„Én nem arra vállalkoztam, hogy összeállítok és vezetek egy kormányt, amelyik majd jól kormányoz. Azt más is meg tudja csinálni. Amire én vállalkoztam titokban, az más. Én arra vállalkoztam, hogy megváltoztatjuk a magyarok sorsát, azt a sorsot, amit mások szántak nekünk az első világháború után; nekünk azt a sorsot szánták, hogy kicsik legyünk és szegények, és én azt akarom, hogy a magyarok nagyok legyenek és gazdagok, és ezzel még nem végeztem.”
Hát bizony, ez maga a nagyigazság. Aki itt él, egyértelműen láthatja, a miniszterelnök úr még tényleg nem végzett. Sőt, hol vagyunk még attól? A szomorú látvány szinte pofán veri az embert, annyira nincs itt se nagyság, se gazdagság, hogy csak na, még a bolgárok is ide járnak örömködni, mert ha a magyarok kicsik, meg alacsony szinten élnek, attól ők megnyugszanak, talán mégse annyira rossz nekik, ott a Fekete tenger partján. Lehiggadva és boldogan térnek haza szegényes otthonukba.
Amint az villámfényszerű élességgel látható, a miniszterelnök úr tényleg nem arra vállalkozott, hogy majd összeállít és vezet egy kormányt, amelyik jól kormányoz. Ez a nemvállalkozás be is jött neki, mert ennél még a 6.b. is jobban kormányzott volna a Sipőcz Pistike miniszterelnökösködése mellett, és mi még csak vágyálmainkban sem gondolhattunk arra, hogy Orbán bármikor jól akart volna kormányozni. Nem akart jól kormányozni, mert nem arra vállalkozott. És ez így is lett. Becsületes vállalkozó, szavatartó férfiú.
Néhány húzása láttán az ember ugyan azt gondolná, még ha akarna, sem tudna jól kormányozni, mert sem a szellemi képességei, sem a morális szintje nem teszi ezt lehetővé, de most végre megtudtuk, nem emiatt kormányoz borzalmasan. A tényleges indok: a miniszterelnök úrnak nem ilyen földhözragadt céljai vannak, mint a jó kormányzás, de nem ám, hiszen azt bármelyik hülye meg tudja csinálni! Azzal egy Orbán Viktor szintű szupermen nem elégedhet meg. Még véletlenül se.
Ez eddig fantasztikus. Le a kalappal! Ezt mondta, és úgy igaz (még nem végzett), nem ezt vállalta, és tényleg úgy lett (nem kormányoz jól). Az utóbbi esetet tekintve az ember kicsit zavarba jön, mert úgy gondolná (amilyen hülye), hogy a jó kormányzás eredményeképpen lesznek a magyarok gazdagok, de ezek szerint nem így van. A jó kormányzás eredménye ettől eltér. Hogy pontosan micsoda, azt nem tudhattuk meg a miniszterelnök úrtól, de nem is érdekes, hisz nem erre vállalkozott.
Hanem másra. Mégpedig titokban. A miniszterelnök úr titokban való vállalkozásának eredménye a jó kormányzás eredményével ellentétben ismert és egyértelmű: sorsuk megváltoztatása révén lesznek a magyarok nagyok és gazdagok. Egy-két magyar esetében ez a sorsmegváltoztatás már sikerült is neki (Mészáros, Matolcsy, Garancsi, jómaga családostól, egyéb barátok és üzletfelek, stb.), de, mint mondta, még nem végzett vele, mert a kábé 9 milliónyi maradék magyar naggyá és gazdaggá tétele hiányzik az eredménylistából. Néhány magyarnak fájdalmasan. Ők azok, akik jól ismerik az úgynevezett szegénységi küszöböt.
A titkos terv ugyan egyértelműen egy lángelme műve, de kissé becsapós is, mert ezt a miniszterelnök úr korábban nem mondta. A nép úgy választotta őt meg, hogy majd jól fog kormányozni, mert naivan azt hitte, hogy a jó kormányzás hozza meg a magyarok gazdaggá tételét. Arról ugyanis nem volt szó egyik választáskor sem, hogy nyugi, egyelőre rossz kormányzás lesz 15 éven át, lopás, korrupció, energiaellátási zűrök, kivéreztetett oktatás, kivéreztetett egészségügy és kivéreztetett főváros, lerohadó szolgáltatások (pl. MÁV), nyugdíjasok relatív elszegényítése, és csak majd ha végez a miniszterelnök úr, akkor lesz itt a Kánaán. Egyelőre várni kell. Ráadásul a korábbi választásokon a miniszterelnök úr elfelejtette közölni velünk, hogy a nagy terv bevégzése mégis mikorra várható.
