Kétféle képviselő lett volna a javadalmazás alapján: egyéni és listás. Emiatt az ellenzéki pártok elbukták volna pénzük felét-nyolctizedét, utóbbival gyarapodott volna a Fidesz. Ezzel a zsarolással érte el a többség, hogy az ellenzék is megszavazza a fizetések megemelését.
„Pisztolyt nyomták a halántékunknak” – mondta az RTL Híradójában egy szocialista képviselő azután, hogy a Fidesz elérte: az ellenzék többsége (MSZP, Párbeszéd és Jobbik) mégis megszavazta a képviselői javadalmazás 748 ezerről 948 ezer forintra emelését. Előzőleg az ellenzék egységesen elutasította a javaslatot. (Amely „szokás szerint” úgynevezett salátatörvény néhány passzusa a jövő évi költségvetést megalapozó törvényhez benyújtott egységes módosítás részeként, a foglalkoztatási és csődszabályoktól a szakképzésen át az ügyészek jogállásáig bezárólag.)
Ha megnézzük a részleteket, kiviláglik, hogy
precízen megásott csapdába kényszerítette a Fidesz az ellenzéket,
amikor „saját jogán” meglévő (ily módon elégséges) kétharmadához az ellenzék nagyobb részének támogatását is megkívánta a közvélemény szemében nem éppen népszerű fizetésemeléshez (ami ezzel a mindenkori statisztikai bruttó kereset háromszorosára nőne). A frakcióvezető juttatása ennek duplája, helyetteseié 1,7-szeres.
A csapda lényege:
különféle javadalmazások szempontjából lett volna első és másodosztályú képviselő: egyéni és listáról mandátumot szerzett.
Előbbi kapta volna a sokkal több pénzt. Mivel az egyéni kerületek többségét a Fidesz nyerte meg, nekik kedvezett volna a változás. Nagyon.
Mindenekelőtt megváltozott volna a képviselőcsoportok költségvetési juttatása. Most kapnak alapdíjat, ami a képviselői fizetés tízszerese (ami tehát 7,48 millióra hízna), amit azonban kiegészít a költségvetés további összeggel, ami a frakciók számához igazodik. A Fidesz kilátásba helyezte, hogy eltörli az alapdíjat, maradt volna a képviselők számától függő pótlék, ami a „létszámot” elnézve egyértelműen neki lett volna előnyös.
A szűkös működési kiadások fedezésének egyik forrása a szakértői munkát támogató keret, ami a képviselők alapfizetésének duplája. A zsarolás jegyében az egyéni képviselő keretét kétszeresére emelték volna, a listások juttatása maradt volna a jelenlegi.
A szakértői keret az egyik kiegészítő finanszírozás az ellenzék számára,
amelynek nem állnak rendelkezésre az államapparátus tagjai.
A másik pótlólagos forrás a pártoknak az irodafenntartási hozzájárulás, amellyel a vidéki hálózatot tudja az ellenzék úgy-ahogy fenntartani. Az egyéni képviselő itt is többet ért volna: a jelenlegi azonos összeg helyett ők az alapfizetésük (tiszteletdíj) 90 százalékát kapták volna, a listások az ötödét. Könnyű belátni, hogy ez mihez vezetett volna: az ellenzéki pártok
lényegében becsukhatták volna irodáikat,
bennük az egy-két fős személyzettel (már ahol egyáltalán jut erre, és nem valamely „kulcsos emberük” nyitja-zárja a helyiséget). Ugyanezt a szegmenst sújtotta volna az irodafenntartási támogatás, amit az egyéniben győztes képviselőnek kerületében kell elköltenie.
Ezek után meglehetősen cinizmus-gyanúsak a Fidesz közleményének azon fordulatai, hogy „az ellenzék kérésére”, „kompromisszumos javaslat” alapján tekintettek el attól, hogy a képviselők fizetését a frakciótámogatás terhére emeljék meg.
