Az elnök nagyképernyős televíziót szereltetett be ebédlőjébe, hogy ott se maradjon le semmiről. Donald Trump a fontos megbeszélések során is a televíziót nézi, de leveszi a hangot.
Trump napi nyolc órán át nézi a televíziót – ezt állítja a New York Times, amely az amerikai elnök körülbelül 60 munkatársát kérdezte ki arról, hogy mivel is tölti napjait a Fehér Ház ura. A 71 éves Trump minden nap fél hatkor kel, és első dolga az, hogy bekapcsolja a televíziót. Először a CNN híreit nézi meg.
A hírtelevíziót Trump utálja, de nézi
– állítja a New York Times. Fake news (álhír)- írta róla rendszeresen Twitteren az USA elnöke. Aki azután a nap további részében „baráti” televíziókat néz: mindenekelőtt a jobboldali Fox tévét. A reggel a Fox and Friends-szel kezdődik és később is ez a televízió uralja Trump médiavilágát. Az elnök nagyképernyős televíziót szereltetett be ebédlőjébe, hogy ott se maradjon le semmiről. Napi 4-8 óra Trump fejadagja. Ez úgy jön ki, hogy az elnök a fontos megbeszélések során is a televíziót nézi, de leveszi a hangot.
Donald Trump persze nem hagyta annyiban a dolgot. Fő kritikusainak megüzente:
nem igaz, hogy TV-függő lenne.
Inkább csak dokumentumfilmeket néz. Steve Bannon, aki a választási kampányban és sokáig a Fehér Házban is Donald Trump fő kommunikációs tanácsadója volt, arról számolt be, hogy az elnök „muníciót gyűjt” a televízióból. Abból indul ki, hogy az átlagos amerikai választó is elsősorban a televízióból értesül a világról. Az elnök Twitter-üzeneteinek jórésze a televízió alapján készül – írta Steve Bannon.
És az írott sajtó? Donald Trump csak olyasmit olvas, ami őt dicsőíti – állapította meg Steve Bannon, akinek döntő szerepe volt abban, hogy az ingatlanvállalkozó és reality show-műsorvezető az Egyesült Államok elnöke lehessen.
Két év alatt már tucatnyian vádolták meg Donald Trumpot szexuális zaklatással. Az esetek főleg azelőtt történtek, hogy politikai pályára lépett.
Az áldozatai közül három most a Reuters szerint azt mondta: a Weinstein-ügy kapcsán kirobbanó szexuális zaklatási botrányok miatti közhangulatban újra meg kellene vizsgálni Trump hasonló ügyeit. Az áldozatok szerint
Trump engedély nélkül megcsókolta, fogdosta őket, vagy a szoknyájuk alá nyúlt.
Azt mondták: nem gondolják, hogy az elnök le fog mondani a zaklatási ügyei miatt, de mindenképp kongresszusi vizsgálatot sürgetnek.
Trump tagadja a vádakat, de egy ügyben eljárás vár rá. A kampány alatt egyébként egy olyan felvétel is előkerült róla, amelyen vulgáris kifejezésekkel ecseteli, hogyan szokott nőket zaklatni. Emiatt elnézést kért, de azt is mondta: ez csak amolyan öltözői beszéd volt.
„Meggyőződésünk, hogy a vitatott nemzetközi státuszú, mind az izraeli, mind a palesztin fél által saját fővárosának tartott, valamint három világvallás számára is kiemelt jelentőséggel bíró Jeruzsálem ügyében az egyoldalú lépések beláthatatlan károkhoz és veszélyekhez vezetnek –írja közleményében Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom elítéli Donald Trump amerikai elnök döntését, miszerint Jeruzsálemet ismeri el Izrael Állam fővárosának és a jelenleg Tel-Avivban székelő amerikai nagykövetséget is oda helyezteti át.
Gyöngyösi szerint Trump döntésével nem csak az arab világgal és az iszlám kultúrkör országaival, de az egész civilizált világgal és nyugati szövetségeseivel is szembemegy, hiszen néhány elvakult, végletekig elfogult csoporton kívül senki sem támogatja döntésében.
A Jobbik álláspontja szerint a döntés még Izrael és a világban élő zsidó közösségek helyzetére nézve is káros és biztonságukat kockáztatja.
Az elismerés nyomán már az elmúlt napokban fellángolt a konfliktus, melynek ismét ártatlan emberek esnek áldozatul mindkét oldalon. A Jobbik a megoldás az ENSZ által megállapított határok szerinti, kétállami rendezés, mely Izrael és Palesztina államiságát is garantálja, és Jeruzsálem helyzetét is tisztázza.
