Újabb siker és győzelem! A NER lapok lelkesen közlik, amit Varga miniszterasszony brüsszeli tárgyalása után kirakott a Facebook-ra. Kirakta amilye volt.
„A jogérvényesülésért felelős biztos szerdai tájékoztatása alapján a kormány kezdeményezte az Európai Bizottsággal egyeztetett igazságügyi csomag benyújtását az Országgyűlésnek. Varga Judit közölte: a legnagyobb hazai és nemzetközi ellenszélben is sikerült a kormánynak teljesítenie azt, amit vállalt. „Továbbra is azért dolgozunk, hogy a magyar emberek mielőbb megkapják a nekik járó forrásokat” – fogalmazott a tárcavezető.”
Az ember elolvassa és ujjong a lelke, hogy nekünk ilyen szorgalmas, okos, bátor, de főleg dolgozó kormányunk van, amely ezer veszélyen át, például a legnagyobb hazai (ez érthető, de még semmi) és nemzetközi (hoppá, ez már aztán!) ellenszélben, illetve mit ellenszélben, fékevesztett viharban is teljesíti vállalását. És micsoda vállalás ez, kérem!
Micsoda embert próbáló vállalás!
Komolyabban megvizsgálva a kérdést hamar kiderül, hogy a „vállalást” tényleg a magyar kormány tette évekkel ezelőtt, mégpedig az EU-nak, amennyiben vállalta, hogy az Orbán kormányok, illetve hát személyesen a miniszterelnök által az államműködésbe becsempészett, ám az EU által nehezményezett illiberális korruptív antidemokratizmusokat megfelelő törvénykorrekciókkal az Unió erkölcsi és társasági szabályaihoz igazítja.
Jobb helyeken ezt természetesen nem vállalásnak, hanem az alapvető kötelesség teljesítésének hívják, azaz ha az ember tag egy előkelő klubban, ez a minimum.
Normál esetben nem is korrekciózni kell a miniszterelnöki galádságokat, hanem már eleve nem berakni a törvények közé, pont úgy, mint az emútnyócévesek kormányzása alatt, mert Gyurcsányékkal ilyen gond nem volt soha.
A nyilvánvaló kötelességteljesítést mind az ellenzék (= „hazai ellenszél”), mind az EU (= „nemzetközi ellenszél”) szorgalmazta. A kötelességteljesítés teljesen normális szorgalmazását azért nevezi a miniszterasszony ellenszélnek, mert a kormány nem akarta teljesíteni, csak most már muszáj volt, így az ellenszélnek a Miniszterelnök úr nem ellenállt, hanem engedett, hiába beszél mellé Varga.
Országunk regnálói (ismerős módon) a kívánalmakból minél kevesebbet, azaz lehetőleg semmit sem akartak tényleg teljesíteni, így aztán az agresszív miniszterelnök sok évvel ezelőtt megkezdte pávatáncát, mellyel megpróbálta minden téren kicselezni az EU-t. Sajnos ezzel az volt a gond, hogy az Unióban nem mindenki hülye, és ami itthon kétharmaddal könnyen átverhető, az ott, Brüsszelben kevéssé jön be, mára pedig egyáltalán nem működik. Minél többször észrevették a trükköket annál kevésbé. Szidta is Brüsszelt a miniszterelnök kegyetlenül. Ami csak belefért. Az is, ami nem.
A kormány minden tagja azt kiabálta, szuverenitás, reménykedve abban, hogy senkinek nem jut eszébe, egy klubba való belépés szuverenitásunk egy részének feladásával jár, vagyis ha valaki semmit nem akar feladni belőle, ne lépjen be. Akkor bátran kiabálhat, csak akkor nincs kivel.
Itthon persze sikeres volt a kiabálás, kevesen látták át a dolgokat, és azok hangja is elhalt a nagy zsivajban, viszont a szemét Brüsszel bezzeg nem hagyta abba, csak makacskodott. Hiába hazudozta azt a kormány, hogy az EU nem is a követelmények nem teljesítése miatt támad minket, hanem mert ellenállunk a migránskérdésben, mert megvédjük gyerekeinket az átoperálástól, és mert békepártiak vagyunk, az EU nem engedett, sőt később végképp bedühödvén a folyamatos trükközéstől pénzmegvonással büntetett.
Mivel úriemberek, állandóan nyitva hagytak egy kiskaput, hátha belép rajta a Miniszterelnök, de a belépés csak csúszott, csak csúszott, féléveket, háromnegyed éveket, nyilván a kiterjesztett, hatalmas farok miatt, amely a pávatánc közben nem fért át a kiskapun.
Mostanra lehetetlenült el végképp a magyar költségvetés, mikor már feltétel nélkül engednünk kell, ezért sikerült (27-ből 4, azaz részben!) megegyezni az EU-val. De hol van még a vége…
A sok éves pávatánc következményeképpen elképesztő kár érte az országot is meg az embereket is. Ha az ellenzék lenne hatalmon, talán ők először is nem nyúlták volna le a ilyen mértékben a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet (és nem is tették volna tönkre ezeket), ezenkívül nem nyúlták volna le a fékeket és ellensúlyokat, a médiát, az igazságszolgáltatást, a tudományt, a művészetet és az összes pénzt, amihez hozzáfértek. Rég csatlakoztunk volna az EU Ügyészséghez, az EU pénzek már legalább másfél éve megérkeztek volna, az euró úgy 340 forintot érne, az infláció 10% alatti lenne, a reálbér nem csökkent volna, a nyugdíjasok sokkal jobb helyzetben lennének (persze a tanárok is, de az ő esetükben az ellenzék nem az EU-ra várna, a tanári fizetés ugyanis nem lehet a kutya vacsorája!), a pénzből megindulhattak volna az energetikai fejlesztések, és jóban lennénk az összes szövetségesünkkel.
De nem.
