Az orosz elnök bejelentése, miszerint megváltoztatja Oroszország katonai és nukleáris doktrínáját, arra irányul, hogy elriassza Ukrajna külföldi partnereit attól, hogy támogassák a harcban álló államot.
Vlagyimir Putyin orosz elnök 2024. szeptember 25-én egy nyilatkozatban jelentette be, hogy a jelek szerint jelentősen megváltoztatja Oroszország katonai doktrínáját. Bejelentette, hogy a hamarosan módosítandó doktrína „azt javasolja, hogy egy nem nukleáris állam Oroszország elleni agresszióját”, amennyiben azt „egy nukleáris hatalom részvételével vagy támogatásával” hajtják végre, „Oroszország elleni közös támadásuknak” tekintsék. Putyin üzenete a nyugati döntéshozóknak és választóknak egyszerű: ha katonailag segítitek Ukrajnát, mi is megtámadhatunk benneteket.
Az orosz elnök a továbbiakban kifejtette, hogy az új doktrína „egyértelműen megteremti a feltételeket ahhoz, hogy Oroszország áttérjen a nukleáris fegyverek használatára”. Putyin komoran figyelmeztetett:
„Megfontoljuk ezt a lehetőséget, amint megbízható információkat kapunk a légi vagy űrbeli támadófegyverek tömeges bevetéséről és államhatárunk átlépéséről. A stratégiai és taktikai repülőgépekre, cirkálórakétákra, drónokra, hiperszonikus és egyéb légi járművekre gondolok”.
Az elnök világossá tette, hogy a közelgő változások azt jelentik, hogy Moszkva „fenntartja a jogot a nukleáris fegyverek alkalmazására Oroszország és Fehéroroszország elleni agresszió esetén”.
Putyin fenyegetésében a korábbiakhoz képest nem annyira a nyíltsága az újdonság, mint inkább az, hogy egy készülő hivatalos orosz dokumentumról van szó. Az ilyen értelemben vett új minőségük ellenére Putyin legutóbbi bejelentései nem változtatnak az orosz állásponton elvileg. Az orosz katonai doktrína bejelentett változtatásai – a számos korábbi, nukleáris fegyverekkel való nyilvános megfélemlítéshez hasonlóan – a Kreml pszichológiai hadművelete.
Moszkva – mint már többször is tette – el akarja riasztani Ukrajna külföldi támogatóit a segítségnyújtás folytatásától és kiterjesztésétől. A katonai doktrína most javasolt módosítása egy újabb kísérlet arra, hogy korlátozzák az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatást. Putyin nyilatkozatát kontextusban kell látni. A hivatalos orosz dokumentumoknak – legyenek azok törvények, doktrínák, szerződések vagy más kormányzati szövegek – kevés jelentősége van egy olyan országban, ahol nincs jogállamiság, és ahol az állami önkényuralom mindenütt jelen van. A belügyekhez hasonlóan a Kreml a döntéseket politikai preferenciák, nem pedig jogi aktusok alapján hozza, amelyeket bármikor ad hoc módon kiigazíthat vagy megváltoztathat.
Putyin újabb bejelentései és más fenyegetések tőle és környezetétől a Nyugaton folyó stratégiai vitákhoz kapcsolódnak. Az egyik kritikus vita középpontjában az a kérdés áll, hogy Ukrajnát fel kellene-e szerelni több és jobb rakétával, beleértve a rendkívül hatékony, de mára hírhedté vált német „Taurus” cirkálórakétát. Egy másik vita arról szól, hogy Ukrajnának engedélyezni kell-e nyugati nagy hatótávolságú fegyverek telepítését Oroszországon belül. Úgy tűnik, különösen ez utóbbi kérdés, azaz a nyugati rakéták orosz területen történő telepítése aggasztja a Kremlt.
Ezeket a kérdéseket azonban a jelenlegi történelmi kontextusukban kell vizsgálni: Ukrajna immár több mint két éve támad orosz katonai célpontokat a megszállt ukrán területeken, a Krímben, Donyeckben, Luhanszkban, Zaporizzsjában és Herszonban – többek között nyugati fegyverekkel. Oroszország 2014-es és 2022-es illegális, de hivatalos orosz annektálását követően ez az öt régió Oroszország módosított alkotmánya szerint rendes orosz terület – és nem csak „népköztársaságok”.
Az utóbbi időben Ukrajna is tömegesen támadott számos katonai és ipari célpontot Oroszország törvényes területén. Legalább egy drón még magába a Kremlbe is berepült. Ezen ukrán támadások némelyike lenyűgöző eredményeket hozott, például nagy lőszerraktárak megsemmisítésével mélyen Oroszország belsejében.
