Tisza Archives › Független Hírügynökség

Spekuláció

Falusi Tamas

-

2024-11-14

Magyar Nemzet: „Raskó a közösségi oldalán írta azt, hogy a Tiszának kedvez, hogy az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig sokan 100 ezres nagyságrendben kiesnek, mint szavazók, ugyanakkor 100 ezres nagyságrendben lépnek be fiatalok, mint első választók. Az idő tehát a Tiszának dolgozik.”

Ha egy normális ember a fenti szöveget elolvassa, rögtön rájön, hogy mi ez. Tényekből kiinduló megállapítás. A bejegyzés írója rögzítette azt a tényt, hogy a nyugdíjasok közül a 2026-os választásokig sokan meghalnak, valamint azt is, hogy a fiatalok közül addigra sokan választókorba jutnak. Ezt a jövőt mindenki ismeri, sőt mindenki pontosan ilyennek ismeri.

A fenti tények alapján, valamint tudva arról a közvélemény kutatási megállapításról, hogy a fiataloknak inkább a TISZA párt szimpatikus, míg ugyanakkor az idősebbek a FIDESZ-t részesítik előnyben, a bejegyzés írója arra a következtetésre jutott, hogy az idő múlása a választásokat tekintve a TISZÁ-nak kedvez. Nem valami nagy kunszt ez a levezetés, még én is így gondolom, és nem hiszem, hogy kevesen lennének azok, akik szintén ugyanígy gondolják.

A fentiekből következően mindez egy sima Facebook bejegyzés maradt volna, ha a szöveg olvasói mind normálisak. Ám ez sajnos nem így van. A Magyar Nemzet rögtön ki is játszotta az aduászt a címadással:

„A nyugdíjasok halálára spekulál a Tisza Párt szakértője!”

Ebből rögtön látszik, hogy a cikkíró nem tudja, mi az a spekuláció. A spekuláció aktív tevékenység, az esélyek latolgatása, aztán a spekuláció alapján a spekulánsnak legmegfelelőbb lépés kitalálása, majd annak végrehajtása. Raskó bejegyzéséből az utóbbi két ténykedés nem következik, hacsak nem titokban, nyakában lógó gépfegyverrel járja a nyugdíjas otthonokat, de ennek, ismerve a szerző habitusát, akkora valószínűsége nincs.

Ilyen spekuláns például Magyarország egyik legnagyobb ellensége, Soros, aki létével hirdeti, hogy nem csak szorgos akkumulátorgyári szalagmunkával, hanem gondolkodással, és annak az eredménye alapján kötött, előnyös adásvételi szerződésekkel is lehet pénzt keresni. Mégpedig sokat. Ez a rémes lehetőség a régi szép szocializmusban (= egypárti államdiktatúra) nagy visszatetszést keltett a főelvtársak között, akik persze nem annyira az akkumulátorgyári szalag mellett szidták a kápitálizmust, és spekuláns ingyenélőit, mint inkább a pártházak jól fűtött irodáiban. Lejárató tevékenységük révén a „spekuláns” akkoriban szitokszó lett. A jelenlegi NER ezt az attitűdöt egy az egyben vette át tőlük, ahogy a jól fűtött irodákat is, amelyekben immár 14 éve nem a gondolkodó, hanem a munkaalapú társadalmat csiszolgatják egyre fényesebbre a NER-es kontraszelektáltak.

„Dolgozz többet, jobban élsz, ezt zúgja a gép”.

Vagy a szalag. Nem kívánt törlendő.

A Raskó által írtak alapján a cikk címe természetesen úgy hülyeség, ahogy van, aki kitalálta, nem normális – hogy finom legyen a fogalmazás – az országos polgári napilap mégis ezt harsogta 2024. 11. 09-én 13:39 perctől az országban szerteszét.

A gyalázatos Raskó spekulációra nem késett a hivatalos politikai válasz sem. A Magyar Nemzet 3 óra múlva, azaz 2024. 11. 09-án 16:40-kor már jelentette is, hogy Menczer Tamás, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója közösségi oldalán közölte a jónéppel: „Gyomorforgató, hogy nyugdíjasok halálát kívánják a Tisza Pártban!”

Ebből az ortopéd szövegből rögtön látszik, hogy a nagy hülyeséget is lehet überelni, és Menczert direkt ezekért az überelésekért tartják, mert a FIDESZ hívők szerint akkora blődségeket mond, amekkorákat biztos nem merne mondani, ha nem lenne igaz! Ilyen például az, hogy a TISZA pártban a nyugdíjasok halálát kívánják.

Megjegyzendő, hogy Menczer bejegyzése nem csak afféle szerény vélemény, hanem határozottan állítom, hogy komoly parancs a beosztottaknak, hiszen nem akárkinek forog itten most a gyomra a szegény öregek halálának kívánása miatt, hanem magának a kommunikációs igazgatónak, aki aztán valaki! Még a FIDESZ frakcióvezetője, Kocsis Máté is ugrott az intésére:

„Láttunk már ilyet, a választókat akarják lecserélni ahelyett, hogy valami értelmes ajánlatot tennének nekik. Inkább gyűlölködnek. Ezek ugyanazok és ugyanolyanok, mint piszkos elődeik!”

Főleg „…a választókat akarják lecserélni…” szövegű emeletes ökörség tetszett, mert hiába törtem a fejem, hogy ezt Raskó szövegének melyik részéből vezette le ezt Kocsis, a fogalmazás olyan szikár, hogy nem sikerült rájönnöm. Mindig arra lyukadtam ki, hogy akár akarják, akár nem, a választók maguktól lecserélődnek, mégpedig úgy, hogy meg sem lehet akadályozni, és Raskó ennél többet egy fél szóval se mondott. Aki ebbe ilyesmiket lát bele, annak az IQ-jával baj van. És nem kicsi.

Persze megszólaltak maguk az érdekeltek is, és az origo azonnal ugrott, hogy leközölje:

„Minden ilyenfajta kijelentést minden jóérzésű nyugdíjas messzemenőkig elítél – mondta Ábrahám Katalin, az Idősek Tanácsának tagja. – Raskó Györgynek is vannak szülei, és biztos nem szeretné, ha róluk így nyilatkozna bárki is. Hozzátette: A Tisza Párt-féle társaságtól egyébként más nem is nagyon várható. A baloldalon ez már nem az első ilyen ügy. Ugyanez volt a hozzáállás a Gyurcsány-féle társaság részéről is, akik számtalanszor tettek ilyen megjegyzéseket. Mindegyiknek voltak ilyen, felvállalhatatlan kijelentéseik a nem velük szimpatizáló emberekről, és ez őket minősíti”

Ha valaki nem tudná, az Idősek Tanácsának „… elnöke a miniszterelnök, … alelnöke a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára, és a tagjait – tizenkét főt – a miniszterelnök kéri fel a Tanácsban való közreműködésre.”

Jó kis Idősek Tanácsa, mi? Főidős a miniszterelnök. A fenti szereposztás alapján igencsak meglepő lett volna, ha mást mondanak, meg aztán igazuk is van, képzeljük csak el, mit érezne

Raskó, ha az ő szüleiről azt mondaná valaki, hogy meg fognak halni, pláne, hogy az Idősek Tanácsa szerint ő maga ezzel a mostani kijelentésével már mondta is. A tanácsnok asszony kiegészítő gyurcsányozása magától értetődik, ha Ábrahámék tanácsait az állam fizeti (pláne, elég bőkezűen, ahogy gondolom).

A nemes versengésben a Magyar Nemzet nem akart lemaradni, és hamarosan hozta is a hírt:

„Újabb nyugdíjasszervezet ment neki Magyar Péteréknek, mégpedig az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület. – Ez nagyon undorító, és felháborítónak tartjuk, hogy a nyugdíjasok halálát kívánják a Tisza Pártban. Ők úgy vélik, hogy a nyugdíjasok legnagyobb része, többsége a Fidesz–KDNP-re szavazott, ez nem tetszett nekik. Szerintem ezek után is rájuk fog szavazni a többség, főleg ha ilyen kijelentéseket tesznek – mondta lapunk megkeresésére Murvainé Láng Róza, a közösség képviselője.”

Ha valaki nem tudná, hová tartozik az Egyesület politikailag, a Polgári jelzőből hamar rájöhet. Úgy látszik ők figyelmetlenek voltak (öregszenek, na!), a lapnak kellett megkeresni őket, hogy menjenek már neki Magyar Péteréknek, mert oda a támogatás, ha nem!

Na, kérem, hát így kell egy tökéletesen semleges, higgadt racionális megállapításból a nyugdíjasok halálára spekulálás, a nyugdíjasok halálát kívánás meg a választók lecserélni akarása szövegekkel egy velejéig hazug kampányt indítani. A kampányolók nem teljesen hülyék (az csak úgy látszik a bornírt szövegekből), hanem egyszerű politikai haszonlesők, akik a legkönnyebben átverhető réteget célozzák, amely tagjainak leginkább csak érzelmeik vannak, és nemigen értik, hogy mi történik körülöttük.

A legnagyobb baj, hogy rajtuk már nem lehet segíteni. Elköteleződésük végleges és megmásíthatatlan, és ha a mostani regnálók minden reggel behívatnák őket a legközelebbi rendőrőrsre, ahol kapnának egy nagy pofont, hálálkodnának az őrmesternek, mert nyilvánvaló lenne számukra, hogy mindez a Gyurcsány miatt van, és hogy kettőt kapnának, ha Orbán nem küzdene értük hősiesen Brüsszelben.

Ma mondta nekem egy idős ember, volt katona, hogy bízik Putyinban meg Trumpban, mert szerinte az elfoglalt ukrán területeken népszavazás lesz, és onnan már csak egy lépés, hogy Kárpátalján is az legyen. Elmosolyodva mondtam neki, hogy persze, nyilván így történik majd, aztán jön Erdély, a Felvidék, a Bácska meg a Bánát, ahol szintén népszavazás lesz Putyin és Trump jóvoltából, mire figyelmeztetően közbeszólt, hogy Burgenlandot kihagytam!

Tényleg kihagytam. Valahogy eszembe sem jutott, még a legkisebb mértékben sem, hogy az ott lakók esetleg Magyarországhoz akarnának tartozni.

Attitűd

Falusi Tamas

-

2024-10-15

0

Az emberből nagyon nehéz kiirtani a reményt. Ez az evolúció eredménye, mivel a véletlenek sorozatával kialakult sokfajta emberváltozat közt halálbiztosan volt remény nélküli típus, de az már rég kihalt.

Remény nélkül mi is mind hamar öngyilkosok lettünk volna – és ebben nincs kivétel, azaz a menők szintúgy, mert rövid időn belül nem lenne, aki gyártsa, és az sem, aki megvegye a termékeiket, akár autó, akár film lenne az, esetleg nercbunda vagy verseskötet.

