Ezt 17 százalékban jelölték meg hazánk legfontosabb kérdéseként (miként a többi országban is saját magukra nézve). Az EU egésze számára ez 49 százalékban fontos kérdés a magyarok szerint, a 28-ak átlaga ebben 34 százalék. A terrorizmus nálunk a sor alján van szinte azonos (5, illetve 6 százalékkal) a saját országnak és az EU-nak fontos kérdésként. Ugyanez 23, és 18 százalék, amikor a közösséget érintően kérdezték a magyarokat és a többi országban élőket.
Sokan figyelmeztetnek arra, hogy nem lesz jó vége a versenyképesség szempontjából (se) annak, hogy irányítottan, valódi verseny nélkül nyerik a megbízásokat a politikai kedvencek. Korrupciókutatók után itt egy újabb elemzése az uram-bátyám világ árának.
Nincs nap, hogy ne érkezzen hír arról, éppen hol és milyen állami megbízást nyer el a felcsúti zseni, a nemzeti vej vagy a kötélbarát (és a körülöttük csoportosuló kör). Ezek piactorzító hatásáról, például a törvényszerű drágulásról szól a 20 ezer építőipari közbeszerzést vizsgáló elemzés a Korrupciókutató Központ Budapest részéről, amely arra lyukad ki, hogy átlagosan 21 százalékkal voltak olcsóbbak a valódi versenyben elnyert megbízások.
A sima korrupciótól a jövővásárlásig
Mostanában pedig azt láthatjuk, hogy ezek az érdekeltségek egyre másra veszik be magukat stratégiai ágazatokba úgy, hogy magántulajdonú (esetleg külföldi) cégeket vásárolnak fel. Olykor súlyos kétségeket ébresztve aziránt, hogy egy multinacionális cég valóban üzleti megfontolás miatt válik meg a jelen és főleg a jövő ágazatában ténykedő leányától, amikor a teljes informatikai profilt átengedi Mészárosnak.
Ezzel a kérdéssel foglalkozik, igaz, nem magyar indíttatásból, hanem Olaszország példáján egy amerikai tudóspáros tanulmánya, amelyet a Defacto blog foglalt össze (és tett közérthetővé).
Haverok vagy érdemek?
A munka azt a kérdést járta körbe, hogy melyek a sikeres országok. Azok, amelyekben az előre jutásban a kapcsolatoknak van inkább nagy szerepük, mint a tudásnak és szorgalomnak, vagy amelyekben ez a rátermettségtől, hozzáértéstől és szorgalomtól függ. Más szóval a meritokratikus, az érdemeken alapuló vagy az uram-bátyám társadalmak (a haveri kapitalizmus – crony capitalism) jutnak-e messzebbre.
A szerzőket tehát Olaszország példája gondolkoztatta el. Az olasz gazdaság a világháború után nagyon gyorsan növekedett. Az olasz egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) a 80-as évek végére elérte Németországét. A 90-es években, és különösen az ezredforduló körül azonban a fejlődés megtorpant és Olaszország egyre inkább lemaradt Európa sikeresebb országai mellől.
Az ábra a termelékenységet hasonlítja össze. Azt, hogy egy óra alatt mekkora értéket (GDP-t) állít elő egy ország.
Forrás: De facto
Az látható, hogy 2017-re minden ledolgozott munkaóra több, mint 60 dollárral növelte a GDP-t Németországban és kevesebb, mint 48 dollárral Olaszországban. Ez a különbség megmutatja, hogy Németországban a munkavégzés mennyivel hatékonyabb a fejlettebb technológiáknak és a jobb szervezésnek köszönhetően (is).
Magyarország, valamint a maradék visegrádiak (Szlovákia, Lengyelország és Csehország) átlagos termelékenységének változása is látható. Ahogyan Olaszország Németországhoz képest, úgy
Magyarország is egyre jobban leszakadt a régióban
az elmúlt 25 évben. Míg a 90-es évek közepén a szlovák és a lengyel gazdaság is fejletlenebb volt, mára Magyarország lett a régió sereghajtója.
Úgy, tegyük hozzá, hogy 2010-ig relatív leszakadást szenvedtünk el, a trendvonal emelkedő volt, csak a többieké meredekebb, 2010 után viszont a magyar érték stagnált, a V3-ak elhúztak. (A De facto nem vizsgálja az ábrán a Magyarország esetében látható kis mértékű felfelé ívelést a görbe végén. Mi csak sejtjük, hogy a versenyképességi felmérésekben 2010 után megállapított folyamatos lecsúszást némileg ellensúlyozták a felpörgő nagy értékű nyugati beruházások, amelyek összeszerelő-üzem jellegükkel együtt is felfelé húzták a gazdaság hatékonyságát.)
