Mennydörgött Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter miután a bíróság a SPAR-nak adott igazat a magyar hatóságokkal folytatott árvitában: “Nincs helye a túlárazóknak a magyar piacon!” Az osztrák multi céget Orbán Viktor megpróbálja szép csendben lenyúlni, ezért a dörgedelmes kioktatás a nemzetgazdasági minisztertől, aki szerint a SPAR sikertelen üzletpolitikáját kívánja ellensúlyozni a jogi akciókkal a magyar kormány ellen.
Érdekes, hogy miközben Nagy Márton gazdasági miniszter oly elszántan küzd a túlárazás ellen a multi cégek esetében, ez véletlenül sem jut eszébe akkor amikor Mészáros Lőrinc vagy épp Tiborcz István cégei kérnek és kapnak messze magasabb árat mint amekkora a piacon megszokott.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter eldicsekszik azzal, hogy sikerült 2,4%-ra leszorítani az élelmiszer inflációt, de arra nem siet magyarázatot adni, hogy miért döntöttünk Európa rekordot korábban?
Az infláció az Orbán kormány csodafegyvere
A 27%-os áfa a kassza feltöltésének legbiztosabb módja, és közben a vásárlók dühét a kereskedőkre, a multikra lehet zúdítani. A kiskereskedelmi plusz adóval 30%-nál is többet vág zsebre az állam. Az infláció a szegények adója, épp azoké, akik Orbán Viktor leghűségesebb szavazói. Ők azok, akiket a legolcsóbban meg lehet vásárolni a választások előtt, hogy azután a hatalom az inflációval szépen visszaszedjen mindent tőlük. Közben pedig hibáztatja Brüsszelt és a multikat meg persze a háborút Ukrajnában.
A végeredmény: Orbán szavazó tábora éppoly szegény mint a 2022-es választások előtt volt vagy még szegényebb. A miniszterelnök mégiscsak ugyanezzel próbálkozik 2026-ban. Miért?
Nem figyelmeztető jel Magyar Péter sikere?
Magyar Péter mögé nem a szegények milliói sorakoznak fel hanem a magyar középosztály, amely egzisztenciálisan és szellemileg nincs annyira kiszolgáltatva a hatalomnak mint a magyar lakosság döntő többsége, amelyik nem tud kijönni a havi jövedelméből.
Orbán, az utolsó magyar marxista, Maduro venezuelai elnök nyomában jár.
Maduro elnöknek az USA amnesztiát ígért: ha eltűnik a színről valahol külföldön, akkor viheti magával a szorgos élet munkájával összelopott vagyont is. Maduro elnök egyelőre ellenáll. Orbán Viktor is. Venezuelából több millió ember távozott már, mert észrevette: a jövő az elveszett. A magyar fiatalok jelentős része is külföldön véli megtalálni a jövőt. Orbán Viktor a jövő szimbólumából a múlt jelképévé vált: Horthy, Rákosi és Kádár után zsákutcába vezette Magyarországot…
A Mol-csoport adta a legtöbb tao-támogatást a fideszes focicsapatoknak, 3,5 milliárdot az elmúlt hét évben – derül ki az Átlátszó összeállításából. Az öt Fidesz-kötődésű csapatra költött még az MKB Bank is, 2,5 milliárdot, az OTP-csoport pedig 374 milliót. A paksi üzletben érdekelt amerikai GE 670, a Magyar Telekom pedig 265 milliót adott. A többi pénz nagyja a Mészáros Lőrinc-féle és hasonló cégek adománya.
Az öt fideszes-kötődésű cég társasági adóból (tao) származó futball-támogatását szerezte meg a labdarúgó szövetségtől (MLSZ) az Átlátszó. Mint írásukból kiderül, a Felcsúthoz, a Ferencvároshoz, a Kisvárdához, a Mezőkövesdhez ömlött a pénz a tao-rendszer bevezetése, 2011 óta. Ebből a forrásból összesen 526 milliárdot kanyarítottak le a cégek, bár bőven futotta kulturális szponzorációra is. A focira 128 milliárd került az MLSZ-en keresztül.
Az MLSZ végül per nélkül adta ki az adatokat, másoknak azonban hosszadalmas bírósági ügyekben kell megszerezniük a tao-s támogatások papírjait. Egyik a Transparency International, amely ugyan május végén jogerősen nyert sportszövetségek és két minisztérium ellen, de adatokat azóta se kapott.