Szóval remény. Bennem is van még, de egyre kevesebb. Nehezen szánom rá magam, hogy tegyek valamit a jó ügy érdekében, de aztán mégis, hiszen én nem várhatom mástól, mint olyan ember, aki állandóan szóvá teszi, hogy a nem NER-es értelmiség már sok-sok éve így csinálja. Mint az elegáns kívülállók hada, akiknek az egészhez semmi közük sincs. Érdekes módon azt gondolják, népszerű nem úgy lesz az ember, hogy mások, például újságírók vagy influenszerek nagy olvasottságú helyeken jókat írnak róla, vagy legalábbis azt, hogy jobb, mint az ellenfele, hanem hogy ő személyesen bekopog mindenhová, és elmondja, hogy ő milyen jó. Mint tudjuk, a korábban teljesen ismeretlen Magyar Péter is úgy volt képes április hatodikára összehozni egy százezres nagyságrendű tüntetést, hogy februárban meg márciusban mindenhová bekopogtatott. Esetleg tévedek?

Nyilván az olvasók is ismerik a remény példameséjét, amelyben két béka a főszereplő. Mindketten beleestek egy-egy teli tejesüvegbe. Az egyik béka próbált kimászni az üvegből, de mindig visszacsúszott, így aztán pár visszacsúszás után megadta magát a sorsnak. A másik béka viszont addig rugdalózott, amíg vajat köpült a tejből, és így a vaj tetejéről elrugaszkodva ki tudott ugrani az üvegből. Sok sebből vérzik ugyan a sztori, például hogy estek bele egyidőben a külön-külön tejesüvegekbe, mi van az íróval, amely vajköpüléskor keletkezik, és a sűrűbb vaj fölött nagy mennyiségű folyadékként helyezkedik el, de persze nem ez a lényeg, sokkal inkább a „folyamatosan dolgozni kell azon, hogy az egyén elérje célját, azaz nem szabad föladni a reményt”, jelen békák esetében az életben maradást.

A társadalom sajnos bonyolultabb a tejesüvegeknél, ott rajtunk kívül még rengetegen vannak. Ez a nagy tömeg három csoportra oszlik. Az egyik rész tudatosan, vagy tudattalanul azt az irányt segíti, amit mi is szeretnénk, a második csoportot alkotják a célunk szempontjából semlegesek, a harmadik meg olyanokat tesz, mely tettek a mi elképzeléseink megvalósulását gátolják, és hogy ne legyen ennyire egyszerű, célokból is rengeteg van, amelyek eléréséhez sokfajta munkafázis szükséges. A célok ráadásul egymással bonyolult kapcsolatban állnak, így aztán mindenki összevissza tevékenykedik, mégpedig (ki hitte volna?) saját céljainak megfelelően. Tovább bonyolítja a helyzetet a mindenféle kis- és nagycsaládokba, klánokba, csoportokba, egyletekbe, országokba, nemzetközi szövetségekbe, valamint egyéb szervezetekbe való tömörülés, amelyeknek ugyan vannak közös céljaik (azért tömörültek), de egyes tagjaik zavarórepülését néha csak nehézségek árán tudják kompenzálni. Nem véletlen, hogy egy ennyire bonyolult rendszer vizsgálatához csak egyetlen tudományág használható. Mégpedig a statisztika.

Egy tavaly ősszel készült Závecz Research reprezentatív felmérés, amely most kapott nyilvánosságot, a magyar társadalom politikai attitűdjeit is kutatta. A fontosabb attitűdök az alábbiak:

„A magyar társadalom jelentős hányada úgy véli, hogy választások útján sem tud hatást gyakorolni az ország életére, mert bármelyik pártra szavaznak is az emberek, a dolgok úgysem változnak. Ezzel a kiábrándultságot tükröző állítással 69 százalék egyetért.”

Hát, kérem, rögtön egy nagy pofon a reménynek. Több mint kétharmada az embereknek azt gondolja, hogy a pártok meg a politikusok egyformák, mindegyik hazudik meg lop, és akkor nincs gond, nem kell szétválogatni őket. A gondolkodás fárasztó.

A túlnyomó többségnek (82 százalék) az a benyomása alakult ki, hogy semmilyen hatást nem tud gyakorolni a kormány tevékenységére.

Kivéve a nemzeti konzultációkat természetesen. Azt mindig a regnálók szervezik, és az eredményeket szigorúan követik is, ahogy asztat köll (az a nép akarata, nem?). Apróbb probléma a módszerrel, hogy egyrészt a regnálók választják a témát és az időpontot, másrészt eleve úgy teszik fel a kérdéseket, hogy abból a nekik megfelelő válasz egyértelműen következzen, harmadrészt pedig úgy értelmezik, hogy ha a választópolgárok 10 %-a küldi vissza a kérdőívet, és a visszaküldöttek 98 %-a szerint a válasz „igen”, akkor a nép akarata az, hogy „igen”.

Az sajnos a nép tudatáig nem jutott el, hogy ha kétharmadot ad bárkinek, akkor ott nincs mese, mert senki, semmilyen hatást nem tud gyakorolni a „kormány” tevékenységére. Mivel pedig a kétharmadok állandósulni látszanak, a nép ugyan tudja, hogy nem pártot választott, hanem diktátort (82 %!), de jól elvan vele.

A megkérdezettek több mint kétharmada, 68 százaléka úgy gondolja, hogy „erős vezetőkre van szükségünk, akik megmondják, mit tegyünk”.

Ez az előző pont megerősítése, azaz nem tudunk a kormány tevékenységére hatást gyakorolni, de nem is akarunk.

A megkérdezettek 72 %-a vélekedik úgy, hogy a „legfontosabb erény, amit a gyerekeknek meg kell tanulniuk, a tekintély tisztelete” (73 százalék).

Előző pontok még egyszer aláhúzva.

Hát ez kellemetlen. Úgy veri orrba a kormányváltást akarók reményeit, hogy az azt követő porba huppanásból nehéz lesz fölállni. A nép nem csak nem tudja, de nem is akarja, és már rég belenyugodott.

Még szerencse, hogy közben megérkezett a remény új csillaga, aki több pontban is teljesítette az elvárásokat:

Nem Orbán.
Nulla Gyurcsány.
Az összes ellenzéki szavazó begyűjtésével egy újellenzéki párt lett, amely nem marakodik egymással, azaz önmagával (ez a „marakodik” nagyon népszerű szó, vagy egymilliárdszor olvastam már a filozófusok, politológusok, elemzők és egyéb nagy gondolkodók írásaiban, ezért aztán kár lett volna innen kihagyni). Ebből következően nem is kell előválasztást tartani, amely a folytonos gyurcsánytalanítással együtt sem valami sikeres.

Minden adott hát a diadalhoz, a lelkesedők reménye a csúcson, most már csak nyerni kellene. Program nélkül rutinos szakemberek nélkül, sokminden nélkül. Ami egyedül van nekik, mégpedig bőven, az a pénz. Hogy honnan, annak járjon utána a Hadházy (nem jár – nyilván még mindig Tóth Csabával van elfoglalva, hogy Tóth egyik cége tulajdonolja a másikat, amelynek van egy vásárlási opciója egy ezüst étkészletre, amelyet a tulajdonos nem szerepeltetett a vagyonbevallásában, így aztán pokolra vele).

Nem mondom, a tiszásoknak van valami reményük, de ha a fideszesekből és a közömbösökből nem szed még össze legalább 250.000 választót, akkor matematikailag nem a TISZA nyer, és ez az összeszedés nem nagyon látszik. Nincs egyebük, csak a remény, csak a remény, a remény… nekem meg még az se. Churchill mondta, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy tízperces beszélgetés az átlagválasztóval. Mennyire igaza van…

Érdekességként megemlíthető, hogy a felmérésben résztvevők 73 %-a szerint az „emberek közötti egyenlőség fontosabb, mint a gazdasági növekedés”. Elsöprően magas, 83 %-os a támogatottsága annak az állításnak, hogy „Magyarországon a gazdagoknak több adót kellene fizetniük az emberek közötti egyenlőtlenség csökkentése érdekében”. Na, az óbaloldal pont ezt csinálta, és Orbán szüntette meg a hatalomra kerülésével. Azóta a szegények az árokparton vannak hagyva, mégpedig minden tekintetben.

Megmondaná ezt valaki a választóknak úgy, hogy meg is értsék? Vagy nincs jelentkező?

Makutyi dumák – (Elnézést, Iszlai úr!)

Falusi Tamas

-

2024-10-02

0

Írtam már a lentebbiekről bőségesen, de a FIDESZ nevű egybeszabott, már-már prokrusztészi konglomerátum csak nem akar leszállni róluk. Mostanában pláne sok a baj, nagyon kell uralniuk a közbeszédet, ugyanis az új sztár szintén diktálni szeret(ne), és ez ügyben tevékeny is, ahogy ezt láttuk a hőmérőzős és a gumicsizmás akciókban. A legközelebbi nyilván a mozdonyvezetés lesz, amivel bemutatja, milyen sokat késnek a vonatok. Eddig erről fogalmunk se volt. Kösz az infót, haver.

Tudjuk, persze, hogyne tudnánk, a közbeszéd tematizálása a legfontosabb, így aztán annak ismertetése, hogy a TISZA mit tervez a minimálbéresekkel, a nyugdíjasokkal meg a tanárokkal, nyilván majd később fogunk hallani. Valamikor. Ráérni ráér, hiszen valamelyik nagyeszű eszmefuttatásában olvastam a minap, hogy egy pártprogramot öt perc alatt meg lehet írni. Látod, látod, hülye déká, mit erőlködsz itt a kilencven oldalas programoddal! Elég lett volna annyi, mint Magyaréknál: nem lesz lopás, oszt punktum. Ennek megírása fél percbe se telik. A vicc az egészben az, hogy a nagyeszű ezen irománya megjelent. Nem is akárhol. Nem is akármilyen lapban.

A témavariálás fideszéknél úgy szokott kinézni, hogy a lerágott csontokat nem dobják el, hanem gondosan elteszik máskorra, és mikor támadják őket, például Románia GDP-jével példálózva, gúnyos mosoly kíséretében, akkor hirtelen előkapják az egyiket, és mintha még lenne rajta bármi, belecsámcsogják a képünkbe. De komolyan ám!

Hát akkor lássuk… mármint a csámcsogást.