Így kapott Orbán Viktor habókra négyszer kétharmados, azaz teljhatalmat biztosító kormányalakítási megbízatást. Az ország meg a nép négyszer négy évig volt kénytelen tűrni, hogy még mindig nem végzett, és azon az alapon kéri az ötödik megbízatást is, hogy befejezze végre. Ennyi idő után viszont kezd felmerülni a gyanú, tisztában van-e vele, hogy milyen út vezet a kívánt célhoz, és hogy rajta vagyunk-e azon az úton egyáltalán, arról nem is beszélve, hogy ha megyünk is rajta, jó-e az irány. Esetleg ellenkezőleg lenne jobb? Igaz, a népek azt beszélik, ő az az ember, akinek nem igaza van (az sajnos nincs neki), hanem igaza lesz! Ha majd megéri valaki… de annak sajnos kicsi a valószínűsége. Én nem bíznék benne annyira.
A vállalkozás tárgyát tekintve, azaz a magyarok naggyá és gazdaggá tevését nyilván Orbán találta ki. Most láthatóan veszélyben van az ötödik ciklus a váratlanul felbukkant Messiás miatt, ezért, ha már nem jól kormányoz, legalább meg akarta indokolni, hogy miért nem. Kaptunk is egy Trianonig visszanyúló indoklást, amely úgy kezdődik, hogy a „mások”, azaz a tuggyukkik nekünk azt a sorsot szánták, hogy kicsik legyünk és szegények. A mások idekeverése nagyon fontos, mert akkor kiderül, hogy a „magyarok” már megint ártatlanok voltak, de hiába, mert akkor is bántják őket. Abszolúte igazságtalanul… ám ha azt veszem, hogy az I. világháború nem ám 1920-ban, Trianonban kezdődött, hanem úgy, hogy 1914. nyarán az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, és megtámadta Belgrádot, akkor elbizonytalanodik az ember. Pláne, hogy a két dátum között 9 millió halott katona, 5 millió civil halott és számos országban tengernyi gazdasági meg vagyoni kár található, amelyet az agresszor számlájára szoktak írni.
Én egyszer azt írtam, hogy ha valaki agresszorként kirobbant egy háborút, legalább nyerje meg, mert ha nem, az egyrészt agresszor, másrészt vesztes állapot kombinációja általában csúnya dolgokhoz vezet, ám az akkori dualista Monarchia nemhogy kimaradt volna a háborúból, de ráadásul ő kezdte el. Hatványozottan háborúpárti volt. Ebből következően a vae victis elv alapján Ausztria elvesztette területének 72,04 százalékát, Magyarország pedig 71,4 százalékát, mert a győztesek megítélése szerint nem is voltunk olyan ártatlanok.
A Monarchia két utódországának sorsát nyomon követve, a kettő élesen különbözik. A mai helyzetet figyelembe véve a miniszterelnök úr, mint hallhattuk tőle, azzal számol, hogy a mások nekünk a kicsinység és a szegénység jellemezte sorsot szánták. Ugyanakkor Ausztriának láthatóan a kicsinység és a gazdagság jellemezte sorsot, amit az is igazol, hogy mi állandóan Ausztriát akarjuk utolérni, de nem megy. Rejtély, hogy ezek a trianoni Párkák miért különböztettek meg minket ennyire, ráadásul ennek 106 éve már, így aztán erősen kétséges, hogy a helyzetünkhöz Trianonnak oly sok köze van.
Ez a miniszterelnök urat természetesen nem érdekli, a nagyívű gondolatok burjánzása viszont az egyszerű hallgatót néha megzavarja. Miért titkos ezen szép vállalkozás? Hogyan képzeli Orbán a magyarok „naggyá tételét”? Politikailag? Katonailag? Esetleg Kárpátalja visszacsatolásával? Vagy Erdély elfoglalásával?
A lángelmés tervből egyedül a magyarok gazdaggá tétele érthető, az, mondjuk, reális igény lenne itthon (legalább Ausztria szintje, hogyha kérhetem!), de az meg jó kormányzás nélkül nem megy. Viszont Orbán nem a jó kormányzásra vállalkozott. De akkor hogy, ha szabad kérdenem? Matolcsy fog a fiával bankot rabolni? Abban menők, ha jó az információm. Még álarc meg akkus fúró se kell hozzá, pláne ha saját bank, de egyesek úgy beszélik, azt a pénzt nem szokták szétosztani a magyarok között! De még mennyire, hogy nem! Jól jön az nekik is.
Ezek után már csak egy dolgot tudok elképzelni a gazdaggá tételünk érdekében: nem adunk pénzt Ukrajnának! De annyira, de olyan elképesztő módon nem adunk, hogy az önzés és utálat negativitása nálunk pozitív összegű pénzfolyammá válik, mely a Nemzeti Bank pincéjéből tör elő, és ha a megfelelő személyek levették belőle a sápot, a többi akár az egygyerekes anyák adócsökkentésére, vagy a 14. havi nyugdíj második hetének fizetésére is fordítható a magyarok minél előbbi, félelmetes gazdagodásának érdekében. A szemét ukránoknak Szijjártó majd fityiszt mutat. Ott dögöl… illetve sicc innét Volodimir! De gyorsan!
Ekkor jött oda hozzám az egyik ismerősöm, és megérdeklődte, hogy mit csinálok most elolvasva Orbán szövegét.
- Ezt a marhaságot – morogta, majd legyintett, és elment. Irigykedve néztem utána.