A 2015/16-os bajnokságtól kezdődő adatokból is kiderül, hogy a Mészáros-féle felcsúti Puskás Akadémia az abszolút favorit, a csapat eddig több, mint 16 milliárdot kasszírozott. Nem meglepő módon a tulaj cégei és üzlettársak vállalkozásai (a Hódút, Magyar Vakond, Vakond Út alkotta építőipari csoport) fizetik a pénz jelentős részét, és persze ott találjuk Orbán Viktor édesapjának Dolomit Kft.-jét is.
Ezek a cégek (is)
kivétel nélkül százmilliárdos közbeszerzések legnagyobb nyertesei közt találhatók.
Csakúgy, mint például a Várkert bazár háromszori átadásával és azóta súlyos minőségi hibákkal is híressé vált West Hungária Bau, amely Tiborcz István üzleti körének része.
A Videoton (nemrégiben névváltással Mol-Vidi) esete a legegyszerűbb. Ők kizárólag az olajcégtől kaptak pénzt: a Mol Petrolkémia összesen 431 millióval támogatta Orbán „kötélbarátja”, Garancsi István klubját.
A számokból az is kitűnik, hogy a Mol-csoport (vezérigazgatója, Hernádi Zsolt ellen Horvátországban távollétében éppen ma büntetőper kezdődik az INA privatizációja körül sejtett vesztegetés ügyében) érezte úgy, hogy rengeteg pénzzel kell támogatnia a focit.
Csak ez az öt csapat 3,5 milliárdot meghaladó összeget kapott két Mol-cégtől.
A csődtől állami segítséggel megmenekült, majd nem éppen zűrmentesen privatizált (végül Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került) MKB Bank is az utóbbi két bajnoki idényben a legnagyobb szponzorok közé lépett: 2,5 milliárdot adott a Felcsútnak és a Tállai András pénzügyi államtitkár (májusig még adóhivatali elnök is) vezette Mezőkövesd-Zsóry klubnak. (Alig pár hónappal azután, hogy új, magántulajdonosok kezébe kerül a korábban szanált bank, a 2016/17-es bajnokság idején máris egymilliárdot meghaladó összeget utalt a Felcsútnak.)
Voltaképpen a legnagyobb támogató a Csányi Sándor-féle OTP-csoport, amely ugyan tao-s támogatóként „csak” 374 milliót ölt az öt csapatba, de a bajnokság névadó támogatójaként ennél egy nagyságrenddel többet fizet.
Bizonyára puszta véletlen, hogy a paksi atomerőmű-építés egyik legnagyobb szeletét, a turbinák gyártását idén januárban elnyerő amerikai General Electric magyar leánya (és egy másik itteni GE-cég) már 2015-től rendkívül fontosnak érzi, hogy kiemelt összegű focitámogatást végezzen. Az öt hatalomközi csapatból a Fidesz-képviselő és pártalelnök Kubatov Gábor irányította Ferencváros és a Kisvárda összesen 668 millióhoz jutott innen.
A fontos állami informatikai megbízásokat elnyerő Magyar Telekom (amely az Origo tulajdonosa is volt, hogy aztán a portált Fidesz-közeli kézbe adja) 265 millióval járult hozzá a Fradi és a Kisvárda jólétéhez. És még az osztrák Spar is jónak látta 35 milliót adni a zöld-fehéreknek.
Habár a forint gyengülése az elmúlt hét második felében megállt, sőt, némi visszaerősödés is elkezdődött, szakértők egyetértenek abban, hogy búcsút mondhatunk a 220 alatti euróárfolyamnak. Ez óhatatlanul az importárak emelkedését, s az idén az eleve 3 százalék körülire tervezett infláció növekedését eredményezi majd.
A magyar jövedelmének jelentős hányadát költi élelmiszerre: a háztartások egy főre jutó havi kiadása – a Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai alapján – 82 900 forint volt 2017-ben. Ezen belül a legtöbbet, fejenként havonta 22 500 ezer forintot élelmiszerekre és alkohol-mentes italokra költöttünk.
Forrás: KSH
Ez az összeg, amelynek egy részét a nagy – hazai és külföldi tulajdonú – bolthálózatokban költjük el. Megkérdeztük tehát, ők hogyan látják a helyzetet, s mit lépnek, ha lépnek?