Menczer Tamás:

„Magyar Péter pártja nem akar rezsicsökkentést, a kormánypártok viszont akarnak, és azt Magyar Péterékkel szemben is meg fogjuk védeni. Magyar Péter tagadja a nyilvánvalót, azt állítja, hogy ők nem támadják a rezsicsökkentést. Magyar Péter egyik embere nem olyan hazudós, mint ő” – folytatta a kormánypárti politikus Gerzsenyi Gabriellának, a Tisza Párt EP-képviselőjének szavait is idézve, aki Brüsszelben azt a kérdést tette fel: – Hogyan tervezik a rezsicsökkentés által kivéreztetett szolgáltatók feltőkésítését?” – Magyar Péter embere nem akar rezsicsökkentést, nem akarja megvédeni az embereket, nem a magyar emberek oldalára állt.”

Az csak a hülyék számára nem nyilvánvaló, hogy Magyar Péter embere nem akar rezsicsökkentést (2011 és 2021 között is végig ezen dolgozott, mint EP képviselő), de most nem azt mondta.

Csak arról érdeklődött, hogy a kormány kiktől veszi el azt az összeget (Kuss legyen! Ez nem megszorítás!), amely a rezsicsökkentés miatt az államkasszából hiányozni fog, mert be kell tömni ám a lyukat. Szegény Varga, nem irigylem, egyáltalán.

Egyébként a rezsicsökkentés tényleg megvédi a magyar embereket. A legjobban azokat védi meg, akik a legtöbbet fogyasztanak. Megvédi az állam persze a gazdagokat is, mert így ők is részesülnek a csökkentésből. A két halmaz között jelentős az átfedés, így aztán igen jól jön a rezsicsökkentés a nemzet Mészárosának, enyhítendő az anyagi gondjait, és mivel ő is magyar, a magyar emberek megvédését tekintve sikeres az ügy! Van is jachtja Mészárosnak az Adrián!

Megjegyzendő még, hogy Bulgárián és Magyarországon kívül az össze többi állam nem a szolgáltatásokat, hanem a szegényeket támogatja, így ugyanis az állam olcsóbban jön ki, a gazdagok jobban takarékoskodnak (nekik van pénzük is hozzá), és a rendszer a többi állam szerint igazságosabb. Arról pedig, hogy rezsicsökkentés költségeit végül nem ám Orbán meg a sleppje fizeti, hanem az egyéb adók révén pont mi, azaz a szegény, megvédendő magyarok, nem kell mindenkinek tudni. A nép jó része nem is tudja, az hótziher!

Szentkirályi Alexandra:

„A fővárosi cégek vezetésében eddig nagy arányban szerepeltek Gyurcsány Ferenchez köthető személyek. Például Draskovics Tiborra, a Gyurcsány–Bajnai-korszak egyik legsokoldalúbb megoldóemberére is kulcsfontosságú pozíciókat bíztak a Karácsony Gergely vezette Városházán. A BKK igazgatóságában ülő politikus korábban volt a Gyurcsány-kabinet pénzügyminisztere, a kormányzati közigazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli minisztere, majd igazságügyi és rendészeti minisztere. De a már említett Mártha Imrét sem kell bemutatni a Demokratikus Koalíció elnökének, hiszen éppen Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt, 2008-ban került a Magyar Villamos Művek (MVM) élére.”

Ebben az az érdekes, hogy szegény, nemhogy a győzelemről, de még a versenyről is lemaradt jelöltasszony nem azt veti a nevezettek szemére, hogy rosszul dolgoztak, és ebből a városnak kára lett, hanem hogy ismerik Gyurcsányt. Na most, ha van olyan szabály, hogy „a Gyurcsányt ismerők biztosan rosszul dolgoznak”, akkor egyértelmű Szentkirályi felháborodása, ellenesetben viszont a helyzet az, hogy a „Hosszú haj, rövid ész” mondást ugyan nagyon helytelennek tartom, de vannak esetek, mikor el kell fogadni.

Egyébként a kormány tele van „Orbán Viktorhoz köthető személyekkel”. Azok ellen nincsen kifogása, tisztelt asszonyom?

Nyitrai Zsolt

„A nyugdíjasoknak nagyon sokat köszönhet Magyarország, a magyar emberek, családok, éppen ezért a kormány mindig kiáll az érdekeikért és megvédi a juttatásaikat. Egyebek között visszaadtuk nekik a korábban a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat, ráadásul megemelt formában. Eddig 5 alkalommal fizettünk számukra nyugdíjprémiumot, amire 2010 előtt sosem volt példa”

Mint az már néhányunknak a könyökén jön ki, a legtöbbünknek viszont fogalma sincs róla, a baloldal a nyugdíjemelésre a svájci indexálást használta, amely nem csak az inflációtól, hanem a bérektől való lemaradástól is megvédte a nyugdíjakat. Orbánék persze rögtön változtattak, a svájci indexálást eltörölték, így 2011. óta a nyugdíj csak az infláció mértékével emelkedik, következésképpen a nyugdíjasok relatív elszegényedése felgyorsult. Jó kis megvédés, mi?

A baloldal nem elvette, hanem bevezette a 13. havit (Medgyessy), egy miniszterelnök volt, aki regnálása alatt végig fizette (Gyurcsány), Bajnai pedig szüneteltetni rendelte a világválság miatt, és azt mondta, ha a válságnak vége, újból fizethető. Orbán a világgazdaság szárnyalása és az ide ömlő EU pénzek ellenére 10 évig nem fizette, azaz jóságos visszaadásról szó sincs, hanem 10 évig ellopta a nyugdíjasoktól, akik ezt az eltolvajolt pénzt már sohasem fogják visszakapni.

A nyugdíjprémiumot nem Orbán, hanem Bajnai vezette be (ezért „nem fizették 2010. előtt” – remélem, érthető). Bajnai azt mondta, ha az országnak jól megy, azaz a GDP növekmény > 3,5 %, kapjanak belőle a nyugdíjasok is. Ezen az alapon Orbánéknak tehát nem ötször, hanem már hétszer kellett volna fizetniük, ha betartják Bajnai előírását. De nem tartották be.

Az pedig, hogy a nyugdíjpénztárak tőkéjének lenyúlásával a jövő nyugdíjasaitól elvették az akkori GDP 10 %-át (melynek jó részét Gyurcsányék gyűjtötték össze), a nyugdíjasok tönkretételének nagy művén már csak a korona.

Orbán Balázs

„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”

Ezek után, ha valamelyik fideszes szidni merné a Kádár korszakot (amely orosz gyarmaton való élést Orbán Balázs önként választaná ’56-ban a forradalom helyett), vagy a negyvennyolcas hősöket emlegetné (amikor Orbán Balázs eltanácsolná Kossuthékat a forradalomtól, mondván, nincs értelme az egésznek, mert valaki úgyis behívja majd a ruszkikat), az a szerencsétlen nyugodtan körberöhöghető. Csak ne legyen balhé, igaz, Orbán Balázs úr? És ne tessenek jönni nekünk Trianonnal, mert ott Magyarország ugyanúgy területeket vesztett, ahogy most az ukránoknak tanácsolja, hogy inkább veszítsenek területeket. Miután pedig a gyarmat az gyarmat, ha mi kerülnénk Oroszországtól függő helyzetbe, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt Putyin úgy zavarná szanaszét, mint a sicc. Persze Viktor a helyén maradhatna, mint háromujjas báb, és végre tüzelhetnénk az orosz gázt dögivel.

Na, kérem, hát ezeket a megunhatatlanul ugyanolyan hazugságlepleket próbálják fideszék újból és újból és megint csak ráteríteni a választói tömegekre, hogy azok a sötétben botorkáljanak, és nehogy lássanak valamit a szegényházi olimpia leendő országában, ahol a dolgok egyre rosszabbul mennek.

Az igazi röhej az, hogy hogy továbbra is hisszük és hagyjuk. A Viktor mégiscsak jobb, mint a Gyurcsány, nem? Húzd rá cigány, csak azért is! Harcoljon a hazáért a rosseb!

Na, így vigadunk mi.

Gógyi

Falusi Tamas

-

2024-09-30

0

Mint az a hálón olvasható, a papagájkommandó teljes erővel dolgozik. Tengernyi NER lapban jelent meg a hír, itt most a „Pesti Srácok”-ból idézek. Ez a magát médiumnak képzelő akármicsoda az ötvenhatos forradalmi ifjúság közkeletű nevét pofátlanul kihasználva jó pénzért támogatja a jelenlegi despotikus hatalmat. Vigyázat nem önfeláldozón, hanem jó pénzért, és nem támadja, hanem támogatja.

Bizony nagy bátorság kell ahhoz, hogy a korlátlan hatalmú kormányt, de főleg a miniszterelnök urat az egekig dicsérjük, nemde emberek?

Na de hagyjuk szegény igazi Pesti Srácokat tovább forogni a sírjukban (már jóideje azt kell tenniük), térjünk rá inkább a cikkre:

„Magyar Péter embere már a rezsicsökkentést támadja Brüsszelben

– Magyar Péter pártja újra megtámadta a rezsicsökkentést Brüsszelben – írja a Fidesz a Facebook-bejegyzésében, amihez egy videót is megosztottak.

– Hogyan tervezik a rezsicsökkentés által »kivéreztetett« szolgáltatók feltőkésítését?” – kérdezte Gerzsenyi Gabriella, a Tisza Párt EP-képviselője, amire a Fidesz EP-képviselője így válaszolt:

– Engedjék meg, hogy magyarul is válaszoljak részben, hiszen döbbenetes a számomra, hogy a Tisza Párt továbbra is támadja a rezsicsökkentést, ami a magyar kormánynak egy olyan hozzájárulása a családok jólétéhez, ami Európa-szerte egy jó gyakorlatként ismert.

– Magyar Péter pártja azt a rezsicsökkentést támadja megint, ami miatt a magyar családok fizetik az egyik legalacsonyabb rezsit az Európai Unióban. Aki ezt teszi, az nem a magyarok érdekeit nézi! – hangsúlyozta a Fidesz.”

Már a cím is érdekes. Teljesen olyan, mintha ezek az antisrácok most döbbentek volna rá arra, amiről ők saját maguk írták még májusban:

„Magyar Péter és a Tisza párt európai parlamenti listájának 6. helyezettje, Gerzsenyi Gabriella egy 2023-as posztjában vallotta be, hogy évekig fúrta a magyarországi rezsicsökkentést.

– Számtalanszor leírtam jómagam is még brüsszeli tisztviselőként, hivatalos jelentésekben, hogy a rezsicsökkentéssel maga alatt vágja a fát az ország, véget kellene neki vetni. Hasztalan. Hát, most már nincs hivatalos mandátumom, hogy erre javaslatot tegyek – írta. Gerzsenyi 2005 és 2021 között dolgozott Brüsszelben, az Európai Bizottságnál.”

