Beduin sátor, bunga bunga, fegyveres szépségek, drogok, futball, olaj, Líbia. Muammar Kadhafi az egyik legbizarrabb rendszer korlátlan uralkodója volt. Amilyen váratlanul került hatalomra olyan gyorsan és dicstelenül végezte.
Milyen líbiai terrorista az aki divatos öltönyökben feszít, és hol napszemüvegben, hol megvető grimasszal szemléli a világot miközben vezetésével az 1980-as években több véres terrorista merényletért volt felelős?
Az őrült kutya, ahogyan Ronald Reagan hívta, részt vett a müncheni 1972. szeptemberi nyári olimpián elkövetett mészárlásában. A „kutya” támogatta a Fekete Szeptember mozgalmat, amely tizenegy izraeli atlétát ejtett túszul és kegyetlenül lemészárolt. (A terroristák a volt szocialista országokban kaptak kiképzést.)
Moammar Kadhafi veszélyes, rettegett, ugyanakkor szórakoztató alak is volt. Gyönyörűen illusztrálja őt egy légkondicionálóval és műholdas védelemmel ellátott beduin sátor, vagy az ezredes biztonsági őrei, akit egytől egyig fiatal szexi nők voltak.
Az ezredes nagyszerű története 1969. szeptember 1-jén kezdődött, amikor még csak kapitányi rangjelzések villantak vállain. Idris I líbiai király egy török szanatóriumban, töltötte idejét. Volt miből, vagyonát az 1959-ben felfedezett olajkincsből szerezte.
Kadhafi azon daredevilok egyike volt, akik „Forradalmi Tanácsnak” hívták magukat. Valójában ez egy kisebb csoport fiatal tisztből állt, akik egyszerűen azt hitték, hogy „megpróbálnak” hatalomra kerülni egy olyan országban amely egymással ellenségeskedő beduin klánokból állt.
Kadhafi kinevezte magát ezredesnek, és néhány napon belül utazott -, az ország vezetőjeként elutazott egy arab csúcstalálkozóra, ahol példaképe az egyiptomi elnök, Gamal Nasir mellett ülhetett.
Gamal Nasir, aki a fáraók földjén szerzett hatalmat, tolerálta a szemtelen fiatal férfit. Yasser Arafat, a Palesztin Felszabadító Szervezet elnöke merevebb volt. „Szégyen. Úgy viselkedik, mint egy vihar, és még itt is őrültként viselkedik ” – Arafat mérges volt, de néhány év múltán elválaszthatatlan párt alkottak Kadhafival. A barátságot minden bizonnyal segítette Kadhafi pénzügyi támogatása; amit végül is megengedhetett magának. Kőolajgazdagságának köszönhetően Líbia az egyik olajipari óriássá nőtte ki magát. Líbia volt a második leggazdagabb afrikai ország (Dél-Afrika után).
Amellett, hogy Arafatot támogatta Kadhafi, bárhová is nézett – a feje fölött lógott 1988-ban hírhedt Lockerbie-robbanás miatt Démoklész kardja -, egész életen át tartó törekvése az arab és afrikai országok politikai uniója volt. De kudarcot vallott. Már 1972-ben megkísérelte létrehozni az „Arab Köztársaságok Szövetségét” (Líbia, Egyiptom és Szíria), csakúgy, mint Tunézia (1974), Szíria (1980), Csád (1981), Marokkó (1984) és Algéria (1986) egyesülési kísérleteit. ) és Sudan (1991).
Kadhafi hallhatatlannak bizonyult a sikertelen kísérletek sorozatában. Talán ezt kompenzálva élte hihetetlen luxusban, drogos mámorban szexuális orgiákkal fűszerezve életét. Kedvenc időtöltése volt a bunga bunga nevű gyakorlat. Ezt később Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök „tette közzé”: kellett hozzá egy „felsőbbrendű” férfi és számos fiatal, hiányosan öltözött lány, akik teljesítették minden szexuális vágyát.
Líbia uralkodója mindenhatónak érezte magát. Amikor hét fia közül az egyik, Al-Sadi vágyott az olaszországi első labdarúgó-bajnokságban focizni, felkészítette rá. Jelentős részesedést vásárolt a híres Juventus Torinóban, ez nem okozott neki problémát. Pedig ekkor már 2002-t írtak, amikor már az őrült kutyának minősítette a világ vezető hatalmának elnöke.
A 180 fokos fordulat 2001. szeptember 11-e után jött, amikor megkezdődött a Nyugat az al-Kaida és az azt támogató országok vadászata. Kadhafi halálosan megijedt, mert attól tartott, hogy az amerikai koalíció Irakkal vagy Iránnal együtt elfoglalja Líbiát és egyszerűen elveszíti hatalmát és a fényűzést amelyben élt. megtalálta a megoldást hatalma megőrzésére. Tony Blair brit miniszterelnök 2004. márciusában látogatott Líbiába, és 2006. májusában a Fehér Ház is úgy döntött, hogy folytatja a diplomáciai kapcsolatokat Tripolival.
Mindez mégis csak rövid haladék volt Kadhafi, a nomád beduin fia számára. Miközben az Afrikai Unió elnökségéről álmodott nem sejtette, hogy másfél év maradt életéből.
Egy ártatlannak tűnő ügy miatt a 26 éves Muhammad Buazizi 2010. decemberében a szomszédos Tunéziában felgyújtotta magát.
Buazizi egy tunéziai utcai árus volt, aki 2010. december 17-én – miután elkobozták az árukészletét, és egy női tisztviselő megszégyenítette – felgyújtotta magát. Ez vezetett el előbb a jázminos forradalom kirobbanásához, közvetve pedig az arab tavaszhoz. Bouazizi halálát követően a harag erőszakba torkollott, és ennek hatására elmenekült az országot 23 éve irányító Zín el-Ábidín ben Ali.
A demonstrációs halál az úgynevezett Arab Tavasz váltotta fel, a forradalmi hullámot az uralkodó intézmények ellen. A hullám átterjedt Líbiára is, s ez végét jelentette Kadhafi több mint negyven éves despotikus uralkodásának.
2011. október 20-án elfogták szülővárosa, Syrta közelében, a felkelők szó szerint egy szennyvíz-vezetékből a lábainál fogva húzták elő. A lincselő tömeg előbb megverte, majd fejbe és mellkasba lőtték kegyetlen diktatúrájának fizetségeként.