A Jobbik sajnálatosnak tartja, és szerintük az elmúlt 27 év szolgalelkű diplomáciájának továbbélését sejteti, hogy több napja nem érkezett hivatalos állásfoglalás a Bem rakpartról, és a magyar diplomácia volt a Trump adminisztráció döntését elítélő közös uniós nyilatkozat gátja.
Többen is befolyásolhatták: az alelnök, Mike Pence, egyik fő támogatója, a milliárdos Sheldon Adelson mellett az Amerikai Cionista Szövetség vezetője, Morton Klein is.
Morton Klein pragmatikus politikus: azt mondja, hogy Gorka és Bannon szélsőjobboldali ugyan, de mindig kiállnak Izrael mellett. Ezért is hívta meg őket a cionista szervezet rendezvényeire. Arra is utal, hogy Gorka Sebestyént Izraelben is szívesen látják: amikor szeptemberben nagy biztonságpolitikai tanácskozást tartottak, akkor Gorka volt a fő szónok. Pedig akkor már kirúgták a Fehér Házból, ahol
nem ment át a nemzetbiztonsági átvilágításon.
Ez viszont nem zavarta az egyébként szintén szélsőjobboldali Avigdor Liebermant, Izrael hadügyminiszterét.
Morton Klein Gorkához hasonlóan a szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteket terjesztő portál, a Breitbart szerzője – a portál a faji felsőbbrendűséget hirdető nézeteket is terjeszti, de úgy tűnik, Kleint ez nem zavarja.
Jó barátai közé tartozik az USA nemrég kinevezett izraeli nagykövete, David Friedman is. Ő is elszánt híve annak, hogy Jeruzsálemben legyen az amerikai nagykövetség. Az érveket pedig ehhez Morton Kleintől kölcsönzi.
A radikális iszlámista szervezet vezetője, Iszmáil Haníje hadüzenetnek nevezte Donald Trump döntését, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, ezért intifádát, vagyis palesztin felkelést hirdetett. Az összecsapásokban már többen megsérültek. Rengeteg ország elítélte Trump döntését, igaz, volt olyan is, aki mellé állt.
Donald Trump az aláírás után Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
Donald Trump tegnap jelentette be, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és oda költözik az amerikai nagykövetség. Utána egyébként aláírta a moratóriumot, amellyel elhalasztja a nagykövetség költözését, az ugyanis még éveket vesz igénybe.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök történelmi jelentőségűnek nevezte Trump döntését, szerinte ezt a majdani izraeli-palesztin békének is tartalmaznia kell. Szerinte több ország követni fogja ezt a lépést – a Times of Israel Magyarországot is megemlíti, miután
Magyarország nem támogatott egy olyan uniós közös nyilatkozatot, amely elítélte Trump lépését.
A palesztin vezetők ugyanakkor természetesen elítélték a döntést. Mahmúd Abbász elnök azt mondta: Amerika szembemegy a nemzetközi joggal, bátorítja a megszállást, az izraeli telepesépítkezéseket, és ezzel tovább távolodott a béketárgyalások közvetítői szerepétől, aláásva a kétállami megoldást. Szerinte az intézkedés arról szól, hogy az Egyesült Államok feladja az elmúlt évtizedekben a békefolyamat támogatásában betöltött szerepét.
Több palesztin politikai csoport tiltakozó menetekre hívta az embereket a nagyobb ciszjordániai városokban, ahol az üzletek is bezártak, mert a szerdán még csak iskolákra meghirdetett sztrájk csütörtökre általánossá szélesedett.
A Gázát irányító iszlámista Hamász szóvivője azt mondta:
„Trump megnyitotta a pokol kapuit.”
A szervezet vezetője Iszmáil Haníje pedig arról beszélt: „December nyolcadikától, péntektől egy
új intifáda indítására szólítom fel a palesztin népet
a megszállással szemben, hogy kifejezze haragját a Jeruzsálemet érintő döntés miatt.”
Az első intifáda 1987 és 1993 között zajlott a palesztin területeken, ezalatt jött létre a Hamász. Tüntetéshullámok, összecsapások, kisebb támadások jellemezték, az oslói békefolyamat zárta le. A második 2000-ben kezdődött, miután a Palesztin Hatóságot vezető Jasszer Arafat az utolsó pillanatban elutasította a hosszú évek alatt kidolgozott béketervet, az akkori ellenzéki vezér Ariel Saron pedig provokatív módon felment a Templom-hegyre. A második intifáda brutális terrortámadásokat hozott, 2005-ig tartott, de iszlámista szervezetek utána is rendszeresen támadták Izraelt, főleg Gázából kilőtt rakétákkal. Harmadik intifádát többször is hirdettek már, néhányan a 2015-ben kezdődött késeléses terrortámadás-sorozatot is annak nevezték.