A folyamatos lecsúszás
Az amerikai szerzők rámutattak arra, hogy ebben az időszakban a világgazdaság átalakulására nagy hatással volt az információ-technológiai (it) forradalom. Mi van, ha a meritokrácia különösen fontos a nagy átalakulások idején? Lehetséges, hogy ebben az átalakulásban teljesítettek jobban azok az országok, ahol a legtehetségesebbek, és nem a legjobb kapcsolatokkal rendelkezők voltak vezető pozícióban?
Ennek eldöntésére egy nagy mintás nemzetközi felmérés segítségével konstruáltak egy mutatót, amellyel össze tudták hasonlítani, mennyire voltak fontosak a képességek az előre jutáshoz a 18 vizsgált országban az elmúlt 20 év alatt.
A grafika azt szemlélteti, hogyan alakult ez a mutató Németországban, Olaszországban, és a visegrádi országokban az elmúlt évtizedben.
Forrás: De facto
Nem meglepő, hogy a mutató szerint az egész időszakban Németország a legmeritokratikusabb. Talán valamivel meglepőbb, hogy e mutató szerint Olaszország rosszabb, mint bármelyik visegrádi ország. Sajnos, az ábra azt is jól illusztrálja, hogy Magyarország a többi visegrádi ország alatt teljesít ebben a mutatóban (is), és egyre közelebb kerül az olasz szinthez.
Az it-szektor a lakmuszpapír
A szerzők statisztikai módszerekkel azt is összehasonlították, hogy a vizsgált 18 gazdaság szektorának termelékenységnövekedésében mekkora szerepe volt az it-forradalomnak 1995 és 2006 között. Az eredmények azt mutatják, hogy
a kevésbé meritokratikus országok fejlődésében a különbség éppen azokban a szektorokban a legnagyobb, amelyekben az új technológiának a legfontosabb a szerepe.
Úgy tűnik tehát, hogy a technológiai forradalom gyümölcseinek learatásában különösen fontosnak bizonyult, hogy a vállalatok élén a rátermettségük alapján kiválasztott vezetők álljanak. (És akkor ismételjük meg, hogy Magyarországon a Mészáros-féle 4iG nem csak a nem mellesleg német távközlési óriás informatikai cégét veszi meg, hanem azóta már több, egyenként is milliárdos közpénzes megbízásokat kapott.)
Igazságtalan és demoralizáló, de kit érdekel?
Egy társadalom, ahol a kapcsolatok többet érnek a tudásnál és a szorgalomnál, igazságtalan és demoralizáló – vonja le a következtetés a De facto. Ráadásul a legújabb kutatásokból kiderül, hogy ez nem csak a közhangulatnak, hanem az ország alkalmazkodóképességének, és így a gazdasági növekedésnek is árt.
Tehát a magyar politikai és gazdasági elitnek már csak ezért is arra kéne törekednie, hogy az uram-bátyám világ helyét egy meritokratikusabb kultúra vegye át Magyarországon. Azt mi tesszük hozzá: ennek realitása jelenleg igen csekélynek látszik. Különösen annak fényében, hogy az érdemeken alapuló felfogást otthon előre helyező országok politikai és gazdasági döntéshozói másutt inkább az üzleti lehetőséget látják a haveri kapitalizmusban.
Diplomáciai nyelvezetben tisztelettel beszél a kormány a muszlimokról, a hivatalos kommunikációban durván fogalmaz. Ennek nyomán mára a magyar közvéleményben erősebb az iszlámellenesség a hagyományos antiszemitizmusnál és cigányellenességnél, s ebben összeért a populista jobboldal és a szélsőjobb.
Az idegengyűlölet a magyar közvéleményben magasabb, mint a posztszocialista blokk legtöbbjében, és a közvéleményben pár év alatt erősebb lett a muszlimutálat, mint a cigányellenesség és az antiszemitizmus. Ez a két fontos megállapítás emelhető ki a tíz országra kiterjedően vizsgált folyamatokat, a muszlimok Nyugaton és az új populisták felemelkedését elemző kutatásból. A Brooking Institution koordinálásában a magyarországi jelentést készítő Political Capital (PA) vett részt.