„Amennyiben a forint mostani gyengülése tartós marad, az óhatatlanul begyűrűzik majd az élelmiszerek árába”
– válaszolta megkeresésünkre Fodor Attila, a CBA kommunikációs igazgatója hozzátéve: egyelőre még túl rövid idő telt el ahhoz, hogy érződjenek a negatív hatások, pár napon belül a piac még nem reagálja le a változást. Már csak azért sem, mert a beszállítókkal kötött szerződések túlnyomó többsége az árváltozásoknak hosszabb határidőt szab; bár – természetesen – vannak termékek, amelyeknél sűrűbben módosulnak az árak.
Ugyanakkor abban biztos, hogy ha hetekig-hónapokig ilyen árfolyamszinten marad a forint, akkor annak már lesznek hatásai. Ebben az esetben arra lehet számítani, hogy
első körben az importtermékek, majd utána a hazai termékek árai is emelkedhetnek.
Ezen belül először az alapvető termékek drágulhatnak, mondta, hozzátéve: ezek ára akár nagyobb mértékben is emelkedhet. A magasabb feldolgozottságúak ára azért kevésbé, mert azok alapanyag igénye kisebb.
Elvben a határmenti üzletek forgalma erősödhet az olcsóbb forint hatására,
ám az elmúlt időszakok tapasztalatából kiindulva ő úgy látja, hogy a forgalomnövekedés ilyen esetekben a határmenti egységekben ugyan jelen van, de a kereslet megtöbbszöröződésére nem lehet számítani.
„A Spar pont nem az a kereskedelmi lánc, amelynek kínálatában túlnyomó többségében import termékek vannak, nálunk a kínálat 85 százalékát is meghaladja a magyarországi beszerzés részaránya” – mondta Maczelka Márk kommunikációs vezető.
A rendszerben amúgy is van egy puffer, egy-két hónapig kitart a „toleranciája”,
s így a jelenlegi helyzetben még nem áll úgy a helyzet, hogy valamilyen forgatókönyvet kellene készíteniük – magyarázta.
Emlékeztetett arra, hogy a forint gyengülésének hatásai többfélék. Egyrészt idővel, ha tartós marad, valóban eredményezheti az árak emelkedését, ugyanakkor van egy vásárlói oldal is, nevezetesen, hogy
megnő a bevásárlóturizmus azokon a szakaszokon (osztrák, szlovák), amelyeken az árfolyamingadozásoknak korábban is volt már érzékelhető – forgalomnövelő – hatása.
De egyelőre túl rövid az idő berminemű következtetés levonására – tette hozzá.
A CBA alapítója, Baldauf László a Lidllel kötött tavalyi ügylet után újabb három üzletét adta át, ezúttal a Sparnak. A külföldi láncok térnyerése elkerülhetetlennek tűnik, kivéve, ha a kormány megpróbál beavatkozni.
Három CBA-üzlet kerül multikézbe: a cégcsoport alapítója, visszavonulása óta tiszteletbeli elnöke, Baldauf László a Spar javára megválik erdőkertesi, budapesti Andrássy úti és egy ugyancsak pesti egységétől – írta ma a Portfólió.
A Fideszhez igen közel álló, annak gazdasági felfogását támogató CBA és annak alapítója, Baldauf másodjára hoz nyilvánosan hirdetett nézetével ellentétes üzleti döntést. Tavaly decemberben hét boltját adta el a Lidlnek. Azt is sajátos körítésben tette, mert első reakciójaként a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy „részletekbe nem szeretnék bocsátkozni, de azt muszáj leszögeznem, hogy semmit nem kívánok eladni, nem volt és nincs is ilyen tervem.”
Olyannyira közel áll egymáshoz a CBA és személy szerint Baldauf, hogy a lánc a 2010-es választási kampányban emlékezetes módon Ítéletidő feliratú óriásplakátokkal szállt be a Fidesz mellett.
Forrás: feherenfeketen.blog.hu
Üzletileg persze érthető a döntés. Minden adat arra vall, hogy
a hazai tulajdonú láncok és a külföldi nagy cégek közti eredményességben szakadéknyi különbség van.