Az izraeli hadsereg szóvivője azt jelentette be, hogy Ciszjordániába vezényelnek több további zászlóaljat, más egységeket pedig készenlétbe helyez.
Donald Trumpot ábrázoló gúnyfigurát égetnek palesztinok a ciszjordániai Nábluszban Fotó: MTI/EPA/Alaa Badarneh
Több helyen már összecsapások is kitörtek palesztin tüntetők és izraeli katonák között. A Háárec szerint már legalább 19 sérültről tudni.
Nemzetközi reakciók
A reagáló országok többsége elítélte Trump döntését. Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint Jeruzsálemnek mind Izrael, mind a jövőbeli palesztin állam fővárosának kell lennie. Azt mondta:
„Trump döntése rosszabb időkbe vihet vissza bennünket, mint amelyekben most élünk.”
Angela Merkel szóvivője a kancellárt idézve azt írta: a német szövetségi kormány nem támogatja Donald Trump álláspontját, „mert Jeruzsálem státuszát egy kétállami megoldás keretében kell rendezni”. Theresa May brit miniszterelnök azt mondta: a döntés nem használ a térségbeli békekilátásoknak. Szerinte „Jeruzsálemnek végső soron az izraeli és a palesztin állam közös fővárosává kell válnia”. Emmanuel Macron francia elnök azt mondta: helyteleníti Trump bejelentését, és ezt az álláspontot Franciaország az ENSZ Biztonsági Tanácsában is el fogja mondani.
Gennagyij Gatyilov orosz külügyminiszter-helyettes azt mondta:
az amerikai döntés a helyzet általános romlásához vezet majd a palesztin-izraeli viszonyban és az egész Közel-Keleten,
és ellentétes az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival.
Csehország viszont az Izrael és Palesztina közti béke megkötéséig Jeruzsálemet ismeri el a gyakorlatban Izrael fővárosának az 1967-es demarkációs vonallal kijelölt határok között – közölte a cseh külügyminisztérium. A nagykövetség áthelyezéséről egyelőre nincs szó.
Jeruzsálem Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi
Recep Tayyip Erdogan török elnök szerint érthetetlen, amit az amerikai elnök csinál, és „Trump bejelentése nem a kibékítésre, hanem a felforgatásra irányul”. A muszlim többségű Indonézia és Malajzia, valamint az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Irak vezetői is elítélték a döntést.
Az arab világból sokkal durvább reakciók is érkeztek. A libanoni Hezbollah egyik lapja „Halál Amerikára” feliratú címlappal jelent meg. Az Izraelt korábban többször megtámadó terrorszervezet vezetője, Haszan Naszrallah pedig azt mondta:
„Ma Palesztinában létezik egy erős, felhatalmazott ellenállás, amely több ezer rakétával rendelkezik, ezek csapást mérhetnek Tel-Avivra.”
A zsidó szervezetek közül sem mindegyik örül: az Egyesült Államok felnőtt zsidó lakosságának harmadát képviselő Reformzsidó Unió vezetőke szerint rosszul időzített a lépés, mert nincs átfogó terv az izraeli-palesztin békéről.
A Siratófal és a Templom-hegy Fotó: Németh Róbert
António Guterres ENSZ-főtitkár szerint csakis az Izrael és palesztinok közötti közvetlen tárgyalásokon lehet határozni Jeruzsálem státuszáról. Nyolc ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Svédország, Egyiptom, Szenegál, Bolívia és Uruguay) az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli összehívását kérte az ügyben.
Kelet-Európában, akárcsak az Egyesült Államokban az ellenzéknek meg kell szabadulni a liberális projekt azon elemeitől, amelyek önpusztítónak bizonyultak – mint az egyenlőtlenség gazdasága és a hatalmasokkal való összejátszás -, és a jobboldali populistákkal szemben valós ellenpontot kell felkínálnia. Ha ez nem történik meg, bízvást úgy tekinthetjük, hogy a liberalizmus nem támad fel, búcsút mondhatunk a szociális jólétnek, és felkészülhetünk arra, hogy nagyon gonosz idők következnek.
„Ki jósolhatta volna meg Trumpot? Lengyelország, Magyarország és Szlovákia” című cikkében John Feffer, A Külpolitikai Tanulmányok elnevezésű amerikai intézet Külpolitika fókuszban részlegének az igazgatója arról ír, hogy a hidegháború után a jobboldali populisták a gazdasági bizonytalanság kihasználásával kerültek hatalomra, és elemezte a címben szereplő három ország fordulat utáni történetét.
