A választások utáni leépítések következtében júniustól megszűnik a HírTV egyik emblematikus műsora, a Privátszféra. Ötletgazdája, szerkesztője, riportere Péterfi Judit a Független Hírügynökségnek: „Három óra után a politikus is elfárad, nem tud tovább színjátékot játszani, lehull minden lepel. Ezért szerették az emberek: röhögtünk benne, sírtunk benne, elestünk benne. Nem volt mesterkélt.”
A HírTv-nél történő változások egyik áldozata a Privátszféra és annak szerkesztő-riportere. Ha jól tudom te nem belsősként voltál ott, vagy még vagy júniusig?
Így van. A Privátszféra az én brandem. Az én cégem gyártja vagy gyártotta a HírTV-nek.
Meglepett, hogy nem hosszabbították meg a szerződésedet?
Egyáltalán nem. Pontosan tudtam, hogy amikor csökkenteni kell a költségeket, akkor elsőként a külsősöket veszik elő. Már korábban voltak arra utaló megjegyzések, hogy ha a választásokon alul marad az ellenzék, akkor gondok lesznek a folytatással. Ezt mindenki tudta: ha ez a kormány nyer, akkor az ellenzéki médiában dolgozóknak: kakukk.
A HírTV-nél nem szokás a nézettségi adatokat közölni. Így nem erre nem lehet hivatkozni, de feltételezem, hogy a Privátszférának újszerű hangneme miatt lehetett jó nézettsége.
Amikor én ezt kitaláltam, akkor ez volt a cél. Én is hírháttér műsorban dolgoztam és tudom, hogy amikor a politikusok leülnek beszélni, akkor ugyanazokat a sémákat, ugyanazokat a formulákat használják. Elmondják reggel az egyik tévében, este a másikban. Nekem egyszerűen elegem volt abból, hogy ezeket hallgassam 24 órában. Nem bírtam. Az őszintétlenséget meg pláne. És
azt gondoltam, hogy valóban érdekes műsort akarok készíteni, ki kell szakítanom a politikusokat a komfort zónájukból. Azt akartam, hogy a választások előtt a nézők tényleg ismerjék meg azt az embert, akire az életüket bízzák.
Ez volt a legfontosabb. Számomra is, mert magam miatt is csináltam ezt a műsort. Mindez csak úgy lehetséges, ha a politikusokat kiveszed a közegükből; a stúdióból és a parlamentből is. Mert ott komfortosan érzik magukat. Ha a házukban, sportolás, biciklizés, palacsintasütés közben beszélgetsz velük a politikáról, közéletről, önmagukról- és ez számukra a legnehezebb- egyszerűen elveszítik azt a kontrollt, amely a stúdiókban jellemzi őket. És elkezdenek hétköznapi nyelven beszélni.
Azt mondják, hogy ez egy bulvárműfaj. Persze, de ha jobban megnézi az ember, akkor kőkemény politika, csak teljesen más köntösben.
Egyébként tulajdonosi döntés a HírTV-nél, hogy nem publikálják a nézettségi adatokat. Azt azonban elmondhatom, hogy a műsor rendkívül népszerű volt. Nemcsak a Privátszféráé, a Riasztásé is. Utóbbinak is a műsorvezetője voltam. Nem azért született ez a döntés, mert a nézettség rossz volt. De nem indokoltak, csak a gyártási igazgató átadta a papírjaimat. Én is vártam, hogy a szemembe néz a felettesem. Nem történt meg.
Mit fogsz most csinálni? Illetve azután, hogy még leforgatsz néhány műsort?
Amikor megjelentettem a hírt, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, az emberek szeretik a műsort. Június 7-ig menni fog.
Hogy utána mi lesz, még nem tudom. Levegőt kell vennem. Mert sokk alatt vagyok: a választások miatt is, meg azért is, mert rosszul érinti az embert, ha kihúzzák a lába alól a talajt. Akármennyire is készültem erre, azért megvisel.
A Privátszférából könyv készül, ezen dolgozunk most.
A műsor legnagyobb értéke, hogy valódi. Nincsenek előre megírt kérdések. Három óra után a politikus is elfárad, nem tud tovább színjátékot játszani, lehull minden lepel. Ezért szerették az emberek: röhögtünk benne, sírtunk benne, elestünk benne. Nem volt mesterkélt.
Kaptam én persze, hideget és meleget is. Friderikusz Sándortól is. Hogy bizonyára Péterfi Judit műsorvezetése abból áll, hogy sminkesek és stylistok hada készíti fel. Na már most, tudni kell, hogy én egyedül járok forgatásra. Bemegyek reggel a HírTV-be, ott kisminkelnek, de 14-16 órás forgatásaink vannak. Én sminkelek az autóban, ha szükséges ott öltözöm át. Nincs stylistom, én megyek el és választom ki a ruháimat. Van egy szponzorom, az ő ruháit viselem. Tehát nekem se stylistom, se fodrászom a forgatásokon. Egyszer majd, gondoltam, elküldöm Sándornak. Nézze meg: így is lehet műsort készíteni. Nem csak úgy, ahogy azt ő a tévé előtt elgondolja vagy ahogy saját maga teszi, amikor képernyőre kerül.
