Kevés jogi, annál több politikai-diplomáciai lehetőséggel élhet Macedónia, ha a magyar kormány nem adja ki Nikola Gruevszkit. Az pedig érdekes kérdésnek ígérkezik, hogyan dönt a hazai bíróság a kiadatási kérelemről.
Egyelőre a belpolitika hangos a volt macedón miniszterelnök ügyében, aki két éves jogerős börtönbüntetés ellen Magyarországra szökött, s azóta erősen vitatott érvekkel politikai menedékjogot kapott.
Szkopjében már a múlt héten bejelentették, hogy hivatalos kiadási kérelmet nyújtanak át Magyarországnak. Kedden ezt meg is tették. Macedónia lehetőségeiről Valki László nemzetközi jogászt, egyetemi tanárt kérdeztük.
Macedónia lehetséges nemzetközi jogi és diplomáciai lépései azután következhetnek, hogy hivatalosan is elküldték a Gruevszki kadására vonatkozó kérelmet. Ennek gyorsasága érthető, még úgy is, hogy egy ilyen több száz oldalas jogi anyag összeállítása nem egyszerű.
Ennek megérkezése után következik a magyarra fordítás itt, Budapesten – feltéve persze, hogy a macedón hatóságok nem takarítják meg Magyarországnak ezt a munkát – mondta Valki László.
Vagyis a magyar kormány
jó sokáig elhúzhatja az eljárást
anélkül, hogy állást foglalna a kiadatási kérelemről.
Valki László nem ért egyet azokkal a véleményekkel, hogy a menekült státusz megadása akadálya lenne a kiadásnak. Az európai kiadatási egyezmény és ennek kiegészítései egyértelműen szabályozzák az országok kötelezettségeit.
A macedón politikust a korrupció miatti ítélet nyomán éppenséggel kötelező kiszolgáltatni hazájának.
A kiadatási kérelmet először a Fővárosi Törvényszék bírálja el. Ha úgy látja, hogy az abban foglaltak meggyőzőek, akkor a kérelem teljesítéséről dönt. Ezt a kormánynak – elvben – kötelező végrehajtania. Az igazságügyminiszter azonban minden jogi következmény nélkül
megteheti, hogy nem írja alá a kiadáshoz szükséges papírokat.
Macedónia nem EU-tagként csak a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulhat, amely aztán hosszú évek múlva kötelezheti Magyarországot Gruevszki kiadására.
Ennél előbb is eredményre juthatnak a macedónok, igaz, ehhez külső segítségre lenne szükségük. Az EU működését szabályozó alapszerződés előírja a köztörvényes bűncselekmények esetében a kiadást. Nem EU-tagként Macedóniának „nem osztottak lapot” ebben, de az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat Magyarország ellen.
Ezt az unió luxemburgi bírósága bírálja el,
s ennek döntése már kötelező.
Nagy súlya, kötelezést előíró eredménye viszont nincs annak, ha Macedónia az Európa Tanácshoz vagy az ENSZ menekültügyi főbiztosságához fordul.
Teljes magyar visszautasítás esetén a macedón kormány természetesen végigjárhatja a diplomácia le nem írt, de a nemzetközi gyakorlatból ismert „büntetőintézkedéseit”. Éleződő konfliktus esetében szokták határozatlan időre hazarendelni az ország nagykövetét; az ezt megelőző lépcsőfokot már elérte Szkopje, amikor a múlt héten berendelték a magyar nagykövetet a külügyminisztériumba és szóbeli jegyzékben követelték Gruevszki kiadását.
Ha ez hatástalan marad, netán „fokozódik a helyzet”, akkor
nem kívánatos személynek nyilváníthatnak
a küldő országból egy vagy több diplomatát (ezzel az eszközzel élt Ukrajna nemrégen, amikor kiutasította az egyik magyar főkonzult az oktatás nyelvhasználata miatti vita keretében).