Hazai összefoglalójukban a PA-ban hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi kutatás célja volt a jobboldali populizmus iszlámhoz és muszlimokhoz fűződő kapcsolatának feltérképezésén keresztül vizsgálni a jobboldali populista mozgalom megerősödését. E kapcsolat elemzése közelebb vihet jobban megérteni olyan fogalmakat, mint a nemzeti identitás, az államiság, az állampolgárság, valamint a többség és a kisebbségek viszonya.
A korszak meghatározó témája
A kutatás arra a jelenségre épül, hogy a muszlimokat és az iszlámot övező társadalmi viták a kulturális választóvonalakra és identitáskérdésekre fókuszáló politizálás egyik fő hajtóerejévé váltak. Ez lett a populista korszak egyik legmeghatározóbb témája,
amelyet egyaránt a zászlajukra tűztek jobboldali populisták és a szélsőjobb.
A magyar tanulmányban egyebek közt történeti áttekintést adtak a 90-es évektől kezdődően a hazai jobb-szélsőjobb (át)alakulásáról és felemelkedéséről, a jobboldali politikai térfél átrendeződéséről a migrációs téma felszínre kerülése óta. Foglalkoztak azzal is, milyen víziók vannak az identitásról és az ideológiai hovatartozásról, és milyen Európa-kép él.
Teljes Fidesz-uralom a nyilvánosságban, a közbeszédben
A tanulmányban ismertetik a 2010 után létrejött „szuperkétharmados” berendezkedést, amelyben a Fidesz olyan politikai rendszert hozott létre, amely teljes mértékben az ő politikai érdekeire lett szabva, és amely biztosítja, hogy
a párt teljes ellenőrzés alatt tudja tartani a politikai folyamatokat és a közbeszédet.
Ennek sorában a politikai versenyt és pluralizmust kiüresítették azok a szabályok, amelyek kizárólag és tudatosan a kormánypártnak kedveznek, míg az ellenzéki pártokat hátrányos helyzetbe hozzák, a független szereplőket pedig igyekeznek elhallgattatni.
Ennek a dominanciának része, hogy a Fidesz 2015 óta uralja a migrációval kapcsolatos magyarországi közbeszédet. Ez két pillérre támaszkodik: a magyar társadalomban korábban is létezett a migrációval szemben félelem (csakúgy, mint térségben), másrészt a Fidesz létrehozta a közbeszéd feletti kontrollt.
Ennek érdekében
a médiát szinte teljesen uralja a Fidesz,
amelyen keresztül lehet folytatni a masszív propagandakampányokat, amelyek gyűlöletkeltő retorikán, összeesküvés-elméleteken és dezinformáción alapulnak.
Összeért a szélsőjobb és a populista jobboldal
Fontos megállapítás, hogy az ideológiában és a politikai magyarázatokban sok átfedés mutatkozik a populista jobb és a szélsőjobb között.
A domináns szövegezés mindkettejük esetében ugyanazon a három alappilléren
nyugszik: a nacionalizmuson, a migráció biztonságiasításán (amelynek központi eleme a civilizációk és vallások közötti háború víziója), valamint a liberalizmus- és rendszerellenességen.
A szélsőjobboldal és a populista jobboldal kétfrontos háborút folytat:
védik a „keresztény értékeket” az „iszlámizáció” elleni küzdelemmel, és védik a hagyományos értékeket a liberális, „1968 után ” ideológiákkal szemben.
Mind a populista jobboldalra, mind a szélsőjobboldalra jellemző, hogy összeesküvés-elméletekkel magyaráz politikai eseményeket, ellenségképet gerjeszt és félelmet kelt társadalmi csoportokkal szemben.
Alig pár év alatt épült be a közbeszédbe az iszlám
Rámutatnak arra, hogy 2015 előtt kifejezetten az iszlám nem volt jelen a magyarországi közbeszédben, azóta viszont ez a téma főként a „keresztény Nyugat” és a muszlim világ közötti kulturális háború összefüggésébe helyeződött. Mind a Fidesz, mind a szélsőjobboldali szervezetek körül levő interjúalanyok azt hangsúlyozták, hogy a kapcsolat a nyugati világ és a muszlim világ között legalábbis ellentmondásos, de még inkább problémás.
