Miért nem tud az Egyesült Államok Demokrata Pártja kijutni a válságból a választási vereség után? Meddig fog tartani Donald Trump korlátlan uralkodása, amelynek eredményeit most az egész világ érzi?
Amint azt feltételezték, az Egyesült Államok kétpárti parlamentáris demokrácia, amelyben az egyik fél szembehelyezkedik a másikkal, és szükség esetén kiegyensúlyozza a másikat. Ez pedig elméletileg lehetővé teszi az elnöki hatalom „korlátozását” a 2026-os félidős választások után.
De ez nem ilyen egyszerű. Ehhez először is aktív és hatékony ellenzék kell.
Ehelyett a Demokrata Párt az elmúlt négy hónapban egyszerre két válságot élt át: egyetlen vezető hiányát és a következő lépések ismeretének hiányát.
Joe Biden elbukott elnökválasztási kampánya és a rendkívüli helyetteseként beállt Kamala Harris veresége megfosztotta a demokratákat attól a személytől, aki a következő két évben – egészen a 2026-os félidős kongresszusi választásig – az egyetlen hang lett volna.
Ennek eredményeként a Demokrata Párt támogatottsága történelmileg alacsony szinten van, szavazóinak mindössze 7%-a „nagyon pozitívan” vélekedik róla.
A „reménysugár” azonban a demokraták legutóbbi választási győzelme volt Wisconsinban, ahol Elon Musk közbelépése ellenére liberális bírót választottak az állam legfelsőbb bíróságába, valamint a republikánusok észrevehető szavazatvesztése a floridai képviselőház időközi választásán.
Ha nem Harris, akkor ki?
Mi okozta a demokraták vereségét a legutóbbi elnökválasztáson? Egyesek azt mondják: Joe Biden miatt van, aki a végsőkig ellenállt, és nem akarta átengedni az elnökjelöltséget egy másik jelöltnek. Mások Kamala Harrist okolják, aki bárhogyan is nézzük sikertelen jelölt volt. A harmadik az, hogy a probléma a gazdaság, vagy az illegális migráció elleni elégtelen fellépés a Biden-kormány idején. A negyedik az, hogy mindez a „baloldaliság” miatt van, ami ellen Trump most aktívan harcol.
Bárhogy is legyen, 2024 novembere és Harris veresége után ez világossá vált a Demokrata Párt ellensúly nélkül találta magát Donald Trumppal szemben.
A volt alelnök, miután nyíltan megtagadta a vereség beismerését, megígérte, hogy „folytatja a harcot„. Ráadásul – ha hinni lehet a különböző közvélemény-kutatásoknak – továbbra is ő a favorit a 2028-as választásokon párttársai közül. Eddig Harris „küzdelme” nem volt feltűnő. A pletykák szerint Harris azt tervezi, hogy 2026-ban indul szülővárosa kormányzói posztjáért.
A jelenlegi kormányzó, a demokrata Gavin Newsom egyébként az egyik lehetséges esélyes a következő demokrata elnökjelöltségre. És Harris-szel ellentétben ő kritizálja Trumpot, és nyilvánosan megvitatja a párt hibáit.
A Kongresszus vezetése között kereshetnénk a Demokrata Párt potenciális vezetőit. Chuck Schumer, a szenátus kisebbségi vezetője márciusban úgy döntött, hogy támogatja a republikánus költségvetési javaslatot, amely gyakorlatilag nem hagyta figyelmen kívül a demokraták követeléseit. De Schumer érvei nem bizonyultak meggyőzőnek a legtöbb kongresszusi kollégája számára. Még a képviselőházban dolgozó kollégája, Hakeem Jeffries is arra a kérdésre, hogy megbízik-e Schumerben, csak ingerülten válaszolt: „Következő kérdést.”
Természetesen a demokrata kongresszusi képviselők között is lehetnek olyanok, akik egy idő után képesek lennének vezetni a pártot. Például Cory Booker szenátor, aki múlt héten történelmet írt a Szenátusban megszakítás nélkül elhangzott leghosszabb beszédével – több mint 25 órán keresztül bírta. Bookernek elnöki ambíciói vannak és kollégái szerint még esélye is lehet.
Vagy vegyük Booker kollégáját, Mark Kelly szenátort (aki Harris alelnökjelöltjei között volt a választásokon), aki valójában a Tesla autók elleni, alulról építkező mozgalmat támogatta, és elhagyta elektromos autóját, miután Muskkal Ukrajnáról vitatkozott.
De ez csak az egyik perspektíva, márpedig a jelenlegi helyzetben a Demokrata Pártnak elsősorban egy egységesítő figurára van szüksége.