Hát mit tetszett várni ezek után Gerzsenyitől, tessen mondani?

Ha a szegény rezsicsökkentést érő támadást tekintjük, mármint a kérdést, amely úgy hangzik, hogy „Hogyan tervezik a rezsicsökkentés által »kivéreztetett« szolgáltatók feltőkésítését?”, arról rögtön látni a támadó mindenre elszánt, kegyetlen mivoltát. Már az is micsoda perverz aberráció, hogy kérdéssel támad! Hogy képzeli? Hát még, ha figyelembe vesszük, hogy ez nem is látszik támadásnak a rezsicsökkentés ellen, ugyanis az elvetemült képviselő asszony csak a rezsicsökkentés egyik negatív hatásának kivédéséről érdeklődött. A rezsicsökkentésről magáról szó se volt.

A kérdést részletesebben vizsgálva, két dolog szorul magyarázatra.

Az egyik a kivéreztetés. Ezt az „újságíró” gondosan idézőjelbe tette (ahogy őt én is), mintegy kételkedve a kivéreztetés tényében (ahogyan én is kételkedem Szerző újságíróságának tényében). A kivéreztetés ugyebár úgy jön létre, hogy a szolgáltatónak állami parancsra olcsóbban kell szolgáltatnia, mint amennyibe neki kerül. Ez az olcsóbban adási kötelezettség tény, és ugyan én nem tudom, hogy az állam hogy pótolja a kiesett bevételt, ám ismerve miniszterelnök úrék zseniális (de főleg követhetetlen) gondolkodásmódját, most, hogy nincs pénze az államnak sem, még az is lehet, hogy sehogy. Ügyeskedjen az a cég, ha már az igazgatóját a miniszterelnök úr nevezte ki!
A másik a feltőkésítés. Ha a hiányzó összeget az állam nem pótolja, akkor a szolgáltató elkezd takarékoskodni. A személyzeten, a karbantartáson vagy akár a szolgáltatás szűkítésével is (időnként áramszünet, például este 6 és 10 között), és persze a hálózatfejlesztést el is felejtheti. Ha már minden takarékossági intézkedést kimerített, akkor a saját tőkéhez kell hozzányúlni (felélni a tartalékot, eladogatni ezt, azt), hogy a szolgáltatás továbbra is fennmaradjon (állami vállalat nem menekülhet csődbe). Idáig, gondolom, nem jutottak el a szolgáltatók, de a támadó hallhatott valamit az ország pénzügyeiről, ezért kérdezett rá.

Természetesen megfelelőbb lett volna, ha nem a „feltőkésítést” emlegeti, az ugyanis kicsit más, mint az állami parancs miatt elmaradt bevétel pótlása, de úgyis mindenki tudja, miről van szó.

Megállapítható tehát, hogy a kérdés arra irányult, melyik területen fog a kormány megszorítani (honnan veszi el a pénzt), hogy a szolgáltató cégek továbbra is gond nélkül üzemelhessenek.

A kérdés egyben azt is bemutatja, nehogy azt higgye bárki, hogy a kormány a saját pénzéből „támogatja a családokat”, mivel ha támogatni akar, azt máshonnan kell elvennie. Így, ha valaki valamivel jól jár, akkor másvalaki meg másvalamivel rosszul. Azt a hatalmat, hogy a kormány, illetve hát miniszterelnök úr dönthesse el, kitől vesz el, és kinek ad, mi biztosítottuk neki a megválasztással, és hogy a döntéshez senkivel ne kelljen egyezkedni, azaz más magyarok szempontjait is figyelembe venni, akiket más pártok képviselnek, azt is mi adtuk neki a kétharmaddal. Azaz jelenleg korlátlan hatalmú úr. Azt csinál, amit akar, és még csak meg sem köszöni, sőt fennhordott orral járkál mindenfelé.

A rezsicsökkentés akkor és csak akkor lenne „a magyar kormány hozzájárulása a családok jólétéhez”, ha ugyanakkor a kormány nem járulna hozzá a családok rosszlétéhez a máshol megnövelt adók révén (Európában a magyar 27 %-os ÁFA a legmagasabb).

Arról, hogy milyen hazudozás folyik a lakosságnak megküldött rezsiszámlák mellékletében, már többször írtam, arról, hogy értelmesebb országokban nem az energiaárakat tartják mesterségesen alacsonyan, hanem a rászorulókat támogatják, szintén, és ha megnézzük a támogatásokat, csak két hely van Európában, ahol a rászorulók helyett mindenkit támogatnak, azaz a leggazdagabbakat is: Magyarország, és Bulgária. Na, így kell érteni azt a fideszes csúsztatást, hogy a „magyar rezsicsökkentés Európa-szerte egy jó gyakorlatként ismert”. Aha.

Azt, hogy a rezsicsökkentés nevű ökörség „a magyarok érdeke”, inkább nem is minősíteném, mert a támogatások mértékét tekintve a „magyarok”, akiknek az állam az érdekeit konrétan szolgálta (többek között a rezsicsökkentéssel is), nincsenek ám 9,7 millióan! A lista úgy kezdődik, hogy Mészáros Lőrinc, Orbán Győző, Tiborcz István, et cetera, et cetera. A faluvégi Mari nénit, akihez se a villany, se a gáz nincs bevezetve, Orbán egyáltalán nem támogatja, pedig ÁFÁ-t ő is fizet. Nincs is jachtja neki az Adrián.

Az egészben röhej az, hogy mindarra, amit itt fentebb leírtam, az ország legtöbb magyarja maga is rájöhet, és hogy ennek ellenére a nagy többség mégis mindig a FIDESZ-re szavaz, az maga a csoda. Na, ehhez kell a gógyi, hogy ezt a kormányzat minden választáson újból és újból elintézze! Ehhez van elég esze. A legnagyobb baj, hogy máshoz sajnos nincsen, lásd Magyarország jelenlegi állapotát. Pedig az lenne a magyarok igazi érdeke, mert akkor nem lenne szükség rezsicsökkentésre sem.

Befejezésül egy derék, támogatott magyar hozzászólása a FIDESZ facebook oldaláról a jelen témát illetően:

„A kleptomániás liberális ellenzék azért akar hatalomba kerülni, hogy lophasson, ellophassa a most a FIDESZ által a lakosságnak adott pénzt. Erre a liberális szándékra nem szabad szavazni.”

Ehhez már csak gratulálni tudok. Rogán Antal úrnak természetesen.

Helyzetjelentés – avagy a kilátástalanság lehetősége

Falusi Tamas

-

2024-09-14

0

Helyzetjelentés – avagy a kilátástalanság lehetősége

Látva a legújabb közvélemény kutatást, igazából nincs mit jelenteni. A végeredmény a várt helyzettel azonos. Beérni látszik az a szívós, kemény, de főleg tengernyi munka, amely 2006-ban indult, és amelynek eredményeképpen húsz évvel később, azaz 2026-ban nem nagyon fog a Parlamentbe jutni se szocialista, se szociáldemokrata, se liberális, se zöld párti képviselő. Kevés vigasz, hogy viccpártos meg szélsőjobbos se. Lesz egy NER Orbánnal, és lesz még egy NER Orbán nélkül, oszt annyi.

Nekünk is.

Arról, hogy mindez kiknek köszönhető, már nagyon sokat írtam. Minden népet az értelmisége vezeti, tőlük kap iránymutatást, példát, ők azok, akikben megvan az érdeklődés a dolgok iránt, ezért utánamennek az információknak, amíg meg nem szerzik, sőt a megszerzett információkat fel is tudják dolgozni, ebből következően a kialakított helyzetértékelés alapján a politikai tennivalók meghatározhatók. A nép ezt nem tudja megcsinálni, szükséges az iránymutatás.

Ha a helyzetértékelés hibás, vagy ha egyénieskedő (én mondom meg a tutit, mindenki másnak kuss), vagy ha nem jut el a néphez (nálunk mindhárom érvényesül), akkor az országot a nép által megválasztott rossz politikusai zsákutcába, szakadékba, vagy akár egy imbolygó állvány tetejére is vezethetik, ahol még a talpon maradás is nehéz, nemhogy a visszatérés a vezéri lázálmokból a földre. Mindez azért, mert az értelmiség nem intézte el, hogy a rossz politikusokat a nép jobb politikusokkal váltsa le. És ez nem a nép hibája ám!

A kacagtató elem az egészben az, hogy a vallásos választók, a NER lapok által speciális információkkal etetett, politikailag hithű választók, valamint a nagyon kevés tudatosan konzervatív (ha egyáltalán van olyan) választók mind a FIDESZ-re szavaznak, az összes többi szavazó, akiknek egyike sem konzervatív, azok meg mind a TISZÁ-ra. Így valósul meg egy olyan „ellenzéki összefogás”, ahol „nincs vita a pártok között”, mivel csak egy ellenzéki párt van, ráadásul az a párt konzervatív eszméket vall, miközben a szavazóinak abszolút döntő többsége nem ért egyet ezekkel az eszmékkel. Nem írom le ötszázadszor, hogy miért szavaznak mégis a saját pártjaik helyett egy konzervatív pártra, amely ráadásul olyan, mint egy szakácsverseny indulója, aki még sohasem főzött. A versenyen akarja megtanulni.

A fenti folyamat eredményezi azt, hogy a magyar politikai palettán a speciálisan magyar „konzervatív”, azaz a bigott-szuverén-mimagyarok irányzaton kívül nem marad semmi. Az óellenzék eltűnik a süllyesztőben, és ahogy valamelyik TV műsorban hallottam, az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, becsukja az ajtót, és kész. Bezárni nem kell, nincs már ottan semmi féltenivaló. A nép ítélkezett. Lefelé tartott hüvelykujjal. Punktum. Hogy esetleg helytelen információk alapján, amely zavaros elegyben sok volt az átverés, az a demokráciákban lényegtelen.

Persze, ha a TISZA győzne, még az is jobb lenne az országnak, mint a mostani szörnyűség. Az előny egyrész abban mutatkozna, hogy a saját magunk által a saját nyakunkba ültetett, önjáró kolonc nélkül sokkal népszerűbbek lennénk Európában. Ez minden szempontból kedvezőbb, hazahozhatnánk a nekünk megítélt EU-s pénzeket, és nem akarna velünk senki direkt kiszúrni, ahogy most. A másik előnye az, hogy kevesebb közösből való lopással kellene számolni. Ebben nem az ellopott összeg a lényeges, az a GDP-hez képest ma is elhanyagolható, hanem a vele kötelezően együtt járó urambátyám világ megszűnése, azaz eltűnne az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” állapot. Ez azért nagyon fontos, mert így az egyes pozíciókra szakembereket lehet kinevezni, ugyanis a kinevezéseknél nem lesz fontos a mi kutyánk kölyke jelző, vagy a haverság, esetleg még bizalmasabb viszony. Tengernyi tehetségtelen ostoba tűnhetne el a süllyesztőben, és jöhetne helyettük akár hozzáértő nemtolvaj is. Hosszú folyamat, de három-négy év alatt megvalósítható – ha van rá szándék. Mivel a TISZA legfontosabb jelszava a lopásmentesség, határozottan létezik esély, viszont csak akkor, ha a TISZA hatalomra jut. De nem jut.

