„Ha Orbán bukik, azt részben épp a Fehér Házban ülő rajongójának köszönheti” – írja a New York Times Dunaújvárosból küldött választási riportjában. A lap elemzője, David Broder, az európai szélsőjobboldalról írott Mussolini unokái című könyv szerzője szerint Donald Trump „halálos ölelésbe” zárta magyar szövetségesét. Orbán ma már az illiberális modell szimbóluma, de a háborúk, a gazdasági válság és az elszigetelődés közepette elveszítette korábbi politikai varázsát.
Trump barátsága mérgező lehet
A New York Times cikke szerint Orbán Viktor 16 éves hatalma során fokozatosan a „világ illiberális mozgalmainak hőse” lett, de a Trump‑kapcsolat mára politikai teher.
„A magyaroknak mindössze egyharmada bízik Trumpban, mégis az ő támogatására épít a kormányfő, aki szeret dicsekedni azzal, hogy barátja az amerikai, az orosz és a kínai elnöknek is” – írja Broder.
Trump azonban Európa‑ellenes politikát visz, ami Magyarországnak gazdaságilag kifejezetten árt.
Az amerikai elnök az iráni háború közepette szeretné, ha az Európai Unió amerikai LNG‑t (cseppfolyósított földgázt) vásárolna, az orosz import helyett.
„Trump célja, hogy egyetlen csepp orosz gáz se jusson Európába” – idézi a lap Wright energiaügyi minisztert.
Ez azonban Magyarországra nézve katasztrofális következménnyel járna: az ország energiaellátása ma szinte teljesen orosz importtól függ.
Energiaválság és gazdasági csődárnyék
Az iráni konfliktus következtében kialakult világméretű energiaválság minden eddiginél jobban sújtja Magyarországot.
Dunaújváros, a hajdani „vas és acél országa” mára gazdasági katasztrófa szimbóluma lett.
A New York Times riportja felidézi, hogy a városban a kohászat, amely egykor a szocialista ipar szimbóluma volt, 2022‑ben végleg összeomlott. Több ezer ember veszítette el a munkáját, miközben a kormány mindenért az ukrajnai háborút hibáztatta.
„Amikor Orbán a városban kampányolt, egy szót sem ejtett a bezárt acélgyárról – csak Ukrajnát támadta” – írja Broder.
A helyiek így érzik: „ebből nem lehet megélni”, a kormány ígéretei pedig többé nem hitelesek.
Trump és Orbán – az illiberális páros vége?
Trump politikája Washingtonban is egyre kiszámíthatatlanabb. A Fehér Házban Vance alelnök és Rubio külügyminiszter már óvatosan eltávolodik tőle, az iráni háború népszerűtlensége miatt.
A közvélemény Amerikában éppúgy fordul ellene, mint Európában: egy gallon benzin ára négy dollár fölé emelkedett, és ez komolyan rontja Trump esélyeit a novemberi kongresszusi választásokon.
Orbán azonban mindmáig Trump‑Putyin‑paktumban reménykedik. A két vezető korábban tervbe vett budapesti csúcstalálkozója – amely elvileg a háború lezárását szolgálta volna – kudarcba fulladt.
Putyin felajánlotta az „alkut”: Ukrajnát Iránért cserébe, de Trump elutasította, majd 50 százalékos vámot helyezett kilátásba azokra az országokra, amelyek fegyverrel segítik Teheránt.
A felismerés fájdalmas Orbán számára: Trump már nem tekinti partnernek, inkább elkerülendő problémának.
Washington nem fizeti Orbán számláit
A New York Times szerint Trumpnak szüksége van egy trójai falóra az Európai Unióban, ám Magyarország orosz‑barátsága ezt a szerepet hiteltelenné teszi.
„Az árulást szeretik, de az árulót nem”
– idézi a lap egy amerikai diplomatáját.
Trump számára Orbán már kockázat, nem erőforrás. Ha a magyar miniszterelnök győz, ő viszi el a gazdasági válság terhét, Washington pedig egy centet sem ad segítségül.
Ha viszont veszít, az amerikai elnök egykönnyen hátat fordíthat neki, mondván:
„Szomorú, de nem az én problémám. Kit érdekel egy tízmilliós ország, amit egy amerikai sem talál meg a térképen?”
Orbán Viktor politikai pályája ma a külső függés és a belső kiüresedés között billeg.
A New York Times szerint Trump támogatása már nem mentőöv, hanem halálos csók: egy szövetség, amelyben a magyar kormányfő csak veszthet. Ha marad, a válság temeti maga alá; ha bukik, saját példaképének közönye teszi végleg magányossá.