A kelet-európai fordulat évét, 1989-et úgy kell elképzelni,
mintha egy vonat indult volna egy lepusztult állomásról,
ahol nem kapható sem finom szendvics, sem olvasnivaló, az illemhelyek nem működnek, az információs pultnál nincs senki, és a hangszórók érthetetlen üzeneteket sugároznak. Amikor az indulást jelzik, az utasok felszállnak. Néhány szerencsés az I. osztály kocsiiba kerül, ahol jó kávé van, és kényelmes fekhelyek, egy valamivel nagyobb csoport a másodosztály ülésibe jut, és mindenki más teljesen lepusztult vagonokba szorul. Minden utasnak azt mondták, hogy a végállomás egy gyönyörűséges pályaudvar jól ellátott boltokkal, tiszta illemhelyekkel, segítőkész irányító rendszerrel, és egy olyan ország olyan városában áll, amelyet hasonlóképpen kiválóan vezetnek. A vonaton lévők mind azt hiszik, hogy egy csodálatos piaci demokráciába tartanak, ahol a politikai nézeteltérések és ideológiai harcok elvesztették jelentőségüket, csak a pragmatikus döntések maradtak, ezeket pedig politikacsinálók rágják át, és bürokraták hajtják végre. Az emberek tudták, hogy mit hagytak maguk mögött, és lelkesedtek a jövőért, de nagyon kevés elképzelésük volt az útról, amelyre elindultak.
Az első években az átalakulás vonata mendegélt.
A hátsó kocsikban volt ugyan némi morgás, de még minden utas a szerelvényen volt, és általános volt a terv, hogy elérik Nyugat-Európát. Végül az első osztályú utasok könnyedén megérkeztek Nyugatra. A másodosztályon utazók alig jutottak át a határon, a többiek meg nem jutottak messzire a kiinduló állomástól – írja a szerző. Saját 1990-es úti tapasztalatairól azt írja: úgy tűnik, a kelet-európai fővárosok elérkeztek Nyugatra, mindenki arra számított, hogy öt, de legfeljebb tíz éven belül úgy él majd, mint a bécsiek. Ha ez illúzió volt, akkor legalábbis részben azok a külföldi tanácsadók táplálták, akik akkoriban elárasztották a térséget. Sokak számára pedig az átalakulás csak néhány évig tartott, mert a városok hamar a multinacionális cégek tisztségviselőnek és a civil szervezeteknek helyet adó költséges hellyé váltak.
Magyarországra térve a szerző ismerteti Orbán indulását, és azt, hogy olyan pártot alapított, amelyhez csak 35 év alattiak csatlakozhattak. Az 1994-es választásokon a Fidesz ugyan visszaesett, de Orbánnak ennél nagyobb csalódás volt az a mód, ahogyan az SZDSZ – a Fidesz „felnőtt verziója” – koalícióra lépett a szocialistákkal. Ez volt az a pillanat, amikor elgondolkodott azon, hogy valóban a liberalizmus-e a megfelelő húzóerő saját személyes ambíciói számára, és elkezdte átalakítani pártját és önmagát. Amikor a gazdasági reformok következményei lecsaptak, Orbán az egyre erősebben illiberális magyar nacionalista szerepébe bújt, és egykor liberális pártja az új jobboldal oszlopává lett. 2010-ben másodjára is miniszterelnök lett, és ezt a helyet azóta tartja.
Orbán figyelemre méltóan sok területen megelőzte Trumpot.