Amint arról októberben írtunk az eddigi utolsó, 2016-os nyilvános számok alapján: közel nyolcszor annyi CBA-, Coop-, Reál-egység termelte meg a multik bevételének hatvan százalékát. Mindemellett a például a Tesco és a Spar évek óta úgy növeli árbevételét dinamikusan, hogy egyre-másra nyitja a szupermarket alatti méretosztályba tartozó települési belterületi boltjait (Tesco Expressz és a benzinkutakon lévő Sparok), vagyis közelebb kerülnek a hazaiak jellemző méretéhez.
A kormány és személyesen Orbán Viktor többször helyezett kilátásba intézkedéseket a multik megállítására, pár éve a plázastopnak nevezett jogszabállyal egyenesen megakadályozni igyekezett elsősorban a két nagy német diszkont új boltjainak megnyitását az építési engedélyek megvonásával (amit a cégek meglévő épületek megvásárlásával és átalakításával játszottak ki).
Pár napja írtunk arról, hogy a következő kormány ismét előveheti a multiellenes kártyát, amit Lázár János alig két hónapja már meglengetett.
A hipermarket- és diszkontláncok „megtöréséről” beszélt Lázár János. A multik kipasszírozása sokadszor kerül elő a kormány részéről. Az adatok azt mutatják, hogy gyorsulva nyílik az olló a hazai kisboltok és a multiláncok helyzete között. Több, mint ötször annyi kistelepülés van bolt nélkül, mint másfél évtizede.
A kisboltokat elsősorban a szegénység sújtja. MTI Fotó: Mohai Balázs
Talán csak a választási kampány hevülete, talán tényleges szándékot tükröz: Lázár János a hétvégén ismét elővette a „multikártyát”. Egy vidéki rendezvényen azt fejtegette, hogy mivel az emberek a napi fogyasztásra szánt pénzüket döntően a hipermarket- vagy diszkontláncoknál költik el, ez meghatározza a magyar élelmiszer-gazdaság helyzetét: amit ezek a cégek a polcra tesznek, azt veszik az emberek.
„Amíg ezt nem tudjuk megtörni, és ebben csak részsikereket tudtunk elérni, addig Magyarországon csak félmegoldásokat tudunk biztosítani”
– mondta a kancelláriaminiszter.
Legutóbb októberben került elő a téma, és mérsékelt hevességgel cáfolták hivatalos körökben a kiszorítás megvalósítását. Több helyről származó, sehol meg nem erősített hírek szerint részben megváltozott a koncepció: eredetileg kifejezetten a két német diszkontóriás, a Lidl és az Aldi volt kijelölve a kiszorításra, időközben azonban a megváltozott külpolitikai helyzetben a német cégek „érinthetetlenekké” váltak.
Egyelőre nem világos, hogy milyen stratégiát akar követni a kormány, ebben alighanem döntő lesz a választások végeredménye. Akkor kiderül, hogy marad-e a jelenlegi, lopakodva terjeszkedés, amelynek jegyében legutóbb pár napja jelentették be, hogy a Mészáros Lőrinc-féle Appeninn befektetési cég 18 olyan ingatlant vesz meg 4,5 milliárd forintért az osztrák Erste befektetési alapjaitól, amelyeket a Spar bérel üzletei számára.
Kérdés azonban, hogy járható út-e a külföldi láncok további szorongatása, netán kizavarása az országból. Eltekintve a várható diplomáciai vihartól, a multinacionális cégek versenyelőnye minden adat szerint szinte behozhatatlan a hazai boltok számára.
Más kisker-ingatlanok is gazdát cserélnek. Múlt heti bejelentés szerint kivonul Magyarországról az egyik legnagyobb kereskedelmiingatlan-tulajdonos, az Atrium, amelynek egyik legismertebb érdekeltsége az óbudai EuroCenter. A mintegy 22 milliárd forint értékű ügylet keretében a vevő Wing Zrt. kezébe kerül mások mellett vidéki Penny Marketeknek (bérleményként) helyet adó tucatnyi épület.
Már októberben írtunk arról, hogy a 2016-os eredmények szerint a hat külföldi lánc összesített bevétele (kerekítve) 2400 milliárd forint volt 1209 egységgel, a három magyar hálózat 9400 milliárd forintot forgalmazott 1475 bolttal. Vagyis közel nyolcszor annyi egység termelte meg a multik bevételének hatvan százalékát.