Az alapvető értékekben mutatkozó eltérések szerintük nagyon súlyosak, sőt, akár teljesen összeegyeztethetetlenek egymással. Ezzel magyarázzák azt, hogy a muszlim közösségek nem tudnak hatékonyan integrálódni a nyugati társadalmakba, miközben az ennek ellentmondó,
a sikeres integrációs példákat figyelmen kívül hagyják.
Vaskos kettős beszéd
Az interjúk felszínre hozták azt a máshonnan jól ismert jelenséget, hogy sok populista és szélsőjobboldali alapvetően nem ellenséges az iszlámmal mindaddig, amíg az „Európán kívül van”. Néhány szélsőjobboldali kifejezetten tisztelettel viseltet az iszlám iránt, de csak annak hagyományos környezetében és közösségében.
Ezzel összefüggésben a Fidesz iszlámmal és muszlimokkal kapcsolatos kommunikációját a kettős beszéd jellemzi. A hivatalos kommunikációban a Fidesz élesen, negatív szövegösszefüggésben beszél az iszlámról és a muszlimokról, de a kormánytisztviselők, beleértve a miniszterelnököt, elismerően beszélnek róluk a különböző diplomáciai eseményeken.
A kormány folyamatos migrációellenes kampányainak következtében a 2015 előtt jelentéktelen
arab- és muszlimelleneség mára erősebb lett, mint a Magyarországon hagyományosan jelen lévő cigányellenesség és antiszemitizmus.
Mind a magyar szélsőjobb, mind a populista jobb Magyarországot etnikailag homogén és dominánsan keresztény vallású országnak tekinti, a nemzethez tartozás pedig a közös nyelven, kultúrán és értékeken alapszik.
Bő tíz év múlva 450 ezer elektromos autó és 45 ezer töltőpont lehet az országban az elektromobilitási stratégia kiötlői szerint, bár ezt ők se gondolják komolyan. Jelenleg mintegy nyolcezer autót 580 töltő szolgál ki. Rossz hír a hibrideseknek, hogy megszüntetnék zöld rendszámukat.
Elsődleges nemzetgazdasági érdek, hogy Magyarország csatlakozzon az elektromos autózás által keltett fejlesztésekhez, és élenjáró lehessen az innovatív technológiák bevezetésében és elterjesztésében. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) ennek érdekében és a klímavédelmi célokkal összhangban végezte el a 2015-ben elfogadott Jedlik Ányos Terv felülvizsgálatát – olvasható a kormány közleményében.
Hátrább az agarakkal
A nagy szabású Hazai Elektromobilitási Stratégia nevű előterjesztést az Innovációs és Technológiai Minisztérium készítette. Bátor tervet vázol fel, bár a szerintük is
reálisabb számok sokkal visszafogottabbak, heted-nyolcadnyiak.
A közleményben az olvasható, hogy 2030-ra 450 ezer elektromos jármű közlekedhet a hazai utakon, amelyek kényelmes használatát országszerte 45 ezer elektromos töltő segítheti. A közzétett táblázat alapján azonban ennél sokkal kevesebb elektromos autó és busz elterjedése valószínűsíthető.
Forrás: ITM
Annak fényében érdemes a legóvatosabb prognózist komolyan venni, hogy a Belügyminisztérium nyilvántartása alapján 2018. október 31-ig zöld rendszámból 8482 darabot adtak ki, ami 7401 forgalomba helyezett jármű (az ezerdarabos különbség okát nem fejtik ki). Ezeket 580 töltő szolgálta ki.
Damoklész kardja a gyártók felett
Pedig az idő sürget. Az Európai Unió szoros határidőt fogadott el. Ugyancsak 2030-ra az újonnan gyártott autóknál 35 százalékos, a könnyű haszongépjárműveknél pedig 30 százalékos széndioxid-kibocsátás-csökkentést ír elő a járműiparnak a 2021-es szinthez képest. Ez gyártói modellpalettánkénti összesített csökkenés lesz. Az elmúlt években a legnépszerűbbek a nagyobb méretű SUV-ok, ezek magasabb károsanyag-kibocsátását a villamos meghajtás erőltetésével képesek ellensúlyozni a gyártók. Ha nem teszik, horribilis büntetés vár rájuk.