Országa Oroszországgal szembeni régi ellenszenvét megfordítva körüludvarolta Putyint, és azt ígérte, hogy az orosz államhoz hasonló módon „illiberális állammá” alakítja Magyarországot. Harcba szállt a mainstream újságírás ellen, igyekezett akaratához igazítani az igazságszolgáltatást és az Alkotmánybíróságot, és úgy változtatta meg az államapparátust, hogy az a támogatói javára váljon. A talán leginkább baljóslatú fordulatában az alt right magyar változatának udvarolt a bevándorlók elleni álláspontjával és néhány antiszemita gesztussal” – írja Feffer: „Trump most Budapestet és Varsót épít Washingtonban, amikor tudtán kívül Orbán és Jarosław Kaczyński példáját követi.” Ezt követően a szerző megállapítja, hogy az ide-oda lengő inga hasonlata nem érvényesül, a kelet-európai választók nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy vissza akarnának térni a liberális demokráciához, amely elvitte országukat az Ígéret Földjére, az EU-ba, és példájukat a térség más országai is követik. Európában az EU, amelynek nagy politikai súlya van, még ellensúlyt alkot a liberális projekt ezen elutasításához. Ám amennyiben nem tudja átalakítani a politikáját úgy, hogy ne csak a gazdag államoknak és embereknek kedvezzen, az EU reformjai nem fogják tudni feltartóztatni a reakció áradását. Néhány javaslat talán valamennyire vissza tudja fogni a száguldó kapzsiságot, de ezek a reformok nem fogják jelentősen fokozni a liberalizmust Kelet-Európában, hacsak a szervezet nem kezd el figyelmet fordítani a kontinens két része közötti, valamint a térség államaiban a nagyvárosok és a vidék között tátongó szakadékokra. – írta a szerző. Az amerikai helyzet további elemzése után megállapítja: ha a Trump féle „populizmusról” van szó, Kelet-Európa járt az élen. Most az a kérdés, hogy újra úttörő lesz-e. Ha a Trump-ellenes erők nem foglalkoznak a szavazók status quo feletti folyamatos utálkozásával, a kelet-európai példa sötét kilátásokat nyit egy olyan amerikai jövőre, amelyben a jobboldali libertáriusok, intoleráns nacionalisták és alt right szélsőségesek erősítik egyre inkább szorításukat az államapparátuson. Az inga kilengésére várni olyan, mintha Godot-ra várnánk. A politikai rendszer nem fogja magától visszanyerni egyensúlyát. Kelet-Európában, akárcsak az Egyesült Államokban az ellenzéknek meg kell szabadulni a liberális projekt azon elemeitől, amelyek önpusztítónak bizonyultak – mint az egyenlőtlenség gazdasága és a hatalmasokkal való összejátszás -, és a jobboldali populistákkal szemben valós ellenpontot kell felkínálnia. Ha ez nem történik meg, bízvást úgy tekinthetjük, hogy a liberalizmus nem támad fel, búcsút mondhatunk a szociális jólétnek, és felkészülhetünk arra, hogy nagyon gonosz idők következnek – írja a szerző.
A Reformzsidó Unió már szerdán rosszul időzítettnek minősítette a lépést.
A szervezet az Egyesült Államok felnőtt zsidó lakosságának harmadát képviseli: 2,2 millió embert. Elnöke, Rick Jacobs rabbi nyilatkozatban tudatta, szervezete ugyan hiszi, hogy Jeruzsálem a zsidó nép örök fővárosa, és hogy az Egyesült Államok izraeli nagykövetségét Tel-Avivból Jeruzsálembe kellene költöztetni, ám mindennek nem most van itt az ideje.
„Nem tudjuk támogatni Trumpot döntésében, mivel nincs átfogó terv a palesztin-izraeli békefolyamatra vonatkozón” – áll a New York-i központú nonprofit szervezet elnökének nyilatkozatában.
Amióta Donald Trump amerikai elnök a múlt héten azt pedzegette, hogy ezen a héten elismeri Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát és átköltözteti oda az amerikai nagykövetséget, nem egy politikus, elemző és szakértő kongatta a vészharangot. Ugyanis ez a döntés alapjaiban rendezheti át az Egyesült Államok közel-keleti kapcsolatrendszerét, és jelentheti egyben a „tradicionális partnerek” elvesztését is.
Még mindig nem nyugodtak meg az Egyesült Államok arab szövetségesei a Közel-Keleten annak ellenére, hogy már lejárt a második határidő és jól láthatóan Donald Trump továbbra sem ismerte el Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát. Habár Bill Clinton óta szinte minden hatodik hónapban elhalasztják az 1995-ben hozott törvény alkalmazását, vagyis az amerikai nagykövetség Tel-Avivból Jeruzsálembe való áthelyezését, most még alaposan felborzolta a kedélyeket, amikor a múlt hétvégén a Fehér Házból olyan híresztelések láttak napvilágot, amelyek szerint Trump ezen a héten valóban eleget tesz a jogszabálynak.
Ez nem kevés dühödt, elképedést, és kritikát váltott ki nemcsak a közel-keleti országokból (Izrael kivételével), hanem például Franciaországból és Emmanuel Macronból is. A Palesztin Hatóság azonnal leszögezte, hogyha Trump valóban meglépi Jeruzsálem elismerését, akkor
ők kivonulnak minden amerikai békekezdeményezés mögül.
Mahmúd Abbász palesztin elnök figyelmeztette Washingtont, hogy egyetlen arab vezető sem fogadná el Jeruzsálem elismerését, mint Izrael fővárosa, mert az általános felháborodást és az amerikai diplomáciai létesítmények, illetve állampolgárok elleni támadást hozna magával. Ugyanúgy Washington veszélybe sodorná azt a 2017 szeptembere óta tartó megbékélési folyamatot, amely a ciszjordániai Fatah és a gázai Hamász között vette kezdetét. Ezzel párhuzamosan felrémlett egy újabb palesztin felkelés (intifáda) rémképe is.
