Egyesek úgy tartják, a mai Dunakeszi területén (mások szerint a török idő alatt elpusztult, Mezőgyánhoz tartozó – akkori – Bihar megyei Kéza pusztán) született és élt a 13. században Kézai Simon, aki a nemzetünk egyik első nagy krónikásának számít. Dunakeszi ma fideszes település, Kéza pedig elfeledett puszta.
Mezőgyán az Arany Jánostól is „fényes” Nagyszalontától légvonalban 15 kilométerre van, az pedig ma már Romániához tartozik, ahol Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke uralja a magyar honfitársaink jelentős részének lelkét 2011 óta. Azaz a NER egésze alatt.
Kelemen (aki amúgy állatorvos és filozófus lenne) Románia művelődési és nemzeti örökségi minisztere volt 2009-2012 között, majd ugyanitt 2014-ben miniszterelnök-helyettes és művelődési miniszter, végül pedig 2020-2023 között miniszterelnök-helyettes. Minap azt találta mondani, hogy Orbán Viktort támogatja az április 12-i országgyűlési választáson:
„személyes választásom Orbán támogatása, ha ez egyáltalán számít, mert a magyarországi választásokról nem mi, hanem Magyarország polgárai döntenek”.
A születése szerint karcfalvai Kelemen Hunor ezzel a mondattal megint elárulta a magyar nemzetet, és vaskosat is hazudott.
Most újra elárulta a népét, mert bántóan elfelejtette Orbán a a tavalyi tihanyi beszédét, amelyben bejelentette, hogy a szélsőséges nacionalista, és magyarellenes George Simiont támogatja az elnökválasztáson.
Ezt utóbb azzal magyarázták, hogy a döntést (a giga-szuverén utcai harcos) amerikai, olasz és portugál kérésre tette. Sírva és átkozódva röhögött ezen mindenki, akibe minimális ész szorult. Ezt az élményt senki nem felejti el, még az sem, akinek nem sokat jelentenek az anyaországtól elszakított területeken élő honfitársaink. Ha akkor magyarul értő mangalica lettem volna Hargita megyében, minden szőröm kihullott volna a döbbenettől.
Hunor akkor „nono-zott” egyet, majd neki kezet csókolva megbocsátott Orbánnak, semmibe véve a romániai magyarság felháborodását.
Igen, és hazudott is, mert csakis a romániai magyarság „megvásárolt, megtévesztett” szavazataival volt képes idáig a NER fenntartani az uralmát, azaz nemhogy nem döntenek a román polgárok a magyar választások eredményéről, hanem egyenesen ők (!) döntik el azt. Ha Kelemen Hunornak igaza van, akkor nem kellene a magyar költségvetést megterhelni a romániai magyarok szavaztatásával, úgysem ők döntik el, mi lesz Magyarországon. Amennyiben Hunor így gondolkodik, javaslom, hogy lépjen ki az RMDSZ-ből, és lépjen be a DK-ba: ott Dobrev Klárához csatlakozva mondhatja majd, hogy
„csak a DK merte kimondani az igazságot, hogy ne szavazhasson soha, aki soha nem élt itt, soha nem adózott itt és nem viseli a döntése következményeit”.
Amúgy a DK ezt most nagyon komolyan veszi: nyolcszáz óriásplakáton hirdetik, hogy „500 000 határon túli már regisztrált a választásra, hogy hatalomban tartsák Orbánt” és „csak a DK venné el a határon-túliak szavazati jogát”.
Sokféleképp lehet elpusztítani a testvérünket. Káin (a földműves) irigységből megölte Ábelt (a juhpásztort), mivel Isten az utóbbi áldozatát fogadta el. E történet a féltékenység, a bűn és a felelősségvállalás tagadásának szimbóluma.
Kézai 1282 tájékán írt Krónikája „Hunor és Magor” szép történetével kezdődik, a művét IV. (Kun) László királynak dedikálta. Orbán uralkodásának 15 évében Kelemen Hunor viszont elárulta Magor népét. E történet a bibliai testvérgyilkossághoz hasonlóan szintén a féltékenység, a bűn és a felelősségvállalás tagadásának szimbóluma.
Kézai Simon biztosan így írna volna róla, kivéve persze, ha a mai (!) RMDSZ újságírója lenne.