A helyzet sajnos az, hogy a vadonatúj ellenzék nagy valószínűséggel veszít. Oka egyszerű: a FIDESZ-nek volt, van és lesz is 2,5 millió stabil szavazója, a TISZÁ-nak nyolc hónapja nulla volt, 2026-ban meg kábé 2 millió várható, esetleg ha nagyon jól ígérgetnek, legfeljebb 2,3 millió, azaz a 200.000 mindig hiányozni fog, amennyi még szükséges lenne a győzelemhez. A FIDESZ-től ugyanis, mint azt a közvéleménykutatások mutatják, a TISZA máig nem tudott átcsábítani magához egy darab tényleges FIDESZ szavazót sem. Néhány bizonytalan, virtuális fideszest igen, de az láthatóan kevés.

A fentiek szerint Orbánt nem győzi le soha senki, a NER majd egyszer, mikor már végképp tarthatatlan, nagy robajjal fog összedőlni. A politikai rendszer újbóli felépítése keserves meló lesz. A helyzet elkerüléséhez (ahogyan azt már „néhányszor” írtam), a nagy olvasottságú médiafelülettel bíróknak folyamatosan kellett volna cáfolni azt a nagyon sokak által hatalmas sziklákból 18 év óta összehordott, égig érő népi hitet, hogy a magyar politikai palettán NEM Orbán a legrosszabb, és el kellett volna terjeszteni, hogy DE, Orbán a legrosszabb (aminthogy így is van). Akkor már rég nem lenne sehol. De még itt van. És sokáig itt is lesz, hiszen a nép szerint NEM ő a legrosszabb, cáfolat meg nincs.

Ha Orbán belerobbantaná a Gellérthegyet a Dunába, mert nem lett kereszt az emlékművön, és ebből hatalmas árvíz keletkezne, óriási károkkal, hamar végigfutna az országon, hogy ez rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de ha nem ő regnálna, akkor még rosszabb lenne. Bizony, hogy úgy, ecsémuram!

Nagy Grat mindenkinek. Akiket illet, természetesen.

(zárójeles megjegyzés: Magyar Péter saját konteóm szerint egy Orbán megbuktatására irányuló fideszes összeesküvés főszereplője, akinek az Orbán nélküli NER-t kell(ene) összehozni, de ez a fentebb írtakon nem változtat semmit)

Sors bona, nihil aliud

Falusi Tamas

-

2024-06-23

0

Szegény, szegény Magyar Péter! Keserves élet az övé, szinte kipécézték az istenek, hogy sehogy se tudjon zöldágra vergődni. Pedig milyen jól kezdődött a felívelő pálya.

Először a brüsszeli diplomata évek, Külügy, Miniszterelnökség, aztán Magyar Fejlesztési Bank, Diákhitel Központ, Európa Agrár- és Élelmiszeripari Magántőkealap, Magyar Közút Nonprofit Zrt., Volánbusz, és mikor lelki szemeinkkel szinte már láttuk a 14 éves karrier csúcsán a derék magyar állam által a gonosz tőkésektől visszavásárolt nemzeti kincs, a Budapest Airport vezérigazgatójaként, hirtelen beütött a krach. A feleség, aki kivitte Brüsszelbe, majd bevitte a belső körökbe, ahol sok a zsíros állás, lemondásra kényszerült.

Magyar a tanulmányai során valószínűleg jövőbelátást is hallgathatott (tarot-kávézacc szak), mert az asszonytól még annak lebukása előtt gondosan elvált, meg sem várva, hogy három kiskorú gyermeke felnőjön, azaz apa nélkül hagyta őket (nesze neked vallás meg jobboldali családmodell!), emellett biztonsági hangfelvételeket is készített az igazságügyminiszterként ügyködő feleségét provokálva, hogy ne álljon már ott üres kézzel a válás után… higgye mindenki azt, hogy a Magyar Péternek van valamije! Holott nincs. Semmije sincs. Illetve amije van, az nulla. Persze nem is kell, hogy legyen, elég, ha a választópolgárok úgy tudják: neki aztán van. És ők úgy tudják, mégpedig rendkívüli lelkesedéssel: – „Figyu má’ Bélám, hászen ez a mi emberünk, mer’ van valamije az Orbánék ellen! – Van? – Bizony, hogy! Meg lemondott az összes tisztségéről is a fideszéknél! – Annyira becsületes? – Ja. Nagyon az. Mindig mondja, hogy nem szabad lopni. Nem olyan ám, mint a Gyurcsány!”

Ennek a gondos férji előrelátásnak köszönhetjük, hogy most két nagy jobboldali pártunk van, melyek közül az egyiket a fideszes szavazók, a másikat meg a „baloldali” szavazók hozták össze. Van rajtuk kívül még egy szélsőjobboldali meg egy viccpártunk is, összesen stabil 10 %-kal, amely pártok nem közösködős típusok, így a tényleges versenyzők max. 90 %-on osztozkodhatnak. Ebből 45 % a FIDESZ-é, azaz a másik jobboldali párt (TISZA) csak akkor lehet vele egyáltalán egálban, ha az összes maradék „baloldali” szavazót megszerzi, és hol van akkor még a győzelem! Ezzel meg is érkeztünk a bajhoz.

Magyar Péternek persze semmi gondja, személyesen ő már készen áll a Varga Judit utáni időszakra. Jelenleg Brüsszelbe készül, azaz a megélhetése immár az asszony nélkül is gazdagon biztosított, plusz a háttérben van még egy jókora pártja, amely sok embernek tud komoly jövedelmet biztosítani. Közte neki is, ha kell. A kis pártok rosszul fizetnek, viszont napjaink Messiásának a mi jóvoltunkból elég nagy pártja lett, így aztán a megélhetés miatt nem kell aggódnia.

Miután Magyar Péter egyéni sorsát tekintve megnyugodtunk (eddig is a politikából élt, ezután is abból fog), térjünk vissza a bajra. A baj abból adódik, hogy a TISZA állítólag le akarja győzni a FIDESZ-t, ez vonzza ugyanis a választókat, egyébként nem lenne semmi értelme az „új erőnek” ugyebár. Ha nem akarna győzni, nem szavazott volna rá senki. A fideszes szavazókat érzelmileg persze meg sem érintette az új párt, nemhogy megfogta volna, ők így nem hagyják el régi pártjukat, és nem állnak át a TISZÁ-hoz. Nem úgy a baloldaliak, mert ők simán. Ebből következően az új baloldal nálunk a Jobboldal II, melyet személyesen a derék Magyar Péter képvisel.

Na, ekkor kérdezi meg az olvasó, és joggal, hiszen ezeket százszor megírtad már ecsém, mi ebben az új? Az olvasónak természetesen most is igaza van, és tényleg nem fárasztanám magam az ismételgetéssel, ha nem lépett volna be a politikai porondra egy új elképzelés, melyet a… khm… „független” tollforgatók döntő része támogat. Ebből következően illik komolyan venni.

A helyzet ugyanis az, hogy a TISZA párt előtt a győzelmi vonulás útjában egy nagy akadály tornyosul. Ez az akadály kívülről legyőzhetetlen, szavazói pont olyan ragaszkodóak, mint Viktor népe, csak ez a nép nem Viktoré, hanem a Ferié. A DK-n kívül a többi óellenzéki párt elhanyagolható, a Mi Hazánkkal meg az MKKP-vel nincs mit kezdeni, a választópolgárok közül azok a bizonytalanok meg egyéb párthívők, akiket meg lehet győzni, már mind meg lettek győzve (az ő jóvoltukból van a TISZA jelenlegi kb. 30 százalékos szavazataránya), azaz már csak egy csoport maradt, ahonnan elméletileg szavazókat lehet gyűjteni: mégpedig a DK szavazók. Mivel a Magyar vezette TISZA a bármiféle összefogást már eleve elutálta, a szavazatokat másképp kell megszerezni.

A DK szavazókat két csoport alkotja. Az egyik (az aránytalanul nagyobb) csoport a Gyurcsány hívők összessége, akik inkább vallásos, mint racionális alapon követik a vezért. A másik, jóval kisebb csoport (ebbe tartozik jelen sorok szerzője is) látja ugyan a tökéletlenségeket, de nem hit alapján, hanem tudatosan igyekszik választani, és neki pont az az européer szociáldemokrácia az ideális, amelyet Dobrevék képviselnek. Vitatkozom ugyan a programjuk néhány pontjával, de a kispártoknak a TISZA általi kiirtását látva, ma már messze nincs a politikai piacon senki más, aki egyrészt még tényező, másrészt akár csak megközelítené azt a kormányzást, amelyet a regnáló párttól várok. Tisztában vagyok a Gyurcsányra szórt vádak miféleségével is, így aztán nem „befogott orral” járok szavazni, hanem teljes határozottsággal. Szomorú dolog, hogy milyen sokszor kell az embernek olvasnia ezt a befogott orros hülyeséget, ami nem annyira a kényes ízlést, mint inkább az információ nagyméretű hiányát jelzi.

A DK szavazóiból a fenti jellemzés alapján természetesen csak az első csoport alkalmas arra, hogy TISZA párti szavazó legyen, és Magyar Péter jelenlegi, valamint a jövőben is várható, keserű sorsán valamit javítson. Rákosi ugyan azt mondta Puskáséknak, hogy „Elvtársak! Az ezüstérem is szépen csillog”, de ez se Rákosit, se az Aranycsapat tagjait, se a magyar népet nem vigasztalta meg – a mostani és jövőbeli ezüstérmesről, azaz Magyar Péterről nem is beszélve. Ha a hithű DK szavazók teljes csoportját át lehetne a TISZÁ-hoz vezényelni, sokkal jobb lenne a helyzet a TISZA győzelmi esélyeit tekintve, így aztán a teljes magyar, nem NER alkalmazott értelmiség elgondolkodott.

Első kísérlet: Gyurcsány lemond, és például Molnár Csaba veszi át a főnökséget, így a DK hithűinek fő kötődése megszűnik, és jobb híján átmennek a TISZÁ-hoz. El is indult a „monnyonle” kórus szervezése és folyamatos üzemben tartása a független lapoknál. Amiatt a baloldali szavazatvesztés miatt akarták lemondatni Gyurcsányt, amiről egyáltalán nem tehet, de az akciójuk sikertelen lett.