Trump közel-keleti politikájának tükrében korántsem lenne meglepő, ha az elnök „veszni hagyná” az amerikai-palesztin kapcsolatokat, egyfajta járulékos veszteségként tekintve rá, hiszen számára sokkal fontosabb az Izraellel fenntartott viszony és az amerikai nagykövetség átköltöztetésével pedig képes lenne „bebetonozni” a két ország kapcsolatát. Ugyanakkor az már valóban rejtély, hogy vajon az Egyesült Államok elnöke tisztában van-e azzal, hogy Jeruzsálem elismerése elsősorban a legfontosabb amerikai szövetségesek körében érne fel egy (atom)bomba erejével és okozna – legrosszabb esetben akár visszafordíthatatlan – károkat a bilaterális kapcsolatokban.
„Bármiféle bejelentés a végleges álláspont ismertetése előtt determinisztikus hatással lenne a békefolyamatra és csak a regionális feszültséget szítaná fel”
– nyilatkozta a CNN-nek Háled bin Szalman, az USA-ban lévő szaúdi nagykövet. Nem véletlen, hogy Szaúd-Arábia fejezte ki leginkább aggodalmát az amerikai elnök esetleges döntését illetően.
Ugyanis Rijád könnyen két tűz közé kerülhet.
Amennyiben nem bírálja az amerikaiak lépését, azzal a muszlim világ haragjával, a vahabita papság felől érkező újabb kritikák özönével, illetve a saját lakossága felől érkező elégedetlenséggel, végső soron akár zavargásokkal kellene szembenéznie. A szaúdi uralkodócsaládot ugyanis még mindig lefoglalja a tisztogatás és az olyan nagyra törő tervek megvalósítása, mint a Neom, amellyel igyekszik javítani a körülette kialakult képen.
Viszont, ha nyíltan elítéli Washingtont, akkor annak könnyen katonai és gazdasági vonzatai lehetnek, csökkenhet az amerikai támogatás nagysága, amit most nagyon rosszul érintené Szaúd-Arábiát az olyan nagyszabású gazdasági programok megvalósítása során, mint a „Vísion 2030″, vagy kétségessé teheti az egyes fegyveres konfliktusok (például Jemen) kimenetelét is. Valószínűleg Trump is arra játszik rá, hogy mivel Rijád számára a legnagyobb geopolitikai és vallási ellenfelet továbbra is Teherán jelenti,ezért a szaúdi vezetés csendben marad. Ugyanis bár a háttérben és a helyetteseken (proxykon) keresztül már évek óta zajlik az „iráni-szaúdi hidegháború”, a Perzsa-öböl menti monarchia az Egyesült Államok – és feltehetőleg Izrael nélkül – sem lenne képes nyílt háborút vívni a perzsa országgal.
Szaúd-Arábiával való viszony megromlására figyelmeztetett a képen szereplő Jared Kushner – Trump veje és fő tanácsadója – is, aki Mohamed Bin Szalmánnal nagyon jó kapcsolatokat épített ki, s szerinte a Fehér Ház Jeruzsálem elismerésével pont a még trónra sem került esélyein rontana
Talán még Szalmán uralkodónál is rosszabb helyzetben találta most magát II.Abdullah jordán király.
„Egy ilyen lépés veszélybe sodorja a békét és csak dühödt vált ki az arab és a muszlim világba”
– olvasható a jordániai külügyminisztérium által közzétett nyilatkozatban, valamint hozzátéve, hogy Trump esetleges lépése esetleg kihathat az amerikai-jordán kapcsolatokra. II. Abdullah jordániai király az elmúlt 2-3 évben egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a gázai és a ciszjordániai övezetre, illetve az izraeli-palesztin békefolyamatra. Ebben az évben Ammán közbenjárásával sikerült például megoldani a legutóbbi, „intifádával” fenyegető lázongásokat is, amelyet a biztonsági kamerák és a fémdetektorok felszerelése váltott ki a jeruzsálemi muszlimok szent helyeinek és mecseteinek közelében.