Sokat markolnának
Az elektromobilitási stratégia kilenc pontban határozta meg a legfontosabb célkitűzéseket, szinte minden területre kiterjedően:
a piacmodell részletes kialakítása,
a töltőinfrastruktúra fejlesztése,
az elektromos járművek vásárlásának támogatása,
a kormányzati és önkormányzati töltőállomás-telepítés és autóflotta-bővítés,
a közösségi közlekedés dekarbonizációja,
az önkormányzati energiatermelés és okoshálózati megoldás,
a lokális okoshálózatok országos sztenderdjeinek fejlesztése,
a töltési energia költségcsökkentési lehetőségeinek kihasználása és
az elektromobilitás társadalmasítása.
Valódi és alibizöldek
Elektromos gépkocsinak két kategória minősül: a tisztán elektromos (BEV), a belsőégésű motorral kombinált külső töltésű hibrid elektromos (plug-in hibrid), amelynek elektromos üzemben hatótávolsága legalább 25 km (PHEV), és ennek altípusa, a kiterjesztett hatótávolságú (!) EREV, amely villamos üzemmódban legalább 50 km-t képes megtenni.
Ezek a hibridek azonban legfeljebb papíron zöldek.
A két tonna körüli monstrumok villamos meghajtási teljesítménye csekély, hatótávolságuk elhanyagolható. Ezeket a kocsikat lényegében folyamatosan a belsőégésű motorral hajtják, és a jómódúak autói.
Ezt támasztják alá a darabszámok is. A tisztán elektromos BEV-ekből 3213-at helyeztek forgalomba, a „sima” hibridekből 2149-et, a megnövelt hatótávolságúakból 2020-at. ( Az értékesítés azonban folyamatosan növekszik a BEV-ek javára.)
Az eladott új elektromos autók piaci részesedésének alakulását mutatja az alábbi ábra.
Forrás: ITM
Ebben is roncslerakat leszünk?
Az se túlságosan kedvező, hogy az ezekbe a kategóriákba tartozó autók többsége (4179) használt import, újonnan értékesített 3222 darab. Ez azt jelenti, hogy egy csomó olyan e-kocsi kerül hozzánk szürkeimportban, amelyek akkumulátorainak kapacitáscsökkenése eléri vagy megközelíti a kritikus szintet. Hasonlóan a tízezer-számra beözönlő „kohószökevény” öreg dízelekhez. A koncepció ezért javasolja is a használtimport korlátozását.
A zöld rendszámok egy része ugrik
A négy évvel ezelőtt kezdődött program egy sor kedvezményt nyújt a zöld rendszámra érdemesített autók fenntartóinak. Nem kell regisztrációs adót, súlyadót, cégautóadót fizetniük, adómentes a tulajdonjog megszerzése, eddig 38 önkormányzat (köztük a budapesti kerületek) területén ingyenes a parkolás. Mindenekelőtt pedig a vásárláshoz másfél-milliós vissza nem térítendő támogatás jár.
Ebben azonban alapos változás várható. Az alibi-zöld autók támogatásának társadalmi elutasítása eléggé kézzelfogható. Ezért cseppet se csoda, hogy az ITM azt javasolja, ezeknek a magas károsanyag-kibocsátású, nagy tömegű hibrid hajtású járművek számára legkésőbb 2025-ig szüntessék meg a zöld rendszámot.
Megvalósulhat a Budapest feletti tényleges éjszakai repülési tilalom, kivételekkel. Az ezt megszegő társaságok ezer euró büntetést fizethetnek. A kormány megpróbálja kizeccölni a reptér-üzemeltetőt.
„Gyakorlatilag nullára” csökkentenék a főváros feletti éjszakai repülőforgalmat éjfél és reggel öt óra között – ezzel kommentálta a közeljövőben hatályba lépő intézkedéseket Tarlós István főpolgármester, balján Palkovics László innovációs és technológiai miniszterrel. Elvileg eddig is így volt, azzal, hogy hat le- és felszállást lehetett tervezni, de a valóság rendre felülírta ezt. Ahogyan eddig, úgy a jövőben se számít tiltott forgalomnak a külső ok miatti késés vagy egyéb elháríthatatlan helyzet.
Jön a bírság lehetősége
Az új szabályok értelmében duplájára emelik a le-felszálláskor megengedett hátszél erősségét, ellenkező esetben másik kifutóra irányítják a gépeket, továbbá a tilalmat megszegő légitársaságok ezer euróig terjedő zajvédelmi bírságot fizethetnek. Mindezek mellett 13-ra növelik a zajmérési helyek számát.
