Kedves kömlőiek, nem lehettek büszkék magatokra. Most már biztosan ti is jót röhögtök azon, ami történt. Pedig, bizony isten, sírnotok kellene. Ha látnátok, hogyan változtatott benneteket agyatlan zombivá a hisztéria, amelyet másokkal együtt ti is beszoptatok, akkor most nagyon el lennétek keseredve.
Mindenszentekkor migránsnak néztétek a temetőbe látogató embereket. Honfitársaitokat amúgy, még falutokbeli is volt közöttük. Szóltatok a polgármesternek, aki riadóztatta a rendőrséget.
Olyan emberektől lett tele a gatyátok, akik szüleik, szeretteik sírját látogatták meg a temetőben. De ti, miután nem ismertétek őket, idegent véltetek felfedezni bennük. Olyat, akitől félnetek kell. Mert aki más mint ti, az csak rosszabb lehet nálatok.
Most mindenki rajtatok röhög, és azt kell mondanom, hogy nem sajnállak ezért benneteket. Megérdemlitek, és megérdemli ez az ország, amiért hagyta, hogy ezt a csúfságot megtegyék vele.
Drága jó kömlőiek, nagy összegben fogadnék arra, hogy néhány évvel ezelőtt ti még teljesen normálisak voltatok. Éltétek az életeteket, dolgoztatok, pihentetek, szerettetek. És igen, volt olyan is, akit utáltatok. De nem azért utáltátok, mert nem ismertétek, hanem azért, mert ismertétek, és tudtátok róla, hogy lusta, hazudós, munkakerülő. Vagyis, nem szeretni való.
Hülyét csinált belőletek ez a rendszer. A temérdek óriásplakáttal, a médiából ömlő, hírnek hazudott hányadékkal. Ne mentsétek fel magatokat, felnőtt emberek vagytok. A legnagyobb gazemberséget, a hisztérikus gyűlöletkeltést ugyan nem ti követtétek el, de senki nem tiltotta meg nektek, hogy gondolkozzatok. Vannak ilyen törekvések, és a hatalom számít arra, hogy nem gondolkodtok, de technikailag még nem megoldható, hogy a gondolataitokat is ellenőrizzék.
Kedves kömlőiek, gondoljatok bele abba, hogy milyenek lettetek. Nézzetek tükörbe, és közben vegyétek elő a néhány évvel ezelőtti fényképeiteket. Látjátok a különbséget?
Akkor, ha megláttatok egy idegent, aki másik faluból, netán másik országból jött, odaléptetek hozzá és megkérdeztétek, hogy miben segíthettek. Mert alapvetően jó emberek vagytok, csakúgy, mint az ország többi településén lakók.
Csak hát, sokakkal együtt, hagytátok magatokat megvezetni.
Féltek Sorostól, pedig korábban azt sem tudtátok, hogy létezik. Rettegtek a migránsoktól, akik persze nincsenek itt. És ha itt lennének, rájönnétek, hogy ők is emberek. Épp olyanok, mint amilyenek néhány évvel ezelőtt ti is voltatok.
És nem tudhatjátok, mikor kell menekülnetek. Nem a migránsok elől, hanem, mert elegetek lesz abból, ami itt van.
Úgyhogy, nem mondhatok mást nektek, mint azt, hogy megérdemlitek, amiért most mindenki rajtatok röhög. És mi is megérdemeljük, mert mi sem vagyunk különbek nálatok.
