Ifjabb Richter József, és a felesége, Marrylu Arany Bohóc-díjat kaptak a világ legfontosabb cirkuszfesztiválján, Monte-Carlóban. Ráadásul a közönségdíjat is ők érdemelték ki. A hetedik generációra visszavezethető ifjú artistaművész öt évig teniszező akart lenni, de aztán hiányzott neki a manézs világa. A legnagyobb magyar utazó cirkusz, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója.
Ha jól tudom, azzal mentetek ki Monte-Carlóba, hogy meg szeretnétek nyerni ezt a fesztivált.
Igen nagyok voltak az elvárások. Többen mondták, hogy nekünk most el kell hoznunk az aranyat. Hiszen tíz évvel ezelőtt, ez a bátyámnak, Richter Flóriánnak, eddig egyedüli magyarként, már sikerült. Igen nagy volt a nyomás rajtunk, ezért is volt nehéz teljesíteni.
Három számmal rukkoltatok elő Monte-Carlóban. Ezek nagyjából azok, amiket tavaly az utazócirkuszotokban, a Magyar Nemzeti Cirkuszban láttam? Egyáltalán, az első díj mind a három produkcióért járt, vagy azok közül egyért?
Ezt nem határozták így meg, hanem azt mondták, hogy a feleségem, Marrylu és én, ifj. Richter József, kapjuk az Arany-Bohóc-díjat és még a közönség díját is kiérdemeltük. Igen, ezeket te láttad tavaly a cirkuszunkban. Kivittük azt a számunkat, amiben 32 állat szerepel, például zebrák, lámák, struccok, elefántok, lovak. Ott volt az a lovas attrakciónk, amivel már Budapesten is sikerült nyernünk a nemzetközi cirkuszfesztiválon, és bemutattuk a Pas de deux számunkat, amiben két vágtázó lovon állok, és a feleségemet emelem, aki még mindenféle mutatványokat hajt végre. Négy napig tartott a verseny, minden nap kétszer, tehát összesen nyolcszor léptünk fel, és valamennyi számunkat felállva ünnepelte a közönség, sőt a zsűri is.
Szerinted mi az, amivel ekkora sikert arattatok?
Azt mondták, hogy ennyi egzotikus állatot egy manézsban még nem láttak, a Pas de deux produkcióban pedig azt tartották fontosnak, hogy nem vagyok oda csatolva a lovakhoz, semmilyen biztonsági öv nem volt rajtam, miközben vágtáznak velem meg a feleségemmel. Még hajtó sem volt, aki az ostort fogta volna. És közben van fejenállás, kézenállás, a feleségem áll a fejemen is, miközben rohanunk a lovakkal. Olyan a produkció, amit jelenleg valóban más nem tud bemutatni a világon, és a több állattal előadott lovas akrobata számunk is igen látványos.
Te végül is egy monte-carlói nagydíjas számba házasodtál be, hiszen az olasz Caselly család bámulatos elefánt produkciója, benne az azóta feleségeddé lett Marrylu-val, néhány éve már első díjat kapott.
Igen, de az egy teljesen más produkció volt, abban, amit mi most bemutattunk, semmilyen olyan elem nem volt, amivel ők korábban nyertek. Azért azt hadd mondjam el, hogy most már a Richter család összesen négy díjat kapott Monte-Carlóban, két ezüstöt és két aranyat. Édesapám valaha ezüstöt kapott, majd a testvérem először ezüstöt és később aranyat, és most rá tíz évre, nekem az aranyat megint sikerült hazavinnem Magyarországra. Összesen két Arany Bohóc-díj van Magyarországon és mindkettő a Richter családban.
A testvéred segített a felkészülésben?
Most már nem, de korábban, amikor visszatértem a cirkuszhoz, az ő csoportjába, a Flórián csoportba kerültem bele. Utána onnan én kiváltam, és egyedül alapítottam meg a saját csoportomat. Tehát sokat köszönhetek neki is.
