„Egyelőre nem sikerült egyenlő lehetőségeket biztosítani a muszlimoknak a helyiekkel és nem sikerült megteremteni a vallási sokszínűséget Európában”- mondja a Bertelsmann Alapítvány iszlám szakértője.
Yasemin El-Menouar abban a csapatban vett részt, mely megvizsgálta öt európai állam muszlim kisebbségének a helyzetét. Köztük van a két nagy gyarmattartó állam, Nagy Britannia és Franciaország, ahol évszázadok óta élnek muszlimok szép számmal és ahol a társadalom már kialakított egy bizonyos modus vivendit velük kapcsolatban. Nem véletlen, hogy Londonnak muszlim polgármestere van, akinek az édesapja egy buszsofőr Pakisztánból, az egykori gyarmatbirodalomból. A másik három országban is jelentős számú muszlim él, de ők a döntő többségükben 1945 után érkeztek Németországba, Ausztriába és Svájcba.
A muszlimok döntő többsége igyekszik integrálódni. Otthon már mind inkább a fogadó ország nyelvét használják.
A második generáció 76%-ának anyanyelve a fogadó állam nyelve. Az integráció szempontjából a legfontosabb az iskola és a munkahely. Franciaországban a muszlim gyerekek általában 17 éves korukig járnak iskolába (90%), ez elősegíti az integrációt. Németországban és Ausztriában rosszabb a helyzet, mert csak a fiatalok egy kisebbsége jut el az érettségi szintjére (36 és 39%). A munkahelyek szempontjából fordított a helyzet: Németországban, ahol alacsony a munkanélküliség, a muszlim fiatalok lehetősége a munkához jutáshoz nem rosszabb, mint a németeké. Franciaországban, ahol magas a munkanélküliség, rosszabb a helyzet.
Sok muszlim fiatal gondolhatja úgy, hogy a vallása vagy a bőrszíne miatt nem talál állást magának.
Ez indoka lehet a radikalizálódásnak. Kik maradnak meg hithű muszlimnak új hazájukban? Elsősorban azok, akiknek az iskolai képzettsége alacsony, akik gyakran vannak munka nélkül, és akik az átlagnál szegényebbek. Ezek a tényezők együttesen vezethetnek el a radikalizálódáshoz az Európában élő muszlim kisebbség soraiban.
Sok muszlim fiatal érezheti úgy, hogy számára nem sok esélyt kínál a társadalom és ezért a vallásban keresheti a kiutat.
Az európai társadalmaknak maguknak kell megtalálniuk az integrálás módját. A többség hajlik erre. Mindössze a lakosság húsz százaléka nyilatkozott úgy Ausztriában, Svájcban, Németországban, Franciaországban és Nagy Britanniában, hogy nem szívesen lakna muszlim szomszéd mellett. A nyitottság tehát mindkét részről megvan az integrációra, de a sikeres beilleszkedéshez hosszabb időre van szükség a Bertelsmann Alapítvány friss tanulmánya szerint.