A külföldi tulajdonú láncok élmezőnye és a hazai hálózatok (javarészt szórt tulajdoni szerkezetű, úgynevezett beszerzési társulások) közt óriási a különbség az egy alkalmazottra jutó éves bevételben. A CBA, a Reál és a Coop esetében ez jelenleg – piaci becslések szerint – 20 és 30 millió forint között mozog,
a mezőnyt toronymagasan a diszkontok (Lidl, Aldi, Penny Market) vezetik
60-80 millióval. A középmezőnybe a „hagyományos” hiper- és szupermarketek (Auchan, Tesco, Spar) tartoznak 35-50 milliós értékkel.
Aligha véletlen, hogy az elmúlt évek egyre erősödő bérversenyében is ez a sorrend. Az év első hónapjának egyik vezető híre volt, hogy húsz százalékkal dobja meg béreit a Lidl, ezzel a bolti dolgozói átlag 365 ezer, az üzletvezetői ennek duplája lesz márciustól. (A német cég saját adata szerint a mostanival együtt 2016 januárja óta 52 százalékos béremelést hajtott végre.) A Spar nem ad meg nyilvánosan fizetésadatokat, állításuk szerint két év alatt 40 százalékos növelést hajtottak végre, a kezdők minimuma most 200 ezer forint. A Tesco a tavaly őszi megállapodás értelmében bolton belüli munkakörbe 197 ezres legkisebb bért kínál, de ezt csak a hetedik hónaptól, viszont emellé még a cafeteria érkezik havonta.
Látható tehát, hogy már egyes külföldi cégek fizetőképessége (és talán üzleti stratégiája) között is szakadék tátong, a sor végén kullogó hazai láncokról (és a hozzájuk nem tartozó független kisboltokról) nem is beszélve. Ezek körében vált gyakorlattá az év elejének szintén slágerhíre, amely szerint akár a hét több napján zárva tartanak, vagy osztott nyitvatartással üzemelnek.
Nem is csoda ez, ha azt is megnézzük, hogy a KSH adatai alapján úgy becsülhető, hogy egy üzletre átlagosan mennyi bevétel jut. A hazai tulajdonúaknál éppen tizedannyi, mint a multiknál: körülbelül 160 millió forint.
Az jól ismert tény, hogy egyre kevesebb a kis bolt az országban: míg öt éve még több, mint 150 ezer volt, a számuk 2017 végére valószínűleg 130 ezerre esett. Tizenöt éve ez a szám még 165 ezer volt, vagyis mostanra a boltok egyharmada bezárt,
és ennek nagyobb része, körülbelül 60 százaléka a kisebb településeken.
Így nem is csoda, hogy ezek nagyjából tizedében (220-ban) ma már semmilyen bolt sincs. Másfél évtizede ez még csak mintegy negyven volt, vagyis öt és félszeresére növekedett azon községek száma, amelyek már egy pici vegyesboltot se tudnak eltartani. Az átlagértékek alapján impozáns jövedelemnövekedés az ország egyes vidékein tehát szinte egyáltalán nem mutatkozik meg az élet olyan alapformájában se, mint a legelemibb mindennapi bevásárlás.
És ebben rövid távon nem is várható előrelépés, mert
ezekben a térségekben a közmunka szinte az egyetlen jövedelemforrás.
Márpedig a kormány idén 266,1-ről 225 milliárdra csökkenti az erre szánt pénzt (és a hírek szerint 2019-től tovább folytatná ezt). A Policy Agenda friss munkaerőpiaci elemzése arra is rámutat, hogy eközben a foglalkoztatási alap bevétele 240,8-ről 264,3 milliárdra nő.
A bérnyomás pedig alig mérséklődik: két év alatt jelentősen megnőtt a minimálbér és a garantált bérminimum, ami nagyon sokakat – elsősorban a hazai tulajdonú kis- és középvállalatokat – kifejezetten megvisel és ellehetetlenít – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek nemrég Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkaadók Szövetségének főtitkára. Tavaly 15, illetve 25, az idén pedig további 8, illetve 12 százalékkal emelkedtek ezek a bérek. Messze nem mindenki tudja kigazdálkodni ezt, különösen nem a vidéki, kistelepülések vállalkozói, kisvállalkozásai, ott, ahol jellemző a nyugdíjasok, az álláskeresési támogatásban részesülők és a közfoglalkoztatottak nagy aránya. Ezeken a településeken a helyi boltos, vendéglátós, fodrász számára például nincs növekedés a keresleti oldalról, honnan tudná tehát kitermelni a megemelt bérek fedezetét – kérdezte Dávid.