A meglévő orosz katonai doktrína már lehetővé teszi Moszkva számára, hogy nukleáris fegyvereket használjon válaszul a kizárólag hagyományos fegyverekkel végrehajtott külföldi támadásokra. Ukrajna tömeges dróntámadásait és az ukrán szárazföldi erők 2022 óta tartó behatolását mind törvénytelen, mind törvényes orosz területre úgy értelmezheti a Kreml, hogy Moszkva tömegpusztító fegyverekkel válaszolhat. Az orosz katonai doktrína ezt 2010 óta engedélyezi „az Oroszország elleni agresszió esetén hagyományos fegyverek alkalmazásával, ha az állam létét fenyegetik”. Az orosz nukleáris doktrína e sajátosságát, amely engedélyezi a nukleáris fegyverek alkalmazását hagyományos fegyverekkel elkövetett támadásokra válaszul, a 2020-as „Az Orosz Föderáció nukleáris elrettentés terén folytatott állami politikájának alapelvei” című dokumentumban megerősítették, amelyet a 355. számú orosz elnöki rendelet erősített meg.
Putyin és társai 2014 óta többször kifejezték, hogy hajlandóak nukleáris fegyvereket használni, hogy hagyományos fegyverekkel válaszoljanak az ukránok fegyveres ellenállására, amelyet a Nyugat támogat, Oroszország ukrajnai területi terjeszkedése ellen. Az „orosz állam létét” kifejezést úgy is lehet értelmezni, hogy az a határainak sérthetetlenségét, légterének biztonságát stb. jelenti – beleértve az elcsatolt ukrán területeket is, amelyeket Moszkva most már Oroszország részének tekint. Nem csoda, hogy az orosz politikusok és propagandisták 2022 óta havi rendszerességgel bocsátanak ki nukleáris fenyegetéseket különböző országok ellen.
Ennek ellenére egyetlen atomfegyvert sem vetettek be – sem Ukrajnában, sem máshol. Ez azért van, mert Oroszország szóbeli vagy írásos bejelentései, hogy atomfegyvereket fog használni, nem a tényleges akciók előképe. Ezek egy kíméletlen pszichológiai hadviselés részét képezik, amelynek célja Ukrajna önvédelmének aláásása. Putyin közelmúltbeli bejelentése az orosz katonai doktrína megváltoztatásáról ennek a nagyszabású nemzetközi PR-játéknak a része.
A nukleáris fegyverek bevetésére vonatkozó orosz döntést kevésbé a hivatalos dokumentumok, mint inkább a hatalmi politika vezérelné. Ha a Kreml úgy véli, hogy a tömegpusztító fegyverek bevetése megerősíti hatalmát, akkor ezt fogja tenni. Egy ilyen akcióra korábban is sor kerülhetett volna, és a jövőben is sor kerülhet, függetlenül attól, hogy a vonatkozó mondatok pontos megfogalmazásától ebben vagy abban a hivatalos orosz szövegben. A Kreml inkább politikai célszerűségből, mint hivatalos törvényességből, inkább stratégiai megfontolásból, mint doktrinális kötelezettségből fog egyik vagy másik irányba mozdulni.
Ez először is azt jelenti, hogy Oroszország részéről egy NATO-állam elleni eszkaláció mindaddig valószínűtlen, amíg Moszkva hisz a szövetség kölcsönös védelmi ígéretének őszinteségében. Másodszor, ez azt jelenti, hogy a nyugati és más államoknak, amelyek érdekeltek abban, hogy megakadályozzák, hogy Oroszország tömegpusztító fegyvereket használjon Ukrajnában, gondoskodniuk kell arról, hogy a Kreml ne higgye, hogy megúszhatja a dolgot. Ezért a világ minden olyan kormányának, amely érdekelt a kelet-európai nukleáris eszkaláció megakadályozásában, nyilvánosan állást kell foglalnia.
Világossá kell tenniük a Kreml számára, hogy Moszkva ukrán népirtó támadásának további eszkalációja súlyos következményekkel járna Oroszországra és annak vezetésére nézve. Putyin ismét azzal fenyegeti az emberiséget, hogy Moszkva atomfegyverekhez fog folyamodni, ha bármely ország ellenáll Oroszország hagyományos terjeszkedési és megsemmisítő háborújának. Minden felnőtt embernek, aki nem ért egyet ezzel a logikával, és meg akarja akadályozni egy ilyen forgatókönyv megvalósulását, világosan és egyértelműen meg kell mondania a Kremlnek: „Nem!”.
