Európa tudományos teljesítménye világszinten kiemelkedő, ám versenyképessége egyre inkább elmarad az Egyesült Államok és Kína mögött, mert nem áll rendelkezésre elegendő tőke az innovációk ipari méretű megvalósításához. Uniós vezetők szerint, ha Európa nem talál új finanszírozási forrásokat – akár közös hitelfelvétellel –, akkor a kontinens tartósan lemarad a biotechnológia és más stratégiai ágazatok globális versenyében.
Európa csak akkor maradhat versenyképes, ha képes elegendő pénzt biztosítani az innovációk finanszírozására – erre figyelmeztetett egy brüsszeli tanácskozáson Várhelyi Olivér uniós biztos és Sandra Gallina, az Európai Bizottság egészségügyi főigazgatója. Mint elhangzott, az uniós kutatók adják a világ biotechnológiai tudományos publikációinak 21 százalékát, ám ezekből a felfedezésekből gyakran nem Európában lesz piacképes termék, hanem az Egyesült Államokban, ahol rendelkezésre áll a szükséges tőke és ipari háttér. Erre már korábban felhívta a figyelmet Mario Draghi is, aki a Bizottságnak készített jelentésében az európai versenyképesség egyik legfőbb akadályaként a finanszírozási hiányt nevezte meg.
Karikó Katalin Nobel-díjas kutatásai is Európában születtek, de a Covid–19 elleni oltóanyag gyártása végül az Egyesült Államokban valósult meg, mert Európában hiányzott a megfelelő ipari kapacitás és befektetői háttér.
A helyzet ma sem változott: a biotechnológiai innovációk jelentős része továbbra is Európából vándorol át az amerikai piacra.
Sandra Gallina szerint a sikerhez négy feltétel szükséges, ám ezek közül jelenleg csak egy – a tudományos kiválóság – adott Európában. Hiányzik a megfelelő mennyiségű tőke, a kiszámítható szabályozási környezet és a kellő méretű gyártási kapacitás. Míg az Egyesült Államokban a startupok viszonylag könnyen jutnak akár százmillió eurós nagyságrendű befektetésekhez, Európában sok ígéretes vállalkozás elakad a „Halál völgyében”: remek ötleteik vannak, de nem tudják előteremteni a megvalósításhoz szükséges forrásokat. Emiatt jelentős az elvándorlás, és a kontinens folyamatosan veszít a globális versenyben.
A tanácskozáson elhangzott az is, hogy a biotechnológiai innovációk száma ma már Kínában a legnagyobb, megelőzve az Egyesült Államokat és az Európai Uniót. Míg korábban a kínai gyógyszeripar és biotechnológia alig volt jelen a világpiacon, az ezredforduló óta olyan gyors fejlődés indult meg, hogy mára Peking megszerezte a vezető pozíciót. Ebben nagy szerepet játszik a hatalmas, 1,4 milliárdos hazai piac, amelyre támaszkodva Kína globális terjeszkedésben gondolkodik. Bár a tudományos publikációk számában még Európa áll az élen, a legtöbbet idézett tanulmányok már kínaiak. Különösen erős Kína a sejtterápiában, ahol évtizedek óta folynak őssejtkutatások, és a genetika is a hagyományos kínai orvoslás egyik fontos területe volt. Az ezredforduló óta ezekre építve Kína a világ élvonalába került.
A Covid–19 járvány eredetét is kapcsolatba hozták olyan kutatásokkal, amelyeket részben amerikai finanszírozással végeztek Kínában. Ez rendkívül érzékeny terület, hiszen a biológiai fegyverek kutatását nemzetközi egyezmények tiltják, ugyanakkor mind Kínában, mind az Egyesült Államokban folynak olyan vizsgálatok, amelyek a kettős felhasználású technológiák határán mozognak.
Várhelyi Olivér arra is felhívta a figyelmet, hogy az új hétéves uniós költségvetésben mindössze 22 milliárd euró jut a biotechnológia fejlesztésére, miközben legalább 100 milliárdra, sőt valószínűleg több száz milliárdra lenne szükség ahhoz, hogy Európa felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal és Kínával. Ekkora összeget egyetlen tagállam sem tud előteremteni, és a közös költségvetés sem képes rá. Mario Draghi 2024-ben közös uniós hitelfelvételt javasolt a stratégiai ágazatok finanszírozására, amit a szakértők széles körben támogatnak, ám a politikai akarat egyelőre hiányzik. Enélkül viszont szinte elkerülhetetlennek tűnik, hogy Európa tartósan lemaradjon a tudományos és technológiai versenyben.