Több tévénél is dolgoztál: RTL, Story Tv, ATV, HírTV. Ha összehasonlítod ezeket, melyikben voltak, ne mondjuk cenzúrának, de utasítások, utalások?
Nincs olyan televízió, ahol ne lennének. Lehet itt mismásolni, de minden televíziónak megvannak a szabályai. Nem hozzák nyilvánosságra, de ezek szerint működnek. Az RTL-ben egy buborékban éltünk, ez egy nagyon védett közeg. Ott szerkesztő-riporterként dolgoztam. Ahogy kiléptem az RTL-ből, kiléptem egy olyan porondra, ahol ütni-verni kezdtek. Olyan, mintha a valóságba léptem volna ki. Jött egy Hír24, amely becsődölt, nem jártak el velem szemben korrekten. Mintha egy tiszta világból belecsöppentem volna a média legmélyebb bugyrába. És kiléptem a frontra. Ott is volt policy. De emlékszem, elkönyveltek bennünket kőkemény liberális híradónak. Ezt a bélyeget ránk akasztották. Pedig ott is szerettünk volna fideszes politikusokat megszólaltatni, de már akkor alig álltak velünk szóba.
A HírTV-nél nem akartál fideszest hívni a műsorba?
De. Ültem, nem is egy fideszes politikus irodájában. Szerette volna műsort. Pontosan tudom, milyen kérdéseket tettem volna fel neki.
Miért nem jött össze?
Akkortájt a fideszes politikusok közül valaki olyasmit tett, ami a médiában kiverte a biztosítékot és ezután,
én úgy tudom, hogy a legfelsőbb vezető, tehát a miniszterelnök tiltotta el a kormánypárti politikusokat, hogy bármilyen „bulvár” műsorban szerepeljenek.
A politikusok tudják, hogy a forgatás után az anyagot legközelebb csak a műsorban láthatják. Tehát nincs olyan, hogy bejönnek, megvágják, kivetetik, átírják. Így visszatekintve, most már bevallhatom, féltem attól, hogy ha esetleg egy kormánypárti politikussal beszélgetek, akkor ő nem adott volna feltétlenül szabad kezet. Én viszont abba nem megyek bele, hogy csak az általa megfelelőnek tartott részek maradjanak meg a riportban, ami meg ciki, kellemetlen ránézve, rossz színben tünteti fel, azt kivágjuk. Nálam ilyen nincs.
Az ATV jött, majd a HírTV…
Hallottam olyan kritikákat magammal kapcsolatban, hogy végig hakniztam a médiapiacot. Vállalom. Nekem fontos az, hogy addig maradjak egy tévénél, ameddig erkölcsileg vállalni tudom és jól érzem magam a közegben. Amíg az ember tükörbe tud nézni, amíg azt csinálhatja, ami igaz. Én erre a Hír Tv-nél lehetőséget kaptam. És lehet most támadni azzal – hiszen hallom-, hogy Simicska Lajos eszközként használt minket. Én ezt nem így látom. Egy volt a cél. Egy volt az érdek. Két sikeres műsort tudhattam magaménak. Kell ennél több? De menni kell tovább.
Megerősített a média. Ha nem fekszel be, ha nincsenek olyan kapcsolataid, ha nem vagy valakinek a valakije, akkor bizony nehezen lépkedsz előre a ranglétrán. Főleg ebben a macsó világban.
De az én esetem bizonyítja, hogy vidéki lány, aki a semmiből jött, kapcsolat nélkül, lehet értékteremtő. Az óriásplakátig hosszú az út, és borzasztó kemény a munka. Ha most kellene ugyanezt végig csinálnom, azt mondanám: köszönöm szépen, nem vállalom. Semmit nem bánok, semmit nem csinálnék másképp, de az elmúlt két évet nem kezdeném újra.
De most megint váltanod kell…
Igen. A váltást gyakran kudarcként éli meg az ember. Azt hiszi, kevés vagy nem elég jó. De ez egy pillanatig tart. Létrehozni egy műsort mindig nehezebb, mint fenntartani. Úgy érzem, ritka a mai televíziózásban az egyedi hangvételű műsor. Alig látok ilyet, pedig lenne rá igény, hiszen a struktúrák már avíttak. Sok ötlet kavarog a fejemben, az anyagi forrást kell megteremteni a kivitelezéshez és persze a platformot. Hogy ez mekkora feladat? Épp a demokráciáért tüntetünk…Viszont az emberek szeretete lenyűgöző. Szó szerint követelik a Privátszféra folytatást. Miattuk sem hagyhatom abba.
Annyia alpari, kozonseges, hogy inkabb arra gondol az ember, hogy o lehetett valakinek a valakije, kulonben elkepzelhetetlen, hogy mas csatornanal alkalmaztak volna! A szemtelen stilustalansag es a zsigeri libsi!