Az Egyesült Államokban egyre világosabban körvonalazódik, miért fordult el Washington Orbán Viktortól: a magyar miniszterelnök oroszbarát politikája, a nagyhatalmi erőviszonyok félreértelmezése és a NATO-stratégiai érdekek figyelmen kívül hagyása miatt a magyar kormányfő elveszítette korábbi támogatói bizalmát. Orbán bukását a magyar választók pecsételték meg, de a háttérben már jóval korábban leírták őt a nyugati fővárosokban.
Orbán Viktor választási veresége után Donald Trump nem kívánt reagálni arra, hogyan értékeli „kedves barátja” bukását. Helyette J. D. Vance alelnök szólalt meg, aki korábban Budapestre is ellátogatott, hogy támogassa a magyar miniszterelnököt. A Fox Newsnak adott interjújában Vance úgy fogalmazott:
„becsületből mentem Budapestre, hogy kiálljak egy olyan politikus mellett, aki korábban kiállt mellettünk. Akkor sem gondoltam, hogy Orbán győzhet.”
Szavai arra utalnak, hogy Washingtonban már jóval a választások előtt tisztában voltak azzal: Orbán politikai pályája kifutott.
A budapesti amerikai nagykövetség folyamatosan figyelte a magyarországi folyamatokat, hiszen a választás tétje ezúttal jóval nagyobb volt, mint korábban. Orbán Viktor – részben Trump támogatása miatt – az illiberális mozgalom nemzetközi szimbólumává vált. Csakhogy oroszbarát politikája átlépett egy határt, amelyet Washington már nem tolerált. Az amerikai külpolitika számára Oroszország nem partner, és az Egyesült Államok nem kíván olyan európai vezetőt támogatni, aki Moszkva érdekeit segíti.
Orbán külpolitikáját arra alapozta, hogy az USA elnöke lepaktál majd Vlagyimir Putyinnal, és ez Európa újrafelosztásához vezethet. Ebben a forgatókönyvben a magyar miniszterelnök közép-európai „kiskirályként” képzelte el magát. Ezért építette kampányát Ukrajna ellenességére és az Európai Unió gyengítésére. Csakhogy Washingtonban elfogadhatatlannak tartanak minden olyan együttműködést, amely Európát, Oroszországot és Kínát egy blokkba rendezné – ez ugyanis veszélyeztetné az Egyesült Államok globális pozícióját.
Az ukrajnai háború és az Északi Áramlat vezetékek felrobbantása után az amerikai energia- és külpolitika egyértelművé tette: Európát el kell választani az orosz energiahordozóktól. Wright amerikai energiaügyi miniszter és Bessent pénzügyminiszter a földgáz-csúcstalálkozón világossá tették, hogy az USA célja az orosz kőolaj és földgáz kiszorítása Európából. Az iráni háború és a Hormuzi szoros lezárása ugyan lassítja ezt a folyamatot, de nem állítja meg.
Az Egyesült Államok számára Oroszország nem stratégiai partner – Kína viszont igen. Trump legutóbbi találkozóján Hszi Csin-pinggel már „G2”-ről beszélt, vagyis egy amerikai–kínai világrend lehetőségéről. A pekingi látogatás időpontját az iráni konfliktus miatt elhalasztották, de a két ország közötti tárgyalások továbbra is kiemelt jelentőségűek.
Mindezek fényében az USA számára a NATO megkerülhetetlen. A NATO-nak pedig szüksége van Magyarországra, még ha nem is stratégiai értelemben, mint Lengyelországra vagy Romániára. A három tenger – a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger – közötti útvonalak és energiafolyosók Magyarországon futnak össze. Ez a földrajzi helyzet olyan stratégiai értéket képvisel, amelyet Washington nem engedhet át Oroszországnak. Éppen ezért vált Orbán oroszbarát politikája tarthatatlanná.
Orbán Viktor nem vette észre, hogy Putyin Ukrajna elleni agressziója végleg elsöpörte azt a korábbi európai–orosz–kínai együttműködési álmot, amelyet ő és Angela Merkel is támogatott. A New York Times már korábban figyelmeztette: „Trump csókja halálos lehet Orbánnak.” A magyar miniszterelnök azonban továbbra is Trumpra építette külpolitikáját, miközben Washingtonban egyre inkább úgy látták:
Orbán nem partner, hanem kockázat.
A magyar választók végül pontot tettek a történet végére, de Orbánt nemcsak Budapesten, hanem Brüsszelben, Berlinben, Párizsban, Londonban és Washingtonban is leírták. Oroszbarát diplomáciája, stratégiai tévedései és a nagyhatalmi realitások félreértése miatt a Nyugat számára már nem volt szükség a magyar miniszterelnökre.
