Isten veled illiberális demokrácia, jöhet az autokrata kleptokrácia – ezzel a címmel közöl elemzést az Economist. A nemzeti szuverenitásért zajló polgárháború tönkreteszi Európa lelkét – írja a tekintélyes hetilap.
Az egyik oldalon a liberális rend védelmezői vannak, akik a haladásért, a nyitottságért és az EU által megtestesített értékekért küzdenek. Velük szemben sorakoztak fel az illiberális demokrácia hívei, a mozgalmat a bevándorlás-ellenes Orbán Viktor hívta életre.
A frontok földrajzilag összekuszálódtak, hiszen Merkelt támogatja Tusk, a Tanács elnöke, korábbi lengyel kormányfő, Orbánt ugyanakkor az iszlámellenes holland fanatikus Wilders és a nacionalista Le Pen segíti. A magyar és a főleg a lengyel politika erősen megosztott, de a magyar miniszterelnök és Kaczynski pontosan ebből él. Kelet számára az unió arra szolgál, hogy visszanyerje szuverenitását. Viszont az is igaz, hogy liberalizmus ritkán alkot komoly politikai erőt a térségben, mivel az érintett államok csupán pár évtizede tapasztalták meg a szabadságot, nemigen ismerik a történelemből a független bíróságokat és a szabad sajtót.
A demokratikus hagyományok hiánya gyengíti az ellenállást,
amikor Orbán és Kaczynski nekilát, hogy lebontsa a fékeket és ellensúlyokat, vagy amikor oligarchák óriási hatalmat és vagyont halmoznak fel. Ritkán találkoztak idáig a bevándorlással is.
A Nyugat ugyanakkor gyakran megfeledkezik a Kelet különleges nemzeti karakteréről. Viszont Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem tanára szerint az illiberális demokrácia elnevezés túl hízelgő, mert leplezi a demokráciaellenes irányzatokat, ugyanakkor úgy tünteti fel, mintha itt kulturális harc folyna, amit persze az Orbán-félék boldogan vívnak. A magyar rezsim a demokratikus intézmények felszámolásával párhuzamosan megtömi a cimborák zsebét.
A rothadt rendszerre leginkább az autokrata kleptokrácia a megfelelő kifejezés.
Nem kétséges, hogy egy-két keleti kormány cinikusan kiaknázta az emberek félelmét a menekültáradat láttán. Ám a németek és mások téves kvótadöntése elidegenítette Keleten a mérsékelt erőket és megfelelő választási fegyverhez juttatta Orbánt. Ha az illiberalizmus azt jelenti, hogy meg lehet válogatni, ki élhet az országban, akkor a politikus örömmel magára veszi ezt a kabátot, a magyarok nagy többségének helyeslése közepette.
Ám a harc megosztó lehet Európa hosszú távú jövője szempontjából.
A magyar vezető inkább megalkuvó, semmint stratéga. Viszont ha az unió nem képes fenntartani az egységet a jogállam alapján, akkor az fenyeget, hogy egyes államok mennek előre az integráció útján, mások viszont csupán lazább kereskedelmi kapcsolatokkal kötődnek a klubhoz. Macron ezt el tudja fogadni, Németország nem. Épp ezért fel kell lépni a demokrácia visszaszorulása ellen, itt kell szembeszállni Orbánnal és a hasonszőrűekkel.