Ammán ugyanis így akarja elterelni a figyelmet a több mint félmillió szíriai – főleg palesztin származású – menekültről, az ország rossz gazdasági helyzetéről és a társadalmon belüli feszültségekről. Ráadásul II. Abdullah ki akarja fogni a szelet az iszlamista pártok és csoportok vitorlájából, hiszen ők nagyon gyakran azt róják fel neki, hogy túlságosan Nyugat-és Izrael-barátságát. Viszont Jeruzsálem amerikai elismerése egy olyan kényszerhelyzetet teremthet a jordániai uralkodó számára, amely során engednie kellene az iszlamisták és az ország lakosságának majdnem egynegyedét kitevő palesztin menekültek Izrael-ellenes követeléseinek. Ez pedig a legrosszabb esetben
az 1994-ben kötött izraeli-jordán béke „felülvizsgálatával” fenyegethet
Mivel Jordánia tölti be most az Arab Liga soros elnökségét, ezért az arab ország már a hétvégén kezdeményezte egy Arab Liga összehívását. Bár tudvalevő, hogy általában semmi komolyabb következménye nincs az arab országok csúcstalálkozóinak, valószínűleg csak retorikában fogják elítélni az Egyesült Államokat, mégis Ammán tanúbizonyságot adhat arról, hogy új alapokra kívánja helyezni a Washingtonnal fenntartott kapcsolatait. Ez gyakorlatban azt jelentené, hogy nemcsak csökkenne az amerikai-jordániai kapcsolatok intenzitása, hanem az arab ország nyíltan elkezdene lavírozni Oroszország irányába.
Jordánia már 2015-ben megállapodást kötött Oroszországgal, hogy 10 milliárd dollár értékben megépítik az arab ország első atomerőművét. A kép illusztráció
Törökország szintén „katasztrófát” emleget, ha az Egyesült Államok elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Az amerikai-török – tágabb értelemben a nyugati-török – kapcsolatok eddig is szakadék szélén táncoltak, de Trump eme lépése után korábban soha nem látott mélységbe zuhanhatnak. Recep Tayyip Erdoğan török elnök eddig is szeretett úgy tetszelegni a nemzetközi közösség előtt, mint a „palesztin ügy szószólója”, ezért sem hagyná szó nélkül, ha az amerikai elnök beváltja az ígéretét.
A török elnök már a múlt héten felhívta Mahmúd Abbász palesztin elnököt, és mindketten leszögezték, hogy Jeruzsálem esetében nem fogadják el a „status quó” felrúgását. Ráadásul Ankara esetében ez azzal is járhat, hogy az amúgy is a tavaly óta döcögve haladó izraeli-török kibékülés ismét megszakadhat és török elnök viszonya Benjamin Netanjahuval ismét rendkívül feszültté válna. Valószínűleg visszaköszönne az az időszak, amikor Törökország nem kevés anyagi, diplomáciai és fegyvertámogatást nyújtott az olyan szélsőséges iszlamista csoportoknak, mint a gázai Hamász.
Erdoğan „vörös vonalat” emlegetett a december 5-i parlamenti beszédében.
Egyiptom szintén azok között van, akiknek nagyon nem lenne ínyére Trump döntése. Az igaz, hogy az amerikai-egyiptomi kapcsolatokat már aligha befolyásolná érdembe, ha a Fehér Ház áthelyezteti az amerikai nagykövetséget Jeruzsálemben. Ugyanis a két ország között már ismét feszültté vált a viszony, amikor a Trump-adminisztráció augusztusban váratlanul leállította a gazdasági és katonai segélyeket pont akkor, amikor Kairó éppen a Sínai-félszigeten folytatott terroristaellenes hadműveleteket.
Ugyanakkor az arab ország regionális politikája sokkal jelentősebb változáson mehet keresztül. Először is azért, mert az egyiptomi diplomáciának nem kis szerepe volt a Fatah és a Hamász megegyezés megszületésében, amelyet Abdel Fattah asz-Szíszi eddigi legnagyobb külpolitikai sikereként könyvelnek el. Csakhogy Trump lépésével egy csapásra semmisé válhat az eredmény, és Egyiptom elveszítheti minden korábbi befolyását nemcsak a gázai, hanem a legrosszabb esetben a ciszjordániai palesztinok körében is.
Egyiptom számára a legnagyobb kérdést azt jelentené, hogy ezután miképp viszonyuljon Izraelhez. A két ország 1979-ben különbékét kötött egymással, amelyet eddig mindegyik fél betartott, igaz, volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy ez valamelyik fél fel fogja mondani. Izraellel szomszédos összes állam közül Egyiptom nevezhető a „legstabilabban baráti államnak”, hiszen nagymértékben együttműködnek a terrorizmus elleni harcban, különösen a Sínai-félszigeten.
Szíszi és Netanjahu találkozója New Yorkban 2017. szeptember 18-án. A kép forrása: MEMO.