Nemrég indult a következő etap, amely szerint nem lemondania kell Gyurcsánynak, hanem pártjával együtt el kell tűnnie. Ezt hangoztatja például a HVG publicistája, aki szerint: „Lőjük le a poént statáriálisan: le kéne vonulni a pályáról, legalább egy körre.” Szó se róla, könnyebb a győzelem még egy Messiásnak is, ha nincs ellenfél a pályán, azaz a HVG felvetése logikus. A következő lépés nyilván az lesz, hogy Gyurcsányt kötelezni kell a Szentkirályi Alexandra féle viselkedésre, azaz hogy nem csak levonul, de arra utasítja a szurkolóit, hogy drukkoljanak helyette a Messiásnak, illetve hát szavazzanak rá, mert akkor még nagyobb a TISZA esélye a győzelemre.

Hogy mekkora, az megbecsülhető. A mostani listás EP választáson a FIDESZ 2.048 ezer listás szavazatot kapott, a TISZA meg 1.353 ezret. Tegyük fel, hogy Gyurcsány megteszi, amit „kérnek” (hehe) tőle, azaz eltűnik a DK-val együtt, és a szavazóit átirányítja a TISZÁ-hoz. Akkor a FIDESZ szavazatszáma marad 2.048 ezer, a TISZÁ-é meg a DK-MSZP-Párbeszéd szavazataival együtt 1.353 ezer + 367 ezer = 1.720 ezer. A különbség még mindig 328 ezer, ami jól jellemzi az arányokat, azaz T. Magyar Értelmiség, tessenek valami jobbat kitalálni, mert különben a TISZA első helyével baj lesz.

„Bizony így van ez”, írta La Fontaine a meséi végén, mindig az a gaz Gyurcsány az ország felemelkedésének akadálya… vagy esetleg mégsem mindig ő?

Persze, ha a TISZA valamely kifürkészhetetlen okból győzne, akkor Magyar Pétertől szomorúan búcsút vehetünk, mert ő kint marad Brüsszelben örökös képviselőként (sors bona, nem igaz?), a TISZA vezetését pedig valamely kompetensebb potentát veszi át itthon, aki anélkül, hogy a hazai trenden bármit változtatna, visszavezeti az országot az EU-ba meg a NATO-ba, és megint lesz pénz meg becsület, mert Orbánnal csak tovább ásnánk el magunk. Jó mélyre, azt mondhatom.

Hogy ki lesz az új vezér? Azt javaslom, találgassanak.

EB

Falusi Tamas

-

2024-06-21

0

A modern kori Futbóliában (lásd: kies Hazánk) jól jött a választásoknak az EB kezdés előtti időpontra való időzítése, mert így a politikusnak, választóknak egyaránt fárasztó kampányolás nem esett időben egybe az ugyancsak fárasztó szurkolással (az igazi drukker a fotelban ülve is fut, rúg meg ütközik, azaz nem csak idegileg fárad el). Ezáltal őrizhetjük meg azt testi és szellemi frissességet, amelyre a szomorú jelent és a még szomorúbb jövőt tekintve ugyancsak nagy szükségünk van. Illetve lesz.

Ez a szükség a választások eredményéből látható. A regnáló hatalom simán a helyén maradt, csak az ellenfél térfelén történt átrendeződés, mégpedig erőteljes átrendeződés, ami a megjelent új szereplőnek köszönhető. Az, hogy errefelé azaz a nekik ellenkező térfélen milyen arányok vannak, a narancsosokat egyáltalán nem zavarja, amíg az a térfél kisebb, mint az ő térfelük. Náluk egy a tábor egy a zászló, és nincs új erő egy fikarcnyi sem.

Az EP választás tisztán listás győzelmi aránya a szavazatokat tekintve az első és a második helyezett között 2.048.211 : 1.352.699 (+51,3 %), ami jól mutatja, hogy a 2026-os országgyűlési választásokon mit várhatunk, tekintve, hogy a Tisza csak a saját áradásával foglalkozik, mással együtt áradni nem fog, az kijelenthető. Arról, hogy hogyan éri el, sőt haladja majd meg csupán önerőből a Duna vízhozamát, egyelőre fogalma sincs senkinek, de ez a nagy ujjongásban nem is érdekes. Lényeg, hogy a Maros nagyságát már elérte, sőt sokkal túl is lépte, aminek az ország döntő része nagyon örül. Az egy másik kérdés, hogy nem a Marost kellene elérni vízhozamban, hanem a Dunát, de ez a Tisza rajongókat nem nagyon foglalkoztatja, fő, hogy sok-sok apróság, így a kis Túr is siet beléje, a többit meg majd meglátjuk. A Csomolungma megmászása is így indul, neki kell vágni a meredélynek, hiszen ha valamit nem kezdünk el, sohasem fogjuk befejezni. A többit meg majd meglátjuk.

Szóval megvolt ez is, időben letudtuk a választásokat, bár a VAR még dolgozik egy helyen, ahol a különbség nagyon kicsi, a bíró vár mozdulatlan, a két csapat fölállt a középkezdéshez, de nem biztos, hogy az lesz belőle. Többen a gól annullálásában reménykednek, mert akkor hosszabbítás következik, mely esetben új helyzet, újult remények. Hogy addig se unatkozzunk, nézhetjük az EB meccseket.

Mint hajdani ifistát, akinek Tichy Lajos volt a példaképe (na jó, sokaknak inkább Albert), nyilván érdekel, de azt mondhatom, hogy ma már teljesen más a foci, mint akkoron.

Először is unalmasabb. Az őskorban egy hátvéd, két fedezet (középpályás, na) és hét csatár játszott egy csapatban, de mára, mikor nem a gólok meg a játék, hanem az eredmény a fontos, elképzelhető olyan formáció is, hogy öt hátvéd, négy középpályás és egy csatár, aki szintén hátrajön védekezni, sőt, még ha akármilyen is egy csapat eredeti felállása, sűrűn előfordul, hogy mikor az ellenfél támad, az is elkezd a 10:0:0 formációban játszani. Puskásék még azt mondták Lórántéknak, nem baj, ha gólt kapnak, majd ők elől eggyel többet rúgnak, így aztán nem volt ritka az öt gól feletti mérkőzés, és a 7:1 meg a 6:2 sem számított akkora nagy számnak. Na persze azt a Honvéd – Vörös Lobogó (akkori MTK) meccset azért kevesen felejtik el, mikor a Honvéd ’55 telén 9:7-re győzött. Attól kezdve mindkét csapat remekül tudott „középkezdeni”.

A futballban ma már jóval kevesebb gól esik. Ennek oka, hogy a potenciális gól kivédekezése lényegesen könnyebb, mit a góllövés. Ha el kell rúgni a labdát akármerre, azt aránylag sokan meg tudják csinálni, mert az akármerre lényegesen nagyobb felület, mint a focikapu, amelyben ráadásnak még kapus is található, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a csapatok nagy része az ellenfél támadásakor szinte teljes létszámban védekezik, azaz jóval több a védő, mint a csatár, a gólok csak csekély számban tudatos akciók következményei. Régen a ritkásan álló, és nehézkesebb védők között jó játékosokkal meg lehetett csinálni, de ma már a zseni is kevesebb, meg a védőfal is sűrűbb, ezért általában vagy védői hiba, vagy szerencsés labdapattanás kell hozzá. A tudatosan hárompasszos gólok ma már abszolút ritkák, legfeljebb a kétpasszos megy még, de mégis leginkább a valaki elfut, bead, és az érkező belövi, vagy a középpályás kiugratja a centert kihasználva az ellenfél rossz védekezését, aki nem hibázza el. Az ilyen egypasszosoknál többel összehozott, tudatos gólt mai meccsen nemigen láthatunk. Hogy aztán ha az elfutás még meg is volna, de a beadás túlságosan mély, magas, erős, vagy az érkező mellé rúgja, fölé, esetleg bele a kapusba (az is mellé tulajdonképpen), az sem ritka változat. Sőt, a kapus még védhet is.

Sajnos van még egy rendkívül kellemetlen, az engem, mint nézőt rendkívül irritáló változat is (természetesen most szubjektív vagyok), amikor az, aki elfutott, nem beadja, hanem megáll és visszahúzza. A visszahúzás azt jelenti, nem bízik magában, hogy jól be tudná adni. Esetleg „másiklábas”, mint ami az adott oldali beadáshoz kell, túl gyorsnak találja a labdát, csak állva tudja pontosan odarúgni, ahova kell, futva nem, vagy ilyesmi. A visszahúzás legfontosabb következménye az időveszteség. A védő, ha a támadónak előnye volt is, ilyenkor utoléri, aki a labdát kapná középen, túlfut az ideális helyzeten, például akár lesre, a védekező csapat lemaradt játékosai időt kapnak, hogy visszaérjenek, és besűrűsödjenek a tizenhatoson belül, azaz a helyzet lényegesen kedvezőtlenebb lesz a támadóknak, mint korábban volt. Kialakul a patthelyzet az egy, rosszabb esetben két szemben álló védővel, akik tolják a támadót kifelé, és némi kétségbeesett húzogatás után nincs már más lehetősége, mint a hátrafelé passz. Kezdődhet a pilincka a tízemberes felállt védelem ellen. Néha előfordul, hogy a bátrabbak cselezéssel próbálkozva beleviszik a szemben álló két védőbe a labdát, aztán annyi a támadásnak.

Pilinckának a védelem többszörös körbeadogatását hívom, anélkül, hogy körbeadogatók közül bárki venné a bátorságot és egy bepasszal vagy ívelt beadással megpróbálna helyzetet kialakítani. A körbeadogatás jellemzője, hogy a helyzet egy fikarcnyival sem lesz kedvezőbb a körbeadogatás bármelyik passza után, mint előtte volt.

A csapatok akár a legcsekélyebb letámadás hatására hátrafelé játszanak. Arra az edzői kérdésre, hogy „Mit csinál fiam, ha gólhelyzetbe kerül?”, az a jó válasz, hogy „Hátrafelé cselezek, Mester, amíg haza nem tudom adni”. Ritka a kockázatvállalás, talán mert benne van a hibalehetőség, éspedig minél rosszabb játékos valaki, annál inkább. A végső kétségbeesés miatt hazapasszolt labdával a kapus már általában nem tud mást kezdeni, mint hogy belerúg egy jó nagyot, lesz, ami lesz alapon. Persze nem lesz belőle semmi, lehet átkapcsolni egy másik adóra, ahol épp hirdetnek valamit.