A súlyos válaszlépések sorába tartozik
a diplomáciai kapcsolat felfüggesztése, végül megszüntetése.
Előbbire láttunk példát, amikor a „baltás gyilkos” hazaengedése miatt Örményország ehhez az eszközhöz nyúlt Magyarországgal szemben.
Mindezekkel párhuzamosan a kormányok szoktak élni azzal a lehetőséggel is, hogy egyes kétoldalú kapcsolatokat, programokat felülvizsgálnak, megszakítanak. Ezek országspecifikusak, konkrét állami kapcsolatok függvényében választható megoldások.
A nemzetközi jogi-diplomáciai lépésektől valamennyire függetlenül megindulhatnak olyan nyilvános vagy informális nyomásgyakorlások, amelyek jellemzően Magyarország NATO-szövetségesi és uniós tagsága mentén várhatók.
Az Egyesült Államok külügyminisztériuma már két ízben adott ki határozott közleményt Gruevszki kiadását szorgalmazva. Az EU-n belül eddig távolságtartó megnyilatkozások voltak olvashatók. A legmagasabb rangú megszólaló az Európai Bizottság bővítési biztosa volt, aki „alapos magyarázatot” vár a magyar kormánytól arról, hogyan egyeztethető össze Macedónia EU-tagságának támogatása és a menedékjogi döntés.
Azt természetesen nem tudjuk, hogy a nyilvánosság kizárásával milyen megkeresések érkeztek már eddig is a magyar kormányhoz. Az viszont biztos, hogy az USA erőteljes megszólalása annak következménye, hogy Orbánék beletenyereltek a balkáni amerikai-orosz rivalizációba. Pontosabban nyugati szövetségesként
a magyar kormány szembekerült az orosz beavatkozás visszaszorításáért küzdő amerikaiakkal.
Ebben az érdek-összecsapásban figyelemre méltó, hogy Gruevszki megszökése után szinte azonnal nyilvánosságra került tiranai magyar nagykövetség szerepe, a politikus útvonala és határátlépéseinek pontos ideje, a közreműködő magyar diplomataautók rendszámai és diplomatáinak nevei, majd az esetleges külföldi (fehérorosz) közreműködés is. Később aztán, hogy Gruevszki szeptemberben kiürítette bankszámláit, megszabadult minden vagyontárgytól. Vagyis legalább azóta készült a szökésre.
Ez arra utalhat, hogy akár több ország titkosszolgálata figyelhette Gruevszkit, s az sem kizárt, hogy tudtak arról a sokak által valószínűsített ígéretről (a menedékjog esetleges megadására), amit tavaly tehetett Orbán, amikor a már egy éve ellenzékben lévő macedón politikust meglátogatta.
Abban vita van a hivatalos információk és értesülések tengerében, hogy mi az érdeke a mostani szocdem macedón kormánynak. Kívül tudni Gruevszkit, vagy éppen mielőbb otthon rács mögé dugva végleg leszámolni előző és lehetséges jövőbeni riválisával. Véletlen volt-e, hogy szem elől tévesztették Gruevszkit, akkor is, amikor november 8-án nem vonult be a börtönbe, s csak három nappal ezután adták ki ellene a nemzetközi körözést (egy nappal azt követően, hogy a politikus világgá kürtölte Budapestre érkezését).
Mert az mindenesetre tény, hogy Gruevszkit eddig az alighanem legkönnyebben bizonyítható korrupciós ügyben, a méregdrága Mercedes törvénytelen megszerzésében ítélték el, de további négy büntetőper még folyamatban van. Ezekben klasszikus korrupció („visszaosztás” közbeszerzésekben), tömeges törvénytelen lehallgatások, szélsőségesek erőszakos cselekményre bujtogatása és hasonlók találhatók nem csak Gruevszkivel szemben. Ezek alapján a végső ceh a mostani két év sokszorosa lehet.