Viszont a lakosság és a politikai elit egy része még mindig nem törődött bele a különbékébe és az Izraellel való viszony javulását. Ezt jól mutatja az az eset, amikor tavaly az egyik egyiptomi törvényhozó meghívta ebédre az izraeli követet, de gyakorlatilag lincshangulat uralkodott el az országban. Ugyanúgy egyre többször bírálják Szíszit még a nacionalisták és a szekulárisok köréből is, mivel hosszas diplomáciai és bírósági huzavona után eladta az egyiptomi fennhatóság alá tartozó Tinar és Szanafir-szigeteket Szaúd-Arábiának, amelyet ők egyértelműen az egyiptomi állam részeként ismertek el. Egy újabb haraghullámot és tiltakozást pedig már az egyiptomi elnök sem hagyhat figyelmen kívül, mégha konkrétan az Egyesült Államok miatt törne ki az országban.
Tehát lehet az amerikaiak és az izraeliek számára jól hangozhat, ha Donald Trump elismeri Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát és oda költözteti át az amerikai nagykövetséget. Ez kétségtelenül, talán még Ronald Reagan idejét is felülmúlva erősítené meg a két ország kapcsolatát, jelentősen erősítené mind az amerikai elnök, mind az izraeli miniszterelnök pozícióját az országon belül. Csakhogy ezzel párhuzamosan mindkét ország gyakorlatilag semmissé teheti az elmúlt években, nem kevés erőfeszítések árán elért eredményeit és lenullázhatja az arab országokkal való kapcsolatokat is. Végső soron pedig pont az a két ország nyerne közép., de akár rövidtávon is, amelynek jelenleg az Egyesült Államok és Izrael is igyekszik visszaszorítani a befolyását a Közel-Keleten: Irán és Oroszország.
Az izraeli médiumok palesztin forrásokra hivatkozva jelentették a hírt. Abbasz válaszul azt mondta, ugyanezen források szerint, hogy ez a lépés aláássa a két-állam megoldást valamint erőszakot fog kiváltani a régióban.
A telefonbeszélgetés után Abbasz válságstábot hívott össze. Időközben az izraeli média, jordán forrásokra hivatkozva arról is beszámolt, hogy az amerikai elnök Abdullah jordán királlyal is beszélt a témáról.
Donald Trump amerikai elnök úgy döntött, hogy az Egyesült Államok kilép annak az átfogó ENSZ-megállapodásnak az előkészítő munkálataiból, amely a menekültek és migránsok helyzetén hivatott segíteni.
Ezt szombaton jelentette be New Yorkban az amerikai ENSZ-képviselet. Az indoklás az, hogy az elnök összeegyeztethetetlennek tartja a megállapodást saját bevándorlási politikájával.
„Az amerikai ENSZ-misszió ma tájékoztatta a világszervezet főtitkárát, hogy az Egyesült Államok befejezi a részvételét a migrációs világegyezmény előkészületeiben” – áll a közleményben.
A megállapodás elkészítéséről tavaly szeptemberben döntött az ENSZ Közgyűlése, a részletes javaslatot a világszervezet menekültügyi főbiztosságának kell elkészítenie és 2018-as éves jelentésének részeként beterjesztenie. A megállapodás rögzíti a bevándorlókkal szembeni eljárások alapelveit, beleértve az ideiglenes elhelyezésükre, illetve hazatérésük támogatására vonatkozó szabályokat is. Az egyezménynek része lesz egy részletes cselekvési program is.
Nikki Haley amerikai ENSZ-nagykövet szerint az Egyesült Államok világelső a menekültek támogatásában, és ezt a szerepét továbbra is meg kívánja őrizni. De hozzátette, hogy
az amerikaiak maguk szeretnének dönteni arról, hogyan védjék meg a határaikat, és kit engedjenek be az országba.
Úgy fogalmazott, hogy a tervezett megállapodás globális szemlélete nem egyeztethető össze az Egyesült Államok szuverenitásával.
Megválasztása óta Donald Trump több nemzetközi egyezményből is kiléptette már az Egyesült Államokat, köztük olyanokból is, amelyeket elődje, Barack Obama idején kötöttek. Ilyen például a párizsi klímaegyezmény, de októberben azt is bejelentették, hogy kilépnének az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéből (UNESCO).
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Mahmúd Abbász palesztin elnök figyelmeztette Washingtont, hogy egyetlen arab vezető sem fogadná el Jeruzsálem elismerését, mint Izrael fővárosa, mert az általános felháborodást és az amerikai diplomáciai létesítmények, illetve állampolgárok elleni támadást hozna magával. Ugyanúgy Washington veszélybe sodorná azt a 2017 szeptembere óta tartó megbékélési folyamatot, amely 