Igen régi artistadinasztia tagja vagy…
Hetedik generációra vezethető vissza az artistadinasztiánk. Hatalmas dolog, hogy ez a tradíció ennyire sikeresen megy tovább. Édesapám kint volt velünk Monte-Carlóban, és ő hajtotta a lovakat a lovas akrobata számban.
Abszolút belenőttél a lovak világába?
Belenőttem, igen, de volt egy kis kitérő. Öt évig versenyszerűen teniszeztem, teniszezőnek készültem. Úgy volt, hogy nem leszek artista. Sőt, most a sors fintora, hogy Fucsovics Márton Ausztráliában hatalmas sikereket ért el. Ő az én korosztályom, vele együtt teniszeztem. Neki most Melbourne-ben sikerült babérokat aratnia, nekem pedig Monte-Carlóban.
Miért hagytad abba teniszezést, és miért mentél vissza a cirkuszhoz?
Úgy éreztem, hogy a teniszezés nem az én életformám, hiányzott a cirkusz világa.
Gyerekkorodban már felléptél?
Igen, de aztán volt egy ismerősünk, aki teniszezett, és 11-12 éves koromban így jött az az ötlet, hogy teniszezzem. Édesapám azt mondta, hogy amit a cirkuszos életben el lehet érni, azt ő meg a testvérem már elérte, nehéz lesz nekem boldogulnom, utolérnem őket, ezért gondolta, hogy valami más pályára menjek. De ezek szerint most mégis nekem is sikerült ez a pálya.
Gyerekkorodban is lovas számban vettél részt?
Lovas számban, amit tudtam, csináltam, például a lovon álló testvérem vállára álltam, persze biztosító kötéllel. Megfogott a porond hangulata, és hiába terveztük másként, nem tudok tőle szabadulni.
Egy ilyen díj sok külföldi meghívással járhat, de neked ott a saját cirkuszod, a Magyar Nemzeti Cirkusz, akkor most mi lesz?
Hát igen, most az a kérdés, hogyan tovább. Amit artistaként el lehet érni, azt elértem. A monte-carlói első díj felett szerintem nincs semmi. Nyilván állami kitüntetések még vannak Magyarországon, ha majd netán én is kapok, akkor nagyon örülök neki. Most igazgatóként szeretném tovább építeni a Magyar Nemzeti Cirkuszt, hogy bebizonyítsam, a klasszikus cirkuszt is lehet igen magas színvonalon művelni.
Korábban le is írtam, hogy a tavalyi műsorotok a világ bármelyik cirkuszában megállhatná a helyét. Hogyan lehet még növelni a színvonalat, honnan lesz erre pénzed?
Mindig lehet fejlődni, mindig van jobb, szebb. Ameddig csak egyetlen előadáson is van egy üres szék, addig lehet növelni a nézőszámot is. Idén is szeretnénk egy fantasztikus műsort összerakni. Most, hogy ez a díj megszületett, már a címe is megvan, Arany Bohóc a porondon. Tudom, hogy nehéz lesz túlszárnyalni a tavalyi programot, de megpróbáljuk.
Ugyanúgy, mint eddig, turnéztok Magyarországon?
Ahogy szoktuk, Budapesten kezdjük a szezont márciusban, és megyünk azokba a városokba, ahová járni szoktunk.
Ugyanúgy megy minden tovább, mint eddig, ez a díj nem változtat semmin?
Ez egy erkölcsi elismerés, de az életemet nem fogja megváltoztatni. Nyilván most rengeteg ajánlatot kapunk a világ számos pontjára, de ennyi állattal nehéz utazni, körülbelül 60 állattal érkeztünk Monte-Carlóba. Most a csúcson vagyunk, mindenki minket dicsér, ezt élvezzük. Amúgy pedig olyan műsort kell csinálnunk, hogy folyamatosan magas nézőszámmal tudjunk dolgozni, ha csak egy-két hónapig nem menne jól, akkor akár bezárhatnánk. Tudod, hogy mi nem kapunk állami támogatást, nekünk mindent saját erőből kell megoldanunk.