Tarlós elmondta, hogy a ferihegyi repülőtértől északnyugati irányba lévő sűrűn lakott rész zajterhelése gyakorlatilag megszűnik, és a délkeleti irányba szállhatnak majd le és fel az 1-es kifutóról a repülőgépek. Azt nem mondta el, hogy ezzel
az agglomeráció felett változatlanul megmaradhat a repülőforgalom,
ha a leszálláskor alkalmazandó hátszél iránya megköveteli ezt az útvonalat. Az ilyen helyzetre ugyanis nem vonatkozik a tilalom.
A hátszélre és a bírságra vonatkozó szabályok várhatóan szeptemberben lépnek hatályba.
Legjobb, ha eladják?
A kormány folytatja hadjáratát a ferihegyi repteret üzemeltető Budapest Airport jelenlegi külföldi tulajdonosával szemben. Tegnap Gulyás Gergely kancelláriaminiszter jelentette ki, hogy 2020. január 1-jével, ha kell, rendeleti úton tiltják be a fapados terminálrész használatát, ha nem történik változás, de az üzemeltető július 8-án nekilátott egy normális épületrész építésének.
Azt is belengette, hogy bár az államnak csak szabályozási-befolyásolási jogai vannak, de
a kormány rendelkezik megfelelő eszközökkel és ezekkel él is.
A kormány azt is egyértelművé tette a tulajdonosnál, hogy legjobb, ha eladja a repülőteret, ha nem képes kezelni a problémákat – tette hozzá.
Ugyanebben a hangnemben beszélt ma Palkovics. Mint fogalmazott, „a magyar emberek” és a kormány érdeke, hogy Budapestnek ugyanolyan színvonalú repülőtere legyen, mint Prágának, Bécsnek vagy Varsónak, mert ebben a pillanatban ez nem így van. Működőképes repülőteret szeretnének vagy a jelenlegi tulajdonosi konstrukcióban, alkalmas emberekkel, vagy ha ez nem megy, akkor másik tulajdonossal. A kormány lehetőségei kötöttek, mert „egy konzervatív kormány nem tehet semmit egy másik cég tulajdonával szemben”.
Ezekről már tárgyalnak a tulajdonossal, ha az egyeztetés nem lesz eredményes, akkor
„meg is kérik, adja el a repülőteret másnak”
– mondta Palkovics.
Össztűz már jó ideje
Az előzmények sorában pár hónapja Fürjes Balázs budapesti fejlesztési államtitkár vezetésével 77 pontból álló követeléslistát állítottak össze a Budapest Airportnak, és – ahogyan Gulyás jellemezte – „a lehető legnyersebb formában egyértelművé tették”, hogy az üzemeltető komoly szankciókra számíthat, ha gondatlan saját tulajdonával.
A kritikák jellemzően a Malév 2012-es csődje után sebtiben felhúzott fapados-terminálon tapasztalható áldatlan állapotok miatt érik az üzemeltetőt, a meglehetősen durva hangnem és a tulajdon eladásának erőteljes „ösztönzése” mögött azonban hírek szerint inkább más áll. Az, hogy más stratégiai cégek, sőt, ágazatok után
a reptér is kerüljön vissza „nemzeti kézbe”.
Ez azért különös, mert a Budapest Airportot 2005-ben csak részlegesen privatizálta az akkori kormány: a részvények 75 százalékát mínusz egy részvényt. A maradékot pedig már Orbánék adták el az akkori tulajdonosi konzorciumnak.
Az első kísérlet sokba került
Orbán-kormány másodjára megy neki a reptér-üzemeltetőnek. Első regnálásának végén, 2002 elején a kormány „kiszervezte” a mostanihoz hasonlóan kanadai érdekeltségű cég alól Ferihegyet. Akkor csak az üzemeltetés jogát kapta meg több évtizedre a kanadaiak és az állami tulajdonú Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság alkotta vegyesvállalat. Az első Orbán-kormány aztán a jelenlegi – akkor alapított – Budapest Airport Zrt.-t bízta meg az üzemeltetéssel.
A hoppon maradt kanadai cég perre vitte az ügyet, és nyert. Ennek alapján 2005-ben a Gyurcsány-kormánynak kellett 74 millió dollár kártérítést plusz a perköltséget kifizetnie.
Ez akkor mintegy 18 milliárd forintra rúgott.
A reptéri vezetés mindenesetre megpróbál baráti gesztusokat tenni. Éppen egy hónapja egyik napról a másikra leváltották a vezérkar két tagját. A kommunikációs igazgató – a veterán Hardy Mihály – helyére egy Fidesz-közeli személyt állítottak.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