Tehát ezek a térségek várhatóan tovább szakadnak le az országos átlagtól, nem beszélve a kiemelkedő térségekről. Mindez a kiskereskedelem legalsó szintjének folytatódó elsorvadását vetíti előre, amin nem segít a multik fojtogatása.
A Mészáros-féle Appeninn 18 Spar-üzletet vesz meg 4,5 milliárd forintért – jelentette be a társaság a tőzsdén. Az épületeket a Spar bérli a szintén osztrák Erste befektetési alapjaitól.
Az Erste két ingatlanbefektetési alapja 18 kereskedelmi ingatlant értékesít az Appeninn Vagyonkezelő Holding Nyrt. részére – tette közzé a tőzsdei társaság a BÉT honlapján. A tranzakció értéke 14,5 millió euró, megközelítőleg 4,5 milliárd forint.
Vidéki nagyvárosokban, üdülőhelyeken, megyeszékhelyeken, illetve Pest megyei településeken találhatók az épületek, amelyeket a Spar Kereskedelmi Kft. bérel hosszú távú szerződés alapján.
Az ingatlanok bérbeadásából származó éves bevétel meghaladja az 1,8 millió eurót (572 millió forint). A vásárlással az Appeninn tulajdonába kerül összesen több, mint bruttó 18 ezer négyzetméternyi kereskedelmi terület mellett összesen közel 80 ezer négyzetméternyi telekingatlan és kevéssel több, mint 1200 parkolóhely is.
A Portfolio.hu úgy tudja, hogy a tranzakciót az Erste kezdeményezte, a Sparnak nem volt sok szerepe benne és azért esett az Appeninnre a választás, mint vevő, mert az ő ajánlatuk volt elfogadható.
Húsz százalékkal dobja meg béreit a Lidl, ezzel a bolti dolgozói átlag 365 ezer, az üzletvezetői ennek duplája lesz márciustól. Sorra emelnek a láncok, de a német diszkont most feladta a leckét.
A Lidl Magyarország márciusban újabb béremelést hajt végre – tudatta a német diszkontlánc. Eszerint átlagosan 20 százalékkal toldja meg a fizetéseket a cég a teljes időben foglalkoztatottaknál. A boltban dolgozó beosztottak javadalmazása 290 és 320 ezer lesz, az üzletvezetőké viszont 720 ezer. (Ehhez még teljes bérlettérítés és csaknem százezres egészségügyi csomag járul, a boltvezetők pedig korlátlan használatra autót kapnak.)
Eddig is a diszkontok vezették a bérlistát átlagosan 250-300 ezres fizetésekkel – már ahol közölnek nyilvánosan információt -, de a Lidl az üzletekben adandó 365 ezres átlaggal alaposan a konkurrensek elé lép.
A kiskereskedelem
nyomasztó munkaerőhiánya folyamatos béremeléseket kényszerít ki,
a Lidl saját adata szerint a mostanival együtt 2016. januárja óta 52 százalékos béremelést hajtott végre. A Spar nem ad meg nyilvánosan fizetésadatokat, állításuk szerint két év alatt 40 százalék növelést hajtottak végre, a kezdők minimuma most 200 ezer forint.
Nagy mozgásokat indíthat el ez a változás, hiszen a Lidl ezzel nem csak a másik nagy német hard diszkontnak, az Aldinak dobott kesztyűt, hanem leginkább a mintegy 18 ezer embert alkalmazó Tescónak, amely a tavaly őszi belső megállapodás értelmében a bolton belüli munkakörbe 197 ezres legkisebb bért kínál, és ezt is csak a hetedik hónaptól, amire még a cafeteria érkezik havonta.
Nem beszélve a laza láncba szerveződő CBA-ról, Realról és Coopról, valamint a független kisboltokról, amelyek már eddig is egyre nehezebben bírták a versenyt. Ezzel az öt éve még több, mint 150 ezer egységet számláló kiskereskedelmi üzletek száma 2017 végére lehet, hogy 130 ezer körülire csökken(t).