Az intenzív, és sokkal inkább fizikai (rombolás), mint focitudásbeli (építés) képességeket igénylő védekezés hatásossága miatt több az átlövésből született gól. Ezek kis része véletlen (vak tyúk is talál szemet alapon), másik része megpattanó, a kapust így tehetetlenné tevő lövés, és csak kevés az olyan, mint amilyent a törökök ifjú sztárja, vagy a svájciak koszovói üdvöskéje lő, amelynél az ember bólinthat, hogy ez már igen! Az átlövések után persze a legtöbb labda sajnos a nézők között, a felső karéjban landol, azaz sokkal több benne a behunyt szemű, lesz, ami lesz szándék, mint az irányított tudatosság. Kellemetlen, hogy állítottból is.

A még kevesebb gól érdekében a foci mostanra sok mindent átvett a birkózó sportból. Főleg a kézimunka az, amellyel a támadó jól megállítható. Kétkezes lökések mindenfelől (azonos testhelyzet? Ugyan! Vállal? Ne tessen röhögtetni már!), teljes átkarolások, hogy a másik semerre se tudjon lefordulni, és mindez megtorlatlanul. A visszahúzást még csak-csak hajlandók büntetni, de a többit már nem. Az is idegesítő, mikor a felugró játékost kilökik a labda alól, és a bíró ezt sem fújja le, mondván, miért nem állt keményebben ellen, a kérdés csak az, hogy a levegőben miben tudott volna megkapaszkodni.

Az én ifjúkoromban minden fiú kipróbálta a focit, tehetség nem veszett el egy sem. Külföldre utazás, pénz, rajongás, szinte mindent tudott a sikereseknek biztosítani. Ma már sokkal bonyolultabb a helyzet, ezer más érdekesség áll rendelkezésre, és bizony jóval kevesebben választják ezt a sportot, mint hajdanán. Nincs is annyi nagy tehetség a pályán, ami elég jól látható. A gyönge játékos mindig a direkt megoldást választja, mert nem is ismer mást, és meg sem tudná valósítani, a közepes viszont mindig az indirektet. Ő az, aki úgy gondolkodik: na, csinálok még egy cselt, egy visszahúzást, egy trükköt, vagy nem egyből passz, hanem előtte „átveszem” a labdát, csak aztán adom tovább, ám sajnos ezzel mindig bajt okoz, mégpedig idő- és területvesztést, mert vagy elveszik tőle a labdát, vagy elnyomják, vagy fölrúgják, ezzel az akciónak annyi, még ha szabadrúgást kapnak, akkor is. Csak tíz méterre kellett volna oldalt passzolnia, és az összes előny megmarad, de nem. Ugyanis csak a zsenik képesek rá, hogy tudják, mikor kell a direkt, és mikor az indirekt megoldást választani, és minden meccsen látszik, hogy kik azok. Elég csekély a számuk, és sajnos olyan is van, hogy egy sincs belőlük ott a pályán. Ilyenkor – néha – másik csatornára kapcsolok, persze csak azért, hogy huszonöt másodperc múlva visszakapcsoljak, és visszatekerve megnézzem, azalatt történt-e valami.

Szóval egyre uncsibb ez az egykaptafásodó töpörködés, amit egyesek labdarúgásnak, mások focinak hívnak. Hogy miért nézem mégis? Azt semelyik rajongó nem tudja megmondani.

A jövő

Falusi Tamas

-

2024-06-13

0

Ismerik a régi viccet, ugye? Egy külföldi New Yorkban beül egy bárba. Már későre jár, mikor az órájára pillant, és megkérdezi a mixert:

– Mikor indul az utolsó metró?
– Azt maga nem éri meg!

Onnan jutott eszembe, hogy Magyar Péternek fővárosról alkotott „elképzelésében” szerepel az éjszakai metrójáratok bevezetése is. Konkrétan:

egy gyalogos híd megépítése;
dunai menetrendszerű hajózás újraindítása és fejlesztése;
bérlakásépítési program elindítása;
éjszakai metróközlekedés elindítása;
éjszakai polgármesteri tisztség bevezetése;
kerületi szintű helyett egységes budapesti szabályozás a vendéglátóhelyeknek és szórakozóhelyeknek.

A fenti pontokból jól látszik az ötletvihar jelleg, azaz Magyarnak különösebben fogalma sincs, hogy miről lenne szó, mi a város, melyek a folytonos tennivalók, melyek a sürgős tennivalók, és melyek a hosszútávú tennivalók, viszont, mint említette, Budapesten majd semmi sem történhet az ő jóváhagyása nélkül. És ebben igaza is van.

Figyelembe véve a Fidesz–KDNP 10 mandátumát, a Tisza Párt 10 mandátumát, a DK–MSZP–Párbeszéd 7 mandátumát, az LMP–Vitézy Dávidért Egyesület 3 mandátumát, az MKKP 3 mandátumát, valamint azt, hogy ki nem köt kivel soha szövetséget, két olyan szövetség létezik, amelyik eléri a többséghez szükséges 17 mandátumot:

Fidesz–KDNP (10) + Tisza Párt (10) = 20
DK–MSZP–Párbeszéd (7) + Tisza Párt (10) = 17

(az teljesen érdektelen, hogy a két 3 mandátumos párt, az LMP meg az MKKP hová áll, és kivel szövetkezik, mert matematikailag kizárható, hogy döntő tényezők legyenek)

Ebből következően valóban mindig Magyar és a TISZA lesz a mérleg nyelve, azaz mindkét oldal gazsulálhat neki, ha keresztül akarja vinni az akaratát. Hogy ettől hogyan lesz jobb nekünk, azaz a városlakóknak, egyelőre kérdéses, de javaslom, ne szóljunk bele a nagyok dolgába, ha már egy működésképtelen formációt sikerült nekik összehoznunk. Majd megoldják valahogy. Hogy a mi kárunkra, az persze biztos. Mindig úgy szokták.

A város egy egymáshoz a lehető legközelebb, sok helyen közvetlenül egymás mellé helyezett épületek konglomerátuma, mely azért így jött létre, hogy az embereknek ne kelljen hosszú utakon közlekedniük. Lehetőleg minden közel legyen mindenhez, a lakások, a munkahelyek, az élelem és egyéb beszerzési központok, valamint a sport és a rekreáció helyei. Az épületek között rések vannak hagyva, melyeket utcáknak neveznek. Az utcák biztosítják a szükséges közlekedést két hely között, az utcákra nyílnak a kapuk, valamint a különféle ki- és bejáratok, amelyeken keresztül az épület elhagyható, hogy aztán az utcákon haladva elérje az ember a város sűrű beépítettsége miatt aránylag közeli másik épületet, amelyben dolga van. Az utcák mérete az épületek közelsége miatt sajnos korlátozott, így többfajta célra nem alkalmasak, csak és kizárólag közlekedésre. A városvezetés elsőrendű feladata, hogy a minél folyamatosabb, és minél gyorsabb közlekedést lehetővé tegye a tömegközlekedés fejlesztésével, ingyenes P&R parkolók építésével, a közlekedési lámpák beállításának folyamatos finomításával, kátyúmentes, simára aszfaltozott és jól világított utakkal, valamint egyéb helyi szervezésekkel, amely fejlesztések és intézkedések a közlekedők minél akadálymentesebb mozgását tudják biztosítani.

A jelenlegi budapesti vezetés félreérti a várost. Úgy gondolja, hogy a legfontosabb közlekedési útvonalak nem is azok, hanem valamilyen testi-lelki felüdülésre használandó területek, ahol az emberek majd sétálgatva, promenádozgatva, biciklizgetve, labdázgatva, padokon üldögélve, növényekkel körbevetten jól érzik magukat. Ebből a félreértésből születnek olyan tervek, mint például a rakpartok átépítése, ami ezen területek eredeti funkcióját, azaz a közlekedés biztosítását ellehetetleníti.

Budapesten tehát előállt egy olyan helyzet, hogy a kormány nem ad pénzt (hogy közben mindenről összevissza hazudozik, az már csak a korona), sőt elvon, amennyit csak bír, a vezetés nem egészen érti, hogy mi a cél, a döntőbíró pedig a két marakodó blokk között egy kissé hisztérikus, de nagyon dilettáns párt lesz, amely kifejezetten elvárja az udvarlást mindkét fél részéről.

Így aztán mindenki, de főleg Orbán Viktor és Mráz Ágoston nagyon bízik az újraszámlálásban, hogy végre akárhogy, de mindenképpen az ő jelöltjük legyen a főpolgármester, és akkor Budapesten annyi fölösleges pénzkidobásként funkcionáló marhaság fog épülni, hogy nézni is tereh.

Vagy nem. Ugyanis nincs pénz semmire. Ezzel nyerhetünk egy kis időt. Hálaisten.

„Most kezdődik a tánc”

Andy Landy

-

2024-06-10

0

Ami történt, az politikai földindulás – szögezte le a TISZA Párt vezetője, és hozzátette: „Van mire szerénynek lennünk”.

AL

Vízosztás

Falusi Tamas

-

2024-06-02

0

A főváros hétköznapjai végre kaptak egy kis színt. A hétköznap délutáni dugós szürkeségbe hasított bele Szentkirályi Alexandra kedves, szimpatikus arca, kezében palack, ajkán mosoly, ahogy benyújtja a nyitott ablakon, mert ő bizony bárkinek segít, aki rászorul. Illetve nem bárkinek, hanem szegény tikkadtaknak, akik Budapesten laknak, és autóval járnak, mert ők a legveszélyeztetettebb réteg, legalábbis az Orbán kormány támogatási rendszerét tekintve bizonyosan. A miniszterelnök úr sorrendje ugyanis: 1. rokonok, 2. barátok, 3. felső középréteg, 4. snitt. A családtámogatást tekintve azért állunk Európában olyan hátul (21. hely), mert a gazdagabb családokból, melyeket a NER bőkezűen támogat, lényegesen kevesebb van, mint a többi, nem gazdag családból, akik nem kapnak semmit, vagy csak nagyon keveset.

Amint azt éjjel-nappal mindenfelől hallani, a főpolgármesterjelölt asszony szerint is szegény budapesti autósok a veszélyeztetettek, mely veszélyeztetés abban mutatkozik, hogy Karácsonyék mindenhonnan ki akarnak tiltani mindenféle autót, ami Szentkirályi szerint őrület. Sőt, őrület!!! Szerinte az a normális, ha a városban minden jármű mindenhová odamehet, ahová csak akar, mely elképzelés alapján például a londoniak hülyék, ugyanis szerintük nem (ez persze így van sok más külföldi városban is).