Bal menet
Bernie Sanders szenátor és Alexandra Ocasio-Cortez képviselő az elmúlt hetekben több ezer nagygyűlést tartott különböző városokban az „oligarchia elleni küzdelem” szlogenje alatt – elsősorban Elon Musk milliárdosra utalva, aki különleges kapcsolatban áll Trumppal, és kormányában az államapparátus optimalizálásán dolgozik.
„Nem engedjük, hogy ezt az országot oligarchiává változtasd. Nem engedjük meg neked, sem Musk barátodnak és más milliárdosoknak, hogy pusztítást végezzenek ebben az országban.”
Az elnökjelöltségért kétszer is sikertelenül induló 83 éves demokrata gyűlései legalább három okból figyelemre méltóak.
Először is, talán ez az egyetlen tömegtüntetés, amelyet a Trump-kormányzat ellen szervezett a politikai ellenzék az Egyesült Államokban (érdemes hangsúlyozni, hogy Sanders nem tagja a Demokrata Pártnak, hanem hazája, Vermont állam demokratikus szocialistáit képviseli). Másodszor – bármennyire paradoxnak is tűnik – Bernie Sanders jóváhagyása-elutasítása jelenleg magasabb, mint bármely más politikusé, még Trumpé is!
Harmadszor pedig Sanderst kíséri Ocasio-Cortez, a 35 éves baloldali demokrata, aki népszerű a Demokrata Párt fiatalabb választói körében, és ez lehet az alapja 2028-ban személyes elnökválasztási kampányának. Sanders tehát „előttem az utódom”-ként tekint rá.
Az a tény, hogy a két baloldali haladó összejövetele nagyobb figyelmet kap, mint a demokrata vezetés tettei, általánosabb kérdést vet fel: milyen irányba kell elmozdulnia a pártnak, hogy felépüljön a 2024-es vereségéből?
A demokraták körében az az érzés terjed, hogy az elit pártjává váltak, miután átvették ezt a stafétabotot a Republikánus Párttól. Ezért nem meglepő, hogy a párt baloldalibb szárnya jelenleg hangosabban érvényesül.
A Trump-kormányzat által a világ többi része ellen kirobbantott „vámháború” nagy hatással lehet az amerikai szavazók jólétére – és a republikánusok támogatottságára. Nem beszélve a többi „fekete hattyúról”, amely árthat Trump elnök pártjának, és az amerikai politika ökölszabályáról: a hatalmon lévő párt szinte mindig elveszíti a félidős választásokat.
A demokratákat a szétválás veszélye fenyegeti?
Bárhogy is legyen, az Egyesült Államok Demokrata Pártja válaszút elé került, ahonnan csaknem négy hónapja nem tudott kiszabadulni. A pártnak „újraindításra ” lenne szüksége – mondják a hozzá kapcsolódó szociológusok.
De milyen lesz ez az újraindítás, és hogyan képes változni a Demokrata Párt?
Támpontot adhatnak azok a nem is olyan távoli események, amelyek politikai „szomszédjaik” – a Republikánus Párt – körében történtek.
Barack Obama győzelme a 2008-as első elnökválasztáson, a republikánus szavazók csalódása a pártjukban, és különösen a demokrata kormányzat liberális politikája a Tea Party Mozgalom növekedéséhez vezetett. Ez egy politikai és ideológiai mozgalom, amely a fiskális konzervativizmus – azaz a minimális adók és a szövetségi kiadások – elveit hirdette. Magyarán: elutasított mindent, amire Obama rendkívül népszerű társadalmi programjai épültek. A mozgalom, mint olyan ma már nem létezik – megfigyelők szerint a republikánusok szívták magukba, akik átvették fő ideológiai elveit.
Valójában a Tea Party aktivistákat egyesítette a többi republikánussal, alapvetően közös pontjuk volt, hogy elutasították az akkori amerikai elnököt és politikáját.
Ha most látsz párhuzamot a jelennel, nem vagy egyedül.
Van azonban egy szembetűnő különbség: a Demokrata Pártnak (legalábbis egyelőre) nincs saját „teapárti mozgalma” – vagyis egy alulról építkező kezdeményezés, amely a választók széles bázisát egyesítené, és lendületet adna a Trumppal szembeni valódi ellenzéknek.
Talán, Sanders és Ocasio-Cortez „demokratikus szocializmusában” elméletileg van ilyen lehetőség. A Demokrata Párt számos befolyásos hangja különösen egy centristább megközelítést hirdet – a hangsúlyt a gazdasági kérdésekre és a migrációra helyezve, nem pedig az „oligarchia elleni harcra”. Tehát megoldást kínálhat, ha feltételezzük, hogy a Demokrata Párt követheti azt az utat, hogy „baloldali-progresszív” és „mérsékelt” részre szakadva, együttesen maximalizálhatják szavazóikat.
Végső soron az amerikai demokrácia lassan alkalmazkodik Trumphoz, és egy lehetséges hárompártrendszer e háttérben nem tűnik olyan nagyszabású kihívásnak.