A nagy munkaerőhiányra válaszul fokozatosan emelkednek a fizetések az áruházláncokban, bár jelentős különbségek tapasztalhatók, már ahol közölnek számokat. A legnagyobb bevételű Tesco még mindig érezhetően kevesebb pénzt kínál a diszkontoknál, amelyeknél 250 és 300 ezer forint között vannak a bruttó bérek.
Az elmúlt hónapokban egyre-másra jelentették be béremeléseiket a nagy kiskereskedelmi áruházláncok, például a Tesco, amely sztrájk után állapodott meg a szakszervezetekkel. A sokszázra rúgó alkalmazottat kereső cégek ajánlatai között nem könnyű eligazodni. A Spar, az Auchan és a Penny Market egyáltalán nem ad meg összeget, sőt, a Penny még az állások leírását is mellőzi. (Igen eltérő továbbá a béren kívüli juttatások tartalma és összege, s van, ahol csak részmunkaidőt kínálnak.)
Tavaly átlagosan 12 százalékkal nőttek a bruttó keresetek, az országos átlag már közelít a 300 ezerhez, a vállalkozásoknál már túl is lépte ezt. A nyomasztó emberhiánnyal küzdő kiskereskedelemben – amelyben
a bolti munkatársak 190 ezer forint körül kerestek
2017-ben – igyekeznek lépést tartani ezzel a tempóval, változó sikerrel. (A láncokon kívüli üzletek olykor még nyomorúságosabb fizetéseiről itt írtunk.)
A változatos összetételű alapbér plusz juttatások alapján az adatokat nyilvánossá tevő láncok közül a legrosszabbnak a Tesco ajánlata látszik. Az októberi megállapodásban a brit cég azt vállalta, hogy a minimális bér 179 ezer forintra növekszik. Ennyiért most éjszakai árufeltöltőt keresnek. A többi munkakörbe (nappali árufeltöltő, bolti eladó, pénztáros) 197 ezret kínálnak, és ez is csak a hetedik hónaptól, amire még a cafeteria érkezik havonta.
A Lidl pótlékok nélkül 246-267 ezer forintért keres embert országosan, és honlapján virító feliraton tudatja, hogy 2016 óta 32 százalékkal emelte a fizetéseket. A másik német úgynevezett hard diszkont, az Aldi kínálata viszont igen nehezen állapítható meg konkrét összegként. Jelenleg részmunkaidőre keres bolton belülre alkalmazottat, munkakörönként eltérően heti 20, 25, illetve 25, 30, 35 órában. Egy félmunkaidős árufeltöltő juttatások nélküli bére kerekítve 96 ezer forint, heti 25 órában 120 ezer. Bolti eladók 170 ezertől (25 óra) 238 ezerig (35 óra) kaphatnak, de találtunk 190 ezres, illetve 265 ezres kínálatot is. A cég megad magasabb elérhető fizetést is tíz év munkaviszony után, de nem értelmezhető, hogy ezt nála kell(ett)-e eltölteni. Nyolc órára vetítve tehát az Aldi is a 250-300 ezres skálán mozog a javadalmazással.
A beszerzési társulásként működő hazai láncoknak (CBA, Coop, Reál) nincs központi munkaerő-politikájuk, egységenként változhatnak a bérek. Mindenesetre ágazati információk szerint a javadalmazás sokkal szerényebb ezekben az áruházakban, mint a nagy külföldieknél.
Egyelőre nem tűnik megállíthatónak a béremelkedés, de az ágazat koncentrációja se. Az öt éve még több, mint 150 ezer egységet számláló kiskereskedelem 2017 végére lehet, hogy 130 ezer körüli üzletben bonyolította a növekvő vásárlói forgalmat. Elsősorban a kis üzletek képtelenek tartani a lépést a fizetésekben.
A választások után a kormány ismét megpróbálja kitessékelni a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi láncokat – írta a Magyar Nemzet. Orbán Viktor 2010-ben hozta szóba először ezt a célját, most állítólag a két diszkont, a Lidl és az Aldi lesz elsősorban célkeresztben. Nem lesz könnyű menet: a három hazai lánc közel nyolcszor annyi bolttal a hat multi bevételének hatvan százalékát érte el.
Ismét felröppent a hír, hogy a kormány szeretné „magyar kézben” tudni az élelmiszer-kereskedelem zömét bonyolító áruházláncokat, most a Magyar Nemzet idéz olyan forrást, amely szerint érkeztek olyan „jelzések”, hogy „gondolkodjanak el: jobb időben eladni az érdekeltségeiket, ha megkeresik őket”.
„Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Kénytelenek vagyunk ezért új ötleteken dolgozni. Sajnos a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk. Még néhány év, és ezt a célt is teljesítjük” – mondta Orbán Viktor 2016. szeptemberében Lengyelországban.
Most tehát a 2018-as választások után a Fidesz ismét megkísérli a hazai tulajdon részarányát növelni a multik rovására. A lap úgy tudja, hogy a két német diszkont, a Lidl és az Aldi lesz a célpont. (A napokban – szintén sokadjára – a Tesco kapcsán a kormánysajtóban is hír keletkezett a kivonulásról, de ezt a cég azonnal tagadta.)
Ez logikus próbálkozás lenne abból a szempontból, hogy Orbán évekkel ezelőtt lényegében kiegyezett a hazai élelmiszer-ipar egyik legnagyobb szereplőjével, Csányi Sándorral, aki azóta újabb jelentős földterületeket szerzett (és hozzá az uniós területalapú támogatást), a korábbi üzlettárs, Simicska István kiszorításával párhuzamosan pedig a felívelő pályára állt Mészáros Lőrinc nagyágyúvá kezdi kinőni magát az agráriumban is. Az ő termékeik eladása során nyilván
jól jönne, ha a kiskereskedelemben is ezen érdekcsoport növelné bevételét.
A szándék azonban nem egyenlő a lehetőséggel. Az országban legnagyobb területen és legnagyobb számban megtalálható három lánc (Coop, CBA és Reál), valamint a külföldi tulajdonú szerveződések (Tesco, Spar, Auchan, Lidl, Aldi, Penny Market) adatait összevetve szembetűnő, hogy utóbbiak nyereségtermelő képessége lényegesen meghaladja a nagy hazaiakét.
A 2016-os rangsor alapján elmondható, hogy a hat külföldi lánc összesített bevétele (kerekítve) 2400 milliárd forint volt 1209 egységgel, a három magyar hálózat 9400 milliárd forintot forgalmazott 1475 bolttal. (Az egy üzletre jutó bevétel nem lenne reális adat, mert a CBA – a Príma nevű hálózattal együtt -, a Coop és a Reál rengeteg kis alapterületű egységet üzemeltet kistelepüléseken. Az összehasonlításra alkalmas mérőszám az egy hasznos négyzetméterre, illetve az egy alkalmazottra jutó árbevétel volna, de erről nincsenek hiteles adatok.) Vagyis közel nyolcszor annyi egység termelte meg a multik bevételének hatvan százalékát.
Ehhez még érdemes hozzátenni, hogy a Tesco és a Spar évek óta úgy növeli árbevételét dinamikusan, hogy egyre-másra nyitja a szupermarket alatti méretosztályba tartozó települési belterületi boltjait (Tesco Expressz és a benzinkutakon lévő Sparok), vagyis közelebb kerülnek a Coopok, Reálok jellemző méretéhez.
Ekkora külföldi láncok kiszorítása (akár csak részlegesen is)
sokezer-milliárd forintba kerülne, aminek kifizetése és a működtetés finanszírozása szinte megoldhatatlan lenne „nemzeti” magántőkéből
(és akkor a negatív külföldi visszhangról még nem is beszéltünk).
Ennél talán reálisabb lenne, ha csak a két – állítólagosan – célba vett német diszkonttal próbálkoznának. (Valószínű, hogy inkább érzelmi indokai vannak annak, hogy csak a Lidlre és az Aldira utaznának, az ugyanilyen modellt követő, szintén német Penny Market kimarad a szórásból; a hazai piac védelme kapcsán rendre az első kettőt szokás támadni.) Az Aldi és a Lidl 2016-ban 550 milliárd forint árbevételt ért el. Ez után kellene kifizetni – valószínűleg több évi forgalomra vetítve – a tetemes vételárat, majd a 284 üzletet átalakítani és átfesteni az új tulaj színeire.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