Azt, hogy a derék jelölt asszony miért a két abszolút szélsőséget használja a főpolgármester és a saját véleményeként, mikor ezek közül az előbbi nem igaz, az utóbbi meg a városi környezetszennyezés elősegítése, ami egy főpolgármester jelölttől legalábbis szokatlan, és hogy miért nincs tisztában azzal, hogy az alacsony kibocsátású zóna előírásai nem a személyautókra vonatkoznak, tőle kell megkérdezni. Habár eddig megnyilatkozásai alapján nagyon valószínűtlen, hogy valami értelmeset tudna mondani. Igaz, ő csak egy szóvivő, és most ezt a szót kapta, hogy vigye. Viszi is, ahogy csak bírja, nagy lendülettel, lelkesen. Érdektelen neki, hogy mi a tartalom, ami már most mutatja, milyen nagyszerű Orbán-báb lesz belőle, ha nyer. A Gyurcsány-báb Karácsony a fasorban sincs hozzá képest. Szentkirályi nagy előnye még, hogy erről a leendő báb jellegről fogalma sincs, és/vagy nem akar róla tudni, azaz a főnökség felé mutatott kompromisszumkészsége bámulatos, míg ugyanakkor Karácsony Orbán szerint egy kötözködő alak, azaz Gyurcsány bábnak alkalmatlan. Arról, hogy miért erőlteti a FIDESZ mégis ezt a hülyeséget, fogalmam sincs… illetve van, de inkább hagyjuk, ne sértsük meg a FIDESZ szavazóit azzal, hogy leírjuk, minek is nézi őket kedvenc pártjuk vezérkara azzal, hogy ilyen primitív gyurcsányozással próbál hatni rájuk. Arra gondolni sem merek, hogy még esetleg sikeresen is.

A Szentkirályi féle vízosztást illetően jól jön ám az a kis itóka, mikor ott állsz a dugóban, pokoli a meleg, és a sor meg sem mozdul, még akkor is, ha a meleg nem pokoli, és a legtöbb autóban már van klíma, mert a segítség az segítség, és az úttörő ahol tud, segít. Néhány hang ugyan azt mondja, ez csak egy ócska lejárató akció Karácsony ellen, amelynek így önmagában semmi értelme nincs, de mi ne is hallgassunk ezen hangokra, a gazdáik még nyilván nem láttak kampányt, amely nem babazsúr ám, hanem maffialeszámolás. Kevés arrafelé az úrifiú, még kevesebb az úrilány, még szerencse, hogy Szentkirályi Alexandra (nem vagyok én akkora bugris, hogy Szalay-Bobrovniczkynét írjak, mint a Gyurcsánynét emlegetők) nem egy finomkodó típus, így aztán bele tud állni a sárdobálásba tisztességesen.

A dugóban való ácsorgás során fölmerül a kérdés: a főpolgármester miért csinálja ezt velünk? Mivel van időnk gondolkodni (sokára lesz még zöld, akkor sem indulnak el időben az elsők), meg is válaszolhatjuk: mert Karácsony gonosz. Ezért van dugó. A fideszes főpolgármester jelölt asszony az akcióival meg a permanens szövegelésével ugyanis azt jelzi, nem kéne dugóknak lenniük, és bármikor megszüntethetők lennének, na de a gonosz Karácsony nem teszi. Nagy kár, hogy Szentkirályi Alexandra ennek a dugómegszüntető módszernek egyik elemét sem ismertette velünk mostanáig, így akár azt is gondolhatják egyesek, ő sem tudja, mit kéne tenni, és ez tényleg csak egy ócska lejárató akció, ha pedig neadjisten októbertől ő lenne a főpolgármester, a dugók egyáltalán nem tűnnének el, hanem változatlanul velünk maradnának akkor is. De el is hessegetjük ám ezt a csúnya gondolatot magunktól, hiszen nagyon jól tudjuk – amit tudunk. Mármint hogy a gondolat nem is csúnya, hanem maga a tömény realitás.

Kikeveredve a dugókból és végre hazatérvén otthonunkba, nem lehet nyugtunk a főpolgármester jelölt asszonytól továbbra sem, mert már megint csinált valamit. Valami nagyon jelentőset. Szorgos egy honleány, az nem tagadható, és helyretételben is erős:

„Szentkirályi helyretette Karácsony magyargyalázását”, írja Magyar Nemzet.

„Karácsony Gergely véleménye szerint Magyarország: asszonyverés és alkoholgőz – hívta fel a figyelmet Szentkirályi Alexandra, a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltje egy Facebook-videóban. A jelölt leszögezte: senki nem beszélhet így a magyarokról, főleg nem a nemzet fővárosának főpolgármestere. Karácsony most a magyarokat gyalázza. Vérlázító ez a lekezelő hangnem, utoljára Gyurcsány Ferenc beszélt így a magyarokról.”

Sokáig kerestem a magyargyalázást, amíg végre nagy nehezen megtaláltam. Karácsony egy saját facebook bejegyzésben idézi Tóta W. Árpád publicistát, aki a következőket írta:

„Budapest undorító bosszúhadjárat célpontjává lett Karácsony megválasztása után. Törvénnyel és törvénysértéssel, minden módon próbálták tönkretenni. Százmilliárdokat vontak el, csak mert hűtlen lett őszalonnaságához. Ennek megoldása, az, hogy mégis mozog, azt mutatja, hogy Karácsony Gergelyben és stábjában megvan a válságmenedzseri alkalmasság is. (…) Karácsony és csapata – és a szövetséges polgármesterek – helytálltak a vérzivatarban, és kifejezetten izgalmas, mire lennének képesek jobb időkben. (…) Lehet, hogy Karácsony Gergely nem tud becsavarni egy villanykörtét. Viszont ő maga világít. Jelenléte Budapest élén ígéret, hogy Magyarország nem csak Ázsia, nem csak kutyaugatás és asszonyverés az alkoholgőzben.”

A szöveget olvasva nem csoda, hogy ezt Karácsony kitette a Facebook oldalára, mert ha rólam írnának jókat (oh, wishful thinking), és még közösségi oldalam is lenne (nincs), nem késlekednék a kitevéssel egy másodpercet sem. Az ember végtére is hiú, pláne kampányidőszakban, mikor nem árt magát jó színben feltüntetni a választók előtt. A jó színben való feltüntetés persze csak akkor hatásos, ha ezt más teszi, mert annak az emberek jobban hisznek, mintha Karácsony személyesen ágálna az utcasarkon, hogy „Figyejjetek má’ milyen fantasztikus vagyok!” Ezért lesz az óellenzéknek (a TISZA párt nem tartozik ide) is kizárólag akkor hitele, ha ezt a független magyar sajtó elintézi neki, de ahogy nézem, a független magyar sajtónak immár sok-sok éve valamely rejtélyes okból nem fűlik hozzá a foga. Inkább maga is leírja százszor, hogy az óellenzék hiteltelen, ami az óellenzék választói megítélését illetően nem a legpozitívabb irányban hat. Sőt, ellenkezőleg. Így aztán az óellenzék manapság még rosszabbul néz ki, és az írások hatására még tehetetlenebb, mint amennyire pénztelenül, média nélkül és jól fizetett szervezők híján, önerőből lenne tehetetlen. Jól fizetett szervezői ugyanis csak két pártnak vannak: a FIDESZ-nek és a TISZÁ-nak. Ahogy látjuk, telik nekik buszokra is meg hangosításra is.

Na de hagyjuk már azt az óellenzéket, nem érdemes foglalkozni vele, mert ahogy hallom az illetékestől (M.P.), a TISZA párt bármiféle koalíció nélkül, egyedül fogja leváltani a FIDESZ-t, és mint tudjuk, az illetékes, nopláne a legilletékesebb szavában nem kételkedhetünk! Térjünk vissza az eredeti témához, lássuk, hogy mit írt Tóta W., és mit mondott Szentkirályi. Az ifjú hölgy mondatainak érdekessége, hogy nem cáfolja a publicista azon kijelentését, mely szerint a saját pártja, a FIDESZ Karácsony ellen undorító bosszúhadjáratot indított, nem cáfolja, hogy Karácsony helytállt, nem cáfolja, hogy Karácsony világító fáklya, egyben ígéret arra, hogy Magyarország nem fog elsüllyedni az ázsiai kipcsák mocsárban, egyedül azt az általa Karácsonynak tulajdonított kijelentést nehezményezi, hogy „Magyarország: asszonyverés és alkoholgőz”.

Ebben az az érdekes, hogy Karácsony nem mondott, és nem is írt ilyet. Ő valaki mástól idézett egy hosszabb szöveget, amelyre persze mondhatjuk, hogy ha idézte, nyilván egyetért vele, de abban a szövegben sincsen ilyesmi. Az utolsó mondat ugyanis egyértelműen azt jelenti, hogy Karácsonnyal a főváros élén Magyarország NEM CSAK asszonyverés és alkoholgőz (azaz nem igaz, amit Szentkirályi állít), és ha továbbra is Karácsony marad a főpolgármester, akkor az egy ígéret, hogy Magyarország a jövőben sem lesz csak az. Ezek szerint Szentkirályinak vagy nincs elég esze, hogy a hallott vagy olvasott szövegeket értelmezze, vagy megmondták neki, hogyan kell félreérteni. Szépen félre is értette, aztán megfogalmazott valamit, ami szerinte vád Karácsony ellen, mások szerint viszont hülyeség, és mivel utóbbiak a (sokkal) értelmesebbek, kellemetlen helyzetben vagyunk. Félek tőle, hogy miket csinálna szegény, ha valahogy mégis őt választanák. Esetleg olyan útszakaszra írná elő a felújítást, amelyet a múlt héten aszfaltoztak le végleg.

Örüljünk, tehát, hogy egyelőre Karácsony vezet, és szóljunk másoknak is, kire szavazzanak, mielőtt nyakunkba szakad valami nagyon negatív. Megint csak Orbán jóvoltából.

Ahogy szokott. Immár 14 éve.

Címke: Tisza

Az emberből nagyon nehéz kiirtani a reményt. Ez az evolúció eredménye, mivel a véletlenek sorozatával kialakult sokfajta emberváltozat közt halálbiztosan volt remény nélküli típus, de az már rég kihalt.

Az csak a hülyék számára nem nyilvánvaló, hogy Magyar Péter embere nem akar rezsicsökkentést (2011 és 2021 között is végig ezen dolgozott, mint EP képviselő), de most nem azt mondta.

Hát mit tetszett várni ezek után Gerzsenyitől, tessen mondani?

Szegény, szegény Magyar Péter! Keserves élet az övé, szinte kipécézték az istenek, hogy sehogy se tudjon zöldágra vergődni. Pedig milyen jól kezdődött a felívelő pálya.

Ami történt, az politikai földindulás – szögezte le a TISZA Párt vezetője, és hozzátette: „Van mire szerénynek lennünk”.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA